Megyei Tükör, 1975. december (8. évfolyam, 1333-1337. szám)

1975-12-01 / 1333. szám

r’ ♦ Szeptember 22-i lapszámunkban fő­oldalnál terjedelmesebb cikket közöl­tünk a zöldség- és gyümölcsellátásról, s éppen ezért a Politikai Végrehajtó bi­zottság ülése után nem tértünk ki is­mét erre a kérdésre Vártunk jó két hónapot, hogy a dolgok érlelőd­jenek, az illetékesek intézkedjenek. Az ellá­tásról szóló előző cikkeinkben is azt fejtegettük, hogy nem lehet egyik nap­­ról a másikra gyökeres javulást elérni, mert az ellátás jobbítása kereskedelem feladata, az nem csak a iparnak, a mezőgazdaságnak is hozzá kell járul­nia ahhoz a bővebb választék, a több áru megteremtésével. A zöldség és a gyümölcs azonban még ennyi idő alatt sem érik be. Két hónap nem elegendő az ellátás javítá­sára ezen a vonalon. Mondjuk ezt a­­zért, mert így mutatják a tények, s ha meggondoljuk, minden elméleti eszme­­futtatás nélkül rájövünk arra, hogy az a zöldségmennyiség, amely október ne­gyedikéig nem termett meg ebben az évben, az november huszonnegyediké­ig sem fog megteremni (ezen a napon látogattuk végig ugyanis a sepsiszent­györgyi zöldségüzletek nagy részét), az ol marok, amely nem termett meg októ­ber 4-ig, nem volt kapható egyik zöld­ségüzletben sem. Az idén káposztát sem sarralunk be többet, mint amennyit eddig, mert csak annyi termett, amen­­­nyit mostanáig piacra dobtak a zöld­­ségforgalmazó vállalat üzletei. Azt már nem remélhetjük, hogy máshonnan hozhatnak gyökérzöldséget és káposz­tát, mivel beállt a tél, még ha volna, sem lehetne szállítani. Az idén tehát nem volt elég káposzta és gyökérzöldség a megyében. Sajnos, éppen azok a zöldségfélék hiányzanak, amelyeket meg lehet termelni a megyé­ben is, amelyekhez nem az éghajlat mostoha, hanem azok a szervek és sze­mélyek, amelyek és akik a zöldségter­melésről és -ellátásról kellene hogy gon­doskodjanak. MEGYEI TtÜÜU A Politikai Végrehajtó Bizottság október 14-i ülése szellemében Őrjárat — zölddség ügyben Ezért nem lehet manapság egyetlen murkot, egy szál petrezselymet, egy fej káposztát kapni a szentgyörgyi zöldség­­üzletekben. Némelyikben felajánlják a vevőnek a szárított, műanyagzacskó­­ba csomagolt murkot, de azt sem teszik mindenütt, mert bizonyára tudják, hogy a szárított változatból nem lehet maroklevet kicsavarni a kisgyermekek­nek. Nem szeretném itt azzal elfoglalni a helyet — és az olvasót untatni —, hogy felsoroljam, melyik zöldségüzletben mit lehet és mit nem megtalálni a meg­termett és a raktárban meglévő zöld­ségfélék közül. A lényeg az a jelenség, amelyet a következőkben kell szóvá tennem, mert nem egyedülálló az élel­miszerkereskedelemben. Nos, itt abban jelentkezik, hogy a zöldségüzletek több­ségében az említett napon nem lehe­tett sem hagymát, sem burgonyát, sem almát kapni, holott — a zöldségforgal­­mazó vállalat határozott állítása sze­rint — a raktárakban elegendő men­­­nyiség van felhalmozva ezekből a ter­ményekből. Akkor miért nincs az üz­letekben ? A főtéri (Csíki utcával szem­beni) üzletben az eladó azt válaszolta, hogy „mi ren­delünk, kérem, de nem küldik az árut", a zöldségforgalmazó vállalatnál pedig azzal magyarázzák a jelenséget, hogy az eladók addig nem rendelnek új árut, amíg a régit mind el nem adták, mert különben a nyaku­kon maral, és azt nekik kell megfizet­niük. Vagy két zöldségüzletben tényleg láttam holmi fonnyadt almát, a többi­ekben viszont semmilyen sem volt, ki­véve a régi piaci átalakított üzletet, a­­melyben előrecsomagolt­, szép almát le­hetett kapni, egyetemben az előrecso­magolt pityókával és mindenfajta szá­rított zöldséggel és konzervekkel — no, meg ügyes eladóval, aki ajánlani is tudja áruját. (Az élelmiszerkereskede­lemben, a Háziasszony-üzletek ellátá­sával k­apcsolatosan is azt a magyaráza­tot fűzték a kevés áru és szegényes vá­laszték kialakulásához, hogy az üzlet­­felelős csak annyit rendel, amennyit biztosan el tud adni, s csak a jól kipró­bált választékból, hogy semmi se ma­radjon eladatlan, mert különben neki kell megfizetnie a megmaradt árut.) Nos, úgy vélem, itt van valahol a kutya eltemetve, itt kereshetjük az el­látás kihagyásainak kulcsát. Az eladó javadalmazását a forgalom nagysága (az üzlet tervéhez viszonyított forgalom nagysága) szerint javadalmazzák, de úgy látszik, ez a javadalmazás-növeke­dési arány elenyésző ahhoz képest, a­­melyet az el nem adott áru megfizette­tésével járó veszteség okoz az eladónak Ezért aztán nem rendel friss árut, amíg túl nem adott a régin. A zöldségkeres­k­edelemben pedig a frisseség a minő­ség egyik leglényegesebb összetevője. Az élelmiszerkereskedelemben viszont sok esetben ebből a módszerből kifo­lyólag fogy ki az áru már délben az üzletekből. Ez az a módszer, amely mi­att sohasem lehet felmérni a valós ke­resletet. A zöldségellátásra visszatérve, most már a jövő évi kilátásokat kell szem­ügyre vennünk, mert — amint fentebb említettem — ami októberig nem ter­mett meg, az már nem fog megteremni az idén. De jövőben ? A zöldségtermelő, -feldolgozó és -for­galmazó vállalatnál megtudtuk, hogy a következő idényre a zöldségtermelő téeszek számát 17-ről 9-re csökkentet­ték, tehát a 200 hektár zöldséges terü­let még kevesebb között oszlik meg, a­­mi arra vezet minden bizonnyal, hogy jobban gazdálkodjék vele mindegyik téesz, hiszen húsz hektár hozama már nyom valamit a latban, a téesz bevételi tervében. Az állami mezőgazdasági vál­lalatnak is vissza kell állítania azt a bi­zonyos zöldséges farmot, amelyet a múlt évben felszámolt, és ezt a farmot három fő termékre — gyökérzöldségre, hagymára és káposztára — szakosíta­nia. Mint ismeretes, 1974-ben gyökér­zöldségben és káposztában nem volt hi­ány a megyében, mert ez a farm nagy­mértékben hozzájárult a szükséges mennyiség megtermeléséhez. Ebben az évben azonban megszüntették, s ez meg is látszik a zöldségellátás hiányai­ban. Az 1976—1980-as ötéves tervben sze­repel az a kitétel is, hogy a kézdivá­­sárhelyi üvegházat egyről öt hektárra bővítsék, valamint az is, hogy a zöld­ségvállalat is építsen egy üvegházat öt hektár területen. Nyilván, ha ez a be­ruházás elkészül, nem kell majd 3—400 kilométerről ideszállítanunk a friss zöldséget, megtermeljük mi magunk Addig azonban még hosszú idő telik el, mert a dolgok egyelőre a „tapoga­tózás" fázisában vannak, olyan helyet keresnek ugyanis — nagyon — az üvegháznak, ahol ipari helyesen hőener­gia marad felhasználatlan, s ezzel a hő­vel lehetne fűteni az üvegházat a zöldségvállalatnál mondották. Amint köz­pontjuk nem akar hallani a széntüze­lésre beállított üvegházról, mert sze­rintük az nem kifizetődő, nyersolajra és földgázra pedig nem lehet számíta­ni. A szabadföldi termesztésben viszont nem adódnak ilyen gondok, jövőre leg­alább ezt a részt kell úgy intézni, hogy gyökérzöldség, káposzta és hagy­ma legyen bőségesen. Amíg az üvegház sorsa eldől, talán azzal is foglalkozhat­nának, hogyan lehetne jobban érdekelt­té tenni az üzletek személyzetét abban, hogy a raktárakban található áru ott legyen az üzletben is NEMES ZOLTÁN ar­. 15 ezer hektár termőföld sorsa A megyei mezőgazdasági igazgatóság földalapga­zdálkodási nyilvántartójának e­­gyik rov i­ából két számadatot jegyeztünk ki. Az egyik a termelőszövetkezeti tagok kezén levő szántóterületet foglalja magá­ban, míg a másik a szövetkezeteken kívüli parasztok szántóterületét összesíti. Az e­­­lőbbi 7 853, az utóbbi kategóriába tartozó terület nagysága pedig 7 383 hektár, ös­­­szesen tehát több mint 15 ezer hektárnyi földterületről van szó, sőt, a pontos sta­tisztika kedvéért e számadatot meg kell tol­danunk még több mint hétezer hektár­ral, ugyanis a termelőszövetkezeti és szö­vetkezeten kívüli földművelők állatai 276, illetve 6 967 hektárnyi legelőt vesznek igénybe. Gyakorlatilag ez összesen mint­egy kub­ o kétezer hektárnyi terület, a­­m­ely a megye semmilyen termesztési ter­­ében mindeddig nem szerepelt. Kerti­k, parcellák százaiból tevődik össze az a hatalmas terület, amely teljesen kiesik az illetékes szervek hatás­­köréből-érdekszférájából, a leség, a t­öméshozam itt-ott veteményfő­­szerepel u­­gyan néptanácsi termesztési nyilvántar­tókban, de az ott folytatott gazdálkodás eredményeiről az eddigi következtetések alapján legfeljebb annyit mondhatunk, hogy azok választéka sem a teljes önel­látást nem szolgálta (pontosabban: nem elégítette ki a lehetőségekhez mérten), s piacra sem igen került — legalábbis nem a lehetőségek arányában — e termények­ből értékesítésre. Az okok ismeretesek, hisz azokra NICOLAE CEAUĂESCU elv­társ világosan rá­mutatott a Központi Bi­zottság októberi munkatanácskozásán. Eddig nemigen törődtek azzal, hogy az állami és a szövetkezeti tulajdonban levő területek mellett miként művelik meg a tagság és a szövetkezeten kívüli parasz­tok földjeit. Megyénkben például Bé­rcek, Bodzaforduló, Szitabodza, Bárkány, Dobolló, Magyarhermány 7 383 hektárnyi szántóföldön domboldalain gazdálkod­nak a szövetkezeten kívüliek. De rögzí­tette-e termelési előirányzat azt, hogy mik a gazdálkodók szándékai, vajon a talajnak legmegfelelőbb vetőmagot jut­tatják-e a földbe, megfelelőképpen mí­ve­­lik-e meg a földterületeket ? Arról tudo­másunk volt, hogy az itt elért termésered­mények messze elmaradtak a lehetősé­gektől, s hogy e területekre a kísérleti állomásokból kikerült legjobb vetőmagok sem kerültek (a vetőgumó biológiai érté­ke nagyon alacsony volt). S ugyanakkor közömbös volt e területeken alkalmazott vetésforgó, a gyomirtás, a táperőutánpót­­­lás stb. S végül említsük hogy a napokban megyénkben még azt is, elkészült az összes zöldségfajtára kiterjedő jövő é­­vi termesztési program. A mezőgazdasági igazgatóság beható és tüzetes tanulmány nyomán elő is terjesztette a minisztéri­umba a megye lakosainak ellátását és az előirányzott 10—15 százalékos terméstar­­talékot biztosító termesztési tervet. Ez a terv természetesen a termelőszövetkezeti gazdaságokban levő termesztésen kívül nem hagyta figyelmen kívül a háztáji te­rületeken meglevő termesztési lehetősé­geket, azokat a parcellákat, amelyeken — megfelelő kezdeményezőkészséggel, de főként szervezéssel , csekély gazdálko­dói öntevékenységgel szép eredmény ér­hető el. Nyilvánvalóan, a termelőszövet­kezetek kertészei is megfelelő segítségben részesíthetik azokat a tagokat, akik ház­táji kertjeikben, udvaraikon fóliásházak­kal, korszerűbb term­sztési módszerek alkalmazásával óhajtják hasznosítani a kínálkozó lehetőségeket. Az eredményes zöldségtermesztésnek, a kertészkedésnek a szükséges vetőmagbeszerzéstől a szak­szerű termesztésig szervezeti vannak, a kertészkedés, mint kívánalmas általában minden növénytermesztés, feltételezi szakszerű irányítást, de mindenekelőtt a a vel foglalkozók összefogását. Minden faluhelyen, minden községben a helyi szervek, a néptanács, a mezőgazdaság szakemberei kell foglalkozzanak azzal, hogy minden mezőgazdasági területet mi­vel vetnek be és hogyan művelnek meg. Minden területet bele kell foglalni a ter­mesztési tervbe. Nemcsak az állami gaz­daságok és termelőszövetkezeti területe­ket. A szövetkezeti tagság parcelláit és a szövetkezeteken kívüli földművelők te­rületeit is. Mint értesültünk, a vetőmagellátó vál­lalat gondoskodott arról, hogy a termelő­szövetkezeti tagok és a szövetkezeteken kívüli földművelők megfelelő zöldség­vetőmaghoz­­ jussanak. (A magángazdák ezenkívül gabonájukat elcserélhették ne­mesített fajtára, s mód nyílott arról is, hogy jó minőségű vetőmagfajtát besze­rezzenek. Ez a vetőmagcsere azonban nem ment végbe­ szervezett módon, a legtöb­ben nem vették igénybe a kínálkozó le­hetőségeket.) A jövőben a földművelőkre hárul a feladat, hogy időben és megfelelő mennyiségű zöldségpalánta-mennyiségről gondoskodjanak, s más megyék mintájá­ra kisebb üvegházakban folytassanak szakszerű zöldségtermesztést. ARADI ENDRE I A jövő évi terv előkészítése (folytatás az első oldalról) ga — egy adott ponton rávilágít arra, hogy a régi módszerekkel már nem lehet tovább m nni, sokkal intenzívebben kell rátérni az említett gépesítésre, az új épít­kezési módszerek bevezetésére. A megyei építővállalatnak erre nyújt lehetőséget a házgyár teljes kapacitásá­nak elérése. A napokban beindult a ház­gyár kazánháza — végre megkapták a kellő berendezést ehhez —, mert ettől függ a házgyár tervezett termelőképessé­gének elérése, s ennek folytán a jövő év­ben 900 nagy falmezős lakást tudnak majd felépíteni. Ez pedig majdnem 50 szá­zalékos emelkedés az ideihez képest. Persze­ nem csupán az eredményekhez, a felépített lakások számához képest, ha­nem éppen azon a vonalon jelentős tény, amely az építkezések új módszereinek ki­­terjesztését jelenti. Mert a nagy falmezős építkezés előnye éppen abban áll, hogy sokkal gyorsabb a hagyományos építési módszereknél, lehetővé teszi a nagyob­b arányú gépesítést. Mindenütt az ország­ban erre törekednek az építő vállalatok. Kolozsvár-Napocán például az idén épí­tették az utolsó olyan házat, amelyhez téglát használtak fel.­­ Természetesen, arra is ügyelni hogy az új módszerek bevezetésével kell, ne csökkenjen az épületek falainak hőszige­telő képessége. A nagy falmezős házak­nál a múltban elkövetett hibákat (ame­lyek a belső falfelület izzadásához vezet­tek) kiküszöbölték azzal, hogy most köz­pontilag előírták a falban levő hőszigete­lő réteg vastagságának megkétszerezését. A nagy falmezős épületekben csak első­osztályú lakásokat építenek a jövőben (Kézdivásárhelyen maradt még befejezet­ten néhány harmadosztályú lakóház), s ezeknek falában ásványi vattából áll a hőszigetelő réteg, amely azután megdup­lázva, a téglafalhoz hasonló hőszigetelést nyújt. Az építésben alkalmazandó új módsze­rek nem csak az épület falvázának kiala­­kítását érintik, hanem — egyebek között — a belső kikészítést, a befejező munká­kat is. Itt is az a törekvés, hogy iparosí­tani, gépesíteni, tehát gyorsítani lehessen a munkákat, legyen vége annak a múlt­beli jelenségnek, hogy az épület vázának elkészülte után — amely aránylag gyorsan végbement — az építők, szerelők hosszú hónapokig dolgozzanak a belső szerelésen és az épület befejező munkálatain. Az é­­pítővállalat tehát arra is készül, hogy a jövő esztendőben sokkal nagyobb mér­tékben alkalmazza az új módszereket ezen a vonalon, mert az idei lemaradásból is okult : nem lehet ugyanis annyi parkette­­zőt beállítani, hogy azok a kellő időben végezzenek az ezer számra épülő lakások padlózatával. A parkett helyét így a ra­gasztott pvc-alapanyagú padlónak és az ugyancsak ragasztott mokettának kell el­foglalnia. A vakolás is lassú munkafolya­mat, „szűk keresztmetszet“ az építőipar­ban. A jövőben az előregyártott falfelü­letre kerülő aracet foglalja el a vakolás helyét. Felvitele sokkal gyorsabb és — ami még lényegesebb — tartósabb falfe­lület, mint a vakolat. A balkonokat is e­­lőregyártott módszerrel építik rá a lakó­házakra. Az új módszerek bevezetése több gépet követel meg­ Az építővállalat már ebben az évben megkezdi gépparkjának bővíté­sét. A megfelelő pénzalapok megvannak még egy toronydaru, két nyerges vontató (a nagy falmezők szállításához), egy nagy teljesítményű ekszkavátor, az anyagrako­dáshoz kellő markolók és különböző ál­­lásanyagok beszerzésére. A jövő évben még nagyobb mértékben folytatják a gép­állomány gyarapítását, mert más megyék építővállalataihoz viszonyítva Kovászna megye építővállalata kevesebb géppel rendelkezik. A jövő évi előkészületek közé felsora­koznak a szervezési intézkedések is. Ké­szülnek arra, hogy összevonják az eddig szétszórtan elhelyezett anyagraktárakat és előkészítő műveleteket. Csupán ez az összevonás 45 embert szabadítana fel, s ez a munkatermelékenységnél már sokat nyom a latban. Tervezik egy központi be­tonkeverő állomás létrehozását, amelynek folytán lerövidülnek az anyagszállítások útvonalai, és jobban ellenőrizni lehet majd a készülő beton minőségét is. U­­gyancsak központosítani fogják a beton­­­vas­­ leszabásának műveletét, amelyet ed­dig szintén szétszórtan, minden építőtele­pen külön végeztek el, s így a gépkihasz­nálás is alacsony fokú volt. Megalakíta­nak egy központi műhelyt is, ahol elvé­gezték a különböző szerelési munkák so­rozatban végezhető például a fürdőszobák munkafázisait, mint csaprendszerének összeállítását­. Talán mondanunk sem kell, hogy az új módszerek bevezetése más és több szakis­­meretet tételez fel a vállalat munkásai részéről. Ezen a vonalon is az a lényeg, hogy a növekedés ne számszerű legyen, hanem a meglévő munkáslétszám állan­dósítása és szakismereteinek bővítése. Az állandósítás a vidéki munkaerő egy ré­szének beköltözését jelenti a városokba (a megyeszékhelyen még egy legényszál­­lást építenek a fiatalok számára). A szak­ismeretek bővítésére pedig a téli időszak megfelelő lehetőséget nyújt, s ezzel a le­hetőséggel élnek is, hogy a jövő évben bevezetendő új módszerekhez előkészít­sék a megfelelő szakembereket. 3,

Next