Megyei Tükör, 1977. június (10. évfolyam, 1670-1695. szám)

1977-06-01 / 1670. szám

/ m mcBgiju/jc&fl ^c<»• « VILÁG PROLETÁR­AI, EGYESÜLJÉL F.K/ • 9 AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1670. szám X. évfolyam 1977. június 1., Szerda ARA 30 BANI Milyen „nehezek“ a könnyűipar termékei ? Amint azt pártunk főtitkára, NICOLAE CEAU$ESCU elvtárs párt- és állami vezetőség március 28-i a együttes ülésének legfelsőbb fórumán kihangsúlyozta ,a könnyűipari vállala­tok termelőtevékenységében a gazda­sági hatékonyság emelését célzó intéz­kedések és törekvések között a legfon­tosabb helyet az anyagtakarékosság tölti be. A nyersanyag és segédanya­gok gazdaságos felhasználása, a fajla­gos fogyasztás normáinak csökkentése abban az ütemben, ahogyan azt a mű­szaki haladás vívmányainak bevezetése lehetővé teszi a melléktermékek és a hulladék minél nagyobb arányú fel­­használása, valamint a helyettesítő a­­nyagok alkalmazása — íme milyen sokoldalú a gazdasági hatékonyságot növelő anyagtakarékosság lehetősége. Megyénk könnyűipari vállalatainak munkáját elemezve az anyagtakarékos­­ság szempontjából, már a tavalyi ered­mények arra mutatnak, hogy e válla­latok példásan teljesíthetik a fajlagos fogyasztás csökkentését célzó feladatai­kat. Az Olt textilművek és a kézdivásár­­helyi ruhaipari vállalat a múlt évben az ezer lej értékű árutermelésre meg­szabott anyagköltségek csökkentésé­vel 2,9 millió lej megtakarítást ért el, míg a kovásznai gyapjúfonoda fajlagos anyag­fogyasztás leszorításával a 33 tonna gyapjút takarított meg, hoz­závetőleg 2 millió lej értékben. Az Olt textilművekben, amely az e­­zer lej értékű árutermelés anyagkölt­ségeinél a legnagyobb takarékosságot valósította meg, ez a megtakarítás a legnagyobb mértékben annak tudható be, hogy a termelésbe olyan új ter­mékeket vezettek be, amelyeknek sú­lya alatt van az üzem termékeinek át­lagsúlyánál. Az új termékek közül 5 négyzetméterenként 56,6 grammal könnyebb, mint a vállalat termékeinek tervezett átlagsúlya. Az 1977-es év, nyilván, újabb sza­kaszt képez az anyagfogyasztás csök­kentését célzó akció során. Beszédesen bizonyítják ezt azok az előírások, a­­melyek az anyagfogyasztás csökkenté­sére összeállított programokban sze­repelnek: az Olt textilművekben 6 ton­na gyapot és gyapot típusú szál meg­takarítását, a kézdivásárhelyi ruhaipa­ri vállalatban 45 384 négyzetméter gyapjúszövet és 2 208 négyzetméter gyapotszövet megtakarítását, a kovász­nai gyapjúfonodában pedig 15 torma gyapjú megtakarítását. Az anyagfo­gyasztás csökkentését legnagyobb mértékben arra alapozzák, hogy kor­szerűsítik a termékeket és a gyártá­si technológiát, valamint arra, értékesítik a belső tartalékokat, hogy Az Olt textilművekben például március 31-én — egy hónappal a kitűzött ha­táridő előtt — üzembe lépett a finom sz­övöttáruk és a csiszolóvászon alap­anyagának új üzemrészlege, amelyet NICOLAE CEAUSESCU elvtárs sze­mélyes utasításainak alapján építettek fel és amely lehetővé teszi a könnyebb átlagsúlyú termékek gyártásának ki­­terjesztését. A kézdivásárhelyi ruha­ipari vállalatban pedig a szabásminták ésszerűbb elhelyezésével, az anyagok szélessége szerinti szortírozásával és a szabást megelőző előkészítésével valósítják meg a tervezett alacsonyabb szintű anyagfogyasztást. A könnyűipari vállalatok munkáját elemezve kiderül, hogy a nyersanya­gok és segédanyagok értékesítésének növelése terén, a takarékosabb anyag­­felhasználásban még nincsenek kime­rítve az összes tartalékok. E vállalatok dolgozóinak tanácsai és pártszervezetei hivatottak arra, hogy feltárják ezeket a tartalékokat és tovább vigyék az anyagtakarékosság akcióját abban az irányban, amely a tervezett szint alá szorítja le a fajlagos anyagfogyasztást ebben az évben is, de az ötéves terv következő éveiben is. Tovább kell ha­ladniuk azon az úton, amely a kön­­­nyebb átlagsúlyú termékek bevezetésé­hez vezet. Serkenteniük kell a dolgo­zók műszaki-újító szellemét, a takaré­kos anyaggazdálkodást, mert ennek a szellemnek kell­ meghonosodnia min­den egyes vállalatban. R. H. Ha egy nép folytatni és megőriz­ni akarja önmagát, két dologra van szüksége ehhez: öregek, aggok tisz­teletére és a gyermekek, a csepe­­redők szeretetére. Ha erről lemond, magamagát sorvasztja el. Előbbiért erkölcsi értelemben, utóbbiért kol­lektív fizikai mivoltában. A két szélsőség közötti összefüggést itt nincs mit magyarázni, s az alka­lom is egyébre kötelez. Ünnepnap­jukon szóljunk hát a gyermekek­ről. Életünk folytatóiról, álmaink betel­jesítőiről. Ha felnőtt értelmünk az időben kutakodik, visszanézve eleinket látjuk, létünkért hála il­leti őket. Ám, ha előrenézünk, úgy — furcsamód — mi is ősökké v­á­­lunk, s szép kényszer, gyönyörű kötelesség fölismerése dobban be­lénk. Azokért, akik utánunk jön­nek. Egy társadalom emberségé­nek egyik fokmérője: mit tesz a holnapért? Gyermekeink szeretete nemcsak értelmes szülői ösztön dol­ga, hanem közösségi kötelességtu­dat is. Minálunk legalábbis az! Jó tudni és jó leírni ezt, s igazolni csak annyiban szükséges e közis­mert tényt, amennyiben mindenfé­le számbavétel indokolt lehet a még jobbat, még többet teremtés érdekében. A számbavétel mérlegé­be iskolák, óvodák, bölcsődék ezrei kerülnek, nyaralótáborok, játszóte­rek, gyermek­ek házai, ezer és ezer nevelő, ezer és ezer orvos, könyvek. Gyermeknapon felnőtteknek játékok, kisruhák ... egyszóval: a társadalmi gondoskodás. Mindez p­edig milliárdokat jelent, amit új­ra és újra előteremt, megnövel a társadalom, mert értelmesen tervezi jövőjét, hogy a jövő „lakói­­ szép, boldog, egészséges és értelmes em­berek lehessenek. Az igény nem újkeletű és nem is szorítkozik­ e­­gyetlen társadalmi rendszer határai közé De a megvalósulás igen. Mert ha az időt tekintjük, pusztító háborúkra látunk gyermek­­vissza, járványokra és éhező csöppségekre, a világ terein hányódó árvákra, el­esettekre. S mert nemzetközi gyer­meknap volna ma, hát széles e föl­dön is illik széttekinteni. És széles e földön még kiáltó vannak gyermeksors és különbségek gyermek­sors között. A gyermekpusztító há­borúk sem tértek vissza örökre kén­köves barlangjaikba, a járványok sem, az éhezés sem. De hitünk sze­rint így lesz rövidesen. Mert az Ember jóra és szépre törekszik, s a szándéknak győznie kell. Ma itt, holnap másutt, holnapután az ös­­­szes égtájakon. Hogy fölcsendülhes­sen mindenütt a derűs, szívünket borzongató-melengető gyermekkó­rus, száz és száz nyelven, száz és százmillió gyermek ajkán : „Süss fel, nap, édes nap ... !“ YARGYASI MIKLÓS lapzárta. A KOZMIKUS TÉRSÉG további ku­tatását célzó program keretében ked­den a Szovjetunióban fellőtték a 913. Kozmosz típusú műholdat. AZ ADDIS ABEBA-I kormány több mint 1000 személyt részesített amnesz­tiában — jelenti a TASZSZ az etiópiai hírügynökség alapján. BRAZÍLIA (a legnagyobb latin-ame­rikai állam) lakossága évente 2,8 szá­zalékkal gyarapodik, és 1980-ra eléri a 125 millió főt. Az ország lakosságának több mint a felét 19 éven aluliak al­­alkotják, az átlagos életkor viszont csak 43 év. Jelenleg a lakosság száma körülbelül 109 000 000. KEDDEN a japán rendőrség orszá­gos razziát tartott. Ennek során 1460 bűnözőt letartóztatott, 60 tűzfegyvert és jelentős mennyiségű kábítószert kobozott el — jelentették Tokióban. Az akcióban több mint 10 000 rendőr vett részt. Japánban 1975-ben vezették be a bűnözők elleni országos razziákat. Azóta 7246 gengsztert tartóztattak le. A NYUGATNÉMET szakszervezeti vezetők úgy vélik, hogy az NSZK-ban állandó a munkanélküliség növekedé­sének veszélye. A szakszervezetek — írja a bonni sajtó — követelik a kor­mánytól: dolgozzon ki programot a munkanélküliség megfékezésére. Az NSZK-ban 3,5-szer nagyobb a mun­kanélküliség aránya a 4—6 évvel ez­előttinél. AZ EGK-BIZOTTSÁG statisztikai adatai szerint a Közös Piac tagorszá­gaiban 5,5 millióra növekedett a m m­un­­kanélküliek száma. Csupán a textil­iparban 1972 és 1977 között több mint 500 000 munkást bocsátottak el állásá­ból. ROBERT MUGABE, a Zimbabwe Ha­zafias Front egyik vezetője erélyesen elítélte a rasszista Sm­ith-rezsim csa­patainak Mozambik elleni támadását. Amint a Zimbabwe Hangja rádióállo­másnak adott nyilatkozatában kijelen­­tette, a Smith-rezsim­ képtelen ellenáll­ni a zimbabwei felszabadító erőknek, s ezért most Mozambik civil lakossá­gát támadja. A LABDARUGÓ Románia­ kupa ma sorra kerülő negyeddöntőjének prog­ramja a következő : Rapid — Bukares­ti Automecanica (Bukarestben): Steaua — Bacăui SC (Brailán): Resicai FCM — Bukaresti Metalul (Szebenben); Cra­­iovai Universitatea — Aradi UT (Dro­­beta — Turnu Severinben). A mérkő­zések 17,00 órakor kezdődnek. ★ Ugyancsak ma 17,30 órakor Bu­karestben bonyolítják le, az A-osztályú labdarúgó-bajnokság keretében, a Di­namo és a Temesvári Politehnica el­maradt mérkőzését. * A rádió I. műsora 16:50 órai kezdet­tel részleteket közvetít a kupamérkő­zésekről és az elmaradt mérkőzésről. Élenjáró téesz-brigádok tapasztalataiból Telek : mindenütt gondosan ápolt, tiszta parcellák A barátosi állomástól végig a felső Tompa tó mentén a derékig érő mér­­geszöld kalászáradat elomlik a hori­zontig. Burgonyásul ok vonulnak el a végtelenbe falunyi területen terpesz­kedik a cukorrépa, közel kétszer ek­kora helyen pedig az idei kenyérnek­­való. Végeláthatatlan virágzó ka­rsz­­tenger mellett kijelölt rendben az apró parcellák, az ötvenárnyi cukorrépaso­­rok, s mellettük a­, egy tagra jutó egy hektár és ötven árny! (!) parcellákként gondozott jókora burgonyatáblák Messze tőlem egyetlen szürkekendős asszony hajladozik. Magányos kupas, bizonyára akadt még a sorvégben be­­hoznivalója. Ha nem lenne oly távol tőlem, szívesen leírnám a nevét. Meg­érdemelne, mert társtalanul is kiment a mezőre, hogy kötelességének eleget tegyen, s este ő is jelenth­esse csoport­vezetőjének : Fazakas Gizella, Deák, Sándorné, Pelei Boldiz­sárné, Ha­hn/a Lajosné, id. Fazakas Károlyné, Józsa Árpádné, Fazakas György­né, Józsa f. Károlyné, id. Pelei Mihályné, Fodor Ferencné és társa, m­ellé tüntessék fel a/ ó nevét is, eltűnt a gyom minde­gyikük parcelláiról. Végre beérek a faluba, s amint ut­­cahossznyit haladok a brigádszaL­is felé, mindenünnen frissen sütött ke­nyér- és édes tésztaillatot kap szárnyá­ra a fuvallat. Egyik-másik há­ uan szárnyast vágnak. Nem­ állhatom­­ meg kérdés nélkül, mire ez a nagy készülő­dés ? — Ma lesz Barátoson az aranyos Szende esküvője. Most végezte az óvó­nőképzőt, s a szomszédos barátosi legényhez megy férjhez. Józsa Szondi­ké Józsa Jenőnek, a téesz gondozójá­nak lánya. Oda hivatalos a fél fa­­lu. Ritka esemény ez mifelénk, illően fel kell készülni reá, tortával, kürtös­­kaláccsal — hangzik idős nénikék fel­világosítása. — Nyugodtan készülhetünk, ünne­pelhetünk, mert elvégeztünk mindent, amire a határ bennünket május ha­vában kötelezett. Láthatta a Tompató, a Depsoak­, a Beceponk­­ valamennyi kultúráját. Kétszáz hektáron derékig érő rozstáblákon virágzik a kalász, gyönyörűnek ígérkezik a termés, h­á­­romszázhúsz hektárnyi földjeinken már köt a korábban elültetett burgo­nya. Szép ez a kultúránk is, idejében vegyszereztük, kevés a perje rajta. Elvégeztük a töltögetést, a „temettető kapálást“ ahogyan azt m­i mondani szoktuk, ráborítottuk a földet a sorok tetejére, s a burjánt az oldaláról is ki­kapáltuk. Aztán lófogattal elvégeztük a második kapálást, s most az akkor­­dosokon a sor, megkezdtük a harma­dik kapálást. Fazakas Mihály brigádos tájékozta­tóját jegyeztük le az 510 hektáron gazdálkodó teleki egyes számú brigád eddigi munkálatairól. S ha Józsa Fe­renc is itt lenne, ugyanazt elmondhat­ná­m is a második számú teleki brigád helyzetjelentéséből. De hallgassuk csak tovább Fazakas Mihályt : — Szép a burgonyánk, de talán en­nél is szebb a cukorrépánk. — Láttuk, nem sajnálták tőle a ka­pát. — Nem sajnáljuk, mert mifelénk a tagság komolyan veszi azt, amit vál­lalt. Először megközöltük, tük, s most végezzük rajta a megegyes­harma­dik gépi kapálást. Megnézheti minden­ki a Magda vagy a Részláb nevű ha­tárrészeken elvetett cukorrépatábláin­kat, mindenütt tiszta sorokban sarjad a kultúra. — Idegen munkaerőt szerződtet­tek-e? — Teleken nincs szükség vendég­­munkásokra. Mi amit vállaltunk, a­­zért felelünk. Szorgos, dolgos embe­rek, nem kell költözgetni őket. Tudja mindenki a maga kötelességét. S mife­lénk a munkanap nem tíz órakor kez­dődik, nem is kezdődhet, mert bizony a másfél hektár pityóka, az ötven ár cukorrépa, az ötven ár len nagy te­rület és mind munkaigényes növény... Figyelmesen hallgatom a brigádos szavait, s közben magam elé varázso­lom a teleki határ tiszta tábláit. Könnyű volt megértenem, miért oly gondosan ápoltak ezek a parcellák. Mert itt, Teleken a föld gazdálkodását jól szolgálja a közösségi szellem kiala­kulása, a brigádtagok összefogása. ARADI ENDRE

Next