Megyei Tükör, 1977. augusztus (10. évfolyam, 1722-1747. szám)
1977-08-02 / 1723. szám
nmcsgufvjc&fj VILÁG PROLETÁRAI, EGYESÜLje!F.K. „ _________________• O • « fj TÜKOR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1723. szám X. évfolyam 1977. augusztus 2. ARA 30 BÁNI Kedd helüterv: naponta több) mint 2000 hektár learatott gabona E sorok megjelenéséig már jelentős gabonaterületet arattak le a termelőszövetkezetek, jóval túl vannak a kezdeten. Különösen nagy az azokban a termelőszövetkezeti igyekezet tanácsokban, ahol a búza korábban kombájn alá érett és ezekben természetesen a betakarítási százalék is magasabb, mint a megyei átlag. Megemlítjük a sepsiszentgyörgyi, nagyborosnyói és a bölöni szövetkezetközi tanács körzetét Nagy területen aratták le a sörárpát is, mely egyik fontos és kiterjedt területet elfoglaló növény megyénkben. Az elmúlt héten mindamellett, hogy nem dolgoztak minden téeszben, sikerült a napi teljesítményt emelni, ami bizonyítja, az fokozatosan egységek többségében, a munkaszervezés megfelelő voltát. Meggyorsult a gabonaértékesítés üteme, főleg az utóbbi napokban. Azonban nagy eltérés van a gazdaságok között a minőség szempontjából. Megyei szinten a veszteség (víztartalom, idegen anyag az állami szabványban megengedett százalék felett) búzánál 11 százalék, míg az árpánál 12 százalék. Jóval kisebb veszteséggel dolgoznak Maksán, Uzonban, Köröspatakon, viszont gyengébb a terményminőség Ilidvégen, Csernátonban, Zágonban. Az utóbbiaknál 21 százalékot tüntet fel az értékelés. Ez arra figyelmeztet, hogy naponta többször is igazítani kell a kombájnok beállításán. A betakarítással egy időben kellene elvégezni a szalma préselését és elszállítását. Eddig a learatott terület 30 százalékán végezték el ezt a munkálatot, amiből kitűnik, hogy a prések nem minden termelőegységben vannak tökéletesen kihasználva. Még a sepsiszentgyörgyi szövetkezetközi tanácsban se magasabb az arány, pedig elsőnek kezdték az aratást, és a legnagyobb területről takarították be a gabonaféléket. A felpréselt szalmának csak a felét szállították el eddig. A héten munkacsúccsal kell számotvetni. Minden erővel folytatódik a búza, majd ennek befejezése után. az árpa aratása. Napi 2 000—2 200 hektáros üzemet kell elérni a rendelkezésre álló gépparkkal. Nagy feladat hárul ezen a téren a mezőgazdasági gépállomásokra. A munka közben jelentkező hibákat a legrövidebb idő alatt ki kell javítsák, ha ugyanis naponta csak 10 kombájn áll le üzemzavar következtében, 50—50 hektárnyi késedelem mutatkozik a betakarításban. A szalmaprések is csoportosan dolgoznak, de sok parcelclában a kapcsolt gyűjtőszónak nélkül. A szerteszét elhullatott bálák összeszedése sok időt, fáradságot és munkaerőt igényel. Ha tökéletesen kihasználják a munkaidőt, a préselésnél is naponta 2000 hektáros teljesítménnyel számolhatunk. Ugyanakkor a szállításra mozgósítani kell az összes fogatokat. A tarló felszabadítása után nyomban sor kerülhet a nyári szántásra, ami már következő termelési év szakszerű megalapozásának követelménye. Termelőszövetkezeteink közel 2500 hektáron termesztenek rostlent. Eddig 510 hektárról került kévébe a termés. (folytatása a 2—3. oldalon) lapzárta HÉTFŐN NULLA ORAKOR mintegy 20 000 minnesotai és michigani kohász lépett sztrájkba új munkaszerződés megkötését követelve. Az Associated Press szerint a kohászati társaságok javaslatait, mint meg nem felelőket az ágazati szakszervezetek elutasították. A PALESZTINA Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága azzal a felhívással fordult a Palesztinai ellenállás különböző csoportjaihoz, hogy kövessenek el mindent az egy héttel ezelőtt Chtaurában létrejött libanoni—palesztinai megállapodás teljes sikeréért. A chtaurai megállapodás első fázisa szombaton lépett életbe, és megvalósítása 15 napig tart. Ebben a szakaszban a bejrúti, a sadai és a tripoli palesztin táborok mellett békefenntartó erőkből ellenőrző csoportokat állítanak fel nehéz fegyverzet begyűjtésére. Júliusi eseménykrónika A most eltelt hónap legfontosabb eseménye kétségtelenül az ipari, építkezési és szállítási dolgozók tanácsainak« Nicolae Ceau§escu elvtárs elnökletével tartott kongresszusa volt. A kongresszus első ilyen jellegű megnyilvánulás volt a szocialista építésben, az ország társadalmi-politikai életének rendkívül jelentős mozzanata, a munkásosztály reprezentatív fóruma. A Nicolae Ceaușescu elvtárs előadói beszéde alapján megfogalmazott és jóváhagyott határozatok a munkásdemokrácia fejlődésének és tökéletesedésének fontos határkörét jelentik, hozzájárulnak a munkásosztály vezető szerepének még erőteljesebb megnyilatkozásához a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének művében, Romániának a kommunizmus felé való haladásában. A dolgozói tanácsok kongresszusán jóváhagyott intézkedések összessége kétségtelenül hozzájárul a nemzetgazdaság gyorsabb ütemű fejlődéséhez és az életszínvonal további emeléséhez. Az elfogadott felhívás, amelyet az összes ipari, építkezési és szállítási dolgozókhoz intézett a kongresszus, széleskörű visszhangra lelt megyénk munkakollektíváinak, összes dolgozóinak a soraiban is, akiknek az a szilárd elhatározása, hogy az esztendő kiemelkedő eseményeit, az Országos Konferenciát, augusztus 23-át, a Köztársaság kikiáltásának harmincadik évfordulóját minden területen kiemelkedő munkasikerekkel köszöntsék, maradéktalanul valóra váltsák Nicolae Ceaușescu elvtárs útmutatásait. Ebben a vonatkozásban kell kiemelnünk azt is, hogy az év első hét hónapjában megyénk dolgozói az összipari termelési tervet tíz nappal hamarabb teljesítették. Ez kétségtelenül az intézkedéseknek köszönhető, azoknak amelyek a munka tudományos megszervezéséért, a beszerzésnek a termeléssel,és eladással történő jobb egybehangolásáért, a termelőkapacitások teljesebb kihasználásáért születtek. A munkatermelékenység növelésére, a termelési költségek csökkentésére, a fűtőanyag- és villamosenergia-takarékosságra, gazdasági vállalatokban dolgozók mozgósítására elfogadott programok megfelelő keretet teremtettek kiváló eredmények születéséhez, az augusztus 23. tiszteletére folyó szocialista munkaversenyben tett vállalások végrehajtásához, túlszárnyalásához. Nap mint nap, a megye ipari vállalatainak dolgozói, románok és magyarok, a textilgyár, a köpeci bányavállalat, a csavargyár, kézdivásárhelyi faipari vállalat és máa sok mindent elkövetnek, hogy a felszabadulás ünnepét minél szebb eredményekkel köszöntsék. Júliusban sor került a dolgozók félévi közgyűléseire, ezek jó alkalmat jelentettek a termelés nagy horderejű kérdéseinek alapos megvitatására, arra, hogy a résztvevők felelősségteljesen, kritikai és önkritikai szellemben elemezzék eddigi tevékenységüket, lehetőséget nyújtottak arra is, hogy olyan új és hatékony megoldásokat találjanak, amelyek révén tovább javítható a termelőmunka, fellelhetők a termelés növeléséhez szükséges összes belső tartalékok, gyorsabbá lehet tenni a gazdasági hatékonyság fokozását. Az ezu (folytatása a 2—3. oldalon) Kévekötelek ürügyén Nézem ezt a rozsot, jobb sorsra is érdemes volna, súlyos esők meg játékosabb kedvű nyaralók tapodhattak a nyáron, ide nem cammoghat be az aratócséplő sem, s amúgy sem tudna mihez kezdeni a megfeküdt gabonával — nos, mi lesz veled, te rozstábla ? Mi is lehetne, Endre bátyám ? Riednek tudnia kell, s tudja is a legjobban, hogy ahol a kasza el nem járhat tisztességesen, ott más megoldás sincs, elő kell venni a régi sarlókat, s szép rendben kézzel levágni, marékszám a megfeküdt gabonát. Hogyan is volt s van ez ? Gyűjtögettünk jó hosszú évszázadokkal ezelőtt is, hol kisebb hol nagyobb marékkal, veszendőbe ne menne semmi! ami hasznunkra érett — és asztagokba magasodtak az élmények is. Nem számíthatom legboldogabb nyaramnak azt, melyben két álló hétig iparkodtam a kaszások után, néni lévén akkoriban errefelé még kombájn nevezetű hasznos háziállat, hát mentem a kaszások után, s vettem a kéveköteleket. Százat, ezret, reggeltől estig. Amíg lefogyott. Mit is mondtam*? Hogy nem számítom a legszebb vakációim közé azt a két hetet ? O. hogy hazudik, hogy hazudik az ember, hiszen ma is érzem a nap melege mögött, belül, az arcomon, azt a meleget, amit apám egy-egy pillantása gyújtogatott bennem, naponként : bírod-e kisebbik fiam ? — kérdezte a szeme. Hát ez szép volt. Valamint az is, mikor megkaptuk a részesedést (résziben vállaltunk aratást). Hát az gyönyörű volt... Nézem ezt a rozstáblát, érzem a tenyeremben a kévekötés mozdulatait, s derekamban a hajlongást — kívánok egy kötelet venni ebből a rozsból ! Gyűjtögettünk, hol kisebb, hol nagyobb marókkal — nemcsak az embertől függött, a jaj, nem nagyon tőle függött, hogy mennyit markolhatott sóra, kenyérre — szakódtak az emberben, halmozódtak kalangyányivá, asztagnyivá a munka élményei. N^em, nem aggódom én a mostani iskolásokért, eligazodnak azok is valahogy, legalább úgy, mint mi magunk, de — nem tudom, hányan iparkodnak most a vakációzók közül a gabonaföldek közül. Vagyis — ki szedi fel a megfeküdt gabonát ? Más szóval : tudtok-e, s mennyit, ebben a rettenetes melegben folyó aratásról ? Nem akarom én kiküldeni egy szóval sem kéne kötelet venni a vakációzókat, csak úgy elgondolkoztam azon, meg tudják-e különböztetni a tarlót a kaszálótól, s ha arra kerül sor, hogy gyere fiam vélünk, szedjük fel azt a rozsot, veszik-e apádék hasznodat. No meg az sem mindegy, hogy gazdagabb leszel-e egy emlékkel, s el tudod-e képzelni s unokádnak megmagyarázni, majd 2000-ben, hogyan is folyt az aratás, hogyan vetették a kévekötelet, s hogyan lehet fölszedni a lefeküdt gabonát úgy, hogy alig se menjen kárba semmi belőle. CZEGŐ ZOLTÁN