Megyei Tükör, 1976. március (9. évfolyam, 1346-1350. szám)

1976-03-01 / 1346. szám

világ i­no­rtorjai, egyesüljetek ! AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA A harcos forradalmi szellem és magas elvszerűség­ jegyében A munka iránti ú­j magatartás kialakításáért A politikai, ideológiai nevelés, a szak­mai képzés és általános ismeretgazda­­gítás olyan vetüülete a pártmunkának, amely biztosítja a dolgozók aktív, tu­datos részvételét a termelőmunkában, hozzájárulva egyben személyiségük sokoldalú fejlődéséhez, képessé teszi őket­­arra, hogy megértsék a pártunk programjába foglalt nagyszerű célkitű­zéseket, és azok életre hívásáért önfel­áldozóan dolgozzanak. Ez a gondolat képezte az alapját a bodoki pártalap­­szervezet közgyűlésének, amelyen a szocialista tudatformálás eredményei és feladatai kerültek megvitatásra. .S hadd írjuk meg azt is, hogy ritkán hal­lottunk ilyen körültekintéssel, doku­mentáltan elkészített beszámolót. A beszámoló magas fokú igényességgel, az 1971 novemberi pártplenáris, a XI. pártkongresszus dokumentumainak fé­nyében elemezte az ideológiai nevelés terén elért eredményeket, hogy ez­ mennyiben hatott és hat az emberek magatartására. Úgy véljük, hogy eddigi nevelőmun­kánk eredményei közé tartozik az a tény is, hogy a párttagok egyre hatá­rozottabban fellépnek a szocialista ön­tudattal idegen, a kommunista erkölcs és méltányosság elveivel összeegyez- DARÓCZI FERENC (folytatása a 2. oldalon) Az RKP vezette demokratikus erők győzelme 1945. március­­-a örökké úgy fog él­ni az ország népének emlékezetében, mint az 1944 augusztusában a fegyve­res felkeléssel megkezdett forradalmi átalakulás folyamatának egyik legje­lentősebb állomása, melynek során a munkásosztály a parasztsággal és a többi dolgozókkal szövetségben kira­gadta a­ hatalmat a kizsákmányoló osz­tályok kezéből, az ország dolgozó népe saját sorsának irányítójává vált, meg­teremtette a lehetőséget az új szocia­lista társadalom építésére Romániában. E­zen a kora tavaszi napon alakult meg az ország első demokratikus kormánya, a munkás-paraszt szövetség, a most már halaszthatatlan demokratikus for­­radalmi átalakulás jegyében mintegy kifejezéseként annak a széles körű­ e­­gy­­ik­ működésnek, mely az ország társadalmi és politikai életének mély­reható forradalmi átalakulását sürget­ték A felszabadulás utáni évek bizonyít­ják a Román Kommunista Párt marxis­ta-leninista politikája stratégiájá­nak és taktikájának helyességét, tanús­kodnak a párt szervező erejéről, arról és képességéről, hogy maga köré tömö­rítse a forradalmi harcban a dolgozók széles tömegeit. Az IIKP az egész nép eszményeinek-, célkitűzéseinek hordo­zója, következetesen be­vonja a párt zászlaja alá a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, az ifjúságot, asszonyokat, az ország összes dolgozóit, nemzetiség­re való tekintet nélkül, és kifejlesztette kapcsolatait más pártokkal és politikai szervezetekkel, beleértve a polgári pár­tok baloldali csoportosulásait. Ennek eredményeként jött létre az Országos Demokrata Arcvonal. A kor krónikája addig példátlanul heves és átfogó társadalmi harcokat, forradalmi lendületet jegyez föl, mely átfogta az összes társadalmi osztályokat és rétegeket. Miközben a hadsereg részt vett az antihitlerista háborúban, a mun­kások egyöntetűen válaszolva a Kom­munista Párt felhívására ,,Mindent a frontért, mindent a győzelemért!“ — megszakítás nélkül dolgoztak a népgaz­daság helyreállításáért, a lakosság és a front ellátásáért. A munkások támogatásával a dolgozó paraszt­ság felosztotta a nagybirtokokat, a naptömegektől elindult.A politi­kai harc abban csúcsosodott ki, hogy birtokukba vették a község- és várme­gyeházakat. Az utcán tüntetések és fel­vonulások révén a dolgozók milliói ad­tak egyértelműen kifejezést elhatáro­zásuknak, hogy az ország élére egy de­mokratikus, a dolgozó nép érdekeiért küzdő kormányt akarnak. Ez 1945 már­cius 6-án teljesedett. Ezen a napon ik­tatták be az ország és a­z egész nép de­mokratikus forradalmi törekvéseit ki­fejező első demokratikus kormányt, dr. Pe­tr­u Groza vezetésével. „A márci­us 6-i történelmi jelentőségű győzelem — mondotta pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs —, a néptömegeknek, a Román Kommunista Párt vezetésével vívott forradalmi har­cának eredménye, melyet a régi tőkés földesúri hatalom felszámolásáért, egy új társadalmi rend létrehozásáért ví­vott. A Groza-kormány, melynek meg­alakulása sem egy egyszerű kormány­cserét jelentett, hanem a politikai rend­szer megváltozását hazánkban: a mun­kások és parasztok forradalmi demok­ratikus hatalmának beiktatását. Az 1945-ös kora tavasz­i győzelem emlé­kénél, minden évfordulója hazafias büsz­keséggel tölt el mindannyiunkat azo­kért a ragyogó eredményekért, amelye­ket azóta értünk- el, s egyúttal arra buzdít, hogy újabb fokozott lendülettel dolgozzunk a párt XI. kongresszusa ha­tározatainak vallóra váltásáért. LAKÁSÉPÍTÉS Öt esztendő alatt 5 fős trömbh­ázlakás épült Kovászna megyében. S­ink­­a sem­­mib­ől indultunk a megyésítés évében, s ma a megyeszékhely új negyedei hatá­rozzák meg a város arculatát. De új la­­kónegyedek születtek a megye minden városában, Kézdivásárhelyen éppúgy, mint Bodzafordulón, Baróton vagy Ko­­vásznán. (Cikkünk a 4—5. oldalon) 19*/­7­975 IX. ÉVFOLYAM 107­1. MÁRCIUS 1., 1346. szám HÉTFŐ ÁRA 50 BÁNI Felkészülten várjuk a tavaszt! Bármily hosszúra is nyúlt a telünk, a mai nappal beléptünk a tavasz első hónapjába. Hogy mindenütt jól telel­tek-e az őszi vetések, az majd kitűnik a későbbiekben, annyi azonban máris nyilvánvaló: a tartós hótak­aró haszná­ra járt talajnak, vetésnek egyaránt, sőt, mondh­atnók eddig igazán eszmé­nyi idő kedvezett a mezőgazdaságnak. Az időjárás azonban tudjuk jól sze­szélyes, két-három héten belül a fa­gyos évszakot meleg napok­­válthatják fel, ezért a legfőbb tennivaló : a tüzetes tavaszi előkészület megtétele. Minden mezőgazdasági egység vezetője nézzen jól körül saját portáján, kövessen el mindent a nagy tavaszi mezőgazdasági nyitány zökkenőmentes lendületéért, vagyis azért, hogy nyomban a rajtnál időt nyerjünk. A napokban a megyei mezőgazdasági parancsnokság behatóan elemezte a ta­vaszi előkészületek jelenlegi stádiu­mát, és átfogó intézkedési tervet készí­tett a soron levő legsürgősebb teendők­ről. Mi tetszik ki ebből a részletes munkaprogramból? H Ha tömören sum­máznék a legfőbb tennivalókat, akkor az eddig elvégzett sokrétű munkálat is­meretében az intézkedési tervnek fő­ként azokra a fejezeteire kell utal­nunk, amelyek a gépjavítástól a vető­magszükséglet beszerzéséig, a talaj táp­­anyag-utánpótlásának, a műtrágya, a gyomírlőszerek biztosításától a zöld­séges, a gyümölcsös sürgető, halasztást nem tűrő teendőire vonatkoznak. A parancsnokság megállapítása szerint a gépesítők befejezték a traktorok és az összes mezőgazdasági gépek javítását. Fő napokban a vezetőkön a sor, hogy megyénk gépjavító központjaiban, állo­másain, az állami gazdaságok műhelyei­ben tüzetesen ellenőrizzék és vizsgál­ják felül az egész gépparkot, a gépállo­mások pedig időben rendel­jék meg a köröspataki ellátási központtól az egész kampányban szükséges cserealkatré­­szeket, hogy a munkálatok idején nél­külözhetetlen alkatrészek ne okozzanak kiesést, s a gépparkok állandóan a tel­jes kapacitással üzemelhessenek. Jóllehet, a megyei mezőgazdasági szervek idejekorán gondoskodtak a ve­tőmagszükségletről, egyes gazdaságok mégsem szerezték be a teljes mennyi­séget. Bár a vetőmagellátási helyzet­kép kielégítő, mégis a gondatlanság folytán több egység vetőmagkészlete kiegészítésre szorul- Kövessünk el min­dent, hogy az összes határrészekben bő­(folytatása a 2­ oldalon) Az 1­­­6-os székely felkelés­ a közös társadalmi harc jelentős mozzanata .A XVI. századi hűbérellenes mozgalmak kiemelkedő eseményét jelenti a közszékelyek 1596-os lázadása, melynek 580. évfordulójáról ma megbecsüléssel emlékezik meg szocialista hazánk. Népünk haladó harci hagyományainak sorá­ba szervesen illeszkednek be a székelyek sorozatos társadalmi küzdelmei, me­lyek­ a XVI. század második felében csúcsosodnak meg­ megújuló népi mozgal­makká. A XVI. század egyébként a hűbérellenes harcok évszázada, ezek nyitányát a székely Dózsa György vezette hatalmas parasztháború jelenti, mely csak érinti még a Székelyföldet, de ezt követően­­­ közszékelyek csaknem félévtize­­denként tagadnak fegyvert jogaik megvédéséért, „a régi székely szabadság“ helyreállításáért, mely az erdélyi fejedelemségben mindinkább terjedő teljes feudalizálás prédájává vált. Ez a „régi székely szabadság “ olyan társadalmi szervezetet jelentett eredetileg, mely a katonáskodó nép tagjainak viszonyla­gos jogegyenlőséget szavatolt. Ám a hűbériség terjedése Székelyföldön jen a XVI. században kezdődött, e század már Székelyföld feudalizálásának betető­zését jelenti. A székely társadalomból kiemelkedő primori rend, valamint a lófők közül meggazdagodott kevesek hatalmi eszközökkel jobbágyi sorsba süllyesztik a közszékelyek tömegeit. E folyamat az erdélyi fejedelemség kiala­kulása után meggyorsul, és a XVI. század derekára jószerével már semminemű különbséget nem fedezhetünk fel a vármegyék s a székely székek társadalmi berendezkedése között. A folyamat egyik legfájóbb jelensége — mely a szé­kely közrendnek haragját leginkább meghatározta —, az adományos hi­sbér­­urak betelepítése volt. János Zsigmond, majd a Báthori család magánbirtoká­nak tekintette a Székelyföldet, s azt hívei között osztotta szét. A közszékely­­ség tömegeit már nem egyénenként, hanem fal­vanként kötelezik jobbággyá lenni, s a kialakuló 100—150 jobbágylelkes birtokok lényegében a belső­­erdélyi, több ezer holdas domíniumoknak felelnek meg. A betelepített adomá­nyos főurak elleni gyűlölet mellett a székely társadalom maga is megoszlik, kibékíthetetl­en ellentét születik a jobbágyságra vetett közszékelyei­, ez nincs­telen katonai, és a főrendiek között. A XVI. században sorozatosan kitörő köz­székely felkelések a hűbériség teljes felszámolását tű­­zik ki célul, s az „ősi székely jog“ alapján pusztítják el a hűbérurak házait és birtokait. A sorozato­san­ vérbe fojtott, de rendre meg-megújuló harcok az 1562-es nagy felkelésben csúcsosodnak ki, melyet maga János Zsigmond ver le.­­Az 1562-es felkelés mé­retei csak Dózsa forradalmának tömegbázisával hasonlíthatók össze. Az Agyagfal­vára összegyűlt székelység vezéreik, Pálfalvi Nagy György és Gyepesi M. L. (folytatása a 7. oldalon)

Next