Megyei Tükör, 1976. április (9. évfolyam, 1351-1354. szám)
1976-04-05 / 1351. szám
látók a nemlátókért Számos nemzetközi szervezet évét, napját jegyezzük föl kalendáriumainkba, mindeniknek meg is van a maga kisebb vagy nagyobb haszna. 1976. április 7-e azonban valahogy különleges jelentőséget kap ezeknek a nemzetközi napoknál a sorában. Különlegességének hordozója épp az a mély humanizmus, emberek millióin való segíteni akarás, mely a nemzetközi összefogások legnemesebbjeit jellemzi Április hetedikét, a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet a vakság elleni harcnak szentelte. Ne gondoljunk puszta megemlékezésre, sokkal nagyobb jelentősége van nemzetközileg ennek a napnak. A látási fogyatékosok, illetve valok aránya az átlagnépességben, egy 1965-ös statisztikai adat szerint , 400 a százezer látó között az elmaradt népeknél. Ezt a szomorú adatot azzal kell kiegészítenünk, hogy míg 1965-ben a vakok száma világszerte tízmillióra volt tehető, most 16 milliót tartanak nyilván nemzetközileg. Arra a kérdésünkre, miért épp a vakság kérdésének szentelték ezt a nemzetközi napot, és nem — mondjuk — a leprásoknak, dr. TIHANYI LÁSZLÓ főorvosnak és dr CHERESTER JÁNOS szakorvosnak, többek között a fenti statisztikás adat volt a válasza. — Ez a tizenhatmilliós szám a száad végére — bármilyen hihetetlenül is hangzik — harmincmillióra emelkedhet, ha nem kerül sor nemzetközi erőfeszítések sorozatára, anyagi és szellemi áldozatokra ebben az időszakban. A végső cél a megelőzés és gyógykezelés mellett a következő: ,,A vakok, akár korábban, akár késeibben vesztették el szemük világát, minden sajátosságuk ellenére, a látók munkaközösségébe beilleszkednek, bizonyos munkaterületeken a látókkal egyenértékű, sőt, az átlagot is felülmúló tevékenységet fejthetnek ki. A tapasztalatok és kísérletek is azt igazolták, hogy megfelelő munkakörökben eredményük hasonló az épekéhez. Aki közöttük munkaképtelen, elsősorban nem vakság miatt azGyógypedagógiai pszichológia, szerkesztette Illyés Gyuláné, Akadémiai kiadó, 1963) — Amint mondottuk, s az idézet is alátámasztja, végső cél csak egy lehet, a lehető legteljesebb értékkel vissza-, illetve belehelyezni a vakolat az alkotók társadalmába. — Elsősorban azért hoznak most nemzetközi szervezeti szinten is nagyobb áldozatokat a vakság megelőzésére és gyógyítására, mert más megbetegedések terén már többet tettünk — folytatja dr. Tihanyi — Ez a mostani nemzetközi összefogás a vakság megelőzésére, gyógyítására és előre számlálására irányul. — Ez a mostani összefogás egy időszaknak a betetőzése vagy új periódus kezdete ? — Eddig is történtek közös intézkedések, most azonban egy új periódus veszi kezdetét az ophtamológiában. — Milyen okai lehetnek a vakságnak, s különösen annak, hogy ilyen ijesztő méreteket ölthet a látás elvesztése ? — Dr. Cherestes : Gazdasági és földrajzi tényezők is meghatározzák a vakság helyenkénti százalékarányát. A gyengén fejlett vagy fejletlen országokban valóban riasztó méreteket mutat a vakság. Az egyenlítő vidékén például létezik a ,,folyók sakságai", tartalmazván a víz bizonyos parazitát, az ivóvíz okozta látásvesztés, vakságot idézhet elő a trahoma, az egyenlítő táján vannak törzsek, melyeknek ötvenn százaléka vak. Rendkívül gyaktori szintén ott a szürkehályogos beteg (katarakta), valamint az avitaminózis áldozata. Az előrehaladott, fejlett országokban a vakságot okozó tényezők mások, mint a fejletlen vagy fejlődő országokban. Fejlett országokban például magasabb az átlagéletkor, nyilvánvaló, hogy nagyobb az öregséggel járó betegségek okozta vakság. Glaukoma (zöldhályog), cukorbetegség okozta látásgyengülés, érelmeszesedés miatti látásvesztés, valamint munkabalesetek és forgalmi balesetek okozta megvakulás. Az a nagy nemzetközi összefogás, melynek jegyében nevezetes nappá vált április 7., elsősorban a fejletlen vagy fejlődőben levő országok megsegítésére irányul. — Közép-Ázsiában 100 000 szemműtétet végeznek évente — mondja dr. Cherestes —, egy műtét mindössze öt dollárba kerül, egy tracoma kezelése ötven cent, tehát minimális költség, épp az életszínvonal alacsornyabb volta, meg az ezzel járó megbetegedési arányszám nagysága miatt. Természetesen, rendkívüli áldozatotót tesz ezeken a területeken a nemzetközi egészségügyi szervezet. — Gyakorlatilag mit tesz, mit tehet? — Dr. Tihanyi■ Anyagi segítséget ad, gyógyszereket szállít, műszereket, és szakorvosokat küld ezekbe az országokba és máshová, Afrikába: romániai orvosok dolgoztunk nem egy afrikai államban. Lásd a malária elleni hatalmas méretű küzdelmet ... —Itt, Romániában, melyek a legfontosabb teendők a megelőzésre és gyógyításra ? — A felmérés, megelőzés mindjárt születés után kezdődik, illetve kellene hogy kezdődjék. Rendkívül fontos például szűrővizsgálatokkal számba venni a zöldhályogosokat, felkutatni ezeket a szembetegeket. Továbbá a cukorbajos betegek nyilvántartása, szakkezelése a vakság megelőzése érdekében. Hangsúlyozzuk, hogy a zöldhályog gyógyítható, ha a beteg idejében jelentkezik szakkezelésre. Végeredményben nálunk alacsony a vakok száma, ha idejében jelentkeznek a betegek. Amint mondottam, a csecsemőkornál kell kezdeni , megfigyelést, nyilvántartást, számon tartani a kancsalságot. Nem igaz, hogy a kancsalság csak hároméves korban vehető kezelésbe, meg lehet kezdeni már egyéves korban is. Nagy feladat hárul a tanítókra, tanárokra, azonnali szakorvoshoz kell irányítani azt az óvodást vagy iskolást, aki gyengén lát, belebúvik a könyvbe. Nagyobb súlyt kell fektetni a szűrővizsgálatokra. Egy elhanyagolt, előrehaladott szemgyulladás, félvakság vagy rosszul kezelt szembetegség után a szakorvos már kevesebbet tehet, mint akkor, mikor a betegség kezdődött, s a beteg idejében jelentkezett. Nem elhanyagolható azoknak a száma, akik épp a munkavédelmi szabályok be nem tartása miatt váltak vakokká. A napokban kapott új kényelmes osztályt és Kovászna megyei szemészet — mintegy jelképeként is annak a küzdelemnek, melyet az elkövetkező időben nemzetközi és hazai vonatkozásban is folytat az egészségügy a vakság megelőzésére és gyógyítására. Nálunk rendkívül jelentős a Tihanyi és Cherestes doktor által hangsúlyozott szűrővizsgálat, a betegek gondoskodása önmagukról azzal, hogy haladéktalanul jelentkeznek a szakorvosnál. A társadalom, a több mint negyven országban működő nemzeti szakbizottság törekvése, hogy visszaadja a vakokat a közösségnek, értékes embereknek érezzék magukat. CZEGŐ ZOLTÁN Április 7. __ Egészségügyi Világnap, hazánkban pedig e napon ünnepeljük meg az egészségügy napját, annak a tiszteletnek jeléül, amelynek azok az emberek örvendenek, akik szakmai képzettségükkel, odaadó, hivatásos munkájukkal dolgoznak az emberek egészségéért. Megyénkben a pártprogram szellemében, az egészségügyi hálózat bővílésével, az egészségügyi ellátás fokozásával, a korszerű betegellátási módszerek egyre szélesebb körben nyernek alkalmazást egészségügyi intézményeinkben. Csupán az elmúlt évben az új megyei kórház átadásával, falvainkban az orvosi rendelők és orvosi lakások építésével számos intézkedés történt az egészségügyi dolgozók munka- és életkörülményeinek javítása érdekében. Hazánk egészségügyi dolgozói azzal az elszánt elhatározással emlékeznek meg az egészségügy napjáról, hogy mindent elkövetnek a XI. kongresszus határozatainak szellemében az egészségügy fejlesztéséért. Bizonyosan emlékszik az olvasó a Szakszervezetek Művelődési Házában rendezett egyik kiállításra: ott láthatott egy fából faragott mellszobrot, Apám címzéssel. Maga a kivitelezés nem váltott volna ki különösebb döbbenetet, ám volt egy „vonás“: mintha villám sújtotta volna az embert s a fát, az arc egyik oldalán mély, sötét hasadás éktelenkedett. Csak később tudtam meg, hogy KÖRE GÉZA apját valóban szélütés érte ... A faragó Köpe lakása néhány év óta plakettekkel, kisebb-nagyobb, favagy kőszobrokkal van tele. Most negyvenhét esztendős, hat évvel ezelőtt kezdett hozzá a fa és a kő megmunkálásához, de azelőtt jóval már „kinézte“ a fűból, mire lenne képes az az anyag, ha képes lenne valaki kifaragni is belőle a rejtező értéket. — Apámban nem ismertem meg művészi hajlamokat, melyek térítettek volna ilyen irányban. Gazdatiszt volt azonban, jó gazdálkodó ember. A Temesváriaknál, majd Páll Ferencnél volt alkalmazásban. Hajnalban ment, este jött haza, s bizony csak az ágyból láttuk nélui hetekig. A családban kibontakozott művészi hajlamot nem ismertem, annál több nyoma van a népművészkedésnek. Az eredeti keresztszemes varrást anyám vitte azonba, most hetvennégy évesen is varr, s a húgom lakása is valóságos varrottasmúzeum. Ha volt megálló idejük, nem álltak azok meg, hanem néztek a varrottasok után. Dédapám fejszével faragott szépen, úgy tudja a családi krónika, mely azt is számon tartja, hogy az öreg egyszer így szólt az asszonyához: pakolj fel, asszony, elnegyek, meglátogatom Jóskát. S elment Komáromba gyalog a katonafiához. Még hazai is maradt a tarisznyában — hát jól léphetett az öreg. A falon ott a legújabb munka- Körösi Csoma Sándor álló alakja egy domborművűn. Erről szeretnék beszélgetni, elüt valahogy Köpének ez a muntája a többitől. — Szentivánlaborfalván jártam iskolába, na, ott tanított Incze Antal faragásra, a fa megbecsülésére. Mind faragtak ott a fiúk. Sokat beszélt a fa s az erdő szeretettről, arról, hogy a székely embert s szekeret olyan baj nem érheti az úton, hogy lőcsöt, rekincát maga ne tudna helyben faragni, ha baj érné. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumba kerültem kisdiáknak, ott nem volt akkor már művészi irányítgatás, de előttünk még faragtak a diákok. Engem a zene vonzott, s zenei aktivitásom egy ötletes furulyával kezdődött, azt is a fejemhez verte apám, mondván megfontoltan, hogy székely ember nem muzsikál. De én azért elkészítettem a magam citeráját, s továbbra is rengeteget olvastam. A konyhaasztal tele könyvekkel, bélés külföldi folyóiratokkal, mind Dózsa vonatkozásai írások, Eötvöstől Nemeskürtyig. Képe nagy feladatra készül, két tucat könyvet olvasott el az 1514-es felkelésről és Dózsa Györgyről. Valahogy tiszteletet ébreszt ez a megfontolt készülés a munkára, a Dózsa-szobor megfaragására. — 1970 januárjában kezdtem rendszeresen dolgozni. (Az első munkáját teszi elém: tenyérnyi plakett, havasi gyopár emelkedik ki belőle. Hitvallás lenne már ez ? Elkötelezettség a havas és embere iránt ? Mindenképp határozottam jelen van rajta a székely díszítőelem.) Aztán egy portré következett (mintha ismerős lenne ez az arc, hirtelen úgy tűnik, s gondolkodom is, hol láthattam — persze, Máréfalván meg Uzonban, meg Bordoson, meg Siklódon — mind hasonlítanak ezek a felek egymáshoz). Utána egy tálcát faragtam az asszonyomnak, aztán következett még néhány arc-ábrázolás. — Modell után ? — Rendkívül pontosan meg tudom jegyezni az arcokat. És minden portrémnak megvan a modellje, Krizának is. — Ezen a kerek plaketten három sirályt látok ... — Nem sirályok azok, sosem láttam sirályt ... — Jó, legyenek madarak. — Legyenek. S legyen meg a történetük is. A fiam beteg volt, beszélgettünk, s nem tudtam megmagyarázni neki, mit jelent az, hogy fölfelé és előre ... Erre vettem ezt a jó fát, s megfaragtam a három madarat. (A darvak véjének egy szárnya, az első madártól a harmadikig egy él, a harmadik fönn .. .) Nagyobb munka uralja a fél falat: az uzoni iskola 325. évfordulójára készült, jó helyen is lenne az uzoni iskolában. Mellette a Kriza-plakett, rendkívül jól sikerült munka, mellette egy ököl kifaragva, készül az Apáczai-szobor is. És itt v van készen a Csorna Sándor-dombormű. Egyik jellemzője, hogy a megmunkáláskor Köpe Géza nagyobb gondot fordított a drapériák kibontására. És elém teszi kedvenc (nekem is kedvencem) kisszobrát, mindössze ötvenkét centi magas. Erről beszél szívesen. Jó, meg tudtam volna én faragni pontosan a három gyermekalakot, de nem ezen volta hangsúly, hanem az anyán. A felsőtestet, a mellet, a mellényt akartam tökéletesen elkészíteni, az arcot s a leomló hajzatot. Ennek a kisszobornak a személyazonossági igazolványa a mellény, meg a ráncba húzott nyakú ing. A falon Dózsa-vázlatok, „Őfelsége, a büdös paraszt“, „székely Krisztus" felírások. Néhány keresetlen szóval jelzi Köpe Géza azt is, mi a véleménye egynémely „modern“ kompozícióról, melyeken három vonal s két színfolt váltja ki a jólöltözöttekből a művészi élmény frenézisét. . .A rendetlenség még nem kompozíció — mondja —, az sem érdekel, mennyit vívódott a művész, amíg kigyöngyözte amaz alkotást, ha csak annyira futotta. — Képében van valami oktató szándék, valami állandó vágyakozás a faragványokkal való erkölcsi tanításra. Jó ez. Kiállításain is ez volt a megkapó . A fa szeretetére oktat, szó kerül arról is, hogy immár tragikusan elterjedt a rettenetes légpuska, az ő kertje és huza környékéről mind kilövöldözték a rigókat, a seregélyeket, a cinegemadarakat. — Hiába virrad nekünk már — panaszolja —, nem madárcsicsergésre ébredünk. — És még egy panasza van: nem jut hozzá a faanyaghoz. Végül is: minden népművészünknek ez a panasza —, s végül is meg tudnánk s ideje lenne megoldanunk ezt az évtizedes panaszt Hiszen már nevetséges, hogy időnként meghatódunk a népművészetünk fölélénkülésétől, de nem tudunk odavetni krajcárértékű faanyagot, hadd dolgozzék. CZEGŐ ZOLTÁN ma#farac,]« "fák az arcok MEGYEI TÜKOR 3