Megyei Tükör, 1974. október (7. évfolyam, 1272-1275. szám)

1974-10-04 / 1272. szám

ifiírz ember önzi tájban helyen megterem az öröm. Nem hiszem in ezt. Az Azt mom‘l’'’'’ 'l emberekhez szabóinak, s ha Eszterházynak meg sem örömök is az egyes elvesztett a ferhlin, Illyés Gyula pusztai béres elkottyant, hogy egy srümet életre szóló boldogságot jelentett, ha sikerült neki egy-egy hold földet, házhelyet ment ,Z állnak a dolgok, igy az autók, gépcsodák meg kerékpárok világában.A emberhez méretik a saját boldogsága ... „ tapasztalt olvasó ennyi után már tudja, hogy ez amolyan utólagos. ' ' meglátott egyszeri élmény, tapasztalat után, s valahogy elmerengeszegy gondolkodik, mert dehogy is akarok én terjedd,gaza is ■ mie,n,mást Imi arról, kinek mekkora a bennvalo*•» ,alul mérete-ve kinek-kinek, hol kezdődik a mindennapi kenyér keja, s ahhoz numenell a mindennapi öröm (pedig, de nagyon lehetne rescse s tojy - fl hanem ötszáz sorokon!) — mondom, marad-Ci „rá megtekinthető világ dolgai között ezúttal, az általánosítások lett ültünk le Szépmezőben egy kilométerkőre, mert hiszen innen módtam- el mármint én innen indultam, egy szépmezei kilométerkőtől (az iZTáhtág majorig - de nagy út az istenem!), a szárnyaló madarai néi ház köti éle bizony, az ég madarait sem a soir fonja el, s meg a villám á itt lenn a földön keres magának ostornyelet toronyban, jegenyefában. itt napsütéses délelőtt volt, körte illatot, meg a frissen kibontott krumplitészkek szagát hurcolta erre arra a szél, s aki az ősz nevezetű évszakot értékelni is tudja méltóképpen, s annak megfelelően ismert is, meg az ősziráán szelíd illatát is felfedezhette ebben a kavargásban. És hogy őse ember is legyen ebben az őszi tájban (magam még messe állok) jövöget felém egy öregebb ember, s ahogy közeledik, látom, a kalavia alá pillantva könnyen megállapítható, hogy fehér már. Ősz a sörélme jócskán a vén oroszlánnak És most már itt áll előttem, nem is olyan emberke**, ahogy messziről láttam, hajlott a háta korához mérten, nem drága konfekciós kosztüm van rajta, de azon felül jó vastag falusi bekecs, mert hát mégiscsak ősz van, sosem lehet tisztán számítani arra, milyen lesz estére ez az aranyos idő. S aztán idősöcske is benne az ember. Megáll előttem, tisztességesen köszön, s hogy ezzel már viszony is van közöttünk, csak felállok arról a köröl kicsit félszegen, mert egy ilyen könyi ülőhelyet nem úgy kínál idősnek az ember, mint nyárikonyhában egy kicsi széket, s ezt észre í■ vehette rajtam, mert nem ül le, néz vissza a város felé, s érdeklődik, hogy magam is alkalmi kocsira várok-e, mert ő is. És hogy így szépen együvé csombolyodott ez a szándékunk, illendően megtudakoljuk egymástól, meddig s hová akarni menni, ha valaki fölvenné járművére. Szépen kivár az ember, ráérősen, hadd mondjam el én, hogy csak ide, Maksáig mennék, minek oda vonat vagy busz, csak fölkap valaki, ha lelke van, s ha nem, hát annyi baj legyen belőle. Aztán, hogy hallgatok, elmondja — dehogy is : módosan hozzá fog elmondani, mi járatban is került ide mellém a város szélére. A nyugdíját intézte, bajos, míg a végére jut az ember minden papírnak, de most már rendben van, helyén van minden —, zsebre dugott két kezével csak úgy emel egyet a nadrágján, magabiztosan —,llétyről járt be évtizedekig, hol ide, hol oda, de mindig Szentgyörgyre dolgozni. — Állami voltam mindig — mondja, s magyarázza a munkakönyvét is, tele van az pecsételve már, ideje pontot tenni a végére. Ezerszáz körül fog kapni az öreg, így közelítem meg találgatva az összeget, s az ember azutáni háztartását is egyben. Már nem nézi olyan sűrűn az autókat, inkább nekem magyaráz, Héty felé tekintget, meg arra a köre — látom, leülne, hát biztatom, tegye csak azt nyugodtam. De nem . — Amandája vagyok, hogy mégiscsak jobb mendegélni a célunk felé, mint egy helyben állni, s várni, amig jön valaki vagy valami, hát induljunk, s mendegéljünk elébbecske, aztán ami jön, az úgyis utolér, s aki felakar venni, az úgy felvesz ott is, ahol talál, mint itt. Nagy igazság, s valahogy azt is megéreztem, hogy mondandói is vannak jóbátyámnak, hát szívesen ráálltam a mendegélésre. Hát persze, hogy mesélni kezdett ! De furcsa módon nem a háborúnál vagy , legénykorán kezdte, hanem csak itt né, a szomszédban, a nemrég elhagyott munkahelyen, ahol volt napszámos, félszakmunkás, az utóbbi időben aztán már csak éjjeliőr ... — S most lássa-e, itt a nyugdíj a zsebemben. Azt mondaná mindenki, hogy na, Mihály bátyám, most már éldegélhetnek csendesen s nyugton 4 Mariska nőnemmel, csak lakodalomba s kamalázni mennek ezután. Tudván ’sgazság ebben, mert én szeretek is járni korombeliekhez, fiatalabbakhoz is igen, jócskán maradt öröcském dolgozni is, kell is az az ember e- nyeszségének is, de van nekem egy nagy tervem ezzel a nyugdíjjal ! Ahol kezdődött, hogy rettenetesen jártam az első pénzt, az első olyan pénzt, *,r‘l~s' amiért nem dolgoztunk meg keményen. Csak úgy jön, hozzák minen hónapban .. . Hát arra gondoltam, hogy van nekem három igen-igen un°,cclTn• .!*a emfit meg annyit költök rájuk minden hónapban, akkoritól azUf |Be'c“,l*c, és ami nincs, azt úgyis a gyermekeim hozták és hozzák, lenne kár, hogy két ténember, mint mi vagyunk az öregasszony- sa-é‘ ,l°naj)ban elköltsünk annyi ingyenpénzt ? ! Ez a kamat, lás.en veszek ~ mondjuk — egy-egy cipőt, hát azok a csepp gyermevekn-1 nn°üna^ örömükben a nyakamon, úgy örvendenek az ajándéknak, s első r.en *s i°bban. Hát nem ? Az egyik most elment iskolába, a leghadd k . ment, ki akartam stafirungozni indulás előtt, amivel kell, mi ort endjen neki. Hát a fiam s a menyem nem engedték. Nem értik mindp,11thSta mmiit eregethet' Mert mitől boldog az ember ? Jön az ingyen pénz at cpmthe?”’ s engem a kacagás öl meg, mikor az enyémeknek eztnullodiif • . É nem ? állam tudja, hogy nem adja rossz helyre azt a . • én is tudom, hogy jó helyre költőm. Hát ez a tervem, abban élnt?n(*Vls?Jv^sen, hogy szerencse vezérelje terve megvalósításában, közeliin tolt erőméből építkezzék magának, de integet egy hátulról C írSá,mepált *mi nÉzünk egymisra-pedia than sorrétűin h CSa,C ma*r !,í vagyok nemsokára a keresztútnál, s az a késébe , édílon van, üljön csak fel —, s szinte ölbe tett föl a kocsi fülhamarabhet S rámcsukja az ajtót. Visszanézek rá, s az az érzésem. Ekkor jutol*!r* az öröm, ha gyalog is megy, mint azt, aki utána lohol. y nyosan °i\ es~em^e’ vagy az öröm az emberekhez méretik, szép méltatószándék let(le9 érdem szerint elosztva, és akkora helyen, amekkorát a fejére va °TMe *erm*,s^ez megművel. S most, ahogy visszanézek a sorok ekell sokat hosszasan beszéltem. Mert hiszen az oromról nem esi mi, f i,i ell a- is), tenni kell érte, mint ahogy ez az öreg büföldes csizmákkal megy övéi felé ! CZEGŐ ZOLTÁN Uj Málnás és Mikóújfalu között erdőkitermelésre készült, jó karban lévő út vezet a Slodoki-hegyek lankás tájaihoz. A Száldobos nevű, kristálytiszta patak mentén több kilométert hagytunk magunk mögött, amíg a felhagyott vágtérre értünk. Ahol a dombság átmegy az erdei tisztásokba, füstölgő farakások sora tárul a szemhatár elé. Körülöttük szénégető erdei munkások. Itt egy csángó családot ismertem meg. A családfő, Mihók György, már három évtizede dolgozik erdei munkásként. A szülőfalujuk a Moinesti városa közelében lévő Frumoasa. Azgyermekes szülök népes családjában Mihók Györgynek már serdülő karban kenyérkereset után kellett néznie. „Alig voltam 17 éves, amikor a Neamti megyei fakitermelő és -feldolgozó vállalatnál dolgozni kezdtem. Aztán jött a családalapítás.** S hogy a népes családra jellemző hagyomány mennyire vert gyökeret náluk, arra bizonyíték, hogy Mihók György is tíz gyermek apja. Közülük kilencen életben vannak. Akad közöttük építő, lakatos, textilgyári munkás, öntő, iskolás. A család legnépesebb csoportját a szénégetők teszik. Felesége és a család más három tagja folytatja a mesterséget. „Néhány évig vágtéri munkásként dolgoztam, majd a tazláni (Neamti megye) kitermelő részleg közelében dolgozó szénégetőktől tanultam el és kedveltem meg e szakmát. Bátran lehet szakmánál nevezni, mert érteni kell az összerakáshoz, s az állandó felügyelet is fontos feltétele a jóminőségű szén előállításának. A tűzifa jobb felhasználása nyomán születő terméket pedig nemcsak a kovácsműhelyek várják, hanem a vasüzemek olvasztó kemencéi is. így kapcsolódnak be az erdő mélyének kormos arcú munkásai az ország ipari termelésének vérkeringésébe. A Mihók család a vlahicai vasüzemeknek termeli a szenet. „Havonta 60 tonna a terv, de ha a fa zavartalanul eljut hozzánk, akkor a 80-at is elő tudjuk állítaniA családfő mester is egyben. Utánfutós tehergépkocsi érkezik. Következik a rakodás, s közben új kúp alakú csomók állnak egybe, füstölögnek, s a Mihók család munkája nyomán újabb, szénnel teli vagonok veszik útjukat a sasolvasztók felé. DARÓCZI FERENC Sorok a vízről Éppen ma egy hete múlt, hogy ez a nagy idő végigvonult felettünk. Erős nyugati széllel érkezett az eső, s a beázó mennyezet miatt kedélyállapotunk épp úgy kifordult, mint az utcákon közlekedő esernyő. Volt is miért kiborulnunk, mert ahány fazék és mosdótál van a házban, azt mind a csepegések alá kellett raknunk, ötpercenként átrendeznünk, minthogy a kövéredő vízcseppek a mennyezeten is újabb és újabb helyet hódítottak maguknak. Szomorú volt tehát szabadságom utolsó két napja. Ez azonban nem közügy, nem is volna miért leírnom, ha szombat délelőtt a közszolgáltatási és lakásgazdálkodási vállalatnál — ahová panaszt tenni mentem és orvoslást kérni — ifjabb „hideg zuhany“ ne öntött volna nyakon. Nem a múlt péntekén áztam be először, volt még júliusban is hasonló szeles eső, akkor is az említett vállalathoz fordultam panaszommal. Augusztus közepén ki is jött a vállalat embere, a hónap végén javítottak is valamit a tetőn, de az újabb beázás azt bizonyítja, hogy a hibát nem találták meg. Nos, ezek után akkor válik közügyé a panaszom, amikor azt a vállalat embere úgy fogadja, hogy „nem baj, mi is ázunk eleget s szelíd kérdésemre, mikor javítják meg a tetőt, azt feleli, hogy nem tudja, „amikor sorra kerülünk, lehet, a jövő esztendőben Nem vonom kétségbe, sok baja lehet szegénynek a beázó tetők miatt. Szidta is az építőket, mint a bokrot. Ez azonban nem vigasz a,vízkárosultak“ számára (szombaton már vagy a tizedik lehettem a panaszosok nevét és címét tartalmazó papírlapon), akiknek örökösen rettegni kell az eső miatt, s ha beborul, előszedni a fazekakat, lábasokat, ne űzzék el a bútor, a szőnyeg, a könyvek, no meg minduntalan festetni a térképesre váló falakat. Nem tudom, ki téríti meg ezeket a károkat, amelyek megtéríthetők, de a sok bosszúság az nem. Végül pedig azt is tisztázni kellene, kit terhel a felelősség a rossz tetőszigetelések miatt, mert ugyebár a szocialista méltányosságról nem csak beszélni kell, hanem a gyakorlatban alkalmazni annak követelményeit. N. Z. Megvigasztalt vízkárosult Csöpögő csapok nyilvántartói Kérem tisztelettel, én tökéletesen megértem a hivatalt : lelkiismeretfurdalása van a csöpögő csapok okán. Ki is küldi ezért két udvarias és jólnevelt alkalmazottját, aprólékos statisztikát készíteni, hogy „hadd rám, hol csöpög, hörög, csurran, csordul, dörren, és gurgulázik a csap." A munkatársnők rendkívül udvariasak és megértőek : tudják, persze, hogyne tudnák, hogy az egész csöpögés, csurgás, csorranás, csörgés, hörgés a rossz pakolások miatt való, s pakolást nem éppen mindig lehet találni szaküzleteinkben, s ha pakolás lenne, akkor éppen az nincs, aki felpakolja, de a tisztelt lakó szívlelje meg már a kisgépesítés házi lehetőségeirevonatkozó ötleteiket, s ha más nem akad, képezze át magát a családfő gáz-, víz-, villany- és ablakpárkány szerelőnek, a fizikai munka amúgyis nemesít, s különben is van egy közmondás: ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy. A hasonlat kézenfekvő, ki tagadná ...? ! A tisztelt hivatalnak ritka szép kimutatása lesz ezúttal: értesüléseim szerint a csapok természete a csöpögés irányában tolódott el, s az istennek sem akarnak csöpögés nélkül élni. Persze, ez kontinentális méretekben számítva, óriási vízveszteség. De mutatom a jóindulatú és udvarias cseh-szociológusnőnek, hogy né, a villanykörte is csöpög, hogy a két, csapós esővel megáldott napon három vízfüggöny barázdázta kies lakómat, s gyermekeim a szünetelő vízszolgáltatás okán a csillárból bőven záporozó vízsugárban tussoltak, hogy az ablakok az ábécé tanulásában eljutottak az S-ig, és az istennek sem akarnak visszatérni a nagy I-hez — magyarán : nem hajlandók becsukódni. Mind szép, mind jó, mondták a szociológusnak, de ez már egy egészen más felmérésre (pardon: ügyosztályra) tartozik. Maradok tehát a csöpögő csapokkal — ez hitelesített, felmért, öszszesített és szociologizált tény —, és fölöttem Damoklész kardjával, ami 400 pénzeket ér állítólag. Megpróbálok, hogyne, megpróbálok én egy szakit keresni, aki a csöpögést, csurgást, hörgést felszámolja álmatag csapjaim torkában, s ki is használom már ezt az alkalmat. Csapszerelők kerestetnek. Szerszámmal, pakolással egyetemben jelentkezni lehet Szemerja-negyed összes lakásaiban, a nap bármely órájában, bármelyik napon, az ismétlés lehetősége nem kizárt, mert tapasztalatom szerint öt nap után megint rájön minden csapra a csepeghetnek .... Feltéve, ha van víz... (vargyasi) 3.