Megyei Tükör, 1980. július (13. évfolyam, 2625-2651. szám)

1980-07-16 / 2638. szám

A IX. PÁRTKONGRESSZUS 15. ÉVFORDULÓJA A költségvetésből fedezett társadalmi­­kulturális kiadások • A társadalmi fogyasztási alapból az egy családra eső jövedelem az 1965-beli 3 858 lejről 1080-ban 12 000 lejre emelkedett. • A lakosság egészségvédelmére az állam ma évente háromszor nagyobb alapot utal ki, mint 1965-ben. Az el­múlt 15 év alatt majdnem minden me­gyében új, nagy befogadóképességű kórházat építettek. • Az utóbbi 15 évben háromszorosá­ra emelkedett azoknak a dolgozóknak száma, akik szabadságukat gyógyüdü­lőkben töltötték el. Ebben az időszak­ban nemcsak a tengerparton és az is­mert turisztikai övezetekben épült ki a vendéglátó kapacitás, hanem új tu­risztikai központok is létesültek . Az egészségvédelmi intézkedések folytán az átlagos életkor az 1003-beli 68,5 évről 70 évre emelkedett. • A testnevelésre és sportra költött összegek az állami költégvetésből az 1965-belinek hatszorosára emelkedtek. fy ... (1743­ ­.-^sm­iiliek­cí lei J&JÉ Jötténkre ,mint valami beharangozott eseményre, pilla­natok alatt nagy gyülekezet támadt. Kovásznál, a Nagy Állomás utca 19-es számú háza előtt, azaz a porta udvarán nőtt szemétdombon állunk vagy harmincan. A ház már é­­vek óta lakatlan, sőt már lakhatatlan, ajtóin, ablakain ne­héz, tolvajriasztó vaspántok feszülnek, előtte szennyvízle­vezető nyitott csatornában bűzlik a közeli fafeldolgozó gyár váladéka s az egyetlen, e városszéli képbe semmiképp sem ileszthető négyemeletes tömbház szennye, mely rövid fu­tam után a vasúti töltés mellett hátramaradt kubik-gödr­ök­­be torkollik. Az egykori kertben felnőtt a gaz, tövis, ka­­láng, bürök, keserűlapu..., a természet visszahódította a ci­vilizációtól e kis szigetet. S hogy még tart a harc, azt az i­ Senki földje pari hulladékokról és a szomszédok háztartásából kikerült szemétdombokról e nyári kánikulában fel-felröppenő légy­­rajok mindennél jobban igazolják. Valódi szemétdomb az egész porta, van mit néznie az épp elpöfékelő mozdonyve­zetőnek, a fürdővárosba érkező vendégeknek e senki föld-Senki földje? Dehogy, tudnak erről a néptanácsnál is­ménk történetét, a kirajzott szomszédok, s mert a napokban honhorgas, idős, nagyot halló bácsi keresett fel a szerkesz­tőségben, számunkra sem ismeretlen ügy többé. Hadnagy Károly nem az első hivatali ajtón kopogott nálunk, bejárt már jó pár irodát, zsebéből papírokat kotorász elő, s­ közben mondja csak mondja, az immár be­tanult panaszáradatát Kovászna város-néptanácsa 1977. április 30-i végzése­­...azonnal rendbe kell tenni a portát- az 1977 noi­­s­s 14-i végzéssel felszólítják a kézdivásárhelyi faipari vállal­a­­t, azonnal takarítsa el az idehordott szemetet 1978 ok­­tober 25-én a megyei egészségügyi igazgatást főárkofketták, de'5SZini szfmU' »lapján elrendeli • levezel to árkot kell ásni a szennyvíznek határain 1070 v . 15., a területet meg kell takarítani'és el tett idő: 1978. november 20 Felel ’­ Mtr .0« mitani, határ­,dolgoznak az egykori főlősök,­az 1980. Wl­asVuSeS fölösen bizonyítja eme határozatok, rendeltek hatékn Sáfiál Sót, mi több, közben a téesz is utat Caz valahol csak be kell járnia a földjeire! •¡«­.. . . . .. »­.irsk­ypt loccsant az Középkorú asszony tele vödör szennyvíz kis , k­árokba, csodálkozva néz körül, m­i,ez­­yöa­­ háztar­­t? ®ttí*lott felhalmozott szemétdombba vu ^ kanyar tásuk fölöslegét, a gyár szemeteskocsija ta,an...Ahen keresi Pi mögött lapul. Nem kell itt keresztkérdések az igazságot, könnyű a riporter dolga, c^aK^^10tem­pó!^i­­beidegződött mozgást, s amíg a tulajdonos- - határjelző kollegának magyaráz, még egyre mutogat ,eset .­tt kiszáradt fa tövében, csak hallgatni kell az ^ szomszédokat : — Az öreg benn lakik a van)S jelentget mindenhová, azt akarják, mások v°genem gazda dolgát. — Én nem tudom, mit akar, m*‘ ■1 tette legalább körül a kertjét, r» m rendezi a K ' földrengéskor megszakadt a tűzfal, bármikor ra * megnyomoríttat bennünket is. — Hol vannak, itt? Megmondom, meg én, bulldózer kell ennek a vályog­háznak, mit mind jelentget az öreg. — Kértem, adja ki a kertjét felébe, megdolgoztuk volna, milyen szép pitsóka lenne most a büröktenger helyén. Van vagy három éve, kapavágás sem zavarta itt a gazt. — A neptanaes a hib­a, miért nem kötelezte a tulajdonost, kerítse be a ker ! , mi­ért nem tiltotta meg a gyárnak a szeméthordást, az én tel­kemre miért nem hordják a szemetet. Na, s meg mondják, hogy talpalatnyi föld se maradjon megműveletlen. — Mi akarnak? nézzék meg, mi folyik előttünk az árokban, azt a büdös szennyvizet csak addig tették föld alá, amíg a­z­tán vályú tartott, előttünk szabadon csordogálv a belelépnek, irtózatos a fertőzési lehetőség, rémes, néha olyan szagos. — Hát nem tudja senki rendre utasítani a gyárat, hát nem lehet szemétkukát rakni ide?, hát a város vezetői nem járnak erre soha, hát az öreg miért hagyta, 1080 mézdomb legyen a telke, hát...­­ Szégyenfolt kérem fürdő­városunknak e hely, van mit néznie az idetévedt von­at 0 ,K1 Pfuj, micsoda kánikula! A végállomásról indul a városi járat, a sofőr még kikiált: Mi van, emberek, mi történt? A vasúti sorompó felemelkedik, a vonat már n­a­ssét jár, s gyanúsan nézem egyre kicsinyedő vonalát, csak el ne volna az ügyintézés fonalát. Már a városi néptanács hűvös irodája ajtajánál, távozóban még megkérdezi az egyik hi­vatalnok: Na és mi van a Hadnagy bácsi ügytő­l? Hát ez van, s a labdát visszagurítva : na, és mi lesz most már a nemcsak Hadnagy bácsi ügyével? TORMA SÁNDOR, BORTNYIK GYÖRGY f:| " M $ % I mm ^ U'A HÉ Mm '■> : MEGYEI TÜKÖR Tájfutás, földrajz, tankönyvek és egyebek Beszélgetés DIÓSZEGHY KÁLI LÁSZLÓ geográfussal — A közelmúltban kétszer egymás után hallottam a hírt, hogy tétjékozó­­dási versenyt rendeztek, s­gy tudom, megyénkben ilyesmire kevés alkalom­mal kerül sor. Vagy csak én hozzám nem jutott el a versenyek híre? — Tényleg, elég ritka esemény a megyében. — Ez amolyan geográfus a mellékfog­lalkozás nálad? — Igen is, meg nem is. Azért nem, mert előbb tájfutó versenyző, edző, technikai vezető, megyei (Biharban) szakvezető titkár, barlangász, az ITI idején vezetője, természetjáró voltam, s csak azután, persze ezek következté­ben lettem geográfus. De, és nagyon szeretném hangsúlyozni ezt a DE-t, nem az a geográfus, aki az emberek nagy többségének tudatában él, és nem is annak a „klasszikus“ földrajznak a tudója. Az a geográfus egy név és adattár volt, s az a földrajz egy me­sékkel szépített név- és adathalmaz. — Hanem ? — Az emberiség jövője nagymér­tékben attól függ, hogy­ az EMBER mennyire tudja optimálisan be­­ndez­­ni a tájat, a környezetnek és az em­bernek is a legmegfelelőbb formát megtalálva. Ehhez pontos, sokoldalú (földtani, meteoklimatológiai, talajta­ni, vízrajzi biológiai stb.) felmérések szükségesek, majd a konkrét eredmé­nyek szintézise, és ennek alapján ja­vaslatok, távlati tervek kidolgozása. Jelen pillanatban egyetlen tudomány­ág sem képes annyi átfogó adatot szintetizálni, mint a földrajz. Innn az új jellegű földrajz és szerepe. Ez az új irányzat világosan megnyilvánul az oktatásban is. A környezet földrajzát 3 éve vezették be, de a más kérdések­kel foglalkozó földrajzágakban is kez­denek érvényesülni a fenti elvek. — A tankönyvekben is ? — Igen, új tankönyvek jele­ntek meg, de sajnos sok a hiba bennük. Az ere­detib *'n is előfordulnak, de a legtöbb a gondtalan fordítás következménye. Nyakatokért, értelmetlen mondatokkal vannak tele a tankönyvek, amelyeket sok helyen még én sem értek (a kol­légák sem, akikkel erről tárgyaltunk). — Gondolom, nem lelkesedtél különö­sebben a tanárkodásért. Másképp mi­ért is pártoltál volna át a Turisztikai Hivatalhoz? — Hát a dolog nem olyan egyszerű. A geográfus tágabb fogalom, magá­ban foglalja a földrajtanárt is. De én geográfusnak készültem, és annak is rrz '­i­___olt érinti magam. Tanítani szerete*, *»­­lönben nem csinálnám most i ■ turizmushoz való vonzódásom rég^ Mint említettem, ez irányított a földrajz felé. Az államvizsga. d­g zatom is turizmusból irtam­, h­a « a problémák, amelyeket ebben tár­gyaltam, egy kicsit messzire esi itteni mindennapi tevékenységtől, ugyanis túlságosan gazdasági beállított­ságú a munkám, és sok esetben elég sok bürokráciával kell megküzdeni. _ /v tervteljesítés mindenütt első­rendű feladat. — Kétségtelen, de azért imitt-amott lehetne jobban és másképpen is dol­gozni. K­i­s a tájékozódás, véleményed sze­rint, miért áll gyengén Kovászna me­gyében? _ A szervezésen múlik elsősorban. Évente átlagban 4 versenyt rendezünk, pedig nagyszerű sport ez. Nem működ­nek szakosztályok, tehát ninc­nek le­igazolt sportolók sem. Vagyunk néhá­nyan, akik értünk a térképezéshez, versenyrendezéshez, tehát a techni­kai oldalát biztosítanánk a rendezvé­nyeknek, beleértve az elméleti és fi­­zikai edzéseket is, minimális anyagi alap, télen pedig sportterem igénybe­vételével. De ezek mellett az a 4—5 ember szabad idejében még szervezés­sel is foglalkozzék? Főleg, hogy van­nak néhányan, akiket ezért fizetnek. A probléma már évek óta húzódik, megrendezzük azt a néhány versenyt, melyen, alkalomszerűen, részt vesz több tíz, esetleg több mint száz „ver­senyző“ főleg iskolások. Ha az arra hivatott szervek vállalnák és teljesíte­nék a kérdés szervezési oldalát és leg­alább 3 szakosztályban 25—30 verseny­ző aktiválna állandó jelleggel, meg­alapozhatnánk Kovászna n­­egyében is e sport jövőjét. Egyelőre még lennénk néhányan, akik e sportág iránti szere­­tetből sok mindent megcsinálnánk. — A szobádban rengeteg tárgy, kő, folyóirat, kép, újság, könyv, embléma, mászófelszerelés, mind a geográfust mutatja. De egyik vitrinben csak mű­vészeti témájú kiadványok vannak. Ez is hobby ? — Hát igen, ez is az, de elég költsé­ges hobbym. Én nem próbálkoztam művészkedéssel, de főleg a klasszikus festészetről és szobrászatról, műve­lőikről nagy szextettel gyűjtöm az al­bumokat, könyveket. Végül is ez is az ál­talá­nos tájékozottság elengedhetet­len feltétele. Lejegyezte: PÉTER SÁNDOR Gelencén is... (folytatás az első oldalról)­­ javításában segíthet. Az istállókban még a víz is pénzbe kerül, a komple­xumokban hangsúlyozottabbak a költ­ségráfordítások! Ezzel szemben a pá­zsiton való hizlalás — lám, alkalmat nyújt arra is, hogy a tényleges fé­­rőhelyszámot meghaladó állomány hiz­lalására teremtődjék lehetőség... Jó lenne, hasznos lenne tehát, ha minél több szöveté­ezeti vezető és szakember megismerkedne a gelencei módszerrel tapasztalatcsere keretében, vagy azon kívüli véleménycsere segít­heti az eredményesebb termelést. Per­­s­zze, nem arra gondolunk, hogy most * mindenhol villanypásztorokkal keres­­i­­ék a megoldást azokra a kérdések *\­­ amelyeket a szervezés vagy éppen a­­ cselekvés kell rendbe tegyen. A vil- I lány pásztor is csati egy lehetőség és­­ egy részterület a pázsit jelentette kincs ‘ jobb kihasználásában. E lehetőséggel viszont élni is kell ! N­agy István győzelme Nagy István, a grafikus, akinek első kiállításán kívánhatunk jó munkát s jó egészséget, ez a Nagy István meg­megújuló érzésem szerint igen hason­lít a népvándorláskori honfoglalók­hoz. Megszállottan keresi a világát immár három évtizede a festészetben, nem hagyja békén azt a művészetet, mellyel ifjúkora óta foglalkozni voló kedve, makacs módon kószál a világ­ban, néha csak önmaga hiszi, hogy célszerűen­­ keresi azt a földet, azt a területet az életben, a művészetben, ahol otthon érezné magát. Hát meg tudnánk mondani, a népvándorlás né­pei miért épp azon a földön teleped­tek le, nyilakat vonva s országokat a­­lapitva?! A költészetben „honfoglaló“ Somlyó György köteteimnek adta, nemrég: ÉPP EZ. Hogy miért épp ez? Ki a megmondhatója, miért épp azt a földet hitték nekik szántnak ama né­­jok, gótok, gallok, finnek? Miért épp ezt a szenvedélyt nem engedte év­tizedeken kiégni magából Nagy Ist­ván? A tegnap, nézegetvén ezeket a gra­fikákat, azt kérdezte tőlem egy érdek­lődő : — Mit akar ez az ember a patakok­kal? Lám ,kisajátította egészen a pa­takokat. A Basy­ka patakától le a Maros-ka­­nyarig, a Kisküküllőig, tova fön­­nebb a Kászonok patakáig minden az övé. S igaza van: amennyit meghódí­tott a művészetben, az az övé, annyi a gazdagsága; márpedig a festő közvet­­len al­atósájk. alá tartozik az a s melyet^l^B^hóditott magának. K-Zy István n^pítukokkal kötött örök Barátságot, s nem biztos, csak azért, mer­t maradék passziója épp a halá­­szat. Valami titkot láthat a zubogó vizek, kövek, csöndes fenyők, füzek vi­lágában, s hogy nem tud osztatlanul, szál egyedül gyönyörködni ezekben a tájakban, hát osztozkodik velünk. A­­dakozókat szereti az Úr, így mondják, de ha az Úr foglalkozik velünk e­­gyáltalán, bizonyára leginkább azokat szereti, akik abból a kevésből adakoz­nak, ami az ő egyetlen, oszthatatlan, csak jelzésekben megosztható egyet­len önmaguk. Nagy István, amint itt látható, budit, aztán birtokol, majd önmaga gyönyörűségére s mindnyájunk örö­mére, elkezd osztozkodni, tán azért, m­e­rt nem bírja elviselni önmaga vilá­gának gyönyörűségét egymaga, hát fölosztja fele királyságát közöttünk. S bizonyára sandán, lel szemmel figyel ránk: hogyan sáfárkodunk az osztalék­­részünkkel, nem herdáljuk-e el azt, amit fél életen keresztül hódított. Jól teszi, ha gyanakszik. Sokat áldo­zott azért, hogy egyszer, majd, vala­mikor... épp ma, nyilvános falakra aggassa a munkáit. Közben épített családot, házat, nevelt gyermekeket, s hogy sokszor, néha-néha sokáig, önma­gába fordult, annak egyik oka épp ez a reményteljes, tisztességes makacs­ság, a grafikához, az akvarellhez va­ló ragaszkodás. És hogy most végre ünnepélye­sen is, hivatalosan is üdvözölhetjük, ka­­laplevéve, annak nemcsak ez a kitar­tás az oka, finom festményeinek, raj­zainak minősége is. Hát ennyiben hasonlít Nagy István a honfoglalókhoz: hódított, hazát te­remtett magának a művészetben. É­­rezze jól magát !­enne! CZEGŐ ZOLTÁN W' w ~' m­ ' '’***■ Népismereti dolgozatok, 1980 A K­rí­terion jeles sorozata 1976-ban indult, a második kötet 1978-ban je­lent meg, most pedig az olvasó aszta­lára került a harmadik kötet is dr. Kós Károly és dr. Faragó József szer­kesztésében. Ahogy az előszó megálla­pítja : „már nemcsak célkitűzésekről, hanem megvalósításokról is beszélhe­tünk. A sorozat eddig majdnem nyolc­van kutatópontról, a népélet szinte u­­gyanannyi témakörben végzett gyűjtés közlésével máris érdemesen szolgálta néprajzi tájékozódásunkat és önisme­retünket, s anyagával gazdagította azt az alapot, amelyre nagyobb lélegze­tű elemző tanulmányok, majd pedig egy gazdag összkép, néprajzi összefog­lalásunk épülhet.“ A nagyalakú (268 oldalas) kötet­­a két szerkesztő alapos elemző tanulmá­nyaival indul (Eredmények és felada­tok a romániai magyar néprajz­ kuta­­tásban, azaz A mai romániai magyar folklórgyűjtés vázlata), majd huszon­egy közleményt tartalmaz, s változa­tosságával tűnik ki. Úgy érezzük, né­hány dolgozatra okvetlenül érdemes felhívni az érdeklődő olvasó figyelmét, annál is inkább, mert a Kriterion átgondolt könyv­adási politikája egy­­ri több néprag^A kiadványt juttatott i„c#i leneshez «^^ohamosan nőtt az olvasói érdeklődés is! a megyénkben ny üdörlő kutat^^ közül Gazdáné Olosz r^Tk A szi^fletltésmódokról. Seres­s pedig fogarasföldi népi fa­zekasságról ír, de olvashatjuk Lörinczi Etelka Fonalfestés és rojtkötés Arapa­takon című dolgozatát is. Feltétlenül izgalmas olvasmánynak is. Miklóssy V. Vilmos: A síki népi sebtapaszok című közleménye, hasonlóképpen Zsigmond József: Régi halászat a Felső-Maros menti Magyarón című írása. Felhív­nánk a figyelmet Kósa-Szántó Vilma: A rokonságterminológia városiasodásá­nak folyamata című tanulmányára is, annál is inkább, mert a szerző vizsgá­lódásainak egyik terepe éppen Sepsi­­szentgyörgy (..a legkorábban polgáro­sodott a székely városok közül, kevés faluval épült egybe, s így bizonyára terminológiája is a «legvárosiasabb».“) Tárgyi alaposságával kitűnik a kötet­ből Szabó Attila — Péntek János: Ker­ti virágok és dísznövények Kalotasz­e­­gen, valamint Szentimrei Judit A vetettágy Vadkamaráson című dol­gozata. Végezetül Zágoni Je­nő közleményére hívnánk fel a figyelmet, „érthető“ elfágultsággal, amit, gondoljuk már a cím is megma­gyaráz: A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör néprajzi bibliográfiája 1968— 1976. (hadházi) Csodálkoztam is az utóbbi időben, mi a Vne történhe­tett, épp eleget járok szekerek nyomában, s mégis a gumi­abroncsból kilépett kellemetlen lyukasztók közt mindenfé­­le szeget találok, csupán a semmivel össze nem téveszthető patkószeg maradt ki teljesen szép emlékű gyűjteményem­ből. Pár évvel ezelőtt e hiátusra magyarázatot is találtam, hisz akkor szorították kifelé a soklóerős traktorok az egy­­lóerős négylábúakat, s lassan már úgy tűnt, a szarvasmar­­hak csak tejre, húsra te­nyésztetünk, gyermekeim a lovat­­csak cirkuszban, lóversenyeken ismerik meg. Azt hiszem, ekkor válhattak fölöslegessé e sorokban taglalt tárgyat ké­szítő gépsorok, ekkor zsírozhatták be őket, mint nem jöve­delmező termelőeszközöket. Na, de jött energia őfelsége, s beleszólt ám sok minden­be, ismét feljött az igás állatok napja, ugyancsak megnőtt f a csillére az elítélteknek; épp a minap láttam a tévében a negyvenmázsás rakományt­ vontató, jól megtermett lovat, mint élő reklámot. Miért hadakozom patkószeg-ügyben? Eszembe se jutna e téma — lovam nincs, de akad bőven lovasgazda ismerő­söm —, ha nem hallom nap mint nap, hogy nincs, sehol nem lehet kapni, már-már csempészáru szinten feketéznek vele, ha nem kér meg két terű szénarakomány közt régi szomszédom : ha valahol olyan helyt jár, hozzon egy do­boz patkószeget. (t. s.) A Bodok vendéglő minden hétvégén — péntektől vasár­napig — ételkülönlegességek­kel várja vendégeit: rántott pisztrángot, vajban párolt szárnyasmájat, Molnárné módra készí­tt pisztrángot szolgálnak fel. A hét bár­mely napján rántott és tojásos karabajszkit kérhetnek az itt étkező vendégek. Az idei júliusról, a követ­kezőképpen nyilatkoznak a meteorológusok: a nyár leg­melegebb hónapja július, az elején hűvös volt, főleg az ország északi és nyugati ré­szén mértek rendkívül ala­csony hőmérsékletet, — 1 és 6 Celsius-fok között. A nap­palok késő tavaszi időjárásra voltak jellemzőek, az éjsza­kák ellenben hidegek. Csík­szeredában, például július 2- án mérték az évtizedek óta a legalacsonyabb hőmérsékle­tet: 1 Celsius-fokot (1951-ben volt az eddig mért legalacso­nyabb hőmérséklet ebben a helységben 2,5 Celsius­­fok). Különös meteorológiai jelenségről számoltak be jú­lius 4-én az Ómus csúcsról, havas eső hullott. Július 7-én az ország nyu­gz­dre­idő­na­gati részéről, majd délnyu­gatról is meleg légtömegek áramloattak be. a hőmérsék­let jelentős mértékben növe­kedett, egyes helységekben 30 Celsius-fok fölötti meleget mértek, a kánikula július 10- én tetőzött, mikor a déli or­szágrészekben 35—37 Celsius­­fok fölé futott a higanyszál, sőt Giurgiuban és Zimniceán 40 Celsius-fokot, csak fél fok­kal alacsonyabbat, mint 1952-ben mért eddigi kord értek­. Ebben az szakban az éjszakák is gyan melegek voltak, a hőmé­rők szinte az ország egész te­rületén 20 Celsius-fokot jelez­tek. Az ezután­i napokat heves széllökések kísérték, zápo­rok, zivatarok jellemezték. Hegyes vidékeken a szél 120—145 km-es óránkénti se­bességgel fújt. A beáramló, hi­deg sarki légtömegek ismét jelentős hőmérséklet-csökke­nést eredményeztek. A hó­nap utolsó részében változé­kony időre számithatunk. Fu­tó­­záporok, zivatarok jellem­zik majd a nap délutáni ó­­ráit, de a hőmérsékleti határ­értékek a meleg nyári hónap­ra jellemzőek maradnak. Kovásznán a Nagy Állomás udvarán a préselt lemezgyár eszi a rozsda utcai négyemeletes tömbház vasállványait zavartalanul (BORTNITK GYÖRGY felvétele) Sepsiszentgyürgy — Művész : A PÓKEMBER VISSZA­TÉR — színes amerikai film 9, 11, 16, 18, 20 órától. Sepsiszentgyürgy — Lux : TISZTÁZÓDIK MAJD A HATÁRON — színes francia film 11, 15,30, 17,30 19,30 ó­­rától. Kézdivásárhely — Május 8.: BULLDÓZERNEK SZÓLÍ­TOTTÁK — színes olasz-nyu­gatnémet koprodukció 10, 16, 18, 20 órától. Kovászna — Győzelem : ILYEN EMBER KELL NE­KÜNK — szims román film 11, 17, 19 órától. Barót : EGY CSEPP A TENGER­BEN — színes szovjet film, 20 órától. • 622. Mohamed próféta fu­tása Mekkából Medinába pénteken. Innen a mohame­dánok heti ünnepe péntek. E­­zen eseménytől kezdődik a mohamedán időszámítás. • 1822-ben Körösi Csom­a Sándor Kasmír határán talál­kozott William Moorcroft an­gol kormánymegbízottal, aki­nek biztatására elhatározta, hogy megtanulja a tibeti nyelvet. • 1857-ben hunyt el PIER­­RE-JEAN de BÉRANGER francia költő. Dalai rendkí­vül népszerűek voltak, s hoz­zájárultak az 1830-i és az 1818-i forradalom eszmei elő­készítéséhez. (Szül. 1780-ban.) • 60 é­v, 1920-ban halt meg BENCZÚR GYULA festő, a XIX. századi magyar akadé­mikus festészet egyik jelentős alakja, a müncheni Képző­művészeti Akadémia tanára. Történeti festményeivel: Hu­nyadi László búcsúja (1866); 11. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869), arcképeivel nagy si­kert aratott. (Szül. 1844. jan. 28-án). • 1961-ben hunyt el ROS­­KA MÁRTON ősrégész, egye­temi tanár, a történettudo­mányok kandidátusa, az Er­délyi Múzeum-egyesület régé­szeti gyűjteményének és az Erdélyi Kárpát Egyesület Nép­rajzi Múzeumának igazgató­ja. Ásatásait főleg Erdélyben folytatta. Főbb művei: Az ős­régészet kézikönyve (I—II., Kolozsvár, 1926—27); Erdély őskora (Bp. 1936); Erdély ré­gészeti repertóriuma. I. Ős­kor (Kolozsvár, 1942.) stb. (Szül. Magyarköblösön, 1880. jún. 15-én). További felmelegedés vár­ható, változó felhőzet, főleg a délutáni órákban záporok, zivatarok is lehetségesek. Mérsékelt északnyugati szél. Nappal 21 és 24, éjszaka 10 és 13 Celsius-fok között vál­takozik a hőmérséklet. 16,05 Oktatás- Folklórműsor; Folytatásos gyermek­­(4.): 17,25 Hangverseny; Pronoexpressz-húzás ; Iraki dokumentumfilm; Ezeregy este; 19,00 HKr- 19,20 Napirenden a me­zőgazdaságban; 19,30 Mi, nők; 22i­ 00 Filmarchívum; Millie — amerikai játékfilm; 21,25 15 év ragyogása; 22,00 Dalcsokor; 22,15 Híradó; 16,00 Telex; nevelés; 16,30 16,40 film 18,20 18,30 18,50 adó. MAROSVÁSÁRHELY 12.00— 13.00 Olvastuk, hal­lottuk. Nótakedvelőknek. Vá­laszolunk hallgatóinknak. Ci­orges Jouvin trombitál. Sport. 16.00— 18.00 Hírek, tudósí­tások. Operaáriák. Mai falu, mai emberek: Dánfalva. Ba­lázs Ferenc és a székely­ud­varhelyi művelődési ház né­pi zenekarának felvételeiből. Irodalmi és művészeti napló: Hazai magyar irodalmunk megvalósításai a legterméke­nyebb másfél évtized alatt. Szülőföldszeretet és hűség — interjú Gagyi Lászlóval. Sza­lagtárunk könnyűzene-új­donságaiból. 2,-3.

Next