Megyei Tükör, 1978. június (11. évfolyam, 1980-2005. szám)

1978-06-02 / 1981. szám

VILÁG PROLIT­ÁRIÁI. EGYESÜL­ETEK1 AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSE Csütörtök délután ülést tartott a Mi­nisztertanács, s azon az ország kormá­nya kifejezte mély megelégedését a­­tortnak a hivatalos baráti látogatások­nak a rendkívül gyümölcsöző eredmé­nyei fölött, amelyeket Nicolae­ Ceausescu elvtárs, a Román Kommunis­ta Párt főtitkára Románia Szocialista Köztársaság elnöke tett Elena Ceausescu elv­társnővel együtt párt- és állami kül­döttség élén a Kínai Népköztársaság­ban, a Korea Népi Demokratikus Köz­társaságban, Vietnam Szocialista Köz­társaságban Laosz Demokratikus Nép­­köztársaságban és a Demokratikus Kampucsában, valamint a magas szintű megbeszélések fölött, amelyekre az út megszakítása alkalmával az iráni és az indiai fővárosban került sor. Hangsúlyozva, hogy milyen intenzív munkát végzett Nicolae Ceausiescu elv­­társ a Románia és a felkeresett államok közötti barátság, szolidaritás és együtt­működés fejlesztéséért és erősítéséért. Manea Manescu elvtárs, a kormány el­ső minisztere kiemelte, hogy a köztár­saság elnöke számottevően hozzájárult a szocialista Románia világtekintélyé­­nek növeléséhez, a biztonságnak, az összes nemzet szabad­­és független fej­lődésének erősítéséhez, a széles körű nemzetközi együttműködéshez. A kormány kifejezte azt az elhatáro­zását, hogy a párt köré, a párt főtitká­ra, a köztársaság elnöke, Nicolae Ceausescu elv­társ köré szorosan felzárkózva dolgozzon pártunk és államunk egész bel- és külpoli­tikájának megvalósításáért, a XI. kongresszus és az Országos Pártkonferencia történelmi jelentőségű határozatainak maradéktalan gyakorlat­ba ültetéséért, a szocialista Románia szüntelen virágzásáért. A Minisztertanács lelkes hangulatban az alábbi táviratot intézte Nicolae Ceausescu elvtárshoz, a Román Kom­munista Párt főtitkárához. Románia Szocialista Köztársaság elnökéhez : Mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceausescu elvtársi A Minisztertanács kifejezi legmé­lyebb tiszteletét és nagyrabecsülését annak a történelmi jelentőségű látoga­tásnak a ragyogó sikere kapcsán, a­­melyet ön, szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs. F­lena Ceausescu elv­társnővel együtt, párt- és állami küldöttség élén telt a Kínai Népköztársaságban, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság­ban, Vietnam Szocialista Köztársaság­ban, Laosz Demokratikus Népköztársa­ságban és a Demokratikus Kampucsá­­ban. A látogatás óriási jelentőségű e­­seményként kerül be az országaink pártjai és népei közötti barátság, szoli­daritás és együttműködés kapcsolatai­nak krónikájába, s egyben jelesen elő­mozdítja a Románia és az összes szo­cialista államok közötti testvéri szoli­daritási kapcsolatok szüntelen fejlődé­sét, számottevően hozzájárul a béke és a biztonság egyetemes üg­yéhez. A kormány kifejezi teljes meggyőző­dését, hogy az ön találkozói és megbe­szélései a felkeresett országok párt- és államvezetőivel, az aláírt megállapodá­sok és dokumentumok újabb, minőségi­leg magasabb fokra emelik, a Románia és az említett államok közötti baráti kapcsolatokat és együttműködést, újabb széles táv­latokat tárnak fel előttünk né­peink kölcsönös érdekében, a szocializ­mus, a haladás és a béke egyetemes ü­­gye javára (folytatása a 4. oldalon) A barátság, testvériség és béke követeként Mindannyian élénk érdeklődéssel kö­vettük nyomon pártunk főtitkárának, köztársaságunk elnökének, Nicolae Ceausescu el­v­társnak és Elena Ceausescu elv­társnőnek legutóbbi, á­­zsiai országokban tett látogatása min­den állomását. Mély megelégedéssel, hazafias büszkeséggel tölt el az a tény, hogy hazánk nemzetközi tekintélye a látogatás nyomán még inkább elmélyült a világ összes országai, népei előtt. A Kínai Népköztársaságban, a Koreai NDK-ban, Vietnam Szocialista Köztársa­ságban, Laosz Demokratikus Népköz­társaságban és a Demokratikus Kampu­­csában tett látogatás, az iráni­­-­z indiai magas szintű megbeszélések újabb, ra­gyogó bizonyítékai annak, hogy kom­munista pártunk, szocialista hazánk mindent elkövet a népek közötti barát­ság, testvériség, a béke ügyének előbb­re juttatásáért, a kölcsönös együttmű­ködési kapcsolatok szélesítéséért. E­­gész népünk nagy örömmel, büszkén vette számba azokat az eredményeket, amelyek e látogatás során születtek, s amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a népeink közötti kölcsönös megbecsülés még hangsúlyozottabb, a kooperálás minden téren még sikeresebb legyen. Az a meleg fogadtatás, amelyben min­denfelé, a meglátogatott országokban Nicolae Ceausescu elvtársat és Elena Ceausescu elvtársnőt részesítették, egy­ben meggyőző kifejezője annak a nagyrabecsülésnek, amelyet országunk vívott ki magának következetes béke­politikájával, az államok közti megér­tés, együttműködés, a függetlenség és szuverenitás elvének tiszteletben tartá­sáért folytatott­­következetes küzdelmé­vel. Pártunk politikájának, amelynek kidolgozásában és életre hívásában meghatározó szerep jutott és jut Nicolae Ceausescu elvtársnak, egyre több tisztelője akad szerte a világon. A tiszteletet, nagyrabecsülést növelte, erősítette pártunk főtitkárának most befejeződött küldetése is. A látogatás eredményeitől lelkesítve, az egész ország, az összes dolgozók, egy emberként küzdenek, hogy az előt­tünk álló feladatokat, i­ XI. pártkong­resszus, az Országos Pártkonferencia dokumentumaiból fakadó kötelezettsé­geket maradéktalanul valóra váltsák, a civilizáció, a jólét újabb csúcsaira emeljék szeretett hazánkat. A dolgozó személyzet számbeli növekedése A S­ovászna megyei ipar technikai­­műszaki alapjának rendkívül gyors üte­mű növekedése révén az utóbbi évtize­dekben erőteljesen növekedett a dol­gozó személyzet száma, bővült a mun­kásosztály — társadalmunk vezető osz­tályának megyénkben képviselője —, s következésképp nőtt az átlagos tech­nikai, szakmai és általános műveltségi szint, így a dolgozó személyzet száma az­ 1950-es 8 980-ról 1977-ig 28 272-re, azaz 3,2-szeresére növekedett. Rendkí­vül gyors volt a gépgyártó és a fém­feldolgozó iparban foglalkoztatottak számának növekedése. 1950-ben mind­össze 16-an dolgoztak ebben az ipar­ágban, ma már 348-szor annyian van­nak. Az ipar vezető ágában foglalkoz­tatottak számának robbanásszerű nö­vekedése természetesen a szakképzett­ségi szint rohamos növekedését is ma­gával vonta, s következésképp alap­vetően megváltozott a munka termelé­kenysége is. Mindehhez természetesen a dolgozók munkásöntudatának foko­zódása is hozzájárult. Gyors ütemben nőtt ebben az idő­szakban a ruhaiparban (11,8-szor), az üzemanyagiparban (4,1-szer) és az é­­lelmiszeriparban (3,9-szer) foglalkoz­tatottak száma. A megye ipara 1965—1977 közt lezajlott sokrétű korszerűsítésének fo­lyamata a munkaerő összetételének (folytatása a 2—3-as oldalon) Gépgyártó és fémfeldolgozó ipar 1950 — 16 munkás 1977 — 4 968 munkás azaz 348-szor annyi 1981. szám XI. évfolyam 1978. június 2., PÉNTEK óra 30 bráni A PRENSA LATINA hírügynök­ség guetamalai lapokra hivatkozva jelenti, hogy­ az ország északi részén Alta Verapaz megyében elterülő Pun­­os folyami kikötővárosban he­ves incidensekre került sor a fegy­veres erők és a parasztok között. A hadsereg tüzet nyitott a parasztok tömegére, a százat közülük megölt, 300-at megsebesített. A dolgozók Országos Központjá­nak közleménye szerint a parasztok azért érkeztek Pantosba, hogy köve­teljék az ez év tavaszán a négy nagy földbirtokossal történt össze­tűzések során letartóztatott társaik szabadon bocsátását. A dokumentum megbélyegzi a parasztok békés tün­tetésének vérbefojtását. Guatemala északi részén a falusi lakosság súlyos nyomorban él, kény­telen elszenvedni a nagybirtokosok általi könyörtelen kizsákmányolást. AZ OLASZ BÍRÁK országos tár­­­saságának igazgató bizottsága június 21-én és 22-én sztrájkkal fog tilta­kozni amiatt, hogy a jogszolgáltatás terén nem fogadtak el kielégítő in­tézkedéseket az állami demokratikus intézmények elleni súlyos agressziós cselekedetek megismétlődésének megakadályozására. A PENTAGON tanulmánya szerint az amerikai szárazföldi hadsereg­­ka­tonáinak mintegy 30 százaléka, leg­jobb esetben csak időnként, mari­huánát és más „erős" kábítószert fogyaszt. Az említett számadat azonban nem tükrözi a valóságot — állapítja meg a kongresszus egyik tagja —, hiszen számos közkatona a bünte­téstől való félelmében nem vallja be, hogy kábítószert fogyaszt. AZ EGYIK PÁRIZSI tévénéző a képernyő segítségével jutott ismét a lakásáról négy évvel ezelőtt ello­pott nagy művészeti értékű, XVIII. századbeli faliszőnyeg birtokába. Mint utólag kiderült, az egyik film díszleteként használt faliszőnyeget a rendőrség egyik régi „törzsven­dégétől" vásárolták az ócskapiacon. A ROBERT MUGABE vezette Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió az 50 rhodesiai körzetből 39-et ellen­őriz és 40 000 főnyi hadsereggel rendelkezik — jelentette be Herbert Ushewokunze, a mozgalom egyik vezetője egy madridi sajtókonferen­cián. AZ NDK több övezetében, szerdán mérték az év legmagasabb hőmér­sékleteit: 28—29 C fokot. Az ADN megjegyzi ,hogy a meteorológiai elő­rejelzés szerint a hét végére az évszak megszokott állagánál­­ jóv­al nagyobb felmelegedés v­árható. Miénk is gyár ! 1948—1978 Múlt, jelen és jövő egy régi fakitermelő településen Aki jól is­m­eri Komandót, e hegyek között elhelyezkedő kis és festői tele­pülést, az nyugodtan elmondhatja, hogy múltja, jelene és jövője elválasztha­tatlanul kötődik az erdőkhöz. Termé­szetes, hogy így van, hiszen maga a te­lepülés ésrengetegek élén keletkezett és Komandó valamennyi eddigi nemze­déke a fakitermelésben és -feldolgo­zásban nőtt fel. 1948. június 11-i álla­mosítás eseménye élénken él még az itteni emberek emlékezetében, ez az e­­semény teljes fejlődésben találta köz­ségünket, de egy olyan fejlődésben, melynek folytatása később magát a település létét fenyegette volna. Arról van szó, hogy a fűrészgyár akkori tu­lajdonosai, akik az erdők nagy részét bérelték, kíméletlenül irtották a zöld aranyat. Tevékenységük nyoma ma is szembetűnően lemérhető a település környékén, a volt tulajdonosoknak e­­gyetlen jelszavuk volt: „fát, fát, minél több fát". Óriási jövedelmeket valósí­tottak meg a rablógazdálkodás jóvoltá­ból, ám a komandói­­ emberek egyre rosszabb körülmények között éltek. Itt minden a gyárosok tulajdona volt­­o­­lyanoké, akik soha a lábukat sem tet­ték Komandóra), a házak, a falu e­­gyetle­n üzlete, sőt, maga a községháza is, így a munkások szerény jövedelme is visszavándorolt a kizsákmányolók zsebébe, akik a még busásabb jövedel­mek reményében nemegyszer vették igénybe a hatósági erőszakot a famun­kások minden szervezkedésének és el­lenállásának megtörésére. 1936-ban a komandói munkások olyan sztrájkot szerveztek, amely tekintve az akkori nehéz viszonyokat, félig-meddig sike­resnek számított. Az államosítás mélységes változáso­kat hozott Komandó életében. Egyszer és mindenkorra ''éget vetettek az er­dők kirablásának, rátértek az ésszerű kitermelésre. Érdekes adat: ma Koman­dó környékén ötször kevesebb fát vág­nak, mint 1938-ban, ám a kitermelt és MI KÖVÉN­YI LEVENTE, Komandó község néptanácsi elnöke (folytatása a 2—3. oldalon)

Next