Megyei Tükör, 1974. december (7. évfolyam, 1281-1284. szám)
1974-12-06 / 1281. szám
Meggyőződésem, hogy a kongresszus összes küldöttei, akárcsak a meghívottak, hazatérve elviszik szervezetükbe azt a szellemet, azt az elhatározást, amely a kongresszus egész munkáját uralta, hogy mindent meg kell tenni, hogy minden munkaterületen egyre erőteljesebben növekedjen a párt vezető szerepe, hogy mindig erősíteni kell a párt és a nép közötti kapcsolatot, hogy állhatatosan harcolni kell a párt sziklaszilárd egységéért. A kommunisták, az összes dolgozók erejére alapozva Amikor Grád János elvtársat, a Bárói városi pártbizottság titkárát megkérdeztük kongresszusi élményeiről, többek között ezeket válaszolta i “ Ötvenkettedik éves vagyok, s nem túlzok, ha azt állítom , eddigi életem legnagyobb élménye, hogy küldöttként vehettem részt a kommunisták legmagasabb fórumán. Szavazatommal járulhattam hozzá építőmunkánk eddigi eredményeit mérlegelő és kommunista jövőnk napfényes távlatát meghatározó dokumentumok szentesítéséhez. Hazafias büszkeséggel tehettem eleget a küldöttekkel együtt pártunk országunk állampolgárai egységes akaratos nyilvánításának diadalra juttatásához, népünk legszeretettebb fiának, NICOLAS CEAUĂESCU elvtársnak pártfőtitkári tisztségébe való újraválasztásához- A kongresszus lelkes hangulatú napjaiban az elismerés és csodálat érzése honolt bennem amikor a dokumentumokból, a pártfőtitkár előadói beszédéből hallhattam, hogyan valósul meg, tökéletesedik a pártvezetés a társadalmi élet minden területén. Miként teljesítette és teljesíti párt történelmi küldetését a hazai és nemzetközi élet leglényegesebb problémáinak ismeretében. Hogyan válik a kommunisták, az összes dolgozók erejére alapozott hatalmas politikai, szervező és mozgósító tevékenység az egész társadalom hajtóerejévé. S hogy milyen tervek, gondolatok fogalmazódtak meg a nagy fórumon? A záróbeszédben pártunk főtitkára örökké emlékezetes szavakban, felhívásban vázolta, mit igényel a jelen és jövő a pártszervektől, és -szervezetektől, a kommunistáktól, az összes felelős tényezőktől dolgozóktól. Most már a tetteké a szó. Teljes lendülettel, kommunistákhoz méltó felelősséggel kell dolgozzék mindenki maga munkaterületén a történelmi jelenntőségű dokumentumok életre hívásáért. Hogyan foglalná össze a tennivalók leglényegesebbjeit baráti viszonylatban ? — Pár szóban nem könnyű elmondani, de megpróbálom. Mindenekelőtt a kongresszusi dokumentumok széles körű népszerűsítésének szükségességével kezdem. Eddig még a szemléltetés, csoportos és egyéni olvasás, közös tévé- és rádióhallgatás módszereit vettük igénybe. Most kezdődik a szervezett tanulmányozás. Szándékomban áll minél több pártalapszervezet tagsága, munkaközösségek előtt beszámolni élményeimről. A tökéletesítését, a munkastílus pártvezetés javítását tartom igen fontos feladatnak. Tevékenységünket, a kollektív vezetés, a demokratikus centralizmus, a bírálat és önbírálat bátor használata kell jellemezze. Döntő fontosságú, hogy a kommunisták, az összes dolgozók körében érvényre juttassuk a szocialista és kommunista erkölcs és méltányosság normáit. Ennek szellemében éljünk és dolgozzunk. Mivel a pártvezetés alapvető láncszemeit a pártcsoportok, alapszervezetek és bizottságok képezik, a városi pártszervezet bürója hangsúlyozottabban foglalkozik ezek munkájának minőségi javításával. A közgyűlések alapos előkészítése, konkrét határozatok hozatala és végrehajtásuk nyomon követése, a vezető funkciókat betöltők és összes párttagok konkrét megbízatásokkal való ellátása és teljesítésük számon kérése, mind a pártmunka minőségének javulását kell eredményezze. Nagyon fontos feladat a személyes felelősség fokozása. Mindezek a párttagok kommunista nevelésének hatékony eszközei is, amelyek kétségkívül a munkához való új eredményekben magatartásban, a termelési konkretizálódnak. Összegezve az elmondottakat, ilyen vonatkozásban is azt kell tennünk amit előadói beszédében pártunk főtitkára, NICOLAS CEAUĂESCU elvtárs kihangsúlyozott . ..Szüntelenül ösztönözzük az újító szellemet a munkában, az eltökélt harcot az elavult ellen, az új felkarolását, a forradalmi szellemet, amely lényegében valamennyi aktivista, egész pártunk tevékenységének jellemzője kell legyen.“ DARÓCZI FERENC A kongresszusi küldött munkahelyén — Úgy érzem, hogy nekünk ebben munkacsarnokban kell életre keltenünk a kongresszus szellemét, hogy az ott megfogalmazott szavak, itt az akarat, a Tettek váltóján át, a gátereken, a cirkunkon, a vég nélküli láncon fussanak a hétköznapok vágányain. — mondja Nagy Zoltán kongresszusi küldöttünk, a kézdivásárhelyi fafeldolgozó egység mestere, az alapszervezet titkára. Mi történik hát a kongresszus utáni héten, az évzárás és az új esztendő előtt egy kongresszusi küldött munkahelyén ? — Ami a terveket és az akaraterőt illeti, valóban újról beszélhetek, hiszen erre serkentett a kongresszus őszintesége, nyilvánossága és az a felelősség, amely az egész nép sorsát vette szemügyre Tulajdonképpen ez tette közérdekűvé mindannyiunk közügyévé a párt XI. kongresszusát. Első ízben fogadtunk el egy olyan programot, amely egy egész nép jövőjét, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom alapelveit, a kommunizmusra való áttérés folyamatát jelölte meg. — Miként hatott ki a kongresszus égkore a munkásnapok hangulatára ? — Már hazajövetelem első napjától minden erőmmel munkálkodom, de ott elfogadott program mielőbbi valóra váltásán. Én minduntalan úgy érzem, hogy a kongresszus nem fejeződött be, mert folytatódik szélsőbb és mind zalmából ott voltunk, rész vehettünk e nagy jelentőségű pártfórumon, minden igyekezetünkkel elősegítsük a pártprogram teljes valóra váltását. Azon leszek, hogy a pártszervezetben, a munkahelyen még eredményesebbé, még élőbbé tegyük a politikai munkát, azt szeretném elérni, hogy ne legyen egyetlen közömbös ember sem, s hogy közös feladatainkat, gondjainkat mindenki a magáénak érezze. Mi eddig is szép eredményeket értünk el, hiszen kilenchavi össztermelési tervünket 117, az árutermelését 116 százalékban teljesítettük. Az elmúlt évben a hulladék 45 százalékát értékesítettük, ebben az évben a kilenc hónap alatt 70 százalékát hasznosítottuk a fahulladéknak. Bútorlécet küldtünk a kovásznai bútorgyárnak, mintegy 70 000 szurkoshordót készítettünk — a tervezett 35 000-rel szemben —, s ebben az évben már 60 OCO hordó készült el. Ezenkívül tetemes nyersanyag-hulladékot küldtünk a kovásznai, balázsfalvi, Piatra Neamt-i forgácslemezgyárnak, hulladékainkból zöldségeskarókat, seprűnyeleket stb. készítünk. Egyszóval, minden hasznosíthatót értékesítünk. Az elmúlt esztendőben hulladék hasznosítására irányuló akciónk a mintegy hatszázezer lej nyereséghez vezetett, az idén, előszámítások alapján, ezt a számadatot túlszárnyaljuk. ’ ARADI ENDRE »fOrd Itkeit A szakszervezet szerepe a néptömegek erőfeszítéseinek egyesítésében A párt mindenkori célkitűzései közé tartozott, hogy minél szélesebb tömeget vonjon be politikájának kidolgozásába és valóra váltásába. Ez sokkal hangsúlyozottabbá válik fejlődésünk elkövetkező időszakában, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése és a kommunizmus útjára való rátérés ugyanis nem képzelhető el az egész nép kezdeményezőkész részvétele nélkül. aktív. A Román Kommunista Párt Programjában olvashatjuk : „A párt megteremti a legjobban megfelelő szervezeti keretet hoz, hogy az egész nép részt vegyen a jit gazdasági-társadalmi élet vezetésében, mivel a szocialista demokrácia fejlesztése alapvető tényező, objektív szükségszerűség a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésében." Ebből a gondolatból kiindulva, ki kell emelnünk a szakszervezetnek mint a legszélesebbkörű tömegszervezetnek a szerepét. A szocialista demokrácia megnyilvánulása talán éppen a szakszervezet soraiban a legkiteljesültebb, ez az a keret, amely több millió dolgozónak teremt lehetőséget személyisége kinyilatkoztatásához, a gazdasági, társadalmi ügyek vezetésébe, irányításába való bekapcsolódásához. A fentiek késztettek arra, hogy felkeressük Hatternay Tibor elvtársat, a Kovászna megyei szakszervezeti tanács elnökét- Azzal a kérdéssel fordultunk hozzá, hogy a XI. kongresszuson elhangzottak — küldöttként vett részt a kommunisták magas fórumán — milyen serkentő erővel hatnak a megyei szakszervezet mozgalomra, milyen lehetőségeit látja szocialista demokrácia elmélyülésének, a a megyei szakszervezet ilyen irányú szerepének ? — őszintén szólva, a kongresszus anyagait hallgatva mind az járt az eszemben, hogy miképpen tudnók még eredményesebbé tenni idehaza a szakszervezeti munkát. Sokat is beszélgettünk a többi küldöttekkel ezekről a kérdésekről. Nyugodtan kijelenthetem, hogy itt a megyében a legnagyobb nehézséget a jó szakszervezeti vezetők kiválasztása jelenti. Azt talán külön mondanom sem kellene, hogy a vállalati szakszervezeteknek óriási lehetőségei lennének, ha az elnökök, a bizottságok legalább félig úgy dolgoznának, ahogyan kellene. A döntésekben ott kellene mindig lenniük, a dolgozók tanácsában nemcsak fizikai jelenlétükre van szükség, hanem aktív résztvevőként kellene segíteniük a vállalat előtti kérdések megoldását. Nem szorul magyarázatra az sem, hogy a szakszervezeti bizottság, maga az elnök, a legjobban ismerhetné a vállalat, az intézmény helyzetét. Nemcsak a bizottság áll a háta mögött, hanem ott vannak a problémakörök szerinti komissziók, a szakszervezeti csoportbürók, ezeket jól fel lehetne használni bizonyos kérdések tanulmányozására. Csak egy példát mondok : ha valamelyik hónapban a dolgozók bizottsága valamilyen társadalmi kérdést vitat meg, a szakszervezeti elnök megbízhatná a neki alárendelt szeneket hogy a vállalat minden részlegén alaposan tanulmányozzák ezt a kérdést, kutassák az emberek véleményét, gyűjtsenek javaslatokat, észrevételeket. A baj az, hogy az elnökök közül nagyon sokan nem veszik komolyan a megbízatást, örvendenek, amikor megválasztják őket, de azontúl semmit sem mozdítanak. Az egyik községi bizottsági elnök felháborodva jött hozzánk, hogy ő tovább nem végzi ezt a munkát. Persze, amikor megválasztották, akkor szívesen vállalta. Mi a magunk részéről igyekszünk mindent megtenni a szakszervezeti elnök tekintélyének növeléséért, segítjük őket problémáik megoldásában. Úgy gondoljuk, a szakszervezeti csoportnak is több beleszólása lehetne a vállalati ügyek rendezésébe. Végeredményben ez az a fórum, ahol az emberek közvetlenül megnyilvánulhatnak, véleményt mondhatnak bizonyos dolgokról. — Nyilván erről van szó. Felkészítőkön soha nem mulasztjuk el hangsúlyozni a szakszervezeti csoportgyűlések fontosságát. Rá akarjuk venni a vállalatvezetőket is, hogy havonta legalább 5-6 csoportgyűlésen vegyenek részt, egymás után kétszer-háromszor menjenek el ugyanannak a csoportnak a megbeszéléseire, és helyben válaszoljanak a dolgozók kérdéseire. Ahogyan NICOLAE CEAUĂESCU elvtárs is mondotta, a szakszervezetnek olyan helynek kell lennie, ahol a munkás elsajátíthatja a párt politikáját, megmondhatja szabadon a véleményét A szakszervezetek arra hivatottak, hogy széles körű politikai-nevelő munkát fejtsenek ki a néptömegek tudatának emelése, ismeretkörük bővítése, az új ember formálása érdekében. Az elkövetkező időszakban minden téren növekszik szakszervezetek szeret*e, épp ezért tökéletesíteniük kell tevékenységüket, hogy a legjobb körülmények között teljesítsék a rájuk háruló feladatokat " — hangsúlyozza az RKP Programja. Ezek az elveknek a megvalósítása a szakszervezeti aktivistáktól is függ. Úgy kell dolgozniuk, hogy a szakszervezeti csoport olyan „kovász“ legyen, amely összefogja a kollektívát, felduzzasztja az erőket. S ha egészségesek ezek a kollektívák, sok minden megoldható. Akkor nem fordulhat elő az, hogy a dolgozók helyben megoldható ügyeikkel is a megyei szaktanácshoz szaladnak, vagy hogy a dolgozók [UNK]?Amára előirányzott gyógykezelési és üdülőjegyek jó részét visszaküldjék címünkre. Ez azt jelenti ugyanis, hogy nem foglalkoztak kellőképpen az emberekkel, elhanyagolták azok ügyes, bajos dolgait. Az elkövetkező időszakban nagy feladataink lesznek. Úgy kell mozgósítanunk az alkalmazottakat, hogy a termelési terveket maradéktalanul végrehajtsák, túlszárnyalják. Remélem, ebben a munkában megfelelő támogatást kapunk szakszervezeti aktivistától, minden mindég dolgozótól. BARÓTI PFITER Tettekkel válaszolunk pártunk főtitkárának felhívására — Kedves Kiss Irén elvtársnő, alkalmam nyílt arra, hogy éppen a kongresszusra való indulás előtt szóba álljak önnel, arra kérve, válaszoljon a kérdésre, milyen gondolatokkal vesz részt a kommunisták e magas fórumának munkálatain. Arra kérem most, visszatérése után, amikor még élénken élnek gondolataiban e nagyszerű napok emlékei, mondja el benyomásait, észrevételeit. — Valóban élnek még emlékezetemben azok a felejthetetlen napok, de leginkább az a momentum maradt meg bennem, amikor egyhangúlag megszavaztuk szeretett és tisztelt vezetőnket, NICOLAE CEAUĂESCU elvtárs újraválasztását a párt főtitkári tisztségébe léVi szavazatunk révén, megvalósult az ogosz nép, az egész ország akarataörömmel és bizalommal adtuk szavazatunkat Románia bel- és külpolitikájára, annak az útnak a dicsőséges folytatására, amelyre testileg és lelkileg vállalkoztunk, és amely a kommunismus, arany jövőnk felé vezet bennünket. Megjegyeztem magamnak NICOAE CEAU$ESCU elvtárs biztatását, azokat a szavakat, amelyek mélyen belem vésődtek: „Felhívom mindannyiukat, kedves elvtársak és barátok, szocialista Románia összes állampolgárait a munkára és a határozott harcra Felhívással fordulok mindannyiukhoz, hogy teljes egységben, semmilyen nehézségtől meg nem hátrálva,változtassuk Romániát még gazdagabb, még erősebb országgá, a szocializmusért, világbékéért vívott harc^aktív osztagáa vá ! “ " Vállalom, hogy munkahelyemen. ft*Í. Olt textilvállalat összes dolgozóival együtt kiváló munkaeredményekkel válaszolunk főtitkárunk felhívására. Ez jelenti majd hozzájárulásunkat az országos vállalás végrehajtásához •' az ötéves terv határidő előtti teljesítéséhez. fis tudják, amit mi papszerű megígérünk, azt meg is tesszük'.