Megyei Tükör, 1971. május (4. évfolyam, 316-341. szám)
1971-05-01 / 316. szám
KÖR - F olyam szám Aki vállalta a falut Egyszer hallottam egy vidéki tanítóról, akinek összeköttetései, kapcsolatai révén sikerült magasabb pozícióba felküzdenie magát. Mozgalmas, eredményes élet volt a háta mögött, a kis falu lakói pedig megkönnyezték, amikor a por felszállt a tanító bácsival elsuhanó személygépkocsi nyomában. A kis vidéki tanító azonban néhány év eltelte után sem találta meg nem találta helyét a nagyvárosban, értelmét munkájának gyermekek nélkül. Aztán egyik napról a másikra a községháza előtt, ugyanabból az autóból, amely annak idején onnan elrepítette, kilépett az örvendező falusiak elé . . . Ilyen embernek ismertem meg néhány évvel ezelőtt és ilyennek ismerem ma is Fazakas Mihályt, a bordóci általános iskola igazgató-tanítóját. Ő is tudatosan vállalta a falut. Valami konokság van abban, ahogyan azt a 15 esztendőt töltötte Bardócon, s nem is akárhogyan: mindvégig igazgatója volt az ottani iskolának. Közhelyszámba menő megállapítás, hogy teljesen beépült már a faluba, nem tudna meglenni nélküle, de lehet, hogy a falu is sokkal szegényebb lenne az igazgató-tanító nélkül. Magyarázni próbálom magamban ezt a kitartást, ezt a lankadni nem tudó és nem is akaró nagy szívósságot, amelyet bizonyára még a Gagymentéről, Kismedesérről hozott magával Háromszék eme kis csücskébe. És még egy eredője van ennek az elkötelezettségnek : a hajdani, híres székelykeresztúri tanítóképző, a mindenki által KTK-nak nevezett alma mater levegője, szilárdsága, az emberért és az emberré való nevelés eszméje. És mint megannyi keresztúri képzős, Fazakas Misi sem lett hűtlen az iskola hagyományaihoz : becsületes, ízig- érig tisztességes népnevelő vált belőle. Egy képet vesz elő, 1966-ból való, a termésnapi kiállítást örökíti meg. Az első termésnap ő volt az egyik fő szervezője. A hatalmas művelődési ház építéséhez nemcsak az első lépéseket tette meg, hanem az első köveket is ő rakta le. Az iskola bővítését is kiharcolta, s amikor nem volt meg a szükséges pénz, néhány lelkes kollégájával együtt, maga gyürkőzött neki az épület kimeszelésének. Az iskolaudvaron járda fut végig , az épület előtt szintén kezdeményezte és irányította a munkálatokat. Az iskolát laboratóriummal bővítették, új felszerelésekkel látták el. Nagyrészt szakképzett, egyetemi diplomás tanerők oktatják a kis nebulókat, sikerrel, mert évente 70—80 százaléka is továbbtanul végzetteknek. Tudom, mindenki tudaja, hogy nem mehetett ez könnyen. Csak nehéz, kitartó küzdelem árán. Ehhez pedig nem mindenki ért, és nem mindenkinek van hozzá ereje, kitartása. Kedves Fazakas Misi ! Lehet, ha hosszabban elbeszélgethettünk volna, sok mindenről hallottam volna még. Színjátszói sikereidről — gondolom, A nagymamával Bodokon sem vallottatok szégyent —, kultúrigazgatói tevékenységedről, arról az időszakról, amikor a vezető emberek sűrűn cserélgették egymást a község élén, de te egyedül közülük mindig helyben maradtál, családról, két gyermekedről, s bizonyára sokat mesélhetnél Bardóc alakulásáról, az ott élő emberekről. Mindez, rajtad keresztül, nemzedékeknek lehet útravalója ; a kitartás, a helytállás és az önzetlen cselekvés iskolakönyve. Péter Sándor - Az ifjúság örömmel vállal minden feladatot, ha érzi, hogy számítanak rá, munkáját elismerik. A fiatalok tanulnak, művelődnek, álmaik megvalósítására utat keresnek és közben rádöbbennek arra, hogy a kommunisták soraiban a helyük. Ipari és mezőgazdasági vállalatok pártalapszervezeteinek titkárai mesélik : „Gyakran fordulnak hozzánk tizennyolc, tizenkilenc azzal a kéréssel, hogy éves fiatalok vegyük fel őket a pártba. S ha leülünk velük beszélgetni, ha az indítóokokat keressük, a válasz majdnem minden esetben azonos : ők ennek a rendszernek a gyermekei, ezt akarják erősíteni, építeni“. A kéréseknek legtöbbször eleget tesznek, mert a rátermett, munkájukat becsülettel végző, politikailag tájékozott fiataloknak a kommunisták között a helye. A párt célja világos, nevelni kell az utánpótlást, szükség van a Halatokra a pártszervezetekben, rájuk kell bízni a kapcsolatok kiépítését és fenntartását az ifjúsági szervezettel. A sepsiszentgyörgyi Olt textilművekben nagyon sok fiatal kommunista dolgozik. Bartók Anna, az üzemi pártalapszervezet titkára, kérésünkre több nevet említ. A választás nehéz, hiszen mi csak eggyel szeretnénk beszélgetni, s a felsoroltak kivétel nélkül szorgalmas,, lelkes Halálok. Szekrény Mária szövőnő egy évvel ezelőtt, a tizennyolcadik születésnapján, már büszkén tartotta kezében a párttagsági könyvecskét, Pakuts Albert segédmestert 19 éves korában vették fel a pártba, És újonnan felvett fiatalok is vannak, többek között Bokor Mária lenónő és Molnár Julianna szövőnő. Mindannyiukról megelégedéssel beszélnek a gyárban Közülük talán a legszerényebb Jákó Irma. Önmagáról tőmondatokban beszél. Húszéves, két éve párttag. Maksán született a Jákó család negyedik gyermekeként. Két bátyja a gépekkel ,,bíbelődött“, ő is megszerette a gépeket. 1966-ban felvételizett a sepsiszentgyörgyi textiliskolába. Sikerült. Rátermettségét, ügyességét már az iskolában bebizonyította. Különböző versenyeken vett részt, dicsérő okleveleket és könyvjutalmakat kapott. Rájött, hogy a szakmai ismeretek, a gépek szeretete mellett, látókörét is szélesítenie kell. Beiratkozott a líceumba, ma már tizenegyedikes. Életének további alakulásához hozzátartozik az is, hogy februártól Molnár Józsefnek a férjével közös terveik vannak, tovább akarnak tanulni, bár előbb szeretnének új, részletre vásárolt lakásukba beköltözni. Decemberre várják az épület átadását. Köznapi dolgokat mondtunk el egy fiatal kommunistáról, hasonló dolgok nagyon sok emberrel megtörténnek. Nála mégis másként értendők, hiszen ezek az apró-cseprőnek látszó események érlelték meg benne a gondolatot, hogy felvételét kérje a Román Kommunista Pártba. Gyűléseken ha felszólal, kijelentései megalapozottak. A közösség érdekeiért mind KISZ-gyűlésen, mind pártalapszervezeti gyűlésen síkraszállt. Saját véleménye szerint politikailag még sokat kell fejlődnie. Ez a kijelentése is szerénységből fakad, elmondták róla, volt olyan politikai kör az üzemben, ahol tapasztalt kommunisták elgondolkoztak a feltett kérdésen, ő jelentkezett, és a legmegfelelőbb választ adta. Vörös Előd Fiatal kommunista A rétyi mezőgazdasági gépállomás a nagyborosnyói körzethez tartozik. 1153 hektár mezőgazdasági területre viselnek gondot a gépészek. Április végével befejezték a vetést, s legöregebb alkalmazottuk éppen burgonyakapálásból tért vissza a központba, gyorsan helyrehozható üzemzavart igazítani. Kerestély András 53-ik életévét töltötte, ebből 18 évet a traktor ülésén. 1952 novemberében az akkori komollói elnök, Joós István, tette fel a kérdést, hogy nem szeretnék-e traktorista lenni. Érdekeltek a gépek, tetszett a javaslat, s hét hónap múlva (1953 júniusában) már egy KD 35-ös, lánctalpas géppel műveltem a gazdaság földjét. Két éven át dolgoztam vele, majd KDP-re váltottam. 1960 tavaszán UTOS 27-es lett a masinám, s azóta is ezzel végzek mindenféle munkát, amivel megbíznak, de főleg a vetésben szakosítottam magam. Már régen leszaladta az előirányzott időt s ki kellett volna selejtezni, de megkíméltem, annak ellenére, hogy nehéz kezelni, vezetni, s mivel nincs kabinja, a napsütésnek, szélnek, esőnek igencsak ki vagyok szolgáltatva. Megismerkedtem a függesztett ekével, az SU-29-es vetőgéppel, dolgoztam még a régi típusú burgonyaültetőgépekkel, alattam kévekötőaratógéppel, kombájnoztam s évekig csépeltem. Ha összeadnám, amióta dolgozom, kijönne hozzávetőleg 9000 hektár őszi és tavaszi vetés, 1800 hektár szántás és vagy 2300 hektár aratás. Többször részesültem jutalomban tervteljesítésért és kifogástalan karbantartásért. 1967-ben házhelyet vásároltam s házat építettem. Nagyobb fiam sofőr a teherforgalmi vállalatnál. A másik hat harmadéves, ösztöndíjas hallgató az állatorvosin. A lányom kilencedikes a sepsiszentgyörgyi líceumban. Feleségem eddig dolgozott a termelőszövetkezetben, de sajnos a tavaly óta betegeskedik, s kénytelen volt kimaradni. Két dologgal nem vagyok kibékülve. A múlt évben hat hétig állott a víz a bennvalómon — szerencsére a ház alapját feltöltöttem — s emiatt terméketlen a kertem. Igényeltem 12 árat burgonyatermesztésre a gazdaságtól, de a vezetőtanács visszautasított, a kérést függőben hagyva. Én is földműves lennék, bár géppel dolgozom, de így még inkább a gazdasághoz tartozónak érzem magam. A másik kérdés, ami foglalkoztat, hogy éppen eleget fújt a szél a kabin nélküli traktoron. Megérdemelnék egy újat. Most adtak át az állomásunknak egy U 650-est. Az jó lenne, de nem nagyon biztatnak vele. Talán úgy gondolja a vezetőség, hogy még menegessek csak egy ideig a régi jószággal, mert értek hozzá s összenőhettünk tíz év alatt. A gépudvaron egymás mellett állott a csillogó új traktor s a régi viharvert. Fényképet kellene készítsünk Kerestély Andrásról. Melyik gép mellé álljon ? — érdeklődtünk Dombori Mihály részlegvezetőtől. — Az új 650-es mellé, mert májustól azzal jár. Megérdemli, így hát Kerestély András ismét nyerget változtatott. Könnyebb feltételek közt, biztosan könnyebb szívvel s az eddigiekhez hasonló fegyelmezettséggel, lelkiismerettel végzi majd munkáját. Csak még azt a háztáji kertet kellene alaposabban szemre- és szívrevételezze a vezetőtanács. Fiábha nem ütközik a megoldás a szövetkezeti törvényekbe. Tompa Ernő Kerestey András új traktora