Megyei Tükör, 1972. január (5. évfolyam, 527-550. szám)
1972-01-04 / 527. szám
Nicolae Ceauşescu elvtárs beszéde (folytatás az első oldalról) nép számára alapvető és létfontosságú követelmény. A világbéke megmentése szempontjából pedig lényeges feltétel csorbítatlanul tiszteletben tartani az összes népek nemzeti függetlenségét és szuverenitását, azt a jogukat, hogy szabadon éljenek, kívánságuknak megfelelően rendezzék életüket, tiszteletben tartani a nemzetek közötti teljes jogegyenlőséget és a belügyekbe való be nem avatkozást, teljesen kirekeszteni az államközi kapcsolatokból az erőszak használatát és az erőszakkal való fenyegetőzést. Azt kívánjuk, hogy 1972-ben még határozottabban hódítsanak tért a nemzetközi életben ezek az elvek, amelyek az egyetlen utat jelentik az együttműködés és a béke kapcsolatainak megteremtéséhez szerte a világon ! Ennek az évkezdetnek is az az alapvető gondolata, hogy az összes államoknak, nagy és kis államoknak egyaránt, fokozott erőfeszítéseket kell tenniük a nemzetközi jog és törvényesség elveinek a megvédéséért és érvényesítéséért, hogy megnövekedett a széles népi tömegek, az összes haladó politikai erők, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a többi nemzetközi szervezet felelőssége a népek közötti együttműködés és béke politikájának előmozdításáért. Az egyik legsürgősebb követelmény, amelynek érvényesülnie kell az összes államok politikájában, a háborús tűzfészkek megszüntetése, a konfliktusoknak, a feszültség és az ellenségeskedések tényezőinek felszámolása. Szűnjék meg a háború, amelyet az Egyesült Államok folytat Indokom népei ellen ; a vietnami, a kambodzsai és a laoszi népet hagyni kell, hogy maga határozzon sorsáról ! Számolják fel a közel-keleti konfliktust a Biztonsági Tanács 1967. évi határozata alapján ! Szükségesebb, mint bármikor, hogy mindent megtegyenek az államok közötti nézeteltérések békés, politikai úton való megoldásáért, hogy’ne kerüljön sor fegyveres összeütközésekre, hogy elkerüljék a háborút! Jelentős célkitűzés, amelynek érdekében a jövőben is erőfeszítéseket teszünk, a leszerelés megvalósítása, az emberiségnek a termonukleáris háború rémképétől való megszabadítása, az óriási katonai kiadások csökkentése. Népünk Európában él, és még élénken emlékszik századunk két világháborújának szomorú tapasztalatára. Éppen ezért nemzetközi politikájában a legnagyobb figyelmet fordítja az európai biztonság megteremtésére, az összeurópai konferencia öszszehívására, a jószomszédság és békés egymás mellett élés viszonyainak megteremtésére a kontinens összes népei között. Ilyen összefüggésben igyekeztünk szüntelenül fejleszteni a gyümölcsöző együttműködést az összes balkáni országok között, a béke és a békés együttműködés övezetévé változtatni a térséget. Azt kívánjuk, hogy 1972-ben szilárduljon az együttműködés és a béke Európában, rakják le a biztonság tartós megteremtésének alapjait kontinensünkön ! A nemzetközi enyhüléshez, a népek együttműködésének akadálytalan fejlődéséhez természetesen, sok erőfeszítés, sok igyekezet szükséges, de meggyőződésünk, hogy a történelemben példátlan arányú antiimperialista társadalmi és politikai erők megakadályozhatják az agresszió és a diktátum imperialista politikáját, biztosíthatják az emberiség béke- és haladástörekvéseinek megvalósulását. Románia, pártunk és kormányunk szilárdan elhatározta, hogy a jövő esztendőben is intenzíven munkálkodik a szocialista országok, a kommunista és munkásmozgalom, az antiimperialista erők egységének szilárdításán, előmozdítja az együttműködés, a haladás és a béke ügyét szerte a világon. Tisztelt elvtársak és honfitársak ! Néhány pillanat múlva felhangzik az újesztendő első óraütése. Úgy kezdjük az új esztendőt, hogy tökéletesen bízunk népünk alkotó erőiben, abban, hogy a párt vezetésével a civilizáció és a haladás újabb csúcsaira emelheti szocialista hazánkat. Azzal a szilárd meggyőződéssel lépünk továbbá az új esztendőbe, hogy a népek együttes harccal megvédik létüket, megmentik a békét és a nemzetközi biztonságot, megteremtik a feltételeket egy jobb, igazabb világ felépítéséhez. E gondolatokkal emelem poharam a román nép egészségére és boldogságára ! A békére és a nemzetközi együttműködésre ! Emelem poharam valamenynyiük legnemesebb törekvéseinek megvalósulására ! A társadalmi tevékenységben és a magánéletben egyaránt eredménydús, örömteli új esztendőt mindenkinek! Jó egészséget és sok boldogságot ! Boldog újévet, kedves barátaink, kedves elvtársak ! A végzősök elkötelezettsége „Jó volt köztetek, annyi ragyogó ifjú szem tavon tükrözött vissza engem. Köszönet érte kovásznai diákok, akik példaképül Körösi Csoma Sándort választottátok : merész fiatalok. “ Szeretettel Horváth István. („Pista“ bácsi) . Irodalmi körünk tiszteletkönyvéből idéztem a költő szavait. „Merész fiatalok “ írja Horváth István, s talán azok voltunk, mikor hét évvel ezelőtt a nagy „Világjáró“-ról neveztük el körünket. Az akkori ötödikesek most végzős diákok. Mielőtt a Gaudeamust elénekelnénk, számot kell adnunk tevékenységünkről. Számot adni a Csorna Sándor szellemétől áthatott órákról ... évekről. A felelevenített emlékek, a múltból feltörő képek hitelességét, az irodalmi kör tiszte letkönyve őrzi. Első oldalán Banner Zoltán szavalóművész szálkás betűi sorakoznak : „Szeressétek és mondjátok a verset szeretettel, mert nincs ennél nemesebb szórakozás “ . Megtanított egy „nemes szórakozásra “, amely az évek során szenvedélyünkké vált. Azóta hagyomány a körünk által évente megtartott Petőfi, Ady,József Attila versekből, az idén balladákból összeállított szavalóverseny. Talán itt kezdődött a költők iránti szeretet és tiszteleti Banner Zoltán után a Hét nap a kutyák szigetén c. útleírás szerzője, Majtényi Erik jött közénk. Aztán Hervay Gizella látogat el Csorna Sándor „görcsös botja “ köré felsorakozó fiatalokhoz. Hozzánk jön, hogy a Horváth, Páskándi által gyújtott „szikrát “ lángra lobbantsa bennünk. Eljön, hogy majd ígérettel távozhasson. „Vidámverseket postán fogok küldeni, ígérem, ígéretét betartotta. Köszönjük. Egyben köszönetet mondok Gy. Szabó Bélának is a „képmutatásért “ . „Sohasem tartott az előadás— képmutatás — ilyen sokáig (két óráig) mint itt Kovásznán. “ Igen, még mindig elevenen él emlékezetemben a Művész, ahogyan sétált a félkörben elhelyezett képek között, ahogyan tekintetével végigsimított rajtuk. Felejthetetlen volt. Neki köszönhetem, hogy megszerettem, megértettem az ecsetvonások, a színes foltok mögött rejlő gondolatokat , érzéseket. Tovább lapozok — jóleső érzés játszani az emlékekkel _ Veress Dániel „tüzes szavai juttatják eszembe Rákóczi Ferenc valamelyik udvarmesterének egyik festményét . Hamvas, fiatal arc, a vállra dús fürtök hullnak, ajka fölött hetyke bajusz Mikes arca ez. Veress Dániel őt állítja szimbólumképpen elénk. „Hajtsa ifjainkat a mikesi példa, növessze a mikesi erkölcs, a Hűség.“ „Hűség “ — erre tanított a Négy tél szerzője minket. Az író tolla hegyén mond köszönetet a találkozón „együtt dobogó, szétsugárzó szívmelegségért “ , hogy aztán Szervátiusz Jenő, vésővel, s kalapáccsal mondjon hálát a lelkes fogadtatásért, érdeklődésért. Akkor a szobrászt, (aki most Tamási Áron emlékét oly nagy lelkesedéssel vési kőbe) „varázslónak” hittem, mert fából ráncos arcot varázsolt. Csak most értem, hogy a szervátiuszi varázslás művészet. Őrizzük a szobrot, őrizzük a művész emlékét. S talán itt ..megállók. Úgy érzem, az elmúlt hét év után, hogy a költő, író, szobrász vendégeink egyöntetűen EMBERSÉGRE, HŰSÉGRE, MUNKÁRA neveltek. Munkára, amely legősibb forrása a művészetnek is. Tehát dolgozva, alkotva szeressük, s becsüljük meg mindazt, ami SZÉP. Bíznak bennünk, mert névadónkból nem „szerkesztettünk szakállas példabeszédet. “ A bizalom elkötelez. Ez a végzősök elkötelezettsége, amely pedig egy életre szól. Dudás László, Kovászna Ismerek egy bányászt, idestova már egy tucat esztendeje Hatalmas szál ember, derűsjókedve, harsona-kacagása betölti a két kezével vájt föld alatti üreg csöndjét, komorságát. Maga a megtestesült életerős bányász. Mesterséget apjától tanult, aki a letűnt század végén, a sánca fénye mellett „mariskázta” már a Szénégető „gyomrát“. Gyermekei ifjúkora elfér ebben a két szóban : köpeci bányatelep. De ki ne ismerné Szalad Ignácot a köpeci bányászok nagy családjából ? Ő hajtotta a Vargyas II. bánya légaknáját, a Vaspatakot, a Bikába vezető alagutat, beleizzadt a Zsil alatt fekvő motrai szénbányák levegőjébe, most pedig ismétássa az ifj baráti bánya A kézdivásárhelyi ipari negyed csőhálózata (Burtnyik György felvétele) «1 Szalad Ignác köszönete „napratövő“ légaknáját. Életrajza mégis rövid élete szűk négy évtizedének három fertálya a föld alatt telt el. Egy nap azonban ez a mindig nevető, vidám ember megszűnt derűsnek, mosolygósnak lenni. Száműzte valami arcáról az ismerős vonásokat. Láttam, hogy gond emészti, s mégis oly portosan jelen van a minden he ti énekkar-próbán... kötelességből. Valamikor együtt fúrt link a baráti széntelep után, bátor voltam hozzá: „a fiacskám élet-halál közt, operáció-sorozatok szenvedője“ — felelte ő — földig tört hangon. Biztattam, reméljen! Teltek a napok. Munka után láttam, hogy sorban vonult, egymást váltva, családjának apraja-nagyja a gyermeke ágya mellé : őrködni! S ahogy telt az idő, nőtt, erősödött a reménység sugár, s e halkan, de lelke mélyéről felfakadó kívánsággal megszólalt :... „én erősen szépen szeretném megköszönni az újságon keresztül Biró doktor életmentő nagy munkáját, s a nővérek fáradtságát... megmentették gyermekem reménytelenek hitt életét“. Dr. Bíró András valóban Erdnvidék-szerte tisztelt, a dolgozók által megbecsült kiváló, sebész, az ideális orvos, az ész és az akarat egészét felhasználó humánum példaképe. Illesse hát ez alkalommal a megmentést gyermekének ■ örvendő apa — Szalad Ignác — köszönete. Kisgyörgy Zoltán