Megyei Tükör, 1973. június (6. évfolyam, 964-989. szám)

1973-06-01 / 964. szám

«j ** y ji Y 13 <1 5^/711=J A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 1 J J • • • • ______ TÜKOR • • AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA A n­TviViadalok határidő előtti teljesítésével köszönt­jü­k augusztus 23-át A szocialista munka­­verseny hírei ELKÉSZÜLTEK AZ 1974- BEN FELÉPÜLŐ LAKÁ­SOK TERVEI A félév közeledtével egyre több új, 1974-ben felépülő létesítmény terve került ki a megyei tervezőintézetből, így lehetőség nyílik a kivi­telezési munkálatok jobb e­­lőkészítésére, a műszaki-a­nyagi alap beszerzésére. Már ez idáig 1­200 lakrész szá­mára készültek el a kivite­lezési tervek. Az új tömbhá­­zak: a sepsiszentgyörgyi Szemerja IV., a kézdivásár­­helyi ipari negyedben. Ba­ráton, Kovásznál­ és Bodza-fordulón épülnek fel . 1974- ben befejeződnek a Csíki ne­gyedben folyó építkezési munkálatok. A napokban hagyták el az intézetet a Szentléleken, Zá­(folytatása a 4—5. oldalon) Talpalatnyi föld se maradjon parlagon Tová­bb kell folytat­ni a hasznosít­ható f­öldterületek bevetését Az egész megyében széles körű akció indult az eddig kihasználatlanul heverő földterületek feltérképezé­sére, termővé tételére. Csak most derült fény arra, hogy bizony hosszú ideig hagy­tunk parlagon heverni érté­kes földparcellákat, megrö­vidítve ezzel téeszeinket, saját magunkat. Az ered­mény azt tükrözi, hogy leg­több helyen valóban komo­lyan foglalkoztak a problé­mával. igyekeztek lehetőséget feltárni minden a ter- SÁNDOR PÉTER (folytatása a 4—5. oldalon) 963. szám 1973. június 1., PÉNTEK VI. ÉVFOLYAM­­­ARA 30 BANI Nicolae Ceaușescu elvtárs látogatása a k­ivárosi piacokon és ipari vállalatokban Nicolae Ceaușescu elvtárs egyik szokásos munkanapja. Ez a nap sem különbözik a többitől, amikor pártunk és államunk vezetőjének kaszobája maga a lüktető mun­é­­let, nagy beteljesüléseivel, de nehéz problémáival is, ame­lyeket felszámolhatunk és fel is kell számolnunk ahhoz, hogy céljainkat elérjük. Az egész országnak, valamennyi­ünknek szükségességgé hogy Ceaușescu elvtársat vált, az emberek között lássuk, munkahelyeken vagy ott, ahol a a lakosság ellátásáról gondos­kodnak, az üzemek és építőte­­lepek dolgozóival, a szakembe­rekkel, a kereskedelmi alkal­mazottakkal, a háziasszonyok­kal találkozva, megvitatva a­­zokat a konkrét problémákat, amelyeknek megoldása széles távlatokat nyit nemcsak a meglátogatott munkaközös­ségek, hanem egész gazdasági szektorok előtt a lakosság é­­letfeltételeinek javításáért. pártfőtitkár sajátos munkastí­­­lusához köztudomásúlag hoz­zátartozik ez a dinamikus ve­zetési és irányítási mód, a néppel való állandó tanács­kozás. Csütörtök délelőtt a pártfő­­titkár fővárosa piacokat és fontos ipari objektumokat te­kintett meg, s mint mindig, a látogatás ezúttal is értékes következtetéseket és útmutatá­sokat eredményezett, amelyek birtokában a városvezetők, a vállalati és gazdasági mi­nisztériumok vezetői tovább tökéletesíthetik munkájukat. A látogatás előestéjén a pártfőtitkár a következőket mondotta a hadsereg pártak­tívájával való találkozón : „Ismerik egész népünk idő­szerű törekvéseit, tudjuk, hogy a leghatározottabban munkál­kodik a X. pártkongresszus és az Országos Konferencia ha­tározatainak a valóra váltá­sán. Ismerik az ötéves első két évében és négy terv hó­napjában elért eredményeket. Minden területen, az iparban és a mezőgazdaságban egy­aránt nemcsak teljesítettük, hanem túl is szárnyaltuk a tervet." Nicolae Ceaușescu elvtárs ezután hangsúlyozta : „Nagy figyelmet fordítunk az egész nép anyagi és szellemi életének növelését szolgáló pártpolitika megvalósítására. A X. kongresszus és az Orszá­gos Konferencia határozatai ezen a téren is sikeresen meg­valósulnak. Természetesen, gazdasági és társadalmi tevé­kenységünkben vannak még­­hiányosságok, hibák." A párt és az állam vezetője az eddigi sikerekből kiindul­va, de tekintetbe véve a mutatkozó hiányosságokat még­is, folytatta a dialógust az anya­gi javak termelőivel. A tegna­pi látogatás is annak a követ­kezetes törekvésnek a jegyé­ben fogant, hogy újabb érté­keket adjon a fővárosi lako­sok, akárcsak az egész ország mindennapos munkájának és életének. A főtitkárt elkísérte Virgil Trofin, Ilié Veidet, Gheorghe Cioară. Mindenütt szűnni nem aka­ró éljenzés és ováció, egymást érő jókívánságok taps, ta­núsítottak a fővárosi lakosság legszélesebb tömegeinek ér­zelmeit Ceaușescu elvtárs iránt. a Az 1 Mai sugárúton, ebben régi, de ma megifjodott munkásnegyedben, a­­­ Obor piac kellős közepén, a Traian vásárcsarnokban, a Rahova és a Pantelíinon piacon, mind­ezeken a helyeken Nicolae Ceaușescu elvtársat ezrek és ezrek vették körül, mindenki (folytatása a 2. oldalon) (BARTHA ÁRPÁD felvétele) nrem A gyermeknapon a felnőtteknek Ahogyan az egyes emberek emberségét, úgy a társadalom humanizmusának értékét-mér­­tékét is nagy részben abból szokták megítélni, ahogyan a fiatal nemzedékekről, a gyer­mekekről gondoskodik. A gyermek nem csak a szülő, hanem a társadalom szemeré­­nye is. Mindaz, amit érte te­­szün­k, az az emberi közössé­gek jobbulásának, belső szé­pülésének záloga. Június 1-én, a gyermekek napján­, talán nem tűnhet etöl­­tetettnek visszatekinteni kis­­sé, mit is örökölt társadal­munk a gyermekvédelem, a gyermekekről való gondosko­dás terén. Az örökség semmi­képpen nem mondható dicsére­tesnek. Európa államai közül a polgár­i-földesúri Románia e­­gyike volt azoknak, ahol legke­vesebbet költöttek az állami gyermekvédő intézetek és is­kolák fenntartására, de veze­tett a gyermekhalandóság a­­rányszámával, a kiskorúak kö­zött pusztító népbetegségek gyakoriságával. A munkásosztály rendjének­­első intézkedései közé tarto­zott a gyermekekről való gon­doskodás. A háború utáni szű­kös években — ki ne emlékez­nék még erre — az akkori a­­nyagi lehetőségek legmes­­­szebbmenő kihasználásával szervezték meg a bölcsődék, ó­­vodák hálózatát, a szükség parancsolta „tejkonyhákat“, különböző társadalmi szervek és­­ szervezetek gondoskodtak a gyermekek nyaraltatásáról­, az egészségvédelem pedig leg­fontosabb teendői közé sorolta a gyermekvédelmet. Az isko­lák államosítása, a tanügyi re­form révén lehetővé vált — s egyúttal kötelezővé is — a korábban kisemmizett osztá­lyok gyermekeinek taníttatá­sa, a társadalomban való érvé­nyesülése. ta A kezdet nehéz esztendej ő­­immár évtizedek teltek el s ma egy modern, so­kőrd­aki­­an fejlett társadalom intéz­­ményei gondoskodnak az új nemzedék neveléséről. A csa­lád és a gyermek védelmét tör­vények szabályozzák álla­munkban, de a törvények szi­gorú szaván túl, sokkal fonto­sabb az a tény, hogy társadal­munk óriási anyagi áldozato­kat hoz óvodai és iskolai há­lózatunk, a gyermekek egész­ségügyi ellátásának állandó bő­­­vítésére és korszerűsítésére. Hasonló mértékben gondosko­dik az anyák érdekeinek vé­delméről is, a sokgyermekes családok társadalmi szintű­ a­­nyagi támogatásáról. Az ország költségvetésében milliárdok­­ban lehet számolni a gyerme­kekért, az új nemzedékért el­költött összegeket. Amikor felmérjük az öt esz­tendeje megalakult Kovászn* megye nagy lendületű fejlesz­tésének eredményeit, feltétle­­nü­l szólanunk kell e felmérés­ben arról is, hogy mi történt öt esztendő alatt vidékünkön a fiatal nemzedékért. N­a csak a dolog anyagi oldalát nézzük, legalább tucatnyi óvodáról, bölcsődéről, napközi otthonról és ennél jóval több új isko­láról beszélhetünk. A megye társadalmi-kulturális fejlesz­tésének szerves részét alkotja a gyermekekről való gondos­kodás anyagi feltételeinek megteremtése. Büszkén vehet­jük számba azt is, hogy ebben a megyében példásnak mond­ható a gyermekek egészség­védelme, bizonyos vonatkozá­­­saiban az európai színvonalon mozgó. Természetesen, e számbavé­­tel — bár a gyermekek nap­ján készül — a felnőtteknek szól. Azoknak, akiknek gon­doskodniuk utódainkról, gyer­mekeink napfényes életéről — társa­dalmi és emberi kötelessé­ge. V.VAGYASI M­­IKLÓS

Next