Megyei Tükör, 1979. augusztus (12. évfolyam, 2342-2367. szám)

1979-08-01 / 2342. szám

Világ proletárját, egyesüljetek ! AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA „A javadalmazásemelés első részének, az életszínvonal emelésével kapcsolatos többi intézkedés első részének a megvalósítása és az 1980 vé­géig megvalósítandó második rész hozzátartozik pártunknak és szocialista államunknak ahhoz a törekvéséhez, hogy a nemzetgazdaság és a nemzeti jövedelem növekedése arányában biztosítsa az egész nép anyagi és szellemi jólétének szüntelen gyarapodását“. NICOLAE l’EAUSESCT 2342. szám XII. ÉVFOLYAM 1979. augsztus 1., Szerda Ara 30 báni Anyag- és energiatakarékosság, jebii mimikai előkihasználás a pártszervezetek tevékenységének közp­onti kérdése A megyei Építő-Szerelő Vállalat 1-es számú­ alapszerve­zetében az építőanyag-takarékosság, a technológiák tökéle­tesítése, a géppark ésszerű kihasználása, a berendezések ha­tékony hasznosítása számtalan elemzés tárgyát képezte, s olyan javaslatokat és intézkedéseket eredményezett, melyek a fogyasztási normák csökkentését, a pazarlás megfékezé­sét eredményezték. A júniusi alapszervezeti gyűlésen pél­dául a gépkocsipark és a gépi berendezések ésszerűbb ki­használásáról s vitáztak, a július 26-ain pedig a munkaidő hatékony kihasználása került szóba, s ezzel párhuzamosan természetesen a párt- és a termelési fegyelem kérdése. A jelentés megállapította, hogy a rendelkezésre álló munka­időt az első félévben csupán 96 százalékban hasznosították, nagy­­ volt a betegszabadságok és az igazolatlan hiányzások száma. Ez utóbbi elérte a 8 053 órát. Az alapszervezet titkára, Nagy Imre, valamint az I-es építőtelep főmérnöke, Buzogány Péter elmondották, hogy az alapszervezeti gyűlésen elhangzott hozzászólások hang­neme meglehetősen kritikas volt. Azt is elhatározták, hogy a következő alapszervezeti gyűlésen az alapszervezet né­hány tagjának magatartását is vita tárgyává teszik. Ezt az is indokolja, hogy az alapszervezet több tagjának (Szász István, Stok­a István) igazolatlan hiányzásai, vagy mások (Bodó Ferenc, Kozma László, Szabó János, Bartha György) alapszervezeti gyűlésekről való távolmaradása negatív pél­daként szolgál a pártonkívülieknek is. Ezeknek a kommu­nistáknak a lehető leggyorsabban meg kell változtatniuk magatartásukat, s életvezetésüket, munkával szembeni vi­szonyukat kommunistához méltóan kell rendezniük. Buzogány Péter főmérnök elégtétellel beszél a munka­telep közössége által az anyagtakarékosság terén elért e­­redményekről, az új technológiák bevezetéséről, az alapszer­vezeti gyűléseken hozott határozatok valóra váltásáról. A Le­nin II. és a Lenin III. körzetében pillanatnyilag is olyan zsalu­zatokat használnak, melyeket eddig több mint száz alkalom­mal vettek igénybe. Ezzel sikerült növelniük a termelékeny­­s­éget, javítaniuk a munkálatok minőségét. Az ötlet Faluvé­gi Imrétől származik, s kivitelezésében az építőtelep több mérnöke, valamint Marosi Sándor és Szabó Árpád hivatal­főnök játszottak közre. Egy másik kezdeményezés, mely számottevő mennyisé­gű fűtőanyag megtakarítását tette lehetővé, a Manotechnika típusú kazánok használatba vételével kapcsolatos, melyek egyidejűleg biztosítják a gőzt a csúszózsaluzásos technoló­giákhoz, és a belső terek fűtéséhez, lehetővé téve a munká­sok számára az optimális munkafeltételek megteremtését. A megtakarítás lehetőségét rejti az is, hogy ezek a kazá­nok alacsonyabb rendű fűtőanyaggal, szénnel, fahulladé­kokkal stb-vel is üzemeltethetők. Az itt felsorakoztatott példák csupán egy töredékét képviselik az egyes építőtelep munkaközössége által foga­natosított takarékossági intézkedéseknek, de jól példázzák az itt dolgozó kommunisták törekvéseit és eredményeit. „Azért harcolunk — mondotta Buzogány Péter —, hogy eredményesen használhassunk fel minden téglát, min­den rakomány betont vagy minden darabka betonvasat, minden kilowatt energiát. Eleddig sikerült is beilleszked­nünk az előírt áramfogyasztási normákba, s arra törek­szünk, hogy a továbbiakban is új lehetőségeket találjunk az elektromosáram-felhasználás csökkentésére, a takarékos­ságra.“ Bányászőröm Különös emberek a bányászok, iga­zán csak az ismerheti meg őket, aki­­ közöttük él. De mindannyian hallot­tunk arról, hogy odalenn a föld alatt, a kemény bányászmunkában, kemény bányászéletben mélyebb és tartósabb barátságok szövődnek, mint általában a többi ember között, és a bányászok életében nagyobb fajsúlyúakká sűrű­södnek az érzelmek, és sokkal nagyobb jelentőségűvé nőnek az örömök. Ma, 1979. augusztus elsején, e hazá­ban végig, a pártunknak az életszín­vonal emelését célzó politikája kere­tében, intézményesítették a közel más­fél százezer — közöttük megyénk bá­nyászainak is az örömét. A bányász elsősorban nem a borítékját nézi — bár arra is sor kerül hamarosan —, hanem a megbecsülést, társadalmunk elismerését, köszönetét, további jó mun­kára való buzdítást, bizodalmát kifejező döntését, gesztusát értékeli. M­­ától kez­dődően átlagban 15,9 százalékkal nő a bányászok javadalmazása, és ez ma­gasabb a nemzetgazdaságban mától al­kalmazott emelések átlagánál, sőt, meghaladja azokat az előirányzatokat is, amelyeket a bányaipar számára pártunk korábban megszabott. A fi­zetésemelések első szakasza után is gondolt már társadalmunk a kemény munkával elért jövedelmeinek elosz­tásakor a föld mélyében dolgozókra: ez év január elsejétől például a „D“ fizetési besorolásból a „C“ osztályba kerültek a bányászok, a közvetlenül a fejtésben dolgozók javadalmazásához 5 százalék pótlékot adtak, azzal a ki­tétellel, hogy a jövedelem növekedé­sével az állami gyermekgondozási se­gély összege változatlan marad. A ma érvénybe lépő emelések, tehát a bá­(Folytatása a 2—3. oldalonj Hála és ígéret A Barót II. bányában, a 602. front­fejtéshez vezető tárakon Nagy Sámuel bányalakatos­­ és siklókon kalauzolt bennünket. Út közben elmondta, hogy a Samoila Ion által vezetett brigád éppen ácsol, fúrják az „őrlőt", s va­lószínű, hogy másfél-két óra múlva lyukak is szólni fognak. Ilyenkor — te­a hát amikor robbantásra készítik elő a frontot — mindenki siet, mindenki­nek sok a dolga, mert a napi teljesít­mény, a munka termelékenysége attól függ, hogy milyen hamar kezdhetik meg a szenelést. Ezért a frontfejtés­ben nem időzhettünk sokat. Samoila Ionnal, a brigád vezetőjé­vel is csak pár percig beszélgettünk. — Jövök-megyek, sietek — mondot­ta —, mert most az a legfontosabb, hogy minden összhangban legyen. Működjék a magasnyomású pumpa, hogy a csapatok tudjanak ácsolni, s a fúrógépek se álljanak... Az én dolgom itt is, ott is felügyelni, a munkát min­denütt összehangolni. Annyit elmondhatok, hogy mi mind­annyian örvendünk, hálásak vagyunk, azért ami érettünk történik ebben a hazában. Most éppen azért, hogy a dolgozók életszínvonalának növelésére kijelölt program keretében, reánk, bá­nyászokra gondoltak a leghamarabb; 1979. augusztus 1-től ismét növekszik a javadalmazásunk... Ezért vállaljuk, hogy augusztusban 1­000 tonna szenet termelünk ki terven felül. Akik ezt vállalják: Veres Gábor, Borsós Ferenc, Balázs Dénes, Fábián Dénes — bányászok; Veres Károly, Kacsó Károly, Kocsis József, Szakács István — segédbányászok: Hajtó Ká­roly, Kovács Mihály, Pergelt Nicolae és Varga András — csillések. Lejegyezte : T. J, 4800 hektár learatott terület Az állami gazdaságok és a termelő­­szövetkezetek gabonatábláiban az a­­rató-cséplő gépek már jókora kopasz tarlóterületet hagytak. Az indulás el­ső napjain a kombájnok, különböző o­­kok miatt, nem nyújtották a teljesítő­­képesség maximumát, de közel 5­000 hektár biztonságba került kétségtelen eredménynek számít. termése Hét­főn az előirányzott napi ütemnek mint­egy felét teljesítették, de azóta mind több gép kapcsolódott be az aratásba. Egy nap alatt több mint 200 hektárt fogyattak le a nagyborosnyói, kovász­nái és a sepsiszentgyörgyi agráripari tanács gazdaságaiban, s közel 200 hek­tárt az állami mezőgazdasági vállala­tok. Összesített teljesítmény szerint legjobban haladtak ez idáig a bölöni, a bodoki és a kovásznai tanács egységei, jelentősen túllépve a megyei átlagot. Kézdiszentlélek, Kézdi­vásárhely és Csernáton környéke 4—11 máig a lemaradottak között százalékkal szerepel­nek, aminek magyarázata a vegetáció néhány napos késlekedése. Géppel való ellátottságukat tekintve, amint munkához láthatnak, néhány nap a­­latt bizonyára törlesztik a késedelmet. A szalmabálázás, összegyűjtés ha­ladása messze áll a követelményektől. Eddig 1 545 hektár szabadult fel szalmától, ami a learatott területnek a egyharmada. Ezzel a tennivalóval is fel kell zárkózni a fő betakarítási munkafázis nyomába, mert amint te­lik az idő, a szalmára nézve ismét vég­zetes következményekkel járhat a fá­ziseltolódás. A területek felszabadu­lásának ütemében megkezdődtek a talajművelési munkálatok. A nyári szántás összesített eredménye 1­100 hektár, amiből 50 hektár az állami gazdaságok területére vonatkozik. Leg­többet szántottak a kézdivásárhelyi, baróti és a bölöni szövetkezetközi ta­nácsban, legkevesebbet a kovásznai téeszek. A kézdiszentléleki ekék még nem indultak meg. Táblázatunk részle­tesen tájékoztat a téeszek eddig elvég­zett főbb betakarítási, illetve talajmű­velési munkálatairól. "1 tonná ll­ jjHi­ 1 ÜT »1*11 felül A termelési folyamat jobb megszer­vezése révén, július két első dekádjá­­ban a sepsiszentgyörgyi Tejfeldolgozó Vállalat tejpor-részlegének munkakö­zössége 73 tonnával teljesítette túl tej­­portermelési tervfeladatait. E szép e­­redmény elérésében meghatározó sze­repe volt Csíki Ignácnak. Szabó Atti­­(folytatása a 2—3. oldalon) Agráripari tanács Aratás -ha CJ !:{V­ |, a : _3 ^ C/2 itt ‘ ‘CJ N ■ [UNK]/) •co á 2 ' Barót 623 193 227 Bülön 732 380 220 Nagyborosnyó 535 68 20 Ködök 503 151 80 C­sernáton 340 65 81 Kovászna 585 133 14 Sepsiszen­tgörg­y 564 25 47 Kézdi­vásárhely 249 25 379 Kézdiszentlélek 90 20— összesen 4221 1250 1068 Állami mezőgazdasági vállalatok 580 295 50 Ft­LÖI» ZOLTÁN ­­­ényleges átlagjövedelem növekedése a következő ötéves tervben

Next