Megyei Tükör, 1973. március (6. évfolyam, 885-911. szám)
1973-03-01 / 885. szám
Hazafelé az iskolából ... (Imreh Albert felvétele) ] Az játok, felebarátaim ! Mind az jár az eszembe. .,látjátok, felebarátaim, milyenek vagyunk“. De ezt ne tessék rossz néven venni, mert nem mind olyanok a felebarátok, ahogy az alább következik. Azt már valahogy ki tudom mondani nyugodtabb lelkiismerettel, hogy ilyenek is vagyunk. A több jó ember, a több jóindulat között — ahogy Anton Szemjonovics Makarenko mondta — van szemétnépség is. És vajmi kevés közük van nekik ahhoz az erkölcsi profilhoz, melynek megformálásán az egész társadalom fáradozik '' De vegyük csak rendre. A minap fiatal házaspár keresett meg, ahogy sírva előadták panaszukat, arra gondoltam, hogy itt már a betű aligha segít, ostorvégre kéne venni azokat, akik pletykával a szakadék széléig taszították ezt az egymáshoz való két embert. 1960-ban nősült a férfi először. Gyerekük nem lett. Találtak (szó szerint) egy ikerpárt, háromnapos korukban. Nevelgették, mint édesgyermekeiket. De egy végzetes betegség folytán a férfi özvegyen maradt, a két kisgyermekkel . Én gondoztam őket, főztem a hatéveskékre, mostam, vasaltam a ruháikat. Az óvodában példának állították őket, olyan tisztán jártak. Ez így ment 14 hónapig. Az ételt a kaloriferre tettem nekik. Ha volt fűtés, akkor melegen, ha nem, hidegen emlegették meg. A szomszédok, leginkább Áros néni ügyelt rájuk, amíg én dolgoztam. Nem akarom én fokozni az apa gondoskodását, meghatni sem akarom az olvasót, csak éppen arra kérem, tessék elképzelni az életét. Ismerősei javasolták, adja árvaházba őket De a férfi a kétségbeesésig felháborodott ezen a javaslaton. — Én tisztességes munkásember vagyok, s jól tudom, hogy ezeknek a lánykáknak szülőkre van szükségük Hogy képzelik, hogy elváljak tőlük ? Az ember szíve összeszorul, de mégis emberibbnek tűnik ez a ragaszkodás, hihetőbbnek, mint ha lemondana a kicsikről akiket eddig nevelt. Másfél évvel ezelőtt újra megnősült, elvált asszonyt vett el, gyerekkel. Immár három gyerek van a kétszobás kristálytiszta blokklakásban. Kiváló-an megértik egymást a házastársak. És itt jön közbe a rosszindulat. — Tudnánk élni, jól vagyunk, de a pletyka nem hagy békén. — Meg sem próbálom leírni, milyen kétségbeesetten sírják el, hogy a munkahelyen, a blokkban, üzletben burjánzik a hajmeresztő pletyka : az asszony a mostohákat „megvasalta" . Hogy mi lehet ez a vasalás, azt nem tudom felfogni. Elég az hozzá, hogy a férjet megállítják az úton: igaz-e, hogy a gyerekek kórházban vannak, mostohaanyjuk pedig a milícián ! És tovább gyűrűzik az embertelenség : a gyerekeket az üzletben faggatják a fehér népek — igaz-e, hogy anyátok (nem is igazi anyátok) meg akart ölni ? És dologtalan, kötöznivaló, pletykás matrónák viszik a hírt, saját szórakoztatásukra — megéltek-e, nem-e a gyerekek. És a szülők kétségbeesve keresik az igazságot, a családjuk nyugalmát. Itt áll előttem a két kislány, oly szépek, mint két friss cseremakk, úgy is hasonlítanak egymásra. A szüleik pedig sírnak, és most éppen tőlem várnak valami tanácsot. Egyebet nem tudok mondani, csupán azt, hogy rágalmazásért, hazugsággal kombinált becsületsértésért már sokan ültek börtönben, asszonyok is. Annak a három asszonynak, akik részt vállaltak a rágalmazásban, és éppen eljutott hozzám a hírük, nem írom ide most még a nevét. (Vegyék csak nyugodtan fenyegetésnek) Következő alkalommal pedig, ha tovább folyik ez az átkozott pletyka, bemutatom a résztvevőket, az ügyészség véleményével együtt. Három gyermek és két felnőtt könyörög nyugalomért, hogy élhessenek, dolgozhassanak végre békében, és a rosszindulat, a locsogás zavarja tisztességes életüket. Ez már jogi kérdés. Sosem gyűjtöttem az élet árnyékos történeteit, passzióból, csupán azért, mert esetleg kedvem lett volna hozzá. Sajnálkozni is alig tudok, csak szomorkodni, ha látom, hogy valakiben a hitványság megalázza az embert. Hát ne róják föl, kedves felebarátaim, hogy két olyan esetet jegyzek ide, melyek elszomorítanák. Világosan tudjuk, hogy az életünk nem táncestélyekből és vidám filmekből áll össze, tudomásul kell vennünk a zsákutcákat is- Másként semmit sem tudunk tenni ellenük. Legyen hát ez a két példám tilalomra. A harmincöt éves könyvelő példás házasságban élt hitvesével és gyerekével. Aztán egy váratlan betegség kikezdte a hátgerincét, és ágyhoz kötötte. A bénulás lassan engedett föl, s végül maradt a roncs, a sportoló, a vidám ember roncsa. Orvosok tucatja küszködött az emberért, dühösen, makacsul. Sajnos, hiábavalóan, Tolókocsiba kényszerült a férfi, és hogy ne sajnáltassa magát, inkább otthon ül. És vár- Valamelyik orvos azzal nyugtatta, hogy fokozatosan és idővel megerősödhet. — Hát ezért a reményért is érdemes élnem — mondja. És vár, rendezget ezt-azt a lakásban, tornászgat és vár. Az asszony — szintén tisztviselő — viszont nem vár. Válást emleget, valamiféle jogát követeli az élettől. Mikor fölmondotta a jogait, elsötétült előttem a világ. — Hát Dezső ! Aki nem tehet a tragédiájáról ? Vele mi lesz ? Neki mennyi joga maradt, és miért nem követelheti bár azt, hogy törvényes élettársa, gyerekének az anyja mellette maradjon. .. .És éreztem, hogy fölöslegesen érvelek, az asszony mellé hulltak mind a mondataim. Egyiknek a igazsága sem jutott el hozzá. Az orvosok küszködtek a férjéért, a felesége nem. A férj vár, élettársa nem vár. Omladozik az apa és férj élete, és mást nem tehetünk, mint elámulni, vagy felháborodni az asszony felelőtlenségén. Nyilván, a hatéves kislányt nem hagyja a betegnyugdíjas apája, viszi — tehát a férfinek annyi öröme sem marad hátra, amennyit a gyereke jelenítene. És az asszony keresi a jogait, mi pedig felelősségtudata, kötelessége, embersége iránt érdeklődünk. CZEGŐ ZOLTÁN Erdővédelem – Interjú PÉTER ZOLTÁNNÁL, a tseoltaalakulatok megyei komissziójának elnökével Bár az ősz csapadékos volt, s most, febrilisr végén is hol eső verte, hol hó takarta be az erdők avarját, megtörténhet, hogy szárazra fordul az időjárás és ebben az esetben a lombtalan erdőkben, amíg az alnövényzet felnő, fennáll az erdőtüzek veszélye. E veszély elhárításának lehetőségeiről, az erdők védelmére hozott intézkedések felől érdeklődtünk Péter Zoltánnál, a tűzoltóalakulatok megyei komissziójának elnökénél. — A kora tavaszi erdőtüzek megelőzése végett felhívjuk mindazokat, akik az erdőkben vagy az erdők közelében dolgoznak, a fakitermelő és -szállító munkásokat, a turistákat, vadászokat és pásztorokat, hogy feltétlenül tartsák be a tűzvédelmi szabályokat. Ezek a szabályok képezik a tüzek megelőzésének lehetőségét. Felsorolom a legfontosabbakat : az erdészeti hatóságok engedélye nélkül tilos tüzet tenni az erdőben, csak 200 méterre az erdő szélétől ; szeles időben tilos bármilyen nyílt tűz rakása ; az erdők közötti legelőkön, vagy az erdőhöz 200 méternél közelebbi legelőkön a helyi néptanácsok engedélye nélkül tilos a legelők felégetése ; szeles idő esetén engedéllyel is tilos ; a kijelölt helyeken csak szélmentes időben tegyünk tüzet, távozáskor, pedig vízzel vagy földdel oltjuk el ; ne dobjunk el égő cigarettavéget vagy gyűfat az erdőben és az erdei legelőkön : ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyermeket az erdőben ; az erdőmunkások szálláshelyeinek környékét legalább 10 méter körzetben meg kell takarítani minden fahulladéktól; a kályhákból a hamut bőségesen meg kell öntözni vízzel és gödörbe üríteni ; az erdők között közlekedő gőzmozdonyokra szikravédőt kell szerelni, s a tűztér salakját csak előre meghatározott helyen szabad kiüríteni. — Milyen intézkedésekkel biztosítják e szabályok betartását ? — Az erdészeti hatóságoknak ki kell függeszteni az erdőbe vezető utak mellett, jól látható helyen, a tűzvédelmi szabályokat, el kell takarítaniuk minden hulladék fát az erdei épületek környékéről és a vasutak mentén. Az erdőkitermelő vállalatnak a vágások környékén 10 méter szélességben kell eltakarítania minden hulladékfát, különösen a nagy turistaforgalmi helyeken. Minden vállalatnak, intézménynek és téesznek, melyeknek alkalmazottjai és tagjai az erdőket járják, ismertetniük kell a dolgozókkal a tűzelhárítás szabályait és gondoskodni arról, hogy ezeket be is tartsák. Az erdészeti hatóságoknak, a néptanácsokkal és a milícia szerveivel együttműködve, meg kell erősíteniük az erdők felügyeletét. Végezetül meg kell mondanom, hogy minden erdőt járó állampolgár kötelessége azonnal jelenteni a legközelebbi tűzoltó alkalmazottnál, néptanácsnál, milícián, erdőfelügyelőségen az észlelt erdőtüzet és hozzájárulni a tűz eloltásához. Hazafias kötelesség ez, mely a közvagyon — az erdő — védelmét szolgálja. N. Z. Orvosi szemmel a véradásról Vannak olyan pillanatok, amikor egy ember életben tartásához nem elégséges az orvos kitűnő felkészültsége, sem a korszerű felszerelés, sem a gyógyszer, a beteget csak a vérátömlesztés menti meg. A vért az egészséges emberek önkéntesen adják. De igen sokan félnek a véradástól, úgy gondolják, hogy az kellemetlen következményekkel jár. Ezért jelen sorokban, orvosi szempontból szeretnék egypár szót szólni erről a humánus gesztusról. Az egy alkalommal vett vér mennyisége az összvérmenynyiségünk kb. 18-ad része, ami egy 18 és 60 év közötti egészséges embernél egyáltalán nem ellenjavalt. Sőt, igaz mesterségesen, de hozzájárul a vérképzés egészséges felgyorsításához... A szervezetünkben lévő vastartalék igen fontos tényező a vér pótlásánál. A rendes táplálkozással naponta kerül az ember szervezetébe 20 mg vas, amely elősegíti a vér újraképzését. Véradás után ez a folyamat meggyorsul és 30—40 nap alatt a szervezet pótolja ezt a vérmennyiséget, csak a terhesség, szoptatás, bőségesebb vérzés vagy krónikus vérzés (hemofilia) esetén ellenjavasolt a véradás. A véradás előtti orvosi vizsgálat (vagy szűrés) azért helyes, mert a véradás bármilyen kockázatát vagy veszélyét megelőzi, ugyanakkor felfedez olyan betegségeket, amelyek idültté válhatnak. Nem szabad vért adjanak az olyan személyek, akik valamilyen fertőző-, vagy más betegségben szenvednek, azok a volt betegek, akik járványos májgyulladásban (sárgaság), tuberkulózisban (tbc) vagy vérbajban (szifilisz) szenvedtek. Ezzel szemben a magas vérnyomásban szenvedők, véradás révén, egyúttal a szívük működésén is könnyítenek. Amint a fentiekből is kitűnik, minden egészséges ember teljes veszély és félelem nélkül adhat vért. A nagyszámú önkéntes véradók mind egészséges emberek. A véradók száma pedig egyre nő, és ma már országunk minden tizedik lakója egyszer legalább az életben adott vért. DR SZOTS DÁNIEL főorvos