Megyei Tükör, 1975. március (8. évfolyam, 1294-1297. szám)

1975-03-07 / 1294. szám

HONPOLGÁROK ! 1975. március 9-én, a Szocialista Egységfront jelöltjeire szavazva, a haza napfényes jövőjére szavaztak, kifejezitek azt az elhatározásotokat, hogy teljes energiával és hozzáértéssel, lelkesedéssel és odaadással dolgoztak a Román Kommunista Pártnak a szocializmus és a kommunizmus romániai felépítésére irányuló nagyszerű programja megvalósításáért ! A Szocialista Egységfront azzal a felhívással fordul az összes választókhoz, tömörüljenek szoros egységben a párt körül, a Központi Bizottság, a párt főtitkára, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs körül, az RKP XI. kongresszusán elfoga­dott határozatok valóra váltásáért, újabb dicsőséges fejeze­tet nyitva ezzel Románia történetében, s biztosítva hazánk előmenetelét a haladás és a civilizáció újabb magaslatai felé. Hat év történelem TÉNYEK, ARCOK, SZÁMOK Ilni esztendővel ezelőtt, egy március eleji napon, a gépkocsi csak nehe­zen, a kerekek megsiratásával kö/.dlitette meg a ké/divásárhelyi ipari negyed épi­tesi ..központját'*, mely egy évvel NICOLAE CR.\U$ESCU elvtárs látoga­tása után már az iparosítás első lépése­it jelentette. Azok, akik jó félszáz évvel ezelőtt egy malmot építettek itt, nem gondolhatták, hogy ebben a megle­hetősen kietlen épületben, a hideg és zord termekben születik meg Kézdi­vásárhely félszázaddal későbbi valósága, és veszi kezdetét a megye iparosítása. Az idő nem volt túl meleg, a dobkálym­ikat még erősen tömték az építőtelepi hivatalno­kok, de kint, a nagy kiterjedésű mezősé­­gén már pirosban állt egy két épület, a mai csavargyár helyén az alapok előké­szítése folyt. A gépkocsi nem is jött bennebb, ott maradt a malomnál, ne­künk az építőtelep vezetője jófajta gumi­csizmákat ajánlott, hogy bejárhassuk a terepet. A gumicsizmákat nem hoztuk fel, mi láttuk a kárát. Valahogy így kezdő­dött . . Aztán tanúi és krónikásai voltunk a. VARGYASI MIKLÓS (folytatása a 3. oldalon) EGYED VILAO pnOMTAlMt. EGWS 0MBTCH 7 í£^ TÜKÖR 10 ^^uorTui. covAUtf^^ AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA Vili. ÉVFOLYAM 1975. március 7., PÉNTEK 1294* szám ARA 50 BÁNI ÉLJEN A SZOCIALISTA EGYSÉGFRONT VÁLASZTÁSI GYŐZELME Lelkes hangulatú népgyűlések a nagy nemzetgyűlési választó­kerületekben A március 9-re kitűzött nagy politikai esemény egyik legjelentősebb szakaszát, az utóbbi hetekben a képviselőjelöltek és választópolgárok közötti gyümölcsöző munkatalálkozók képezték. Az üzemek, mezőgazdasági egységek, intézmények dolgozói és a jelöltek közötti közvetlen kapcsolat nagyszerű alkalmat jelentett annak a lelkesítő mérlegnek az elkészíté­sére, amely a Román Kommunista Párt bölcs vezetésével az utóbbi öt évben ér­tünk el, valamint az elénk táruló ragyogó távlataik tudatosítására. Március első napjaiban megyénkben is éppen úgy, mint szerte az országban, a nagy nem­­zetgyűlési választókerületekben lelkes hangulatú népgyűlésekre került sor. A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház termében Nagy Ferdinánd elv­társ, az RKP Központi Bizottságának tagja, a Kovászna megyei pártbizottság első titkára, az 1-es számú választókerü­let képviselőjelöltje, Bodzafordulón Stanca Constantin elvtárs, az RKP Köz­­ponti Revíziós Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság ,titkára, a 3-as választó­­kerület képviselőjelöltje, Kézdivásárhelyen Richter Éva, a keményítőgyár igazgatója és Szabó Etelka, a megyei helyiipari vál­lalat mérnüknője, a 2-es választókerület képviselőjelöltjei találkoztak a választók­kal. A népgyűléseken a nagy nemzetgyű­­lési képviselőjelöltekkel együtt ott vol­tak a megyei, városi és községi választó­­körzetek képviselőjelöltjei is. A népgyűléseken magasabb szinten foly­tatódott a közvetlen dialógus eddigi si­kereinkről, a XI. kongresszus program­járól s a Szocialis­ta Egységfront kiáltvá­nyáról. Munkások, mezőgazdasági egy­ségek dolgozói, értelmiségiek, szellemi én (folytatása a 2. oldalon) az emberi arcú terverre A március 9-iki választások küszöbén, amikor elkészítjük Kovászna me­gye fejlődésének eddigi mérlegét, és számba vesszük a párt gazdaságfejlesztési politikája révén megnyíló­­állatokat, olyan számadatokkal és arányokkal kell számolnunk, amelyek szinte hihetetlennek­ tűnhettek alig egy évtizeddel ezelőtt Mindaz, ami az elmúlt választás óta, vagy pontosabban hét esztendő alatt, az ország új területi-közigazgatási felosztása után eltelt időben e vidéken megva­lósult, ol­y mértékben alakította át a Kovászna megyei tájak arculatát, e me­gye helységeit, amilyen változásokra a történelem során soha nem kerülhetett sor, ennyire rövid idő alatt. E táj iparosítása és általános gazdasági-társadalmi­­■művelődési fejlődése legmerészebb gondolkodóink álmait és elképzeléseit is t­úlsz­árny­alj­a — a korszerű civilizáció szintjére emeli ezt a vidéket. Több mint 125 évvel ezelőtt Gábor Áron az iparűzés felette szükséges voltáról szólt, és keserűen állapította meg, hogy a szorgalmas és lehetséges székelység útja el van zárva az ipar felé, hogy képességeiről nem adhat szá­mot idehaza. Több mint 75 évvel ezelőtt, ugyanennek a helyzetnek egy még súlyosabb vetületét panaszolja föl Benedek Elek megrendítő cikkeiben és be­szédeiben : e föld népe koldusbotra jutott, már a puszta megélhetést sem ke­reshette saját szülőföldjén. Természetes az, hogy a helyzet gyökeres változását csupán a szocialista társadalom hozhatta meg, az önnön sorsát intéző nép szorgalmát, tehetségét és alkotó­készségét fölszabadítván. A Román Kommunista Párt gazdaságpolitikája, mely a termelő erők ará­nyos, méltányos és harmonikus elosztását, minden vidék és minden helység gyors gazdasági és társadalmi fejlesztését tűzte ki célul, egyszersmind a nem­zeti kérdés marxista-lenini megoldásának alapja is. Lehetetlen elképzelni a különböző nemzetiségű dolgozók közötti teljes jogegyenlőséget, ennek alapvető gazdasági feltételeit figyellmen kívül hagyva. Kovászna megye számára az ed­dig megtett út nem csupán az ipari termelés növekedését, új üzemek termelés­be állítását jelentette, hanem ezer és ezer új lakrész felépítését, művelődési intézmények, iskolák, bölcsődék, óvodák, kórházak és orvosi rendelők építését is, a lakosság összetételének gyökeres megváltozását, anyagi és szellemi élet­­színvonalának emelkedését, műveltségének és lelki életének gyarapodását, a civilizáltabb, emberibb élet lehetőségét. Ez az összetett és elemeiben egymástól elvi­­ oszthatatlan változás a következő ötéves terv folyamán hallatlanul fel­gyorsul, a sok milliárdos gazdasági és szociális beruházás a­z ország fejlett vi­dékeinek sorába emeli megyénket. A felépítendő tucatnyi új üzem, egyszer­smind olyan szociális és kulturális változásokat is sejtetnek, amelyek e vi­dék emberének életét is érzékenyen érintik, összes politikai-társadalmi és mű­velődési szerveink és­­szervezeteink közös nagy feladata, hogy e változások optimális kamatoztatásával, zökkenőmentesen szervezzék meg az átalakulás lényeges emberi feltételeit. Az iskolahálózat fejlesztése, a művelődési mozga­lom megpezsdítése, a művelődési intézmények gyors aktivizálása — mind lé­nyeges elemei a megtervezett jövőnek. Az anyagi változás az embert szolgál­­ja, végső célja, hogy a közösség és az egyes ember nyerjen általa. E vidék román és magyar dolgozói mindenkori történelmük legsodróbb korszakához érkeztek. Feladatunk, hogy az erőket és az emberi szándékokat összefogva, maradéktalanul megfeleljünk a szocialista kor új, növekvő követel­ményeinek, a testvériséget ápolva, az alkotó­készséget mozgósítva, az emberi létekben és értelemben is véghezvigyük a legmesszebbmenő változásokat, meg­valósításuk a párt XI.­kongresszusának elfogadott jövőt építő programot. A március 9-i választásokon erre az új, emberi arcú jövőre adjuk szavaza­tunkat. MAGYARI LAJOS

Next