Megyei Tükör, 1975. január (8. évfolyam, 1285-1289. szám)
1975-01-04 / 1285. szám
ív termését eldöntő teendő, a maga sokrétű, mindenre kiterjedő részleteivel,sokszor jelentéktelennek tűnő, de alapjában nagyon fontos apróságaival. Mindenekelőtt azonban — mit is soroljak elsőként — a földalap ésszerű és hasznosítását említeném. A minden, teljes eddig terméketlen, más célokra használt vagy ig igen termő területek ésszerű kihasinlását. S továbbmenve, minden terület jobb termővé tételét, alapos feljavítását. Újdonságot egyébként mit is mondhatnék most, a pártdokumentumok mindennél világosabban megjelölték a mezőgazdász feladatát. A fejlődési szint, emelkedés közismert : 4,6—6 százalék. Mindent, mindennapi teendőt, tervet, előkészületet, a sok évi tapasztalatok hasznosításával, a termésátlagok növelésére kell fordítani. Elnöki munkaprogramom is ezt foglalja magába az év első napjából. A talaj feljavítása, a trágyázás, a műtrágyával és más vegyi anyagokkal való ellátás. És közben a zárszámadó előkészítése, a terv véglegesítése. Persze, bármennyire is igyekszik az elnök rendszerbe, kronologikus sorrendbe foglalni legfontosabb teendőit, a beszéd visszatérő témája mindig az elmúlt évi átlag. De főképpen a lehetőségek, azok az átlagok, amelyeket elérhettek „volna“. S az egykori terméseredmények. A dicsérő oklevelek. No, de talán ebben az évben nem lesz sopánkodásra ok. Mert épülőben a folyó menti védőgát. Hisszük, hogy Kökös ismét ott lesz a kitüntetett téeszek között. Mint annak idején, a téesz csúcséveiben . • A dolgozók egészségének védelméért Oprea Petrét, a megyei egészségügyi igazgatóság főorvosát az új esztendő első munkanapján éppen olyan nehezen kaptuk meg, mint a most eltelt év utolsó napjaiban. Bokros teendői közepette, Dobollóra indultában sikerült szólásra bírnunk. S mert legégetőbb kérdéseiről faggattuk, meg bele is feledkezett kissé a beszélgetésbe. L— Pártunk XI. kongresszusa dokumentumai előirányzatainak megfelelően, az elkövetkező években, de már az 1975-ös esztendőben nagy fejlődés előtt áll a megye, a város lakosságának növekedése eddig nem ismert méreteket ölt, szaporodik az ipari munkásság, mindezzel párhuzamosan természetszerűen nő a gyermekek, a csecsemők száma. Mit tesz a megyei egészségügyi igazgatóság, hogy ilyen körülmények között is az egészségügyi hálózat, a szakemberképzés, az egészségügyi nevelés terén megőrizze azt az előkelő helyet, amelyet eddig munkája révén elért ? . ..Első számú és legfontosabb feladatunk az új kórház és a járóbeteggondozó munkálatainak minél gyorsabb befejezése. Ez nemcsak a betegeink jobb körülmények közötti ellátásának feltétele, hanem az orvosi kutatómunka, a szakirányítás tökéletesebb megszervezésének az alapja is. Az új kórház lesz az az intézmény, amely magas képesítésű szakorvosaival, az egész megye egészségügyi hálózatának igényes, tudományos, módszertanilag modern irányítását, vezetését elláthatja. 1980-ig harmincmillió lejes beruházási alapot kaptunk a megyei egészségügyi hálózat bővítésére : bölcsődéket. Kezdi vásárhelyen új fogászati rendelőt, és egy gyermekotthont folyamán építünk a megyeszékhelyen. Az év befejezzük a zabolai, szentléleki, kökösi, nagybaconi orvosi rendelők építését, Katolnán és Bodokon újak építésébe fogunk. A város lakossága növekedésének arányában szaporodni fog az egészségügyi körzetek száma is — gyermekorvosok és a körzetek jobb ellátása lesz az elsődleges szempont. A felnőtt betegeink kezelése, az új e>ségügyi törvények értelmében egyre inkás intézményi és üzemi rendelők hatásköreue megy át. Ezek felszerelése, felépítése az üzemek, intézmények feladata. Sepsiszentgyörgyön ez a kérdés a megoldás szakaszában van. Üzemeink nagy részében jól is felszerelt, két váltásban dolgozó rendelők vannak, s az új ipari negyedben is alakulgatni kezdtek a dolgok. Nagyobb gondot okoz mindannyiunknak a kézdivásárhelyi ipari negyed orvosi ellátása. Itt sem szakemberhiány a nagy kérdés, hanem a gyár vezetőségének közömbössége. A csavargyár vezetőségétől mindeddig nem sikerült kiharcolnunk, hogy megfelelően felszerelt orvosi rendelőt nyisson, s a női alkalmazottak higiéniai szükségletét a mostani igényeknek megfelelő szinten biztosítsa. Ami a szakemberképzést, egészségügyi nevelést illeti, jól átgondolt, megtervezett program szerint oldjuk meg. Orvosaink egyetemi központokban, az Egészségügyi Minisztérium irányítása, vezetése mellett szerezhetnek szakorvosi képesítést, a városi és falusi körzetek, az üzemek orvosai és a középkáderek és nővérek pedig a megyei kórház szakirányítása alatt fejleszthetik, gyarapíthatják szakmai tudásukat." Megtartani az élenjáró címet A kovásznál Lendület eddigi eredményei közismertek, szükségteln azokat újból felsorakoztatni. Az elnöki iroda falán öt oklevél tanúsítja : 1969 óta a megye kerete. — ilyenkor — új termelési évkezdetkor — a tervszámok teljesítésének gyakorlata vált számunkra újdonsággá, mert magukat a tervszámokat — mondja Kádár Gyula elnök — munkaközösségünk már az elmúlt évben aprólékosan kidolgozta. A tervszámok talán csak annyiban jelentenek újdonságot számunkra, hogy a központ részéről most érkezett meg a végleges jóváhagyás. Ugyanis, az eredeti előirányzattal szemben — szövetkezetünk reálisan mérlegelte a lehetőségeket — kértük a központot, növelje meg kétmillió lejjes évi árutermelési tervünket. Ennek megfelelően készítettük most el évnegyedekre, hónapokra minden egységünk tervelőirányzatait. Célunk: az év első felében esztendei tervünk 60 százalékát megvalósítani, s összhangban pártunknak a kongresszuson elfogadott programjával, minden így kezdtünkkel biztosítani a ránk háruló feladatok maradéktalan teljesítését Mindannyian tudatában vagyunk annak — folytatta Kádár Gyula elnök —, a nagy jelentőségű pártdokumentumok vázolta célkitűzések minden tevékenységi ágban az év első napjától kezdve határozottságot, tettre készséget, a tervek maradéktalan teljesítését követelik meg tőlünk. Ezek a dokumentumok irányt szabtak mindannyiunk hétköznapi tevékenységében. Szilárd elhatározásunk, eddigi eredményeinket túlszárnyalva az első munkanaptól — naponként egyre nagyobb előnyre szert tenni tervünk megvalósításában. — Minden termelési feltételünk megvan célkitűzéseink megvalósításához. Nyersanyagunk biztosítva, az elmúlt év november 25-ével szerződő feleink lefedezték az idei termelésünket. Munkaközösségünk jól összeforrott, lelkes, szakképzett kollektíva. Van tehát akivel, van akinek és van amit termelni. Termékeink — s ezt nem kis büszkeséggel állítjuk — egyre keresettebbek országszerte. Szöveteink, bútoraink iránt fokozott az érdeklődés- Ez arra késztetett bennünket, hogy a munkahelyek bővítésével és korszerűsítésével új mintákat, új termékeket gyártsunk, s meglevő egységeinket új részlegekkel bővítsük. Újdonság lesz ebben az évben szövetkezetünkben a fafaragó-, képkeretező-, zsalugáterkészítő részleg, továbbá ugyancsak ez évben új fonoda, szűcsműhely, optikai részleg működését jelezhetjük a közeljövőben. S a felsorolt célkitűzések közepette tovább folytatjuk minden dolgozó szakképesítését, nem hanyagoljuk el a jövőben sem a kulturális-nevelő tevékenységet (az elmúlt évben agitációs művészbrigádjuk, mint ismeretes, az országos versenyen második, míg tánccsoportjuk a harmadik helyen végzett), szeretnénk hírnevünkhöz méltó eredményekkel ünnepelni a szövetkezet fennállásának 25. évfordulóját s az idén sorra kerülő szövetkezeti kongresszust ... Jó munkát! Senki ne ítéljen el azért, hogy a sportolóinktól mindig többet várunk. Senki se ítéljen el. Magunkban azért — még ha nem is verjük dobra — reálisan felmérjük a tényeket. Tudjuk azt, hogy milyenek a lehetőségeink, képességeink. Ismerjük a vetélytársakét is. Igyekeztünk, s igyekszünk a jövőben is a legjobb munkafeltételeket biztosítani. Két igen fontos tényező viszont a sportolók emberi tulajdonsága kell legyen : a sportszeretet és a sportdicsőség utáni vágy. Senki se ítéljen el, ha sportolóinktól többet várunk-gondolattal kerestük fel Fekete Gábort, a sporttanács alelnökét. Arról faggattuk, hogy mit várhatunk az 1915-ös sportévtől ? — Csúcsévnek tekintem 1975-öt. Mint az ötéves terv utolsó esztendejében, az idén kell teljesítenünk azt, amit az indulásnál célul tűztünk ki : egészen széles alapra helyezni a tömegsportot, országos szintre emelni a minőségit. — Mi tehát a legsürgősebb tennivaló ? — Az anyagi alap biztosítása. Pontosabban: pályák építése, bővítése, korszerűsítése, hogy legyen hol sportolniuk a széles tömegeknek és az élsportolóknak. Az anyagi alap biztosítása mellett döntő a szervezési tevékenység megjavítása. Az egyesületi vezetők aktív tevékenységével rendszeresíthetjük az üzemekben, intézményekben, falvakon a testedzést a minőségi szakosztályokban pedig a kifogástalan, korszerű munkát. Ne feledje el feljegyezni, mert ez mindenkire vonatkozik: fokozni kell a nevelő munkát. Gondolok itt a sportolók öntudatára, magánéletére, sportszeretetére és az olyan emberi tulajdonságaikra, melyek nélkül eredmény nem születik. — Bízva mindannyiunk ünteUen hozzáállásában, a sportbarátok egyre szélesedő tábora reménykedhet . . . — Hogy a kieséssel fenyegetett divízióscsapat akik kilábalnak a veszélyes zónából, hogy olimpiai reménységeink olimpiai kerettagok, olimpikonok gyarapodik, akárcsak a lesznek, és számuk különböző válogatottaké, hogy több tízezerre nő a tömegsport híveinek száma. Mondhatja bárki : nagy tervek. Megcáfolom. Nem ! Valós lehetőségeinkhez, sportolóink képességeihez mért tervek. Ne felejtse el senki, hazánkban a sportmozgalmat törvény védi. A sport nemzeti érdek ... Jó munkát tehát (folytatás az első oldalról) meg — végeredményben egy egész ország nagyszerű munkájának továbbvitelét jelentik, azt sűrítik, sürgetik. A Kolza-vendéglőben, az ifjúsági szilveszterek hagyományos helyén, a közel másfél száz ifjúban újból megacélozódott a cél: a legnagyobb odaadással, a legtisztább őszinteséggel kell részt vállalniuk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésében, Romániának a kommunizmus útjára való vezetésében. Persze, ezek a gondolatok a jókedv forrásai is voltak egyben. Hisz ki ne énekelne, táncolna felszabadultan, ha gazdag évtől búcsúzik ! Ki ne énekelne, táncolna felszabadultan, ha nagy termésű évet köszönt ! Szólt a zene — a népszerű és nagyszerű Szaturnusz-zenekar most is kitett magáért ! —, ballonok pukkantak, viccek, jópofa bemondások csattantak, az egész terem a tánc ritmusára hullámzott a színes forgatagban. Ismeretlenek barátkoztak össze, románok és magyarok úritették egymás egészségére, nagyszerű győzelmeinkre poharukat, fiatal pincérek és pincérlányok sürögtek az asztalok között, az elmaradhatatlan perinkában a megközelithetetlenek is megközelíttettek, a kisorsolt malac visítása zenei aláfestésnek számított, s a boldog tulajdonos törhette a fejét, mi a fenét csináljon vele kivilágos kivirradtig . GAZDAG ÉV UTÁN. REMÉNYTELJES ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Az egyik ismerősöm rosszmájúan jegyezte meg, a Sao Pauló-i nyv síkfutást illetően: ezek a brazilok is, ahelyett, hogy szilveszter éjszakáján ennének, innának, egyszerűen elkezdenek szaladgálni. Persze, nem tudhatjuk, ezeknek — illetve azoknak — a szaladgálóknak, s természetesen az utcákra kitóduló tízezres kíváncsiskodó tömegnek megérte-e az a két-három órai szorongás — sejtésünk szerint a célszalagot elsőnek elszakító Costa Rica-i fiúnak minden bizonnyal igen —, azt viszont állíthatjuk, nekik olyan megszokottá vált az óévtől való búcsúzkodás eme formája, mint nálunk csoportos átlépés egyik esztendőből a másikba. Talán — néhány különcöt eltekintve — el sem tudnók képzelni ezt az utolsó éjszakát egyedül, barátok nélkül, s ha boros pohár nem is koccan mindenütt és mindenkinek a kezében, mégiscsak jelentenek valamit ezek a percek, órák mindannyiunk számára. Az éjfélt jelző óracsengés, a tizenkét órát elkondító harangzúgás sokaknak könnyet csal a szemébe. A textilgyáriaknak örömkönny csillogott szemében. Olyan esztendőt búcsúztattak, amely páratlan sikereket hozott munkaközösségüknek, amelyek tovább öregbítették e munkakollektíva hazai és nemzetközi hírnevét. Sokszor emlegették követendő példaként a sepsiszentgyörgyi textilgyárat, a legnagyobb elismerés pedig akkor érte őket, amikor pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUĂESCU elvtárs Kovászna megyei látogatásakor elismerését fejezte ki eddigi tevékenységükért, és újabb sikerekre buzdította őket. Az óév és újév küszöbén, a pártfőtitkár köszöntő beszédének hatása alatt, a Dózsa György munkásklubban szilveszterező textilgyári alkalmazottak az 1975-ös célkitűzések túlszárnyalására, az ötéves tervelőirányzatok határidő előtti teljesítésére ürítették poharukat. Nem volt hiány jókedvben, vidámságban, erről nagy hozzáértéssel gondoskodtak a textilgyári műkedvelők humorgyártói, közkedvelt énekesei, zenészei. SZOLGÁLATBAN Vonatok jönnek, vonatok mennek. Óraműpontossággal. Megszokott rohanásukkal, észrevétlenül siklanak át az esztendők között. Észrevétlenül, de mindig pontosan, mert hozzáértő emberi kezek irányítják. Szilveszter éjjelén a sepsiszentgyörgyi állomáson Groza Alfréd állomásfőnök és csoportja teljesített éber szolgálatot. — Nagyon forgalmas volt az év utolsó napja — mondja. — Nem kevesebb, mint négyezer utas fordult meg a peronon- Tideanu Viorica pénztárosnő igencsak elfáradt, míg mindenkit kiszolgált Egyébként minden a megszokott ütemben, ritmusban zajlott. Azaz mégsem, mert a többi szolgálattól eltérően, éjfélkor az állomás hangszóróiból is elhangzott a BÜKK. Hogy kinek szólott ? Utasainknak és természetesen a szolgálatos kollégáknak, Dimény Béla és Huc Marchian forgalmistáknak, Kelemen József tolatómesternek, Eftimie Ion fékezőnek, Csatlós József és Kiss Károly váltókezelőknek. ÜGYELETEN /I belgyógyászaton dr. SOUS BAlINA volt az ügyeletes. Beszélgetünk errőlarról, csapongva, ide-oda kalandozva: Hogyan is volt körorvos korában? (1961-ben végzett: „Tyű, a nemjóját, ennek már 13 éve !“). Milyen problémái vannak most ? Az óra mutatója észrevétlenül kúszik az éjfél felé. Kopognak. — Doktor ... — Azonnal. Bocsánat .. . Egyik betegéhez hívták. A szomszédos folyosóról gyermeksírás hallatszik (ott a szülészet). Éjfél, gyermekdal köszönti az 1975-ös évet. Soós doktor betege ágya fölé hajol. Szívelégtelenséges, idősebb ember. Nincs komolyabb veszély. Az orvos nyugtat, nővért mozgásit. A percek gyorsan telnek. Valahol az újévre koccintanak, valahol vidám a hangulat, mulatnak, itt minden csendes, az életért folyik a harc. — A felesége ? — Megszokta már valamennyire, hiszen orvosfeleség. Nekünk ünnep a nyugodt együttlét, mindegy, milyen napon-Dr. Soós Barna mégis boldog új évet kivonhatott feleségének. Bejött hozzá az ügyeletes szobába. Ez lett volna tizedik szilveszterük. Keveset töltöttek együtt eddig a tízből ... INTERJÚ ÚJSZÜLÖTTEL - ÚJ ESZTENDŐBEN — Nos, mit szólt ehhez a legújabb kiadású esztendőhöz ? Nevezzük csak nevén Öt is, mint ahogy a többi dolgokkal kell tennünk: 1975-nek hívják. — O. .. — Igen, szeretem, hogy tömör egymondatban válaszolsz, nem szabad túlbeszélnünk semmit, még akkor sem, ha toluló érzelmeink igyekszenek üdvözölni a várva vártat.A ... — Ne ess túlzásba, kedvesem, nem szabad olyan kishitűen legyinteni, hogy aaá, mert hiszen még minden előtte áll, még minden bizalmunk ebben az 1975-ös esztendőben van, s majd meglátod, mi minden telik ki tőle ! — Ééé__ééc • • • — Na most nagyon-nagyon kérlek, ne haragudj, nem akartalak igazából kishitűséggel vádolni, hiszen hogyan is lehetnél te, drága, hogyan is lehetnél kishitű, ha olyan nagy bizalommal választottad ezt a világot, hogyan is lehetnél kishitű, ha pontosan ennek az 1975-ös esztendőnek az első óráját választottad el induló-elindító társnak egy hosszú (majd meglátod, munka közben, milyen rövid) életútra. — ó ... ó . — Csak ne lepődj meg. Könnyű legyen a lépted itt közöttünk, ahol nem lehet sokat topogni egy helyben- Egyébként mit szólsz? Itt nálunk ebben az esztendőben meg fogsz érni egy nagy csodát — már Neked kicsike lesz, hiszen te is kicsi leszel még hat hónap múlva, alig féléves, mikor itt a felnőttek jelentik a pártnak , végeztünk ezzel a munkaévvel, fogjunk hozzá az 1976-os feladatokhoz ! Íme, a csoda : te csak hat hónapot éltél, de egy-két vonatkozásban már a hetvenhatos esztendőben éldegélsz, nővügetsz tovább Hát nem lesz nagy meglepetés számodra ez ? Ugye, hogy nem is tudsz már szóhoz jutni 9 ’ — Óóó ■ • • Óóó .. . Ne marasztalj, légy szives, majd máskor eljövök még, de most nekem is üdvözölnöm kell ezt a kis havat, kis telet, s a közénk pattant fiatal, öj ESZTENDŐT. PÉTER SÁNDOR ÁKOS KÁROLY GLIGER JÓZSEF CZEGŐ ZOLTÁN Megyénk dolgozói optimizmussal és bizakodással köszöntötték az új évet MEGYEI TÜKOK