Megyei Tükör, 1971. szeptember (4. évfolyam, 422-447. szám)
1971-09-01 / 422. szám
om VILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! TÜKÖRZ AKIK KOVASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NEPTANACS LAPJA 1971. SZEPTEMBER 1., SZERDA ARA 30 BAMI IV. ÉVFOLYAM, 422. SZÁM Megkezdődött a burgonyaszüret BARTHA ÁRPÁD felvétele Most kell biztosítanunk a téli takarmányalapot Az állati termékek termelését abban az esetben fokozhatjuk, ha a takarmánygazdálkodást célszerűen egybehangoljuk a többi döntő fontosságú állattenyésztési tényezővel. Jövedelmező nagyüzemi állattenyésztés úgy valósítható meg, ha a takarmánytermesztést, -betakarítást és -tárolást a lehető leggazdaságosabban oldjuk meg. Állandóan napirenden van a minőségi takarmány kérdése mind a megyei mezőgazdasági irányító szervek részéről, mind a termelőszövetkezetek vezető tanácsgyűlésein. Mert, ha sikerül is nagy mennyiséget elérni a természetes gyepterületeken vagy a szántóföldi termesztésben, de a minőséggel bizony még mindig baj van. Nagy veszteséggel tároljuk a hereféléket, a kaszálók termését, s meglepődünk, ha a csűrökbe, kazlakba illatos, zöld színű széna kerül. Még mindig gyakori, hogy a silótakarmány kellemetlen szagát messziről lehet érezni az állattenyésztő telepek környékén, holott kellemes kenyérillatot kellene éreznünk, amikor megbontják a tárolókat. Az aratás végével kerül sor a silózás zömére. Eddig csak kisebb területekről sikerült a sürgősebb tennivalók miatt ,.belopni“ a termést. Ezenkívül szeptember a mi vidékünkön már hóharmatokat helyez kilátásba, amivel rendszerint számolnunk kell. Amennyiben állattenyésztő jellegű megyéről beszélünk — márpedig erről van szó — a sorra kerülő silózást úgy kell megszervezni és végrehajtani, hogy minél kevesebb takarmányegység menjen kárba, mert a fogyasztók számára húst és tejet, a termelő számára nyugodt telelést, az állatok részéről pedig kiegyensúlyozott, biztos termelést jelent, ha a silótakarmány — mint egyik legfontosabb alaptakarmányunk — mind mennyiségileg, mind minőségileg fedezi a szükségletet. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy olyan takarmánymérleget szakember soha nem állít össze, amelyik gyenge minőségű silótakarmányt helyez kilátásba. A mérleg csak jó takarmányt ismer, de számolnunk kell a tehenek literben kifejezett véleményével is. Tompa Ernő CSENDES TANÉV KEZDÉS Kevés kívülálló tudja, hogy a tanév tulajdonképpen már szeptember elsején megkezdődik. Pedig néhányunknak, tanároknak és jó néhány textilesnek, bútorgyári munkásnak, építőnek és több tucat fiatal társuknak csendes, de igen jelentős nap ez. Az esti líceumok országszerte új tanévet nyitnak 1959-ben tanítottam először esti iskolában, Köröspatakon, Petromax lámpa fényénél, s ha nem sikerült begyújtani — elég gyakran megtörtént —, egy II-es petróleumlámpa világított. Volt úgy, hogy ketten voltunk tanerők, egy magyar szakos, megugrott harmadéves egyetemista lány, aki csak a magyar irodalomhoz értett, így hát csak azt tanította, s jómagam, aki orosz szakos létemre, előadtam románt, oroszt, matematikát, mindent, és elláttam az osztályfőnöki teendőket is. Hogy miért szólok erről a hőskorról most, amikor minden megváltozott ? Szerettem volna jelezni, miért nőtt hozzám annyira ez a sajátos oktatási forma, amely nemcsak iskola, úgy egyszerűen, hanem áldozatvállalás is, én mindenképpen annak érzem. Gondoljuk csak meg, mekkora erőfeszítés úgy tanulni, hogy az ember kijön kettőkor a munkából, és haza kell érnie, ebédelnie kell, készülnie kell, és utána rohannia becsületesen, hogy a csengő ötkor már az iskolában találja. Ott ül este 9-ig, hazaér fél tízre. Reggel hatra munkában kell lennie. Sok diák három váltásban dolgozik, ugyanazt az időmérést bármelyik váltásnál ugyanilyen eredménnyel levezethetjük. Ezért tanít egészen másként az esti iskolában a tanár, s talán ezért idegenkednek annyian tőle. A nappali tagozatokon megszokott, esztendők óta kikísérletezett és beidegződött módszerek itt eredménytelenek. Itt nem lehet számolni azzal, hogy a diák majd otthon utánanéz. Mikor nézne utána ? Az órán szinte az egész anyagot meg kell tanulnia. Sem tanárnak, sem diáknak nem könnyű. Egészen más világ ez : a padban nem gyermekek ülnek, hanem munkásemberek, akik az élet kisebb-nagyobb gondjaival már közvetlenül találkoztak , másként kell őket megközelíteni. A különbségek főleg akkor tűnnek ki, amikor valamikor valamilyen okból a nappali tagozatról közéjük csöppen valaki. Hosszú hónapoknak, néha éveknek kell eltelnie, míg ebbe az új világba beletalálja magát. (folytatása a 2. oldalon) Botos Ferenc, tanár Az RKP KB Végrehajtó Bizottságának ülése 1971. augusztus 31-én ülést tartott az RKIM KB Végrehajtó Bizottsága NICOLAE CEAUŞESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának elnökletével. Részt vettek miniszterek és központi intézmények vezetői. Az ülés megvizsgálta és jóváhagyta a Ştefan Gheorghiu Társadalmi és Politikai Akadémiai Tanintézet tevékenységének javítására, a párt-, valamint tömeg- és társadalmi szervezeti aktivistákat felkészítő megyeközi iskolák bővítésére és átszervezésére vonatkozó javaslatokat és a Gazdasági és Állami Közigazgatási Vezető Kádereket Képző Intézet megszervezésére vonatkozó javaslatokat. Az EKP KB Végrehajtó Bizottsága határozatokat fogadott még el egyes beruházási munkálatok kivitelezésére vonatkozóan, a Beruházási Bank megszervezéséről és működéséről szóló törvényerejű rendelet módosítására vonatkozóan, valamint más folyó ügyekkel kapcsolatban. Vállalatvezetés és demokrácia Interjú DRUNEK ZOLTÁN mérnökkel, a megyei pártbizottság titkárával . Nemrég fejeződtek be a vállalatok alkalmazottainak félévi közgyűlései. Mi a véleménye a titkár elvtársnak, mennyiben járultak hozzá a közgyűlések a vállalati demokrácia elmélyítéséhez; mennyiben váltak ezek a közgyűlések avállalati vezetés legfelsőbb szerveivé ? — Tömören fogalmazva, az első megállapításunk az lehet — és ezt ideológiai-nevelő munkánk eredményeként könyvelhetjük el —, hogy a vállalalatok közgyűlései kiemelkedtek a termelési értekezletek színvonalából, a vállalatok tevékenységének leglényegesebb kérdéseit tárgyalták. Az eddigiekhez képest, a most lezajlott félévi közgyűlések sokkal jobban megközelítették és betöltötték a vállalatvezetés legfelsőbb szervének funkcióit, pártunk és államunk gazdaságpolitikájának azt az elvét, hogy a vállalatok minden alkalmazottja részt vállaljon a vállalati tevékenység megszervezésében és a vállalat életében felmerülő kérdések megoldásában. Ez nyilvánul meg abban is, hogy vállalataink többségének dolgozni messzemenően éltek azzal a jogukkal, hogy számon kérjék a vezetőségtől, miként teljesítették a rájuk háruló feladatokat, hogyan biztosították a termelés optimális kereteit ? Ha példát kellene mondanom, akkor talán ki kellene emelnem a cigarettagyár, a szesz- és keményítő-glukózát gyártó vállalat, a kézdivásárhelyi faipari kombinát, a textilgyár, a kópéés bányavállalat közgyűléseit, ahol valóban a vállalat tevékenységének alapvető kérdéseit vitatták meg. De ha már a példáknál tartunk,maradjunk talán a számonkérésnél ; ez talán a legjobban szemlélteti a vállalati demokrácia elmélyülését. A textilgyár közgyűlésén az alkalmazottak felelősségre vonták a vállalat igazgatói bizottságát munkafegyelmi kérdésekben, nyomatékosan felhívták a figyelmet, hogy a vállalaton belül egységes munkafegyelmi elvárásoknak kell érvényesülniük az alkalmazottakra, a vállalat dolgozóira, tisztviselőire és vezetőire vonatkozóan. A keményítőgyár alkalmazottai bírálták a vállalat igazgatói bizottságát, mert elmulasztotta megtartani a szakképesítés növelését célzó vizsgákat, a mulasztásért szankcionálták a gyár főmérnökét, és elhatározták, hogy tíz napon belül megtartják a vizsgáztatást. A megyei építőipari vállalat közgyűlésén többen bírálták aligazgató bizottságot és egyes alkalmazásait a helytelen anyaggazdálkodás, a különböző építőpontok anyagpazarlása miatt. De a számonkérésen, bírálaton túlmenően hadd idézzünk olyan javaslatokat is, amelyek a vállalatok tevékenységének legalapvetőbb kérdéseit érintették, és példázzák azt, hogy vállalataink alkalmazottai hatékonyan hozzá tudnak Lejegyezte Gajzágó Márton (folytatása a 4—5. oldalon)