Megyei Tükör, 1972. február (5. évfolyam, 551-575. szám)

1972-02-01 / 551. szám

Kövessük a kitüntetett burgonyatermesztők tapasztalatait Megyénk mezőgazdaságának egyik fő terménye a burgonya, s tekintve, hogy 22 ezer hektárnyi területen művelik, egyben a legfőbb pénzelője is. Ebből kiindulva az állami mezőgazdasági tröszt több farmját állította rá a termesztésére. Az elért szép eredményekért — 1 770 hektáron 215 mázsás átlagtermés — kapta meg a tröszt magas kitüntetését, a Munkaérdemrend első fokozatát. Az AMV farmjaiban nem első eset az ilyen magas terméshozam. A megfelelő agrotechnika alkalmazásával évről évre jó eredményeket értek el, s ennek „titka “ nyilvánosságra került a kitüntetés átadásakor rendezett gyűlés alkalmával is. A felszólalók elmondották, hogy a talajtípusok megválasztása az egyik előfeltétele a jó termésnek, no meg az, milyen vetésforgót alkalmaznak a rendelkezésükre álló területen. Ezen túlmenően pedig pótolni kell a talajerőt a megfelelő trágyázással is. Számításba kell venni azt is, hogy a burgonya rendkívül jól hasznosítja a bőséges trágyázást, nagy terméssel fizet érte. A farmok abból indultak ki, hogy 200 mázsás hektáronkénti termés esetén a burgonya 115—137 kg nitrogént, 25—39 kg foszfort és 120—100 kg káliumot von el a talajból, és ennek megfelelően adagolták a trágyákat. 800 hektárnyi területen 30 tonna istállótrágyát is adagoltak, az őszi szántás alkalmával pedig 250 —300 kg szuperfoszfátot és 50—200 kg kálisót forgattak a talajba. A nitrogénellátást a tavaszi magágy készítéskor végezték el. A szentkatolnai, a lecfalvi és a dálnoki farmokon az ammóniumnitrátot a vetéssel egyidejűleg, műtrágyaszóróval ellátott vetőgépekkel juttatták a talajba. E módszerrel kettős eredményt értek el. Egyrészt elkerülték azt, hogy a kétszeri traktorvontatással megnyomják a talajt, másrészt pedig megtakarítottak jelentős termelési költségeket. A legtapasztaltabb burgonyatermesztők azt is elárulták „titkaikból“ , hogy az istállótrágyát nem hagyták a mezőn száradni, hanem azonnal a talaj alá forgatták, s így az teljes egészében megőrzi hatékonyságát. Arra is vigyáztak, hogy a traktornyomok között ne maradjon trágyázatlan terület, s az ellenőrzésen kívül nagy szerepet játszott itt a trágyaszóró gépek helyes beállítása. A kitüntetett vállalat dolgozói nem hagyták figyelmen kívül a burgonyának egyéb „igényeit “ sem. Azt például, hogy a fejlődő gumónak jó mélyen porhanyósított talajra van szüksége, amely megfelelően szellőzik, jól felszívja a vizet és tartalmazza a kellő tápanyagokat. Ezért aztán a burgonyával bevetendő terület egészén elvégezték az őszi mélyszántást (24—26 cm ), tavasszal pedig fogas- és tárcsásboronával egyengették el a magágyat. A megfelelő fajta vetőgumó kiválasztása sem volt közömbös dolog a farmok számára, tudván azt, hogy a talajnak és éghajlatnak legjobban találó fajta 20 százalékot is hozzáadhat a terméshozamhoz. Ennek ellenére nem mindegyik farmot tudták ellátni a megfelelő fajgamával. A Desirée-ből a vetésterületnek mindössze 45 százalékára jutott, a többit más fajtákkal vezették be. A terméseredmények ismét igazolták a Desire előnyeit megyénk talaj- és éghajlati viszonyai között: a szentkatolnai és az uzoni farmon ebből a fajtából 300 mázsán felüli hozamot értek el hektáronként, s ha a teljes vetésterületen ezt a fajtát termesztik, megyénk trösztje talán az első helyen állna az országban. A vetéskor arra is figyelmet fordítottak, hogy elérjék azoptimális fészekszámot hektáronként, a korai fajtáknál 57 000, a késeieknél 46 000 fészket. A vetőgumókat gondosan átválogatták, nagyság szerint osztályozták s így lehetővé tették a vetőgépek folyamatos működését. A sorok közötti megfelelő távolság, a gumók központi elhelyezkedése a bakházban 7—8 centiméter mélyen — mind, mind gondot képezett a kitüntetett tröszt burgonyatermesztőinek. E szabályok betartása megkönnyítette a növényápolási munkákat, mert a növények a trakház közepén keltek ki, s a kultivátorok gyorsan haladhattak. A farmok tapasztalata megcáfolta a régi burgonyatermesztők hiedelmeit is a vetés időpontjára vonatkozóan. Bebizonyosodott, hogy a burgonya elvethető március utolsó dekádjában is, nem kell várni áprilisra, ahogyan azt régebb tartották. Az idejében és jó körülmények közt végzett növényápolás nagymértékben hozzájárul a termés fokozásához. A burgonyagumók — mint említettük — a tenyészidő alatt jól levegező talajt igényelnek. Ezért állandóan vigyáztak arra, hogy a talajt morzsalékos, laza állapotban tartsák, s az ápolási munkák ezzel párhuzamosan a gyomtalanítást is szolgálták. A burgonyatáblákat már kikelés előtt megboronálták. Ezzel megakadályozták, hogy a bakhátakon kéreg képződjék és megsemmisítették az alig csírázásnak induló gyomokat. A boronálások számát a gyomosodás foka határozta meg. Néhol szükséges volt a bakház igazítás, hogy a burgonyagumók ne kerüljenek a felszínre, s ezzel a munkálattal párhuzamosan a sorok közt kikelő gyomokat is megsemmisítették. Amelyik farmon idejében elvégezték a vakkapálást, ott a nyár folyamán kevesebb gondot okozott a gyomosodás, mint ahol megkéstek. Mindez természetesen befolyásolta a területegységre számított költségeket is. A gyomirtás szempontjából igen nagy szerepe volt a Prometrin herbieidnek, amelyet 800 hektáron alkalmaztak kiváló eredménnyel. A dálnoki, lécfalvi, uzoni és hídvégi farmon általánosították a vegyszeres gyomirtást, azonban a csapadékos évjárat miatt közel se olyan eredménnyel, mint a megelőző években. A vegyszerezés után 50—60 napra gépi és kézi kapálást is be kellett iktatni. Ennek ellenére 300 lej megtakarítást jelentett hektáronként a vegyszeres gyomirtás. A növényápolás idején a farmvezetők vigyáztak arra, hogy a költséges kézi munkálatokat lehetőleg helyettesítsék gépi munkával. Ahol a gépesítésre nem volt lehetőség, azonnal mozgósítottak minden rendelkezésre álló erőt a gyomosodás leküzdésére. Az állami vállalat farmjain 900 hektáron foglalkoztak nyári burgonyafajták termesztésével. Ezek a fajták érzékenyek a burgonyavészre. A veszedelmes betegség ellen 3—4 ízben is permeteztek bordói lével. Az I,—400-as traktorokkal a burgonyaszárak károsítása nélkül el lehetett végezni a permetezési munkálatokat még a vegetáció előrehaladottabb szakaszában is. Az uzoni és dalnoki farm szint jófajtából 22—23 000 kilót termelt hektáronként, s az eredmnyt az idejében elvégzett növényvédelmi munkálatoknak lehet tulajdonítani. A burgonyabogar ellen felhasználták a növényvédelmi repülőgépeket, s a kellő időben eszközölt védekezés elejét vette a rovarkártevő pusztításának. Az idejében végzett betakarítás szerepe a hozam szempontjából is jelentős munkafázis. Mivel egyelőre nincs teljes mértékben gépesítve, sok munkaerőt leköt, de amennyiben nem sikerül gyorsan befejezni, a termes fagykároknak van kitéve. A szépmezői hatos számú farmon a betakarítás már augusztus 17- én megkezdődött, s ezt megelőzően két héttel korábban Dibutox-al elvégezték a szárak leperzselését. Ez az intézkedés lehetővé tette, hogy a kedvezőtlen őszi időjárás ellenére gyorsan haladjanak a munkálatok. Hiba volt, hogy az MCIV rendelkezésére álló hat burgonyakombájnnal mindössze 120 hektárt takarítottak be, alig 30—40 százalékban hasznosítva a gépek teljesítőképességét. Ez a mulasztás nagymértékben befolyásolta a jövedelmezőséget. A tervezett termés túlszárnyalásának gazdasági vonatkozásait elemezve, megállapíthatjuk, hogy lehetővé tette a 300 tonna burgonya értékesítését terv felett, az állami központosított alap számára. Az árumennyiség növekedése számottevően növelte a bevételt. Az ÁMV 287 lej jövedelmet irányzott elő tonnánként ,o/.el v/emben *T4 l.-il valósítod meg. A/. összjövedelem a terv szerinti 10 271 000 lej helyett 10 000 000 lejre emelkedett. Az uzoni farm, Szabó György irányítása mellett, és a szentkatolnai 14 számú farm, Ferencz László vezetésével, az átlagosnál jobb eredményeket ért el. Szentkatolnán 350 hektár területről 30 025 kilogrammos hektáronkénti termésátlagot takarítottak be. Legbőtermőbbnek a Désirée fajta bizonyult, hektáronként 37 000 kilót termett. A farm keretében 12 000 lejt költöttek egy hektár burgonyára, ezzel szemben 30 020 lej jövedelmet valósítottak meg. Ebben a termelőegységben a tonnánkénti 242 lejes jövedelemmel szemben 572 lejt értek el. Hasonló eredményről számolhat beazon, ahol hektáronként 10 000 kilóval termeltek többet, mint amennyit eredetileg tervbe vettek. Itt a hektáronkénti jövedelem 15 160 lejre növekedett. Kifizetődő volt a termesztés, mivel a tonnánként tervezett 337 lejes jövedelem helyett év végén 650 lejjel számoltak. Az AMV múlt évi eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy megyénk mezőgazdasága milyen nagy tartalékokkal rendelkezik a termésfokozás szempontjából. Az állami gazdaság terméseredményei igazolják, hogy az állandóan gyarapodó anyagi alapokat teljes egészében hasznosítva, a legkorszerűbb termesztési eljárásokat és a helyi gyakorlati tapasztalatokat párhuzamosan alkalmazva, a hektáronkénti átlagtermést mindinkább növelhetjük. Szabó Dezső Vannak tartalékaink (folytatás az első oldalról) és az alárendelt kitermelő egységeknek hosszú idő óta legnehezebb és egyelőre meg nem oldott problémája a bükkfa kitermelése. Ennek tulajdonítható elsősorban, hogy 11 árufajtánál nem teljesítették az évi tervfeladatokat, és hogy ez még a más tevékenységi területeken elért kiváló eredményeket is lerontotta. Például, a vállalatnak komoly erőfeszítésekkel sikerült az 1000 lej árutermelésre jutó költségeket csökkentenie, és ennek következtében több mint 700 ezer lej megtakarítást elérnie. Sajnos azonban, a választék megváltozása, mégpedig előnytelen megváltoztatása a megtakarítások csökkenését hozta. Nos, éppen itt van a kombinát és külön-külön az egységek legnagyobb problémája : ne veszítsék el a vámon azt, amit már megnyertek a réven. Ezért annyira kiemelhető, hogy a jelentés és a hozzászólók szinte valamennyien ezekről a kérdésekről beszéltek. „Tartalékaink vannak, és hamisat mondana az, aki azt állítaná, hogy nincsenek. De ezeknek a tartalékoknak kihasználását megfelelő időben, megfelelő módon kell elkészíteni". Hankó István, a berecki fafeldolgozó egység vezetője mondotta a fentieket, s hogy mennyire igaza van, bizonyítják saját egységének tervfeladatai, melyeknek teljesítése — éppen a kellő előkészítés hiányában — az év első hónapjaiban óriási erőfeszítéseket igényel. És a hozzáállásnak ilyen példáját tovább idézhetnénk, hiszen a vágterek kitűzésétől, kitermelésétől és felszámolásától a bútorgyártásig, mindenki a faanyag magasabb szintű értékesítéséről, és elsősorban az előrelépés előkészítéséről beszélt. Amiért a közgyűlést elmarasztalhatjuk, az kimondottan műszaki-gazdasági orientációja. Egyetlen felszólaló, Simon Márton, beszélt „termelésen túli “ problémáról, mégpedig egy roppant égető kérdésről. Nevezetesen arról, hogy a kézdivásárhelyi fafeldolgozó egység állandó jelleggel létszám alatt dolgozik, hogy a faipari vállalat munkaerő-gondokkal küzd. Az okát abban látja, hogy a faipari dolgozók javadalmazása elmaradt a többi iparágak mögött, és mindenekelőtt a dolgozók igényei és a befektetett, állandóan növekvő munka mögött. Sajnos, ez az egy hozzászólás nem szüntethette meg a közgyűlés alapvetően technikai beállítottságát és így nem haladhatta meg egy, egyébként rendkívül szükséges és időszerű, bővített termelési értekezlet színvonalát. , Több termelőszövetkezeti tag, a helyi fogyasztási szövetkezet vezetéségének felhívására, első osztályú burgonyát szerződött le azzal a megállapodással, hogy minden három mázsa burgonya után, joguk van egy mázsa kukoricára 160 lejes árban. A nagy mennyiségű burgonyát a faluból még múlt év szeptemberében elszállították. Azóta kukorica többször érkezett, de csak az állatszerződések után. Mi honnan várjuk, kapunke, vagy csal a joggal maradunk ? Több szerződő tag nevében Egyed Benjámin, Torja A fogyasztási __szövetkezet tulajdonképpen csak közvetített, mert a zöldségforgalmi vállalat számára bonyolította le a vásárt. Az illetékes vállalat február elsejétől megkezdi a kukorica szétosztását, leszállítását a községekbe, többek közt Torjára is. Mivel nagy tételekről van szó, természetesen hosszabb idő szükséges, amíg minden szerződő fél megkaphatja az értékesített burgonyamennyiség után esedékes kukoricát. Mikor kapjuk meg a kukoricát ?