Megyei Tükör, 1973. február (6. évfolyam, 861-884. szám)

1973-02-01 / 861. szám

Kis közösség, nagy feladatok (folytatás az első oldalról) pesílő tanfolyamot. Az ipa­ri központ 12 mérnököt és almérnököt irányított a sep­siszentgyörgyi autóvillamos­sági gyárhoz. Az ötéves terv határidő e­­lőtti teljesítésében az 1973- as esztendő itt is döntő év­nek számít. A beruházási munkálatok maximális mu­tatóinak megvalósításán mú­lik a termelőfolyamat bein­dulása, a közgyűlésen el­hangzott vállalás értelmében a tervezettnél 15 nappal ko­rábban. Az ez évi munkála­tok dokumentációi elkészül­tek, a beruházási terv elő­irányzatait — minthogy az alapfeltétel adott — teljesít­hetik. Aggasztó azonban a villanyhálózat szerelésénél mutatkozó lemaradás, ami­hez hozzá sem kezdtek még, habár 1973. augusztus 30-án ezt a munkálatot teljes egé­szében be kellene fejezni. Hiányosak a felszerelések­re és berendezésekre vonat­kozó szerződések. Nem ké­szültek el a galvanizáló­részleg berendezésének ter­vei, habár a készülő gyár vezet­ősége — fejlettes szerve közbelépésével is — többször sürgette. Kiutalás hiányában nem köthettek szerződést az irányított szerszámgépekre sem. Habár a kazánalkatré­szekre már a múlt év már­ciusában átadták a megren­delést, választ csak decem­ber végén kaptak, a külön­­­böző típusú tartályok kivi­telezését pedig csak többszö­ri próbálkozás után sikerült elfogadtatni és szerződés nélkül, a megrendelő által biztosított anyagokból. A kivitelezés dokumentá­ciói elsősorban az építő-sze­relő munkálatokra készültek el. Az 1973-as termelési terv teljesítése és túlszárnyalása érdekében a gyár vezetősé­gének különös figyelmet kell szentelnie a gyártási fo­lyamat előkészítésére, amit a szecselevárosi Electropre­­cizia támogatása nélkül le­hetetlen lesz megvalósítani. A termelési terv mellett az épülő gyár vezetősége az 1974-es gazdasági év előké­szítéséről sem feledkezett meg, ezt igazolta a beszámo­ló és maga a közgyűlés is. A negyedik évnegyedre elő­irányzott öt termékféleség a jövő év első felében tízre szaporodik, megkétszerező­dik tehát a választék, s nyil­vánvaló, hogy erre már most, 1973 elején gondolni kell. A szükséges munkás­létszám biztosításáért I-es fokozatú szakképesítő tan­fo­lyamot szerveznek, s így a termelőmunka beindulása­kor munkaerőben — előre­láthatólag — nem lesz hi­ány. Megoldatlan azonban — legalábbis egyelőre — a kör­­fed­ező falvakból jövő alkal­mazottak elszállásolása, vállalatnak ugyanis nem áll a módjában lakást biztosíta­ni, hacsak idejében fel nem épül egy 300 férőhelyes munkásotthon. Minthogy az ötéves terv határidő előtti teljesítésének k­u­l­cseszte­n­de­j­ében j­á­run­k, az épülő autóvillamossági gyár munkaközössége rend­kívül nagy figyelmet fordí­tott a maximális tervmuta­tók teljesítését szolgáló fel­tételek megteremtésének. Az új ipari létesítmények építése, a kivitelezésre szánt idő betartása, sőt lerövidíté­se­ távolról sem nevezhető könnyű feladatnak, s ezt a sepsiszentgyörgyi autóvilla­­­mossági gyár beruházási munkálatai is igazolták. A menet közben fel-felbukka­­nó nehézségek, a váratlanul megjelenő akadályok, füg­getlenül attól, hogy milyen forrásból fakadtak, gyors, szinte azonnali és természe­tesen­ hatékony intézkedést követeltek, különben lehe­tetlenség lett volna lépést tartani a kivitelezés ütem­tervével. Tíz és fél hónappal Sepsiszentgyörgy korszerű­en felszerelt autóvillamossá­gi gyárának üzembe helye­zése előtt megelégedéssel könyvelhetjük el, hogy a ve­zetőség derekasan helytállt az elmúlt évben ráháruló feladatok teljesítésében. Megszervezte a szakmunkás­­képzést, és gondoskodott ar­ról, hogy e létfontosságú kö­vetelményeknek az idén is maradéktalanul eleget te­gyen. Olyan feladatot is ma­gára vállalt — és lehetős­­é­­geihez mérten el is végzett —, ami a kivitelezési terv szerint nem rá, hanem a sze­cselevárosi tartozott volna. testvérüzemre Ennek kö­szönhető, hogy a gyártási folyamat dokumentációinak előkészítése nem rekedt meg, s így az üzembe helye­zés első szakaszában — a negyedik negyedévben — megindulhat­ a termelés. De sorolhatnánk tovább helytállást példázó tényeket, a befejezve a közgyűlésen el­hangzott 1973-ra vonatkozó intézkedési terv 25 pontjá­val : valamennyi a körülte­kintő szervező-irányító mun­ka tanúbizonysága lenne. A gyár vezetősége, munka­közössége bízik az idei sike­rekben, bízik önmagában. Az egészséges önbizalom megnyilatkozása az is, hogy az elmúlt gazdasági évet fel­mérő közgyűlésükön vállal­ták a gyárnak az előirány­zottnál 15 nappal korábbi üzembe helyezését, ami az á­­rutermelés terén nem keve­sebb, mint 500 000 lejes ér­téket jelent, s ugyanakkor, jelentős lépést is az ötéves terv határidő előtti teljesíté­se felé. . • ./.Év feladatainkat Teljesítjük ..taxiinál»» k­i*s!«­■«» A dolgozók tanácsa a 1 szakszervezettel együtt • a múlt év decemberé­ben elemezte az idei terme­lési tervet, intézkedtünk, hogy az első naptól kezdve ütemesen teljesítsük tervbe­­ adatainkat. Előkészületeink meghozták a kívánt tényt : a január havi eiő ter­vet teljesítettük és minden garancia megvan arra, hogy a munkaközösség ezután is becsülettel helytáll a mun­kában.­­ Ismerve, hogy ez az év az ötéves terv ma idő előtti teljesítésének döntő éve, mind mennyisé­gi, mind pedig minőségi szempontból, feladatainkat úgy osztottuk fel tevékeny­ségi ágak szerint, csoportok­ra, sőt dolgozókra, hogy vál­lalásunknak eleget tehessünk, mindenáron Számítá­saink szerint ebben az évben körülbelül 700 ezer lej érté­kű túlteljesítést fogunk el­érni. Ennek érdekében a meglévő termelőeszközök jobb kihasználása mellett nagy gondot fordítunk műszaki-anyagi alapok fej­­­lesztésére, különböző gépi felszerelések és szállítóeszkö­zök beszerzésére. Válaszol Fejér Ferenc, a kézdivásárhelyi község- és lakásgazdálkodási vállalat igazgatója Fontosabb célkitűzéseink közül megemlíteném a lobi­­gáz bevezetését az új lakó­­negyedek fűtését és meleg vízzel való ellátását szolgáló kazánházba. A tervezőinté­zet most készíti a kivitele­­zési tervet és reméljük, hogy novemberben gázzal futunk majd, ami azt jelenti, hogy megoldódik a melegvíz- szol­gáltatás kérdése is, ami je­lenleg sok panaszra ad okot. A közszállítás megjavítása érdekében egy új autóbuszt rendeltünk. A nyáron beál­lítunk egy autóbuszt, amely a városban fog közlekedni, meghatározott útvonalon. Ez évi tervünknek csak­nem felét az építés teszi ki. Intézkedtünk a munkahe­lyek jó megszervezéséért, az ütemes anyagellátásért és a szakmu­nk­ások biztosításá­ért. Szeretnénk a megrende­lőinket zavartalanul kiszol­ Egyes megrendelőink még nem biztosították a kivitelezési terveket, jóllehet, még a múlt év szep­temberében le kellett volna adják. A gyermekkórház korszerűsítése és egy új ü­­zemi rendelő átadási határ­ideje a harmadik évnegyed­ben van, ami azt jelenti, hogy a munkálatokat nem­sokára meg kellene kezde­nünk, de nincs dokumentá­ció. Hasonló a helyzet gyermekotthon és az általá­­­nos iskola munkálataival is. Anyagbeszerzés terén két nehéz, szinte megoldhatat­lannak tűnő problémánk van : nem tudjuk, honnan sikerül beszereznünk két gőzkazánt a szükséges fel­szerelésekkel együtt. Egyik a gyermekotthon, a másik pedig a Kovásznál­ épülő karbantartó műhelyünk szá­mára szükséges. Mindkettő­nek az átadási határideje a negyedik évnegyedben van. A fontosabb építkezési a­­nyagokból, téglából, cement­ből, betonvasból sikerült be­szereznünk elegendő men­­­nyiségeket. Lejegyezte SZURKOS ANDRÁS (folytdl­is az első oldalról) ból termelt. 24-én déli 1 óra 20 perckor már kukoricát dolgoztunk fel. Ez azt jelen­ti, hogy műszakilag tökélete­sen elő volt készítve, a néhány órára csak a kimondottan i­­lyenkor felmerülő problémák maradtak. Ilyen átállás nem sok volt a gyár életében, de ez jobban sikerült, mint mostanig bár­melyik. A munkaközösség megértette ennek a fontossá­gát, és nagy komolyságot ta­núsított, ami kétségtelen, az öntudati és a szakmai — igen, ebben a sorrendben — fejlő­désnek tulajdonítható, öntu­dati, azért, mert ahhoz, hogy néhány óra alatt sikerült meg­valósítanunk, jó néhányan megelőző és az áttérést köve­­­tő időszakban bent voltak a gyárban. A karbantartó és a műszaki-irányító személyzet hosszú munkanapokat dol­gozott, márpedig ezt öntudati gazdagodás nélkül nem lehe­tett volna megcsinálni. Célkitűzéseink közül leg­­fontosabb a burgo­­­­­­nya feldolgozásánál a tervezett paraméterek eléré­se. Bár év végére esik, mégis először említem, mert ez a legfontosabb. tolul egy sereg­­ köré csopor­előkészítő in­tézkedés. Ebben az évben sze­retnénk megszakítani egy tradíciót. Kockázatos, mert előre nem lehet tudni, hogy jó-e vagy nem ? Egy pal korábban akarjuk hónap­meg­kezdeni a burgonya feldolgo­zását. Mindenesetre a terme­lő szempontjából a gazdasági előnyei ennek vitathatatla­nok. Egy másik törekvésünk, hogy a munkaszervezést va­lóban tudományosan, még tö­kéletesebben végezzük, mint eddig. Ugyancsak a nagyobb ter­melést célozza a ter­melési folyamat állandó tő­­­­kéletesítése. Annak ellenére, hogy magas fokú automati­zálás jellemzi a gyárat, van­nak fázisok, amelyeket lehet javítani technológiailag, de főként mechanikailag. A kar­bantartó műhelyünk végzi az ilyen átalakításokat, a terme­lési osztály javaslatai alap­ján, a főgépészeti osztály köz­reműködésével. Olyan a mi gyárunk, hogy adott esetben minimálisnak tűnő technikai zavar is perces, órás vagy na­pos kiesést okozhat. El lehet képzelni a cserealkatrészek­ je­lentőségét. Ismeretes, gépeink nyugati importból származ­nak. A cserealkatrészek ská­lája rendkívül nagy, még egy­azon fajta alkatrészeket tekint­ve is. Ismerni kell tehát, hogy mire van szükség. Nos, a be­rendezésekkel való ismerkedés a műszaki személyzet részéről a gyár kétéves működése ó­­ta nagyon intenzíven folyt. Szelektálni kell, hogy mi amit meg tudunk csinálni az, és mit kell máshonnan beszerez­ni. A gyár a múlt évben nagy összegeket költött cserealkat­részek megtervezésére. Egy részét a műhelyünk fogja ki­vitelezni. E­z különben az el­ső év, amikor a műhelyünknek saját karbantartó csereal­­katrész­-terve van. Egyes nehézségeket már az előző kérdések kap­csán is érintettem. Sok más vállalathoz hasonlóan,­, legnagyobb problémánk az anyagbeszerzés. Nem a nyers­anyagról van szó, amelyet or­szágos mérlegrendszer szerint kapunk, hanem bizonyos se­gédanyagokról, amelyeknek beszerzése rendkívül nehéz. Csak egy példát említenék : a kéndioxid nélkülözhetetlen mind a kukorica, mind pedig a burgonya feldolgozásánál. Elosztása nem történik köz­pontosított mérlegkeret útján, hanem direkt kell szerződni. Az országban két szállítónk van, egyik 200, a másik 400 kilométerre, és a szállítás gép­kocsikkal történik, kis tételek­ben. A szállítók nem tudták vállalni, hogy lefedezzék a szükséges mennyiséget, furc­a módon a múlt évi fogyasztá­sunkat vették alapul, noha az ötéves terv négy és fél év a­­latti teljesítése nagyobb üte­met követel. Meg kell olda­­­­nunk, hogy vasúti tartályok­kal szállítsunk, bizonyos men­­­nyiségű biztonsági készletet tároljunk. A cserealkatrészekre most más szempontból térek vis­­­­sza. Többnyire igen magas technikai szintet képviselnek, tehát nem akármilyen, csak fejlett gépgyártó üzem tudja kivitelezni. Hiába próbálunk ilyen üzemekkel kooperálni, mert sorozatban termelnek, nem állítják le a sorozat gyár­tását, ha nekünk egyetlen al­katrész kell, de a mi gyárunk működése szempontjából lét­­fontosságú lehet. Van például kis műanyagalkatrész, amely­ből 2 000 darab kellene, de egy sorozat 100 000 Nem szerezhetünk be annyit­ a­mennyi a század végéig elég lenne. Egy másik nagy gondunk : az eladás. Úgy érzem, a gy­áz is kell hogy csiszolja munka­stílusát, de fontosabb a gy­áz és a fővállalat közötti együtt­működés erősítése. Úgy hi­szem, ezt célozza az a közpon­ti intézkedés, miszerint a vál­lalatok igazgatói havonta m­unkaü­lésen vesznek részt a fővállalatnál, ahol megvitat­ják a legfontosabb gazdasá­gi, pénzügyi, export stb. kér­déseket és a következő havi teendőket. Remélem, ezáltal az eladási kiegyensúlyozat­lanságok is megszűnnek és a gyárak is közelebb kerülnek egymáshoz az együttműkö­dés fokozása érdekében.

Next