Megyei Tükör, 1974. november (7. évfolyam, 1276-1280. szám)
1974-11-01 / 1276. szám
Törvény a földalap védelméről ■»* földalap, melyhez szorosan kötődik a nép jóléte. Ezekkel a szavakkal indul a napokban megszavazott törvény szövege, s e bevezető arra is felhívja a figyeléjét, hogy a földalap védelmére, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási területekleromlásának megakadályozására, minőbb, állandó feljavítására minden lehető intézkedést meg kell tenni. Az általános rendelkezések fejezetének első s/.a. akasza pedig leszögezi, hogy Románia Szocialista Köztársaságban minden földterülel , függetlenül annak rendeltetésétőlés tulajdonosától — az egységes földalap része, nemzeti vagyon, amelyet kihasználni, védelmezni és feljavítani a nép érdekeinek megfelelően kell. Milyen közérdekű kérdésről lévén szó, felkerestük Achim Viktort, a megyei kataszteri és területrendezési hivatal főnöikét, hogy kiemeljük az új törvény legjelentősebb szakaszait, és rámutassunk azokra a megyei vonatkozásokra, amelyeket az érvénybe lépő törvény alapján és segítségével lehet majd érdemlegesen rendezni. A törvény egyik ilyen közérdekű kérdéscsoportja a talajvédelemmel és a mezőgazdasági termelésben levő földterületekkel foglalkozik. Megállapítja, hogy a földalapvédelmi és -feljavításimunkálatok elvégzéséért azok a vállalatok és szövetkezetek felelősek, amelyik a, illető földterületen gazdálkodnak. Afeljavításra került övezetben a magántulajdonban lévő parcellák gazdái pedig társulást alakíthatnak, hogy a szakszervek által megállapított munkálatokat elvégezhessék. És sokat vitatott és sok visszaélésre lehetőséget adó kérdésben hoz megoldást a törvény harmadik fejezete, amely kimondja, hogy a mezőgazdasági terület leszűkítése szigorúan tilos, s e területeiket a rajtuk gazdálkodó vállalatoknak, szövetkezeteknek és magángazdáiknak teljes egészében meg kell művelniük az agrotechnikai szabályok, a talajvédelmi intézkedések betartásával. A nem mezőgazdasági jellegű vállalatoknak csaka tevékenységük elvégzéséhez szükséges te remtett vagyon rületeket szabad megtartaniuk, az ezen felül levőket át kell adniuk a szocialista mezőgazdasági szervezeteknek megművelés végett. Azok a földterületek, amelyek az országot végleg elhagyó személyek tulajdonában vannak, minden ellenérték megtérítése nélkül az állam tulajdonába mennek át. Ez érvényes a már régebb elköltözöttekre is, valamint azokra a földekre, amelyeknek örökösei nem Romániában élnek. A szántóterület — a legértékesebb mezőgazdasági terület — növelése érdekében a Földművelésügyi Minisztérium és a néptanácsok végrehajtó bizottságai évi terveikben előírják, melyek azok a területek, amelyeket szántóvá alakíthatnak át- Megyénkben a jövő évre 900 hektárral kell bővülnie a szántóterületnek, s ennek érdekében a kataszteri és területrendezési hivatal már azonosította a felszántásra kerülő parcellákat,amelyekből 400 hektár a termelőszövetkezetek, a többi pedig legnagyobbrészt a magángazdaságok tulajdonában van. Még most, az ősz folyamán felszántásra kerülnek. A törvény egyértelműen követi azt a célt, hogy a szántóterület nagysága megmaradjon, illetve a lehetőségekhez mérten, s a feljavítási munkák nyomán bővüljön. Ezt a célt követi az az előírása is, hogy a mezőgazdasági területre épített termelőegységeknek az elfoglalt területnek megfelelő nagyságú más parcellát kell szántóterületté átalakítaniuk és a mezőgazdaságnak átadniuk. A villamos távvezetékeket, gáz- és egyéb csővezetékeket és a távközlési hálózatot is úgy kell ezután tervezni, hogy azok az utak, öntözőcsatornák, töltések mellett haladjanak, így minél kisebb mezőgazdasági területet foglaljanak el, és ne akadályozzák a gépi művelést. Erre a kitételre igazán szükség volt, mert ha végignézünk például a Szépmezőn is, egymást keresztül-kasul szelik, néhol pedig egymással párhuzamosan haladnak a távvezetékek. Minden oszlop töve pedig egy-két (ha nem több) négyzetméter föld kiesését jelenti a művelésből. A 7. új törvény célja tehát tisztán áll előttünk: megtartani minden talpalatnyi szántóföldet. A gyakorlatból azonban azt is tudjuk, hogy majdnem mindenik termelőszövetkezet területén vannak olyan parcellák, amelyeknek szántóként való művelése nemcsak a nagyon alacsony hozam miatt nem kifizetődő, hanem egyenesen káros a talajerózió fokozódása folytán. Mivel a gépállomásoknak nincs olyan traktoruk és váltóekéjük, amely a lejtős oldalakon a szintvonal mentében szántson, pillanatnyilag a lejtősebb oldalakat a szintvonalra merőlegesen szántják, s ez bizony a termőtalaj lemosódását segíti elő. A megoldás az, hogy ezekre a lejtőkre — amíg a megfelelő gépek termelése megkezdődik — kapásnövényeket ne ültessenek, s az évelő takarmányfélék közbeiktatásával, minél kevesebb alkalommal szántsák fel. Achim Victor a továbbiakban kitért azokra a tényekre, amelyek megyénk termelőszövetkezeteiben lépten-nyomon előfordultak a különböző rendeltetésű mezőgazdasági területek átváltoztatása, sok parcella leromlása és a művelésből való kivonása terén. Kaszálókat törtek fel, hogy így helyettesítsék az árvíz által károsított és sorsára hagyott szántóterületet, amely éppen a víztelenítés folytán eliszaposodott ; máshol egy-egy szántó művelését hagyták fel, legelőt létesítettek rajta, s nem is kell beszélnünk azokról az ezer és ezer hektárra rúgó legelőterületekről, amelyek az utóbbi évek folyamán — a karbantartás hiánya miatt — beerdősödtek. A kataszteri hivatal évente megismétlődő ellenőrzésekor minden esetben más-más helyzetet kellett megállapítaniuk, évről évre változott a téeszek I.földleltára". Az új törvény alapján lehetővé válik e »hol a piros, itt a piros" játék felszámolása. A kataszteri felmérés és a szántóföldek termékenységének osztályozása folytán — ez a munka még néhány évet igénybe vesz - - arra is lehetőség adódik majd, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok és a termelőszövetkezetek termelési tervszámait a talaj minősége szerint szabják meg, s így jobban előtérbe kerüljön a vállalatok és téeszek saját erőfeszítése, amellyel a nagyobb hozamot elérik. Bizonyára közérdeklődésre tart számot a törvény hatodik fejezete, amely kimondja, hogy mezőgazdasági területet szerezni csak törvényes öröklés útján lehet, e területek eladását vagy egyéb úton történő megszerzését a törvény kizárja. A föld ésszerű megművelése érdekében azok, akik földet — törvényesen — örökölnek, kötelesek azt továbbra is megművelni, és ehhez a megfelelő szakismereteket elsajátítani. Abban az esetben, ha a törvényes örökösök egyike sem tölti be e követelményt, híz illető mezőgazdasági terület kihasználási joga a megyei néptanács által kijelölt szocialista vállalatra száll. Az örökösök két éven belül kérhetik a terület visszaadását, ha időközben eleget tesznek az előbb vázolt követelménynek, magyarán, megtanulnak gazdálkodni, és megművelik a földet. Ha az örökös kiskorú, a kétéves visszajuttatási határidőt a nagykorúság betöltésének keltétől számítják. A két év letelte után az illető mezőgazdasági terület tulajdonjoga az államra száll- A törvénynek ez az előírása megakadályozza a földek bérbeadását, más szóval a kizsákmányolást. A kataszteri és területrendezési hivatalra nagy feladatok hárulnak a települések belső területén fekvő földterületek felmérésével, azoknak tulajdonjoga felülvizsgálásával, más szóval a telekkönyv adatainak felújításával, hogy a települések belterületén se maradjon megműveletlen vagy ésszerűtlenül kihasznált terület. MAROSI ZOLTÁN Mérlegen a burgonya p* (folytatás az első oldalról) szabad babérjaikon megpihenniük, a jövő évi terméshozamokat még jobban elő ■kell készíteniük — éppen a felhalmozott tapasztalataik alapján. M? A megye termelőszövetkezeteinek — jó részüknek — sem kell elhallgatniuk a [burgonyatermesztésben elért sikereiket, annál is inkább, mert sok esetben nagyobb nehézségeket kellett leküzdeniük,mint az állami vállalatoknak. Az élenjáró téeszek hektárhozama pedig nem s sokkal marad le a fentebb felsorolt eredményektől. Ki kell emelnünk feltétlenül, hogy a jó átlaghozamokat sokkal nagyobbterületen hozták ki, és sok esetben bizony nem csak azokra a parcellákra jutott burgonya, amelyek a legjobban megfelelnek e kultúra követelményeinek, s tervük arra kötelezte őket, hogy — sok esetben — nem éppen kiváló földekre ültessenek pityókát, s ez bizony az átlaghozamukat megnyirbálta. Mindezek ellshere a szentléleki téesz 500 hektáron 27 961 kilós átlagtermést ért el, s ezzel egyenrangúnak ismerhetjük el és dicsérhetjük meg a csernátoni téesz 840 hektáron elért 27 857 kilós átlagtermését. Vetítik majdnem egy sorban halad az élenjárók között a kézdivásárhelyi termelőszövetkezet 26 264 kilós és a katolnai téesz 26 080 kilós átlagos hektárhozammal, amelyet 340, illetve 240 hektár területen valósított meg. Az élenjárók közé kell sorolnunk az esztelneki termelőszövetkezetet is, mint- ahogy — igaz, csak 45 hektáron, de — 23 020 kilós átlagtermést takarított be. És nyilván, a dicséretet azért érdemli ki, mert a többieknél sokkal mostohább talaj- és éghajlati viszonyok között hozta ki ezt a magas hozamot. A burgonyamérleg tanulságainak e rövid ismertetésénél feltétlenül foglalkoznunk kell „az érem másik oldalával" is, azokkal a termelőszövetkezetekkel, amelyeknél a burgonyatermés hektáronkénti hozama jóval a megyei átlag alatt maradt, s ez a jelenség visszavetette a megyei átlagot. Nos, a mérlegben a legalacsonyabb hozammal a köpeci téesz szerepel, mindössze 7 354 kilót ért el hektáronként. A bibarcfalvi téesznél 75 mázsát, a vargyasinál 88 mázsát, a barátinál 93 mázsát mutat ki a mérleg. Az erdővidéki termelőszövetkezetek legnagyobb része a százmázsás átlagon alul maradt, s erre a jelenségre feltétlenül fel kell figyelni, mert ilyen alacsony hozam mellett elmarad az az ösztönző gazdasági tényező — a kifizetődő termelés —, amely az eteljáróknál további erőfeszítésre késztet. Magyarán, ilyen alacsony hozammal ráfizetéses a burgonyatermesztés. E téeszek tervének összeállításánál meg kell gondolni a jövő években a vetésterület kultúrák szerinti elosztását, s csak azokra a parcellákra tervezni burgonyát, amelyek legalább a megyei átlagtermést kihozzák. Tudjuk, persze, hogy sok más tényező is közrejátszik az idézett téeszek idei gyenge hozamainál (műtrágyamenynyiség, sok eső, munkaerőhiány az ápolásnál stb.), de a már ismert gyenge parcellákon kár tovább kísérletezni, termeszszenek azokon oda jobban megfelelő kultúrákat. Külön tanulságot kell levonni azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek nem ilyen mostoha adottságok között dolgoznak, hozamuk mégsem üti a megyei állagot. Ilyen például az illyefalvi téesz — 135 mázsás —, a zabolai téesz — szintén 135 mázsás —, a kovásznai téesz — 140 mázsás —, a polyári téesz — 133 mázsás — átlaghozammal. Hihetetlennek tűnik, de így igaz, hogy az esztelneki téesz 230 mázsás eredményt ér el, s a mellette fekvő, jobb adottságokkal rendelkező Pólyáidban 100 mázsával kevesebbet takarítanak be hektáronként. Itt már nem a talajminőség és az időjárás játszott közre, hanem a polyári téesz egyéb gyengeségei, divatos szóval szubjektív tényezők, amelyeknek felfedése és kiküszöbölése magára a termelőszövetkezetre tartozik. Persze, elkel itt a megyei mezőgazdasági igazgatóság segítő keze is. A burgonyamérleg többi rovatainak ismertetésétől e rövid cikkben el kell tekintenünk, bár azokból is sok tanulság olvasható ki. Következő számainkban azonban visszatérünk néhány olyan vonatkozására, amelyek olvasóink érdeklődésére számot tarthatnak. MEGYEI TIkOK ' " " A csavargyár munkásszálló átadása .Az ipartelepülésnek megyénkben is az volt az áldásos hatása, hogy több ezer embernek munkahelyet, munkalehetőséget teremtett. Ha sok száznak közülük lerövidítette az ingázás távolságát, az iparban elhelyezkedő új alkalmazottaknak viszont éppen ezt az életformát honosította meg. Kézdivásárhely új iparvállalataiban is több ezerre tehető azoknak száma, akik a környező falvakból járnak be dolgozni, egyelőre vállalniuk kell a kétlaldsággal, ingázással járó fáradalmakat. Éppen ezért igen dicséretreméltó a csavargyár mellett felépült munkásotthon, melyet a múlt héten adtak át rendeltetésének. Az első lakók már be is költöztek, a négyszintes épületből a földszint és az első emelet már betelt, s a másik két szintet az új lakók jelentkezési ütemében rendezik be és adják át. Több mint 300 ember ingázásának vet véget a kényelmes munkásszálló, amelyben kétágyas szobákban kap helyet a lakó, s minden két szobának — tehát négy embernek — van külön tusfülkéje, előszobája. Fűtés, meleg víz-szolgáltatás, villany fogyasztás, kéthetenkénti ágyneműcsere t az ágynemű is a szálló tulajdona), a berendezés használata — mindez bele van számolva a havi 12 lejes személyenkénti lakbérbe. A munkásszálló — egyelőre a csavargyári dolgozók számára — véget vet az ingázással járó időveszteségnek, a téli időszakban a sok fagyoskodásnak. Első gyökérkezdeménye tehát annak a folyamatnak, amely a végleges városi életmód felé vezet. M. /• Egy hasznos tapasztalatcsere margójára Górj és Kovászna megyék sok ezer asszonyainak képviselői találkoztak Sepsiszentgyörgyön. Ezúttal is az ismerkedéssel egyidőben értékes tapasztalatcserére került sor, annak megbeszélésére, ahogy a vendég és vendéglátó megyék asszonyai részt vállalnak a politikai és társadalmi élet minden területén, a nőbizottságok munkájában hasznos módszerek felhasználására. A bensőséges találkozó kezdeteként Olténia szép vidékének városaiból és falvaiból érkezett 83 nőbizottsági elnököt, munkásnőket, termelőszövetkezeti tagokat, értelmiségieket az Olt textilvállalat látta vendégül. Ezt követően a vendégek és vendéglátók megtekintették az üzemi napközi otthont, amelynek széppé tételében a vállalat nőbizottsága jeleskedett. Folytatásként pedig a Kovászna megye fejlődését és természeti szépségeit illusztráló Utak című filmet tekintették meg, majd Uzon községbe látogattak el, ahol a községi nőbizottság tevékenységéről tájékozódtak. S a tapasztalatcsere hasznosságának példázására talán elegendő idéznünk Blaga Luciának, a Gorj megyei nőbizottság elnökének meleg szavait : „Sok szép emlékkel, értékes tapasztalatokkal búcsúzunk. Bár több száz kilométer választ el bennünket, arról győződtünk meg, hogy itt is éppen úgy, mint nálunk és hazánk minden táján, az asszonyok, a családban való helytállással egyidőben, a termelőmunkában, a közéleti tevékenységben is egyazon lelkesedéssel dolgoznak pártunk politikájának valóra váltásáért, a XI. pártkongresszus méltó köszöntéséért.“ DARÓCZI FERENC