Megyei Tükör, 1973. november (6. évfolyam, 1094-1119. szám)
1973-11-01 / 1094. szám
AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA A Megyei Tükör és a Cuvintus Nou közös ankétja a csavargyárban A GÉPGYÁRTÁS FEJLŐDÉSÉNEK LEGFONTOSABB KÉRDÉSE: a minőség Ismeretes, hogy a kézdivásárhelyi csavargyár megyénkben az első köztársasági alárendeltségű gépgyártóipari üzem, az ország szocialista iparosítására vonatkozó pártpolitika következetességének kifejezője Az ipar e csúcságazatának meghonosítása természetesen nem önmagában való cél, hanem megköveteli az iparág sajátságos elvárásainak kielégítését e fiatal munkaközössége részéről is. A vállalat munkaközösségének a termelés sokoldalúsítása és korszerűsítése mellett különös súlyt kell helyeznie a termékei minőségére és ezt mindennapi tényként kell kezelnie- mely elsődleges tartozéka a szakmai etikának, természetes követelmény, mely a dolgozók kettős — termelői és tulajdonosi — minőségéből fakad. Pártunk főtitkára Marosvásárhelyen, Buzăuban, Ploieştin tett munkalátogatásai során megfogalmazott kritikája egyes berendezések minőségét illetően, valamint Nicolae Ceauşescu elvtársnak a megyei pártbizottságok első titkáraihoz intézett levele fokozott feladatokat és felelősségköröket jelölnek ki a kézdivásárhelyi csavargyár munkaközössége számára is, a minőség további javításában. A Megyei Tükör és a Cuvintul Nou munkatársai a kézdivásárhelyi csavargyárban megvizsgálták, mit tettek ebben az üzemben a készáru minősége javítása érdekében- A párt ideológiai, politikai nevelési programjának megvalósításáért A fiatalok sokoldalú nevelése a keményítőgyáripari szervezet tevékenységének középpontjában köztudott dolog, menynyire sorsdöntően meghatározóak az ember életének további alakulásában, hogy milyen tartalommal telítődnek az ifjúkori évek. Éppen ezért nem tévedünk, mikor azt állítjuk, hogy a pártnevelési program egyik fontos területe az ifjúság nevelése, a fiatalok szocialista hazánk öntudatos állampolgáraivá való formálása. Ilyen gondolatokkal kopog DARÓCZI FERENC ( folytatása a 4—5. oldalon) Gyakran írtunk mostanában a nagyüzemi állattenyésztés megyei fellegvárairól, a kor technikai színvonalán épülő állattenyésztési komplexumokról. Úgy tűnhet, hogy a nagyüzem csupán az állattenyésztés előjoga. A növénytermesztésben még mindig valamiféle kisparaszti gazdálkodás az uralkodó. Ezt hinni persze tévedés lenne, hisz termelőszövetkezeteink az egyrejobban fejlődő, az igényeket egyre hajlékonyabban szolgáló mezőgazdasági gépgyártás újabb és újabb termékeivel gyarapodnak évről évre (mezőgazdasági gépgyártásunk gyors ütemű fejlődését egyébként mi sem bizonyíthatná szemléletesebben, mint az idén Bukarestben megrendezett Etáva '73 elnevezésű nemzetközi vásár, melyen iparunk több tucat, újabban tervezett, nagy teljesítményű gépét is bemutatták). Hogy megyénkben a gépesítés színvonala aránylag mégis alacsony, az nem csupán a mezőgazdasági gépgyártás fogyatékossága. A megye természeti adottságai teszik, hogy a megművelt területek nagyon nagy százaléka nehezen vagy egyáltalán nem gépesíthető. Az igazán BÍRÓ BÉLA (folytatása a 3. oldalon) A termőtalaj védelméért 14 000 HEKTÁR MÁR MŰVELHETŐ ■ 1 860 HEKTÁR BEÉPÍTETT TERÜLETEN MEGSZŰNIK AZ ÁRVÍZVESZÉLY ■ 1974-BEN ÚJABB 9 500 HEKTÁRRAL NŐ A TERMŐTERÜLET 1094. szám 1973. november 1.. Iskörnök VI. ÉVFOLYAM Ára 30 BAN Tovább kell fokozni az igényességet! Kétségtelen, hogy a csavargyári munkaközösség aránylag rövid idő alatt jelentős sikereket ért el a késztermékek minőségének javításában. Ezekről az eredményekről Gyergyai Csaba mérnök, minőséges(folytatása a 2 oldalon) Önkéntes tűzoltók kitüntetése Tegnap kitüntetési ünnepségre került sor a kézdivásárhelyi városi kultúrházban a helyi polgári tűzoltóalakulat megalakulásának 100. évfordulója alkalmából. A megyei pártbizottság bírója, a megyei néptanács végrehajtó bizottsága egyes tagjainak, valamint a katonai tűzoltó parancsnokság küldötteinek jelenlétében, érdemrendeket és érdemérmeket nyújtottak át egyes polgári tűzoltóknak és a kézdivásárhelyi önkéntes polgári tűzoltó alakulatnak. Az ünnepségen Nagy Ferdinánd elvtárs, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, a következő kitüntetéseket adta át : a Munkaérdemrend I. fokozatát a kézdivásárhelyi önkéntes polgári tűzoltó alakulatnak ; III. fokozatát pedig Szász Dánielnek, az alakulat veteránjának és Szigeti Istvánnak. Munkaérmet Apró Andrásnak, az alakulat tagjainak, a Tudor Vladimirescu érdemérem I. fokozatát Molnár Józsefnek, a kökösi alakulat vezetőjének, Tóth Györgynek, az illyefalvi alakulat veteránjának és Aurel Mitrofánnak, a zabratói alakulat vezetőjének a tűzoltóérmet. A vita a hatékony nevelési forma Pártunk ideológiai-nevelő programjának középpontjában az ifjúság sokoldalú képzése áll. Az oktató-nevelő munka javítását szorgalmazó intézkedések, a KISZ KB határozatai egyértelműen ezt a célt szolgálják. Valamennyiünk kötelessége hozzájárulni ahhoz, hogy fiataljaink minél több ismeret birtokában kerüljenek ki az iskolapadokból, tudják, hol a helyük és mi a szerepük a szocialista társadalomban. Az ismeretek átadása nem könnyű feladat Komoly pedagógiai érzéket kíván a tanítás, hisz a cél az, hogy a gyermekek ne csak ismerethalmazt gyűjtsenek, hanem értsék is a leadott anyagrészek közötti összefüggéseket. E cél a társadalomtudományok esetében még határozottabban jelentkezik. Csak az lehet a jövő társadalmának igazi építője, aki tisztában van az összefüggésekkel, ismeri a szocialista társadalom fejlődési törvényszerűségeit, s a különbségeket a szemben álló társadalmi rendek között. Az ismeretközlés hagyományos formái ma már csak részben elégítik ki a megsokszorozódott igényeket. Az elméleti tételek tisztázása, a gyakorlattal való összehasonlítás mellett, legjobban a viták során valósul meg. A vita az a hatékony nevelési forma, amely nemcsak felszínre hozza, hanem el is oszlatja a kételyeket. És sohasem volt nagyobb szükség a tisztánlátásra, mint ma, amikor a társadalom minden egyes tagjától nem csak azt várjuk el, hogy kiváló munkát végezzen, hanem azt is, hogy az előrehaladást szellemi hozzáállásával is szolgálja. Sok ideig úgy tartották, hogy a tanuló nem bocsátkozhat vitába a tanárral, neki egyetlen kötelessége van: a tanár véleményét elfogadja. Valjuk be őszintén minden esetben nem ez a leghelyesebb álláspont. Hagynunk kell vitatkozni a diákot sőt bátorítanunk kell őket hogy felkészüljenek a vitára, meg kell tanítanunk a fiatalokat az érvelés művészetére, s ha ezen keresztül képesek meggyőző véleményt alkotni a világról, annak társadalmi összefüggéseiről, elmondhatjuk, hogy valóban célt értünk. A vitatkozó fiatal nemcsak a szabályokat ismeri, hanem tudja a fogalmak értelmét s azai a legfontosabb helyesen tudja használni azokat. Oktatómunkáiknak pedig ez kell legyen az eredménye. Nevelésről beszélni most, amikor az sokszorozottan túllépte az iskola kapuját, egyben arra is fel kell figyelnünk, hogy az egészséges vitafórum kialakítása nemcsak az iskolában, hanem nevelőmunkánk minden terén hasznos eszköz. A tanár a tanulóval, a mester neveltjével, a KISZ-vezető a tagsággal, a propagandista a hallgatókkal legjobban úgy tudja megértetni magát, ha a vitában megfelelő érveket sorakoztat fel. VÖRÖS ELŐD