Megyei Tükör, 1975. január (8. évfolyam, 1285-1289. szám)

1975-01-04 / 1285. szám

ív termését eldöntő teendő, a maga sok­­­rétű, mindenre kiterjedő részleteivel,­­­sokszor jelentéktelennek tűnő, de alapjá­­ban nagyon fontos apróságaival. Minde­nekelőtt azonban — mit is soroljak el­sőként — a földalap­­ ésszerű és­­ hasznosítását említeném. A minden, teljes ed­­­dig terméketlen, más célokra h­asznált vagy­­ ig igen termő területek ésszerű kih­as­inlását. S továbbmenve, minden terület jobb termővé tételét, alapos felja­­­v­ítását. Újdonságot egyébként mit is mondhatnék most, a pártdokumentumok mindennél világosabban megjelölték a mezőgazdász feladatát. A fejlődési szint, emelkedés közismert : 4,6—6 százalék. Mindent, minden­napi teendőt, tervet, e­­lőkészületet, a sok évi tapasztalatok hasz­nosításával, a termésátlagok növelésére kell fordítani. Elnöki munkaprogramom is ezt foglalja magába az év első napjá­ból. A talaj feljavítása, a trágyázás, a műtrágyával és más vegyi anyagokkal való ellátás. És közben a zárszámadó elő­­­készítése, a terv véglegesítése. Persze, bármennyire is igyekszik az el­nök rendszerbe, kronologikus sorrendbe foglalni legfontosabb teendőit, a beszéd visszatérő témája mindig az elmúlt évi átlag. De főképpen a lehetőségek, azok az átlagok, amelyeket elérhettek „volna“. S az egykori terméseredmények. A dicsé­rő oklevelek. No, de talán ebben az évben nem lesz sopánkodásra ok. Mert épülőben a folyó menti védőgát. Hisszük, hogy Kökös ismét ott lesz a kitüntetett téeszek között. Mint annak idején, a téesz csúcs­éveiben .­ • A­­ dolgozók egészségé­nek védelméért Oprea Petrét, a megyei egészségügyi igaz­gatóság főorvosát az új esztendő első mun­kanapján éppen olyan nehezen kaptuk meg, mint a most eltelt év utolsó napjaiban. Bokros teendői közepette, Dobollóra indul­tában sikerült szólásra bírnunk. S mert leg­égetőbb kérdéseiről faggattuk, meg bele is feledkezett kissé a beszélgetésbe. L— Pártunk XI. kongresszusa dokumen­tumai előirányzatainak megfelelően, az el­következő években, de már az 1975-ös esz­tendőben nagy fejlődés előtt áll a megye, a város lakosságának növekedése eddig nem­ ismert méreteket ölt, szaporodik az ipari munkásság, mindezzel párhuzamosan termé­szetszerűen nő a gyermekek, a csecsemők száma. Mit tesz a megyei egészségügyi igaz­gatóság, hogy ilyen körülmények között is az egészségügyi hálózat, a szakemberképzés, az egészségügyi nevelés terén megőrizze azt az előkelő helyet, amelyet eddig munkája ré­vén elért ? . ..Első számú és legfontosabb feladatunk az új kórház és a járóbeteggondozó munká­latainak minél gyorsabb befejezése. Ez nem­csak a betegeink jobb körülmények közötti ellátásának feltétele, hanem az orvosi kuta­tómunka, a szakirányítás tökéletesebb meg­szervezésének az alapja is. Az új kórház lesz az az intézmény, amely magas képesítésű szakorvosaival, az egész megye egészségügyi hálózatának igényes, tudományos, módszer­tanilag modern irányítását, vezetését ellát­hatja. 1980-ig harmincmillió lejes beruházási alapot kaptunk a megyei egészségügyi háló­zat bővítésére : bölcsődéket. Kezdi vásárhe­lyen új fogászati rendelőt, és egy gyermek­­otthont folyamán építünk a megyeszékhelyen. Az év befejezzük a zabolai, szentléleki, kö­kösi, nagybaconi orvosi rendelők építését, Katolnán és Bodokon újak építésébe fogunk. A város lakossága növekedésének a­­rányában szaporodni fog az­ egészségügyi körzetek száma is — gyermekorvosok és a körzetek jobb ellátása lesz az elsődleges szempont. A felnőtt betegeink kezelése, az új e­­>­sé­gügyi törvények értelmében egyre inkás intézményi és üzemi rendelők ha­­tásköreue megy át. Ezek felszerelése, felépí­tése az üzemek, intézmények feladata. Sep­­siszentgyörgyön ez a kérdés a megoldás sza­kaszában van. Üzemeink nagy részében jól is felszerelt, két váltásban dolgozó rendelők vannak, s az új ipari negyedben is alakul­gatni kezdtek a dolgok. Nagyobb gondot o­­koz mindannyiunknak a kézdivásárhelyi­ i­­pari negyed orvosi ellátása.­­ Itt sem szak­­emberhiány a nagy kérdés, hanem a gyár vezetőségének közömbössége. A csavargyár vezetőségétől mindeddig nem sikerült kihar­colnunk, hogy megfelelően felszerelt orvosi rendelőt nyisson, s a női alkalmazottak hi­giéniai szükségletét a mostani igényeknek megfelelő szinten biztosítsa. A­­mi a szakemberképzést, egészségügyi ne­velést illeti, jól átgondolt, megtervezett program szerint oldjuk meg. Orvosaink e­­gyetemi központokban, az Egészségügyi Mi­nisztérium irányítása, vezetése mellett sze­rezhetnek szakorvosi képesítést, a városi és falusi körzetek, az üzemek orvosai és a k­ö­­zépkáderek és nővérek pedig a megyei kór­ház szakirányítása alatt fejleszthetik, gyara­píthatják szakmai tudásukat." Megtartani az élenjáró címet A kovásznál Lendület eddigi eredmé­nyei közismertek, szükségtel­n azokat új­ból felsorakoztatni. Az elnöki iroda falán öt oklevél tanúsítja : 1969 óta a megye kerete. —­ ilyenkor — új termelési évkezdetkor — a tervszámok teljesítésének gyakorla­ta vált számunkra újdonsággá, mert ma­gukat a tervszámokat — mondja Kádár Gyula elnök — munkaközösségünk már az elmúlt évben aprólékosan kidolgozta. A tervszámok talán csak annyiban je­lentenek újdonságot számunkra, hogy a központ részéről most érkezett meg a végleges jóváhagyás. Ugyanis, az eredeti előirányzattal szemben — szövetkezetünk reálisan mérlegelte a lehetőségeket — kértük a központot, növelje meg kétmil­lió lejjes évi árutermelési tervünket. En­nek megfelelően készítettük most el év­negyedekre, hónapokra minden egysé­günk tervelőirányzatait. Célunk: az év első felében esztendei tervünk 60 száza­lékát megvalósítani, s összhangban pár­tunknak a kongresszuson elfogadott prog­ramjával, minden így kezdtünkkel bizto­sítani a ránk háruló feladatok maradék­talan teljesítését­ Mindannyian tudatában vagyunk annak — folytatta Kádár Gyula elnök —, a nagy jelentőségű pártdoku­mentumok vázolta célkitűzések minden tevékenységi ágban az év első napjától kezdve határozottságot, tettre készséget, a tervek maradéktalan teljesítését köve­telik meg tőlünk. Ezek a dokumentumok irányt szabtak mindannyiunk hétköznapi tevékenységében. Szilárd elhatározásunk, eddigi eredményeinket túlszárnyalva az első munkanaptól — naponként egyre nagyobb előnyre szert tenni tervünk meg­valósításában. — Minden termelési feltételünk meg­van célkitűzéseink megvalósításához. Nyersanyagunk biztosítva, az elmúlt év november 25-ével szerződő feleink lefe­dezték az idei termelésünket. Munkakö­zösségünk jól összeforrott, lelkes, szak­képzett kollektíva. Van tehát akivel, van akinek és van amit termelni. Terméke­ink — s ezt nem kis büszkeséggel állít­­juk — egyre keresettebbek országszerte. Szöveteink, bútoraink iránt fokozott az érdeklődés- Ez arra késztetett bennünket, hogy a munkahelyek bővítésével és kor­szerűsítésével új mintákat, új terméke­ket gyártsunk, s meglevő egységeinket új részlegekkel bővítsük. Újdonság lesz eb­ben az évben szövetkezetünkben a fafa­ragó-, képkeretező-, zsalugáterkészítő részleg, továbbá ugyancsak ez évben új fonoda, szűcsműhely, optikai részleg mű­ködését jelezhetjük a közeljövőben. S a felsorolt célkitűzések közepette tovább folytatjuk minden dolgozó szakképesíté­sét, nem hanyagoljuk el a jövőben sem a kulturális-nevelő tevékenységet (az­ el­múlt évben agitációs művészbrigádjuk, mint ismeretes, az országos versenyen második, míg tánccsoportjuk a harmadik helyen végzett), szeretnénk hírnevünk­höz méltó eredményekkel ünnepelni a szövetkezet fennállásának 25. évforduló­ját s az idén sorra kerülő szövetkezeti kongresszust ... Jó munkát! Senki ne ítéljen el azért, hogy a sportoló­inktól mindig többet várunk. Senki se ítél­jen el. Magunkban azért — még ha nem is verjük dobra — reálisan felmérjük a ténye­ket. Tudjuk azt, hogy milyenek a lehetősé­geink, képességeink. Ismerjük a vetélytár­sa­két is. Igyekeztünk, s igyekszünk a jövő­ben is a legjobb munkafeltételeket biztosí­tani. Két igen fontos tényező viszont a spor­­tolók emberi tulajdonsága kell legyen : a sportszeretet és a sportdicsőség utáni vágy. Senki se ítéljen el, ha sportolóinktól töb­bet várunk-gondolattal kerestük fel Feke­te Gábort, a sporttanács alelnökét. Arról faggattuk, hogy mit várhatunk az 1915-ös­­ sportévtől ? — Csúcsévnek tekintem 1975-öt. Mint az ötéves terv utolsó esztendejében, az idén kell teljesítenünk azt, amit az indulásnál cé­lul tűztünk ki : egészen széles alapra he­lyezni a tömegsportot, országos szintre emel­ni a minőségit. — Mi tehát a legsürgősebb tennivaló ? — Az anyagi alap biztosítása. Pontosab­ban: pályák építése, bővítése, korszerűsíté­se, hogy legyen hol sportolniuk a széles tömegeknek és az élsportolóknak. Az anyagi alap biztosítása mellett döntő a szervezési tevékenység megjavítása. Az egyesületi ve­zetők aktív tevékenységével rendszeresít­hetjük az üzemekben, intézményekben, fal­vakon a testedzést a minőségi szakosztá­lyokban pedig a kifogástalan, korszerű munkát. Ne feledje el feljegyezni, mert ez mindenkire vonatkozik: fokozni kell a neve­lő munkát. Gondolok itt a sportolók öntu­datára, magánéletére, sportszeretetére és az olyan emberi tulajdonságaikra, melyek nél­kül eredmény nem születik. — Bízva mindannyiunk ünteUen hozzá­állásában, a sportbarátok egyre szélesedő tábora reménykedhet . . . — Hogy a kieséssel fenyegetett divíziós­­csapat akik kilábalnak a veszélyes zónából, hogy olimpiai reménységeink olimpiai ke­rettagok, olimpikonok gyarapodik, akárcsak a lesznek, és számuk különböző váloga­tottaké, hogy több tízezerre nő a tömegsport híveinek száma. Mondhatja bárki : nagy tervek. Megcáfo­lom. Nem ! Valós lehetőségeinkhez, sporto­lóink képességeihez mért tervek. Ne fe­lejtse el senki, hazánkban a sportmozgalmat törvény védi. A sport nemzeti érdek ... Jó munkát tehát­­ (folytatás az első oldalról) meg — végeredményben egy egész ország nagyszerű munkájának továbbvitelét je­lentik, azt sűrítik, sürgetik. A Kol­za-vendéglőben, az ifjúsági szil­veszterek hagyományos helyén, a közel másfél száz ifjúban újból megacélozód­ott a cél: a legnagyobb odaadással, a leg­tisztább őszinteséggel kell részt vállalni­uk a sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom megteremtésében, Romániának a kommunizmus útjára való vezetésében. Persze, ezek a gondolatok a jókedv for­rásai is voltak egyben. Hisz ki ne énekel­ne, táncolna felszabadultan, ha gazdag évtől búcsúzik ! Ki ne énekelne, táncolna felszabadultan, ha nagy termésű évet kö­szönt ! Szólt a zene — a népszerű és nagyszerű Szaturnusz-zenekar most is kitett magáért ! —, ballonok pukkantak, viccek, jópofa bemondások csattantak, az egész terem a tánc ritmusára hullámzott a színes forgatagban. Ismeretlenek barát­koztak össze, románok és magyarok úri­tették egymás egészségére, nagyszerű győzelmeinkre poharukat, fiatal pincé­rek és pincérlányok sürögtek az asztalok között, az elmaradhatatlan perink­ában a megközelithetetlenek is megközelíttettek, a kisorsolt malac visítása zenei aláfes­tésnek számított, s a boldog tulajdonos törhette a fejét, mi a fenét csináljon vele kivilágos kivirradtig . GAZDAG ÉV UTÁN. REMÉNY­­TELJES ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Az egyik ismerősöm rosszmájúan je­gyezte meg, a Sao Pauló-i nyv síkfutást illetően: ezek a brazilok is, ahelyett, h­ogy szilveszter éjszakáján ennének, in­nának, egyszerűen elkezdenek szaladgál­ni. Persze, nem tudh­atjuk, ezeknek — il­letve azoknak — a szaladgálóknak, s ter­mészetesen az utcákra kitóduló tízezres kíváncsiskodó tömegnek megérte-e az a két-három órai szorongás — sejtésünk szerint a célszalagot elsőnek elszakító Costa Rica-i fiúnak minden bizonnyal i­­gen —, azt viszont állíthatjuk, nekik o­l­yan megszokottá vált az óévtől való bú­csúzkodás eme formája, mint nálunk csoportos átlépés egyik esztendőből a má­­­sikba. Talán — néhány különcöt eltekint­ve — el sem tudnók képzelni ezt az utol­só éjszakát egyedül, barátok nélkül, s ha boros pohár nem is koccan minde­nütt és mindenkinek a kezében, mégis­csak jelentenek valamit ezek a percek, órák mindannyiunk számára. Az éjfélt jelző óracsengés, a tizenkét órát elkondí­­tó harangzúgás sokaknak könnyet csal a szemébe. A textilgyáriaknak örömkönny csillo­gott szemében. Olyan esztendőt búcsúz­­­tattak, amely páratlan sikereket hozott munkaközösségüknek, amelyek tovább ö­­regbítették e munkakollektíva hazai és nemzetközi hírnevét. Sokszor emlegették követendő­ példaként a sepsiszentgyörgyi textilgyárat, a legnagyobb elismerés pe­dig akkor érte őket, amikor pártunk fő­titkára, NICOLAE CEAUĂESCU elvtárs Kovászna megyei látogatásakor elismeré­sét fejezte ki eddigi tevékenységükért, és újabb sikerekre buzdította őket. Az óév és újév küszöbén, a pártfőtitkár köszön­tő beszédének hatása alatt, a Dózsa György munkásklubban szilveszterező textilgyári alkalmazottak az 1975-ös cél­kitűzések túlszárnyalására, az ötéves tervelőirányzatok határidő előtti teljesí­tésére ürítették poharukat. Nem volt hiány jókedvben, vidámság­ban, erről nagy hozzáértéssel gondoskod­tak a textilgyári műkedvelők humor­­gyártói, közkedvelt énekesei, zenészei. SZOLGÁLATBAN Vonatok jönnek, vonatok mennek. Óra­műpontossággal. Megszokott rohanásuk­kal, észrevétlenül siklanak át az eszten­dők között. Észrevétlenül, de mindig pon­tosan, mert hozzáértő emberi kezek irá­nyítják. Szilveszter éjjelén a sepsiszentgyörgyi állomáson Groza Alfréd állomásfőnök és csoportja teljesített éber szolgálatot. — Nagyon forgalmas volt az év utolsó napja — mondja. — Nem kevesebb, mint négyezer utas fordult meg a peronon- Tid­eanu Viorica pénztárosnő igencsak elfáradt, míg mindenkit kiszolgált Egyébként minden a megszokott ütem­ben, ritmusban zajlott. Azaz mégsem, mert a többi szolgálattól eltérően, éjfél­­kor az állomás hangszóróiból is elhang­­zott a BÜKK. Hogy kinek szólott ? Uta­sainknak és természetesen a szolgálatos kollégáknak, Dimény Béla és Huc Mar­­chian forgalmistáknak, Kelemen József tolatómesternek, Eftimie Ion fékezőnek, Csatlós József és Kiss Károly váltókeze­lőknek. ÜGYELETEN /I belgyógyászaton dr. SOUS BAlINA volt az ügyeletes. Beszélgetünk erről­­arról, csapongva, ide-oda kalandozva: Hogyan is volt körorvos korában? (1961-ben végzett: „Tyű, a nemjóját, ennek már 13 éve !“). Milyen problé­mái vannak most ? Az óra mutatója észrev­étlenül kúszik az éjfél felé. Kopognak. — Doktor ... — Azonnal. Bocsánat .. . Egyik betegéhez hívták. A szomszé­dos folyosóról gyermeksírás hallatszik (ott a szülészet). Éjfél, gyermekdal kö­szönti az 1975-ös évet. Soós doktor be­tege ágya fölé hajol. Szívelégtelensé­­ges, idősebb ember. Nincs komolyabb veszély. Az orvos nyugtat, nővért moz­gásit. A percek gyorsan telnek. Vala­hol az újévre koccintanak, valahol vi­dám a hangulat, mulatnak, itt minden csendes, az életért folyik a harc. — A felesége ? — Megszokta már valamennyire, hi­szen orvosfeleség. Nekünk ünnep a nyugodt együttlét, mindegy, milyen na­pon-Dr. Soós Barna mégis boldog új évet kivonhatott feleségének. Bejött hozzá az ügyeletes szobába. Ez lett vol­na tizedik szilveszterük. Keveset töl­töttek együtt eddig a tízből ... INTERJÚ ÚJSZÜLÖTTEL - ÚJ ESZTENDŐBEN — Nos, mit szólt ehhez a legújabb kiadású esztendőhöz ? Nevezzük csak nevén Öt is, mint ahogy a többi dol­gokkal kell tennünk: 1975-nek hívják. — O. .­. — Igen, szeretem, hogy tömör egy­­mondatban válaszolsz, nem szabad túl­beszélnünk semmit, még akkor sem, ha toluló érzelmeink igyekszenek üdvözöl­ni a várva vártat.­­A ... — Ne ess túlzásba, kedvesem, nem szabad olyan kishitűen legy­inteni, hogy aaá, mert hiszen még minden előtte áll, még minden bizalmunk ebben az 1975-ös esztendőben van, s majd meg­látod, mi minden telik ki tőle ! — Ééé__ééc • • • — Na most nagyon-nagyon kérlek, ne haragudj, nem akartalak igazából kishitűséggel vádolni, hiszen hogyan is lehetnél te, drága, hogyan is lehetnél kishitű, ha olyan nagy bizalommal vá­lasztottad ezt a világot, hogyan is le­hetnél kishitű, ha pontosan ennek az 1975-ös esztendőnek az első óráját vá­lasztottad el induló-elindító társnak egy hosszú (majd meglátod, munka közben, milyen rövid) életútra. — ó ... ó . — Csak ne lepődj meg. Könnyű le­gyen a lépted itt közöttünk, ahol nem lehet sokat topogni egy helyben- E­­gyébként mit szólsz? Itt nálunk ebben az esztendőben meg fogsz érni egy nagy csodát — már Neked kicsi­ke lesz, hiszen te is kicsi leszel még hat hónap múlva, alig féléves, mikor itt a felnőttek jelentik a pártnak , végeztünk ezzel a munkaévvel, fogjunk hozzá az 1976-os feladatokhoz ! Íme, a csoda : te csak hat hónapot él­tél, de egy-két vonatkozásban már a hetvenhatos esztendőben éldegélsz, nő­­vügetsz tovább Hát nem lesz nagy meglepetés számodra ez ? Ugye, hogy nem is tudsz már szóhoz jutni 9 ’ — Óóó ■ • • Óóó .. . Ne marasztalj, légy szives, majd máskor eljövök még, de most nekem is üdvözölnöm kell ezt a kis havat, kis telet, s a közénk pattant fiatal, öj ESZTENDŐT. PÉTER SÁNDOR ÁKOS KÁROLY G­LIGER JÓZSEF CZEGŐ ZOLTÁN Megyénk dolgozói opti­m­­izmus­sal és bizakodással köszöntötték az új évet MEGYEI TÜKOK

Next