Megyei Tükör, 1971. május (4. évfolyam, 316-341. szám)

1971-05-01 / 316. szám

KÖR - F­ olyam szám­ Aki vállalta a falut Egyszer hallottam egy vidéki taní­tóról, akinek összeköttetései, kapcso­latai révén sikerült magasabb pozí­cióba felküzdenie magát. Mozgalmas, eredményes élet volt a háta mögött, a kis falu lakói pedig­ megkönnyez­ték, amikor a por felszállt a tanító bácsival elsuhanó személygépkocsi nyomában. A kis vidéki tanító azon­ban néhány év eltelte után sem ta­lálta meg nem találta helyét a nagyvárosban, értelmét munkájának gyermekek nélkül. Aztán egyik nap­ról a másikra a községháza előtt, ugyanabból az autóból, amely annak idején onnan elrepítette, kilépett az örvendező falusiak elé . . . Ilyen embernek ismertem meg né­hány évvel ezelőtt és ilyennek isme­rem ma is Fazakas Mihályt, a bor­dóci általános iskola igazgató-tanító­ját. Ő is tudatosan vállalta a falut. Valami konokság van abban, aho­gyan azt a 15 esztendőt töltötte Bar­­dócon, s nem is akárhogyan: mind­végig igazgatója volt az ottani is­kolának. Közhelyszámba menő meg­állapítás, hogy teljesen beépült már a faluba, nem tudna meglenni nél­küle, de lehet, hogy a falu is sokkal szegényebb lenne az igazgató-tanító nélkül. Magyarázni próbálom magamban ezt a kitartást, ezt a lankadni nem tudó és nem is akaró nagy szívós­ságot, amelyet bizonyára még a Gagymentéről, Kismedesérről hozott magával Háromszék eme kis csücs­kébe. És még egy eredője van ennek az elkötelezettségnek : a hajdani, híres székelykeresztúri tanítóképző, a mindenki által KTK-nak nevezett alma mater levegője, szilárdsága, az emberért és az emberré való neve­lés eszméje. És mint megannyi ke­resztúri képzős, Fazakas Misi sem lett hűtlen az iskola hagyományai­hoz : becsületes, ízig-­ érig tisztessé­ges népnevelő vált belőle. Egy képet vesz elő, 1966-ból való, a termésnapi kiállítást örökíti meg. Az első termésnap­ ő volt az egyik fő szervezője. A hatalmas művelő­dési ház építéséhez nemcsak az első lépéseket tette meg, hanem az első köveket is ő rakta le. Az iskola bő­vítését is kiharcolta, s amikor nem volt meg a szükséges pénz, néhány lelkes kollégájával együtt, maga gyürkőzött neki az épület kimeszelé­sének. Az iskolaudvaron járda fut végig , az épület előtt szintén­ kezdeményezte és irányította a mun­­­kálatokat. Az iskolát laboratórium­mal bővítették, új felszerelésekkel látták el. Nagyrészt szakképzett, e­­gyetemi diplomás tanerők oktatják a kis nebulókat, sikerrel, mert évente 70—80 százaléka is továbbtanul végzetteknek. Tudom, mindenki tud­a­ja, hogy nem mehetett ez könnyen. Csak nehéz, kitartó küzdelem árán. Ehhez pedig nem mindenki ért, és nem mindenkinek van hozzá ereje, kitartása. Kedves Fazakas Misi ! Lehet, ha hosszabban elbeszélgethettünk vol­na, sok mindenről hallottam volna még. Színjátszói sikereidről — gon­dolom, A nagymamával Bodokon sem vallottatok szégyent —, kultúr­­igazgatói tevékenységedről, arról az időszakról, amikor a vezető emberek sűrűn cserélgették egymást a község élén, de te egyedül közülük mindig helyben maradtál, családról, két gyermekedről, s bizonyára sokat me­sélhetnél Bardóc alakulásáról, az ott élő emberekről. Mindez, rajtad ke­resztül, nemzedékeknek lehet útra­­valója ; a kitartás, a helytállás és az önzetlen cselekvés iskola­könyve. Péter Sándor - Az ifjúság örömmel vállal minden feladatot, ha érzi, hogy­­ számítanak rá, munkáját elismerik. A fiatalok tanulnak, művelődnek, álmaik meg­valósítására utat keresnek és köz­ben rádöbbennek arra, hogy a kom­munisták soraiban a helyük. Ipari és mezőgazdasági vállalatok pártalapszervezeteinek titkárai mesé­lik : „Gyakran fordulnak hozzánk ti­zennyolc, tizenkilenc azzal a kéréssel, hogy éves fiatalok vegyük fel őket a pártba. S ha leülünk velük beszélgetni, ha az indítóokokat ke­ressük, a válasz majdnem minden esetben azonos : ők ennek a rend­szernek a gyermekei, ezt akarják e­­rősíteni, építeni“. A kéréseknek legtöbbször eleget tesznek, mert a rátermett, munkáju­kat becsülettel végző, politikailag tájékozott fiataloknak a kommunisták között a helye. A párt célja világos, nevelni kell az utánpótlást, szükség van a Halatokra a pártszervezetek­ben, rájuk kell bízni a kapcsolatok kiépítését és fenntartását az ifjúsági szervezettel. A sepsiszentgyörgyi Olt textilmű­­vekben nagyon sok fiatal kommunis­ta dolgozik. Bartók Anna, az üzemi pártalapszervezet titkára, kérésünkre több nevet említ. A választás nehéz, hiszen mi csak eggyel szeretnénk beszélgetni, s a felsoroltak kivétel nélkül szorgalmas,, lelkes Halálok. Szekrény Mária szövőnő egy évvel ezelőtt, a tizennyolcadik születésnap­ján, már büszkén tartotta kezében a párttagsági könyvecskét, Pakuts Al­bert segédmestert 19 éves korában vették fel a pártba, És újonnan fel­vett fiatalok is vannak, többek kö­zött Bokor Mária lenónő és Molnár Julianna szövőnő. Mindannyiukról megelégedéssel beszélnek a gyárban Közülük talán a legszerényebb Jákó Irma. Önmagáról tőmondatok­ban beszél. Húszéves, két éve párt­tag. Maksán született a Jákó család negyedik gyermekeként. Két bátyja a gépekkel ,,bíbelődött“, ő is meg­szerette a gépeket. 1966-ban felvéte­lizett a sepsiszentgyörgyi textilisko­lába. Sikerült. Rátermettségét, ügyes­ségét már az iskolában bebizonyítot­ta. Különböző versenyeken vett részt, dicsérő okleveleket és könyv­­jutalmakat kapott. Rájött, hogy a szakmai ismeretek, a gépek szeretete mellett, látókörét is szélesítenie kell. Beiratkozott a líceumba, ma már tizenegyedikes. Életének további alakulásához hoz­zátartozik az is, hogy februártól Molnár Józsefnek a férjével közös terveik vannak, tovább akarnak ta­nulni, bár előbb szeretnének új, rész­letre vásárolt lakásukba beköltözni. Decemberre várják az épület átadá­sát. Köznapi dolgokat mondtunk el egy fiatal kommunistáról, hasonló dolgok nagyon sok emberrel megtörténnek. Nála mégis másként értendők, hiszen ezek az apró-cseprőnek látszó ese­mények érlelték meg benne a gon­dolatot, hogy felvételét kérje a Ro­mán Kommunista Pártba. Gyűléseken ha felszólal, kijelentései megalapozottak. A közösség érde­keiért mind KISZ-gyűlésen, mind pártalapszervezeti gyűlésen síkra­­szállt. Saját véleménye szerint po­litikailag még sokat kell fejlődnie. Ez a kijelentése is szerénységből fa­kad, elmondták róla, volt olyan po­litikai kör az üzemben, ahol tapasz­talt kommunisták elgondolkoztak a feltett kérdésen, ő jelentkezett, és a legmegfelelőbb választ adta. Vörös Előd Fiatal kommunista A rétyi mezőgazdasági gépállomás a nagyborosnyói körzethez tartozik. 1­153 hektár mezőgazdasági területre viselnek gondot a gépészek. Április végével befejezték a vetést, s leg­öregebb alkalmazottuk­ éppen burgo­nyakapálásból tért vissza a központ­­ba, gyorsan helyrehozható üzemza­vart igazítani. Kerestély András 53-ik életévét töltötte, ebből 18 évet a traktor ülésén.­­ 1952 novemberében az­­ akkori komollói elnök, Joós István, tette fel a kérdést, hogy nem szeretnék-e traktorista lenni. Érdekeltek a gépek, tetszett a javaslat, s hét h­ónap múlva (1953 júniusában) már egy KD 35-ös, lánctalpas géppel műveltem a gaz­daság földjét. Két éven át dolgoztam vele, majd KDP-re váltottam. 1960 tavaszán UTOS 27-es lett a masinám, s azóta is ezzel végzek mindenféle munkát, amivel megbíznak, de főleg a vetésben szakosítottam magam. Már régen leszaladta az előirányzott időt s ki kellett volna selejtezni, de megkíméltem, annak ellenére, hogy nehéz kezelni, vezetni, s mivel nincs kabinja, a napsütésnek, szélnek, eső­nek igencsak ki vagyok szolgáltatva. Megismerkedtem a függesztett e­­kével, az SU-29-es vetőgéppel, dol­goztam még a régi típusú burgonya­­ültetőgépekkel, alattam kévekötő­­aratógéppel, kombájnoztam s évekig csépeltem. Ha összeadnám, amióta dolgozom, kijönne hozzávetőleg 9000 hektár őszi és tavaszi vetés, 1800 hektár szántás és vagy 2­300 hektár aratás. Többször részesültem jutalom­ban tervteljesítésért és kifogástalan karbantartásért. 1967-ben házhelyet vásároltam s házat építettem. Nagyobb fiam sofőr a teherforgalmi vállalatnál. A másik hat harmadéves, ösztöndíjas hallga­tó az állatorvosin. A lányom kilence­dikes a sepsiszentgyörgyi líceumban. Feleségem eddig dolgozott a terme­lőszövetkezetben, de sajnos a tavaly óta betegeskedik, s kénytelen volt kimaradni. Két dologgal nem vagyok kibékül­ve. A múlt évben hat hétig állott a víz a bennvalómon — szerencsére a ház alapját feltöltöttem — s emiatt terméketlen a kertem. Igényeltem 12 árat burgonyatermesztésre a gaz­daságtól, de a vezetőtanács vissza­utasított, a kérést függőben hagyva. Én is földműves lennék, bár géppel dolgozom, de így még inkább a gaz­dasághoz tartozónak érzem magam. A másik kérdés, ami foglalkoztat, hogy éppen eleget fújt a szél a ka­bin nélküli traktoron. Megérdemel­nék egy újat. Most adtak át az állo­másunknak egy U 650-est. Az jó len­ne, de nem nagyon biztatnak vele. Talán úgy gondolja a vezetőség, hogy még menegessek csak egy ide­ig a régi jószággal, mert értek hozzá s összenőhettünk tíz év alatt. A gépudvaron egymás mellett ál­lott a csillogó új traktor s a régi vi­harvert. Fényképet kellene készítsünk Ke­restély Andrásról. Melyik gép mellé álljon ? — érdeklődtünk Dombori Mihály részlegvezetőtől. — Az új 650-es mellé, mert má­justól azzal jár. Megérdemli, így hát Kerestély András ismét nyerget változtatott. Könnyebb felté­telek közt, biztosan könnyebb szív­vel s az eddigiekhez hasonló fegyel­mezettséggel, lelkiismerettel végzi majd munkáját. Csak még azt a ház­táji kertet kellene alaposabban szem­re- és szív­revételezze a vezetőtanács. Fiábha nem ütközik a megoldás a szövetkezeti törvényekbe. Tompa Ernő Kereste­y András új traktora

Next