Megyei Tükör, 1978. február (11. évfolyam, 1878-1901. szám)

1978-02-01 / 1878. szám

r­í I „ ' ' • "v * I f'Új Ú ■ • Új lakónegyed Sepsiszentgyörgyön (Bortnyik György felvétele) Jut-e iele jó munkára? Kezdjük csak a közepén most a mondandónkat! Gazda József tanár, íróember, a ma­gyar irodalom- és nyelvoktatás meg­szállott tanára a kovásznái matemati­ka-fizika profilú líceumban, fölhábo­rodva sorolta, hogy módszeresen, mint­egy előre talán megfontoltan, kihagy­ták szavaiéit a Megéneklünk. Románia fesztiválról, meg sem hívták diákjait, továbbá így járt sorozatosan a Ko­­vászna lírája versennyel is. — Mi lehet az oka ? Kissé hízelgő lenne számunkra, ha azt gondolnánk, hogy félnek a szavalóinktól. De mire tudjunk gondolni?! Én sem tudom. Erre a kérdésre mások fognak vála­szolni, nem én. Ami a kétségeket illeti, meglehet, hogy csakugyan félnek Gazda József szava­lói­tól kisebb kaliberű emberkék, de nem hihetem, hogy a jó szándékot el tudja sikkasztani ma is minálunk a butaság, így hát azzal nyugtatom ma­gam. Gazdáékat nem tudván nyugtat­ni ,hogy a rossz szervezés, a feledé­­kenység meg hasonlók gátolták meg Kovászna és vidéke szavaiért, hogy versenghessenek másutt is, ne csak eb­ben a földrengés­ gyötörte helybéli kul­­túrházban. Mert itt ülünk a bíráló bizottság­ban, sorra jövegetnek ki nyolcévesek­től­ tizennyolc évesekig a tanulók, ma­gyarok, románok, s mondják, de leg­többen előadják szépen Ady meg Go­­ga költeményeit. Nem tudni, mi tör­ténhetett a román tagozaton, a tanulók mind készületlenül jelentkeztek s ke­vesen Csakis a tanár tévedhetett va­lahol. Hát jönnek, az aprók először, dübör­gő Ady-versek válnak csilingelőkké a nyelvük alatt ,de mindenikről elmond­hatjuk legalább azt, hogy valaki meg­értette vele a verseket. Fél győzelem ! S egész győzelmet jelent néhány o­­lyan versmondás, melyet már hivatá­sos versmondók-szakértők is szívesen hallgatnak. Nem rokonom (ha több is, mint ismerősöm) a Gazda család, ám legyenek szerények ők maguk, ha a­­kar­lak, nekem el kell mondanom a többi között, hogy három fiúk meg csepp kicsi lányuk egészen az élvonal­ban végezte a szavalóverseny idei ki­adását Kovásznán. Igen, a sok évi gyakorlat... Az első díjat vitán kívül Incze Ildi­kó érdemelte és kapta, a nyereség vi­szont a teljes részt vevő társaság kö­zött oszlik meg; mindenki gazdagodott, aki szavalt, illetve csak végighallgatta a szavatokat. A vers értelmes előadá­sa, a szép, csiszolt, csak egy-egy ma­gánhangzónál tájjellegű beszédstílus meg a művészi előadás szándéka, illet­ve sokuknál annak megvalósulása is — ezek voltak a hagyományos kovász­nál szavalóverseny erényei. Miért, h­ogy nem hagyományos má­sutt is, mindenütt is az ilyesmi? Miért, hogy a színjátszásnak is épp a Gazda keze alatt lett hagyománya Kovász­nán ? Sok-sok tisztességes ember an­nak a megmondhatója, hiszen ez a ter­mészetes. Jut-e idő, kedves tanárok ? Hogyne jutna, ha Gazda Józsefnek ju­tott mindezek mellett még könyvírás- CZEGŐ ZOLTÁN Ismét újrakezdjük ,,Az emberekkel akar beszélni? Fölösleges. Panaszon kívü­l aligha hallhat egyebet" — figyelmeztettek már látoga­tásom kezdetén Különösnek találtam. Hozzászoktam, hogy a gyengébben menő vállalatok vezetői is igyekeznek retu­sálni a hibákat, lehetőleg minél többet eltakarni a bajból, védeni a mundér becsületet. Nagy baj lehet ott, ahol már a becsületből sem maradt védenivaló, gondoltam, míg kí­sérőm oldalán elindultam a termelési csarnokok felé. Azt már jó előre tudtam, hogy a gyárrészleg, a Faipari Kombinát sepsiszentgyörgyi bútorgyárának néhány éve lé­tesült üzeme, még most, 1978 januárjának közepén is vala­hol a múlt év harmadik vagy negyedik évnegyedében jár. A tervteljesítés (azaz nem teljesítés) mutatószámait jegyzet­­füzetembe sem jegyeztem, minek szomorítani velük az ol­vasót ? A látogatást a véglegesítő és csomagolórészlegen kezd­jük, itt dolgoznak a vállalat legjobban képzett, legrégebbi munkásai. S természetesen, itt a legmagasabb a kereset is. „Az 1977-es év rendkívül rossz volt számunkra — mond­ja Gábor József munkás, a vállalat pártbizottságának tagja. — Egész évben akadozott a termelés, bajok voltak az anyag- és cserealkatrész-ellátásban, hiányoztak a szerződések, aka­dozott a szállítás stb. A tél aztán mindent betetőzött. Bár ez az előző évek tapasztalatai alapján várható volt, fel lehe­tett volna tehát készülni rá, mégis bekövetkezett a legna­gyobb csapás, fűtés nélkül maradtunk. Decemberben mint­egy tíz napig stagflált a termelés, s a fennmaradó időben is csak akadozva dolgozhattunk, s nagyrészt nyilván rosz­­szul, mert hidegben képtelenség bútort gyártani. Persze, ke­resni is kicsit kerestünk. Pedig 1974—75-ben az egész me­gyében nálunk volt a legmagasabb az átlagjavadalmazás. Kedvvel dolgoztunk. Nem csak a pénz miatt, az eredmé­nyek is elégtétellel­ töltöttek el...“. ..1954 óta dolgozom az asztalosszakmában — mondja Piszok József csoportvezető. — A szakiskola után Marosvá­sárhelyen a „Sima Géza“-ban helyezkedtem el. Néhány év­re rá, hogy közelebb kerülhessek a szüleimhez, Codleára, majd He Sepsiszentgyörgyre jöttem dolgozni. Azóta meg­szakítás nélkül itt dolgozom, végigjártam a szövetkezettől a mostani állami vállalatig a Kovászna megyei bútoripar fejlődés­ének összes fázisait. Nagyon szeretem a mestersé­get, s tavalyig meg is találtam a számításomat, ilyen év, mint a tavalyi nem is volt soha. .Hosszul ütött ki. Hogy mi volt az oka ?A sok változás is erősen befolyásolta a mun­kát. Mire az egyik vezetőség megkapta volna a hibát, jött a másik. S a változást mindig mi éreztük meg. Az emberek kezdtek elhúzódni, ki ide, ki oda. F­őleg a fiatalok, de men­tek az idősebbek is.Szép Rudolf példáid. Két gyereke volt, a felesége nem dolgozott. Sokszor mondta a mesternek, hogy a szíve nem viszi reá, de előbb-utóbb nem lesz mihez fogni, el kell hogy menjen. Még várt két-három hónapot, kínozta, ahogy lehetett, aztán elment. Eldobta magától a szakmát, a 10 százalék régiséget, mindent, elölről kezdte az életet az építőiparban. Még csak nem is ácsként, hanem komplex brigádban. S azt mondja, megérte. Ott még így is 6--700 lejjel keres többet, mint itt keresett — az utolsó hónapokban. A fiatalok közül is legalább l*uS* i0iqo-:, el. S én is gondolkozom. A feleségem a p°slan 0~_ c: 3—400 lejjel keres többet nálam, s ráadásul nye^L.an munkát is ő végzi. Sokszor lelkiismeret-furdalos ^gg^en ? holnap ő tartja a családot. Én meg üljek itt ^ e2f ’ lessem, mikor ragad már az enyv. Asztalosul^ ^ nincs bolond is tudja, nem lehet hidegben v^zn’^ai Azó­­megfelelö hőmérséklet, akár be is lehet zárni a 9^ lehetett ta rendbehozták a fűtést, de mondja meg, ha " nem lehetett volna idejében?“, mondja „A feleségem a textilgyárban dolgozik " ^ Szere kézimunka- és csiszolóműhely mestere. —[ lehet itt nem hallgatni, ha a munkájáról beszél. Miért ^ sínese­is megcsinálni, amit a textilgyár megcsinál­ ^ - nek rosszabb munkások. Mi sem szeretjük kei^ halad­­terséget, mi is azon vagyunk, hogy termeljünk, ^ jCn_ .jön az ország, s mi is vele... Még a fiatalja**1' j(kétséges ne baj. Mi tanítottuk őket, s rengeteg kőatófi- ig lelkiismeret­es ember. Csorna Ferenc. 23 lbh^ legjobb emberünk. Vagy itt van épp András, nézze meg, hogy dolgozik.“ ^ mondja „Szeretem én a munkát, hogyne ■‘szerel,ne!fl0t9yébhez Illyés is —, de már én is azon kell gondolkodj0*1 ^ „ vállalat foghatnék ? Fiatal házasok vagyunk, 9óerJe, vettem nem tudott lakást adni. Odahaza Mikóújfa ,|í|lel, ami házhelyet. De az építéshez pénz kell, s ily­ín iyen itt van, nem lehet pénzt keresni.“ igeiek. A lakk­ozóban Lőrincz Sándor mesterrel ^ helye­l . „Nemrég vezettük be nitrocellulóz alap*1^mert poliészterlakkot. Magam tanítottam be az e én a mesterképzöt Karánsebesen végeztem, s ott már ezt a technológiát használták. Az új eljárásnak óriási előnyei vannak. Több munkafázis kiküszöbölődik, a száradási idő kevesebb, mintegy tizedére csökken stb. Legalább 25—30 százalékos termelékenység-növekedést jelentene az alkalma­zása. Szeptemberben úgy is nézett ki, sikerül teljesíteni végre a havi tervet, s akkor jött a tél. 25 munkást tanítot­tunk be az új technológiára, hat hónap alatt. A huszonöt­ből 8 már elment, kezdhetjük elölről a képzést... Bordás Attila, ti gépház­mestere : „Maholnap csak az idős, nagy kategóriájú munkások maradnak nálunk. Vigasz­talhatjuk magunkat azzal, hogy, aki elmegy, az úgysem volt közénk való ,hogy csak a gyengébb munkások hagynak itt. De szerintem úgy is vehetjük a dolgot, hogy az marad, a­­kiben nincs elég rugalmasság, tehetség, hogy másutt is ér­vényesülhessen. Ha így megy tovább, a gyár jövője kerül veszélybe...“. Tamás János szakszervezeti elnök épp tánccsoportot s­zervez. Nem sok sikerrel. Hiába — mondja —, ha nincs termelés, nincs semmi. Széthull a közösség, pedig ennek az iparnak nagyszerű hagyományai vannak a megyében... Nem szabadna így lezü­lleszteni Tovább már nem is jegyzek, pedig még sokáig zápo­roznak rám a panaszok, a technológiai részletek, a csere­­alkatrész-ellátás, a zsúfoltság, a hőszolgáltatás gondjai. A helyzet már világos. De hogyan juthattak idáig ? BÍRÓ BÉLA (FOLYTATJUK) MEG I K­I TI KÖR JÁRKÁL .4/ IGAZSÁG Kérte, h­át, hogyne kérte volna június 3.á,i elhunyt férje után jogosan járó állami nyugdíját szegény Hanzi néni, minden joga megvolt arra, hogy hol­tában is segítségét kapja néhai férjé­nek, hiszen negyvenöt esztendőt töl­töttek együtt, negyvenkét esztendőt tanítóskodott az öreg Jóska bácsi, nyu­godjék békében. A halálon kívül minden a legna­gyobb rendben, papírok egymáson, hivatalok a helyükön, íróasztalok mö­gött megértő, részvétteljes hivatalno­kok, hát most már így is, úgy is meg kell élni, élettárs nélkül is, adjuk be a kéréseket, iratokat a nyugdíjosztály­­ra. Június nyolcadikán sor is kerül a folyamat elindítására, mely oly egy­szerűnek tűnik az egy­s­z­e­r­ű, hiva­­talt­ alig­ járt embernek. Ám, megbok­rosodnak a papírok, s amaz egyszerű­en tájékozatlan ember egy roppant komplikált ügybe keveredik: valahol, évtizedekkel ezelőtt, ki tudja, melyik hivatalnok két nappal megfiatalítot­ta Hanzi nénit a keresztlevélben. Ilát ki nézi a keresztlevelet, ha kell, ha nem?! Fiókba, dobozkába kerül az, s ha nincs szükség rá, sosem derül ki, hot éy elírtak benne valamit. Most kiderítette egy másik hivatal az­ egyik hivatal hitvány ha­nyagságát, s addig nem ad­ta ki a nyugdíjat a néninek, míg nem tisztázza ugyanő, a néni, az előző hi­vatal szennyesét. Már így van ez. Következik a bírósági folyamod­vány, a bíróság pénz ellenében kivizs­gálta, helyreigazította a tévedést, min­den rendben, új, friss, igaz papírok kerülnek a nyugdíjosztály asztalára n­o­v­e­m­ber 3­0-á­n ! Na de, mi lesz a fél esztendei nyugdíjjal? Sok pénz az, megfordul a sírjában a néhai ta­nító, hogy így gondozzák egykori hit­vesét! A nyugdíjasok hivatala természet­szerűleg megígérte, hogy ha tisztázó­dik a dolog, visszamenőleg is jogos, megkapja ... Ám, most nem így áll a helyzet. Érdeklődésünkre azt válaszolták, hogy egyebet nem tudnak válaszolni. Az igazság valahol járkál az úton, biztosan közelít a megjáratott öreg­asszony felé, csak le kéne szólítani. I-hogyan? Ki ismeri meg a sok járó­kelő hivatali igazság között? Mert fél­évi nyugdíj, egyetlen bevétel kimara­dása nem kicsi dolog. Hát tessék szó­lalni, ha ki fölismeri illetékest az­ ú­­ton! (czegő) Tévéjegyzet — - - — Kaláka — másodszor Ki is gondolta volna, hogy az im­­­­már szinte­ szinte közismertté és rend­kívül népszerűvé vált széki tánc mel­lett mások is akadnak, amelyek tisztán megőrizték a hagyományos rendet ? Nos ,a tévé magyar m­űsorának másod­szori Kalákáján nem mes­égit­t feke­­­tek és táncoltak a vetélkedő gyergyó­­szentmiklósi, szatmári és marosvásár­­helyi diákok, hanem a Kükül­lő menti Dombót idézték. És egyben, ha már ő maguk, Lőrinc Lajos táncmester veze­tésével kiruccantak a faluba, eleven­ben látni a szokásokat, hát nem jöhet­tek el onnan „üres kézzel“ , az éne­kekkel ,táncfigurákkal együtt egy cso­port dombórt is magukkal vittek, akik aztán, amikor rájuk került a sor, iga­zából megmutatták, miként él náluk a­­ székely tánc. Gyönyörűség volt néz­ni, ahogyan az, apró gyerekektől az é­­­­lemedettebb korúnkig jártak, cifrázták,­­ s azok ,akik a teremben, avagy a kép- ■ ernyő előtt ültek, érezhették, milyen­­ sajátos íze, színe van, amit a dombói­nk mutatnak. Még a csizmaverőjük is másképpen fest, és más a forgás, a bedobogtatás, a köpördítés. Varázsa van, ahogyan ők, a dombóiak csinál­ják Csoda-e hát a diákok nagy igye­kezete? Életük egyik fontos élménye marad — kétségkívül — a dombói tánctanulás. Mert ahogy a matemati­kában megvan a műveletek egymás­­utániságának a szabálya, ugyanúgy eb­­ben a táncban sem lehet akármit és akárhogyan lépegetni. Azért van a szi­gorú táncrend Tehát van az egyes be­­dobogtatással, mely után, a külső láb­bal kezdve, következik a forgás — de csak balra ! Aki eltéveszti, rögtön ész­revenni rajta, hogy nem ismeri jól a dombóit. Aztán jön a régebbi legé­­nyesből kialakult páros magyaros, itt a férfiak még meg-megmutogatják, hogy mit tudnak, aztán a lassú páros, kipördítéssel, verbunkos... Hol van hát a hagyományos, ősi tánctól a mostan­ság járt, kettőt balra, kettőt jobbra csárdás ? Messzire kerültünk Incze Sa­mu bácsiék ma is őrzött, féltve óvott táncfiguráitól és táncrendjétől. Milyen jó szolgálatot tevő kezdeményezés hát ez a Kaláka, felrázhatja nemcsak a fiatalokban, de az idősebbekben is a régi tánc utáni vágyakozást, az önkife­jezés ilyenszerű megnyilvánulásának szükségletét. Lám, a tévéadásra egye­sült Csíkszeredai Barozda és marosvá­sárhelyi Bodzafa vérbő, eredeti zenéje, a dombór mellett a marosszéki járta­­tás és a széki pontozó egyáltalán nem hatott furcsának, sőt, belénk lopako­dott ,magával ragadott, élővé varázsol­ta a gondolataink, zenei műveltségünk legmélyebb rétegeiben rejtőzködő, ősi zene utáni áhítozásunkat. Mert ilyen ismereteink, sajnos, nemigen vannak. Mit eredményezhetett az első Kalá­ka? Másfelé, halljuk, táncházak, tánc­ház-zenekarok alakultak. Nálunk az égvilágon semmi sem történt. Talán nem lenne igény a zenélésre azokban, akik ezt megtehetnék? És mi lenne, ha valamelyik művelődési intézményünk — tegyük fel, a Dózsa-klub avagy a szakszervezeti kultúrház — havonta egyszer meghívná, mondjuk, a Csík­szeredai ifjúsági kultúrház zenekarát meg Lőrinc Lajost, s ha külső segít­séggel is, de létrehoznák a fiatalok körében sokfelé kedvelt népi tánchá­zat ? Meg aztán, azt is el tudjuk kép­zelni ,hogy a tévé időnként szakítson öt-tíz percet e sajátos táncvilág újbóli felvillantására. PÉTER SÁNDOR ( Ha-Has verseny, magasabb szintee*­ lytatás az első oldalról) iltják . Erre az esztendőre irá­­ny°2lá||() azt is, hogy mintegy 100 eZer tejí­léket kitevő önkéntes nimn­­•c/ftiiv,^| vizet az ugyancsak rw'l létesített sport­,j/(Jjb)\^A gazdasági előbbre­­lépést Ifcsítja azon tervük, hogy két h°lyiséJ bővítik a kereskedelmi és né­gyes szolgáltatási egységeket. Az ételszáil növekedését szemlélteti, h°gy agvasztási szövetkezet üzletei­­ben egy 15 000 lejjel nagyobb ér­tékű­­mennyiséget forgalmaznak a múlt­ mérleghez viszonyítva. Ez­­zel cs­z ben a felvásárlási, szerző­déskötés bevételi előirányzatok je­­lentős­­szárnyalását tervezik. A­zdasági-társadalm­ fejlődést kifejező vállalkozásokkal egyidőben. Persze, a nevelés, a közművelődés m­egéldiésé is lényeges kitétele a válasznak. A mennyiségi növekedéssel együtt a minőségre, a tartalomra, a hatékonyságra törekednek a művelő­dési intézmények tevékenységében, a dolgozók szocialista öntudatának fo­kozásában. Különösképpen a sokol­dalú nevelés, a párt és haza ügye iránti szeretet elmélyítését, a munka kultuszát szolgáló országos fesztivál, a Megéneklünk, Románia második kiadásán és a Daciada sportvetélkedőn való aktívabb részvétel kapott jelen­tős helyet a versenyfelhívásra körülte­kintően megfogalmazott válaszukban. Az ülésszak munkálatain számos hasznos kezdeményezés, javaslat szü­letett, különösképpen a munkaszerve­zés tökéletesítésére, a képviselők és a lakosság aktivitásának egybehangolá­sára, a menet közben elért sikerek és tennivalók rendszeres számbavételére vonatkozóan. A párt legfőbb célkitűzése — egész népünk anjgi és­­szellemi jólétének állandó emelése [fül) első olll.llml) (1595 lejr|1980-ban 2238 lejre emelke­dik. A vetkezett parasztok netlójö­­jajdelmej-i lejrpL 1370-re nő, az átla­­g^nyom ped. a megfelelő élet­kor és dolgozott idő után — az 1975- ös 1067 fjről 1980-ban 1250 lejre nö­vekedik a jelentős jövedelemnöveke­dések,­elyek jóval túllépik a XI. pártkons­eszuson az ötéves tervre vo­natkozó, meghatározott szinteket, jelentős ütékben növelik minden család k­­égvetését, mind jobb élet­feltételei teremtenek. Mint­­­eretes, a program előirány­zatainak jó részét már 1977-ben al­­kalm­azd kezdték : az első szakaszban növeltett gazdasági ágazathoz tarto­zó dolgt­i személyzet javadalmazá­sát, a nyjdíjakat ,a gyereksegélyeket, a több trekes anyáknak nyújtott segélyeket Meghatározott sorrendben folytatód ebben az évben és a kö­vetkező tzendők­ben ez a növekedés. A­ pro­m különös hangsúlyt helyez a lakosai ellátásának és a közszolgál­tatások újítására, így az árueladás é­­vente százalékkal növekedik átla­gosan. .zolgálatások­­pedig 11,9 szá­­z­,1 a­iszek- értékek jóval túllé­pik v.j irányzatokat, az ela­dási ári és illetékek pedig beillesz­kednek­­ ötéves tervre meghatáro­­zalisrlékek/l^/.é. Ez is nagyban ,.jj .i VasárlíMj^, a jövedelmek ^.porának hif5s*vényében.­­»Az emberről, a családról való gon­doskodás tükröződik a lakásépítési program. Évről évre mind na­gyobb fordítanak e kérdés­nek a U®°ldására, azért, hogy minél magasl­­ulton elégítsék ki a dolgo­zók lakásszükségleteit. A jelenlegi öt­éves tervben, a kiegészítéssel együtt, összesen több mint 1 millió lakrészt é­­pítenek, kétszer többet, mint az előző ötéves tervben. Az ország összes részeinek sokoldalú fejlesztésér­e vonatkozó bölcs, tisztán­­láló pártpolitika, amelyet szeretett főtitkárunk oly nagy következetesség­­­ge­l követ, lehetővé tette, hogy az utób­bi években Kovásza megye gazdasági­­társadalmi élete gyors ütemű fejlődé­sen menjen át. A megyének biztosított beruházási alapok háromszor nagyob­bak ebben az ötéves tervben, mint az előzőben, biztosították és biztosítják az ipar gyors ütemű fejlődését, az ipa­ri termelés a megyében évente 25 százalékkal fokozódik, ami magasabb az országos átlagnál. Az ipar fejlődése a Bodza vidékén és Baróton, erős ipa­ri negyedek kialakítása Kézdivásárhe­­lyen Sepsiszentgyörgyön és Kovász­nán nagy változásokat eredményezett a lakosság szerkezetében és foglalkoz­tatottságában. Ezer és ezer lakás, kór­házak és gyógyászati központok, óvo­dák, iskolák sporttelepek, kereskedel­mi egységek, más szociális-kulturális létesítmények épültek. Jelentősen nö­vekedett az iparban foglalkoztatott személyek száma, a családok jövedel­me. Kovászna megyében, ahol románok és magyarok évszázadok óta együtt él­nek és dolgoznak, erőteljesen fejlődik h­át a gazdasági-társadalmi élet. Ez biztosítja egyrészt a lakosság életszínvonalának állandó emelkedését, másrészt pedig bizonyítja a nemzeti kérdés elmélyült marxista-leninista megoldását. mindenkit © Dtietíl Február Hogy szalad az idő­­, sóhajt finom erittegéssel a szén­cinke. Kurta is meg hosszú is az a cinke-esze, mert lám, mint énekéből kiderül, még a régi rómaiakra emlékezik, kiknél a márciustól keltezett esztendő februárban rúgta az utolsókat. E hó neve a FEBRUM-szíj szóból eredeztethető, annak emlékére ,hogy hajdan a papi testület tagjai e hó­napban szíjakkal ostorozták a híveket, megtisztulásuk re­ményében. Hány ízben táncolt ostorszíj azóta hátunkon, s lám, még mindég itt állunk megtisztulatlanul! Hányadik február elsejénk ez minekünk ? —, még ha 750 ezer évet élt nagyapánk, a Homo erectus, a 150 ezer évet élt jóapánk, a neander­völgyi, s százezredik éve­ körül járó fia, a Homo sapiens nem nevezte is el mindenkor léte éveit, napjait, hó­napjait Az ezerkilencszázhetvennyolcadik februárunk len­ne ? Ugyan kérem ! S ha véletlenül, annak idején Bizánc kerekedik Róma fölé? Akkor ma épp 7486-ot írnának nap­táraink. A zsidók is ,lám, már a XVlll. században járnak, 5738-at írván. A kínaiak 4615-öt ,a japánok 2638-at, az in­diai naptár 5078-at jegyez az idén. Fiatalok vagyunk tehát nagyon. Alig néhány millió évesek. A vén algák és halak 540, illetve 450 millió évéhez képest mindenképp fiatalok. S k­i-ki tetszése szerint számolhatja, hányadik februárját éri. Az asszonyok hiú neme, gondolom, nem fogja a bi­zánci kalendáriumot választani, akadnak viszont, akik igen. Döntse el ki-ki kedve szerint, mióta él e földön. Mert fiata­lok vagyunk így is, úgy is. Ha nem is oly ifjak, mint ez a Kovászna megye nevű közigazgatási egység, mely idén ti­zedik februárját tölti. De ezt már a kurta eszű cinke i-­ tudja az ablakom előtt... (f- -f-) A Pedagógusok Háza szer­vezésében ma délelőtt 10 óra­kor a sepsiszentgyörgyi szö­vetkezeti iskolában nyílt órát. ME­KTEOROLÓGIAI ELŐREJELZÉS FEBRUÁR HÓNAPRA A Meteorológiai Intézet elő­rejelzése szerint februárban az átlagos hőmérsékleti értékek a szokásos értékeknél valamivel magasabbak lesznek, főként az ország déli felében. A hónap szegény lesz csapadékban. Kü­lönösen az első dekádban hull nagyobb mennyiségű csapadék havas eső és eső, valamint hó formájában. Február 1. és 5. között arány­lag meleg idő várható, többnyire borult égbolttal, helyenként eső­vel, havas esővel és havazással, valamint mérsékelt nyugati szél­lel. A hegyekben a szél megélén­kül, eléri a 70—80 kilométeres óránkénti sebességet, hófúvásokat okozva. A legalacsonyabb, illet­ve a legmagasabb hőmérsékleti értékek : mínusz 5 és plusz 5 fok, mínusz 2 és plusz 8 fok (he­lyenként magasabb). Egyes he­lyeken köd képződik. Február 6. és 9. között álta­lában nedves idő várható, délen főként esővel, északon pedig havazással, megélénkülő, 50—60 kilométeres óránkénti sebessé­get elérő délkeleti és keleti széllel. A legalacsonyabb hő­mérsékleti értékek mínusz 4 és plusz 6 fok­­között, a legma­gasabbak nulla és plusz 10 fok között váltakoznak. A február 10. és 14. közötti időszakban lehűlésre számítha­tunk. Változó felhőzet, helyen­ként havazás és mérsékelt észa­ki szél várható. A legalacso­nyabb hőmérsékleti értékek mí­nusz 12 és mínusz 2 fok kö­zött váltakoznak (Máramaros­­ban, Erdélyben és Moldva é­­szaki részében alacsonyabbak), a legmagasabbak pedig mínusz 5 és plusz 5 fok között. Február 15. és 18. között általában szép idő lesz, válto­zó, többnyire derült égbolttal, reggel és este ködképződéssel. A legalacsonyabb hőmérsékleti ér­tékek mínusz 10 és nulla fok között, a legmagasabbak pedig mínusz 2 és plusz 8 fok között ingadoznak. Február 19. és 23. között ismét lehűlés várható, időnként felhős égbolttal, helyenként ki­sebb havazásokkal, délen pedig esővel. A legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérsékleti érté­kek mínusz 14 és mínusz 4 fok között, illetve mínusz 4 és plusz 6 fok között váltakoznak. He­lyenként köd képződik. A hónap utolsó napjaiban felmelegszik az idő. Helyen­ként csapadék, reggel és este ködképződés várható. A legala­csonyabb hőmérsékleti értékek mínusz 10 és nulla fok között, a legmagasabbak pedig nulla és plusz 10 fok között váltakoz­nak. Változékony, csapadékos, bo­rús idő várható. Mérsékelt déli szél. A nappali hőmérséklet +1 és +3° C között, az éjszakai — 1 és —7° C között váltako­zik ; 9,00 Tévéiskola; 10,00 A haza sólymai; 10,10 Kérdések és vála­szok; 10,30 Színház (ismétlés); 11,50 Telex; 16,00 Telex; 16,03 Tévéiskola; 16,35 Német nyelv­tanfolyam; 17,05 Folklórműsor; 17,15 Pronoexpressz-húzás; 17,25 Pionírhíradó; 17,45 Férfi kosár­labda: Bukaresti Steaua — Sö­­deh­alje (Svédország) — vissza­vágó mérkőzés a Kupagyőztesek Kupája keretében; 19,15 Hirdeté­sek; 19,20 Ezeregy este; 19,30 Híradó; 19,50 Az Országos Kon­ferencia határozatai: 20,05 Könnyűzene; 20,25 Mi, nők; 20,50 Filmarchívum: Giordano Brúnó — olasz játékfilm, 22,35 s­­íradó. Sepsiszentgyörgy — Művész: AZ ANYA MOSOLYA, szí­nes argentin film­ 10, 16, 18, 20 órától. Sepsiszentgyörgy — Lux : ZŰRZAVAROS ÉJSZAKA — román film 11, 15, 17, 19 órá­tól. Kézdivásárhely — Május 8 . EZEK A CSODÁLATOS SZOMSZÉDOK — színes, cseh film 10, 16, 18, 20 órától. Kovászna — Győzelem : AZ ELFELEJTETT VIDÉK — színes angol film 11, 17, 19 órától. Barót : FENYEGETÉS színes len­gyel film 20 órától. színház A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház együttese folytatja bérletes előadásait. Műsoron KERTÉSZ ÁKOS : ÖZVEGYEK. Február 2-án 20 órakor D-bérlet, február 4-én 20 órakor E-bérlet, február 5- én 17 órakor L-bérlet, este 20 órakor F-bérlet. Tamási Áron Hegyi , patak című drámáját holnap, február 2-án, este 20 órakor Mikóújfa­­luban mutatják be. Szilveszter B. — Kovászna. Az 1/1977. sz. törvény által rendszeresített, gyer­mektelenség esetén lerovandó hozzájárulást mindaddig fizetni kell, amíg a család gyermektelen, és amíg va­laki munkába be van sorolva. Mentes viszont­­arra az időszak­ra, amelyben I. vagy II. fokú rokkant. Ebben az esetben a mentesítés a házastársra is ki­terjed. Menyhárt Margit — Futás­falva. Feltéve azt, hogy férje falun lakik és 1436 lej összjava­­dal­mazásban részesül, tizenhat tan pedig éven aluli 3 gyermeke után a következő családi (gyermek) pótlékra jogosult : az első gyer­mek után 90 lej, a második a- 105 lej, a harmadik után 125 lej. Borbándi Miklós — Torja. Az 1940 előtti időszakra nézve, visszamenőleg ,­ hadirokkant nyugdíjban nem részesülhet. Ezt annak idején kellett volna kérnie. N. L. — Réty. A 246/1977. sz. törvényerejű rendelet 9. sza­kasza értelmében a családi (gyer­mek) pótlék" meghatározásánál, a tarifáris javadalmazáshoz hoz­­zászámítandók a más természe­tű javadalmazásból származó jövedel­mek is. Dr. CSEREY ZOLTÁN utána megbeszélést tartanak a következő témával: A tanár­­diák kapcsolat új vonásai a testnevelési és sporttevékeny­ségben.

Next