Megyei Tükör, 1981. április (14. évfolyam, 2858-2883. szám)

1981-04-01 / 2858. szám

Szakemberek fóruma Sárgarépa Nálunk murok néven ismerik. Egyike a legelterjedtebb és legrégebb termesztett zöldségfajtáknak. Feltételezhető, hogy ter­mesztését 3000—4000 éve ismeri már az emberiség. Jelentőségét növeli az a tény is, hogy mind nyers, mind feldogozott ál­lapotban fogyasztható. Kellemes ízén kí­vül tápanyagtartalma is igen jelentős. E­­gyetlen zöldségnövényünk sem tartalmaz annyi karotint, mint a murok (100 gram­monként 9 mg körül). Szénhidrát és B vitamin is található benne. C-vitamin-tar­­talma nem nagy. Jelentős gazdasági szempontból is, mert nagy mennyiségben fogyasztjuk. Termesztésének egyik előnye, hogy könnyen tárolható télen át és így állandó jövedelmet biztosíthat a termesz­tőknek. Hőigénye­­ a hidegtűrő növé­nyek közé tartozik, optimális, hőigénye 16 Celsius-fok körül van. Alacsony hőmérsék­leten, 4—6 Celsius-fokon már csírázik. Gyökere a mínusz 3—5 Celsius-fokot is el­viseli a talajban károsodás nélkül. Csí­rázás idején viszont a fagyok károsíthat­­hatják. Fényigénye nem nagy, gyenge árnyékban is megterem, ezért köztes nö­vényként is termeszthető. Vízigénye sem nagy, viszont csírázás idején, és az azt követő hét alatt sok vízre van szüksége Mag­a lassan csírázik, mert különböző illő­olajakat tartalmaz, s így a vizet is nehe­zen veszi fel. Tápanyagigénye közepes. A kálium hiányát nagyon megérzi. Nem kí­ván közvetlen istállótrágyázást. Szélsősé­ges, rossz talajokon nem hoz jó termést. Kötött talajon nem fejleszt sima, szép gyö­kereket. Fajtái : Nantes (Nanti), korai fajta, a keléstől számítva 90—95 napra szedhetők az első fogyasztható gyökerek. Gyökere sima, hosszú (14—18 cm), lekerekített végű. Bő­ven termő fajta. Nagyon jól tárolható té­len át. Danvers — szintén korai fajta. Gyökere 18—20 cm hosszú, narancssárga színű. Bőven termő, mind szabad földön, mind melegágyban is termeszthető. Chentenay — közép korai fajta. Az első fogyasztható gyökereket 95—100 napra szedhetjük a keléstől számítva. Bőven ter­mő fajta. Bauers Kiefer Rob­ert — késői fajta, 120—125 napra­­fogyaszthatók az első gyökerek. Körülbelül 20 cm hosszúra nő­nek gyökerei, amelyek sötétvörös színűek, magas szárazanyag-tartalma miatt na­gyon jó szárításra. Termesztési módja Vetéshez jól megművelt talajra van szüksége,­mivel magja nagyon apró e„ igen ” lassan csírázik. Kikelése szabad földön 3—4 hétig is elhúzódhat. Vetésmélysége az 1—1,5 cm-t ne haladja meg. Házikertben ajánlatos 10 maként 5 g­ magot vetni 20—25 cm-es sortávolságra. A hiányos kelésnek egyik oka az leh­et, hogy vetés után nem tömörítjük kellően a földet Ajánljuk a termesztőknek, hogy vetés után a kapa lapjával lapogassuk végig a föl­det hogy kellően tömörüljön. A hiányos kelés másik oka a nedvességhiány. Ha­ a föld kelésig megkérgesedett, öntözzük meg , mert a fiatal növénykék nem képesek át­hatolni a kérgen A vetést minél korábban végezzük, ahogy a talajt meg lehet dol­gozni. . Legfontosabb teendőink a szedésig a gyomirtás, amit ismételt kapálással vég­zünk. Ha korai termést akarunk elérni, vethetünk markát ősszel is, szeptember e­lején. Kelésig bőven öntözzük. Fagyok be­­ártával vastag szalmaréteggel fedjük le a maroksorokat. Tavasszal, amikor felmele­gedik az idő, erős fejlődésnek indul a növény, és április végén már szedhető lesz. Az így áttelelt növények magszárat fejlesztenek, ezért szedésüket hamar be kell fejeznünk. A tavasszal vetett murok szedését, amit tárolásra szántunk, októ­berben kezdjük, a fagy beállta előtt. Tá­rolás előtt a napon szárítjuk, nedvesen nem szabad tárolni, mert nagy kárt o­­kozhatnak tárolónkban a különböző gom­bás betegségek. Elérhető termés négyzetméterenként 2— 3 kiló. Tárolása A gyökerek élő növényi részek, amelyek­nél az életfolyamatok a tárolás alatt is folytatódnak. Tárolása pincékben vagy prizmákban történik. Azok a pincék al­kalmasak, ahol a hőmérséklet nem süllyed 0 Celsius-fok alá és nem emelkedik 6—8 Celsius-fok fölé. Megfelelnek a földpriz­mák, amelyekben a markát fonnyadás és romlás nélkül megőrizhetjük. ERCSE Ferenc kertészmérnök Réty határában minden gép üzemel (folytatás az első oldalról) majd a növény későbbi fejlődésének. Egy­előre e földről csupán annyit, hogy jól trágyázott magágyba kerül a gumó, s hogy Varga Gyula egyszer, tárcsázással kellően előkészítette e parcellát a vetés­re. A két gazdasági irányító egész napi munkájából részt vállal a szervezésben­ellenőrzésben Rácz Géza néptanácsi el­nök is, aki állandó terepjárással követi nyomon a tavaszi csúcsidény sürgősségi munkálatait. S végül még csak annyit, hogy ezen a napon Réty határában min­den, gép üzemel, mindent elkövetnek, hogy a kedvező idő teljes kihasználásával mi­előbb földbe juttassák a tavasziakat. Ifjabb könnyvhónap immár szokásunkká kezd válni, hogy a könyvet ne bízzuk egyszerűen a könyvüz­letre — forgalmazás, eladás végett. Ren­dezvényeket rendszeresítettünk hát, ame­lyek hivatottak a könyv ügyét szolgálni, azt népszerűsíteni. Lám, alig fejeződött be a falusi könyvhónap, máris újabb könyvhónapot kezdünk. Ez alkalommal a vállalatok, intézmények ,,szállnak be", el­sősorban az ott dolgozó könyvbarátok szá­mára válik lehetővé, hogy „testközelbe" kerüljenek írókkal és műveikkel. El is készült az átfogó terv, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsánál, a könyvtá­raknál sok mindenre gondoltak, ami még inkább felkeltheti a könyv iránti érdeklő­dést. A megnyitót ma, április 1-én délu­tán hat órakor tartják a sepsiszentgyörgyi 2-es számú (Szemerja negyedi) könyves­boltban, ahol, az ünnepélyességet foko­zandó, fellép a Szakszervezetek Művelődé­si Házának irodalmi köre is. A hónap első felében kerül sor a po­litikai könyv tíz napjára, ezt követi majd a műszaki-tudományos, utána pedig a szépirodalmi könyvek dekádja. Vendégekben sem fogunk szűkölködni. Ennek igazolására csak annyit említsünk, hogy április 3—10. között, minden nap a Politikai, a Műszaki, az Orvostudományi Kiadó legalább egy szerkesztője me­gyénkben „vendégszerepel". Kézdivásárhelyen Kriterion-napot is tartanak április 3-án. Délután ötkor a Múzeumban megnyitják a Kriterion­­könyvek kiállítását, fél hatkor pedig a Mű­velődési Házban találkozóra is sort kerí­tenek e könyvek szerzői és az olvasók kö­zött. De nemigen lesz a megyében olyan vállalat, intézmény, amely ne értené meg az újabb könyvhónap gazdagító hatását. örvendezzünk hát megint a könyv győ­zelmének ! . (péter) Megkezdték egy új sebességváltó szerelési munkálatait (folytatás az első oldalról) szin­kronszerkezetet jelenleg importáljuk, de folyamatban van az asszimilálása. — M­kor kezdik meg a zennék sorozat­­gyártását? — Egyelőre különös gonddal gyártjuk a 200 darabból álló „null"-sorozat min­den egyes darabját. A sebességváltó minden fogaskerekét egyenként ellenőriz­zük, majd összeszerelt állapotban a próba­­padon komplex ellenőrzésen esik át min­den, sebességváltó. Itt a sebességváltót az üzemetetése során keletkező terhelés meg­felelőjének vetjük alá és ezzel párhuza­mosan ellenőrizzük a keletkezett zajszin­tet, az esetleges olajfolyosokat és a se­bességváltó kapcsolhatóságát. A „nul.“­­sorozat minden darabját 30 000 kilomé­­méter lefutásáig nyomon követjük, hogy felfedjük az esetleges hibákat és kijavít­suk azokat. Mindezek után következik az új termék hitelesítése és a sorozatgyártó b­ekezdése. Különösen nagy gondot fordítunk a ter­mék minőségi mutatóinak a biztosítására, mivel nagy része az ,ilyen sebességváltók­kal ellátott tehergépkocsiknak exportra kerül. MEGYEI TÜKÖR Két felejthetetlen est A brassói filharmónia irányunkban meg­nyilvánuló önzetlen ügybuzgalma és ő­­szinte ragaszkodása eredményezte ennek a rendkívüli zenei eseménynek egyik fe­lejthetetlen élményt jelentő pillanatát. Az ünnepi hangversenysorozat utolsó előtti napján a beethoveni életmű egyik legki­magaslóbb alkotását, a Missa Solemn­st Itation Ionescu Galaţi vezényletével, a kolozsvár-napocai filharmónia nyolcvan tagú énekkarának közreműködésével, ko­lozsvár-napocai és bukaresti énekeskvar­­tett fellépésével hallgattuk meg, olyan e­­lőadásban, melyre joggal illik az optimá­lis teljesítmény jelzője. Az oratóriumost ta­núsága alapján a karnagy nemcsak glo­bálisan, de részleteiben — az apró rész­letek alapos kidolgozásával — építette fel előadását, nemcsak a pillanatnak élt, a legnagyobb gondot a zenei folyamatok fejlesztésére fordította. Beethoven e parti­túra első lapja fölé, mint ismeretes, azt írta: „Szívből fakadt — bár a szívekig hatna." Nos a karnagy mindenben ezt igyekezett lehetővé tenni. Minden tekin­tetben dinamikus, de egyben benső, szí­vekig hatoló zenét óhajtott megvalósítani, az erkölcs és humánum örökbecsű alko­tásának „emberközelbe" állításával, a ritmusok, dallamok dinamikájának hiteles zenei megfogalmazásával, minden részlet átgondolt kidolgozásával. Az est karnagya magasrendű szintézisbe egyesítette nem­csak a sokrétű és sokféle elemből épí­tett alkotást, hanem a nagy létszámú elő­adói együttest is. Ismételten bizonyossá­­vált, hogy Ionescu-Galați univerzális ké­pességű irányító, aki a barokk kortól szá­zadunkig minden stílusnak, s ennek ke­retén belül minden műfajnak hiteles, meg­győző szuggesztivitású tolmácsolója. A ze­nekari színek nagy ismerője ezúttal meg­találta az énekkari hangzás színvilágának palettáján is a legmegfelelőbb, a monu­mentális művel, a zenével és a szöveggé egyező, egyenlő értékű eszközöket. Az e­­lőadói apparátusból elsőnek a Florentin Mihaiescu felkészítette kolozsvár-napocai filharmónia énekkarát kell megdicsérnünk. Énekük árnyalt színessége, hanganyaguk szépsége, egyöntetűsége, hajlékonysága, kifejező ereje, gondos tisztasága jelentős értéke volt az előadásnak. Feltűnt a kó­rus különböző szólamainak tiszta tagolá­sa, egységes építkezése és tömör egybe­­forrása — az egész kórus kiegyenlített, közösségi egybeforrottsága.. Az énekes­­kvartett mind a négy tagja (Virginia Ma­­nu, Martha Kessler, Mihai Zamfír és Ionel Pontea) feladata magaslatán állt, benső­séges­ finomságú, megrázóan szenvedélyes szólókkal tűnt ki. Úgyszintén a zenekar is minden részletében hitelesen domborí­totta ki a halhatatlan remekmű értékeit. (Külön dicséret Ritter Mihály koncertmes­ter szépen hangzó szólójáért). A tételek közül mindenképpen ki kell emelnünk a zárórész, a zeneirodalom legszebb leg­­fenségesebb békehimnuszának remek meg­oldását. A 18. századi oper buffo világa mind­eddig teljesen ismertlen volt a sepsi­szentgyörgyi zenehallatók előtt, hiszen nem tudunk arról, hay valaha is e mű­fajban jelentkezett vmna előadói gárda színpadunkon. Ezért is érthetően rendkí­vüli érdeklődés előzte meg a bukaresti Operaház együttesnek bemutatkozását, különösen azért, mert e művet (Titkos há­zasság) a fővárosba­­ is csak nemrég — néhány héttel ezelőtt— mutatták be. Az első kérdés, ami e bm­utató kapcsán fel­merült a zenehallgatóban: mit tud mon­dani ez az opera Ittunk, társadalmunk emberének? Mi élteti­ ezt a közel 190 esz­­tendős operát? Kétsitelenül Domenico Cimarosa zenéje. VíLm, életigenlő mu­zsika ez. nac^cfbej mer^^ az öncélú virtuózkod- *^P^ilieti.i'-­^ÉMlól. Vo­i.'e CalomfiresciA^^-^nekUjBi Lucian An­­ca karnagynak mindégig sikerült is biz­tosítania a darab épphangulatát, a vi­dámságot. Jól eltalált tempókkal, pergően folyamatos építkezései harsány színek nélküli kedves kométrázást láthattunk, mi nom kamarazenekari muzsikát halottunk, tetszetős Cir '^o-terét, '’^jpRb^rű éne­kes gárda prdukció. Közülük Constantin Gabor íz ellenállhatatlanul szárnyaló baritonját teli első helyen ki­emelnünk, aki macis bájjal jelenítette meg Geronimot, a jor_d atyát". Nagy­szerűen kivitelezte a buffo-játék megkö­vetelte gyors szövegmondást, a hadarást, a szavak virtuóz pergetését Fidalma sze­repében Iulia Buciucanu is biztos pillére volt az együttesnek. A hoppon maradt idő­sebb, reménytelenü­l serelmes női játékban erőteljesen karikírozt s kitűnt kulturált szopránjával. De megnyerő volt Gerda Radier-Anca szopránjt is Carolina szere­pében. Cornella Anglescu számára Eli­­setta szerepe nem jeentett hálás felada­tott, mégis áriásban is az együttesben megmutatta énekesi kvalitásait. Paolino szerepét Nicolae Bratira osztották. Vékony , tenorja tisztán csenget, színészi alakítása­­ is tetszett. Végül Niolae Constantinescu ’ Robinson grófjáról, am­ely színészi-éneke­si telitalálatnak bizonyít. Finomkodó mo­solyával és színpadi mozgásával, visszafo­gott éneklésével egyserre gúnyolja ki ho­zományvadász-önmaga és ez_ úrhatnám polgárokat, "'■» közé teerel^^dni kény­szerült. Ion brhű-te­­jmjei és egyszerűen ízléses, nozgatható-alakítható díszlete nagyban járultak hozzá az est sikeréhez .A színvonals előadás pedig méltó záróakkordja vat Zenei Tavaszunk első rendezvénysorozatának. NAGYHA­VÁGYI József 1­ 1 PRÍMÁVÁ RÁ MUZICALA ZENEI TAVASZ (BARTHA Árpád felvétele) Ásványvízvédelmi hét Tennivalóink (2.) Folytatjuk tegnapi lapszámunkban megkezdett felsoro­lását azoknak a tennivalóknak, amelyek megkezdésére rendkívül jó alkalom az ásványvízvédelmi hét. Az árkosi iskolások az erdész segítségével kitakaríthat­­ják­ az Égereszi forrást és a Benkő borvíztől nem messze levő Kiss Imre-féle(vagy Cukrász) borvizet. Ha idő és alkalom lesz rá, sor kerülhet a két árnyékpataki forrás védelmére is. Sepsiszentgyörgy lakói nagyobb akcióba kezdhetnek­. Ha a városi néptanács is hozzáfog a Borvíz utcai fúr­ás ren­dezéséhez, a képviselők segítségével, itt is lehet tevékeny­kedni. De addig is rendezzük el a Gömvári büdösvíz kör­nyékét. (Védzóna, parkosítás stb. lenne fontos). A sze­merjaiak — az iskolások bevonásával — a Bü­döskút kör­nyékét kellene rendbe tegyék, ahová az új analíziseket is kifüggeszthetik. Ezzel párhuzamosan, amint lapunkban már írtuk, ki kell ásni a Lábvontató büdösborvíz medencéjét, és környékét is rendezni kell. Jó fürdőzőhelye lenne ez a nyáron ide kijáró gyerekeknek. Ezt egyébként egy városi üzem szakszervezeti csoportja is vállalhatná. Ugyancsak valamelyik üzemnek ajánljuk a Berke-bervíz rendezését. A Környezetvédelmi Bizottság vállalja a segítséget. Jelent­kezni lehet a 13871-es telefonon a bizottság titkáránál dr. Szőcs Dánielnél. Ugyancsak városunk munkaközösségeihez, a Súgást kedvelőkhöz fordulunk azzal a kéréssel, hogy ad­­jat­ok meg minden seg­tséget e héttel kezdődően a lu­­gasfürdői források rendezésében. A Megyei Turisztikai Hi­vatal anyagilag támogatná az akciót. Sepsiszentkirály és Iiigefalva az Anna és a Bodor for­rást, kellene foglalja, védje az árvizektől és árnyékét ren­dezze. Árcpatok község néptanácsának a kíaeményezé­­► jével és irányításával — a fürdővállalat sersegével kerülhet sor Élőpatak vizeinek rendezésére, fentolapokkal­­ fedezhetjük az IBF—2 és az Erzsébet-forrás* rendezé­sét. A helybeli iskola pedig rendezheti az u“'°ro° feltörő­­­sk­ndaborviz környékét. Hidvég és Nyárasp°lí közös ak­cióval most kell hogy rendezze egyetlen ős',reyvizet, az egykor töltött fárancot. Műszaki útbaigazít01*01 szívesen szolgálunk. Bárkár­y és a Crivina Maré ne9l‘^.. a.ko‘ es isko­ásai a Bodza vidékéről a Kosa pataki k­osvizet és a Büdösforrást kellene rendezzék. j-Jól«- v a Semmivel sem kevesebb a tennivaló n‘ ez.’ lük mindjárt Belönnel. Az csak természetes- Qy az ak­ciókat mindenütt a néptanács, a termelő_szov , z® ® 've‘ zetősége, az erdészet és az iskolák vezetőség ^ ' kezde­ményezze. De megvan ez a joga a képy'S® s a többi gazdasági egységeknek egyaránt. Ht o­dg kotlásvízhez hasonlóan kellene rendezni­e .. . , e. legalább hideg nyári fürdőzésre az ifjúság­­, mellette a strandot A »adászok­, erdészek'« a Kénosi borvizet, a Sósborvizet, a Farkasig vehetnék gondozásba. Nagyaita és^KKc­sf^fihan kis forrást építhetne ki a Móricz pvW^r"5esor,r^#^ (vagy az Oly,« átkában), hogy a ~. Ufi'Tphato tudjak pótolni az üzletben nem mmag­nős, Slánic vagy Hebe vizeket. .... . , m­l: ■ • . . . , „ mérno“1* tudjuk, a Mik­osvaron a mezogazdasagi farm m. kezdnményk*z­­lelkükön viselik a környék ügyeit. Bizonyoro |nc!15sfc||.c^| A n. fogjak, hogy rendezzék végre a szeka. ^ at. Köpecze környéke kellemes kirándulóhellyé a .a Kit termelőszövet­két feladat vár: a bányász nyugdíjasok Q kezet segítségével vízlevezető árkot létez . jbe |elless_­resztúti borvizről, hogy oda száraz lábon hatolni. A környék is rendezésre vár. A vadászok pedig az iskolával és az ifjúsággal együtt rendezhetnék a Fenyesi borvizet. Barát város üzemeivel, szakszervezeti csoportjaival többet is vállalhat. Vízlevezető árok, területrendezési mun­ka szükséges a Szondaborvíznél, hisz ez a vidék egyetlen gazdag alkáliás vize. Csövön közelebb lehetne hozni az aszfaltozott úthoz. Egy iskoláscsoport a szakos tanárok vezetésével a szálaserdei (egykori egyházi fürdő) forrást is kiáshatná, hogy vizét elemzésre lehessen küldeni. (A télen ugyanis teljesen édes volt a vize). Valamelyik baráti vállalat elvégezhetné a felsőrákosi Sósborviz rendezését, mert ehhez hasonlót a vidéken nem lehet találni. A baráti belgyógyászok így ivókúrára írhatnák elő, mint kiváló lú­gos vizet. Felsőrákos lakói a gépállomás mellett levő for­rás környékén parkot kellene létesítsenek, hisz ez a Falu borvize. Vegyi összetételét mutató tábla kellene ide is. Analízise ismert, orvosi javallatai is. A Köpec—Baráti Bá­nyavállalat munkásai vagy a vízállomási dolgozók vállal­kozhatnának a Darabontában (Vargyas II.-n belül, az el­pusztuló Mária forrás mellett) levő Szondaborvíz környé­kének rendezésére. Bármennyire is furcsának tűnik, de a törvények értelmében a Mária forrás pusztulásáért a Ba­rát városi néptanács végrehajtó bizottságát terheli a fe­lelősség. Vargyas iskolája szorgalmáról, ügyességéről híres. El­vállalhatnák a híres Bikai Sóskút megmentését. Házikója lerothadva, vize benyálkásodva, környéke elposványosod­­va. Van mit tenni itt. Ez a hely kiváló lenne nyári táboro­­rozásokra is. Székelyszákloboson is van tennivaló. Szorgal­­mas bányászai rendezték a Tanya borví­zt. Most a Si­k't kellene ismét rendbe tenni, és rendezni szépen a Falu borvize környékét. Nincsen védzóna, nincs kifolyó, n­ncs pihenő és jelzőtábla. Az erdőt járni szerető iskolásoknak azt javasoljuk, rendezzenek egy kirándulást fel Valós pa­takán és takarítsák meg sorban ott a forrásokat a Szál­kát, az Ikrát, a Tót Mozit, a Szikorrait, a Demeter Dé­nes kaszálóján valót és még a Kotyor patakit is. De mi van a Nagy Están féle borvizzel? Közel van a faluhoz, meg kell menteni. "Hány község örvendene a vidéken, ha ennyi borvize lenne. Olaszteleken az utóbbi időben sok borvizforrás tönkre­ment. Most rttentsük tehát a menthetőt. Elpusztult a Likas­­kő, a Feketési, a Nemzeti, talán a Nyilaki is, a Szonda borviz. A strandfürdő vize is mocsaras fészekben van. Legalább azt a néhányat, ami megvan a Kormos mellett, kellene rendezzék. A segítséget a berdóci néptanács megadja, akárcsak Erdőfülében Itt a Falu borvize pél­dásan foglalt forrásának környékét parkosítani kellene. Rendbe kellene tenni a közeli Kapüs borvizet. Az Olasz­­teleki Erdészeti Hivatal figyelmébe ajánljuk, a Kormos völ­gyének borvizeit legalábbis az út melletteket a Farkas­­mezőit, a Kormos fehérpatakit (Egresi), a Kossóst, a Kisági alsót s mondjuk, a Kovácsok-belieket. Valamennyi tisztí­tásra, rendezésre vár. Bibarcfalva rendbe tehetné a Borhegyi forrásházat és környékét a kisbaconi iskolásokra, erdészekre vár a Rezesi borviz környékének szépítése, rendezése. De a Fenyős pa­takiaké is. Itt egyelőre a régi Bodvaji forrást és a Meleg szond­aborvizet kellene rendezni a hámorhoz érkező tu­ristákra gondolva. Később mások is sorra kerülhetnek. Magyarhertr­ányban rendezetlen az Als­egi borvíz környé­ke. Pár óra alatt a falu széppé varázsolhatná. Vonatkozik ez a megállapítás az Ágostol­hidi és a Szénáskerti forrá­sokra is. Mindkettőnél még rr­a is merevelnek. Nagybacon község a Falu borvizének környékét kellene széppé tegye, az iskola pedig kitakaríthatná a Súgó völgyének forrásait, a Kégyósiakat és a Lágyköst. Egy csoport be kellene fog­lalja a Györkovácsi bücrösvizet. Uzonkafürdő forrásainak tisztítása a bükszádi kőbányára és a helyi lakosokra vár. A Hatodi csárda gazdája befedhetné és kifolyóval ellát­hatná a csárda előtti Sóspataki borvizet, amely fontos tu­risztikai útvonal mellett hirdeti és mutatja, hogy hogyan nem kell ,,gondozni" egy borvízforrást. Csupán a véletlen miatt maradtak utoljára Zalánpatak értékes vizei. Itt a legfontosabb feladat a Karácsony bor­­vizének a megmentése lenne, hisz ez az egyik legközelebbi borvíz és a legrégebbi is. Foglalni kell a P. borvizet az Ánás patakában s modernizálni a falu felett levő Csuklyá­­ni csoportot. A kezdeményezésre a falufelelőst, a pártbizott­ság tagjait kérjük fel. Végül pedig a megyei útügy hiva­tott rendbe tenni a Hatodi hágó alatti Goháni II. és III. (vagyis Utászházi) borvízforrásokat. Magányos turistáknak sincsen megtiltva, hogy kitakarítsanak egy forrást, rendbe tegyék annak környékét. Természetesen, amit megvalósítottunk, azt meg is kel­lene kímélni. A fegyelmezetlen szemetelő és romboló tu­rista- és kirándulócsoportokat, akik az állampolgárok ha­zafias munkával elvégzett eredményeit rombolják, azonnal írásban kell jelenteni a milícia szerveinek, hogy a legszi­gorúbb intézkedéseket tudják foganatosítani a víz- és kör­nyezetvédelmi törvényünk értelmében. Itt van tehát az alkalom, hogy a községi néptanácsok, közületek, iskolák, képviselők és egyéni emberek is me­­gyeszerte bizonyítsanak. Bizonyítsák be most nem szóval, hanem tettekkel, hogy szívügyük a környezet- és vízvéde­lem, hogy ezáltal is kifejezik szeretetüket szülőföldjük iránt és hogy felelősséget éreznek a jövő nemzedékkel szemben is. Bármilyen a fentiekhez kapcsolódó híradást, észrevételt, javaslatot a szerkesztőség címére kérjük beküldeni KISGYÖRGY Zoltán Az Alföld felé siető Körös szurdokvölgye fökött, Csúcsa nevű falubarv az ország­­­san­­so­zssooozs Aoe zou d­hosoa o so Djen fély. Boncza család fészke volt egykor. De nem maga a kastély és gondozott parkja híres, hanem két lakója tette tör­ténelmi és irodalmi kegyhellyé. Két nagy költő agóniáját nézték végig a csúcsai park fől. Az egyik Ady Endre volt, a szá­zadelő nagy magyar vátesze, a Duna­­völgyi népek összefogásának apostola. A másik Octavian Goga. Cosbuc után az erdélyi románság legnagyobb költője. Ady, a semmibe hajló élete alkonyán, innen, a csúcsai fák alól nézte a keletre dübör­­gő katonavonatokat, a fölvirágzott és föl­­lobogózott szerelvényeket, s fogalmazta sötét és kétségbeesett próféciáit: „Iszo­nyú dolgok mostan történeinek...." A csú­csai kastély nyugalma, Csinszka szerelme nem menthette meg már a Szellem és Szándék Muszáj- Herkulesét. A véres se­besültekkel visszadübörgő katonavonatok­kal együtt az ő véres és igaz élete is az örök napnyugatnak tartott... Octavian Go­ga 1938-ban, döbbenetesen hasonló kín­jai közt a szellemnek, egy másik világ­égés küszöbén, itt várta be a véget, utol­só tekintetet vetvén a kedves erdélyi he­­gyekre, s számot vetvén tiszta szándékai­val és tévedéseivel, a román szellemiség jelképes pantheonjába indult. Ady és Goga ily egymás mellett; em­lítése, a mindig és mindenütt felkínálkozó párhuzam nem véletlen. És nem csak a csúcsai kastély és park indokolja. Hanem az induláskor vállalt eszmei közösség, az éveken át tartó kölcsönös nagyrabecsülés és barátság. Az a meleg érdeklődés, a­­hogyan egymás munkáját és harcát kö­vették, s a szegedi Csillagbörtönbe Gogá­­hoz intézett Ady-üzenet révén megkötött fegyverbarátság. Ady a Szilágyságból indult, a Szeben megyei „marzsinyón" Resinórból Octavian Goga. Éppen száz esztendeje. A resinóri pap fia, George Coșbuc örökét vállalva, már budapesti egyetemista korában az erdélyi románság nemzeti és társadalmi törekvéseinek szószólójává vált. Néptribu­­nus költővé, aki kibeszéli népe fájdalmát és álmait, a „megkínzoltak és megszo­­morítottak" apostolává nőtt. Ady 1905- ben az Új versek című kötettel robban be a magyar irodalomba, Goga szintén 1905-ben, kötetcíme is alig különbözik : Versek. Hatalmas erejű költemények fü­zére alkotja e könyvet: Imádság, Szántó­vetők, Minálunk, Az Okt, öregek, Laie sor­­hantjánál, a Jobbágyok, A tanítónő, A mu­zsikus, Dalok... Elemi erővel, látnoki láto­mások sorában ábrázolja az erdélyi ro­mán nép életét, fölsírja bánatát és jo­gait követeli. A század első és második évtizedében, az első világháború küszöbén sorra je­lennek m­eg gyújtó versei, kibontakozik nagyerejű publicisztikája, egyre határo­zottabban hangot adva a román nemzeti törekvéseknek. Közben drámát ír, a ma­gyar irodalom klasszikusait fordítja. Neki köszönhetjük egy sor Petőfi- és Ady-vers magasrendű tolmácsolását és Madách Az ember tragédiája című hatalmas drámai költeményének az eredeti rangjához ilő átültetését. Goga legtermékenyebb kor­szaka ez. könyvek sora igazolja: Hív a földünk, 1909, A falak árnyékából, 1913. Jegyző úr (dráma) 1914. Hazátlan dalok. 1916. A világháború után — sajnos — lassan elhallgat benne a költő, elhallgat­­tatja az egyre inkább jobbra tolódó po­litikus. Octavian Goga — születés évének szá­zadik fordulóján — azonban számunkra nem a tévelygő politikus és az eszmé­nyeit föladó költő, hanem a plebejus tö­rekvések fiatal, lázadó művésze, irodal­munk értékeit brilliánsan tolmácsoló for­dító — tehát a humánum ügyét, szolgáló férfi. Ez maradandó. MAGYAR! Lajos O. Goga ismeretlen levele A nagy költő, író műfordító és politikus születésének száz éves évfordulóján emlékezünk és felmérjük szellemi és lelki kap­csolataink értékét, mely gazdag és pozitív volt még csak akkor is, ha Octavian Gogától nem kaptunk volna egyebet, csak annyit, hogy a magyar irodalmi alkotások kiemelkedő termékeit megis­mertette a román néppel. Ezzel igen nagy szolgálatot tett a két nép egymáshoz való közeledésének egymás megismerésének. Ő volt az, aki­ a háború utáni nehéz, szinte reménytelen helyzetünk­ben baráti kezet nyújtott és támogatta az­ erdélyi magyar szellemi élet „feltámadását", mely a háború alatt — és még utána is hosszú ideig — teljesen megbénult. A mellékelt eredeti és eddig ismeretlen Goga Octavian le­vél híven tükrözi a nagy író állásfoglalását az erdélyi magyar­ság és annak szellemi alkotásai mellett. Mielőtt a levelet ismertetném, hadd lássuk a levél történe­tét, melyet az Edélyi Irodalmi Társaság elnöke, Dózsa Endre és Octavian Goga akkori kultuszminiszter váltott egymással. Az Erdélyi Irodalmi Társaság, 1888-ban alakul, melynek célja a magyar irodalom ápolása és terjesztése volt. A társaság mű­ködése a háború következtében megszűnik 1921-ben dr. Borbély István szervező munkájának gyümölcseként megalakult, illetve újraalakul nyolcvan taggal az EIT. A megalakulást a vezetőség bejelenti a kultuszminiszternek — Octavian Gogának. A minisz­ter hamar válaszol — aminek a fényképmásolatát és szó szerinti másolatát alább közlöm: GYÖRBIRÓ Pál Csúcsa 1924. IV. 14 Igen Tisztelt Elnök Úr, Méltóztassék mély köször­etemet fogadni azon lekötelező megtiszteltetésért, melyben az Erdélyi Irodalmi Társaság részesí­tett. A magyar irodalom természetes módon mindig érdekelt an­nak egyes termékei hatalmas művészi lendületükkel hosszasan foglalkoztattak és mikor azokat román nyelvre tolmácsolni i­­gyekez­tem, akaratlanul is én bennem a két néplélek egymáshoz való közeledése érlelődött. Utóbb ez a közeledés programatikus OCTAVIAN GOGA Minálunk Minálunk vannak fenyvesek S füves zöld-selymü tájak, És annyi lepke van felénk, S éi házban annyi bánat! Dalos idegen madarak Szavunk hallgatni jönnek. Virágok vannak Itt s dalok, És könnyek vannak, könnyek... Minálunk égőbb s tüzesebb A vén nap fent az égen. Pedig a hajnalt nem nekünk, Másnak ragyogja régen. Nálunk az erdők sűrűje Borús regéket őröz, És jajt sodor a bús Maros, És jajt a három Kőrös­ elvvé nőtte ki magát, melyet a közös szükségletek mindennapi logiká­ikkal megerősítettek. Ennek az elvnek szerencsés következ­ményeit segíti elő az önök baráti lépése. A jövő héten Bukarestből visszatérve értesíteni fogom, kér­ve, hogy a Társaság k-küldöttei itt házamban szívesen látott vendégei legyenek, mindaddig is fogadja. Igen Tisztelt Elnök Úr őszinte tiszteletem kifejezését. GOGA OCTAVIAN s. k. fr* fy- SrM/ni­­trUM* J vfc'tţyw .k-W, maA» ir/ttscar tfjfi# <#?«,('■[* W. fp~ ' tjtéU“ t: & fanAitiv. 4 a-.t W* tsítíOiir, «4*. *>. . * }&tr> V.«*. vi» 4/ ft&íUe • / .ifti síff.»*, 4, . *, ■< Uh iijaiktiu Ifr, bfiá . ű x*. Minálunk nők könnyek között Pörgetnek gyapjas orsót. Apa s fiú kart karba ölt/ S úgy átkozza a sorsot. És részvevő egünk alatt A nótánk egyre lágyabb. Mert énekünk, ha felzokog, Minden szem könnybe lábad. Egy vágyunk van s be nem telik ! Sok szenvedés foganta. S keservei közt sokasult Apák s a­z ősök hantja... Időtlen idők óta ég Szívünkben ősi kínja, S hull könnyünk forró zápora Vágyott bús tájainkra. 1905 SZEM­LÉR Ferenc fordítása

Next