Megyei Tükör, 1977. október (10. évfolyam, 1774-1799. szám)

1977-10-01 / 1774. szám

A % it «sär '10 i'' _ - - VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1774. szám X. évfolyam 1977. október 1. SZOMBAT ARA 30 BÁNI A beruházási terv teljesítése, a lemaradások behozása — legyen szó ipari építkezésről, vagy lakásépítésről —, nap­­jaink egyik legfontosabb feladata. Egy hónapja immár, hogy rendkívüli intézkedésekkel gondoskodtak a beruházási mun­kák menetének gyorsításáról azzal is, hogy a vállalatok kisegítő és adminisztratív személyzetének nagy részét heti négy napra az építőtelepekre irányították, segíteni az építőmunkában. Sepsiszentgyörgyön, a Szakszervezetek Művelődési Háza mellett épülő lakóház (melynek földszintjén üzletek kapnak helyet) építése is ütemesebben folyik azóta. Fekete Mihály é­­pítőcsoportja már a negyedik emelet magasságában dolgozik. (Bortnyik­ György felvétele) liZON: verés talán a zöldségesben ilyenkor más években, minden sietős volt a községben. Ebben a termelőszövetkezetben Jozef Me­­ambrowsky, a gazdaság főmérnöke, a kiváló szakember tapasztalatával és hely­ismeretével úgy szervezte meg az őszi me­zei programot, hogy láncszerűen kövesse egymást a sürgősségi munkálat, ha lehet, egyik munkaszakasz se késleltesse a na­pirendi teendőt. S nem valamiféle for­málisan értelmezett te munkaprogramját, határidőkhöz, közöt­hanem a kedvező idő és a lehetőségek figyelembe vételével szabott napi ütemet betakarításnak-ta­­lajmunkának. Ez­ az elv volt ezen az ő­­szön rendezője minden munkálatnak, csakis ennek a vezetési leleménynek tulaj­s­donítható, hogy ma ebben a termelőszö­vetkezetben már maguk mögött tudják az összes idényjellegű kampányt. Kezdjük a burgonyával, hisz, ezzel in­dult az ősziek betakarítása: 145 hektáron, sajnálatos kényszerelőnnyel kezdődött az idei pítyókaszüret (15 hektáron teljesen, 60 hektáron pedig részlegesen megtépáz­ta egy nyári jégeső a burgonyát). S bár­az idén a tagság munkavállalásában a globális akkord figyelmet érdemlő vál­tozást, nagyobb érdeklődést eredménye­zett — s a jelenlegi helyzet arra enged következtetni, hogy jövőben még keve­sebb gondot okoz majd a munkaszerve­zés —, ma azonban a burgonya és a ré­pa betakarításának egy része idegen mun­kaerőre szorult. Nos, a gyors ütemben elvégzett szedés és válogatás nyomán ko­rán felszabadultak a földek, jutott idő a talaj­művelésre. A kedvező időben el­végzett vetőszántás és tárcsázás lehetővé tette, hogy ma a 310 hektárnyi kijelölt te­rületen már földben a gabonamag. Szak­szerűen előkészített magágyba hüllőit a biíza, dicséret érte Tóth Bálintnak és Dezső Józsefnek, akik a talajelőkészítés­­ben valóban derekas munkát végeztek. S ha már a minőségről esik szó, akkor megkülönböztetett elismeréssel Juga Ká­rolyt kell illetnünk. Néhány traktorostár­sának váratlan eltávozása következtében ez a lelkes és tapasztalt gépesítő egyedül vállalta és elvégezte ezen az őszön a ve­tést. Megállás nélkül üzemelt gépe Hosszú, a Kupa, a Felső és a Középső ne­­­vű dűlőkön, valamennyi parcellát ő járt végig. A téesz vezetői elismerően állapí­tották­­ meg: minden traktorista példás igyekezettel tett eleget a sürgősségi fel­­adatoknak, ha kellett, hosszabbított mű­szakokban, sőt, vetőszántás idején , több­ször éjjel is nyeregbe szállt a gépesítő. földben hát a kenyérnekvaló, jut ma idő a répas­ cdésre-szállításra. 125 hek­tárból a termés egy harmadát már ki­ásták, jövő héten számítás szerint­ befeje­­­­zik a cukorrépa betakarítását. S maradt legvégén a zöldséges, ez a h­­szhektárnyi kedvelt terület, amiben az idén sárgarépá­tól, peszternáktól a hagymáig, cékláig, minden megtermett. A kertészkedésről híres uzoni asszonyok mindennapos ta­lálkozó­helye e napokban a hatalmas zöldséges dűlő. Jut is belőle bőséggel most sok szép termény az értékesítőkhöz, és bizonyára meglesz az idén is haszna a könyvelőségi elszámolásban. maga­­ nyomott volna még többet a gazdasági mérlegen ez az üzemág, ha az elmúlt té­len, s koratavasszal Szabó Jánosék gond­ját viselték volna a téesz udvarán egykor létesített fóliaháznak. Avagy az idén a­­lábbhagyott az évekkel ezelőtti nekibuz­dulás ? .. ARADI ENDRE Legyen a mi akar­ásunk Ki osztozik majd szeptemberen és októberen akkor, mikor megmosás és megsütés céljából még egyszer kéz­be vesszük a krumplit, markot a konyha sarkába szorí­tó januári estéken, reggeleken ... No, lám csak, kinek is jut eszébe február másodikén délután elmélázni azon, hogy itné, itt duzzog egy ősz-óla­ké­zbe-nem-vett derék káposztafej, épp csak hogy kike­rült, sorra került valahogy a kádból — itt duzzog azon, hogy kinek is jut eszébe az, melyik halárból s ki szed­­te-hozta be I­ézdivásárhelyre vagy Kovásznára, s azon is elméláz ő maga­s konyhára szánó gazdája is, hogy ki osztozik szeptemberen meg októberen a tél derekán. A legjobb szívvel azok osztoznak, akik ott voltak az előzetes munkaeloszlásokon, s bizony mondom néktek, hogy akinek egy kicsit is megfázott a keze a begyűjtése­kor (igaz, most a városi segítségre gondolok­, annak, a méla káposzta­éjnek a kádból való kiemelésekor is e­­szébe jut, hogy bizony, szeptember 28-án hajnalban hét fokot mértek fagypont alatt, talajszint fölött, s akkor­­ még mérték, nem is egy helyen még mérték a munka­részeket az osztozkodásnál, jó néhány krumpli- meg ré­paföldön. Szeptember, legyen meg a te akaratod: jó szándékú­nak ismertünk meg ebben az esztendőben, bár a Nagy Osztozkodás idején kissé hűvös és kimért voltál­, szű­ken mérted a langyos, áldott napsütést, ám legyen meg a te akaratod, ha már elmész. Tisztelet illessen azért is, hogy mikor a mi akaratunkat próbáltuk érvényesíteni szűk harmincnapos uralkodásod alatt, hát nem szóltál belé. Legyen, meg a mi akaratunk. Szót értettünk, s ta­­núságtételre hosszú-hosszú tehervonatszerelvényeket idéz­hetnénk, melyek­ viszik, hozzák be áldást. Összedörzsöli kezét, lám, október is ma frissen, vizsgálja hajnali szúrós szemmel, ugyanezt tesszük-e, fo­­s­zogatunk-e el- s betakarítani mindazt, amire szeptember szűk hónapja nem juttatott időt. Az egyhónapos őszi termésnapot tisztességgel megünnepeltük, pontosan har­dline hajnaltól harminc estvélig tartott, s hogy a mara­dék betakarítani való mellé még be kellett iktatni az ő­­szi szántást is, hát a következő hónap, a mai nappal ki­csirázó október még megtoldotta a hosszú termésnapot még egy harmincegyedik hajnallal, jusson csak idő ü­­­gyesen mindenre. Valahogy össze nem kapunk azon, kik s hogyan osz­­­­toznak majd szeptemberen s októberen, rendben meg­egyeztünk a szántóföldek utolsó lélegzetének figyelgeté­­sében is, annak (s most ennek) idején. Ott az a szövőnő is valahol figyelt szeptember huszadikán délután fél­­négykor arra, hogyan is halad a krumpliszedés, milyen is lesz a termés. I­át a januári, decemberi osztozkodáson is mindnyájan ott leszünk — minden fazékba juthat s jusson szárnyas meg krumpli, zöldség, karalábé! CZEGŐ ZOLTÁN A TUDOMÁNYOS VFZFTÍ>S KULCS. KÉRDÉSE j A jó munkaszervezés Az RKP Központi Bizottságánál meg­tartott legutóbbi munk­atanácskozáson pártunk főtitkára méltán emelte ki azokat a sikereket, amelyeket dolgozó népünk ért el ebben az ötéves tervben: az ipari termelés növekedési üteme meghaladta a 11 százalékot, magasabb az ötéves terv irányelveiben megszabott ütemnél, s az eltelt húsz hónap alatt iparunk 24 mil­liárd lej értékű, terven felüli termelést valósított meg. A beruházások folytán sok száz ipari üzem gazdagította a nemzeti vagyont, s a vállalatok munkaközössé­geinek vállalásai, e vállalások teljesítése lehetővé tette a dolgozók javadalmazásá­nak növelését a második félévtől kezdve. A munkatanácskozáson kiemelt másik megállapítás az, hogy minden adottság megvan országunkban a XI. kongresszu­son kijelölt gazdasági és társadalmi fej­lesztés megvalósításához, ahhoz, hogy az ötéves terv végéig az ország ipari össz­­termelési tervét 100 milliárd lejjel túl­szárnyaljuk. Megvan ehhez a kellő mű­szaki-anyagi alap — amely a beruházások folytán tovább gyarapodik a tervidőszak végéig —, megvan hozzá a szükséges munkaerő-létszám. Amit pedig hozzá kell tenni, minden vállalatnál, minden munkaközösségben, az nem más, mint a termelés és a munka jó megszervezése, az erők ésszerű elosztása a feladatok ütemes teljesítésében. Jó szervezés, tökéletes szervezés — ez­ ma az egyik fő követelmény minden iparvállalat munkájában. A termelési fo­lyamatnak az óramű pontosságával kell működnie. Erre kell törekednie minden vállalat vezetőségének, pártszervezetének, a dolgozók tanácsainak, mert bármilyen magas műszaki szintű legyen a vállalat technológiája, berendezése, ez csak abban az esetben nyújt maximális termelést, csak akkor vezet a hatékonyság emelke­déséhez, ha a munkaszervezés elősegíti ennek a berendezésnek kihasználását. Csak így válik ütemessé a termelés. Ez pedig előfeltétele a további sikereknek. Pártunk főtitkárának beszéde nem hiá­ba emelte ki a tökéletes munkaszervezés mai igényét, mint a legfontosabb teendőt az iparvállalatokban. Nem hiába hang­súlyozta, hogy­ a tervfeladatokat ésszerű­en, ütemesen kell teljesíteni, mert a hó­­végi hajrá nagy károkat okoz a nemzet­­gazdaságnak, végső soron­­ maguknak dolgozóknak. Nem kell messzire mennünk a példákért, megyénkben is vannak válla­latok, amelyekben szokássá vált, hogy a havi tervnek, felét, vagy több mint felét az­ utolsó tíz napban teljesítik. Ez a mód­szer pedig az erők felőrléséhez vezet, tár­sadalmi szempontból tehát káros, mert a hajrá mindig többleterőfeszítést követel meg a munkaközösség részéről, no meg a vállalat részéről is. A hajrá egyet jelent a túlórázással, a termelési költségek nö­vekedésével, egyet jelent a termékek mi­nőségének csökkentésével. De még ez sem minden a károk sorában. Mindannyian tudjuk, hogy az iparvállalatok sora járul hozzá egy­-egy termék előállításához, ami egyik gyárban késztermék, a másikban feldolgozásra,­­vagy beépítésre kerül, s így hosszú lánc alakul ki az egymással koope­ráló vállalatok között. Nos, a termelési t­erv teljesítésében beálló minden nemcsak az illető munkaközösségre kiesés üt vissza, hanem a termelési lánc következő szemeire is: a késve érkező nyersanyag, félkész termék, vagy beépítendő alkatrész itt is késéshez vezet, felborítja a sorban következő vállalat ütemes munkáját is. A munkatanácskozáson tehát joggal hangsúlyozták ki, hogy a termelésnek üte­mesnek kell lennie, hogy végleg fel kell számolni a hajrá-módszer okait. Persze, ez nem egy­ könnyen teljesíthető feladat, nem megy egyik napról a másikra, de ép­pen ezért kell átvenni és alkalmazni az é­­lenjáró vállalatok jó tapasztalatait ezen a téren. Nemcsak a vállalatnak előnyös terv ütemes teljesítése, hanem a dolgo­­­zónak is. Senki sem állíthatja és bizonyít­hatja, hogy a dolgozók lustábbak a hónap első felében és szorgalmasabbak a hónap vége felé­; dolgoznának ők éppen úgy a hónap elején is, mint a végén, ha a mun­kaszervezés, az anyagellátás hiányai nem­ vetnék vissza igyekezetüket. Így válik tehát döntő napjainkban a munkaszervezés jelentőségűvé tökélete­sítése. Ezért kell a vállalatok vezetőinek, a dolgozók tanácsainak és a pártszerveze­teknek minden vállalatban a napi teen­dők sorában az első helyet elfoglalnia. M. Z.

Next