Megyei Tükör, 1978. március (11. évfolyam, 1902-1928. szám)

1978-03-01 / 1902. szám

Megéneklünk, Románia „Csendül a dal, dobban a láb A brassói Kultúrpalota magyar nyelvű műkedvelő csoportja jól választott, a­­mitkor azt a célt tűzte maga elé, hogy­­ a vidék csángó népi szokásait, éneke­it, táncait kutatja fel és viszi színpad­ra. Ezzel a műsorukkal jöttek el hoz­zánk is. Sepsiszentgyörgy­re, hogy az a­­lig 25—30 kilométerre lévő Hétfalu csángó­v­iseletét, szokásait, énekeit és táncait mutassák be nekünk, akiknek a földrajzi közelség ellenére­ oly mes­­­szire esik e folklórzóna. Nem mintha folkloristáink elhanyagolták volna e vidéket, hiszen már Zajzoni Rab István felkeltette iránta az érdeklődést, és napjainkban is nem egy néprajzkutató keresi fel, hogy megörökítse sajátosan szép népművészetét. Sőt, a román te­levízió magyar nyelvű műsorában láthattuk a tatrangi boricásokat, s nem­is egyszer találkoztunk a zajzoni boncát táncoló gyermekekkel és „öregekkel " különböző fesztiválokon. A sepsiszentgyörgyi közönségnek vi­szont nagyon ritkán, vagy­­ egyáltalán nem volt még alkalma szemtől szembe kerülni e vidék folklórjával. Ezt akar­ták pótolni Klára Mária és Reiff Ist­ván, a brassói műkedvelő együttes ve­zetői, amikor hozzánk látogattak. Saj­nos, mi elég gyengén „reagáltuk le" fáradozásaikat, hiszen alig félháznyi kö­zönség gyűlt össze csupán az előadásra. Akik ott v­oltunk, szívesen tapsoltuk meg ügyes táncosaikat, énekeseiket, zenészeiket, szavalóikat. A műsor első felében az énekkar ha­zafias dalokat és népdalfeldolgozásokat mutatott be Klára Mária zenetanár ve­zényletével. Együtt láttuk énekelni a 111—20 éves fiatalokat a 60 70 évesek­kel, akiknek ajkán immár fél százada csendül fel a dal. Nem győztünk eleget tapsolni Veress Zoltán, Veress László (hegedű), Fekete Mária (fuvola), Csáki Zsolt, Wutzatka Gábor (gitár) tizenévesek kis zenekará­nak, amely hozzáértéssel szólaltatta meg XVII. századi dalainkat. Benedek Izabella, Péter Mária, Bálint Éva mély átérzéssel tolmácsolták Hor­váth István, Bartalis János, Magyari Lajos verseit, a Barcsai és a Bárányka című népballadák előadása pedig felejt­hetetlen élményt jelentett a jelenlevők­nek. A táncosoknak is önfeledten tapsol­tunk temperamentumos, jó ritmusú szé­kely táncaikért. Szünet után az együttes a hétfalusi csángók téli népszokásait mutatta be Szeressz-e, hogy szeresselek? címmel, Reiff István brassói tanár gyűjtése és feldolgozása alapján. Színpompás csán­gó népviseletben mutatták be a guzsa­­lyost ,ifjak és öregek kedvenc téli esti munkával egybekötött szórakozási lehe­tőségét. Felelevenítették a jegyváltást megelőző jegyajándék-küldést és -vi­szonzást, a János naphoz kötődő nép­szokást, a sormagyar és borica nevű táncokat is. Külön élményt jelentett a 77 éves Illyés Lajos bácsi mesemondá­sa, Molnár Ildikó tisztán csengő hang­ja, György Pa­pp Margit zajzoni csángó ruhája és kézimunkái. PÉTER ALBERT Irodalmi kör ügyében Nosztalgiával gondolok rájuk, mikor életképes alkotói tevékenységükről ol­vasok az Utunk, a Művelődés hasábja­in. Mármint a hazai magyar nyelvű iro­dalmi körök üléseire, ahol vitatkoznak, bírálnak, de minden esetben épülnek tudásban, gyarapodnak alkotásban, mo­hón szív­ják magukba a szép szavak igézetét. Irigykedem bizony én itt Sep­­siszentgyörgyön szalontai, nagyváradi, aradi, tordai, brassói, udvarhelyi, zerin­­di irodalomkedvelőkre, akiknek meg­adatik a lehetőség a kétheti, havon­kénti találkozókra. Jó lehet nekik, a szépliteratúra hivatásos és műkedvelő képviselőinek, akik között tudtom sze­rint egyenlő arányban képviselteti ma­gát a munkás és az értelmiségi. Jó le­het nekik, attól függetlenül, hogy ere­detiben vitatnak meg egy új alkotást, va­­gy csak elbeszélgetnek a könyv, a sajtó, a képzőművészet ezernyi gond­­járól-bajáról. Its megadatik nekik, hogy többször találkozzanak híresebb-neve­­sebb nagy öregeinkkel is... öt éve lakom Kovászna megye szék­helyén, mely idő alatt három kör szü­­letésén-alakulásán vettem részt. Talán mondanom sem kell, hogy egyik sem lett évesnél hosszabb életű. Az okokat oldalakon keresztül lehetne boncolgat­ni. Százszor is feltettem a kérdést ha­sonló gondoktól terhes munkástársaim nevében is: van-e létjogosultsága iro­dalmi körnek Sepsiszentgyörgyön ? Mert, hogy sokan igénylik, főként az érettségizett és új gyárainkban elhe­lyezkedett fiatalok közül, ez nem vitás. Kellene az olvasó-alkotó (vagy alkotni próbálkozó) munkásnak, értelmiséginek egy szerény, de élő fórum, mely működ­hetne, mondjuk, a megyei könyvtár vagy a Szakszervezetek Művelődési Házának patronálásával. Egy irodalmi kört kellene alakítani feltétlenül, mert munkásmű­velődésünk hagyományai is köteleznek erre. De ne úgy, mint a ta­­­v­alyelőtt, mikor öles plakátok hirdet­ték a kör alakulását, nem kevesebb, mint öt művelődési szerv, intézmény pártfogásában. És ahogy Magyari L­a­jos akkor melegében megjósolta a Me­gyei Tükörben­ közölt jegyzetében: a sok bába közt elveszett a gyermek. Hinni szeretném, hogy valaki magára vállalná a szervezői-titkári tisztet az önművelés eme okos és hasznos fóru­mának létrehozása utáni időben is. ferenc/v l. Tibor MEGY lül TÜKÖR megírni, milyen színdarabról van szó!?) a két óvónőt, Sebestyén Ágnest és György bíró Máriát illesse dicséret.“ Nagyon szeretnénk, ha legalább utólag megírnák, ki írta a szóban forgó dara­bot, és mi a címe ? (­nó) A mellékelt fényképen: a „lelkes, fá­radtságot nem ismerő" képeit műkedve­lő színjátszók láthatóak. „Előadásaikkal — írja Szász Etelka — kellemes órákat szereznek mind a helyi, mind a kör­mök közönségének. A színdarab beta­nításáért (sajnos, a levélíró elfelejtette Péterrel, Péd­ál is .A bibarcfalvi „feredő" csendes zu­gában találkoztunk, Sándor bácsi, és Ön — gondolom, emlékszik még — felállt az asztal mellől, kezet szorítot­tunk, mint régi, jó ismerősök; elmond­tuk, hogy minden rendben: szolgál az egészség, szeret még az asszony, a család, s a munkahelyen is egész a becsület. Aztán megkérdeztem, mint máskor, mint mindig, hogy van-e tollhegyre, újságba kívánkozó hír a gyárban ... , amire Ön mosolyogva mondta, naponta cikkecskét, jegyzetet, sőt hogy­­ riportot is lehet onnan írni, hiszen a munkások nem állnak, az eredmények meg ragyogóak éppen, s ráadásul — tanácsot is adott: „Csak hozzám jöj­jön. Velem beszéljen — ne meg Pállal... Ne őket fogassa. Péterrel Csak reám hallgasson, mert csak én tudom igazán, hogy mi a valóság... S az új­ságba is, ugye, csak a valóságot lehet írni." Erre én csak bólintottam. Bólogat­tam... Aztán elváltunk. De másnap, egy dohogó kazán mellett, messze minden irodától — minden főnöki i­­rodától messze ... —, egy motorinás-o­­la­jós kezű munkás — Péter, Pál vagy lánca a neve, ha nem István — el­pa­naszolta, hogy öt éve dolgozik jelenle­gi munkahelyén, de premiumot csak egyszer kapott, mig mások... még ki tudja? ott. És elmesélte — okulásomra —, hogy ahol legelőször alk­almaztál­, a kökösi téeszben, valamikor volt vagy tíz-tizenöt ráfos kerekű szekér, meg egy könnyebben gördülő, gumirádlis fogat. De annak a rátdlis fogainak so­sem volt állandó kocsisa... Annak min­den héten más-más gazda ült a bak­ján, s csak azért, hogy a fogatos léesz­­tagok egyformán keressenek­. Nos — ha akkor, a „feredő" csendes zugában, csak bólogattam, Sándor bá­csi, most megkérd­­em: — Nem kell beszélgetni Péterrel meg Pállal... ? S/ABC) GY. JENŐ Rövidáru a méteráru ? Eddig nem nagyon voltak kétségeim afelől: a méteráru nem rövidáru, pon­tosabban, annyi méter és centiméter, ahányat a vevő kifizet... Újabban vi­szont kétségek támadtak bennem: a minap a divatházban idősebb nénike fekete kabátot szeretett volna varratni magának a két méter és húsz centi­méter hosszúságúnak tudott, eléggé drága anyagból. Nem tudom, végül hogy döntött: a megrövidített anyagot visszaviszi a Romarta üzletbe, ahonnan vette, és vásárol egy valóban 2,20 mé­teres véget, vagy vállalja a rövidebb kabát viselését. Inkább utóbbival biz­tatták - ami biztos, az biztos alapon... Szorongva igyekeztem hazafelé, hiszen én is éppen a Romartában vásárolt két vég­anyagot tartogattam a táskámban. Szorongásaim nem voltak alaptalanok: az egyikből három, a másikból, tán az arányok kedvéért­ már hat centiméter hibádzott... Ekkor bizonyosodtam meg afelől, nem minden hosszú, ami rövid, akarom mondani, nem­ minden méter, a­­mi áru, vagyis... az egyébként udvarias kiszolgáló személyzet nem arányul egyenesen a kedvességével pontosság. Arra gondolni semi merek, hogy a Ro­mariában szándékosan röv­idítették vol­na meg a méterárut!­ ­-ice-! ff Jik; J *ll0­ TÖRTÉNET H . Kell Ibolya munkaszerződésének m­rV/:,,) irata van elöttem, amit . s én itt még egy tisztvise­­l^ t) i elsején iktatott : w 1to irat lényege a kovetke­z­ ^Isiszentgyörgyi Kalász válla­­l . *^ll magát, hogy részben vagy • á tlfi/eli a munkásnő iskolázta­­as"® j költségeket, és a nyolchó­­folyam végeztével Kelemen­­,0|^tanfolyamon szerzett képesí­­tő munkahelyen alkal­mazza, f “■^Ikosnő vállalja, hogy: n 7 «fan elsajátítja azokat az el­­korlati ismereteket, ame­y^telftorvíztöltő gépek működésé­­!° ^ftöd­tetésével kapcsolatos tan­­olVd|Dol,irtanak majd előadást. Am­ikor a tanfolyam elméleti 's guaffeti oktatási tervéhez iga/o- ~~ f*ílno/.etten v­iselkedik a tanfo­­gamon( j) munkahelyén; györgyi Kalász vállalat dolgozója ma­rad; ha a felsorolt vállalások valame­lyikét megszegi, kész visszafizetni az iskoláztatási költségeket... a 2105/1969. minisztertanácsi határozat 12. cikkelyé­nek értelmében. Nos, amint eddig, elég furcsán, írva vagyon, Kelemen Ibolya — a babarc­falvi borv­íztöltödében dolgozó 49 mun­katársával együtt — mindent vállalt, és a­ tanfolyamot el is végezte. De­ itt kezdődik a különösen különös­­ - mint­ha nyolc hónapig mi sem történt volna : a vállalat a bizonyítványt és a ma­gasabb szakképesítésnek megfelelő ma­gasabb javadalmazást sem adta meg... Nőtt az eléged­etlenség. Végül, egy panaszlevél eljutott a me­gyei szaktanácshoz, ahonnan —• 1977. október 24-én — válasz is érkezett, mi­szerint : a főv­állalatnál el van intézve minden; a munkásnők fényképes bizo­nyítványt kapnak, s a fizetések emelé­se is megkezdődik 1977 utolsó negyedé­ben. Ennek csak örülni lehetett, s a m­un­­kásnők összeszedték a fényképeket, mind elküldték, majd... várták, várták, azóta is várják az új, fényképes bizo­­nyítványt, meg a javadalmazásuk eme­lését. ...Mi a véleményük­­ ott, az egyko­ri Kalásznál, meg a szaktanácsnál —: különös a történet ? És milyen hosszú ! S­ABÓ GY. JENŐ •—..................................................................................." j Ellemzz­ ö bizottságok tevékenységéről vö törülni tüntet fel; Gidófalván a tehén é»álom gépi fejöberendezést has/n­^^tlanul egész övén *­ T -tv berW^^n­ j tódon, Bardócon és m^fedaságokban az ellenőrzés hiányánl tulajdonítható, hogy telje­sen kotlett, nem termelő teheneket tudott alzemhényben 30-at, Bardócon 61-et!), Jak hosszas unszolás nyomán hajtott ál végre a részleges kicserélé­süket leefi­ztetett üszőkkel. Árapata­­kon 38 ifjú és 50 bárány hullott el a szaksa,a takarmányozás és az e­­gészséges szálláshelyek következ­té­ben. Sz.<ámos gazdaságban az­ utóla­gos ellenzés több tonna búzát, kuko­ricát, jobbá néhány fejőstehenet, ü­­szőt­, teásertést, bárányt tüntetett fel a hiánytalan (egyes helyeken tonna­számra hevert „pluszban" a búza rak­táron, szarvasmarha az istállókban, ser­tés az ólban, juh az akolban — létszá­mon felül, nyilvántartáson kívül...). Az elmarasztaló pénzügyi jegyzőkönyvek nyomán természetesen több termelő­­szövetkezetben a zárszámadó közgyűlé­seken a tagság elégedetlenségét fejezte ki az ellenőrző bizottságok tevékeny­ségével szemben, így került az idén téeszei­kk­ben 40 új tag az újonnan vá­lasztott bizottsági tagok közé. Mert a tagság mindenütt okult az elszenvedett károkból, kudarcokból, újólag meggyő­ződött, hogy az ellenőrző bizottság csakis akkor áll feladata magaslatán, ha tevékenységével az egész gazdaság, az egész tagság érdekét szolgálja, ha tisztességes, becsületes s lelkiismeretes tevékenységével az egész­ gazdaság kö­zös ügye mellé áll. r..li­dé*nokon házi szövőszékek kattognak az uzoni otthonokban !-n (BORTNYIK GYÖRGY felvétele) D. Gy. életében az 1974-es esztendő „sorsdöntő“ volt. Sorsának alakulása pedig a lejtő irányában mozdult. Az el­telt négy esztendő botrányok, munkahelyi kihágások, mun­kaszerződés-felbontások sorozata. 1974-ben találkozott a­­zokkal a barátokkal, akik „új útján" elindították. Közülük legkitartóbbnak és leginkább hatni tudónak az alkohol bizo­nyult. A megyei építő-szerelő vállalat kőművese fiatal em­ber. És jó kezű, „aranykezű“ szakmunkás. fia dolgozik. De arra egyre ritkábban került sor az elmúlt négy esztendőben. Végzjük csak sorjában a dolgokat. D. Gy. 1970-ben végez­te a katonaságot, rögtön utána az építővállalat alkalmazta. 74-ig semmi baj nem volt vele, akkor találkozott a pohár­ral, és kétes értékű barátaival. Az 1974-es esztendőt már „egyéni rekorddal zárta", sikerült az év 12 hónapjából mind­össze 4-et dolgoznia, de arra gondja volt, hogy a szabadság­­pénzt felvegye vállalatától. A szabadságpénzt, amit vissza kellett fizetnie, de az alkalmilag vállalt munkákból szárma­zó bevételeit eszébe sem jutott erre fordítani. . . Megtöri, végsőkig elkeseredett asszony beszél, D. Gy. édesanyja, a sepsiszentgyörgyi textilgyár munkásnője. 27 éve áll a fonodai gépek mellett, ebből 25 esztendőt özvegy­ként, keresetét, szeretetét fiára költve, ■ pazarolva. Mert a pazarlás szó a megfelelőbb itt. Egy 24 éves fiatalember semmit nem hajlandó viszontszolgáltatni a szülői szeretésért és gon­doskodásé­rt." „A szabadság pénzét én fizettem vissza. Restellettem már, hogy zaklatják érte. Aztán munkát kerestem neki. Hozzánk jött, a textilgyárhoz, karbantartó kőművesnek. Nem is lett volna baj, mondtam, ha nekiül­ dolgozni, jól dolgo­zik, arany keze van. Csak egyre ritkábban próbál nek­iállni. Ahogy telt az idő, úgy szaporodtak a késései és hiányzásai. Szégyelltem magam erősen, de nem volt mit tennem, ahogy múlott az idő, úgy nőtt ellene a felháborodás. Szeptember 15-én aztán végleg kitették a gyárból. Most újra­ az építő­­vállalatnál van. De ki tudja, meddig!? Egy huszonéves fiatal­ember — egy elrontott élet. Szülő és gyermek hidegülő, romló viszonya. 1952-ben maradt özvegyen D. Gy. édesany­ja, jószerével csecsemőkorától egyedül viselte gondját fiá­nak. És úgy próbálta gondját viselni, hogy­­ kelljen restelkednie. 1 katonaságig nem é <,rn minden azután kezdődött. A nemtörődömség, fl-Líntc ’Qtt rossz társaság. . 1 <■:>■! \rpudéknál laktunk. WlU­i jól, csendesen. De egyre szaporodtak a szűret többször jött haza részegen, Aczélék végül j'j­ ögy /Cí>^ így került a Csíki negyedi garzonba. Április •• ^ ^ gyermekes elvált asszonnyal él együtt. Mi lesz tikei ere­­­gy érmekből ilyen „szülök“ mellett. Pedig a gyer«, y,oros_ hetileg apjuknak ítélték, rendes, munkás emW ?((j mfl_ nyói. Az gondját viselte volna a gyerekeknek, gátiak követelte, mint aki rendes életet folyta ■ jjjlór íÜ'lu De nekem elsősorban a Ham faj. 1 .orházu­l is ismer i­ngemet. Tavaly év elején be<- jül, Zippil kerültem. Egyszer látogatott meg, de aJ Jpsitaloz*^ februári és márciusi fizetésemet felvegyi?ia^ugusz­­ta. Kerestem többször is. Csak részegen tahi Marii tusban aztán visszaadta a pénzt, de azóta u<­^h-ba. Ma­lát meg, nem köszön. Pedig akkor ö került pont, bejártam hozzá, hoztam, amit tudtam n *­m voltam I olyan addig. De a felgyógyulása után megint ideg?11 szólam­, idegen, mint akinek semmi joga az ö életb n,Ak. Sok Nincs, nem lehet ennél nagyobb fájdalom cgil ›^ék vele. szól, mint az örült járom a várost, hátha ta0olyásolni. Halni szeretnék rá, jó irányban szeretnem Hogy dolgozzék rendesen, hogy hagyja az <tu'1’^ keres­­sen hozzá való, rendes élettársat, hogy ismerje meg szülőjét. Lassan már nem is hiszem, hogy így is lehetne még. Au­gusztus 29. óta nem láttam már. Lassan fél éve lesz annak." ★ Egy anya és fia fél esztendeje nem találkoztak. Egy városban laknak, a fiatalember életében egyetlen támasza édesanyja volt. De már nincs szüksége rá. Az anya ismét kórházban. Idegei lassan teljesen felmondják a szolgálatot. Napokon, éjszakákon át töpreng és sír : merre fordulhat e­­zek­ után az ö fia sorsa ? Merre fordulhat ? Milyen ember D. Gy., aki szülőanyját megtagadja, bajában magára hagy­ja, meg sem is ismeri már. Olyan ez, mint egy szomorú, nagyon szomorú ballada, kerete. De modern ballada, mert nem csak egy D. Gy. van közöttünk, a D. Gy-k számosan vannak. Olyanok, akik a legszentebb, legtermészetesebb és a melegebb emberi kapcsolatot, szülő és gyermek­­ kötését megtagadják. Milyen ember lehet ? Csak emberi érzései­ből. kivetkőző, érzéketlen, tartását veszítő, fecsérlő ember. Hogyan viszonyulhat az többi embertársaihoz, aki saját édesanyját tagadja meg ? Nem egyéni sorsok feszege­tése ez, nem egy­edi történés fölötti haszontalan kérődzés, hanem ez JV tünet kő­tana. Mert D. Gy-re és társaira mindannyiunk­­nak hatni kell, az ő sorsuk alakulása, érzelmeik kiégése kö­zösségi baj is. Az ő „sorsfordulója“ a közösség dolga is. Munkatársaké, felelős vezetőié, mindannyiunké. Hogy ne kelljen kiégett lelkével még mélyebbre süllyednie. MAGYARI LAJOS A METEOROLÓGIAI INTEZET ELŐREJEL­ÉSE MÁRCIUSRA A Meteorológiai Intézet e­­lőrejelzése szerint márciusi át­lagos hőmérsékleti értékek a­ szokásosnál valamivel alacso­nyabbak lesznek, a csapadék­­mennyiség pedig az első és az utolsó dekádban, főleg az or­szág keleti részein, meghalad­ja a normális értéket. Március 1. és 5. között csa­padékos idő várható változó, többnyire borult égbolttal, kezdetben esőzéssel, majd ha­vas esővel és havazással, mér­sékelt nyugati és északi szél­lel. A hőmérséklet fokozato­san csökken. A legalacsonyabb értékek mínusz 6 és 4 fok kö­zött, a legmagasabbak pedig 1 és 9 fok között váltakoznak. Március 5. és 10. között a­­ránylag hideg, többnyire bo­rult időre, h­av­as esőre és ha­vazásra, megélénkül/­ szélre számíthatunk. A újabb hőmérsékleti legalacsó­értékek mínusz 8 és 2 fok között (he­lyenként alacsonyabb), a leg­magasabbak pedig 2 és 8 fok között (helyenként magasab­bak) ingadoznak. Március 10. és 15. között enyhülni fog az idő. Havas e­­­sőre és rövid ideig tartó hava­zásra számíthatunk. A legala­csonyabb hőmérsékleti érté­kek mínusz 9 és 1 fok között, a legmagasabbak pedig 2 és 12 fok között váltakoznak. A március 16. és 20. közötti időszakban további felmelege­dés várható. Időnként borús lesz az égbolt, gyenge esőzés lehetséges. A legalacsonyabb hőmérsékleti értékek 0 és 6 fok között váltakoznak, Erdély keleti medencéiben ennél a­­lacsonyabbak, a legmagasab­bak pedig 5 és 15 fok között ingadoznak, helyenként meg­haladva ezeket az értékeket. Reggel és este, különösen az ország keleti részeiben köd képződik. Március 22. és 25. közötti időszak vége felé lehűlés vár­ható. Esőzésekre, az ország északi részében és a hegyek­ben havas esőre és havazás­ra, helyenként megélénkülő szélre számíthatunk. A legala­csonyabb hőmérsékleti érté­kek mínusz 3 és 7 fok között, a legmagasabbak 6 és 16 fok között alakulnak. A hónap utolsó napjaiban az ország déli és keleti vidé­kein esőzésekre, a hegyekben és a dombv­idéki övezetekben havas esőre és havazásra szá­míthatunk. A legalacsonyabb hőmérsékleti értékek, mínusz 2 és 8 fok között, a legmaga­sabbak pedig 7 és 17 fok kö­zött váltakoznak. mindenkit is érdekel MARCIUS Ma valahol egy távoli faluban habkönnyű, sárga csi­bék gömbölyödtek ki a k­otló alól, rügybe buzdult a mo­gyoróág, barkádzik a fűz, s zörög a holt avar a hóvirág fel­törekvő dárdái fölött. Télikabát-hajtókákra tűzelnek sárga csibét, barkaágat és hóvirágot ábrázoló kis mütyürül: —­ a tavasz jelvényeinek tartják némelyek e „márciuskákat". Nem csupán nálunk, a Halkán más népeinél is honos e tavasz­­hírelés, a bolgárok piros-fehér szalaggal fűzik fel „martinecs­­kájukat", őnáluk e két szín az egészség jelképe. Nos hát, jó tavaszt, jó egészséget. Egészség még volna, tavasz pedig csak­ immel-ámmal akar lenni. Topor elvtársék e hó elejé­re hideget jósolnak, oda se neki, fittyet hány minden To­por-féle jóslatra az a fiú és lány, kikre a park gesztenyéi alatt borul a hófelleges szürkület. Állanak egymással szem­közt, szótlanul, arcuk, tekintetük egymáshoz közelit, még egy pere, s eldől­t : lesz-e tavasz az idén ? Kabátjuk haj­tókáján kis maturandus-szalag, úgy tűnik, legszebb már­ciuska-jelkép az idén. Óhajunk is volna : boruljon zöldbe, virágba, érkezzék meg idei tavaszunk, emberi, társadalmi érettségünk jegyében. (b­á.) Mától kezdve a 05-ös tele­fonszámon tájékoztatást nyúj­tanak a Sepsiszentgyörgyről induló és ar­a érkező autóbu­szok, v­onatok menetrendjéről. György­ószentmiklóson zenés­­táncos találkozót tartottak, a­­melyen megyénkből a Ven­­czel házaspár v­ett részt. Előadásra készül Sepsi­szentgyörgy városi pionír­­együttes, bemutatkozására március nyolcadikén kerül sor. A Megyei Turisztikai Hivatal hajókirándulást szervez a Du­nán április 23. és május 2. kö­zött a következő útvonallal: Giurgiu Pozsony - - Prága. Tájékoztatási ár: 2699 lej, plusz 232 lej zsebpénz. Felirat­kozási határidő március 15. 1978. MÁRCIUS 1. Napkelte : 6,54 Napnyugta: 18,03 Eltelt : 60 nap Hátravan : 305 nap Továbbra is nedves idő vár­ható, átvonuló felhőzettel, he­lyenként esővel, hav­as esővel. Mérsékelt nyugati, északnyu­gati szél. A hőmérséklet foko­zatosan csökken. Reggel köd­­képződés; 9,00 Tévéiskola; 10,00 Kér­dések és válaszok (ismétlés); 10,20 Színház (ismétlés); 11,50 Telex; 16,00 Telex; 16,05 Té­véiskola; tanfolyam; 16,35 Német nyelv­17,05 Pronoexp­­ressz-húzás; 17,15 A szocia­lista országokból; 17,25 Pio­nírhíradó; 17,45 Hazafias da­lok; véből; 18,00 A természet köny­18,30 Bogdán Petricei­­cu Ha$deu; 19,15 Hirdetések; 19.20 1001 este; 19,30 Híradó; 19,50 Mi, nők; 20.20 Filmarchí­vum : Padre Padrone — olasz játékfilm; 22,05 Könnyűzene; 22,20 Híradó. • Sepsiszentgyörgy — Művész: SZÁRNYACSKA VAGY GOM­BOCSKA — színes francia film 10, 16, 18, 20 órától. Sepsiszentgyörgy — Lux : GLÓRIA NEM ÉNEKEL — színes román film 11, 15, 17, 19 órától. Kézdivásárhely Május 8. : ESTI VENDÉGEK — színes román film 10, 16, 18, 20 órá­tól. Kovás­na Győzelem: CID — kétrészes, színes a­­merikai film 10, 16, 19 órától. Bárót : VÉDJÉTEK MEG A VÁROST — színes lengyel-szovjet kop­rodukció, 20 órától. A sepsiszentgyörgyi Ál­lami Magyar Színház újabb bemutatóját e héten, pénteken tartja. J.L. Caragiale népszerű darabját, a Farsangot viszik színre. Rendező Seprő­­di Kiss Attila. Balá­s Krisztina, Kézdivá­­sárhely: Állami családi (gyer­mek) pótlék folyósítása tárgyá­ban beadott panaszlevelét ere­detiben­ illetékes elintézésre áttettük a Munka- és Társada­lombiztosítási Igazgatósághoz. Gergely István, Kisbacon : A 92/1976. sz. törvényerejű re­­delet 14. szakasza rendel­kezései értelmében, a munká­ban eltöltött időnek tanúkkal való igazoltatását csak azon személyek kérhetik (abban az esetben, hogyha az irattár megsemmisülését okmánnyal igazolják), dél alapján akik munkaszerző­tevénykenységet fejtenek ki, továbbá a Nem­zetvédelmi és Belügyminiszté­rium káderei, valamint a kis­ipari termelőszövetkezetek tagjai. Dr. CSEREY ZOLTÁN

Next