Megyei Tükör, 1977. október (10. évfolyam, 1774-1799. szám)
1977-10-01 / 1774. szám
A % it «sär '10 i'' _ - - VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1774. szám X. évfolyam 1977. október 1. SZOMBAT ARA 30 BÁNI A beruházási terv teljesítése, a lemaradások behozása — legyen szó ipari építkezésről, vagy lakásépítésről —, napjaink egyik legfontosabb feladata. Egy hónapja immár, hogy rendkívüli intézkedésekkel gondoskodtak a beruházási munkák menetének gyorsításáról azzal is, hogy a vállalatok kisegítő és adminisztratív személyzetének nagy részét heti négy napra az építőtelepekre irányították, segíteni az építőmunkában. Sepsiszentgyörgyön, a Szakszervezetek Művelődési Háza mellett épülő lakóház (melynek földszintjén üzletek kapnak helyet) építése is ütemesebben folyik azóta. Fekete Mihály építőcsoportja már a negyedik emelet magasságában dolgozik. (Bortnyik György felvétele) liZON: verés talán a zöldségesben ilyenkor más években, minden sietős volt a községben. Ebben a termelőszövetkezetben Jozef Meambrowsky, a gazdaság főmérnöke, a kiváló szakember tapasztalatával és helyismeretével úgy szervezte meg az őszi mezei programot, hogy láncszerűen kövesse egymást a sürgősségi munkálat, ha lehet, egyik munkaszakasz se késleltesse a napirendi teendőt. S nem valamiféle formálisan értelmezett te munkaprogramját, határidőkhöz, közöthanem a kedvező idő és a lehetőségek figyelembe vételével szabott napi ütemet betakarításnak-talajmunkának. Ez az elv volt ezen az őszön rendezője minden munkálatnak, csakis ennek a vezetési leleménynek tulajsdonítható, hogy ma ebben a termelőszövetkezetben már maguk mögött tudják az összes idényjellegű kampányt. Kezdjük a burgonyával, hisz, ezzel indult az ősziek betakarítása: 145 hektáron, sajnálatos kényszerelőnnyel kezdődött az idei pítyókaszüret (15 hektáron teljesen, 60 hektáron pedig részlegesen megtépázta egy nyári jégeső a burgonyát). S báraz idén a tagság munkavállalásában a globális akkord figyelmet érdemlő változást, nagyobb érdeklődést eredményezett — s a jelenlegi helyzet arra enged következtetni, hogy jövőben még kevesebb gondot okoz majd a munkaszervezés —, ma azonban a burgonya és a répa betakarításának egy része idegen munkaerőre szorult. Nos, a gyors ütemben elvégzett szedés és válogatás nyomán korán felszabadultak a földek, jutott idő a talajművelésre. A kedvező időben elvégzett vetőszántás és tárcsázás lehetővé tette, hogy ma a 310 hektárnyi kijelölt területen már földben a gabonamag. Szakszerűen előkészített magágyba hüllőit a biíza, dicséret érte Tóth Bálintnak és Dezső Józsefnek, akik a talajelőkészítésben valóban derekas munkát végeztek. S ha már a minőségről esik szó, akkor megkülönböztetett elismeréssel Juga Károlyt kell illetnünk. Néhány traktorostársának váratlan eltávozása következtében ez a lelkes és tapasztalt gépesítő egyedül vállalta és elvégezte ezen az őszön a vetést. Megállás nélkül üzemelt gépe Hosszú, a Kupa, a Felső és a Középső nevű dűlőkön, valamennyi parcellát ő járt végig. A téesz vezetői elismerően állapították meg: minden traktorista példás igyekezettel tett eleget a sürgősségi feladatoknak, ha kellett, hosszabbított műszakokban, sőt, vetőszántás idején , többször éjjel is nyeregbe szállt a gépesítő. földben hát a kenyérnekvaló, jut ma idő a répas cdésre-szállításra. 125 hektárból a termés egy harmadát már kiásták, jövő héten számítás szerint befejezik a cukorrépa betakarítását. S maradt legvégén a zöldséges, ez a hszhektárnyi kedvelt terület, amiben az idén sárgarépától, peszternáktól a hagymáig, cékláig, minden megtermett. A kertészkedésről híres uzoni asszonyok mindennapos találkozóhelye e napokban a hatalmas zöldséges dűlő. Jut is belőle bőséggel most sok szép termény az értékesítőkhöz, és bizonyára meglesz az idén is haszna a könyvelőségi elszámolásban. maga nyomott volna még többet a gazdasági mérlegen ez az üzemág, ha az elmúlt télen, s koratavasszal Szabó Jánosék gondját viselték volna a téesz udvarán egykor létesített fóliaháznak. Avagy az idén alábbhagyott az évekkel ezelőtti nekibuzdulás ? .. ARADI ENDRE Legyen a mi akarásunk Ki osztozik majd szeptemberen és októberen akkor, mikor megmosás és megsütés céljából még egyszer kézbe vesszük a krumplit, markot a konyha sarkába szorító januári estéken, reggeleken ... No, lám csak, kinek is jut eszébe február másodikén délután elmélázni azon, hogy itné, itt duzzog egy ősz-ólakézbe-nem-vett derék káposztafej, épp csak hogy kikerült, sorra került valahogy a kádból — itt duzzog azon, hogy kinek is jut eszébe az, melyik halárból s ki szedte-hozta be Iézdivásárhelyre vagy Kovásznára, s azon is elméláz ő magas konyhára szánó gazdája is, hogy ki osztozik szeptemberen meg októberen a tél derekán. A legjobb szívvel azok osztoznak, akik ott voltak az előzetes munkaeloszlásokon, s bizony mondom néktek, hogy akinek egy kicsit is megfázott a keze a begyűjtésekor (igaz, most a városi segítségre gondolok, annak, a méla káposztaéjnek a kádból való kiemelésekor is eszébe jut, hogy bizony, szeptember 28-án hajnalban hét fokot mértek fagypont alatt, talajszint fölött, s akkor még mérték, nem is egy helyen még mérték a munkarészeket az osztozkodásnál, jó néhány krumpli- meg répaföldön. Szeptember, legyen meg a te akaratod: jó szándékúnak ismertünk meg ebben az esztendőben, bár a Nagy Osztozkodás idején kissé hűvös és kimért voltál, szűken mérted a langyos, áldott napsütést, ám legyen meg a te akaratod, ha már elmész. Tisztelet illessen azért is, hogy mikor a mi akaratunkat próbáltuk érvényesíteni szűk harmincnapos uralkodásod alatt, hát nem szóltál belé. Legyen, meg a mi akaratunk. Szót értettünk, s tanúságtételre hosszú-hosszú tehervonatszerelvényeket idézhetnénk, melyek viszik, hozzák be áldást. Összedörzsöli kezét, lám, október is ma frissen, vizsgálja hajnali szúrós szemmel, ugyanezt tesszük-e, foszogatunk-e el- s betakarítani mindazt, amire szeptember szűk hónapja nem juttatott időt. Az egyhónapos őszi termésnapot tisztességgel megünnepeltük, pontosan hardline hajnaltól harminc estvélig tartott, s hogy a maradék betakarítani való mellé még be kellett iktatni az őszi szántást is, hát a következő hónap, a mai nappal kicsirázó október még megtoldotta a hosszú termésnapot még egy harmincegyedik hajnallal, jusson csak idő ügyesen mindenre. Valahogy össze nem kapunk azon, kik s hogyan osztoznak majd szeptemberen s októberen, rendben megegyeztünk a szántóföldek utolsó lélegzetének figyelgetésében is, annak (s most ennek) idején. Ott az a szövőnő is valahol figyelt szeptember huszadikán délután félnégykor arra, hogyan is halad a krumpliszedés, milyen is lesz a termés. Iát a januári, decemberi osztozkodáson is mindnyájan ott leszünk — minden fazékba juthat s jusson szárnyas meg krumpli, zöldség, karalábé! CZEGŐ ZOLTÁN A TUDOMÁNYOS VFZFTÍ>S KULCS. KÉRDÉSE j A jó munkaszervezés Az RKP Központi Bizottságánál megtartott legutóbbi munkatanácskozáson pártunk főtitkára méltán emelte ki azokat a sikereket, amelyeket dolgozó népünk ért el ebben az ötéves tervben: az ipari termelés növekedési üteme meghaladta a 11 százalékot, magasabb az ötéves terv irányelveiben megszabott ütemnél, s az eltelt húsz hónap alatt iparunk 24 milliárd lej értékű, terven felüli termelést valósított meg. A beruházások folytán sok száz ipari üzem gazdagította a nemzeti vagyont, s a vállalatok munkaközösségeinek vállalásai, e vállalások teljesítése lehetővé tette a dolgozók javadalmazásának növelését a második félévtől kezdve. A munkatanácskozáson kiemelt másik megállapítás az, hogy minden adottság megvan országunkban a XI. kongresszuson kijelölt gazdasági és társadalmi fejlesztés megvalósításához, ahhoz, hogy az ötéves terv végéig az ország ipari össztermelési tervét 100 milliárd lejjel túlszárnyaljuk. Megvan ehhez a kellő műszaki-anyagi alap — amely a beruházások folytán tovább gyarapodik a tervidőszak végéig —, megvan hozzá a szükséges munkaerő-létszám. Amit pedig hozzá kell tenni, minden vállalatnál, minden munkaközösségben, az nem más, mint a termelés és a munka jó megszervezése, az erők ésszerű elosztása a feladatok ütemes teljesítésében. Jó szervezés, tökéletes szervezés — ez ma az egyik fő követelmény minden iparvállalat munkájában. A termelési folyamatnak az óramű pontosságával kell működnie. Erre kell törekednie minden vállalat vezetőségének, pártszervezetének, a dolgozók tanácsainak, mert bármilyen magas műszaki szintű legyen a vállalat technológiája, berendezése, ez csak abban az esetben nyújt maximális termelést, csak akkor vezet a hatékonyság emelkedéséhez, ha a munkaszervezés elősegíti ennek a berendezésnek kihasználását. Csak így válik ütemessé a termelés. Ez pedig előfeltétele a további sikereknek. Pártunk főtitkárának beszéde nem hiába emelte ki a tökéletes munkaszervezés mai igényét, mint a legfontosabb teendőt az iparvállalatokban. Nem hiába hangsúlyozta, hogy a tervfeladatokat ésszerűen, ütemesen kell teljesíteni, mert a hóvégi hajrá nagy károkat okoz a nemzetgazdaságnak, végső soron maguknak dolgozóknak. Nem kell messzire mennünk a példákért, megyénkben is vannak vállalatok, amelyekben szokássá vált, hogy a havi tervnek, felét, vagy több mint felét az utolsó tíz napban teljesítik. Ez a módszer pedig az erők felőrléséhez vezet, társadalmi szempontból tehát káros, mert a hajrá mindig többleterőfeszítést követel meg a munkaközösség részéről, no meg a vállalat részéről is. A hajrá egyet jelent a túlórázással, a termelési költségek növekedésével, egyet jelent a termékek minőségének csökkentésével. De még ez sem minden a károk sorában. Mindannyian tudjuk, hogy az iparvállalatok sora járul hozzá egy-egy termék előállításához, ami egyik gyárban késztermék, a másikban feldolgozásra,vagy beépítésre kerül, s így hosszú lánc alakul ki az egymással kooperáló vállalatok között. Nos, a termelési terv teljesítésében beálló minden nemcsak az illető munkaközösségre kiesés üt vissza, hanem a termelési lánc következő szemeire is: a késve érkező nyersanyag, félkész termék, vagy beépítendő alkatrész itt is késéshez vezet, felborítja a sorban következő vállalat ütemes munkáját is. A munkatanácskozáson tehát joggal hangsúlyozták ki, hogy a termelésnek ütemesnek kell lennie, hogy végleg fel kell számolni a hajrá-módszer okait. Persze, ez nem egy könnyen teljesíthető feladat, nem megy egyik napról a másikra, de éppen ezért kell átvenni és alkalmazni az élenjáró vállalatok jó tapasztalatait ezen a téren. Nemcsak a vállalatnak előnyös terv ütemes teljesítése, hanem a dolgozónak is. Senki sem állíthatja és bizonyíthatja, hogy a dolgozók lustábbak a hónap első felében és szorgalmasabbak a hónap vége felé; dolgoznának ők éppen úgy a hónap elején is, mint a végén, ha a munkaszervezés, az anyagellátás hiányai nem vetnék vissza igyekezetüket. Így válik tehát döntő napjainkban a munkaszervezés jelentőségűvé tökéletesítése. Ezért kell a vállalatok vezetőinek, a dolgozók tanácsainak és a pártszervezeteknek minden vállalatban a napi teendők sorában az első helyet elfoglalnia. M. Z.