Megyei Tükör, 1973. november (6. évfolyam, 1094-1119. szám)

1973-11-01 / 1094. szám

AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA A Megyei Tükör és a Cuvintus Nou közös ankétja a csavargyárban A GÉPGYÁRTÁS FEJLŐDÉSÉNEK LEGFONTOSABB KÉRDÉSE: a minőség Ismeretes, hogy a kézdivásárh­elyi csa­vargyár megyénkben az első köztársasági alárendeltségű gépgyártóipari üzem, az ország szocialista iparosítására vonatkozó pártpolitika következetességének kifejező­je Az ipar e csúcságazatának­ meghono­sítása természetesen nem önmagában va­ló cél, hanem megköveteli az iparág saját­ságos elvárásainak kielégítését e fiatal munkaközössége részéről is. A vállalat munkaközösségének a termelés sokoldalú­­sítása és korszerűsítése mellett különös súlyt kell helyeznie a termékei minőségé­re és ezt mindennapi tényként kell kezel­nie- mely elsődleges tartozéka a szakmai etikának, természetes követelmény, mely a dolgozók kettős — termelői és tulajdo­nosi — minőségéből fakad. Pártunk főtitkára Marosvásárhelyen, Buzăuban, Ploieşti­­n tett munkalátogatá­sai során megfogalmazott kritikája egyes berendezések minőségét illetően, valamint Nicolae Ceauşescu elvtársnak a megyei pártbizottságok első titkáraihoz intézett levele fokozott feladatokat és felelősség­­köröket jelölnek ki a kézdivásárhelyi csa­vargyár munkaközössége számára is, a mi­nőség további javításában. A Megyei Tü­kör és a Cuvintul Nou munkatársai a kéz­divásárhelyi csavargyárban megvizsgál­ták, mit tettek ebben az üzemben a kész­áru minősége javítása érdekében- A párt ideológiai, politikai nevelési programjának meg­valósí­tásáért A fiatalok sokoldalú nevelése a keményítőgyári­pari szer­vezet tevékenységének középpontjában köztudott dolog, meny­nyire sorsdöntően meghatá­rozóak az ember életének további alakulásában, hogy milyen tartalommal telítőd­nek az ifjúkori évek. Éppen ezért nem tévedünk, mikor azt állítjuk, hogy a pártne­velési program egyik fon­tos területe az ifjúság ne­velése, a fiatalok szocialista hazánk öntudatos állampol­gáraivá való formálása. I­­lyen gondolatokkal kopog­ DARÓCZI FERENC ( folytatása a 4—5. oldalon) Gyakran írtunk mostaná­ban a nagyüzemi állatte­nyésztés megyei fellegvárai­ról, a kor technikai színvo­nalán épülő állattenyésztési komplexumokról. Úgy tűn­het, hogy a nagyüzem csu­pán az állattenyésztés előjo­ga. A növénytermesztésben még mindig valamiféle kis­paraszti gazdálkodás az u­­ralkodó. Ezt hinni persze té­vedés lenne, hisz termelő­­szövetkezeteink az egyre­­jobban fejlődő, az igényeket egyre hajlékonyabban szol­gáló mezőgazdasági gép­gyártás újabb és újabb ter­mékeivel gyarapodnak év­ről évre (mezőgazdasági gépgyártásunk gyors ütemű fejlődését egyébként mi sem bizonyíthatná szemléleteseb­ben, mint az idén Bukarest­ben megrendezett Etáva '73 elnevezésű nemzetközi vá­sár, melyen iparunk több tucat, újabban tervezett, nagy teljesítményű gépét is bemutatták). Hogy me­gyénkben a gépesítés szín­vonala aránylag mégis ala­csony, az nem csupán a me­zőgazdasági gépgyártás fo­gyatékossága. A megye ter­mészeti adottságai teszik, hogy a megművelt területek nagyon nagy százaléka ne­hezen vagy egyáltalán nem gépesíthető. Az igazán BÍRÓ BÉLA (folytatása a 3. oldalon) A termőtalaj védelméért 14 000 HEKTÁR MÁR MŰVELHETŐ ■ 1 860 HEKTÁR BEÉPÍTETT TERÜLETEN MEG­­­SZŰNIK AZ ÁRVÍZVESZÉLY ■ 1974-BEN ÚJABB 9 500 HEKTÁRRAL NŐ A TER­MŐTERÜLET 1094. szám 1973. novemb­er 1.. Isk­örnök VI. ÉVFOLYAM Ára 30 BAN­ Tovább kell fokozni az igényességet! Kétségtelen, hogy a csa­vargyári munkaközösség a­­ránylag rövid idő alatt je­lentős sikereket ért el a késztermékek minőségének javításában. Ezekről az e­­redményekről Gyergyai Csaba mérnök, minőséges­(folytatása a 2 oldalon) Önkéntes tűzoltók kitüntetése Tegnap kitüntetési ün­nepségre került sor a kéz­divásárhelyi városi kultúr­­házban a helyi polgári tűz­oltóalakulat megalakulásá­nak 100. évfordulója alkal­mából. A megyei pártbizott­ság bírója, a megyei nép­­tanács végrehajtó bizottsá­ga egyes tagjainak, vala­mint a katonai tűz­oltó parancsnokság küldöt­teinek jelenlétében, érdem­rendeket és érdemérmeket nyújtottak át egyes polgári tűzoltóknak és a kézdivásár­helyi önkéntes polgári tűz­oltó alakulatnak. Az ünnepségen Nagy Ferdinánd elvtárs, a megyei néptanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, a követke­ző kitüntetéseket adta át : a Munkaérdemrend I. foko­zatát a kézdivásárhelyi ön­kéntes polgári tűzoltó ala­kulatnak ; III. fokozatát pedig Szász Dánielnek, az alakulat veteránjának és Szigeti Istvánnak. Mun­kaérmet Apró Andrásnak, az alakulat tagjainak, a Tu­dor Vladimirescu érdem­érem I. fokozatát Molnár Józsefnek, a kökösi alakulat vezetőjének, Tóth György­nek, az illyefalvi alakulat veteránjának és Aurel Mit­­rofánnak, a zabratói alaku­lat vezetőjének a tűzoltóér­met. A vita a hatékony nevelési forma Pártunk ideológiai-nevelő programjának középpontjában az ifjúság sokoldalú képzése áll. Az oktató-nevelő munka javítását szorgalmazó intézke­dések, a KISZ KB határozatai egyértelműen ezt a célt szol­gálják. Valamennyiünk köte­lessége hozzájárulni ahhoz, hogy fiataljaink minél több is­meret birtokában kerüljenek ki az iskolapadokból, tudják, hol a helyük és mi a szerepük a szocialista társadalomban. Az ismeretek átadása nem könnyű feladat Komoly peda­gógiai érzéket kíván a tanítás, hisz a cél az, hogy a gyerme­kek ne csak ismerethalmaz­t gyűjtsenek, hanem értsék is a leadott anyagrészek közötti összefüggéseket. E cél a társa­dalomtudományok esetében még határozottabban jelentke­zik. Csak az lehet a jövő tár­sadalmának igazi építője, aki tisztában van az összefüggé­sekkel, ismeri a szocialista társadalom fejlődési törvény­szerűségeit, s a különbségeket a szemben álló társadalmi ren­dek között. Az ismeretközlés hagyomá­nyos formái ma már csak rész­ben­ elégítik ki a megsokszo­rozódott igényeket. Az elméle­ti tételek tisztázása, a gyakor­lattal­­ való összehasonlítás mellett, legjobban a viták so­rán valósul meg. A vita az a hatékony nevelési forma, a­­mely nemcsak felszínre hozza, hanem el is oszlatja a kéte­lyeket. És sohasem volt na­gyobb szükség a tisztánlátás­ra, mint ma, amikor a társada­lom minden egyes tagjától nem csak azt várjuk el, hogy kiváló munkát végezzen, ha­nem azt is, hogy az előreha­ladást szellemi hozzáállásá­val is szolgálja. Sok ideig úgy tartották, hogy a tanuló nem bocsátkoz­hat vitába a tanárral, neki e­­gyetlen kötelessége van: a ta­nár véleményét elfogadj­a. Val­­juk be őszintén minden eset­ben nem ez a leghelyesebb álláspont. Hagynunk kell vi­tatkozni a diákot sőt bátorí­tanunk kell őket hogy felké­szüljenek a vitára, meg kell tanítanunk a fiatalokat az ér­velés művészetére, s ha ezen keresztül képesek meggyőző véleményt alkotni a világról, annak társadalmi összefüggé­seiről, elmondhatjuk, hogy va­lóban célt értünk. A vitatko­zó fiatal nemcsak a szabályo­kat ismeri, hanem tudja a fo­galmak értelmét s azai a leg­fontosabb helyesen tudja használni azokat. Oktatómun­kái­knak pedig ez kell legyen az eredménye. Nevelésről beszélni most, amikor az sokszorozottan túl­lépte az iskola kapuját, egy­ben arra is fel kell figyelnünk, hogy az egészséges vitafórum kialakítása nemcsak az iskolá­ban, hanem nevelőmunkánk minden terén hasznos eszköz. A tanár a tanulóval, a mester neveltjével, a KISZ-vezető a tagsággal, a propagandista a hallgatókkal legjobban úgy tudja megértetni magát, ha a vitában megfelelő érveket so­rakoztat fel. VÖRÖS ELŐD

Next