Megyei Tükör, 1971. április (4. évfolyam, 290-315. szám)

1971-04-20 / 306. szám

SPORT LABDARÚGÁS c osztály Ol­—Balánbánya 2-1 (1-0) Sepsiszentgyörgy, kb. 800 néző. Vezette: Petriceanu Nicolae (Mur­­ghesan—Dima, mindhárman Bukarest­ből). OLT: Fülöp — Maksai, Lőrincz, Dancsuly, Rákosi — Bosin II., Bosin I (Tirrea 65. p.) — Holló, Goga (Ri­­duly 46. p.), Csősz, Boros. BALÁNBÁNYA : Gocsman — Sza­bó, Lucaciu, Bartók, Gergely — Pál­, Zsidó, Crișu — Selymes IV., Cristea, Györffy. Góllövők: Goga (2. p.), Ráduly (91. p.), illetve Páll (79. p.). Páll lő először kapura. A kidobott labdával a textilesek balszélen ve­zetnek támadást. Goga középen, a ti­zenhatos szélén várja, hogy a labda pattanjon egyet, aztán hatalmas erő­vel a bal sarokba vágja. Gocsman meg sem moccan, 1—0 az Olt javára. Most a aztán jöhet a gólzápor — gondoltuk lelátókon, hiszen eddig minden kínos győzelem után az volt a kifo­gás, hogy későre esett az első gól. Nahát ez korán, a 2. percben meg­esett ... Várhattuk nyugodtan, mert ezúttal elmaradt. Balánbányai percek következtek. Páll és Zsidó távoli lö­vésekkel ijesztgetik a textilesek ka­pusát. A hazaiak válasza két-három vérszegény támadás, melyeknek vé­gén mindig becsúszik valamilyen gikszer. Egyszer Goga nézi el Bo­sin I. beadását, máskor Boros jobb lábára száll a labda, s neki, „specc", balb­a kell... Tény az, hogy sehogy sem jön ki a lépés. A 23. percben egy Dancsuly-Cristea felhőfej­es-viadal Győrffyt hozza gólhelyzetbe, s sze­rencsénkre, a fürge balszélső pár mé­terről kapu fölé durrantja a labdát. Négy perc múlva Bosin I. a Hollótól kapott pettyest hajszállal küldi a léc­­fölé. Goga kapufára rúgja a szögle­tet, majd Crisu távoli bombája a lé­cet érinti. Feltűnően kényelmesek a mi játékosaink. Állnak, s várják, hogy lábra szálljon a labda . . . Végre a 43. percben formás támadás gör­dül a vendégek kapujára. Goga már­kás labdát tálal Boros elé, az futtá­ban megigazítja és mintegy kilenc­tíz méterről a hosszúsarok mellé lövi. Nem lett gól, de szép volt az akció. Lassan-lassan már csak a helyzetek­nek kell örvendenünk, mert a gólok nagyon ritkák a sepsiszentgyörgyi stadionban. Szünet után Goga helyett bejön Ráduly. Hm ! Az edző megbüntette a sokat beszélő Gogát ? Igen ? Akkor jó. Biztos az 1- 0-ás győzelemben? Igen ? Az rossz ... Végeredményben az ő dolga, ami minket illet, ott a lelátókon egyszerűen csak annyi, hogy idegeskedünk, lessük az órát, melyet csigalassúsággal hajt az idő. Az 57. percben a bányászok óriási helyzetet hagynak ki. Selymes elsza­lad jobbszélen, beíveli a labdát, s a berobbanó Győrffy lövését védi Fü­löp. A vendégek két szöglete után, két vérszegény textiles támadást jegyzőnk fel, az egyik Csősz távoli lövésével, a másik Gocsman védé­sével ér véget. A 20. percben Sely­mes megint leszaladja Rákosit, és Fü­­löp megint önfeláldozóan véd. Hatá­rozottan jobban játszanak a vendé­gek. Mezőnyfölényük góllá érik. Mi­után a 74. percben Bartók mindössze nyolc méterről Fülöp kapuja fölé küldi a labdát, a 79. percben Páll tizenhat méterről küldött nagyerejű lövésével szemben tehetetlen kapu­sunk. 1—1. Tizenegy perc van még hátra. A textilesek rákapcsolnak, fej­vesztetten rohangálnak a pályán, így támadásaikat nem tudják értékesíte­ni , amíg nagy igyekezettel „ostro­molják" a vendégek tizenhatosát, Selymes Béla egy előrevágott labdá­val háta mögött hagyja a textilesek védőit, már csak Fülöppel áll szem­­ben... Két évvel ezelőtt, ezek balánbányaiak .. . Most újra ők üt­n­nek el az első helyért­­ folyó küzde­lemtől . . . Selymes lő, Fülöp — újra Fülöp, mindig csak Fülöp — véd. Itthon marad az egy pont. Ezt is meg kell becsülnünk ... Sajnos, már ide­­j­ö­öttünk . .. A kilencven perc lejárt. Az előre­­jelzett meghosszabbítás percei pereg­nek. Hazai ellentámadás — az utolsó — gördül végig a pályán. Jobb olda­lon pattog a labda, a tizenhatoson kívül, az alapvonal mentén, amikor az egyik védő szabálytalankodik. A szabadrúgást — kis szögletnek is be­illik — Boros végzi el. Bevágja a kapu elé összetömörült tizennyolc játékos közé ... Nagy kavarodás tá­mad, bábeli zűrzavar — ki tudná pontosan elmondani, ki mit és milyen sorrendben rúgott — s a labda túljut a gólvonalon. A játékvezető sípol, s a középpontra mutat. 2—1. A textile­sek Rádulyt ölelgetik, Fülöp öröm­táncot jár, a vendégek a játékvezetőt környékezik ... Nincs mese. A kö­zépkezdés, s a mérkőzés végét jelző hármas sípszó következik. Ez a győzelem a sírból tért vissza. Nem megérdemelt, de a labdarúgás­ban minden-minden lehetséges. Az is, hogy a jobban játszó csapat ve­szítsen ... A textilesek a hullámvölgy mélyén járnak. Egyetlen játékosuk, FÜLÖP teljesítménye érdemel dicsé­retet. Lényegében ő mentett meg — azzal a három-négy bátor közbelépé­sével —a csúfos vereségtől. Meddig, meddig folytatódik a csapat kínos játéka ? Játékosok, edző, a szakosz­tály, az egyesület vezetői mit gon­dolnak, meddig tart a szerencse ? A csapat körül újra tornyosuló prob­lémák — felszerelés, személyi ügyek, fegyelmezetlenségek — nem vezetnek jó véghez. S akkor újból kezdhetünk mindent elölről. Áros Károly Kézdivásárhely — Segesvár 3-1 (0-0) Vezette: Ciuc Constantin (Med­ gyes). Kézdivásárhely : Szabó I. — Molnár, Antal, Posea, Kertész — Ia­­cob, Barabás, Szűcs (Simon I. — 23. p.) — Kelemen, Ardeleanu, Szabó II. A találkozó első perceiben a ven­dégegyüttes bizonyult jobbnak. Ügye­sen bejátszotta a középpályát és ve­szélyes támadásokat indított Szabó kapujára. A 9., 17. és 34. percekben gólhelyzeteket hagytak ki játékosai. A hazaiak csak a 20. perc után kezd­tek bemelegedni. Az ellenfélnek a­­dott passzok hosszú sora után végre a 23. percben sikerül kiharcolniuk első gólhelyzetüket. Sajnos, drágán fizettek érte, mert Szőcs ennél az ak­ciónál megsérült. Simon B. állt be he­lyeiig. Az első gólhelyzetet mások követik , Kelemen, Ardeleanu, majd Szabó II. szerezhetnének gólt. Valami mindig közbejön ... Szünet után változik a játék képe. Lendületesebben játszanak a kézdiek, tisztábban szövik támadásaikat. A 61. percben Kelement buktatják a tizenhatoson belül. Közvetett szabad­rúgás következik ,s Kertész sportsze­rűtlen megmozdulása. Ököllel üt el­lenfeléhez. A játékvezető kiállítja — jogosan. Tíz emberrel játszik to­vább a hazai csapat. (Hát kellett ez nekünk?) A 68. percben Simon meg­szerzi a vezetést. A 70-ikben egyen­lítenek a vendégek. Már úgy tűnt, hogy döntetlenül végződik a találko­zó, mikor a 75. percben Kelement újra buktatják a büntető területen. A tizenegyest Ardeleanu értékesíti. Három perccel a mérkőzés befejezése előtt egy Jacob-Molnár-Ardeleanu akció végén, az utóbbi gólt lő. 3—1- re alakul az eredmény. Az utolsó há­rom perc kevés ahhoz, hogy újabb gól születhessen. A gólzápor ezúttal is elmaradt, de a 3—1 mégis jobb, mint a 0—0, vagy 2—1. S ami a lényeges : újabb 2 pont került a kézdivásárhelyi együttes birtokába. Sajnos, azonban az öröm mellé üröm is vegyül, hiszen Ker­tész a kiállítás sorsára jutott, s ez csapatösszeállítási gondot okoz az edzőnek. Sportszerűtlenül viselkedett Szabó II. is, bár ezúttal elkerülte a kiállítást. Befejezésül csak annyit, hogy Ciuc játékvezető kitűnően bíráskodott. Farkas István Az ifjúsági bajnokság eredményei: Kézdivásárhely—Gyergy­ószen­tmiklós 4—1. (Góllövők : Dobai 2, Szőcs 2), Olt­—Balánbánya 2­—1, Sportiskola— Torpedo 0—2. A VIII. csoport vasárnapi eredmé­nyei : Fogaras—Szína­ja 1—0, Ca­rai­­man—Traktor 0—1, Udvarhely­—Tor­pedo 1—0, Brassói Kárpátok—Colo­rom 3—0, Viktóriaváros—Gyergyó­szentmiklós 3—0, Székelykeresztúr— Vitrometan 4—1. 1.Fogaras 22173 254-13­37 2.Olt 22171 440-1735 3.Udvarhely 22115 643-2927 4.Traktor 22106 645-20 26 5.Szinaja 22113 843-26 25 6.Caraiman 22112 931-30 24 7.Gyergyó­ 22 94 919-2822 8.Segesvár 22 85 930-30­21 9.Balánbánya 221011125-4321 10.Torpedo 22 931022-4121 11.Kézdi­ 22 821229-2918 12.Colorom 22 811325-4417 13.Kárpátok 22 721338-3416 14.Viktória 22 561129-3816 15.Keresztúr 22 631328-5515 16.Vitrometan 22611n25-41H SPORTVILÁG Bár egyéves jubileum nem szolgál­tat különleges alapot az ünneplésére, mégis jóleső érzéssel fogadta a meg­emlékezést. Hiába, a sport az a moz­galom, ahol a felelősségteljes meg­bízatást mindenki megkülönböztetett figyelemmel kíséri,­­ különösen­, a­mikor ez a megbízatás nemrég még világhírneves együttes szerepléséhez kapcsolódik. Hoffer József egy évvel ezelőtt vette át a mélypontjára ju­tott magyar labdarúgó válogatott irá­nyítását. Talán az összes szövetségi kapitányok közül a leghálátlanabb és legkényesebb feladatra ő vállal­kozott. A gazdátlan irányítói széket a legnagyobb kudarc és elégedetlen­ség évében örökölte. — Valóban. Az ismert előzmények után nem volt eszményi vállalkozás. De hagyjuk most a múltat. A fontos, hogy elkezdtük az újabb célkitű­zések megvalósítását, és ... sikerrel folytatjuk. Óriási nekigyűrkőzések és átszervezések közepette egy év­vel ezelőtt ez az alaposan megfiata­lított társaság Belgrádban, mint is­meretes, ígéretes teljesítményt nyúj­tott. Ez a 2:2 jelentette akkoriban az indulást. S bár sem ennek, sem az utána következő eredményeknek különösebb fontosságot nem tulajdo­nítottam, mégis figyelmet érdemel az a tény, hogy az összeforrás, a csa­­patkeresés évében, idegenben há­rom győzelmet és egy döntetlent ér­tünk el, s az évi teljesítményátlag 60 százalék fölé emelkedett. Ezek között a legértékesebb számunkra az Oslóban, EB-selejtezőn elért 3:1, a­­melyet novemberben, a Bázelben kiví­vott 1:0-ás sikerrel toldottunk meg. E két eredmény indokolt önbizalmat és derűlátást előlegezett erre az esz­tendőre. Ezzel tehát a távlati terv első szakasza véget ért. — S a bécsi 2:0 jelentette az újabb szakasz kezdetét ? —Igen, hát, ha nem is új szakasz, de egy újabb felkészülési év kezde­tét. Mert ez az év már nem a játé­koskeresés és kísérletezés esztende­je, hanem a bizonyítás éve. Véget ért a rostálás időszaka, s most már kiszemelt játékosok bajnoki formája, a sportolói és emberi magatartása alapján alakul, formálódik az 1974-es VB-csapat. Ez a fő célkitűzés. Emel­lett természetesen fokozott gondot fordítunk az EB-mérkőzésekre és minden nemzetközi találkozóra. — Az UT­A elleni edzőmérkőzés döntő eseményt jelentett a­z elkészít­ lésben ! — Természetesen, bár itt sem az eredmény, hanem elsősorban a kije­lölt taktikai elgondolások gyakorlá­sa, az összeszoktatás, a gördülékeny­­ség, a folyamatosság — ez volt az elsődleges követelmény, s ebből a szempontból nagyjából elégedett vagyok. Ilyen eszményi környezet­ben, ilyen jó képességű, sportszerű csapattal élvezet a felkészülés. E­­­gyébként én Mexikóból jól ismerem a román labdarúgást. Az utóbbi é­­vekben elért fejlődési ütem minden­képpen tiszteletet és elismerést pa­rancsol. Ebben az országban is sok a tehetség, s ezt a tehetséget a me­xikói előkészületek során Önök gyü­mölcsözően kamatoztatták. Most is alkalmam volt megismerkedni né­hány tehetséggel. Ezek közé sorol­nám Brosovszkit, Bírót, Pozsonyit és Lerettert. — Közülük a hátvéd, Bíró Gábor sepsiszentgyörgyi és a magyar NB-III-as bajnokságnak megfelelő C- osztályból került fel. — Nagyon szép és helyes, ez a fejlődés egészséges útja. A vidék, az alacsonyabb osztály jelentse mindig az utánpótlást. Mi is ezt az utat járjuk. Én különben 13 évig vol­tam az ifjúsági válogatott kapitánya,­­ a tehetségek zömét vidékről kutat. Aradon jubilált a Hofíer-csapat Interjú a szövetségi kapitánnyal

Next