Megyei Tükör, 1973. szeptember (6. évfolyam, 1042-1067. szám)
1973-09-01 / 1042. szám
A párt ideológiai-politikai nevelő programjának megvalósításáért (folytatás az első oldalról) de a párt tudományos politikájával, cselekvően és hozzáértéssel részt vállal a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom mielőbbi megteremtésében hazánkban. Csütörtökön a megyei pártbizottság bürója, a kézdivásá helyi pártbizottság bírója, a csavargyár, a keményítő-, a készruha- és a tejtermékgyár pártalapszervezeti titkárainak, a tömegszervezetek vezetőinek részvételével elemezte helyszínen az ipari negyed pártszervezeteinek a ideológiai-politikai dolgozók neveléséért végzett tevékenységet. Anélkül, hogy különösebb elemzésbe merülnénk, szükséges, ha csak egy pillanatra is elidőznünk ennek büróülésnek az újszerűségén. Annál is inkább, mert a büróülés napirendjén nem csupán a kézdi vásárhelyi pártbizottság bürója beszámolójának a vitája szerepelt hanem az új ipari negyed meglátogatása is. A munkalátogatás újabb alkalom volt a megye egész gazdasági, társadalmi életét forradalmasító objektívumok megtekintésére, a munkaközösségek sikereinek számbavételére. Természetesen a munkalátogatás résztvevői nem első alkalommal nyitottak be az új gyárak kapuján és mégis nagyszerű érzés volt újból látni, érzékelni a Román Kommunista Párt következetes gazdasági, nemzetiségi politikájának eredményeit, azt, hogy az új ipari negyed, amely négyezer munkást foglalkoztat, éli mindennapi dolgos életét és termékei helyet kérnek mind a hazai- mind a világpiacon. És amennyire nyilvánvaló ez a tény, annyira való az hogy az ipari negyednek is, közeljövőben meg kell kéttszereznie, háromszoroznia a termelését. Természetesen, nem új gyárak építésével, hanem a munkatermelékenység, a belső tartalékok, a technikai-gazdasági intelligencia rohamos fokozásával. Szükség van erre, hiszen erre kötelez a dolgozók 23 éves átlagéletkora, erre az a nagy anyagi beruházás, amelyet az egész ország munkájának az eredményeiből fordítottak az új ipari negyed építésére és nem utolsósorban erre kötelez az a nagyszabású gazdasági, társadalmi program, amelynek megvalósításától sem több, sem kevesebb, mint hazánknak a gazdaságilag fejlett országok soraiba való felemelése függ. A helyszíni büróülés, felszólalások egyik érdeme, a éppen az volt, hogy ilyen összefüggésben vitatta meg az új ipari negyed dolgozói ideológiai-politikai nevelésének eddigi eredményeit, a további tennivalókat. Természetesen nem célunk részletesen ismertetni a beszámolót, hozzászólásokat, hiszen nem egy, hanem több írásban is vissza kell térnünk a felvetett kérdésekre. Most csupán néhány olyan következtetést fogalmazunk meg, amely Pavel Ioan, Molnár Gyula, Spătărelu Constantin, Smith Mária, Oprea Gheorghe, Nyáguly Ferenc, valamint a megyei pártbizottság bürótagjainak, titkárainak hozzászólásaiból merítettünk, s amelyeket az ipari párt szervezeteinek a negyed kézdi- vásárhelyi pártbizottság, sőt — amint azt Nagy Ferdinánd elvtárs is hangsúlyozta — a megyei pártbizottság bürójának tevékenységében is hasznosítani kell. Az eredmények elvitathatatlanok. A dolgozók ideológiai-politikai neveléséért a pártszervezetek sokoldalú tevékenységet fejtettek ki, olyan változatos módszereket alkalmaztak a pártmunka gyakorlatában, amelyek mély nyomokat hagytak a dolgozók tudatában s amelyek alapját képezik az összes gazdasági eredményeknek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindent megtettünk a párt ideológiai-politikai nevelési programjának valóra váltásáért, s ezentúl karba tett kezekkel ülhetünk. Szó sincs erről, hiszen a nevelő munka egy olyan folyamatáról van szó, amely nem ismer megállást, szünetet. Nem elég a jól bevált nevelési módszereket csak kidolgozni, ezeket állandósítani kell, hogy a mindennapi munka sajátjai legyenek. Ezeket szüntelen tökéletesíteni kell a konkrét munkahelyek realitásainak, minden egyes ember sajátosságainak megfelelően. A nevelő munkából ki kell szorítani a sablont, az általános helyett minden szinten az egyénig menő formákat kell érvényesíteni. Sok szó esett az ingázásról, mint nevelő munka gátló körülményéről. Természetesen az ingázás olyan tény, amellyel számolni kell, megnehezíti, de nem gátolja a nevelő munkát. A hozzászólások többsége egységesen követelte az igényességát a munkásöntudat fokozáformálásában. Szükség van erre, hiszen az új gyárak dolgozóinak többsége nem munkáshagyományokkal rendelkező környezetből, családokból került gépek mellé, hanem faluról. Többségük, azzal, hogy felvételét kérte a munkásosztályba, nem azt jelenti, hogy tudatilag máris munkásosztályának a hazánk színvonalán áll. A cél az, hogy minél előbb ide jussanak. Olyan feladat ez, mely megsokszorozottan körültekintő munkára sarkallja a ós tömegszervezeteket. pártAz általános nevelési formák mellett megkülönböztetett súlyt kell fordítani az egyéni tanulásra. Lám, miért lenne nagyon fontos, hogy minél több fiatal tovább folytassa tanulmányait a líceumok esti tagozatain, magánúton. Ez igen biztos alapot jelentene, amelyre gazdag szakmai, technikai ismereteket lehetne építeni. Nem lehet elhanyagolni — éppen a sajátosságokból adódóan — a gyáron kívüli élet- és nevelési feltételeket sem. Ugyanis nem mindegy, milyen hatások érik a formálában lévő szakmunkást a családban, az utcán, a klubokban, vagy más úgynevezett szórakozóhelyeken. Ilyen vonatkozásban óriási szerep hárul a szakszervezetekre, a tfSZ-re, a nőbizottságokra, a művelődési intézményekre, minden egyes tényezőre, amelyek valamennyit is tehetnek az új, sokoldalú munkásember formálásában. Igen sok függ a vezető emberek, mesterek, tapasztalt szakmunkások személyes példaadásától. Az, hogy milyen a magatartásuk a munkahelyen, a családban, a magánéletben. Elkötelezettségre, közösségi szellemre kell nevelni a fiatalokat, akik minden körülmények között a gyári közösség érdekeit tekintik és érzik elsődlegesnek, akiknek tevékenységét a gép, a termelés, a szakma, a munka iránti kommunista magatartás hatja át. A büróülés nagyon helyesen arra a következtetésre jutott, hogy az összes pártszerveknek, tömegszervezeteknek és minden tényezőnek egységesen kell hatnia — mindenki a maga vonalán —, hogy az új ipari negyedben folyó ideológiai-politikai nevelés hatékonyabban szolgálhassa az új, forradalmi szellemben dolgozó és élű munkásnemzedék formálását. A párt- és tömegszervezetek ilyenszerű teendőit a megyei pártbizottság és a kézdivásárhelyi pártbizottság bürójának közös határozataiban rögzítik. MEGYEI TÜKOR A megyei néptanács ülésszakának munkálatai (folytatás az első oldalról) határozatában helyi gazdasági jóváhagyott, tervszámok teljesítéséről. Az előterjesztett anyagokkal kapcsolatosan felszólaltak a következő elvtársak : Dr. Benedek Géza, a kovásznai szívkórház igazgatója, dr. Barinca Gheorghe, a bölöni orvosa, egészségügyi körzet dr. Nemes Pál, a sepsiszentgyörgyi kórház osztályvezető orvosa, Lőrincz András a baróti kórház igazgatója, Iosif Petruț Gajdó, képviselő, Veress Lajos, a Vöröskereszt Kovászna megyei bizottságának titkára, dr. Cosma Gheorghe, a torjai tüdőszanatórium igazgatója, Bíró Margit képviselő, dr. Szilágyi Magdolna, egészségügyi főfelügyelő, Derzsi Rozália, képviselő és Drágán Mirtea, az Egészségügyi Minisztérium kiküldötte. A napirend második pontjához hozzászóltak: Munteanu Ștefan ügyész, Keresztes Zoltán képviselő, Váncsa Tibor, Uzon község néptanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Nyáguly János főügyész, Găitan Gheorghe, a milícia részéről. A harmadik napirendi ponthoz Ráduly Mózes szólt hozzá.A munkálatok végén felszólalt Nagy Ferdinánd elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke. két kislány dolgozni szeretne Elkeseredett hangú levél érkezett szerkesztőségünk címére, hét társa panaszát tolmácsolja az egyik szövetkezeti iskolát végzett kislány. 1919-ben megye különböző Kovászna községeiből indultak a caracali szövetkezeti iskolába, hogy négy év alatt megtanulják a könyvelés csínját-bínját- Amint írják, nem volt könnyű, de valamennyien helyt álltak, nem hoztak szégyent ránk, s most négy év után kellett megtudniuk, hogy nincs szükség rájuk, egy hónapja nem helyezték el őket ..Itt állunk az utcán, még ha akarnánk is valahol dolgozni, nem tudunk, hisz egyelőre diploma nincs a kezükben, s másodszor ötévi szerződésünk kötelez, ezt sem akarjuk felbontani, mert ha máshol helyezkedünk el, ránk hárul az iskoláztatási díj megtérítése. Türelmetlenek a lányok és jogosan, hisz egy hónap telt el és még mindig munka nélkül, válasz nélkül várnak és hiába minden magyarázat, ők nem értik, hogy miért kerülhettek hátrányosabb helyzetbe, mint társaik, akik — igaz, más szakon — ugyanabban az iskolában végeztek. A megyei gazdasági vállalat szövetkezeti személyzeti osztályán megtudtuk, hogy foglalkoznak a lányok gondjaival. Elhelyezésükben a nehézséget az okozza, hogy az új átszervezések eredményeként az adminisztrációs munkakörből sokan kerültek a termelőmunkába. Mindez azonban nem mentség arra, hogy az új végzetteket munka nélkül hagyják. Máskülönben erre határozott intézkedés van, hogy a frissen végzettek számára állást kell biztosítani. Nem hisszük többek között azt, hogy vidéken ne lenne olyan adminisztrációs munkakör, amelyet szakképesítéssel nem rendelkező személy tölt be, ugyanakkor — ha átmenetileg is — más munkakör elfoglalására is fel lehetett volna szólítani a fiatalokat. Most, amikor olyan nagy súlyt fektetünk a fiatalok zökkenőmentes elhelyezkedésére, szinte hihetetlen, hogy ilyen eset megtörténhet. A nyolc leányka egy hónapja — jobban mondva hét, mert egyet sikerült elhelyeznie a vállalatnak . ..hideg, zárt ajtókkal“ találja szembe magát. Mindenki azt mondja nekik : tessék várni ! Kérdezzük mi : mire várjanak ? Nem kiváltságos jogokat kérnek ezek a fiatalok, hanem szeretnének, pénzt dolgozni keresni, hogy mint minden becsületes állampolgár a saját keresetükből éljenek meg. Az ő esetükben nem válasz az, hogy tessék várni ! — így felkiáltójellel. Szerintünk, ami most a legfontosabb és a legméltányosabb, hogy az illetékesek azonnal munkát biztosítsanak ezeknek a fiataloknak- Reméljük, ezt meg is teszik. VÖRÖS ELŐD —- 3.