Megyei Tükör, 1974. június (7. évfolyam, 1255-1258. szám)

1974-06-07 / 1255. szám

Most sél el, ki a jó gazda (folytatás az első oldalról) A megyei mezőgazdasági igazgatóság szakemberei felhívták a figyelmünket : a vegetáció kései beindulásának az is közvetlen következménye, hogy a legelők kevesebb zöldtömeget adnak az idén, a növényzet — hogy behozza a késést — hamarabb fordul virágzásba, tehát hamarabb beérik, tápértéke is csökken. Ha pedig kevesebb a legelők zöldtömege, ez a termelőszövetkezeteket a legésszerűbb legelőgazdálkodásra kell hogy késztesse, arra, hogy csínján bánjanak a legelőkkel, nagyon meggondoltan, jó gazda módjára szervezzék meg a legeltetést, most, az első napokban, ne engedjék szabadjára a jószágot a legelők egész területén, hogy aztán néhány nap múlva az állat már ne lakjék jól, mert nem lesz, miből. Nos, örvendünk a tejhozam növekedésének, de legyen gondunk arra, hogy ez a növekedés folyamatos legyen, ne következzék be megtorpanás, esetleg visszaesés. Tudjuk, a mezőgazdaságban még mindig nagy úr az időjárás, de uralkodását ne engedjük az „abszolutizmusig “ fajulni. A jó gazda most tűnik ki, amikor kevesebből kell — jó beosztással — kihozni a többet. Természetesen, a legeltetés tej- és húsgyarapító sikerének más előfeltételei is vannak. Az is közrejátszik például, hogy a kora tavasz legelőtakarítási munkája mekkora területet ölelt fel, mennyi műtrágya jutott a legelőkre, no meg az is, hogy a múlt év folyamán mekkora területet kosaraztak meg, milyen a nyári szállások környezete, az állatok itatása és — nem utolsósorban — kikre bízta a termelőszövetkezet az állatok legeltetését Munkatársaink helyszíni szemléje — az ozsdolai és a lemhényi termelőszövetkezetben — számol be ezekről a kérdésekről. A GONDOS ALAPOZÁS NÖVEKVŐ SIKEREKET ÍGÉR Az ozsdolaiak a legeltetéstől remélték a tejhozam gyors növekedését, de az eredményt nem várták zsebre telt kézzel. Már kora tavasszal megkezdték a legeltetési idény előkészítését. Az 1244 hektáros legelőterület felén kiirtották a bokrokat, elegyengették a vakondtúrásokat, felégették a növényi maradványokat, s közel 500 hektárra jelentős mennyiségű műtrágyát szórtak. Utolsó lépésként kijelölték és előkészítették a szálláshelyeket. A szarvasmarhák és juhok szétszedhető, féloldalon gyakran fedett kosarakban töltik az éjszakát. A fejőgondozóknak, a juhászoknak megfelelő szálláshelyeket építettek, s gondoskodtak a szopós borjak és bárányok elhelyezéséről is. Az állatok itatása sem okoz gondot, hisz a legelők mentén mindenütt bővizű hegyi patakok folynak. A csapadékhiány miatt a vegetáció fejlődése az ozsdolai határban is megkésett, de a késés nem jelentős, hiszen a talajtani adottságok következtében az ozsdolailegelők általában nedvesebbek, mint másutt. Az utóbbi időben egyébként is bőséges csapadék esett, s a kedvező hőmérséklet hatására a ló gyors növekedésnek indult. . Az ozsdolai téesz szálas takarmányban tavaly sem szenvedett hiányt, ezzel magyarázható, hogy a szűkös abraktakarmány ellenére, az állatok jó fizikai állapotban kerültek a legelőre, s minimális idő alatt elérhették a 7 literes tejhozamot. A megfelelő gondozásról is gondoskodtak. A tehenek mellett a legeltetés idején is a fejőgondozók állanak. Néhányan közülük, mint Koter Márton, Tamás Ferenc, Borbáth Gergely, Cserei Rozália, évtizedek óta dolgoznak az állattenyésztésben. Cserei Rozália a termelőszövetkezet nyugdíjasa, de nyugdíjazása után is kitart az állatok mellett. Egyik legjobb munkaerő, mondják róla. Érdemei elismeréseként nemrégen Munkaérdemrendet is kapott. Az állatok szeretete, a pásztori foglalkozás ismerete hagyományszámba megy Ozsdolán. A gazdák valamikor maguk pásztorolták állataikat, úgynevezett „szökdüső szerben “ . Egy-egy gazdára, legelőre hajtott állatai arányában, évente többször is sor került. Hilibben a tagok saját állataik mellett ma is szökdöső szerben pásztorkodnak. A juhokmellé januárban fogadták a felelős pásztorokat. A választás ezúttal is a megbízható, nagy tapasztalatú pakulárokra, Secelean Dionisiére, Zsögön Károlyra és Secelean Nicolaéra esett, ők is állandó dolgozói a termelőszövetkezetnek, a téli időszakban is a juhok mellett dolgoznak. Zölde Imrével „pásztordélben “, itatás után találkoztunk. Csak néhány éve dolgozik az állattenyésztésben, de munkájával s a fizetséggel „elégedett“ . Szép dolog a pásztorkodás, különösen nyáron — mondja. — Kevesebb a munka is az állatok most a legelőt trágyázzák. Mi csupán a kosarakat állítjuk odébb. Igazi gondot csak a vemhes tehenek jelentenek. Állandóan figyelnünk kell őket, mert ha a tehén legeltetés közben megborjúzik, s elmarad a csordától, az esetleges kárt a pásztor fizeti meg. Tavaly megesett, hogy figyelmetlenség miatt két napig is kellett keresnünk az elmaradt állatokat. Ennél szebb, egészségesebb munkát mégsem tudok elképzelni. Bár az állattenyésztés régi tapasztalatait, sok évszázados gyakorlat igazolta formáit is őrzik Ozsdolán, a javadalmazás ma már a szarvasmarhák és a juhok esetében egyaránt az eddiginél ösztönzőbb formában, globális akkordban történik. A tej, hús, sajt, fedeztetés, ellések stb. után a tervteljesítés arányában részesednek a pásztorok. Ozsdolán az eljövendő hetekre a tejhozam további növekedésével számolnak. Ennek, mint a fentiekből látható, anyagi és emberi feltételei is megvannak. Ezeknek ésszerű kihasználása, a már hagyományossá váló szakaszos legeltetés tökéletesítése s további általánosítása — mi is reméljük — a várt eredményre vezet. A KÉTGAZDALKODÁS is legyen BELTERJES! A lemhényi termelőszövetkezet azok közé tartozik, amelyek tejtermelése nagyot ugrott az utóbbi napokban. Május 30-án 7,3 liter tejet fejtek tehenenként. Persze, az eredmény kulcsa nem annyira a legeltetés beindulása — hiszen a fejőstehenek csak 28-án költöztek ki a nyári szállásra —, mint inkább az állomány legeltetés előtti felerősítésére szánt, felemelt abrakadag, amely azonban június harmadikán elfogy, s akkor derül ki, milyen hozama van a legelőnek, hogyan alakul tovább a tejtermelés mutatója. Nagyon meg kell emelkednie ahhoz, hogy az első négy hónapi 50 hektoliter, no meg a májusi ~ 200 hektoliter lemaradást behozzák. A legelők fahozama nem a legkielégítőbb. Nagyon éreztette hatását a tavaszi száraz és hideg időjárás, s az is visszaveti a legeltetés eredményességét, hogy 1 025 hektár legelőjükből 200 hektár beerdős jödött, s így a 862 szarvasmarha és 2 500 juh (no meg a tagság 2 000 főre becsült juhállománya és 500 szarvasmarhája) nem fog dúskálni a fűben. A téesz vezetőinek tudomása szerint a megyei igazgatóság távlati tervében szerepel 400 hektár legelőjük (a Pancsa tag) átadása a néptanácsnak, hogy ezt a tagot állami alapokból feljavíttassák a legelő- és rétgazdálkodási vállalattal. Jakabos Zoltánnal, a téesz főmérnökével együtt néztük meg a szarvasmarhák nyári szállását a Felsőremhény fölött elterülő legelőkön, öt marhacsorda egymástól nem messze eső karámja alkotja a nyári tábort. A gondozók éppen befejezték egyiknél a kisborjúk számára készült menedéket, s műtrágyás zsákokkal „szélmentesítették “ a szállásukat. Vízben nincs hiánya az állatoknak, de sajnos, a legelőnek sincs. Jó része tocsogos, pedig domboldalon fekszik. Néhány vízlevezető árok megásásával segíteni lehetne ezen a bajon. Amit még inkább szóvá kell tennünk — mert nemcsak a lemhényi legelőn láttuk, hanem másutt is —, a tavasszal végzett legelőtakarítás, bokorirtás minőségű, a legelő területét mind jobban leszűkítő következménye. Az történik ugyanis, hogy az évenként, kétévenként megismétlődő bokorirtással csak az ágakat metszik le, a tő marad. A nyár folyamán pedig újból kihajt, mind jobban terjed, mind nagyobb területet foglal el. A tő kiégetése nélkül tehát a bokorirtás csak félmunka, amely mind tovább csökkenti a Legelő területét. Az év végére a termelőszövetkezetnek el kell érnie a 900 főt számláló szarvasmarha-állományt. A meglévő 862-höz az idén már vásároltak 12 tehenet és 8 borjút, az erre fordítandó pénzalapból még futja 5 tehénre és 5 borjúra, s arra számítanak, hogy a 90 hizlalás alatt levő bikaborjú és 26, ugyancsak húsként értékesítendő, kiselejtezett tehén leadásával csökkenő létszámot a születésekkel pótolják. Végezetül — persze, nem csak a lemhényi helyzetből adódik — le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a belterjes mezőgazdaság fogalmából, amelynek megvalósítására annyira törekszünk, nem maradhat ki a legelőgazdálkodás sem. Nem lehet az állattenyésztésben sem előre lépni, ha legelőinket nem gondozzuk belterjesen. Csökkent a növényápolás üteme A továbbiakban fokozottabban ki kell használni minden kedvező percet Az elmúlt hét naponta kiújuló esőzései jelentősen visszavetették a növényápolás ütemét. A múlt heti 38 százalékhoz mérten csütörtökig mindössze 18 százalékkal nőtt az egyéb cukorrépaterület aránya. Jelentősen lemaradtak a bodoki szövetkezetközi tanácshoz tartozó téeszek, magával Bodokkal az élen. Teljesítményük mindössze 52 százalék, tehát még a múlt heti megyei átlagot sem éri el. Lalsn az ütem a nagyborosnyói és kovásznai szövetkezetközi tanácsoknál is. (A kovásznai téesz kivétel.) A bölöni, árapataki, csernátoni, maksai, sepsiszentgyörgyi, köröspataki, kézdivásárhelyi, szentléleki termelőszövetkezetek azonban — s az ő teljesítményük tükrözi a reális lehetőségeket — már végeztek, s mások Árkos, Kilyén, Katolna, Uzon, Lemhény, Kővár, Kovászna, Kökös, Torja stb. közel állanak a befejezéshez. A burgonya második gépi kapálása is az összterület 77 százalékán fejeződött be. Néhány termelőszövetkezet: Barátos, Kilyén, Uzon, Tamásfalva rövid időn belül a harmadik kapálással is végezhet. A megyei teljesítmény 31 százalék. Az illyefalvi, nyújtódi, almási, gidófalvi, borosnyói termelőszövetkezet a burgonyakapálás terén is jelentősen lemaradt. Gyomirtószereket csütörtökig a tervezett terület 84 százalékán szórtak ki. Jelentős haladás észlelhető a gabonafélék és a len vegyszerezése terén. A bőséges csapadék és az évszaknak megfelelően magas hőmérséklet következtében a gyomnövények fejlődése a továbbiakban is fokozódik. Az ellenük folytatott küzdelem tehát mind nagyobb jelentőségre tesz szert. Néhány növényápolási munkálat késlekedése, első helyen említhetjük a cukorrépa egyelését, már most károsan befolyásolja a terméshozamokat. Ma már a szó szoros értelmében elmondhatjuk, hogy minden elvesztegetett óra konkrét terméskiesésekkel járhat. A növényápolási munkálatok ütemének gyorsításától hovatovább közvetlenül függ az 1974-es növénytermesztési terv teljesítése, az ország felszabadulásának 30. évfordulója és a XI. pártkongresszus köszöntésére tett vállalások teljesítése. A feladat tehát az időjárás teremtette lehetőségek határain belül kihasználni minden kedvező pillanatot, az összes emberi és gépi munkaerő-tartalékokat. RÁKOSI BÉLA Ünnepköszöntő sikerek az állattenyésztésben ZánkMfi.ulh HtéM2etneik dolgozói lelkes rau"W''al köszöntik híéő eína ^fordulóját. A növénytermesztés , bár » eredm’nyessége egyelőre lemérhetetlen, így h bár a vetések az utóbbi évek leggazdagabb termését ígérik S?£’^1,erV,,lladatu°k , betikarok, eredményeiről * beSZílhetunk Annál inkább az állattenyész Májussal bezárólag számos termelőszövetkezet teljesítette túl húsértékesítési tervét. A bükszádi termelőszövetkezet terven felül 8, az egerpataki 7, a baconi 5, az uzoni 0,8 tonnát értékesített. A tehéntej tervmutatóit is számos téesz szárnyalta túl. Bárót és Szentlélek 300—300, Árkos 108, Kökös 40 hektóliterrel értékesített többet a tervezettnél. (rákosi) megyei tükör Gyümölcsfáink védelme A gyümölcs értékét, minőségét a fa, a termés egészségi állapota, épsége határozza e meg. Higgyék el, hogy e tekintetben mindenütt, ott is, ahol 2 fa van, ott is, ahol a fák tízezrei, rengeteg a mulasztás, következésképpen rengeteg a tennivaló is. A kérdés : mit tehetünk most, júniusbani eddigi hanyagságunk vagy ötletszerű foglalkozásunk pótlására gyümölcsösünkben ? Megkísérelem, igen röviden fogalmazva, olvasóinkkal végigjárni egy átlag elhanyagolt gyümölcsöst, ahol feltételezzük, van mindenféle gyümölcsfa, bokor, sőt még eper is. 1. Alit látunk jelenleg az almafán, körtefán ? Alajos végére elvirágzott, a megtermékenyült virágokból alakul a termés. Helyenként a csak fellazult bimbó barnán marad. Bontsuk szét. Benne fekszik egy csontsárga báb, a bimbólikasztó ormányos bábja, itt már védett helyen van. Bogárrá alakul június folyamán, már csak a következő tavaszszal pusztíthatjuk. A fiatal hajtások, ha közelről megfigyeljük, össze vannak tapasztva, részben megrágta valami. Több faja a rügysodró molyoknak meg a kis és nagy téli araszoló hernyói a ludasok. Sajnos, kifutottunk a védekezésre alkalmas időből. Most már védett helyen rágnak. A fiatal hajtások végén, a levélfonákon apró, alig látható, felülről vagy oldalról lapított testű zöld rovarok mászkálnak. Az előbbiek a levélbolhák, utóbbiak a levéltetvek, amelyek a veres színű takácsatkákkal egyetemben a levelet szívják, s fehéres mézharmatot választanak ki, amelyen majd a korompenész telepedik meg. Ellenük sikerrel védekezhetünk szerves foszfortartalmú rovarölő szerekkel (Carbetox 0,5 %, Foszfolox 0,2 % ) . Mikor az alma mogyoró nagyságú, várható legádázabb ellenségük, az almamoly rajzása, lepetézésük egy termés melletti levélre. Ez az idő alkalmas a permetezésre, mert ha az apró, kikelt lárva behatol a gyümölcsbe, hiába permetezünk. Jó a Lindalex 20 0,6 %-os, Detox 25 0,7 %-os emulziója. Különösen a Jonathan fiatal leveleit fehéres szürke porként lepi be az alma-lisztharmat. Sajnos, eddig, kedves olvasónk, legalább 2. Igen fontos virágzás előtti permetezést (ha igaz) elmulasztott. Most, virágzás után végezzük el a kezelést a szuszpendáló kénpor 0.4 %-os hígításával. Említettük a varasodást, amit az ősszel otthagyott szárazlevél mentett át tavaszra. Legfontosabb permetezés rügypattanás után lett volna, s még ezután, de most sem késő legalább fékezni a fertőzést Zineb 0.4, Dihan M 45 0,2 %-os, vagy Captan 0,2 %-os szuszpenziójával. A bordós léma is használható mindenes (kivéve a lisztharmat ellen) , de 0,5—0,75 %-nál töményebb oldatot ne használjunk. A varasodás és a lisztharmat elleni kezelést minden 10—14 nap után meg kell ismételnünk. A fenti vegyszerek egyszerre, egy vegyítéssel használhatók, nem semlegesítik egymás hatását és keverhetők. Ezáltal időt, munkát takarítunk meg. 2. A növekedő termést itt-ott már fekete pontocskákkal jelölte a szívódarázs. Ezek korán, zölden lehullanak. Elmulasztottuk az ellenük való védekezést ... A szilvamoly azonban, amelynek annyira utált a húsvörös hernyója, e hó közepe táján rajzik (I. nemzedéke) és teszi le a petéit. Rövid néhány nap a védekezés alkalmas ideje, ugyanazzal a vegyszerrel, mint az almamoly esetében. Ne feledjük el, hogy az ágak végén összezsugorított levelekben a szilvalevéltetű szív. Alulról érje a foszforos por mellé a levelet . A szilva levélpirosodása általános, de még nem látszó betegség. A levéllyukacsosodással, ami a cseresznyénél is gyakori, a bábaszilvával, a monilliával együtt veszedelmes hátráltató betegségek. Ellenük a Zineb, Caplan, Dihan M 45. bordói lé használható. 3. A meggyfánk olyan, mintha leforrázták volna, elbarnultak levelei, virágai lecsüngnek. _Ez bizony a meggy legveszedelmesebb ellenségének, a monilliának a kártétele. A megyében nagyon elterjedt. Az ajánlott védekezés télen, tavasszal alkalmazandó, most csak a fertőzött ágakat vághatjuk le, s esetleg egy továbbterjedést gátló bordói lés permetezést ajánlunk. 4. Az egres leggyakoribb betegségei az európai, de főleg amerikai lisztharmat (leveleket, bogyókat vonja be fehéres, majd megbámuló gombaszövedék), s a levélhullást okozó pseudopeziza. Kártevői a teljes lombozatot lerágó köszmétearaszoló, vagy a levéldarázs hernyói. A ribizlinél a pseudopezizás levélhullás és a vessző bélszövetében rágó (feketés falú járatot rágnak) üvegszárnyú ribizkelepke hernyói. Mindkét bokrunkon gyakori a kaliforniai és más pajzstetvek. A ribizli levelének hólyagosodását, megpirosodását a levélpirosító levéltetű okozza. A betegségek ellen, beleértve a lisztharmatot is, egyes fajok kénérzékenysége miatt ajánljuk a Captan 0,2 %-os szuszpenzióját (kb. 2—3 hétre az elvirágzás után). A kártevők elleni védekezés legalkalmasabb időpontja a bimbónyitás előtti. Jelenleg, ha a termés beérőig legalább 2—3 hét van, csakis a gyorsan lebomló szerves foszfortartalmú Carbetox 0,5 %-os oldatát ajánljuk. A hajtást belülről rágó ribizkelepke ellen, sajnos, alig lehetséges védekezni. Leginkább petelerakás idején lenne hatásos, ami viszont egybeesik a gyümölcséréssel. Legjobb a fertőzött, tehát száradásnak induló vesszőt eltakarítani. 5. A kerti epret a mikoszfereiás fehér levélfoltosság, a szürke penész, esetleg a lisztharmat támadja meg. Kielégítő a Captan 0,2 %-os szuszpenziójának rájuttatása. Kártevői közül számos, a talajban élő, gyökerét rágó lárva, levelének a takácsaika tesznek kárt. Sajnos, a kártevők ellen csak virágzás előtt, vagy termésszedés után permetezhetünk. PUSKÁS ATTILA •.