Megyei Tükör, 1979. április (12. évfolyam, 2239-2263. szám)

1979-04-02 / 2239. szám

VILAG PROL­ET­ÁRIÁI. EGVESOUETEH Az RXP KOVASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA Munkaerő-gazdálkodás A minőségi szempont A sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gép­kocsialkatrészeket Gyártó Vállalat már termelő,­­ de ugyanakkor a folya­­­matosan bővülő, épülő gépgyártóipari vállalatok sorába tartozik. Ezért — nyilvánvaló — a munkaerő-szükséglete is a különböző termelőkapacitások ü­­zembe helyezésének függvényében van megállapítva, tervszerűen, s ugyan va­­lóst: a nevezett függvény időkoordiná­­tán mért alakulása szerint módosul. Tudni kell azt, hogy — akárcsak termelésben — a munkaerő-gazdálko­­­dási folyamatban is egyaránt lembe kell venni a mennyiségi figye­lmé­nyeket és a minőségi szempontokat. Mivel a munkaerő minőségétől nagy­mértékben függ a termelés minősége, nem tanácsos csak a mennyiségi igé­nyek kielégítésére törekedni. S most lássuk, mi történik a 3G-ben, mi jellemzi ott a munkaerő-gazdálko­dási folyamatot. A személyzeti osztályon arról érte­sültünk, hogy a vállalat folyó évre meghatározott létszámszükségletét ös­­­szesen öt „forrásból" fogják biztosíta­ni Szaklíceumok I. fokozatát végzett, szaklíceumok II. fokozatát végzett, szakiskolát végzett, szakmai tan­folyamokat végzett és más vállalatoktól az áthelyezésüket kérő dolgozókat fognak alkalmazni. A terv szerint — az előbbi sorrendiséget meg­őrizve írjuk egymás után a számokat —: 45 + 125 4- 320 -f- 315 -f- 300 dol­gozót és elsősorban géplakatosokat, esztergályosokat, marósokat, csiszoló­kat. Illetékesek elmondták, hogy a fenti tervbe foglalt mennyiségi igény kielé­gítése az év végéig minden bizonnyal megvalósul, mert eddig is sikert ígérő eredményeket értek el. Ám, amikor a minőségi szempontokra terelődött szó, arra a következtetésre jutottunk, a­hogy — sajnos — bajok vannak. S azt is megmondjuk, hogy miért. Az év elejétől március tizenötödiké­ig 240 dolgozót vettek fel, s ugyanez alatt az idő alatt 93-ra gyarapodott a kilépők száma. A 93 kilépő közül 28- nak munkafegyelmi kihágásokért kel­lett felbontani a vállalattal megkötött munkaszerződését. És általában olyan emberek „vándoroltak el“, akik három­­négy-öt hónappal ezelőtt kérték a fel­vételüket, s akik a mesebeli szegény ember fiaiként járják az országot — a notórius szerencsepróbálók. Ezt bizo­nyítja a munkakönyveikbe jegyzett vállalat­nevek és különböző pecsétek, meg munkatörvénykönyvből idézett cikkelyek rövidebb-hosszabb sora-A kérdés tehát önként adódik: miért alkalmazza éppen a sepsiszentgyörgyi 3G — alaposab­­ válogatás nélkül — a fent megnevezett egyéneket most, a­­mikor egyre inkább terjedőben van az a vélemény, hogy alkalmazásuk ke­veset segít a vállalat munkaerőhelyze­tén, s egyes esetekben rontja a mun­kafegyelmet? A kézdivásárhelyi mezőgazdasági gépállomás központi műhelyében havonta 150 magas nyomású pumpát ellenőriznek és javítanak a megyében levő egy­ségek és m­ás megyei gépállomások részére. C­zell András, a kézdivásárhelyi mezőgazdasági gépállomás mestere hatsoros ültetésre készíti elő a burgonyaültető gépeket, hogy a betakarító kombájnok kifogástalan munkát végezhessenek. (BORTNYIK GYÖRGY felvételei) A művelődés új otthona Pákén­ ­ A több mint két évvel ezelőtti, már­ciusi tragikus földrengéskor ebben a Barátos községhez tartozó faluban használhatatlanná vált a régi művelő­iő­dési otthon. A szellemiekben való gaz­dagodásért folytatott tevékenység így egy iskolai osztályterembe, na meg az ifjúsági klubba, szerényebb lehetőségek közé szorult. A művelődést kedvelő kicsi falu — mintegy négy és fél százan élnek itt — lakóit sokáig foglalkoztatta a meg­rongálódott kultúrotthon újjáépítése, korszerűsítése. Barátos község vezetői, Mihály Árpád, ifjú Szántó István, Dá­vid Vilmos helyi képviselők, valamint a választók tervei, gondolatai hasznos kezdeményezésben öltöttek testet : újjá­építeni, a mai igényeknek megfelelővé tenni a művelődés hajlékát. A múlt év augusztusában megtartott községi pártbizottsági plenáris és néptanácsi ülésszakon aztán határozatba foglalták a­ tervet. Az egyöntetű döntést a cse­lekvés, a derekas munka, hozzáállás követte : az alapozás, a szükséges tég­­lamennyiség előállítása, megyei segít­séggel más szükséges építőanyagok be­szerzése, s aztán a mindennap késő, sokszor esti órákig tartó szorgos munka a községvezetőkkel — Beder György, Márk András, Stefán Sándor — és az itteni képviselőkkel az élen, így a 300 férőhelyes művelődési otthon mondhat­ni rekordidő alatt — szeptembertől de­cember 27-ig — felépült. Méghozzá tel­jes egészében hazafias munkával ké­szült el a nagyterem, a színpad, az öl­tözők, úgyhogy a szilveszteri gazdag DARÓCZI FERENC (folytatása a 4. oldalon) 2239. szám XII. ÉVFOLYAM 1979. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ ÓRA 30 báni Tröszt a termelés színhelyén Húsz­egynéhány évvel ezelőtt a szépmezői állami gazdaság gazdasági és ügyviteli épületei szerény alig tűntek fel a rétyi keresztút felé tartó utasnak. A „tanya“, néhány nyárfájá­val, beleolvadt a síkságba. Azóta a be­kötő út mentén felsorakoztak a korsze­rű, gépesített istállók, a lakótelep, az étkezde, s az új irodaépületet is kitol­ta a folyamatos építkezés a főút köze­lébe. Itt székel most, szó szerint a ter­melés sűrűjében, a legalkalmasabb he­lyen a Kovászna megyei állami mező­gazdasági vállalatok trösztje is. Akár az ablakból is szemmel lehetne tartani a tehenészeti telep vagy a növényter­mesztő farm munkálatainak jó részét. Fazakas Gábor agrármérnök, a tröszt igazgatója, mégis naponta felhúzza a gumicsizmát, szétnéz az istállókban, szemrevételezi a takarmánytárolókat, beáll a farmvezetőkkel a traktorok u­­tán a barázdába. Gyakrabban be kellene pillantson ide még az újságíró is, mert ha nem, az olyan szókimondó asszonyságok, mint Máthé Irén élmunk­ás-gondozó, helyben azzal fogadják, hogy „elég ritkán jutunk eszükbe, messze vagyunk­ ugyebár?“ Ő pedig éppenséggel nem lakna távol most sem, de a család rö­videsen beköltözik Sepsiszentgyörgy kellős közepébe, az épülő nagyáruház szomszédságába. Ezt a mellébeszélést azért iktatjuk közbe, mert ez a lakás­vétel is a megváltozott viszonyokat, a fejlődést érzékelteti. De még mennyi­re! A mező közepén a dolgozó embe­rek érdekében és szolgálatában gya­rapodik ez az ipari jellegű mezőgazda­­sági nagyüzem is. A tröszt közel 12 000 hektár mező­­gazdasági területen (ebből 3 700 hek­tár kaszáló és legelő) folyó termelést irányítja. A múlt esztendőben az össz­­termelési tervet 111,6 százalékban tel­jesítették. A három vállalat (Sepsi­­szentgyörgy, Katolna, Uzon) közül az első emelkedik ki az átlagból 121,6 százalékkal, öt évvel ezelőtt egy dolgo­zóra 56 000 lej értékű termelést lehe­tett számítani, ez máig 82 633 lejre sza­porodott. A növénytermesztést rövidre fogva levehetjük ez alkalommal a na­pirendről, mert 1978-ban az 1 748 000 lej tervezett jövedelemmel szemben 13 657 000 lejt ért el. Sokkal kényesebb az állattenyésztés kérdése, mivel 26 136 000 lej veszteséggel zárta az vet, s ennek mintegy 42 százalékát é­­teltermelés lemaradása idézte elő. Ki­a esés mutatkozik a hús- és gyap­­jútermelés vonalán is, s ugyanakkor a költségek 105 százalékra növekedtek. Az állami gazdaságok általában jó szántóföldekkel rendelkeznek takar­­mánytermesztési célokra. Mégis nagy az eltérés az egyes vállalatok közt, a­­mennyiben takarmányegységben fe­jezzük ki az előállított takarmány­mennyiséget. E­gy hektár szántón azon­­ban 5 600, Katolnán 6 400, míg a szente­­györgyi farmokon 8 800 takarmány­egységet állítanak elő. A különbség a tejhozamban is jelentkezik. 1978-ban a Szépmezőn 3 334 liter. Azonban 2 826, Katolnán pedig 2 596 liter tejet ter­meltek takarmányozott tehenenként, s így a tröszt 3 200 literes tervével szemben a megvalósítás a 92 százalé­kot sem éri el. Nem egyenlítette ki az aránytalanságokat az, hogy például az uzoni 1-es farm 120, a hídvégi 3-as farm pedig 102 százalékban teljesítet­te a tej­termelési tervet, mert a nagy­ajtai 4-es farm és még több alegység mindössze 63—70 százalékot ért el. E­­gyes telepeken még mindig mulasztá­sok fordulnak elő a gondozás, munka­(Folytatása a tf. oldalon)

Next