Megyei Tükör, 1974. április (7. évfolyam, 1222-1246. szám)
1974-04-27 / 1244. szám
V VILÁG PROLETÁRJAL EGYESÜLJETEK 1 TÜKÖR SGYEI I*74. április 27., SZOMBAT VII. ÉVFOLYAMÁRA 30 BÁNI 1244. ss. AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA Az ISKS* KIS Vér*reha]ó Itixonságának ülése Április 26-án ülést tartott az RKP KB Végrehajtó Bizottsága. Nicolae Ceau-escu elvtárs, lista Párt a Román Kommufőtitkára elnökletével. Az ülésen Nicolae Ceau-escu elvtárs tájékoztatót terjesztett elő a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Konzultatív Bizottsága tanácskozásának munkálatairól, amelyek az év április 17-én és 18-án folytak le. A Végrehajtó Bizottság egyhangúlag jóváhagyva és nagyra értékelve a román küldöttségnek a tanácskozáson folytatott konstruktív tevékenységét, a Nicolae Ceaușescu elvtárs által kifejezett álláspontot — pártunknak és államunknak a X. kongresszuson és az Országos Konferencián megállapított általános politikai vonalával teljes összhangban —, ebben az értelemben külön határozatot fogadott el, amelyet nyilvánosságra hoznak. Ugyanazon az ülésen, a Végrehajtó Bizottság elemezte a Legfelsőbb Pénzügyi Ellenőrző Bíróság jelentését az 1973. évi pénzügyi bankellenőrzésről gazdaságban. A Végrehajtó Bizottság pozitívan értékelte az eddig foganatosított intézkedéseket, és leszögezte, hogy ebben a tevékenységben következetesen törekedjenek azoknak az iránymutatásoknak és feladatoknak a maradéktalan valóra váltására, amelyeket a párt- és államvezetőség, Nicolae Ceaușescu elvtárs, a párt főtitkára állapított meg az anyagi és pénzeszközük felhasználásával kapcsolatos pénzügyi fegyelem betartása, a felhasználás hatékonyságának növelése, a szigorú rend és fegyelem (folytatása a 2. oldalon) A szocialista munkaverseny ezekben az április végi napokban országszerte élénk lendületet kapott. Minden egyes munkaközösség őszinte odaadással igyekszik a dolgozók ünnepéhez méltóan köszönteni MÁJUS ELSEJÉT. A bükszádi kőbányák dolgozói az elmúlt vasárnap (1974. április 21-én) bányák közti termelési versenyt szerveztek, amolyan ,.rekordnapot''. (A verseny nyertesei kiránduláson vesznek majd részt.) Az eredmény : több mint 1 700 tonna tört ki ! A lelkesedés annyira széles körű, annyira egyforma volt, hogy nehéz eldönteni, melyik a nyertes az öt bánya Ha dicsérni akarjuk közül őket, az egész munkaközösséget dicsérni kell ! És feltétlenül idekívánkoznak az eddigi eredményeik is. Az első negyedévi tervüket és vállalásaikat 116 százalékban teljesítették, de jól kezdték a második negyedévet is, e hónap 20-án 109 százalékos volt a tervteljesítésük. Szép eredményeik nemzetgazdaságunk szüntelen fejlesztéséhez járulnak hozzá. Reméljük, hogy az esztendő két nagy eseménye — a haza felszabadulásának XXX. évfordulója, s a XI. pártkongresszus — tiszteletére, ezek méltó köszöntésére — még szebb eredményekről számolhatunk be. (III.) A dolgozók ünnepéhez méltóan . .. 25 v és a pionírszervezet tüneljük magasabb szintre a pionírtevékenységet! A megyei pionírszervezet egész politikai, szervezeti tevékenységét azoknak a nagy jelentőségű nyeknek szellemében eseméf ejti ki, amelyekre az elkövetkező hónapokban kerül sor. A haza felszabadulásának 30. évfordulója és a XI. pártkongresszus nagy mozgósító erővel hatnak a pionírokra is, akik mindent megtesznek, hogy életbe léptessék azokat a feladatokat, amelyeket pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs jelölt meg szervezetünk számára. Ez mindannyiunk alapvető kötelezettsége, egy percig se tévesszük tehát szem elől a pionírtevékenység hatékonyságának állandó fokozását, minőségi szintjének emelését. A pionírok Kovászna megyei szervezete, a pártszervek és -szervezetek közvetlen irányításával, eredményesen dolgozik Nicolae Ceaușescu elvtárs útmutatásainak valóra váltásáért, azért, hogy a pioníregységeket és -osztagokat a gyermekek jelleme és személyisége elmélyítésének, kommunista nevelésének aktív SZABÓ GÁBOR tanár, a pionírszervezet megyei tanácsának elnöke (folytatása a 4—5. oldalon) S/ombali i<í,v*et Ami nélkül nem lehet élni Elmondtak nekem egy cselet, hogy egyik kisvárosi kórház csecsemőosztályán a/ ápolónők, a/, orvosi vasítis ellenére fölös mennyiségű altatót adtak a csecsemiknek, nyilván saját kényelmüket biztosítandó Mert ahhoz szoktak, hogy éjszakai szolgálat közben kellemesebb olvasni vagy aludni, mint a sivó-rívó apróságokkal törődni. Aki elmondta, az őszinte és mély lelktávotozás hangján szólott. Aztán hallottam egy hasonló történetről, amely csupán annyiban különbözött az előbbitől, hogy itt meg az egyik bölcsődében vizet nem ad.kik a gyermekeknek gondolván, ha nem isznak, kevesebb baj van a fehérnemű és az ágynemű cserélgetéssel. A felháborodás mértéke itt is hasonló volt, mint ahogyan a harmadik esetnél is az: egy pedagógusról volt szó ezúttal aki tétlenül nézte néhány rábízott kiskorú gyermek elzüllését, mondván hogy a nevelésnek ez a része a szülők dolga. Sorolhatnánk az eseteket, valószínűleg mindenki tudna valami hasonlót felemlíteni, és nem hiszem hogy akad ember széles e földön, akit ne háborítana fel ne lebbentene meg minden hasonló magatartás. Arról van Szó' "° 9V Ibi emberek végletesen érzékenyek tudunk lenni az ilyen határesetek megítélésében. Jó ez, helyénvaló ez. A baj csupán annyi, hogy a közösségi morál ritkábban hallatja szavát olyankor, ha a mindennapi élet egészen apró szinte elnézhető visszásságaival kerül szembe. Ilyenkor erkölcsi érzékünk mutatója csak nagyon ritkán lendül ki nyugalmi helyzetéből, hajlamosak vagyunk elnézőek vagy egyenesen közönyösek lenni az ,,apróságok" iránt. Pedig, ha ezeket az apróságokat valaki egy helyre tudná gyűjteni, könnyen rájönnénk hogy hasonlóan a környezetünk lassú szennyezéséhez, a társadalmi közösségi életünket is mérgezik még az apró visszaélések, a nemtörődömség, az arrogancia, a basáskodás, a hivatali fölény, a bürokrácia és a közömbösség kicsiny, de fájdalmas tüskéi. De mondom, ha ez minket nem személyünkben érint legtöbbször hajlamosak vagyunk szemet hunyni fölötte, csak akkor háborodunk fel, hogyha belénk, saját önérzetünkbe lövi valaki a fullánkokat. Arról megfeledkezünk, hogy hányszor nézzük el tétlenül és a jogosan kötelező felháborodás nélkül, ha ismeretlen embertársunkat éri ugyanez. Az emberi közösség élete, s általa mindannyiunk egyéni élete is millió és millió apróbb mozzanatból épül. Szükséges, hogy ezek az apró mozzanatok mindig és mindenütt kiállják az erkölcs és a méltányosság próbáját. Hogy az emberi együttélésben a közösségi lélegzetvétel melege és tisztasága érződjék mindig ami nélkül nem is lehet megélni. Mindig előre! Ünnepelnek a pionírok. Már napokkal ezelőtt láttuk, hogy miképpen készülnek a nagy napra, a 25 éves fennállás díszünnepségére. Kipirult arccal vonultak a stadion felé, a színház hangos volt a műkedvelő gyermekek kacajától, a dob élénken pergett, a zászlót ott lengette a szél az osztagok élén. Mindez valami mély meghatódottságot lopott azoknak a Sivébe akik évekkel ezelőtt, talán éppen egy negyedszázada ugyanilyen kipirult arccal, ilyen igyekezettel készültek egy-egy piopírünnepélyre. És nézve ezeket a mai vörösnyakkendősöket, önkéntelenül felsejlik előttünk a mi pioníréletünk, megannyi szépségével, vonzásával, emberformáló erejével. Mert amilyen komolyak, odaadók a mai pionírok, ugyanolyanok voltak az évekkel ezelőttiek is... Csak éppen a körülmények változtak. A párt, az állam gondoskodása révén összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között tanulhatnak a maiak, mint a negyedszázaddal ezelőttiek, mások lettek az elvárások, más a hangulat, egyszóval a mai pionírok talán inkább részesei azoknak a nagy-nagy társadalmi változásoknak, azoknak a felemelő átalakulásoknak, amelyeknek mindannyian szemtanúi vagyunk. Számítunk rájuk az építőmunkában s nincs is ezzel baj : ott vannak, ha kell. a város- és községszépítési munkálatokban, segítkeznek az építkezéseknél, derekasan kiveszik részüket a hóelőtakarítási munkálatokból, a legszorgalmasabban ők gyűjtik a hulladékanyagot. És teszik ezt azért, mert megtanulták a szervezetben, hogy a legkisebb hozzájárulás is mérhetetlenül nagy segítséget jelent az új társadalom építésében. Úgy gondoljuk, soha nagyobb szerepet nem játszott a pionírszervezet a gyermekek életében mint manapság. Maga az a tény, hogy a II —VII- es tanulók túlnyomó többsége a vörösnyakkendő birtokosi, tág lehetőséget biztosít a szervezeti munka kibontakoztatására, eredményesebbé tételére. A pionírok tehát nagy ünnepükre készülnek. Arcuk vörös pírja a felnőttekre is átragad, drukkolunk nekik, értük, hogy minél jobban sikerüljön ez az ünnepség. Nem csupán azért az egy napért, hanem az elkövetkező időszak még nagyszerűbb eredményeiért. Mert hisszük azt, hogy a 25 éves évforduló ünnepe újabb lendületet ad a pionírmunkának, még inkább serkenti vörösnyakkendőseinket a jobb tanulásra, a sikeresebb munkavégzésre. Nagy ünnepük alkalmából kívánjunk nekik sok-sok sikert, kívánjuk azt, hogy feltartott fejjel, büszkén, mindig előre haladjanak a szocializmus napfényes útján. . . PÉTER SÁNDOR