Megyei Tükör, 1980. március (13. évfolyam, 2522-2547. szám)

1980-03-01 / 2522. szám

Hagymás vára A hagymási nárciszrét felett, Kovászna és Hargita me­­gye találkozásánál egy 30x30 m terjedelmű, sarkain erősen lekerekített és a környezetből majdnem 2 m magasan ki­emelkedő földtörtást találunk. Belsejében, a földsánc tete­jétől számított 13 m­ mély és 20x20 m átmérőjű kör alakú mélyedés van. ..Ez Hagymás vára, egy földvár“ — magya­rázták a szénatakarók 1965-ben, amikor e sorok írója elké­szítette annak helyszínrajzát. Te­s­jét szép pázsit borítja. Me­télek oldalában nyílik tavasszal a törpe nőszirom. A föld­töltés a keleti oldalán megszakad (középtájon), itt volt „földvár“ bejárata. Ide vezet egyébként a ma is jól látható a út a Szénásai* felől. A figyelmes turista, ha jól megnézi, a „vár“ belsejében cserépdarabokat is talál. A körbefutó föld­peremen öt darab jó nagy gödör tátong, régi idők kincske­resőinek nyomai ezek. A vár „160 lépés kerülettel bírt, mivel a magasan fekvő boltért körülvevő zátonyban még á­­s sogatás után sem találtunk falnyomokra — írja 1868-ban az itt kutató Orbán Balázs —, azt kell hinnem, hogy az csak­is földvár volt... S bár kisszerű, mégis óriásokkal építteti a hagyományt. Mit mondanak a szakemberek e maradványról és mi­ért nevezik azt s az egész környéket Hagymásnak? — keresi és adja a feleletet mai vártúra-kalauzunk. „Orbán Balázs kutatásai alkalmával örömmel kereste fel (ezt a helyet), mert azt hitte, hogy a bágyi és a Bikában le­vő várakat összekötő (középkori, K.Z. megjegyzése) várat ta­lál“ — írja Ferenczi Géza régész. „Minden valószínűség sze­rint — folytatja — föld «vár*­ volt. A római limes vonal itt átvonuló részének egyik láncszemét képezte“. A római limesnek tehát egy földerősségre ráépített fá­ból való őrtornya állott itt a római foglalás idejében, mely­nek őrsége az­ itt elvezető esetleges hegyi út védelmét is ellátta. Kiváló pozíciójával megfigyelő pont volt, ahonnan ellenőrizni lehetett a távolabbi vidékeket is. Ásatásra nem került sor, de a megmentett kerámia római típusú. A hagy­­mási maradvány kilétével Téglás Gábor (1848—1916) bras­sói és Ferenczi Géza kolozsvári régészek foglalkoztak. A vár múltjáról érdeklődve minduntalan a hagymási le­gendát mesélik el a turistának, melyet nemcsak a Homo­­ród mentén, hanem az erdővidéki Vargyason is ismertek emlékezet óta. Mi ennek éppen vargyasi változatát jegyez­tük le, Máthé Ferenc (Ilonka) vargyasi népi faragómester előadásában, ki egyébként a balladát fába is­ kifaragta. „Mondják, hogy az erdei kirndáló csorda pásztorának leánya élelmet vitt apjának réges-régön. Kezében szépen varrott zsebruháját leyegtette. Ahogy ment s beért az első tisztás­ra, a rikai rablók egy csoportja a bokrok között lesre huz­zódott. Ejsze azt hitték, hogy a zsebruhájába aranypénz van, s menjen a baróti vásárra. Amikor a leány odaért, egyből leütötték. A haramia-vezér legelőbb a zsebruhájára vetette magát. Meglepődtek, mert abban a rejtett arany helyett csak egy fej vereshagyma volt. Így kapta aztán a Hagymás nevet ez a hely, a vár is, a patak is, a mészkőbánya hegye is, összesen 8 helynév. A szegényleány sírja ott van ma is lenn a patak mellett s azt az utasok által odadobott kőhalom je­lezte. Egy napon a követ felrakták s elterítettek az utón. Ma újból nő a halom. Arról volt szó, hogy a vargyasi iskola ma­darak és fák napján kirándulást rendez, s minden tanuló egy követ dob majd oda. Ezt azután minden évben megren­deznék. Tudtommal eddig még elmaradt". Irodalom: Orbán Balázs: Székelyföld leírása, I. k. 186. 1; Ferenczi Géza: Hagymás vára. Hargita, 1970. jan. 7.; Feren­czi Géza — Ferenczi István: Székelyföldi gyepük. Korunk, 1972/2. sz. 305—312. 1.; Hargita megye útikönyve. Csíkszere­da, 1973. 40. 1.; Kisgyörgy Z.: Erdővidék (útikalauz) Ssztgy. 1973., 106. 1. KISGYÖRGY ZOLTÁN A hiúz beismerő vallomása Olva>om egy rövid híradás­ban, amint következik. Szi­bériai vadászok hiúzra lestek, s közben az egyik izgékony és idősebb „bőrharisnya“ nyugta­tóként Valerián-cseppeket használt. Néhány csepp hóra hullott, s két óra továb­­­bi bolyongás után visszafelé jövet, hát ott találják a va­dászok a nyomozott vadat, a­­mint éppen nyalja a valeriá­­nus havat. Persze, nyomban le­fülelték az önfeledten dorbé­­zoló állatot. Ezzel új hiúzcsa­­logató módszerrel gazdagodott a vadászok szaktudása. Azonban semmi sem új a nap alatt. A macskagyökér (Valeriana officinalis) Európá­ban és Ázsiában fordul elő. Vadon, kivált a nedves ka­szálókon, mocsaras réteken, erdőkben. Egyébként szántó­földi művelésben manapság nagyban termesztik és 1000— 1800 kilogramm szárított gyö­keret lehet nyerni hektá­ronként. A növény gyöktör­zsét a gyógyáru-kereskedelem­ben radix Valerianae néven ism­rzik. Hatóanyaga 0,5—1 százalék illóolaj, melyet ole­um Valeriane néven forgal­maznak. Idegesség és álmat­lanság ellen alkalmas szer. Ellenben a növény föld alatti részeinek illata izgató hatású a macskákra. A gyógynövény­termesztéssel foglalkozó szak­könyvek külön felhívják a fi­gyelmet, hogy vigyázzunk: a száradó árut ne közelítsék meg a macskák, mert bele­hemperegnek és bepiszkolják. Sőt, akkor kifogástalan a szá­rított gyökér, ha érezni lehet rajta a jellegzetes macskavi­ze­­t-szagot. Ehhez az illathoz azonban nem szükséges a macskák öntevékeny bedol­gozása. Továbbá: A macskafélék családjába tartoznak a követ­kező nemzetségek: macskák (Felis) — tigris, párduc,­roszlán, leopárd, jaguár, vad­­­­macska, házi macska stb. hiú­­zok (Lynx) — közönséges, si­vatagi, kanadai stb. gepárdok (Cynailurus). Jellemző erre a széles körű társaságra, hogy ízlelésük fejlettebb, mint szaglásuk. Finomabb szaglású a állat bizonyára undorodna is a macskagyökér átható, jel­legzetes illatától. Brehm Alfréd többek között arról sem feledkezik meg, már a századforduló hogy hangsúlyozza: a idején, macs­kák imádják a macskagyökér és a kandúrfű illatát. Bizo­nyára régmúltra visszavezet­hető a megfigyelés, amit a gyógynövény magyar elre?ve­­zése is alátámaszt. A hiúz tehát nem tett egye­bet, mint töredelmesen a ha­vas nyalva — mea culpa, mea culpa — kifejezte a többi nemzetséghez fűződő szilárd ragaszkodását, s így a vesztét okozó tette a családban ma­rad. Ezek szerint a rendszer­tan tudósai is jó helyre sorol­ták, de miként kerülte el mindez, ősidők óta, a szi­bériai vadászok figyelmét és szimatát. Miután ilyen szépen kibo­goztak a titok nyitják, türel­metlenül várjuk az afrikai vadászoktól a híradást az el­ső oroszlán , Valerián-cseppes tőrbecsalásáról. A szafárin a­­zonban — bármennyire elvár­nának — nem veszek részt. Mindenféle hipotézis ellenére ugyanis nem vagyok biztos abban, hogy az állatok kirá­lya mennyire tartja még rokonságot a többi közrendű, a ömlesztett macskával és mennyire becsüli a macska­­gyökeret, mint import árut. (tompa) A divat veszélyei Afrikában a törvényes va­dászat és az orvvadászat kö­vetkezményeként egyre ke­vesebb a zebra. Például Ke­nyában az utolsó hat évben a grevyi­ zebrák száma 10 000-ről 1000-re csökkent és 50 000-ből mindössze 2000 maradt a Hartmann-zebrából. A zoológusok véleménye s­zrint a zebrákat csak a va­dászatuk teljes eltiltásával le­hetséges megmenteni, de ez is kevés eredményt nyújthat, ha nem vetnek véget az állatok ellenőrzés nélküli irtásának. A vadorzást a Nyugaton elha­rapódzott divatőrület szítja. A legelegánsabb divat­os hölgyek zebrakabátban, zeb­ratáskákkal járkálnak, sőt a telefonkönyvek zebrabőrbe kötése is divatos lett. € ■I kI Ártalmatlan méreg A koffeint igen jól ismerik a vegyészek, szintetikus úton laboratóriumban is elő tudják állítani. Az igazán jó kávé ar­­onban utánozhatatlan: több mint 230 különféle hatóanya­got tartalmaz. Közülük azon­ban legfontosabb a koffein, a­­melyből 100—150 milligramm található egy-egy esés­ a­ kávé­ban. Ugyanennyi koffeint tartalmaz egyébként egy csé­sze tea is. A kakaó csak fe­leannyit, egy üveg Coca-Cola elfogyasztásával pedig csupán 35—55 milligramm koffeint juttatunk szervezetünkbe. Ha meggondoljuk, hogy a Dél- Amerikában kedvelt ital, mate szintén koffeintartalmú, elmondhatjuk, hogy ezt a nö­vényi hatóanyagot világszer­te fogyasztják. Régóta tudjuk, hogy a kof­feinre rá lehet szokni, sőt olykor már kóros szenvedély tünetei is mutatkozhatnak Ha­­­ akkor megvonják a kof­feint, fejfájás és depresszió lép fel. Ha a koffeint elő­ször laboratóriumban állítot­ta volna elő az ember, akkor ma bizonyára csak receptre, gyógyszertárban lenne kapha­tó. Így azonban — az alkohol­hoz hasonlóan — megvan az az előjoga, hogy civilizációnk alkotóeleme legyen. Mindamellett egy ideje már rossz híre kelt a koffeinnek. Baktériumokkal, gombákkal, algákkal végzett kísérletek egyértelműen kimutatták u­­gyanis, hogy ezekre az élő szervezetekre erősen mérgező hatású. Nem csoda, hogy ilyen kísérletek hatására föl­merült a kérdés: mennyire veszélyes a koffein az ember­re? Patkányokon, egereken és más állatokon folytatott la­boratóriumi kísérletek örven­detes eredményt hoztak: gyetlen esetben sem tapasztal­tak méreezéses tüneteket, még akkor sem, ha aránytalanul nagy adaggal végezték a kí­sérletet. Koffeinszenvedély tünetei jelentkeztek ugyan az állatokon, szervi károsodás azonban nem mutatkozott rák. magas vérnyomás, máj­gyulladás és májsorvadás nem volt gyakoribb a kísérleti álla­toknál sem, mint a kontroll csoport egyedein. Arra sincs semmi bizonyíték, hogy vemhes állatoknak adott kof­fein az utódokat károsítaná Különböző meggondolások tiltják, hogy embereken is hasonló kísérleteket végezze­nek, így a kutatók a statiszti­kai megfigyelése­kre hagyat­koznak. Ezek szerint az erős kávéfogyasztók semmiben sem különböznek a lakosság többi részétől — egyetlen kivétellel Ha ugyanis a mértéktelen ká­véfogyasztás erős dohányzás­sal párosul, nagyobb a szívin­farktus kockázata. Ekkor gyanis összeadódik a két ha­j­­tás, és együtt több kárt okoz, mint külön-külön. Miért káros a koffein baktériumokra és miért nem ártalmas a magasabb rendű szervezetekre? Valószínűleg azért, mert a baktériumok és más egysejtűek nem képesek elég gyorsan hatástalanítani a mérget. Az emberi szervezet a koffeint már néhány óra múlva teljesen eltávolítja ma­gából, nem halmozódik fel benne toxin. De azért nem árt, ha szem előtt tartjuk: a koffein élve­zete káros szenvedéllyé vál­hat. (Kosmos) REJTETT KINCSEINK TELTERKÉPEZŐJE Hankó Vilmos A Székelyföld ásványvizei nemzetgazdasá­gunk valóságos rejtett kincsei, írta 1902-ben A székely ásványvízipar fellendülésének fel­tételei című munkájában Hankó Vilmos, a lemhényi származású neves vegyész és böl­csészdoktor. Hogy ez mennyire így van, ma már mindannyian tudjuk. És hogy ebből a kincsből egyre többen részesülünk, ebben neki is elévülhetetlen érdemei vannak. Hankó Vilmos 1854. március 2-án Parajdon született. Kolozsvárt, Budapesten, Lőcsén ta­nult. 1879-ben a nyugat-európai országok­ban a kémiai laboratóriumok munkáját ta­nulmányozta. 1885-től Budapestre főiskolai tanári kinevezést kapott, s tíz év múlva Tudományos Akadémia levelező tagjai közé a választotta. Számos cikkében, értekezésében a természettudományokat, különösen a ké­miát népszerűsíti. Mégis főként ásványvíz­­elemzéssel foglalkozott. Fe­ljárta Erdély majdnem minden részét. Szülőföldje iránti ragaszkodásából, annak gazdasági felemelé­séért, elemezte, feldolgozta, megjelentette azo­kat. Íme csak néhány cím: A háromszékme­­gyei bodoki ásványvizek ismertetése (1885); Csikmegye fürdői (1890); A kovásznái fürdő Háromszék megyében (1891) stb. Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület, melynek választmányi tagja is volt, számos munkáját kiadatta, közöttük Az Erdélyrészi fürdők és ásványvizek leírása (1891); A Székelyföld (1896) című terjedelmes népszerű trmészet­­tudományi könyvét ,mely a tájegység mellett ismerteti lakóinak életét, szokásait, foglal­kozását. A külföldi példák alátámasztásával, írás­ban és szóban szorgalmazta a fürdőhelyek, ásványvízpalackozó üzemek modernizálását, üdülőhelyeink és ásványvizeink színvonala­sabb reklámozását, új lelőhelyek feltárását, m­ert, meggyőződése, hogy e csodával hatá­ros ásványvíz-bőség fogja egykor megvetni e vidék anyagi boldogulásának az m­fait. ZÁGONI JENŐ Utak a Rik’án át XVAXVGXi CLb Erdővidéket a régi Rikai kötötte össze már a legrégi­ idők óta a Homoród ment vel. Minden régi térkép, csak ezt az útvonalat taré­juk berajzolva. Két irányt lehetett ezt az átkelő ut megközelíteni: keleti és d< irányból Felsőrákoson át. 1 út az Andaházi dombról reszkedett alá a Rika patai völgyébe, és itt közelitet meg a múlt században gará­dálkodásaikról híres rabló fészkét, a Rika erdőt. A más bekötő út az ún. ..Felvidék­nek szolgált. Ezen Erdőfül­vardóc, Székelyszáldobos < t­árgyas utasai érhették­­ egykönnyen az Ebhát had­óon át a Rikai utat. A pj­ak mellett kígyózó út felüt vetett az alacsony vízválasz óra, s a Rikai hágón át, Persányi hegység keleti oldl­án ereszkedett alá, a Gazi tatak völgyét követve a ho ndródújfalusi keresztútra. égi közlekedési út mellet három félúti kocsma volt gyík a felsőrákosi kereszt­­­ellett (jobbra), ez volt lyepüfogadó, a másik az An­daházi dombon, mely később rablók tanyája lett (Anda­szi fogadó), akiket aztán ha­nságilag oszlattak fel a múl zázad közepén, és a harma­ik a Határ (vagy Csiányos) alak felénél terült el (szem­en a Rikai Sóskúttal). Ez u­tbbinál pihent nyugovóra — a estére ért oda — a király osta (Bikai fogadó). Ez volt az az útvonal, me­­ren a felsőbb „oskolák“ fel« idultak, hol gyalog, hol sze­dren nagyjaink: #^re, Bölöni Farkas, Apáczai Kriza, enedek Apó. Ezen az útvo­­alon tört be 1848 decembe­rben Heydte császári kapi­­ány is „felégetni a szegény epeczet“. „Amott az égbe kí­­vnkozik, egy­ hegyóriás, itt­­ l­ Attilának, a nagy hun rálynak a legkedvesebb vá­­r. Világverő nagy útjában e tért meg pihenőre. Itt 11 halt meg Réka királynő. Ps 31 f3k mellett komor méltóság­­­­­gal áll egy óriási mészkő, na­­­gyobb egy háznál ez alatt e­­­lussza örök álmát“ — írj 11 Benedek­ Elek Édes anyaföl t­dem című regényében. A r­i­t­kai rablók tetteiről pedig Já­­­­­nosfalvi Sándor István fes­­t hiteles képet „Székelyhoni u­­­­­tazás a két Humorod­ mentén­­ I című könyvében, mellyel meg­­­­előzte Orbán nagy monográ­­­f­fiáját.­­­­ Századunk elején a sok hi­­­­dat romboló patak miatt fel ■ s hagyták ezt az ősi utat, s mást ■ s újat építettek át a Hagymá­­­son, Vargyas és Oklánd kö­­­zött. Mondják, hogy ennek a­­­lapjaiba rakatta be az akko­­­ron lerombolt Kustály vári s köveit az utat építtető Sebes I János. A tető utáni egyik híd­ I karján ez a szám áll : ..1903“ I Ekkor épült az út. A ma 131 -­­es számot viselő országút ha­­­­marosan aszfaltburkolatot kap , s így lesz újra fő átkelője a vidéknek. A hagymási út é­ a­­­pítésének emléke még ma is­­ él a vargyasiak emlékezeté­­­­ben, hisz ma is „a hagymási I uj út“ néven emlegetik, tu­­­­dósít Máthé Ferenc (Ilonka), s a vargyasi faragómester. Reméljük, hogy az útsza­­­­kasz korszerűsítése újra az i­­degen­forgalom és a turisztika érdeklődési körébe vonja majd az olyan jelentős objektumo­kat, mint maga Vargyas mű­emlékeivel, népművészeti ér­tékeivel, a hagymási nárcisz-­i rét, Hagymásvára római vi­­gilliája és Oklánd. Feltehető­en valamelyes szerephez jut­na ekkor, az egyre aggasztóbb helyzetbe kerülő műemlék Daniel-kastély is. Hallom, vargyasi népi faragók vállal­a­ták, hogy a műútburkolat el­készítése tiszteletére székely kaput faragnak, s a két me­gye találkozási pontján szere­lik majd fel. (Kisgyörgy Z.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Seps­z­entgyörgy, Sajtó utca 8­ A. Telefon: Szerkesztőség: 1­15 04, 1 12 10 és 1 11 90 — 163-as és 281 es belső.

Next