Megyei Tükör, 1980. június (13. évfolyam, 2600-2624. szám)

1980-06-02 / 2600. szám

A párt és a haza ügye iránti elkötelezettség jelképe Nagy jelentőségű politikai esemény következik be ebben az esztendőben a kommunisták, az egész párt életé­ben: sor kerül a pártdokumentumok kicserélésére, a Román Kommunista Párt új tagsági könyvének átnyújtá­­sára. Az egész országban, ezt megelő­zően­ lebonyolították vagy tovább foly­tatják a párttagokkal az egyéni be­szélgetéseket, amelyek kritikai és ön­kritikai szellemben, magas fokú igé­nyességgel elemzik a kommunisták politikai és szakmai felkészültségét, munkáját, azt, ahogyan eleget tesznek partnéi adataiknak, ahogyan valóra váltják a Szervezeti Szabályzatból és az állam törvényeiből fakadó kötele­zettségeket, ahogyan tiszteletben tart­ják a szocialista etika és méltányosság normáit. A sajtóban közzétették azt az ünne­pélyes pillanatot, amikor Nicolae Ceausescu elvtársnak, pártunk főtitká­rának átnyújtották az új párttagsági könyvet. Ugyanakkor nyújtották át az új tagkönyveket az RKP Politikai Végrehajtó Bizottsága többi tagjainak is. Ez az esemény fontos mozzanatként íródik be egész pártunk életébe. Nicolae Ceausescu elvtárs vörös tag­sági könyve az 1-es számot viseli, s ez egyben azt is jelképezi, ő az, aki­nek példája, munkalendülete, a hazá­val és a párttal szembeni elkötelezett­sége serkentő­ erővel hat mindannyi­unkra. Ő testesíti meg a forradalmi harcos igazi képmását, magában hor­dozza a munkásosztály legjellem­zőbb vonásait. Életvitelével, tevékeny­ségével példát mutat mindannyiunk számára abban, hogyan kell hazafias elkötelezettséggel, kommunista oda­adással, forradalmi megingathatatlan­­sággal küzdenünk Románia felvirágoz­tatásáért és haladásáért, a jogegyenlő­ségért és szabadságért, az egész nép ügyéért. Olyan kommunista­­, aki a legemberibb ember, nevét tisztelettel ejtik ki szerte a világban, hisz egész életét, egész képességét az emberek, az országok közötti, barátság, megértés elmélyítésére tette fel. A pártfőtitkár ez alkalommal el­hangzott beszédéből világosan kitűnik, hogy a vörös tagsági könyv átnyújtá­­sa mindenki számára fontos mozzana­tot jelent, alkalmat arra, hogy újólag számba vegye tennivalóit, feladatait. U­­gyanakkor minden kommunista szá­mára fogadalomtól­­ is ez a mozzanat, fogadalomtétel arra, hogy mindent el­követ feladatai példás teljesítéséért, a párt egységének biztosításáért, a fele­lősségérzet fokozásáért, politikai és ideológiai felkészültségének gyarapítá­sáért .,Ki szeretném fejezni meggyőző­désemet — hangsúlyozta Nicolae Ceauljescu elvtárs —, hogy az összes párttagok, akik ebben az esztendőben megkapják az új tagkönyvüket, felso­rakoztatják magukban mindazt, amit eddig tettek, s azt is, amit a jövőben kell tenniük. Meggyőződésem, hogy a XII. pártkongres­szus határozataiból, a pártprogram előírásaiból kiindulva, mindannyian arra törekednek, még jobban, nagyobb felelősségérzettel és nagyobb igényességgel dolgozzanak azért, hogy kiküszöböljék azokat a hiányosságokat és hibákat, amelyek még mindig fellelhetők munkánkban, hogy egész tevékenységüket a párt­­kongresszuson leszögezett követelmé­nyek, népünk elvárásainak szintjére emeljék, biztosítva ezáltal a haza ha­tározott előrehaladását a szocializmus és a kommunizmus útján. Románia hozzájárulásának fokozását az enyhü­lési, együttműködési politika, a nem­zeti függetlenség és béke meghonosí­tásáért.“ Bárót StKAG PROLETARI AI. EGYESÜLJETEK! m KBgjju/k­Bc C/1 % AZ RKP KOVASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NEPTANÁCS LAPJA 2600. szám XIII. ÉVFOLYAM 1980. június 2., Hélia ARA 30 hani A Hatod oldalában... (Bortnyik György felvételei) Küzdelem a gyomok ellen A növénytermesztési technológiák­ba bevonultak a gyomirtó vegyszerek. Éppen idejében, ezért a traktoros ka­pák sem bírják mindig az iramot, s a kézi kapával is fennakadások vannak hellyel-közzel. Bár kedvező napokon, amelyeket mostanában könnyűszerrel nyilván tudunk tartani, tömegesen vo­nulnak ki minden falu határába a ter­melőszövetkezeti tagok. Kiválóan si­került mozgósítás, szervezés volt, de a földművesek is tudják tapasztalatból, hogy ilyenkor nem lehet alkudozni a kultúrnövényekkel, s egyáltalán nem tanácsos engedni a gyomok, mint ve­szedelmes tápanyagvámszedők elha­talmasodását. Ahol mostanság, ilyen csapadékos időben, felülkerekednek a gyomok, a termőföld édesgyerme­kei, ott egyúttal veszélybe kerül a betakarítás is. Kezdjük helyzetjelentésünket a leg­korszerűbb módszerrel, a vegyszeres gyomirtással. A megye gazdaságaiban, beleszámítva az állami­­mezőgazdasá­gi vállalatokat is, összesen közel 55 400 hektár várt a mezőgépészekre, amelynek mintegy 90 százalékát le­morzsolták a gépállomások már a múlt héten. Éppen a csapadékos idő­járás miatt az eredeti előirányzatot túl is lépték a bölöni, bodoki, csernátoni agráripari tanácsok gazdaságai. Le­maradtak azonban Bárót, Kovászna és Borosnyó vidékén, ahol a kedvezőtlen talajviszonyok következtében a vetés meg a vegetáció is hátralékban van a többi övezetekhez képest. Ugyanakkor az állami mezőgazdasági vállalatok sem haladtak kellő ütemben. A burgonyaparcellák gyomirtósze­­res kezelésével nagyjából minden egység végzett a múlt héten. Nagyobb­szabású munkálatokat végeztek eb­ből a szempontból a bardóci, nagyaj­tai, gidófalvi, mak­sai, tamásfalvi, ki­­lyéni, martonfalvi és a kővári téesz­­ben. A burgonya vegyszeres kezelésé­vel azonban általában késlekedett a bodoki és a sepsiszentgyörgyi agrár­ipari tanács körzete. A cukorrépa első gépesített kapá­lásának több mint felével végeztek a termelőegységek, s hasonlóképpen a­­lakulnak a mutatószámok a kézi ka­pálással is. Ami a gépi kapálást ille­ti, Borosnyó (több mint 80 %) és Cser­­náton (közel 40 %) körzete haladt leg­többre, viszont Kovászna és Kézdi­­szentlélek egységeinek mutatószámai csak tíz százalék körül változnak. Az utóbbiaknál ellenben a kézi kapálá­sokkal iparkodtak, mert a terület 40 —80 százalékán végeztek. Ugyanak­kor negyed teljesítményről számol­hatnak be a borosnyói és csernátoni agráripari tanácsok. Az utóbbi gazda­ságban tehát teljesen indokolt volt a múlt héten tapasztalt megfeszített munkaütem. Beindultak és teljes ütemben zajla­nak alkalmas időben a zöldségfélérek (Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely), a mák (Zágon, Borosnyó, Gidófalva, U­­zon, Illyefalva, Kőröspatak, Nyújtód, Torja, Kővár, Pólyán, Kézdiszentlé­­lek), a cikória (Bibarcfalva), a kömény (Bardóc, ICojec) növényápolási mun­kálatai. Június elejére marad még bő­ven tennivaló a legsürgősebbekből, a­­mi a gyomok elleni védekezést illeti, de a gazdaságok jelentős része a sze­szélyes, hideg, csapadékos májusi na­pokat sem engedte tétlen szemlélődés­sel elszaladni. FÜ­LÖP ZOLTÁN ­ Tu­amis falvi képek Nem tartozik a forgalmas falvak kö­zé, országát nem szeli át, de több i­­rányból is megközelíthető — mérsé­kelt sebességgel, tengelytörés lehető­ségének fennállása mellett. Ha esik az eső, itt csak gumicsizmával ajánlatos közlekedni. A főutca mellett a Zabola vi­a csordogál és kitartóan mállasztja, mossa a partot. Egykoron ezt rendsze­resen megkötötték, imitt-amott még látni a korhadozó cserefa gerendákat. Ma ez, ki tudja, mily okokból — el­marad. Romlanak a hidak, s egy szép napon a patak elhordja majd a fő­utcát is. Ez a kép fogadja a Tamásfal­vára látogatói, természetesen, nem hozott gumicsizmát magával, így félcipőben dagasztja a híg sarat s szorosabbra fogja esőköpenyét, védekezvén az aranyat érő cseppek ellen. Szürke idő­ben szürkék a gondolatok is. A hangu­latom csak akkor derül fel, amikor beszédbe elegyedem az emberekkel... ... Olosz Árpád tanító, a falu műve­lődési életének irányítója, készségesen ajánlkozik nem akármilyen művelő­dési otthonuk megmutatására. Ismét­lem, nem akármilyen ez az intézmény, mert az egykori Thúri—Bányai ud­varház műemlék épületét — a kas­télyt, ahogy a helybeliek nevezik — alakították át a kultúra hajlékává, ko­moly állami dotációval. Vigyáznak is reá a tamásfalviak, több éves beren­dezése most is újként hat. Az olvasó­terem falán egykori fényképek a falu háború előtti művelődési életéről val­lanak: csoportképek kórusról, színját­szókról, itt vannak a nyomtatott ír­eg­­hívók is, annak rendje s módja sze­rint, jelezvén, hogy egy-egy darab be­mutatása eseményszámba ment annak idején. Az egyik fénykép előtt jócs­kán elidőzök. Fiatal tanítót ábrázol, körülötte hasznos tárgyak sokasága. Konráth Zsigmond az illető, az 1931/32-es tanév végi kiállításon. Fel­sorolni is nehéz lenne a sok portékát, elgondolkoztató viszont, hogy mire le­het képes egy ember, mit lehet kihoz­ni a gyerekekből, ha van szív és hoz­závaló lélek. A gesztenye- és szálas fenyők őrez­­te egykori empire udvarház egy da­rabka régmúltat is rejteget. Kis kiállítás, egy-két cserép, ré­gi szerszámok, használati tár­gyak — hajdani időket idéznek. Olosz Árpád gyűjtögette őket össze, meg­mentve az elkallódástól, végpusztu­lástól. Rögzítve a látottakat, visszaballa­gunk az iskolába. Kísérőm még tarto­gat számomra egy meglepetést. Veze­tésével a kis műhelyben hasznos mun­ka folyik. Szerződéses alapon krump­­liszedő kosarakat és szénagyűjtő ge­­reblyéket készítenek a katolnai farm részére. Kelendő portékák ezen a vi­déken, a gyerekek szívesen dolgoznak, a jövedelem is szép utána... ... Tusa Anna biológ­ia-mezőgazda-L. KOVÁCS ZOLTÁN L (folytatása a 4. oldalon)

Next