Megyei Tükör, 1975. december (8. évfolyam, 1333-1337. szám)
1975-12-01 / 1333. szám
r’ ♦ Szeptember 22-i lapszámunkban főoldalnál terjedelmesebb cikket közöltünk a zöldség- és gyümölcsellátásról, s éppen ezért a Politikai Végrehajtó bizottság ülése után nem tértünk ki ismét erre a kérdésre Vártunk jó két hónapot, hogy a dolgok érlelődjenek, az illetékesek intézkedjenek. Az ellátásról szóló előző cikkeinkben is azt fejtegettük, hogy nem lehet egyik napról a másikra gyökeres javulást elérni, mert az ellátás jobbítása kereskedelem feladata, az nem csak a iparnak, a mezőgazdaságnak is hozzá kell járulnia ahhoz a bővebb választék, a több áru megteremtésével. A zöldség és a gyümölcs azonban még ennyi idő alatt sem érik be. Két hónap nem elegendő az ellátás javítására ezen a vonalon. Mondjuk ezt azért, mert így mutatják a tények, s ha meggondoljuk, minden elméleti eszmefuttatás nélkül rájövünk arra, hogy az a zöldségmennyiség, amely október negyedikéig nem termett meg ebben az évben, az november huszonnegyedikéig sem fog megteremni (ezen a napon látogattuk végig ugyanis a sepsiszentgyörgyi zöldségüzletek nagy részét), az ol marok, amely nem termett meg október 4-ig, nem volt kapható egyik zöldségüzletben sem. Az idén káposztát sem sarralunk be többet, mint amennyit eddig, mert csak annyi termett, amennyit mostanáig piacra dobtak a zöldségforgalmazó vállalat üzletei. Azt már nem remélhetjük, hogy máshonnan hozhatnak gyökérzöldséget és káposztát, mivel beállt a tél, még ha volna, sem lehetne szállítani. Az idén tehát nem volt elég káposzta és gyökérzöldség a megyében. Sajnos, éppen azok a zöldségfélék hiányzanak, amelyeket meg lehet termelni a megyében is, amelyekhez nem az éghajlat mostoha, hanem azok a szervek és személyek, amelyek és akik a zöldségtermelésről és -ellátásról kellene hogy gondoskodjanak. MEGYEI TtÜÜU A Politikai Végrehajtó Bizottság október 14-i ülése szellemében Őrjárat — zölddség ügyben Ezért nem lehet manapság egyetlen murkot, egy szál petrezselymet, egy fej káposztát kapni a szentgyörgyi zöldségüzletekben. Némelyikben felajánlják a vevőnek a szárított, műanyagzacskóba csomagolt murkot, de azt sem teszik mindenütt, mert bizonyára tudják, hogy a szárított változatból nem lehet maroklevet kicsavarni a kisgyermekeknek. Nem szeretném itt azzal elfoglalni a helyet — és az olvasót untatni —, hogy felsoroljam, melyik zöldségüzletben mit lehet és mit nem megtalálni a megtermett és a raktárban meglévő zöldségfélék közül. A lényeg az a jelenség, amelyet a következőkben kell szóvá tennem, mert nem egyedülálló az élelmiszerkereskedelemben. Nos, itt abban jelentkezik, hogy a zöldségüzletek többségében az említett napon nem lehetett sem hagymát, sem burgonyát, sem almát kapni, holott — a zöldségforgalmazó vállalat határozott állítása szerint — a raktárakban elegendő mennyiség van felhalmozva ezekből a terményekből. Akkor miért nincs az üzletekben ? A főtéri (Csíki utcával szembeni) üzletben az eladó azt válaszolta, hogy „mi rendelünk, kérem, de nem küldik az árut", a zöldségforgalmazó vállalatnál pedig azzal magyarázzák a jelenséget, hogy az eladók addig nem rendelnek új árut, amíg a régit mind el nem adták, mert különben a nyakukon maral, és azt nekik kell megfizetniük. Vagy két zöldségüzletben tényleg láttam holmi fonnyadt almát, a többiekben viszont semmilyen sem volt, kivéve a régi piaci átalakított üzletet, amelyben előrecsomagolt, szép almát lehetett kapni, egyetemben az előrecsomagolt pityókával és mindenfajta szárított zöldséggel és konzervekkel — no, meg ügyes eladóval, aki ajánlani is tudja áruját. (Az élelmiszerkereskedelemben, a Háziasszony-üzletek ellátásával kapcsolatosan is azt a magyarázatot fűzték a kevés áru és szegényes választék kialakulásához, hogy az üzletfelelős csak annyit rendel, amennyit biztosan el tud adni, s csak a jól kipróbált választékból, hogy semmi se maradjon eladatlan, mert különben neki kell megfizetnie a megmaradt árut.) Nos, úgy vélem, itt van valahol a kutya eltemetve, itt kereshetjük az ellátás kihagyásainak kulcsát. Az eladó javadalmazását a forgalom nagysága (az üzlet tervéhez viszonyított forgalom nagysága) szerint javadalmazzák, de úgy látszik, ez a javadalmazás-növekedési arány elenyésző ahhoz képest, amelyet az el nem adott áru megfizettetésével járó veszteség okoz az eladónak Ezért aztán nem rendel friss árut, amíg túl nem adott a régin. A zöldségkereskedelemben pedig a frisseség a minőség egyik leglényegesebb összetevője. Az élelmiszerkereskedelemben viszont sok esetben ebből a módszerből kifolyólag fogy ki az áru már délben az üzletekből. Ez az a módszer, amely miatt sohasem lehet felmérni a valós keresletet. A zöldségellátásra visszatérve, most már a jövő évi kilátásokat kell szemügyre vennünk, mert — amint fentebb említettem — ami októberig nem termett meg, az már nem fog megteremni az idén. De jövőben ? A zöldségtermelő, -feldolgozó és -forgalmazó vállalatnál megtudtuk, hogy a következő idényre a zöldségtermelő téeszek számát 17-ről 9-re csökkentették, tehát a 200 hektár zöldséges terület még kevesebb között oszlik meg, ami arra vezet minden bizonnyal, hogy jobban gazdálkodjék vele mindegyik téesz, hiszen húsz hektár hozama már nyom valamit a latban, a téesz bevételi tervében. Az állami mezőgazdasági vállalatnak is vissza kell állítania azt a bizonyos zöldséges farmot, amelyet a múlt évben felszámolt, és ezt a farmot három fő termékre — gyökérzöldségre, hagymára és káposztára — szakosítania. Mint ismeretes, 1974-ben gyökérzöldségben és káposztában nem volt hiány a megyében, mert ez a farm nagymértékben hozzájárult a szükséges mennyiség megtermeléséhez. Ebben az évben azonban megszüntették, s ez meg is látszik a zöldségellátás hiányaiban. Az 1976—1980-as ötéves tervben szerepel az a kitétel is, hogy a kézdivásárhelyi üvegházat egyről öt hektárra bővítsék, valamint az is, hogy a zöldségvállalat is építsen egy üvegházat öt hektár területen. Nyilván, ha ez a beruházás elkészül, nem kell majd 3—400 kilométerről ideszállítanunk a friss zöldséget, megtermeljük mi magunk Addig azonban még hosszú idő telik el, mert a dolgok egyelőre a „tapogatózás" fázisában vannak, olyan helyet keresnek ugyanis — nagyon — az üvegháznak, ahol ipari helyesen hőenergia marad felhasználatlan, s ezzel a hővel lehetne fűteni az üvegházat a zöldségvállalatnál mondották. Amint központjuk nem akar hallani a széntüzelésre beállított üvegházról, mert szerintük az nem kifizetődő, nyersolajra és földgázra pedig nem lehet számítani. A szabadföldi termesztésben viszont nem adódnak ilyen gondok, jövőre legalább ezt a részt kell úgy intézni, hogy gyökérzöldség, káposzta és hagyma legyen bőségesen. Amíg az üvegház sorsa eldől, talán azzal is foglalkozhatnának, hogyan lehetne jobban érdekeltté tenni az üzletek személyzetét abban, hogy a raktárakban található áru ott legyen az üzletben is NEMES ZOLTÁN ar. 15 ezer hektár termőföld sorsa A megyei mezőgazdasági igazgatóság földalapgazdálkodási nyilvántartójának egyik rov iából két számadatot jegyeztünk ki. Az egyik a termelőszövetkezeti tagok kezén levő szántóterületet foglalja magában, míg a másik a szövetkezeteken kívüli parasztok szántóterületét összesíti. Az előbbi 7 853, az utóbbi kategóriába tartozó terület nagysága pedig 7 383 hektár, összesen tehát több mint 15 ezer hektárnyi földterületről van szó, sőt, a pontos statisztika kedvéért e számadatot meg kell toldanunk még több mint hétezer hektárral, ugyanis a termelőszövetkezeti és szövetkezeten kívüli földművelők állatai 276, illetve 6 967 hektárnyi legelőt vesznek igénybe. Gyakorlatilag ez összesen mintegy kub o kétezer hektárnyi terület, amely a megye semmilyen termesztési terében mindeddig nem szerepelt. Kertik, parcellák százaiból tevődik össze az a hatalmas terület, amely teljesen kiesik az illetékes szervek hatásköréből-érdekszférájából, a leség, a töméshozam itt-ott veteményfőszerepel ugyan néptanácsi termesztési nyilvántartókban, de az ott folytatott gazdálkodás eredményeiről az eddigi következtetések alapján legfeljebb annyit mondhatunk, hogy azok választéka sem a teljes önellátást nem szolgálta (pontosabban: nem elégítette ki a lehetőségekhez mérten), s piacra sem igen került — legalábbis nem a lehetőségek arányában — e terményekből értékesítésre. Az okok ismeretesek, hisz azokra NICOLAE CEAUĂESCU elvtárs világosan rámutatott a Központi Bizottság októberi munkatanácskozásán. Eddig nemigen törődtek azzal, hogy az állami és a szövetkezeti tulajdonban levő területek mellett miként művelik meg a tagság és a szövetkezeten kívüli parasztok földjeit. Megyénkben például Bércek, Bodzaforduló, Szitabodza, Bárkány, Dobolló, Magyarhermány 7 383 hektárnyi szántóföldön domboldalain gazdálkodnak a szövetkezeten kívüliek. De rögzítette-e termelési előirányzat azt, hogy mik a gazdálkodók szándékai, vajon a talajnak legmegfelelőbb vetőmagot juttatják-e a földbe, megfelelőképpen mívelik-e meg a földterületeket ? Arról tudomásunk volt, hogy az itt elért terméseredmények messze elmaradtak a lehetőségektől, s hogy e területekre a kísérleti állomásokból kikerült legjobb vetőmagok sem kerültek (a vetőgumó biológiai értéke nagyon alacsony volt). S ugyanakkor közömbös volt e területeken alkalmazott vetésforgó, a gyomirtás, a táperőutánpótlás stb. S végül említsük hogy a napokban megyénkben még azt is, elkészült az összes zöldségfajtára kiterjedő jövő évi termesztési program. A mezőgazdasági igazgatóság beható és tüzetes tanulmány nyomán elő is terjesztette a minisztériumba a megye lakosainak ellátását és az előirányzott 10—15 százalékos terméstartalékot biztosító termesztési tervet. Ez a terv természetesen a termelőszövetkezeti gazdaságokban levő termesztésen kívül nem hagyta figyelmen kívül a háztáji területeken meglevő termesztési lehetőségeket, azokat a parcellákat, amelyeken — megfelelő kezdeményezőkészséggel, de főként szervezéssel , csekély gazdálkodói öntevékenységgel szép eredmény érhető el. Nyilvánvalóan, a termelőszövetkezetek kertészei is megfelelő segítségben részesíthetik azokat a tagokat, akik háztáji kertjeikben, udvaraikon fóliásházakkal, korszerűbb termsztési módszerek alkalmazásával óhajtják hasznosítani a kínálkozó lehetőségeket. Az eredményes zöldségtermesztésnek, a kertészkedésnek a szükséges vetőmagbeszerzéstől a szakszerű termesztésig szervezeti vannak, a kertészkedés, mint kívánalmas általában minden növénytermesztés, feltételezi szakszerű irányítást, de mindenekelőtt a a vel foglalkozók összefogását. Minden faluhelyen, minden községben a helyi szervek, a néptanács, a mezőgazdaság szakemberei kell foglalkozzanak azzal, hogy minden mezőgazdasági területet mivel vetnek be és hogyan művelnek meg. Minden területet bele kell foglalni a termesztési tervbe. Nemcsak az állami gazdaságok és termelőszövetkezeti területeket. A szövetkezeti tagság parcelláit és a szövetkezeteken kívüli földművelők területeit is. Mint értesültünk, a vetőmagellátó vállalat gondoskodott arról, hogy a termelőszövetkezeti tagok és a szövetkezeteken kívüli földművelők megfelelő zöldségvetőmaghoz jussanak. (A magángazdák ezenkívül gabonájukat elcserélhették nemesített fajtára, s mód nyílott arról is, hogy jó minőségű vetőmagfajtát beszerezzenek. Ez a vetőmagcsere azonban nem ment végbe szervezett módon, a legtöbben nem vették igénybe a kínálkozó lehetőségeket.) A jövőben a földművelőkre hárul a feladat, hogy időben és megfelelő mennyiségű zöldségpalánta-mennyiségről gondoskodjanak, s más megyék mintájára kisebb üvegházakban folytassanak szakszerű zöldségtermesztést. ARADI ENDRE I A jövő évi terv előkészítése (folytatás az első oldalról) ga — egy adott ponton rávilágít arra, hogy a régi módszerekkel már nem lehet tovább m nni, sokkal intenzívebben kell rátérni az említett gépesítésre, az új építkezési módszerek bevezetésére. A megyei építővállalatnak erre nyújt lehetőséget a házgyár teljes kapacitásának elérése. A napokban beindult a házgyár kazánháza — végre megkapták a kellő berendezést ehhez —, mert ettől függ a házgyár tervezett termelőképességének elérése, s ennek folytán a jövő évben 900 nagy falmezős lakást tudnak majd felépíteni. Ez pedig majdnem 50 százalékos emelkedés az ideihez képest. Persze nem csupán az eredményekhez, a felépített lakások számához képest, hanem éppen azon a vonalon jelentős tény, amely az építkezések új módszereinek kiterjesztését jelenti. Mert a nagy falmezős építkezés előnye éppen abban áll, hogy sokkal gyorsabb a hagyományos építési módszereknél, lehetővé teszi a nagyobb arányú gépesítést. Mindenütt az országban erre törekednek az építő vállalatok. Kolozsvár-Napocán például az idén építették az utolsó olyan házat, amelyhez téglát használtak fel. Természetesen, arra is ügyelni hogy az új módszerek bevezetésével kell, ne csökkenjen az épületek falainak hőszigetelő képessége. A nagy falmezős házaknál a múltban elkövetett hibákat (amelyek a belső falfelület izzadásához vezettek) kiküszöbölték azzal, hogy most központilag előírták a falban levő hőszigetelő réteg vastagságának megkétszerezését. A nagy falmezős épületekben csak elsőosztályú lakásokat építenek a jövőben (Kézdivásárhelyen maradt még befejezetten néhány harmadosztályú lakóház), s ezeknek falában ásványi vattából áll a hőszigetelő réteg, amely azután megduplázva, a téglafalhoz hasonló hőszigetelést nyújt. Az építésben alkalmazandó új módszerek nem csak az épület falvázának kialakítását érintik, hanem — egyebek között — a belső kikészítést, a befejező munkákat is. Itt is az a törekvés, hogy iparosítani, gépesíteni, tehát gyorsítani lehessen a munkákat, legyen vége annak a múltbeli jelenségnek, hogy az épület vázának elkészülte után — amely aránylag gyorsan végbement — az építők, szerelők hosszú hónapokig dolgozzanak a belső szerelésen és az épület befejező munkálatain. Az építővállalat tehát arra is készül, hogy a jövő esztendőben sokkal nagyobb mértékben alkalmazza az új módszereket ezen a vonalon, mert az idei lemaradásból is okult : nem lehet ugyanis annyi parkettezőt beállítani, hogy azok a kellő időben végezzenek az ezer számra épülő lakások padlózatával. A parkett helyét így a ragasztott pvc-alapanyagú padlónak és az ugyancsak ragasztott mokettának kell elfoglalnia. A vakolás is lassú munkafolyamat, „szűk keresztmetszet“ az építőiparban. A jövőben az előregyártott falfelületre kerülő aracet foglalja el a vakolás helyét. Felvitele sokkal gyorsabb és — ami még lényegesebb — tartósabb falfelület, mint a vakolat. A balkonokat is előregyártott módszerrel építik rá a lakóházakra. Az új módszerek bevezetése több gépet követel meg Az építővállalat már ebben az évben megkezdi gépparkjának bővítését. A megfelelő pénzalapok megvannak még egy toronydaru, két nyerges vontató (a nagy falmezők szállításához), egy nagy teljesítményű ekszkavátor, az anyagrakodáshoz kellő markolók és különböző állásanyagok beszerzésére. A jövő évben még nagyobb mértékben folytatják a gépállomány gyarapítását, mert más megyék építővállalataihoz viszonyítva Kovászna megye építővállalata kevesebb géppel rendelkezik. A jövő évi előkészületek közé felsorakoznak a szervezési intézkedések is. Készülnek arra, hogy összevonják az eddig szétszórtan elhelyezett anyagraktárakat és előkészítő műveleteket. Csupán ez az összevonás 45 embert szabadítana fel, s ez a munkatermelékenységnél már sokat nyom a latban. Tervezik egy központi betonkeverő állomás létrehozását, amelynek folytán lerövidülnek az anyagszállítások útvonalai, és jobban ellenőrizni lehet majd a készülő beton minőségét is. Ugyancsak központosítani fogják a betonvas leszabásának műveletét, amelyet eddig szintén szétszórtan, minden építőtelepen külön végeztek el, s így a gépkihasználás is alacsony fokú volt. Megalakítanak egy központi műhelyt is, ahol elvégezték a különböző szerelési munkák sorozatban végezhető például a fürdőszobák munkafázisait, mint csaprendszerének összeállítását. Talán mondanunk sem kell, hogy az új módszerek bevezetése más és több szakismeretet tételez fel a vállalat munkásai részéről. Ezen a vonalon is az a lényeg, hogy a növekedés ne számszerű legyen, hanem a meglévő munkáslétszám állandósítása és szakismereteinek bővítése. Az állandósítás a vidéki munkaerő egy részének beköltözését jelenti a városokba (a megyeszékhelyen még egy legényszállást építenek a fiatalok számára). A szakismeretek bővítésére pedig a téli időszak megfelelő lehetőséget nyújt, s ezzel a lehetőséggel élnek is, hogy a jövő évben bevezetendő új módszerekhez előkészítsék a megfelelő szakembereket. 3,