Megyei Tükör, 1971. július (4. évfolyam, 368-394. szám)
1971-07-01 / 368. szám
Dallal, tánccal, vidám szóval... A sepsiszentgyörgyi 1. számú líceum, immár országos hírű népiegyüttese bemutatta táncos-zenés, vidám műsorát, mielőtt, rövid időre, búcsút venne a megye közönségétől, s elindulna távolabbi vidékek népének is ízelítőt adni Kovászna megye népművészeti kincseiből. Ennek a körútnak ürügyén kérdeztem meg Péter Albert elvtársat, az együttes vezető tanárát. — Milyen időszakot ölelne fel a tervezett előadássorozat, ahogy a résztvevők nevezik, a „nagy nyári turné" ? — Július másodikán délelőtt indulnánk, utolsó előadásunkat tizenegyedikén este tartanánk. — Melyek a körút tervében szereplő helységek ? — A turné útvonala — nagyjából, hiszen itt-ott esetleg még módosulhat — a következő : Tusnádfürdő, Csikszentmárton, Csíkszereda, Zetelaka, Székelyudvarhely, Bogoz, Segesvár, Dicsőszentmárton, Torda, Kolozsvár, Szék, Szamosújvár, Szováta. Ezenkívül ellátogatnánk még néhány útba eső helységbe is, hogy a szereplés-sorozat ne váljék egyhangúvá, túlságosan megerőltetővé, s hadd legyen egy kis kirándulás jellege is. — Kérem, néhány szóban, műsorukról. Kezdőszámunk a líceumok közötti országos kultúrverseny megyei szakaszán díjazott, a tavaszi locsolást, illetve népi hagyományként élő „vízbemártást“ felelevenítő táncjáték, a Tavaszköszöntő. Berobbanós egy Maros menti székely táncunkat román tánc>zval, meg egy bihari s a műsort az együttes tánc követi, legrégibb száma, a Halálra táncoltat o 11 leány címen ismert népballada táncváltozata zárja. — Ezek lényegében mind táncjátékok, tehát a teljes tánckart igénybe vevő produkciók .. . — Mit vár vagy pontosabban : milyen érzésekkel készül erre a körútra mint a folklóregyüttes vezetője, akinek munkája az 1908—69 tanévtől kezdődően, új szakaszt nyitott — nyugodtan mondhatjuk, igen sikeres szakaszt — az együttes életében ? — Őszintén megmondom, bízom az együttes tagjaiban, diákjainkban, mert látom bennük a lelkesedést, a néphagyományok szeretetét... — Szólna néhány szót legutóbbi előadásaikról ? — Az utóbbi időben kevés előadásunk volt, viszont annál több próbát tartottunk. Elsősorban a tévéfelvételre kellett igen alaposan és gondosan felkészülnünk. Ezenkívül, a körút előkészületeként, kibővítettük műsorunkat, sok helyen javítottuk mind technikai, mind esztétikai szempontból. — A turné utáni időszak tervei ? — Nagyon sok próba ! Csak így tudjuk tartani, s lehetőség szerint emelni, előadásaink színvonalát. Márpedig, hogy sikereket érjünk el, annak az állandó pihenést, megszakítást nem ismerő munka a fő feltétele. — Hírlik — vagy ez csak szóbeszéd ? — hogy külföldön is ismerik a sepsiszentgyörgyi 1. számú líceum folklóregyüttesét ? — Nem szóbeszéd, tény. Több helyről meghívást kaptunk, például a Magyar Népköztársaságból. — Elfogadják a meghívásokat? — Reméljük, igen. A megyei fölöttes szervek támogatásával szeretnénk októberben néhány napos Pécs és környéke körútra menni műsorunkkal. ^ Az interjút készítette : Veress Gerzson Művelődési napló _ Melyeket szólistáink, Munteanu Mónika, Király Judit, Orbán Gábor, Orbán Judit énekszámai, vidám népi monológok választanak el, illetve kötnek össze. Igen szép része a műsornak a Kőmíves Kelemenné népballada színpadra feldolgozott változata, melyet Salamon Sándorné rendezett és tanított be, valamint a D WCS ÁRPÁD által vezetett zenekar Ecseri lakodalom című népdal-összeállítása. Miért szép? RATKÓ JÓZSEF keres az anyám Halottak és szerelmesek szép uniformisában, ingben valaki asszony keres engem, keres engem az anyám. Gyönyörű húszéves halott, anyányi már fiút szeretne mellébe fogna, ölbe enne, ölbe venne boldogan. Aggódva és szerelmesen nézegetné apadt kis mellét, megszülne, venne maga mellé, maga mellé halottnak. Ralkó József neve a licila cseng ismerősen lapunk olvasói számára. Bemutatásul álljon itt ez a vers, azt hiszem, ennél hitelesebb névjegykártya nem kell. Ralkó a mai magyar líra egyik legizmosabb, legsokszínübb nemzedékéhez tartozik, melyet leggyakrabban Váci Mihály, Ladányi Mihály, Csoóri Sándor nevével szokás fémjelezni. Jószerével viszont csak életkorban kötődik e nemzedékhez, viszonylag későn indult, de akkor éretten, szinte tökéletes, teljes költői „fegyverzetben“. Pályája tehát leginkább a nála fiataabb Buda Petencéhez hasonlítható. Redkó József pillanatnyilag a Nyíregyháza melleti Nagykállón él, könyvtáros. Nem véletlenül esett választásunk a Keres az anyám című versére. Őrzésünk szerint, a magyar líra legszebb anya\ersei, közé sorolható, helye valahol Petőfi, József Attila, Kosztolányi legszebb hasonló témájú versei mellett van, méló párja lehet a Távolbólnak, a Fényes koszorúnak, a Mamának. .A vers alaphelyzete — mondjuk divatosan — abszurd. Az emlék kísértését történésre font ttja le a költő: régen meghalt édesanyja keresi, a halálban anyányivá nőtt asszony megszülné akit gyermekét, a szerelni kényszere szemű — halottnak. Egyszerű, szívbemarkolóan új a gondolat, a helyzet döbbenete. Csak nagy, mély, éren fájdalom fogalmazhat ilyen látomásosan, s mégis tiszta csengéssel. (magyari) Márton Gyula egyetemi tanár cikkének nec héttel ezelőtt közölt első részében a hazai magyar nyelvtudomány, kutatásnak a nyelvjáráskutatással kérdéseit vetette fel. Írásának kapcsolatos befejező részében felméri a szakszókincs, a névtan, a nyelvtörténet, a stilisztika, a matematikai nyelvészet, a nyelvi kölcsönhatások kérdéskörébe vágó kutatások helyzetét. A nyelv és a nyelvjárások szókincsének tanulságokban gazdag rétegét képezi különböző tevékenységi területek, lufik* -akozási ágak szakszókincse. Ennek gyűjtése terén is figyelemre méltó eredményeket értünk el. Három fiatal kollegánk (Kósa Ferenc, VÖő István és Zsemlye János) már évekkel ezelőtt befejezte a farkasmesterség zakókincsének összegyűjtését nemcsak Erdélyben, hanem a moldvai csángóság körében is. Folyamatban van a fafeldolgozó kisipari ágak szókincsének feldolgozása Szatmáron (Bura baszlo), a gyergyói fakitermelő-. .-jk-zókincé nek összegyűjtése (Szász Lőrinc), a kalotazegi népi hímzés (Péntek .János), valamint a gyímesi csángó viselet szókincsének feldolgozása (Barabásné Béres Katalin). Mindezt szerencsésen egészíti ki mintegy húsz, a földművelés, a szőlőtermesztés, népi kendermunka, szénakészítés, valamint különböző kisipari ágak szakszókincsét felölelő államvizsgadolgozat A XX. században egyre nagyobb jelentőségre szert tevő névtan művelése terén ;a legsürgősebb feladat minél gazdagabb anyag összegyűjtése és modern szempontú feldolgozza. A gyűjtést főleg az sürgeti, hogy a mezőgazdaság szövetkezetesíve következtében a földrajzi nevek egy része kezd feledésbe merülni. Átalakulóban van a hagyományos állatnévrendszer is. A kereszt- és becenevek terén egyre erősödik a városi hatás. Köztudomású ugyanakkor az is, hogy a nyelv szókincsének e meglehetősen népes és tanulságokban gazdag rétegéből eddig nagyon keveset gyűjtöttünk össze. Az e téren elért újabb eredmények közül Kalotaszeg élő személyneveinek összegyűjtését említjük meg (Gergely Piroska), valamint Erdővidék személyneveinek (Péter Sándor), Udvarhelyszék havasalji részlege személyneveinek (Kovácsné József Magda) és a Nyikó-mente földrajzi neveinek gyűjtését (Tikád beverne). A Nyárád-mente személyneveit Kirsch Lajos gyűjtötte össze. A névgyűjtés az egyetemi hallgatók körében is nagy népszerűségnek örvend. Eddig mintegy negyven államvizsgás dolgozat készült el ebből a kérdéskörből. Egy-két volt tanítványunk vidéken folytatja a munkát. Nagy János maroshévizi tanár pl. a Gyergyói medence helyneveit gyűjti tanítványai segítségével. Éppen csak megemlítjük, hogy az állatnevek gyűjtése sem kerülte el figyelmünket. Államvizsgás dolgozatokban feldolgozásra került Kalotaszeg, Hétfalu, valamint a Sóvidék, emellett még számos falu állatnév-anyaga. A meglehetősen intenzíven folyó anyaggyűjtéssel párhuzamosan egyéni munkaként elkült több jelentő nyelvjárástani monográfia. Az egyik a kalotaszegi nyelvjárás igeképzőit mutatja be (Szabó Zoltán), a másik e nyelvjárási alakulat igeragozási rendszerét (Vámszer Márta), egy másik a Nagykároly környéki nyelvjárás magánhangzó rendszerét (Teiszler Pál). Készül az aranyosszéki nyelvjárás magánhangzóinak monografikus leírása (Murádin László), valamint a bánsági nyelvjárás hangrendszerének leírása (Vöő István). Gálffy Mózes és magam a háromszéki nyelvjárás hangrendszerének leírására vállakoztunk. A hazai magyar nyelvtudományi kutatásról 3. Tanszékünkön legnagyobb múlttal a nyelvtöténeti kutatások rendelkeznek. ti az okleveles anyagot több kötetre tervezett Szókincstörténeti Tárához, melynek első kötete 1972-ben fog megjelenni. Rendkívül gazdag az az anyag is, amelyből egy Erdélyi Helynévtörténeti Adattár megserkesztését tervezi Az Ő nevéhez fűződik az ötödik magyar nyelvem» sárhelyi sorok és glosszák nyelvtudományi feldolgozása í' kiadása. Több százra tehető, főleg nyelv- és nyelvjárástörténeti tanulmányainak egy része 1970-ben jelent meg Anyanyelvünk életéből címmel. Tanulmánygyűjteményének másik két kötete az idén és jövőre fog megjelenni Egyik tanítványa, K« a Ferenc. Apor<•r kéziratainak hangtanáról ír doktori értekezést. Az utóbbi tíz évben bontakoztak ki tanszékünkön a stillikaié Irodalmi nyelvtörténeti kutatások. Első jelentősebb termékük a Szabó Zoltán és három munkatársa által írt Kis magyar stilisztika (1969). 1970-ben jelent meg Szabó Zoltán Kis magyar stílustörténete. Józsáné Nagy Mária Vajda János stílusáról ír monográfiát. Balogh Dezső a közelmúltban fejezte be Horváth Imre költői szótárának szerkeztését. Befejezés előtt áll Péntekné, Dombi Ezsébet doktori értekezése is a veneztéziáról a magyar impresszionista költészetben. Készülőben van még több stilisztika, illetőleg irodalmi nyelvi monográfia. Most van kibontakozóban tanszékünkön a mai magyar nyelv tanulmánya. a 1 4. Említettük, hogy sajátos feladataink számbavétele során tervünkbe iktattuk a magyar nyelvet ért román tudák tanúányozását is. A magyar nyelv rom.n, kölcsönszavairól szóló utolsó monográfia 1942-ben jelent meg (Bédy Gén, Influeța limbii române asupra limbii maghiare), ez azonban nem lehetett teljes, mivel a érzője rendelkezésére álló elő és nyelvt iüneti anyag egyaránt szegényes volt így a magyar szókincs különböző eredetű rétegeire vonatkozó kutatások sorában a román kölcsönszavakra vonatkozó ismeretek meglehetősen hézagosak voltak. Mivel a több évtizede folyó anyagfeltáró munka eredményeképp tanszékünk tagjai rendkívül gazdag adatanyag birtokába jutottak, elérkezettnek láttuk az iut arra, hogy a magyar nyelv román kölcsönszavait is, korszerű megvilágításbahelyezzük. A munkát 1938-ban kezdtük meg, s az eredmény két szintézis megírása. Az egyik, mely Szabó T. Attila Irányításával készült, a régi magyar nyelv román kölcsönszavait tárja föl, a másik, melynek szerzői Péntek János, Üllő István és Márton Gyula, a mai magyar nyelv román kölcsönszavakt. Mindkét munka anyaga oly gazdag, hogy a magyar nyelvet ért román hatás valóban egészen új megvilágításba kerül. Blédy Géza könyvében például a régi magyar nyelv román kölcsönszavainak a száma hatvan hetven körül mozgott, a mai magyar nyelvé pedig 800—900 körül. A Szabó T. Attila irányításával készült munkában mintegy 900-ra tehető a régi magyar nyelvből kimutatott kölcsönszavak száma, a mi munkánkban pedig mintegy 2 500 román kölcsönszó található. Elkészült ezzel párhuzamosan két nyelvjárási alakulat , a moldvai csángó (Márton Gyula) és a Kis-Szamos menti magyar nyelvjárás román kölcsönszavainak monografikus feldolgozása (Zsemlye! János). Kívánatos volna a többi hazai magyar nyelvjárás román kölcsönszavainak számbavétele és monografikus feldolgozása is. 5. Az utolsó két évtizedben világszerte mindenütt sok szó esett és esik olyan sajátos kutatási területekről és módszerekről, mint például a matematikai nyelvészet, a különböző strukturalista elemzési módszerek alkalmazása, a generatív nyelvtan stb. Ezekkel a kutatási területekkel és sajátos módszerekkel mi is foglalkozunk, azonban inkább csak tájékozódás céljából. E módszerek alkalmazása ugyanis olyan tudományos apparátust igényel, amilyennel mi nem rendelkezünk. Ugyanakkor a fenti kutatási területek mind olyanok, hogy a mi sajátos viszonyaink közt is korszerűen művelhetjük, és jelentős mértékben csak mi művelhetjük. A szakemberek egyöntetű véleménye és minden tapasztalat amellett szól, hogy elgondolásunk helyes volt. tanszékvezető egyetemi tanár Márton Gyula, 4 - 5 ]V évfolya 368. szám