Megyei Tükör, 1974. április (7. évfolyam, 1222-1246. szám)

1974-04-27 / 1244. szám

V VILÁG PROLET­ÁRJ­AL EGYESÜLJETEK 1 TÜKÖR SGYEI I*­74. április 27., SZOMBAT VII. ÉVFOLYAM­ÁRA 30 BÁNI 1244. ss. AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA Az ISKS* KIS Vér*reh­a]­ó Itixonságán­ak ülése Április 26-án ülést tartott az RKP KB Végrehajtó Bi­zottsága. Nicolae Ceau-escu elvtárs, lista Párt a Román Kommu­főtitkára elnök­letével. Az ülésen Nicolae Ceau-escu elvtárs tájékoz­tatót terjesztett elő a Var­sói Szerződés tagállamai Politikai Konzultatív Bi­zottsága tanácskozásának munkálatairól, amelyek az év április 17-én és 18-án folytak le. A Végrehajtó Bi­zottság egyhangúlag jóvá­hagyva és nagyra értékelve a román küldöttségnek a ta­nácskozáson folytatott konstruktív tevékenységét, a Nicolae Ceaușescu elv­társ által kifejezett állás­pontot — pártunknak és ál­lamunknak a X. kongres­­­szuson és az Országos Kon­ferencián megállapított ál­talános politikai vonalával teljes összhangban —, eb­ben az értelemben külön határozatot fogadott el, a­melyet nyilvánosságra hoz­nak. Ugyanazon az ülésen, a Végrehajtó Bizottság ele­mezte a Legfelsőbb Pénz­ügyi Ellenőrző Bíróság je­lentését az 1973. évi pénz­­ügyi­ bankellenőrzésről gazdaságban. A Végrehajtó­­ Bizottság pozitívan értékel­te az eddig foganatosított intézkedéseket, és leszögez­te, hogy ebben a tevékeny­ségben következetesen tö­rekedjenek azoknak az i­ránymutatásoknak és fel­adatoknak a maradéktalan valóra váltására, amelyeket a párt- és államvezetőség, Nicolae Ceaușescu elv­társ, a párt főtitkára állapított meg az anyagi és pénzeszközük felhasználásával kapcsola­tos pénzügyi fegyelem be­tartása, a felhasználás haté­konyságának növelése, a szigorú rend és fegyelem (folytatása a 2. oldalon) A szocialista munkaver­seny ezekben az április végi napokban országszerte é­­lénk lendületet kapott. Min­den egyes munkaközösség őszinte odaadással igyekszik a dolgozók ünnepéhez mél­tóan köszönteni MÁJUS ELSEJÉT. A bükszádi kőbányák dol­gozói­ az elmúlt vasárnap (1974. április 21-én) bányák közti termelési versenyt szerveztek, amolyan ,.re­kordnapot''. (A verseny nyertesei kiránduláson vesznek majd részt.) Az e­­redmény : több mint 1 700 tonna tört ki ! A lelkesedés annyira széles körű, annyira egyforma volt, hogy ne­héz eldönteni, melyik a nyertes az öt bánya Ha dicsérni akarjuk közül­ őket, az egész munkaközösséget dicsérni kell ! És feltétlenül idekívánkoznak az eddigi eredményeik is. Az első ne­gyedévi tervüket és válla­lásaikat 116 százalékban teljesítették, de jól kezdték a második negyedévet is, e hónap 20-án 109 százalékos volt a tervteljesítésük. Szép eredményeik nemzetgazda­ságunk szüntelen fejleszté­séhez járulnak hozzá. Re­méljük, hogy az esztendő két nagy eseménye — a haza felszabadulásának XXX. évfordulója, s a XI. pártkongresszus — tisztele­tére, ezek méltó köszönté­sére — még szebb eredmé­nyekről számolhatunk be. (II­­I.) A dolgozók ünnepéhez méltóan . .. 25 v­ és a pionírszervezet tüneljük­ magasabb szintre a pionírtevék­enységet! A megyei pionírszervezet egész politikai, szervezeti tevékenységét azoknak a nagy jelentőségű nyeknek szellemében esemé­f ejti ki, amelyekre az elkövetke­ző hónapokban kerül sor. A haza felszabadulásának 30. évfordulója és a XI. párt­­kongresszus nagy mozgósító erővel hatnak a pionírokra is, akik mindent megtesz­nek, hogy életbe léptessék azokat a feladatokat, ame­lyeket pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elv­társ jelölt meg szervezetünk szá­mára. Ez mindannyiunk a­­lapvető kötelezettsége, egy percig se tévesszük tehát szem elől a pionírtevékeny­ség hatékonyságának állan­dó fokozását, minőségi szintjének emelését. A pionírok Kovászna me­gyei szervezete, a pártszer­vek és -szervezetek közvet­len irányításával, eredmé­nyesen dolgozik Nicolae Ceaușescu elvtárs útmutatá­sainak valóra váltásáért, a­­zért, hogy a pioníregysége­ket és -osztagokat a gyer­mekek jelleme és személyi­sége elmélyítésének, kom­munista nevelésének aktív SZABÓ GÁBOR tanár, a pionírszervezet megyei tanácsának elnöke (folytatása a 4—5. oldalon) S/om­b­ali i­<í,v*et Ami nélkül nem lehet élni Elmondtak nekem egy cselet, hogy egyik kisvárosi kórház csecsemőosztályán a/ ápolónők, a/, orvosi v­a­­sítis ellenére fölös mennyiségű­ altatót adtak a csecse­­m­iknek, nyilván saját kényelmüket biztosítandó Mert ah­hoz szoktak, hogy éjszakai szolgálat közben kelle­mesebb olvasni vagy aludni, mint a sivó-rívó aprósá­gokkal törődni. Aki elmondta, az őszinte és mély lelktá­­votozás hangján szólott. Aztán hallottam egy hasonló történetről, amely csupán annyiban különbözött az előb­bitől, hogy itt meg az egyik bölcsődében vizet nem ad.­k­ik a gyermekeknek gondolván, ha nem isznak, keve­sebb baj van a fehérnemű és az ágynemű cserélgetés­sel. A felháborodás mértéke itt is hasonló volt, mint ahogyan a harmadik esetnél is az: egy pedagógusról volt szó ezúttal aki tétlenül nézte néhány rábízott kis­korú gyermek elzüllését, mondván hogy a nevelésnek ez a része a szülők dolga. Sorolhatnánk az eseteket, valószínűleg mindenki tud­na valami hasonlót felemlíteni, és nem hiszem hogy akad ember széles e földön, akit ne háborítana fel ne lebbentene meg minden hasonló magatartás. Arról van Szó' "° 9V Ibi emberek végletesen érzékenyek tudunk lenni az­ ilyen határesetek megítélésében. Jó ez, helyén­­való ez. A baj csupán annyi, hogy a közösségi morál ritkábban hallatja szavát olyankor, ha a mindennapi élet egészen apró szinte elnézhető visszásságaival ke­rül szembe. Ilyenkor erkölcsi érzékünk mutatója csak nagyon ritkán lendül ki nyugalmi helyzetéből, hajlamo­sak vagyunk elnézőek v­agy egyenesen közönyösek len­ni az ,,apróságok" iránt. Pedig, ha ezeket az apróságokat valaki egy helyre tudná gyűjteni, könnyen rájönnénk hogy hasonlóan a környezetünk lassú szennyezéséhez, a társadalmi közösségi életünket is mérgezik még az apró visszaélések, a nemtörődömség, az arrogancia, a ba­­sáskodás, a hivatali fölény, a bürokrácia és a közömbös­ség kicsiny, de fájdalmas tüskéi. De mondom, ha ez min­ket nem személyünkben érint legtöbbször hajlamosak vagyunk szemet hunyni fölötte, csak akkor háborodunk fel, hogyha belénk, saját önérzetünkbe lövi valaki a ful­lánkokat. Arról megfeledkezünk, hogy hányszor nézzük el tétlenül és a jogosan kötelező felháborodás nélkül, ha ismeretlen embertársunkat éri ugyanez. Az emberi közösség élete, s általa mindannyiunk e­­gyéni élete is millió és millió apróbb mozzanatból épül. Szükséges, hogy ezek az apró mozzanatok mindig és min­denütt kiállják az erkölcs és a méltányosság próbáját. Hogy az emberi együttélésben a közösségi lélegzetvétel melege és tisztasága érződjék mindig ami nélkül nem is lehet megélni. Mindig előre! Ünnepelnek a pionírok. Már napokkal ezelőtt láttuk, hogy miképpen készülnek a nagy napra, a 25 éves fennállás dísz­­ünnepségére. Kipirult arccal vonultak a stadion felé, a szín­ház hangos volt a műkedvelő gyermekek kacajától, a dob é­­lénken pergett, a zászlót ott lengette a szél az osztagok élén. Mindez valami mély megha­­tódottságot lopott azoknak a S­ivébe akik évekkel ezelőtt, talán éppen egy negyedszáza­da ugyanilyen kipirult arccal, ilyen igyekezettel készültek egy-egy piopírünnepélyre. És nézve ezeket a mai vörösnyak­­kendősöket, önkéntelenül fel­sejlik előttünk a mi pioníréle­­tünk, megannyi szépségével, vonzásával, emberformáló ere­jével. Mert amilyen komolyak, odaadók a mai pionírok, ugyan­olyanok­ voltak az évekkel ez­előttiek is... Csak éppen a körülmények változtak. A párt, az állam gondoskodása révén összeha­sonlíthatatlanul jobb feltételek között tanulhatnak a maiak, mint a negyedszázaddal ezelőt­tiek, mások lettek az elvárások, más a hangulat, egyszóval a mai pionírok talán inkább ré­szesei azoknak a nagy-nagy társadalmi változásoknak, a­­zoknak a felemelő átalakulá­soknak, amelyeknek mindan­­­nyian szemtanúi vagyunk. Szá­mítunk rájuk az építőmunká­­ban s nincs is ezzel baj : ott vannak, ha kell. a város- és k­özségszépítési munkálatokban, segítkeznek az építkezéseknél, derekasan kiveszik részüket a h­óelőtakarítási munkálatok­ból, a legszorgalmasabban ők gyűjtik­­ a hulladékanyagot. És teszik ezt azért, mert megtanul­ták a szervezetben, hogy a legkisebb hozzájárulás is mér­hetetlenül nagy segítséget je­lent az új társadalom építésé­ben. Ú­gy gondoljuk, soha na­gyobb szerepet nem játszott a pionírszervezet a gyermekek életében mint manapság. Ma­ga az a tény, hogy a II —VII- es tanulók túlnyomó többsége a vörösnyakkendő birtokosi, tág lehetőséget biztosít a szer­vezeti munka kibontakoztatá­sára, eredményesebbé tételére. A pionírok tehát nagy ünne­pükre készülnek. Arcuk vörös pírja a felnőttekre is átragad, drukkolunk nekik, értük, hogy minél jobban sikerüljön ez az ünnepség. Nem csupán azér­t az egy napért, hanem az elkö­vetkező időszak még nagysze­rűbb eredményeiért. Mert his­­­szük azt, hogy a 25 éves év­forduló ünnepe újabb lendü­letet ad a pionírmunkának, még inkább serkenti vörös­­nyakkendőseinket a jobb tanu­lásra, a sikeresebb munkavég­zésre. Nagy ünnepük alkalmából kívánjunk nekik sok-sok sikert, kívánjuk azt, hogy feltartott fejjel, büszkén, mindig előre haladjanak a szocializmus nap­fényes útján. . . PÉTER SÁNDOR

Next