Megyei Tükör, 1973. április (6. évfolyam, 912-936. szám)
1973-04-01 / 912. szám
lom véghez vitelében, a társadalomnak a szocializmus és a kommunizmus útján való forradalmi átlakut bábán, ha tevékenységében annak a népnek a konkrét társadalmi-történelmi realitásaiból indul ki, amelynek körében működik, és ha figyelembe veszi a nép szükségleteit, érdekeit és törekvéseit. (Hatalmas taps). A történelem, az élet, a tények azt bizonyítják, hogy a munkások pártjának megalakulása népünk történelmi fejlődésének, a termelőerők és termelési viszonyok fejlődésének, az osztályellenfelek kiéleződésének eredménye volt az akkori Romániában, a társadalmi életünk létrehozta objektív feltételek eredménye volt. A Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja programjában a munkásosztály végső harci céljának jelölte ki „a kapitalista termelési viszonyok megszüntetését“, ,,a szocialista társadalom megteremtését“, s egyben egész sor azonnali követelést fogalmazott meg, mint például a gyülekezési és szervezkedési jog szavatolását, az egyetemes szavazati jogot, az ingyenes oktatást stb. Hangsúlyozva a munkásosztály történelmi szerepét, a program a párt központi feladataként állapította meg, „a proletariátus megszervezését, a dolgozó nép megszervezését“ a forradalmi harcban. Meg kell mondanunk, hogy a román szocialisták mind a program kidolgozásában, mind ennek megvalósításában figyelembe vették akkori társadalmunk konkrét realitásait, Románia történelmi fejlődésének sajátos követelményeit. Anton Bacalbaşa a Munca című szocialista lapban kifejtette, hogy a pártprogram feladatainak és célkitűzéseinek kidolgozásakor „a román szocialisták szem előtt tartották országuk sajátos körülményeit“. Dobrogeanu-C.herea pedig kijelentette : „Mint a szocializmus tanulói, az európai szocialisták nagy családjainak tagjai, tudjuk, hogy tevékenys,'•//!'int, országunk reális körülményeitől, főleg pedig gazdasági-társadalmi körülményeitől függ. Elemezzük tehát országunk életkörülményeit, ahogyan ezek a dolgozó nép álláspontjából, az osztályviszonyokból, kultúránkból, a gazdasági alapokból adódnak. A román szocialisták egyébként már 1891-ben hangoztatták ezt az álláspontot a II. Internacionálé brüsszeli kongresszusán előterjesztett jelentésben. A jelentés rámutatott : „Taktikai szempontból a román szocializmusnak sajátos fegyverekre van szüksége, minthogy gazdasági körülményei és a gazdasági tér, amelyen dolgoznia kell, szintén sajátosak". Vagy megállapítva, hogy az összes szocialisták célja ,,egy olyan szolidáris és harmonikus társadalom megteremtése, egy olyan társadalomé, amelyben az összes munkaeszközök szocializáltak“, a jelentés hangsúlyozta, hogy ami „e cél eszközeit illeti, mindenki azokat használja fel, amelyeket országának sajátos körülményei megkövetelnek". Az ország társadalmi-politikai realitásai alapján, a romániai munkások pártja az akkori román társadalmat foglalkoztató minden nagy kérdésben hallatta szavát, állást foglalt, s osztályérdekeinek, a proletariátus forradalmi törekvéseinek megfelelő megoldásokat irányzott elő. Így, a román szocialisták mélyrehatóan foglalkoznak a, akkori társadalomban rendkívül élesen felvetődő agrár- és parasztkérdéssel, síkraszállva a földreform végrehajtásáért, a falusi feudális kizsákmányolási formák felszámolásáért, a parasztok földhöz juttatásáért és munkájuk új alapokon történő megszervezéséért, fejlett munkaeszközöknek a mezőgazdaságban való bevezetéséért. Ugyanakkor országunk gazdasági elmaradottságának tudományos elemzéséből, a termelőerők lemaradásából kiindulva, a szocialisták hangsúlyozták egy új nemzeti ipar intenzív fejlesztésének rendkívüli jelentőségét, valamint a proletariátus számbeli növekedésének, forradalmi harca kiszélesítésének, az ahhoz szükséges feltételek megteremtésének, hogy később rátérhessenek a szocialista társadalom építésére. Ezek létfontosságú kérdések voltak a munkásosztály és a parasztság számára, annak a két alapvető társadalmi erőnek a számára, amelyre az a feladat hárult, hogy szoros szövetségben munkálkodjon a társadalom forradalmi átalakításán. A román szocialisták úgyszintén nagy figyelmet szenteltek annak, hogy biztosítsák a feltételeket a közoktatás fejlesztéséhez, a néptömegek kulturális és civilizációs színvonalának emeléséhez, a népből származó és a néphez kapcsolódó értelmiség kialakításához szerves részeként a Románia társadalmi és nemzeti felszabadulásáért vívott általános harcnak. A munkásosztály pártja behatóan foglalkozott a szabadságjogok, az állampolgári, demokratikus jogok kiszélesítésének kérdéseivel és világosan leszögezte álláspontját a nemzeti kérdésben, határozottan síkraszállt mindennemű nemzeti megkülönböztetés és elnyomás felszámolásáért, nemzetiségre való tekintet nélkül az ország összes állampolgárainak teljes jogegyenlőségéért. A párt kiváló képviselői erélyesen kiálltak a külföldi uralom ellen, ünnepélyesen kihirdetve nemzetünknek, akárcsak az összes nemzeteknek a szabadsághoz és a függetlenséghez való elévülhetetlen és sérthetetlen jogát. Mindebből kitűnik, hogy a román szocialisták kezdettől fogva világos marxista álláspontra helyezkedtek, legfontosabb céljukat az ország konkrét realitásaiból, az anyagi és a társadalmi haladás útján való fejlődés szükségességéből fakadó égető kérdések megoldásában látták. A romániai munkásosztály pártja, a román proletariátusnak, országunk dolgozó tömegeinek érdekeiért harcolva, egyben a nemzetközi munkásmozgalom aktív osztaga is volt. Szoros kapcsolatokat fenntartva Engelsszel és a többi országok munkásmozgalmának vezetőivel, rendszeresen ,részt véve a II. Internacionálé kongresszusain, a romániai munkások pártja széles körű kapcsolatokat épített ki a többi szocialista pártokkal. Sokoldalú és szoros kapcsolatok álltak fenn az országunkbeli és az oroszországi munkásmozgalom között, s e kapcsoltok egyaránt kifejezésre jutottak abban a támogatásban, amelyet a román szocialisták az orosz forradalmi csoportoknak nyújtottak, a Romániába emigrált orosz szocialistáknak nyújtott morális és anyagi támogatásban, valamint a levélváltásban és a közvetlen kapcsolatokban Plehanovval, később pedig Vlagyimir Iljics Leninnel. A párt sajtószerve gyakran közölt híreket az oroszországi forradalmi mozgalomról, 1892-ben pedig a román szocialisták a Mișcarea socialistă című lap útján kinyilvánították rokonszenvüket és szolidaritásukat az orosz forradalmárok csoportjával, amelyben ott volt a cári kormány által Szibériába, deportált fiatal Uljanov — Vlagyimir Iljics Lenin — is. Azokban az években nagymértékben fejlődtek az internacionalista kapcsolatok a román és a bolgár szocialisták között. Az országukból kiüldözött bolgár forradalmárok menedékre és igaz barátokra leltek országunk területén. Hasonlóképpen internacionalista kapcsolatok épültek ki a német, francia. A proletariátus egyesülési akaratának és az új forradalmár vezetők tevékenységének eredményeként 1901-től kezdve megalakulnak a „România muncitoare" szocialista körök, azok a forradalmi munkásszervezetek, melyek széles körű propaganda- és szervező kampányt indítanak a párt helyreállítása céljából. Ennek keretében folyik le 1906-ban a szakszervezeti mozgalom országos megszervezése is, ami maga után vonja a munkásosztály forradalmi akcióinak felélénkülését, a szocialista párt talpraállítási folyamatának meggyorsítását. A román proletariátus továbbra is aktívan részt vesz az ország társadalmipolitikai életében, s ugyanakkor szolidaritási kapcsolatokat fejleszt ki más országok proletariátusának harcával. Így, 1905-ben a romániai dolgozó tömegek szolidarizálnak az orosz proletariátussal, nagy tüntetéseket rendeznek tiltakozásul a cári ohrana által indított megtorlások ellen. Úgyszintén ismeretes az a segítség, amelyet a román forradalmárok nyújtottak a Potyemkin cirkáló felkelőinek, akik Romániában politikai menedékjogot kaptak. A munkások szolidaritási mozgalmának erőteljes nyomása alatt, a román kormány kénytelen volt megtagadni, hogy kiadja a Potyemkin lázadóit a cári rendszernek. Lenin különös jelentőséget tulajdonít ennek az aktusnak és megállapítja, hogy a román kormány „nem akar annyira lealacsonyodni, hogy vállalja a zsandár szerepét a minden oroszok cárjának kérésére“ és hogy úgy járt el „ahogyan csak egy olyan nemzet kormánya járhat el, amely tiszteli önmagát“. Erőteljesen illusztrálja hazánk forradalmi mozgalmának erejét és kombativitását a munkásosztály, a román szociasz, belga és más országokbéli szocialista pártokkal. Az akkori idők munkás- és szocialista sajtójának hasábjai híven tanúsítják a román proletariátus szolidaritását a norvég, dán, holland, svájci, spanyol, kínai, ausztráliai, amerikai, kubai és más országokbéli munkások harcával. A párt belső tevékenysége, szoros kapcsolatai a többi országok munkásosztályának szervezeteivel, a proletariátus kimagasló vezetőivel, aktív részvétele és hozzájárulása a nemzetközi munkásmozgalom akkoriban felmerült fontos kérdéseinek megvitatásához, nemzetközi tekintélyt szereztek számára. A Magyarországi Munkások Szociáldemokrata Pártjának vezetősége 1894- ben a román szocialistákhoz intézett levelében annak a véleményének adott kifejezést, hogy ,,a fiatal és erőteljes Román Szociáldemokrata Párt, hála az önök odaadásának és energiájának, fontos helyet foglal el a földrész szocialista pártjai között“. Mint ismeretes, munkásosztályunk forradalmi pártjának kezdettől fogva, számtalan nehézséggel kellett szembeszállnia, súlyos megpróbáltatásokat kellett leküzdenie az uralkodó osztályok ellenállása, a burzsoá földesúri rendszer üldözése és terrorja miatt. Ugyanakkor, meg kell mondanunk, hogy a párt tevékenységében zavarok nyilvánultak meg, ez a tevékenység korlátozott volt, amit a társadalmi fejlődés akkori stádiuma, a tapasztalatok hiánya, valamint az idézett elő, hogy a proletariátus és akkori vezetői nem voltak kellően érettek ideológiai szempontból. Az a körülmény, hogy a párt vezetőségében olyan, politikailag és ideológiailag következetlen elemek is voltak, amelyeket nem fűztek szoros kapcsolatok a munkásosztályhoz, a múlt század utolsó éveiben egyre súlyosabb megrázkódtatásokat okoztak, s ezek végül az RMSZDP tevékenységének időleges megszakadásához vezettek. Ennek ellenére, a forradalmi harc tovább folyt, a különböző munkáskörök és szervezetek tovább működtek, és az osztálycsaták tüzében a munkásosztályból és a haladó értelmiségiek köréből egész sor új szocialista formálódott és emelkedett ki, mint például Ion C. Frimu, Ştefan Gheorghiu, Alexandru Ionescu, Alecu Constantinescu, Mihail Gh. Bujor, Gheorghe Cristescu, Dimitrie Marinescu és mások. Ezek valamennyien annak szentelték erejüket, hogy tömörítsék a munkásosztály sorait, s marxista alapon újjászervezzék a pártot. cialisták részvétele az 1907. évi Románia újkori története legnagyobb parasztfelkelésének éves eseményekben. A fellázzadt parasztság erőteljes támogatást kapott a munkásoktól, a szocialistáktól, akik kimentek a falvakba és lelkesítették a parasztokat, világosan megjelölték harcuk célját. Ismeretes, hogy a munkások erélyesen tiltakoztak a parasztsággal szemben foganatosított megtorlások ellen, ismeretes a szocialisták határozott fellépése a felkelők védelmében. Rendkívül fontos mozzanata volt ez az ország demokratikus átalakulásában egyaránt mélységesen érdekelt forradalmi munkásság és parasztság megjelenésének az ország politikai porondján, a burzsoá földesúri kizsákmányolás és elnyomás ellen küzdő két osztály egysége és szövetsége kinyilvánításának. A nagy demokratikus, forradalmi akciókban, amelyek azokban az években Romániában lezajlottak, fontos helyet foglal el a haladó szellemű értelmiség, tudományos és kulturális dolgozók, akik átérezték a nép szükségleteit és törekvéseit, s aktívan részt vettek a küzdelemben a munkások és parasztok, a szocialista harcosok oldalán. Ebben az időszakban a munkásosztály forradalmi erőinek egyre nyilvánvalóbb kikristályosodása megy végbe, s ez a folyamat kifejezésre jut az ország összes Románia muncitoare köreinek egyesítésében és a Romániai Szocialista Szövetség megalakításában. Az 1910. évi Szocialista Kongresszus leszögezi a Romániai Szociáldemokrata Párt megalakítását, s a párt ünnepélyesen „a régi, elpusztíthatatlan szocialista gyökerek friss hajtásának“, az 1893-ban megalakított Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja természetes folytatójának nyilvánítja magát. A munkásosztály pártja, amely az új körülmények között továbbfejlesztette forradalmi mozgalmunk politikai vonalát, alapvető célként tűzte maga elé a harc fokozását a proletariátus és a néptömegek felszabadításáért a kizsákmányolás és az elnyomás alól, a régi rendszer megszüntetéséért és az új társadalmi rend megteremtéséért. A párt szembeszegült azzal, hogy az ország kincseit eladják az idegen tőkének. Ugyanakkor felsorakozott a II. Internacionálé keretében lévő baloldali pártok és csoportok közé, határozottan állást foglalva az imperialista háború ellen és fontos szerepet játszott a Zimmerwaldi Konferencia kezdeményezésében és megszervezésében. A párt intenzív munkával harcra mozgósította a néptömegeket Romániának a háborúba való belépése ellen, a semlegességi politikájáért. A párt vezetésével a széles dolgozó tömegek sztrájkokat, összejöveteleket és tüntetéseket rendeztek a háború ellen ; ezek az akciók az 1916. június 13-án Galatiban megtartott nagy tüntetésen érték el tetőfokukat. Mint ismeretes, két évi semlegesség után a burzsoá földesúri Románia csatlakozott az imperialista Antant koalícióhoz, amely nemzeti egység követelményének kielégítését ígérte. Az egységes nemzeti állam megteremtése abban az időben behatóan foglalkoztatta a néptömegeket, s a román nép, a proletariátus, a szocialisták létfontosságú követelménye volt. Lenin már 1917 januárjában nagy érdeklődést tanúsított e kérdés iránt, megállapítva, hogy ,,nagyon sok román és szerb (a románok és a szerbek össz-számához viszonyítva) az országhatáron kívül lakik " és hogy „a burzsoá nemzeti államok megteremtése általában még nem fejeződött be a Balkánon“. A nemzetközi események alakulását meghatározó és a mi történetünkre is rendkívül pozitív hatást gyakoroló momentum volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, amely a cári birodalom összeomlásához és az első munkás-paraszt kormány beiktatásához vezetett Oroszországban, erősen ösztönözve a munkásosztálynak, a világ összes dolgozóinak forradalmi harcát. A cári birodalom összeomlása és az osztrák-magyar monarchia széthullása megteremtette a feltételeket Európa e részén a mélyreható társadalmi-politikai átalakulásokhoz, a nemzeti államok kikristályosodásához, és ebben a keretben a román egységes nemzeti állam megteremtéséhez, ami a mindhárom román tartomány néptömegei által vívott évszázados hara győzelmét jelentette. Ezzel egyben beigazolódtak Engelsnek azok a szavai is, amelyeket 1888 januárjában Ion Nădejde román szocialistához írt: „Ha holnap megbukna a pétervári despotizmus, holnapután Európában nem lenne semmilyen osztrák-magyar monarchia“. És amint tudják, így is történt. (Hatalmas taps.) A román szocialisták, akik lelkesen üdvözölték állami egységünk létrejöttének történelmi aktusát, 1919 elején, a Socialistul című lap hasábjain közzétett nyilatkozatban hangsúlyozták : „Mint internacionalista román szocialisták, örömmel üdvözöljük a román nép nemzeti felszabadulását és tiszteletben tartjuk az elhatározott egyesülési kapcsolatokat. A mai új Romániának a holnapi szocialista Romániává kell válnia ". (Hatalmas taps.) A román nemzeti állam egységének megvalósulása — az egész ország néptömegeinek korszakalkotó győzelme, amelynek kivívásához a munkásosztály, a szocialista mozgalom értékesen hozzájárult — megnyitotta az ország termelőerői gyorsabb fejlődésének távlatát, s ugyanakkor kedvező feltételeket teremtett a haladó társadalmi erők tevékenységének, a forradalmi munkásmozgalomnak a fokozásához. Az 1918— 1920-as években a burzsoá-földesúri rendszer ellentmondásainak kiéleződése közben fokozódik a dolgozó tömegek kombattivitása. Ismeretesek az 1918. december 13-i nagy tüntetések, amelyeket a burzsoá-földesúri rendszer vérbe fojtott, a munkásosztály háború utáni rendkívül heves forradalmi akciói, amelyek egyre nagyobb méreteket öltöttek és tetőpontjukat az ország egész proletariátusát átfogó 1920. évi általános sztrájkban érték el, alapjaiban megrázkódtatva a burzsoá földesúri rendszert és bebizonyítva, hogy a munkásság egy olyan társadalmi erő, amely (folytatása a 4. oldalon) : A munkásmozgalom történelmi fojlóslív, a szocialista párt átalakulása Román Kommunista Párttá — döntő mozzanat Románia történetében