Megyei Tükör, 1972. január (5. évfolyam, 527-550. szám)

1972-01-04 / 527. szám

Nicolae Ceauşescu elvtárs beszéde (folytatás az első oldalról) nép számára alapvető és lét­fontosságú követelmény. A világbéke megmentése szem­pontjából pedig lényeges fel­tétel csorbítatlanul tisztelet­ben tartani az összes népek nemzeti függetlenségét és szu­verenitását, azt a jogukat, hogy szabadon éljenek, kí­vánságuknak megfelelően ren­dezzék életüket, tiszteletben tartani a nemzetek közötti tel­jes jogegyenlőséget és a bel­­ü­gyekbe való be nem avatko­zást, teljesen kirekeszteni az államközi kapcsolatokból az erőszak használatát és az erő­szakkal való fenyegetőzést. Azt kívánjuk, hogy 1972-ben még határozottabban hódít­sanak tért a nemzetközi élet­ben ezek az elvek, amelyek az egyetlen utat jelentik az e­­gyü­ttműködés és a béke kap­csolatainak megteremtéséhez szerte a világon ! Ennek az évkezdetnek is az az alapvető gondolata, hogy az összes államoknak, nagy és kis államoknak egyaránt, fokozott erőfeszítéseket kell tenniük a nemzetközi jog és törvényesség elveinek a meg­védéséért és érvényesítéséért, hogy megnövekedett a széles népi tömegek, az összes ha­ladó politikai erők, az Egye­sült Nemzetek Szervezete és a többi nemzetközi szervezet felelőssége a népek közötti e­­gyüttmű­ködés és béke poli­tikájának előmozdításáért. Az egyik legsürgősebb kö­vetelmény, amelynek érvé­nyesülnie kell az összes álla­mok politikájában, a háborús tűzfészkek megszüntetése, a konfliktusoknak, a feszültség és az ellenségeskedések té­nyezőinek felszámolása. Szűn­jék meg a háború, amelyet az Egyesült Államok folytat In­dokom népei ellen ; a vietna­mi, a kambodzsai és a laoszi népet hagyni kell, hogy ma­ga határozzon sorsáról ! Szá­molják fel a közel-keleti kon­fliktust a Biztonsági Tanács 1967. évi határozata alapján ! Szükségesebb, mint bármi­kor, hogy mindent megtegye­nek az államok közötti nézet­eltérések békés, politikai ú­­ton való megoldásáért, hogy­­’ne kerüljön sor fegyveres összeütközésekre, hogy el­kerüljék a háborút! Jelentős célkitűzés, amely­nek érdekében a jövőben is erőfeszítéseket teszünk, a le­szerelés megvalósítása, az emberiségnek a termonukleá­ris háború rémképétől való megszabadítása, az óriási ka­tonai kiadások csökkentése. Népünk Európában él, és m­ég élénken emlékszik szá­zadunk két világháborújának szomorú tapasztalatára. Ép­pen ezért nemzetközi politi­kájában a legnagyobb figyel­met fordítja az európai biz­tonság megteremtésére, az összeurópai konferencia ösz­­szehívására, a jószomszédság és békés egymás mellett élés viszonyainak megteremtésére a kontinens összes népei kö­zött. Ilyen összefüggésben i­­gyekeztünk szüntelenül fej­leszteni a gyümölcsöző együtt­működést az összes balkáni országok között, a béke és a békés együttműködés öveze­tévé változtatni a térséget. Azt kívánjuk, hogy 1972-ben szilárduljon az együttműkö­dés és a béke Európában, rak­ják le a biztonság tartós megteremtésének alapjait kontinensünkön ! A nemzetközi enyhüléshez, a népek együttműködésének a­­kadál­ytalan fejlődéséhez ter­mészetesen, sok erőfeszítés, sok igyekezet szükséges, de meggyő­ződésünk, hogy a történelemben példátlan arányú antiimpe­­rialista társadalmi és politi­kai erők megakadályozhat­ják az agresszió és a diktátum imperialista politikáját, biz­tosíthatják az emberiség bé­ke- és haladástörekvéseinek megvalósulását. Románia, pártunk és kormányunk szi­lárdan elhatározta, hogy a jövő esztendőben is intenzí­ven munkálkodik a szocialis­ta országok, a kommunista és munkásmozgalom, az antiim­­perialista erők egységének szilárdításán, előmozdítja az együttműködés, a haladás és a béke ügyét szerte a világon. Tisztelt elvtársak és honfi­társak ! Néhány pillanat múlva felhangzik az újesztendő el­ső óraütése. Úgy kezdjük az új esztendőt, hogy tökéletesen bízunk népünk alkotó erői­ben, abban, hogy a párt veze­tésével a civilizáció és a hala­dás újabb csúcsaira emelhe­ti szocialista hazánkat. Azzal a szilárd meggyőződéssel lé­pünk továbbá az új esztendő­­be, hogy a népek együttes harccal megvédik létüket, megmentik a békét és a nem­zetközi biztonságot, megte­remtik a feltételeket egy jobb, igazabb világ felépítéséhez. E gondolatokkal emelem po­haram a román nép egészségé­re és boldogságára ! A békére és a nemzetközi együttműködésre ! Emelem poharam valameny­­nyiük legnemesebb törekvé­seinek megvalósulására ! A társadalmi tevékenység­ben és a magánéletben egy­aránt eredménydús, örömteli új esztendőt mindenkinek! Jó egészséget és sok boldog­ságot ! Boldog újévet, kedves ba­rátaink, kedves elvtársak ! A végzősök elkötelezettsége „Jó volt köztetek, annyi ra­gyogó ifjú szem tavon tükrö­zött vissza engem. Köszönet érte kovásznai diákok, akik példaképül Körösi Csom­a Sándort választottátok : me­rész fiatalok. “ Szeretettel Horváth István. („Pista“ bá­csi) . Irodalmi körünk tisztelet­­könyvéből idéztem a költő szavait. „Merész fiatalok “ írja Horváth István, s talán azok voltunk, mikor hét év­vel ezelőtt a nagy „Világ­já­­ró“-ról neveztük el körünket. Az akkori ötödikesek most végzős diákok. Mielőtt a Gaudeamust elénekelnénk, számot kell adnunk tevé­kenységünkről. Számot adni a Csorna Sándor szellemétől áthatott órákról ... évekről. A felelevenített emlékek, a múltból­ feltörő képek hiteles­ségét, az irodalmi kör tiszte­ letkönyve őrzi. Első oldalán Banner Zoltán szavalóművész szálkás betűi sorakoznak : „Szeressétek és mondjátok a verset szeretettel, mert nincs ennél nemesebb szórakozás “ . Megtanított egy „nemes szó­rakozásra “, amely az évek során szenvedélyünkké vált. Azóta hagyomány a körünk által évente megtartott Pe­tőfi, Ady,­­József Attila ver­sekből, az idén balladákból összeállított szavalóverseny. Talán itt kezdődött a költők iránti szeretet és tiszteleti Banner Zoltán után a Hét nap a kutyák szigetén c. út­leírás szerzője, Majtényi E­rik jött közénk. Aztán Her­­vay Gizella látogat el Csorna Sándor „görcsös botja “ kö­ré felsorakozó fiatalokhoz. Hozzánk jön, hogy a Horváth, Páskándi által gyújtott „szik­rát “ lángra lobbantsa ben­nünk. Eljön, hogy majd ígé­rettel távozhasson. „Vidám­­verseket postán fogok külde­ni, ígérem, ígéretét betartot­ta. Köszönjük. Egyben köszönetet mondok Gy. Szabó Bélának is a „kép­mutatásért “ . „Sohasem tartott az előadás­­— kép­mutatás — ilyen so­káig (két óráig) mint itt Ko­­vásznán. “ Igen, még mindig elevenen él emlékezetemben a Művész, ahogyan sétált a félkörben elhelyezett képek között, a­­hogyan tekintetével végigsi­­mított rajtuk. Felejthetetlen volt. Neki köszönhetem, hogy megszerettem, megértet­tem az ecsetvonások, a színes foltok mögött rejlő gondola­tokat , érzéseket. Tovább lapozok — jóleső érzés játszani az emlékekkel _ Veress Dániel „tüzes szavai juttatják eszembe Rákóczi Ferenc valamelyik udvarmesterének egyik fest­ményét . Hamvas, fiatal arc, a vállra dús fü­rtök hullnak, ajka fölött hetyke bajusz Mikes arca ez. Veress Dániel őt állítja szimbólumképpen elénk. „Hajtsa ifjainkat a mikesi példa, növessze a mi­­kesi erkölcs, a Hűség.“ „Hűség “ — erre tanított a Négy tél szerzője minket. Az író tolla hegyén mond kö­szönetet a találkozón „együtt dobogó, szétsugárzó szívme­­legségért “ , hogy aztán Szer­­vátiusz Jenő, vésővel, s ka­lapáccsal mondjon hálát a lelkes fogadtatásért, érdek­lődésért. Akkor a szobrászt, (aki most Tamási Áron emlé­két oly nagy lelkesedéssel vési kőbe) „varázslónak” hit­tem, mert fából ráncos arcot varázsolt. Csak most értem­, hogy a szervátiuszi varázslás művészet. Őrizzük a szobrot, őrizzük a művész emlékét. S talán itt ..megál­lók. Úgy érzem, az elmúlt hét év után, hogy a költő, író, szobrász vendégeink egyöntetűen EM­BERSÉGRE, HŰSÉGRE, MUN­KÁRA neveltek. Munkára, a­­mely legősibb forrása a mű­vészetnek is. Tehát dolgoz­va, alkotva szeressük, s be­csüljük meg mindazt, ami SZÉP. Bíznak bennünk, mert névadónkból nem „szerkesz­tettünk szakállas példabeszé­det. “ A bizalom elkötelez. Ez a végzősök elkötelezettsége, a­­mely pedig egy életre szól. Dudás László, Kovászna Ismerek egy bányászt, ide­s­tova már egy tu­cat esztendeje Hatal­mas szál ember, derűs­jókedve, harsona-kaca­gása betölti a két ke­zével vájt föld alatti üreg csöndjét, komorsá­gát. Maga a megteste­sült életerős bányász. Mesterséget apjától ta­nult, aki a letűnt szá­zad végén, a sánca fé­nye mellett „mariskáz­­ta” már a Szénégető „gyomrát“. Gyermek­ei ifjúkora elfér ebben a két szóban : köpeci bányatelep. De ki ne ismerné Szalad Ignácot a köpe­ci bányászok nagy csa­ládjából ? Ő hajtotta a Vargyas II. bánya lég­aknáját, a Vaspatakot, a Bikába vezető alagu­tat, beleizzadt a Zsil alatt fekvő motrai szénbányák levegőjébe, most pedig ismét­­­ás­sa az ifj baráti bánya A kézdivásárhelyi ipari negyed csőhálózata (Burtnyik György felvétele) «1 Szalad Ignác köszönete „napratövő“ légaknáját. Életrajza mégis rövid­­ élete szűk négy évtize­dének három fertálya a föld alatt telt el. Egy nap azonban ez a mindig nevető, vi­dám ember megszűnt derűsnek, mosolygósnak lenni. Száműzte vala­mi arcáról az ismerős vonásokat. Láttam, hogy gond emészti, s mégis oly por­tosan jelen van a minden he­ ti énekkar-próbán... köt­elesség­ből. Valam­i­­kor együtt fúrt link a baráti széntelep után, bátor voltam hozzá: „a fiacskám élet-halál közt, operáció-sorozatok szenvedője“ — felelte ő — földig tört hangon. Biztattam, reméljen! Teltek a napok. Munka után láttam, hogy sorban vonult, egymást váltva, család­jának apraja-nagyja a gyermeke ágya mellé : őrködni! S ahogy telt az idő, nőtt, erősödött a re­mény­ség sugár, s e halkan, de lelke mélyé­ről felfakadó kívánság­gal megszólalt :... „én erősen szépen szeret­ném megköszönni az újságon keresztül Biró doktor életmentő nagy munkáját, s a nővérek fáradtságát... megmen­tették gyermekem re­ménytelenek hitt éle­tét“. Dr. Bíró András va­lóban Erdnvidék-szerte tisztelt, a dolgozók ál­­tal megbecsült kiváló, sebész, az ideális orvos, az ész és az akarat egé­szét felhasználó humá­num példaképe. Illesse hát ez alka­lommal a megmentést gyermekének ■ örvendő apa — Szalad Ignác — köszönete. Kisgyörgy Zoltán

Next