Megyei Tükör, 1973. május (6. évfolyam, 937-963. szám)
1973-05-01 / 937. szám
GALATII VENDÉGEK BARÓTON FOGADÁS A KÖKÖSI HÍDNÁL és BARÓT határánál Említettem a múltkor néhány sorban, hogy a testvériségről nem elég csak beszélgetni. Egyetemista koromban egyszer elvetődtem Chistag faluba, egy román családhoz. Miközben ellegettünk, mondta az öreg gazda, hogy már rég nem volt nála magyar ember. Kérdem, mikor s ki volt az utolsó. Kiderült, hogy ezelőtt 35 évvel egy katonakollégája s én vagyok a következő. 80—90 család mondhatja el immár Baráton, hogy rég nem volt galaci vendégem, de most éppen vagyon, s úgy dédelgetik most az aprócska galaci tanulókat Baráton, mint tavasz elején a legkisebb virágpalántát. Hogy is kezdődött ? Így, hogy Boda János igazgató egy kicsit el akarta vinni a tanulókat barátkozni, s mi van közelebb, mint Galac ? Autóbusszal nyolc óra, ha abban éppen gyermekek vannak. S kilométerben is van néhány száz. Aztán folytatódott telefonon, levelezés útján, s a galaci 11-es számú líceum igazgatója igen-igen szívesen belement a játékba, mondván, miért ne mennénk Erdővidékre innen, a Duna mellől. Szombat délben a kökösi hídnál aztán folytatódtak a dolgok: a Feketeügy sem látott mostanában ennyi pirosnyakkendős gyermekecskét egyszerre. Kökösi meg bácsteleki tanulók vállalták vendégfogadói szerepet, s igazi ünnepet rögtönöztek a megye déli határánál. — Érezzétek jól magatokat Kovászna megyében, s ezt az időt, amit nálunk töltölök, hasznos, kellemes élményekkel gazdagítsátok ! — Rég készülődünk már Kovászna megyébe, térképről, meg televízióból ismerjük szép fekvését, természeti kincseit, és nagyon vártuk, hogy végre útra kerekedhessünk — mondta a galaci kislány. Aztán kezdetét vette a tanácskozás. Szerintem a gyermekekre kéne bízni az általános és teljes megbékélést, minden szinten. A galaci gyermekek azért versengtek, hogy mindenki kapjon egy székely ruhás leányocskát, fiúcskát, akivel fényképező kollegája elé állhatna. A kökösi líceum tanárai hídtól a baráti mutatták be a megyét a vendégeknek. Sepsiszentgyörgyön a pionirházat látogatták meg. Barót határában fogadták a tulajdonképpeni házigazdák a 90 vendéget, s innen már igazi karaván kíséri őket befelé. Kiskocsik egész sora jött eléjük, meg a bányászok fúvószenekara. A baráti tanulók négy sorban karikáztak a vendégek előtt s a városon végig az ünneplő lakosság fogadta tapssal a galaci pionírokat. (A mamák nézegették az integető gyermekeket : vajon közülük melyik fog nálam lakni ?) A líceum udvarán — ahogy illik — pionír-ceremóniával fogadták a vendégeket, s egymásra találtak a két iskola tanulói az énekben. A vendégek átadták az ajándékokat, többek között egy táblát, melynek ez a felirata : „Barót és Galac között a távolság 0 kilométer“. A galaci 11-es számú líceum pionirparancsnoka mondotta : Szeretnénk, ha ez a perc nem feiejtődne el soha, sem Galacon, sem Baráton... Vasárnap kiderült, hogy a szülök mennyire értenek a kézilabdához, magasugráshoz, meg ahhoz is, hogyan kell startolni a síkfutásnál Hol a gyönyörűszép időt, hol egymás csapatait dicsértük, aztán a lányok kézilabda-mérkőzésének második félidejére megszűnt az udvarias drukkolás: a szülők biztatták saját csemetéiket, a galaci tanárok, sofőrök pedig 3—2-es galaci vezetésnél bekiáltották a bírónak, hogy most immár le kéne fújni a mécseset, ennél az eredménynél, éppen ... Mintha illata lenne minden percnek ebben a gyönyörű időben. S minden gólnak. Hogy mennyi v ott az eredmény ? jegyeztem. Valahová az is leRengeteg diploma, taps, játékosok (12 15 év)ölbe kapása. További eredmények : hatalmas étvágy, meccs végén egymásra borulás, Petric Aureliának és Nagy Juliannának külön diploma kiváló játékukért ... És a fiúk ! ? Az már igazi sporthangulat volt , mikor a galaciak 1—1-nél egyenlítettek, 80 gyermek ugrott a levegőbe. Belejöttek a fiúk, s bele a közönség is: nemzetközi szintű szurkolás volt. És történtek fenyegetések is: a galaci tanárok, meg a sofőrök azt kiabálták be a játékosoknak, hogy ha nem nyertek, más gazdába mentek lakni. Hát lehet veszíteni ilyen feltételek mellett ? Nyertek is 6—1-es eredménnyel a vendégek. Tanulni lehetne ezektől a gyermekektől lelkesedést. A mini-focimeccsen a lelküket tettek a kondíció mellé. Igaz, a közönség is. 1—1-es befejezésnél a közönség csökönyösen követett 10 perc hosszabbítást. Orbán István tanárral azonban nem megy az alku. A vasárnap szenzációja mégis a kisautók versenye volt. Nevetni akarok, nem meghatni, s ide írom, hogy nekünk valamikor egy gumilabda, meg a mozi volt álmaink teteje, s ezek a kis kölykök úgy vezetik a száguldó kisautót, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy - gáz, kapcsolás, fék, bedőlni, kormányozni -10 kilométeres sebességnél. (Legyen csak természetes. Azért dolgozott az apjuk, nagyapjuk.) Hol is tartják a nemzetközi autóversenyeket ! T“J“ Brüsszelben is, de — ilyen izgalom ot, sem lehet. Az egyik versenyző rágógumi bestélt róható, kapkod mamaja szaneszkjéből. A P'° n'' £ hat, a baráti iskola ket aut val jelentkezett. Aztán, amikor a kis fekete Mansa Szilárd szalad körbe a kocsival, akkor már tudtam, hogy csak ő lehet a nyertes. A játékokat a sportolók kivonulása zárja. Pontosott, legvelmezerlek. Valahogy m kell ünnepet rendezni, ahogy ez a két-háromszáz gyermek művelte ma. A díjosztásál megtanulta a fél Botot Bote. Dinija nevet : összesen 8-nnv hat dijat és diplomat Vizek, füvek lombok voltak a vendégfogadók vasárnap délután Minden esetleges büntetést magam fizetek, kell mondanom, de mégis el ennyi potyahalászt a jó Bodvaj vize még nem látott. Mindenki kapott ajándékba egy szép cserépcsuprot, s aztán neki a pisztrangosnak. Megcsapkodták a vizet becsülettel, de a három akadt csak a száz horogra, összesen tán fél kiló. Sokkal több haszonnal járt Kisgyörgy Zoltán geológus előadása. Beszélt az egykori bodvaji településről, vashámorról, az érdeklődőket elkísérte az temetőjéhez. egykori munkások igazán test közibe kerültek a vasöntödéhez, a ’19-es ágyúkhoz, Gábor Áron nevéhez a galaci vendégek. Flóra néninek mostanságban nem volt ennyi vendége a Benedek Népünnepély. Elek-emlékházban, lel Bárót, egész Kisbacon jelen, és igen sokan Sepsiszentgyörgyről is. Borviz, kalács, tetszés szerint, és a százados fák alatt séta. Csak éppen hogy nehéz, elindulni a drága Flóra nénitől, akinek minden csemetéhez van egy kedves szava. Pedig mégiscsak el kell indulni, ha nem is messzire, csak 200 méterrel odébb, ahol már meggyújtották a hatalmas tábortüzet. Körülötte karikában táncol 150 gyermek és körülöttük 300 tapsolja az ütemet. Egy adott ponton a 12 éves Aurelia álmos. Megfálasztotta a sok diploma,szalonnasütés, virágszedés, tábortűz. Juliska néni ágyaz. CZEGŐ ZOLTÁN (VARGA BÉLA felvétele) Hálás feladat lenne — itt és most — arról tudósítani, hogy befejeződött a vetés. Az alkalom adva van, ha csak egy szövetkezetben is, de munka nélkül maradtak az ültetőgépek. Árkos május elseje előestéjén a vetési előirányzat maradéktalan teljesítését jelenthette. A példa tanulsága nyilvánvaló- Lám, így is lehet... Az idei tavasz leglényegesebb tapasztalataként viszont mégis valami mást emelnénk ki. Igen, történetesen azt, hogy sokféle útonmódon lehetett és lehet a kampánygondokon felülkerekedni. Úgy is, ahogyan Árkoson tették, a következetesen tervszerűsített és végrehajtott precíz munkával, de éppen így említhetnénk a torjai munkaszervezési gyakorlatot is. Az olvasó persze, most joggal kérdezhetné, miért is lelkesedünk a torjai gyakorlatért, amikor ott még száz hektáron kell burgonyát ültetni ? A válasz egyszerű : azért, mert már száz hektáron ültettek burgonyát ! Azért, mert, ahol jártak már az ültetőgépek, ott nyoma maradt a szakmai igényességnek. Lám, milyen egyszerű feladat is szaktanfolyamokon elmesélni, milyen is a jó magágy. Mennyi törődést, fáradtságot, helytállást követelt viszont a tavaszi ugar. Az, amíg eljutottak a tervszámok követelte magágy-minőségig ! Talán ma és ott, ahol már földbe került a cukorrépamag és ahol egyenes sorokat hagytak az ültetőgépek, hihetetlen is elképzelni, mezsgyéket a tavasz folyaamán forgatták meg. Hányszor is kellett itt tárcsákkal megfordulni ? Parcellánként és esetenként döntöttek e kérdésben — íme, még egy bizonyság, mennyire nem lehetett az idén sablonnal dolgozni —, a morzsalékos talajszerkezet igényéből viszont nem engedtek. A traktoristák nem engedtek ! S ez lenne, ami megint — legalábbis így, tömegjelenségként — új, örvendetes. Az idei tavasz hősei egyébként is a gépkezelők. Nem szeretnénk természetesen semmivel sem csökkenteni a szövetkezeti tagok erőfeszítéseit (egyébként is ma már értelmetlen megkülönböztetnünk a gépkezelőket a tagoktól, hiszen a traktoristák „összenőttek“ a szövetkezettel), ám a gépek „pilótái“ különlegeset nyújtottak az idén. Arapatakon mesélték, hogy arra is volt példa, hogy egyik gépkezelő huszonnégy órán szántott és esőben, sőt zárt por idején sem állt ki barázdából. Igazat kell adanunk viszont mégis annak a véleménynek, a traktorista számára nem a hosszabbított vagy éppen az éjszakai munka jelentette a legnehezebbet, hanem az, hogy a megfelelően és kapacitásnak a hozam kívánta gozzanak színvonalon holaz ültetőgépek. Igen, semmivel sem gyorsabban, mint ahogy írják a ,,nagykönyvben“, hiszen ellenkezőleg, gyér marad majd a burgonya, de semmivel sem lassabban a lehetségesnél. Az időhányados lenne tehát a harmadik tanulság. Nem szeretnénk azt állítani, hogy sikerült jól kihasználni minden percet. Ha így történt volna, ma kedvezőbb lenne a mérleg. A munkaszervezés viszont sokkal inkább, mint bármikor, kereste, mérlegelte a perc jelentőségét. Talán legközelebb már az eredmények is arányban lesznek az erőfeszítésekkel. S ha itt tartunk, utálnunk kell az állami mezőgazdasági farmok tapasztalatára is. Miért ne ismernék be, az idei tavaszon is bebizonyították, hogy jobb szervezők. Igen, látnunk kell azt, hogy nem a gépi ellátottság színvonala közötti különbség döntötte el, hogy ma estig, igen, május elsején estig, az állami vállalatok a burgonyaültetés befejezésért, jelenthetik. Ezerhatszáz hektáron ! S bár a burgonyaülltetésnek sok hőse van, ezúttal emeljünk ki csak egyet azok közül, akik helytállásból jelesre vizsgáztak. Haves György, az uzoni farm gépésze lényegében ,,beugróként“ került a traktorra, hiszen karbantartó gépész. A gépeken viszont, amelyeket a tél folyamán saját kezűleg javított, traktoristaként gyümölcsöztetett. Egyike volt azoknak a gépkezelőknek, akik úgymondván, nem állították le a gépeket addig, amíg az ültetéssel nem végeztek. Hálás feladat lenne itt és most arról tudósítani, hogy ződött megyeszerte befejea vetés. Legalább annyira megnyugtató viszont arról írni, hogy az időjárás okozta nehézségeken felüli kerekedve és az ünnepeken is dolgozva, közelebb kerültünk a vetésbefejezéshez ... ALMÁS! ÁLMOS percekkel mérve KAMPÁNYTUDÓSÍTÁS HELYETT MEGYEI 1ÜKÖK