Megyei Tükör, 1973. augusztus (6. évfolyam, 1016-1041. szám)

1973-08-01 / 1016. szám

ISS nappal határidő előtt teljesítjük az ötéves tervet Az erdővidéki úiégiítők hónapokkal előbb járnak A baróti híd-és útépilő vál­lalat vezetője, Müller János, csak úgy kutyafuttában tü­kön ülve ereszkedik szóba, minden percben készen arra, hogy induljon, s rohanjon to­va. Csak ő ül velem szem­ben, gondolatban már messze flór. Sok és sietős a dolga. Az as­z­faltút-építés nagy felelős­séggel járó munka. Kiterjedé­sét tekintve pedig, talán az e­­gész megyében, egyik legna­gyobb munkatelep van az ő sza­k­tudására, lel­kiis­meretes vezetésére bízva. Erdővidé­­­ken széiívben-hosszában rmnd­­osem 120 kilométeres vo­nalon 10—12 állandó él­ tova­vonuló munkahely 100—120 embernek ad munkát és biz­tosít kenyeret. Ezeknek az­ egymástól távol eső munkahelyeknek a tevé­kenységét kell tervszerűen megszervezni, és­­ behangol­ni ellenőrizni olyanképpen, hogy a munka a legdöcögőbb úton is simán menjen, eredményes legyen. Valamikor nem olyan régen a volt kő a­gatási beosztá­sok szerint lő­dóvidék rend­szerint a világ végén feküdt Az egykori megyék, tartomá­nyok, rajonok peremére szo­rult, s legfel­jebb csak arra le­hettünk büszkék ,hogy sehol az országban rosszabb utakon nem döcögött szekér, mint nálunk. Pedig hát kőben, ka­vicsban igazán bővelkedünk. Az új közigazgatási beosz­tás óta Kovászna megyében útépítés dolgában is előtérbe kerültünk. Nem kell sokat bi­zonygatni, kézzelfogható, szem­mel látható, hogy az utóbbi négy év alatt végzett útépítő munka többet ér itt nálunk, mint amit száz évekkel an­nak előtte végeztek. Nagysze­rű azt tudni és tapasztalni hogy Erdővidéken 34 kilomé­ter hosszan már aszfalttal burkolt műút kemény, férfias van. Négyévi munka és hallatlan erőfeszítések ered­ménye ez. És még jobb tudni azt, hogy nincs megállás. Sőt egyre fokozottabb ütemben haladnak az aszfaltozók to­vább, tovább. Idei tervüket is nyalták. Ezt az egész túlszár­nűút­építő munkaközösséget egy­re jobban sarkallja nagy vál­lalásuk. ötéves tervük 4 és fél év alatti lel­jesítése. — Még abból is lefara­gunk néhány hónapot. Ha si­kerül, legalább fél évet — bi­zakodik Müller János. Egy pillanatra sem kételke­dünk abban, hogy ezt méretük alapján, teljes ön is­meg­győződésből mondja. Mert hi­szen már javában, teljes e­­rőbedobással megy a munka Serényen dolgoznak az alapo­zással az idén építésre kerülő egész útvonalon. A tervük szerint év végéig Olasztelek és Erdőfüle között 3 kilométert, alul Nagyajtáig 2 Miklósváron kilométert aszfaltoznak le. Nagyajta kör­nyékén, az Olt árterében o­­lyan magasra emelik az uta­kat, hogy az elképzelhető leg­nagyobb áradás se akadályoz­za majd a forgalmat. Ennyi a tervük, és amit még ezen felül vállaltak, az több ennyinél. Terven felül vállal­ták, a helyi néptanácsokkal karöltve, a helyi erőforrások­ból Bölön és Vargyas község között másfél-másfél kilomé­ter, Miklósvár között egy ki­lométer, Baráton az új város­részben ezer méter, és a var­gyasi állami gazdaság Barót hegyén épülő tehénistállóihoz 1­200 méter bekötőút leaszfal­tozását. Nemcsak nagyszerű műutat ahol az a patakok felett átha­lad, oda betonhidakat is ver­nek ezek a frissen, menet közben képzett mesterek. Ta­valy három örök életű hidat építettek Ágostonfalva felé. A Hatod között pedig egy ké­szült el. Jelenleg Nagybaco­­non alul és fölül két betonhid építésének a befejezésén dol­goznak. Nos, ami még ugyancsak dicsérő s­ót érdemel, a Mül­ler János vezette munkakö­zösség nemcsak minden áron többre, hanem minden lehető módon olcsó építésre is törek­szik. A kezdeti években átlag négyszázhatvan ezer lejbe ke­rült egy kilométer aszfaltozá­sa. Tavaly már 330 ezer lej­ből kijöttek a kilométerenkén­ti költségekkel. Az idén jobb munkaszervezés, ésszerű a­­nyagbeszerzés révén az asz­faltozás költségeit kilométe­renként 300 ezer lej alá szo­rítják. Ezt meg hogyan csinálják? — szegeztem az egyenes kér­dést Müllernek. Egyszerű a dolog nyitja ! — mondta egykedvűen, s el­sorolta, hogy tetemes szállí­tási költséget takarítanak meg az idén azáltal, hogy a köz­vetlen közelben lelhető építő­anyagokat az­ eddiginél job­ban felhasználják. Az idén az útra tört követ egy grammot se vesznek. Vásárlás helyett a közeli erdei patakokból,­­sa­ját erővel termelik ki a szük­séges mennyiséget , naponta 30—40 tonnát. A Nagyajta környékén szükséges Bölönpatakából. Erdőfüle követ fe­lé a Kormosból saját kőtörő­­jükkel­­ ázatják. Az ütsz 'lés­re szükséges szegélyköveket is saját maguk öntik, így a vételár felét megtakarítják Még sorolhatnánk tovább a hasonló, kisebb-nagyobb pél­dákat. Az aszfaltelőkés­ztő telep az évek során bizony jó nagyra nőtt. Vasúti rakodóval bővült. Raktárakat s lakatos­­műhelyt is építettek, ahol a vál­l­a­l­at gépkocs­i­pa­rk­j­á­n­ak úthengereinek, talajgyalu, kot­rógép és a többi darabosabb felszerelésének karbantartását, kisebb javítását menet köz­ben végzik, sőt a téli nagy­javítással is sikerrel megbir­kóztak. Egy szó mint száz, kicsi Müller János, aki tanult szak­mái után automechanikus és műszaki rajzoló, ez a született szervező, talpraesett vezető­nek bizonyult fiatalember, út­építő csapatával máris ala­­o­­san összekuszálta az idei ka­lendáriumot. Kívülálló egy­könnyen el se igazodik rajta. Még ugyan augusztusban va­gyunk, de tervük tekintve, ők már a teljesítését beri la no kait tépik a szeptem­naptár­ról, miközben gyo’rsított ütem­ben öntik, simít­ják előbb s előbb az aszfaltot. NAGY II ISTVÁN *>"• A sepsiszentgyörgyi előre gyártott elemeket készítő ü­.cm részlege (Simon József felvétele) (folytatás az első oldalról) delő, mind a kivitelező i­­gyekszik is eleget tenni, ezt igazolja többek között a Bán­ki Donát utcából nyíló, pi­rosban álló, száz férőhelyes bölcsőde-épület is. A 0-3 év közötti gyerme­kek gondozását — a tervek szerint — ez év szeptember 1-től kell szolgálnia. Egy hó­nap választ el tehát az át­adástól. elegendő-e az arány­­lag rövid idő a munkálatok befejezéséhez ? A munkapont irodájának falán függő ütemterv szerint a júliusra előirányzott teen­dők közül 30-ig még nem vé­geztek a szigeteléssel és betonozás egy részével sem. a Valódi János építőmester a­­zonban nem nyugtalankodik emiatt. A szigeteléshez pél­dául előkészítették az anya­got, s a következő nap reg­gelére tűzték ki a munkálat megkezdését, a hónap utolsó napja mindkét esetben ele­gendő lesz ahhoz, hogy az év nyolcadik hónapját ne kezd­jék az előbbiből megmaradt hátralékkal. Amúgy is éppen elég munka vár rájuk, az említett ütemterv egyálta­lán nem szűkölködik felada­tokban, amelyeknek szep­tember 1-ig teljes egészében eleget kell tenniük. Nehezíti a határidő betartását a tető­párkány szerelésénél mutat­kozó lemaradás : a szükséges 31 előre gyártott elemből ed­dig tízet szállítottak a mun­­katelepre. Ezzel szemben hozzávetőleg háromnapos e­­lőnyre sikerült szert tenni az asztalosmunkáknál mind személyzeti, mind pedig m a a bölcsődei épületszárnyon. Műszaki szempontból rendkívül figyelemre méltó az itt alkalmazott építészeti eljárás : ennél és a Kézdivá­­sárhelyt épülő bölcsődénél alkalmazták először a me­gyében a korszerűbb csúszózsaluzásnál fémzsaluzást. Valádi János építőmester, a­­ki több mint két évtizede dolgozik a szakmában, így jellemzi az új módszert : — A könnyen kezelhető­­nyolc-kilenc féle épülettí­­pusnál használható zsaluele­mek kiváló feltételeket biz­tosítanak a minőségi munka­végzéshez, de ezen felül gyorsítják az ütemet és érez­hetően csökkentik az anyagi ráfordítást is. — Ezek szerint az eddig alkalmazott eljárások közül ezt tartja a legmegfelelőbb­nek ? — Igen, bár a közfalak sarokillesztésénél még nem tudtuk alkalmazni. A meg­oldáson a vállalatunk és a tervezőintézet is dolgozik, várható tehát, hogy a zsalu­készlet következő fém­­al­kalmazásánál nem kénysze­rülünk arra, hogy a régi módszerrel öntsük a közfa­lakat, ami mind értékben, mind időben számottevő hát­rányt jelent. A jól bevált módszer al­kalmazása ellenére nehézsé­gekkel is küzdöttek és küz­denek tehát e munkaponton, s ezt csak fokozta a mocsa­ras, talajvízzel telített terü­let. A munkálatok kezdete­kor 134 betoncölöpöt vertek le, ami a legnehezebb és legtöbb időt igénylő feladat­á­nak bizonyult. Ennek ellené­re a Kézdivásárhelyt koráb­ban indult építkezés körül­belül ugyanabban stádium­ban áll jelenleg, mint a sep­siszentgyörgyi, s mégis, mintegy 7-10 napos határi­dő-eltolódásra számítanak a sepsiszentgyörgyi építők. In­dokolni is próbálják, de elfo­gadható érv egyetlenegy sem akadhat a beruházások át­adási határidejének be nem tartására akkor, amikor az ötéves terv négy és fél év a­­latti teljesítése az építőipar­ban is éppen olyan határo­zott cél, mint a nemzetgaz­daság bármely más terüle­tén. A bölcsőde építőtele­pén valóban akadnak ne­hézségek, a feladat azonban nem az, hogy önigazolásra használjuk őket, hanem, hogy leküzdésükkel biztosí­tott legyen a szeptember el­sejére kitűzött átadás. A fel­adat nem megvalósíthatat­lan, nem lehet az, hiszen az itt tapasztaltaknál jóval na­gyobb akadályokat is leküz­dötték már az építők. Ki tudná ezt jobban, mint az o­­lyan régi és megbecsült szakember, mint Valádi Já­nos ? A megyében először: fémzsaluzás MEGYEI TÜKÖR Éljünk a köz­gyű­lés adta lehetőségekkel Napjaink időszerű gazda­sági-politikai eseménye a vállalatok dolgozóinak fél­évi közgyűlése. Mint a kol­lektív munkásvezetés fő fóruma, biztosítja, hogy a párt határozatainak megfe­lelően a dolgozók közvetle­nül, hatékonyan és rend­szeresen részt vegyenek gazdasági ügyek irányításá­­­ban. Ugyanakkor eszköze a szocialista hatásos tudat fejlesztésének, a társadalmi fegyelem és felelősség erősí­tésének, körültekintő gaz­dálkodásra ,alkotó kezde­ményezésre ösztönzi a dol­gozók­at. Ez eddig, csupán íróasztal mellőli ..jelszóízű“ megálla­pítás volna, ha naponta nem látnánk, tapasztalnánk mun­­kahelyeinken az adott hely­zetet, azt a nagyszámú problémát, mely megoldásra vár. Ez esetben a helyi ipari vállalat központi műhelyé­ről van szó. Bizonyára min­den műhely küldöttének lesz felvetni, megvitatni való problémája. Például : helyénvaló volt-e az ország nem tudom, melyik sarká­ból ide hozatni olyan vastö­­rőállványt, amely inkább ócskavas volt. S miért kel­lett néhány lakatosnak pon­tosan a tél legnehezebb, leg­nedvesebb időszakában re­noválnia a térdig érő sárban a szétdarabolt, agyontoldo­zott-foldozott acélállványt ? Mert voltak azelőtt is s az­után is jobb idők a kinti munkára, és a középszerű szakmunkás is tudta, hogy a vastörő munkavédelmi szempontból nem szerelhető fel, csak a megengedett tá­volságra a munkahelytől. Nem pazarlás a szakmunká­­si erővel, mikor azok lapát­tal ,csákánnyal keresik a bulldózerrel betemetett 2 tonnás acélkörtét ? Az, ami­kor több tíz méter hosszú sínpárat hegesztünk össze, megkezdjük a lefektetést, majd egy másik utasításra nehéz kézi erővel felszedjük és félredobjuk a vállalat ud­varának valamelyik sarká­ban? Megkérdezhetjük azt is, hogy milyen alapon osztják ki a varrodában a jól és ke­vésbé jól fizetett munkafa­­ziyOut. Vagy eg­­y­ íráshoz neg .értő kezdőt ismCt nem segítőink abban,­­­ogy meg­szeresse a szakmát és ne me­neküljön a munkaközös­ségtől, mert a legjobb aka­rata ellenére sem tud 5—«300 lejnél többet keresni? Szám­talan, eddig esetleg csak ,.baráti körben“ vitás kérdést kell elhangzó feltenni és pártos, a kritika és ön­kritika szellemében megvi­tatni, élni kell a munkatár­sak bizalmával, a delegátu­sok jogával. Meg kell kér­deznünk azt is, mikor lesz emelő­gépe-daruja az ön­tödének és miért nem kap­ják meg minden hónapban szappanadagjukat a karban­tartók ? Azt, hogy minek kel'^'-k az útja^B táblák, ha^ nki nem jön”*rtük ? Ezernyi kérdés, ezernyi megoldásra váró probléma, amit esetleg kifelejt a je­lentés, de a dolgozót — le­gyen az szállításért, beszer­zésért felelős funkcionárius, vagy homokot rákó ürítő szakképesítetten munkás — közvetve vagy közvetlen é­­rint. S mint ilyen, haladék­talanul feleletre, megoldásra váró ! Ne keressük a kákán csomót, de fájjon az a trak­a­toristának is, ha az úttöltés­­re szánt, öntödei elégett ho­mok közé hatvan kiló liba­vas is kerül kapun kívülre. Az órabérben dolgozó laka­tosnak is fáj, ha látja, hogy az agyonsürgetett munkada­rab értéktelenül hányódik az ócskavasban, a raktárból ki nem Becsüljük tett, de valahonnan vétele­mégis előkerített nyersanyagot. De az órabéres munkaidőt is­­ rvunk hát a közgyűlés ha­táskörével ! Önmagunk e­­rényei, hibái elismeré­sének tudatával vitas­sunk meg mindent, ami kapcsolatban áll munkahe­lyünk gazdasági, társadalmi­­politikai tevékenységével ! FERENCZY L. TIBOR Korszerű nyári legeltetés a Izalodon (folytatás az első oldalról) mondotta, hogy kilenc évvel ezelőtt, amikor ide került, a bükszádi, uzonkafürdői és hatodi tető között elterülő legelő több mint 500 hektár­ja rossz minőségű bokros terület volt. A erdős­­mai­akkor megkezdett bokorir­tási, nagy mennyiségű mű­trágyával való talajjavítási munkálatok és nemes fü­vekkel való felülvetés ered­ményeként, ma a legelő tel­jes egészében első osztályú­vá lett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a múlt évben és idén is több mint 70 hektár legelőterüle­tet kaszálhattak le. A talaj minőségéről vall a hektá­ronkénti 22 000 kilogram­mos zöldtömeg megvalósítá­sa. Idén több mint 7 vagon szénát tárolhattak, amivel a tél folyamán azokon a té­­eszeken segítenek, nél esetleg fennakadás amely­lesz a takarmánymérlegben. So­kan emlékezünk, hogy e vo­natkozásban mit jelentett a tél folyamán a bardóci, e­gerpataki, bibarcfalvi és nagybaconi gazdaságoknak küldött több vagon szálas takarmány. Az utóbbi években a kor­szerűsítés folytatódott. Je­lentős beruházással négy új szalván épült fel, aztán vállalat őrháza nagy takar­a­mánytároló helyiséggel és raktárral, új itatókkal bővül­tek. Tőle értesültünk, hogy ezen a nyáron több száz te­nyészállatot, fejőstehenet hoztak nyári táborozásra bükszádi, egerpataki, baróti, a tamásfalvi és bodoki té­­eszekből, valamint a kökösi állattenyésztési komplexum­ból. A téeszek állatállomá­nyát elnézve, könnyen megállapíthattuk, hogy a nyári legeltetés eredménnyel járt. számottevő Az itt dolgozó állatgondozók tevé­kenységéről és a következe­tes munkaszervezésről a dicséret hangján kell szól­nunk. A szakaszos legeltetést körültekintő betartása nem­csak a gyepszőnyeg felfrissí­téséhez, hanem a talajjaví­táshoz és nem utolsósorban az állatállomány gyors fel­javulásához vezetett. A jú­nius első napjaiban lerom­lott állapotban ide tolt állatokra rá sem irányt ismerni. Nem túlozunk, lehet ha azt állítjuk, hogy nagy része kiállításon is helyet kaphat­na. Estére járt az idő, amikor a tamásfalvi téesz állatállo­mányának szálláshelyére ér­keztünk. Fejes közben talál­tuk Faragó Zoltán, Héja Mátyás és Szakács Vilmos állatgondozókat. A legelte­tés ésszerű megszervezésére és a tejtermelésre terelődik a szó. Hadd írjuk meg, hogy a munkájukat felelősségér­zettel végző tehenészek kö­zül az első kettő 13, a har­madik 6 éve dolgozik az ál­lattenyésztésben. Érthető te­hát a szakmájukat szerető állatgondozók hozzáértő fej­tegetése. — Idén július elején jöt­tünk ide. Jövőre helyénvaló lenne, ha egy hónappal ko­rábban itt lehetnénk. Szük­ségessé teszi ezt az állatok kondíciójának feljavítása és a tejtermelés növelése. De a leglényegesebb a teleltetés ésszerűbb megszervezése, hogy az állatok ne gyengül­jenek le — mondotta Fara­gó Zoltán. Arról tájékoztat­tak, hogy a legelőre való felvitel után a tejtermelés csaknem megkétszereződött. Már az első hetekben elér­ték a tehenenkénti több mint kilenc liter átlagot. A tej zsírfokszázaléka 3.5-ról 4—4.1-re emelkedett.­­Bár a fű már sokat veszített fe­hérjetartalmából, mindent elkövetünk, hogy az átlagot ne csak megtartsuk, hanem gyarapítsuk. A legutóbbi párt- és államhatározatok még érdekeltebbé tesznek — jelentette ki Szakács Vil­mos bácsi. A munkájuk sze­­retetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kora reggeli óráktól késő estig ügyelik a gondozásuk­ra bízott állatokat. A karám mindennapos forgatásával, egyenletes trágyázással nagymértékben elősegítik a legelő további feljavítását. Az esti órákban, a búcsú­­záskor, úgy éreztük, hogy a nyári hónapokban gazdasá­guktól és családjuktól távol, az erdők nagy kiter­jedésű legelőinek világában élő állatgondozók munkáját joggal nyugtázhatjuk gyü­mölcsözőnek. Ha az állatok nyári táborozását minde­nütt ilyen körültekintően szervezik meg, akkor az ál­latállomány fejlesztése és az állati termékek növelése te­rén előttünk álló sokrétű feladatok teljesítésben a jö­vőben még jelentősebb sike­rekről adhatunk számot. Székely Antal, a he­ divásárhe­lyi bútorgyár szerelője HAZAI KRÓNIKA K­ÉT HÓNAPPAL HATÁRIDŐ ELŐTT Nicolae Ceaușescu elv­­társ nemrégi Constanta me­gyei látogatása, hasznos út­mutatásai újabb nagy len­dületet adtak a dobrogeai fontos ipari objektumokon dolgozó építőmunkásoknak, így a constantai hajógyár bővítési munkálatai szeptem­ber végére, hozzávetőleg hét hónappal a kitűzött ha­táridő előtt, befejeződnek — elkészül a csarnok, az aceti­léngyár, a sűrítettlevegő-ál­­lomás stb. A Constantát épí­tők az anyag­fogyasztás csök­kentésével és a pazarlás ki­küszöbölésével év eleje óta 25 tonna fémet, 150 cementet, 80 köbméter tonna fa­anyagot, 50 000 téglát stb. takarítottak meg. SZERZŐDÉSEK KÜLFÖLDI PARTNEREKKEL Az ARCOM román építő­ipari vállalat a napokban ú­­jabb szerződéseket kötött külföldi partnerekkel ta­nulmányok és tervrajzok el­készítéséről, építő-szerelő munkákról, valamint építő­­anyagipari felszerelések és gépek szállításáról. Az ARCOM nagy szállodát ter­vez Zair Köztársaság fővá­rosa, Kinshasa számára, Timmendorfban (Németor­szág SZK) pedig egy mo­dern szállodakomplexumot épít. A vállalat Lengyelország­ba 30 villamoscsörlőt szállít és pótalkatrészeket csúszó zsaluzathoz, Bulgáriába egy mozgó kavicsosztályozó állo­mást. ROMÁN TEHERGÉPKOCSIK — HÚSZ ORSZÁGBAN Az elmúlt napokban négy 5—10 tonnás DAC típusú tehergépkocsi indult el Brassóból Pakisztánba. A karaván Bulgárián, majd Törökország egyik nehéz te­­repű vidékén áthaladva át­szeli az iráni hegységet és az afganisztáni pusztaságot. E nehéz tereppróba után a román tehergépkocsikat más hasonló próbáknak vetik a­­lá, mielőtt Pakisztán szer­ződést köt ilyen típusú au­tók vásárlására. A közelmúltban egy má­sik nagy tétel román teher­autót szállítottunk Kairó­ba. Ezzel egyidejűleg a bras­sói üzem több szakembere utazott az EAK-ba, hogy ki­képezze a helybeli sofőrö­ket. Jelenleg több mint húsz ország, köztük­ a Kínai NK, Indonézia, a Lengyel NK, a Csehszlovák SZK stb. vá­sárolja a brassói üzem te­herautóit. A megyei kereskedelmi igazgatóság as­ lalos- és bádogos-szakmunkásokat Javadalmazás a 914/1968. sz. MTI­ alapján. Bővebb felvilágosítás, Sepsiszentgyörgy Lenin út 13. sz. telefon­szám­a 16 46. A ploiesti-i javítóvállalat Mihai Bravu utca 276 — darusokat — segéddarusokat 20 tonnán felüli különleges daruk kezelésére az összes helyi és az ország többi részén lévő munkate­lepekre. Bővebb felvilágosítást az 1­07 00 telefonon, házi vo­nal : 5 64 vagy 1 29 39. A megyei híd- és útügyi igazgatóság Árkosi u. 17 — termelési osztályvezető mérnököt (hid­es útépítési szakterületen) — gépészmérnököt ,a felszerelések és szállí­tóeszközök osztályának vezetésére — áruszakértőt — gépészmestert vagy technikust­ Az alkalmazás és bérezés feltételei a 12 1971. törvény értelmében, illetve a 914/1968-as M 1H szerint. Részletesebb felvilágosítást a személyzeti ügyosztály nyújt — telefon 1­13 BO- 4-5.

Next