Megyei Tükör, 1973. szeptember (6. évfolyam, 1042-1067. szám)
1973-09-01 / 1042. szám
gyei VILÁG PROLETÁRÁl EGYESÜLETEK I • • • • S TÜKÖR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1042. szám 1973. szeptember 1., SZOMBAT VI. ÉVFOLYAM ÁRA 30 BANI Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceaușescu elvtársnő látogatása Kaimban Péntek délelőtt, a testvéri Kubában folyó látogatás harmadik napján Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Elena Ceaușescu elvtársnő, valamint a többi román hivatalos személy az ország keleti részén elterülő, a kubai forradalom bölcsőjének tartott Santiago de Cubának, Oriente tartomány székhelyének a vendége volt. Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceaușescu elvtársnő kíséretében volt Fidel Castro elvtárs, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Forradalmi Kormány miniszterelnöke és Vilma Espin elvtársnő, a Kubai Nőszövetség elnöke. Varaderóból Santiago de Cubába külön repülőgéppel utaznak. Az Antonio Maceo repülőtéren Románia és Kuba vezetőit Juan Almeida parancsnok, a Kubai KP KB Politbürójának tagja, a legfelsőbb pártvezetőség különleges megbízatású tartományi delegátusa, Armando Hart, a Kubai KP KB Politbürójának tagja, a tartományi pártbizottság első titkára, valamint Ilaidee Santamaria, a Kubai KP KB tagja üdvözölte. A repülőteret román és kubai zászlók, Nicolae Ceaușescu elvtárs portréja és a következő román és spanyol nyelvű felirat díszíti : Oriente tartomány üdvözli Nicolae Ceaușescu elnököt. A két állam himnuszának elhangzása után Nicolae Ceaușescu és Fidel Castro elvtársak ellépnek a repülőtéren felsorakozott díszszázad előtt. A repülőtéren tartózkodó számos lakos hosszasan élteti a két vezetőt, a román—kubai barátságot. Nicolae Ceaușescu és Fidel Castro elvtársak, valamint a többi román és kubai hivatalos személy ezután nyitott gépkocsikban foglal helyet, s elindul a város központjába. Santiago de Cuba az legnagyobb ország második városa, erős gazdasági központ, amelyben cukor-, cement-, cipő- és textilgyárak, élelmiszeripari gyárak működnek, s amelynek van egy hatalmas olajfinomítója is. Az objektumok többsége a kikötő övezetében van, amelynek természeti adottságai rendkívül kedvezőek a város nagyarányú fejlesztésére. Santiago de Cuba egyébként Kuba legrégibb forradalmi jellegű városa. Itt (folytatása a 2. oldalon) A pár ideológiaipolitikai nevelő programjának megvalósításáért A megyei pártbizottság bárójának ülése a csavargyárban Ma már nincs olyan kategóriája társadalmunknak, amely nap mint nap ne tapasztalná a párt nagyszabású, embert formáló ideológiai-politikai kézzelfogható programjának eredményeit. Központi, megyei pártszervek, alapszervezetek, községi és üzemi intézményi pártbizottságok. az ideológiai-politikai nevelés legegyszerűbb formáitól a legváltozatosabbakig egyetlen cél szolgálatába állítják : olyan embert nevelni, aki felvértez ni l.l SÁNDOR (folytatása a 3. oldalon) A megyei néptamles ülésszakának munkálatai Tegnap, augusztus 31-én tartották meg Sepsiszentgyörgyön a Kovászna megyei néptanács XX. rendes ülésszakát. A munkálatokon a képviselőkön kívül, meghívottként részt vettek megye helységeinek polgármesterei, vállalat- és intézményvezetők, szakemberek, a megyei néptanács és más megyei szervek felelős beosztású káderei, a központi párt- és állami szervek képviselői, a helybeli párt- és állami apparátus aktivistái. Az ülésszak munkálatainak napirendjén a következők szerepeltek : 1. A megyei néptanács végrehajtó bizottságának jelentése a közegészségügyről; 2. A megyei milícia jelentése az 1973 első felében végzett munkájáról ; 3. A megyei néptanács végrehajtó bizottságának tájékoztatója az 1973-as év első félévére vonatkozó, a megyei néptanács 1 1973-as (folytatása a 3. oldalon) SZOMBATI JEGYZET (Ívül a termés Jó elnézni, amint az utak mentén elterülő hatalmas krumpliföldeken tekintélyes kupacokba gyűl az idei termés, pergetők, krumpliszedő kombájnok után frissen hajladoznak az emberek, arra is jut idő és kedv, hogy a burgonyáról lemorzsolják az apró földdarabokat, arra is, hogy külön csomóba hordják az apróbbat, külön rakják a kiváló minőségű, egészséges termést. Szeptember első napját írjuk [UNK] A földeken, alig néhány nappal az aratás, a szántás és tarlóhántás után, megkezdődött az őszi betakarítás. Az idő száraznak, jónak ígérkezik továbbra is, s kapkodás, fejetlenség, felesleges idegesség nélkül megy a munka. Jó ezt így elmondani, de valami megrögzödött babona arra kényszerít most mégis, hogy gyorsan lekopogjuk mindezt, s ne is kiabáljaI el túl hangosan, igenigen optimista jóslásokba bocsátkozva. Ha a természettel szót érthetne az ember, annyit kellene elmondani neki, hogy a tavalyi nagy próba után, tényleg illenék ..emberségesebben viselkedni idén, hiszen a múlt őszön három évre való erőfeszítést és izzadtságot, de bizony termésféltő elkeseredettséget is kisajtolt mindazokból, akik részt vettek a termés megmentésében. És volt-e valaki, aki ne állt volna a dolog mellé azokban a nehéz napokban. Örvendünk tehát annak, hogy idejében elkezdődött, s zökkenőmentesen megy a munka Csak azért tűnik fel ez nekünk, mert összehasonlítási alapunk mindig a legközelebbi múlt. A különbség ellenére azért nem kell azt hinnünk, hogy a természetes feltételek között végzett betakarítási munka amolyan őszi majális. Verejtéket, törődést, körültekintő szervezést, jó munkaütemet, soksok lelkiismeretességet követel az igy is, de megéri, mindenképpen megéri, hiszen nagyon jó termést ígérnek a földek, gazdaságaink termelési mérleget javítandó. Kopogjuk le újra. Áldás legyen ezen a békés kora őszi időn, de ha mégis úgy hozná a helyzet, hogy szükség lesz valamennyiünk segítségére, idén sem tagadja meg senki az értelmes áldozatot. Annál is inkább, mert vidékünk ezekből a terményekből tehet legbőségesebben az ország „asztalára". MAGYARI I.AJOS uimmY____ A végső cél a termelés Az egész ország egy hatalmas építőtelep... elcsépelt frázis ez, minek annyit hangsúlyozni — mondhatná bárki, s talán nem is alaptalanul, hiszen mint kifejezés : valóban az. Ám a tartalma sosem lehet, sosem lesz elcsépelt, mert mindig új és mindig időszerű. Létezhet-e hát napjainkban nyilvánvalóbb dolog, mint az, hogy pártunk és államunk gazdaságpolitikájában — rövidebb és hosszabb távon egyaránt — központi helyet foglal el a beruházások kérdése ? És azon sem kell csodálkoznunk, hogy alig valamivel az esztendő derekán túl még inkább előtérbe került, hiszen a fél évtizedre szóló tervelőirányzatok 185 nappal korábbi megvalósítása a szervezés-irányítás terén is fokozottabb erőfeszítéseket követel. Is, persze, hatékonyabbakat. Mégis előfordul — jó szerencse, hogy nem általános jelenségről van szó — a beruházási munkálatoknál olyan visszás helyzet, hogy a kivitelezés egymást követő szakaszainak sorrendjét nem az üzembe helyezés függvényében állapítják meg, hanem ettől — nem tudni, miért — teljesen függetlenül. Vajon, csupán csak azért fordulhat elő mindez, mert a kivitelező számára az értékterv teljesítése az elsődleges cél, és sokkal kevésbé törődik a termelőképességgel ? Avagy a megrendelő sem fehér bárány a fontossági sorrend pontatlan, az anyagi javak termelésének mielőbbi beindulását nem a követelmények arányában biztosító megállapításában? Hajlunk az utóbbi kérdést igennel megválaszolni, s távolról sem azért, mert a kivitelező pártján állunk: sajnos, a tények épp elég erővel példázzák a megrendelő vállalatok intézmények mulasztását is. Nehezen hihető például, hogy a kovásznál préselt lemezgyár építésénél a munkálatok ésszerűbb szakaszolásával a lapunkban is ismertetett helyzettel kellett volna számolniuk a kivitelezésben érdekelt feleknek, nem beszélve az autóvillamossági gyárról, ahol köztudott immár, hogy milyen súlyos gondokat okozott a termelés első szakaszának beindítását feltételező néhány munkálat elhanyagolása. Meggyőződésünk, hogy megrendelő rátartibb ösztökélésére hasonszőrű nehézségek egyáltalán nem, vagy csak jóval kisebb arányban fordulhattak volna elő. De érvként ide kívánkozik egy kevésbé ismert, ám annál visszásabb eset is : a baráti építők augusztus 23-át köszöntve egyhangúlag vállalták az új szőnyegszövő műhely határidő előtti átadását, dolgoztak is becsülettel, hogy szavuknak állhassanak, de hogy mekkora lesz ennek a gazdasági haszna, senki sem tudná megmondani ; az történt ugyanis, hogy a hőközpont csak jövőre készül el, télen tehát fűtetlen marad a műhely, a villanyfűtéssel pedig, a hőmérő higanyszála mellett, a kiadás is jócskán emelkedne ... S ha már az építőszerelő vállalat nem jött rá erre, miért hallgatott a megrendelő ? Derék dolog, hogy határidő előtt készült el az épület, de mit ér, ha a jövő év tavaszáig kihasználatlan marad ? Nem lett volna indokoltabb — persze, hogyha valóban téli álomra kényszerül az új egység — más, erre inkább rászoruló ponton összpontosítani az emberi és gépi munkaerői ? A felelet önként adódik és önként adódik a végkövetkeztetés is: a beruházási munkálatok önmagában vett gyorsítása sem szolgálja minden esetben a mielőbbi üzembe helyezést, elmondottuk, hogy miért. Acspal