Megyei Tükör, 1981. május (14. évfolyam, 2884-2908. szám)
1981-05-01 / 2884. szám
Képgyűlés a fővárosban (folytatás az első oldalról) Új hangulat, lelkes légkör uralkodik, akárcsak a Sport- és Művelődési Palota hatalmas parkjában, ahol több ezer fővárosi lakos gyűlt egybe, hogy üdvözölje pártunk és államunk szeretett vezetőjét, Nicolae Ceausescu elvtársat. A hivatalos gépkocsisort a tömeg éljenzéssel és tapssal fogadta. A terem bejáratánál Nicolae Ceausescu elvtársat, Elena Ceausescu elvtársnőt, a többi párt- és államvezetőt a jelenlevők hatalmas tapssal és hosszas hurrázással köszöntötték. A gyűlés elnökségében helyet foglalt Nicolae Ceaușescu elvtárs, Elena Ceausescu elvtársnő és a többi párt- és államvezető. A teremben jelen van az RKP KB, az Államtanács és a kormány több tagja, illegalitásbeli párttagok, központi intézmények, tömeg, és társadalom szervezetek vezetői, tábornokok és tisztek, pártés állami aktivisták, bukaresti vállalatok és intézmények dolgozói. A gyűlésen úgyszintén részt vesznek Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, a diplomáciai testület más tagjai, külföldi sajtótudósítók. Elhangzott Románia Szocialista Köztársaság állami himnusza. A gyűlést Gheorghe Pona elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára, a főváros főpolgármestere nyitotta meg. Május 1. jelentőségét Cornel Onescu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának elnöke méltatta. A gyűlés a forró hazafiság légkörében ért véget. A jelenlevők hosszasan éltették a pártot és a párt főtitkárát, a szocializmust és a kommunizmust építő szorgos román népet, szabad, méltó és független hazánkat, hangot adva a párt és a párt főtitkára iránti tántoríthatatlan bizalomnak, az összes hazai dolgozók — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — ama szilárd elhatározásának, hogy lankadatlanul tevékenykednek a hazai sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtését célzó nagyszerű pártprogram megvalósításáért, szocialista Románia szakadatlan haladásáért és felvirágoztatásáért. Az egész gyűlés beszédes és lelkes megnyilvánulása volt egész népünk megbonthatatlan egységének a párt és a párt főtitkára körül, kifejezésre juttatta a pártunk és államunk bel- és külpolitikájának, ama politikának a helyessége iránti teljes meggyőződését, amely a legnagyobb mértékben megfelel a szocialista nemzetünk haladásra és jólétre irányuló törekvésének. A hagyománynak megfelelően, a május 1. tiszteletére szervezett gyűlést követően a Sport- és Művelődési Palotában díszelőadásra került sor bukaresti színházak jeles művészei, hivatásos és zeneegyüttesek, vállalatokban, műkedvelő intézményekben és egyetemeken tevékenykedő több száz műkedvelő közreműködésével. Az egész előadásban forró hódolat jutott kifejezésre május 1., a román nép és mindazok ősi ünnepe iránt, aki életüket áldozták azért, hogy ez a nap méltó helyen szerepeljen naptárunkban. Ugyanakkor hódolatot jelentett a Román Kommunista Párt iránt, amely hamarosan dicső fennállásának 60. évfordulóját ünnepli. a párt főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt, az egész nemzetünk által tántoríthatatlan bizalommal követett szeretett vezető iránt. Az előadás végén pionírok és a haza sólymai virágcsokrokat nyújtottak át Nicolae Ceausescu elvtársnak, Elena Ceausescu elvtársnőnek és a többi párt és államvezetőnek. Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceaușescu elvtársnő atyai szeretettel ölelte át a gyermekeket. A népgyűlés és az előadás az Internacionáléval, a világ munkásainak harci himnuszával ért véget. Az egész terem ismét hosszasan élteti pártunk és államunk szeretett és tisztelt vezetőjét, szocialista hazánkat, hős népünket. Nicolae Ceausescu elvtárs és Ceausescu elvtársnő melegen integet Elena szeretetüket és tiszteletüket kinyilvánító részvevőknek. A teremből távozó Nicolae Ceausescu elvtársat és Elena Ceausescu elvtársnőt az ifjúsági parkban levő bukarestiek ezrei változatlanul meleg szeretettel köszöntötték. A május 1-i hagyományos ünnep ismételten kifejezésre juttatta munkásosztályunknak a párt politikája iránti ragaszkodását, egész népünknek a párt és a párt főtitkára körüli egységét, ama elhatározását, hogy mindent megtesz a román kommunisták XII. fórumán hozott történelmi jelentőségű határozatok megvalósításáért. Május — munka, megújulás (folytatás az első oldalról) szeresére, a nettó termelés pedig 3-szorosára nőtt, a mezőgazdasági össztermelés körülbelül 1,6-szeresére, a külkereskedelem ötszörösen növekedett. Kovászna megye dolgozói számára is az idei május elseje újabb lehetőséget teremt az eredmények, az eddig megtett út felmérésére. Büszkék vagyunk arra, hogy megyénk dolgozóinak jelenleg mindössze 7 napra van szükségük az 1938-as egész évi ipari termelés eléréséhez, 13 napra az 1950-es és 50 napra az 1965 ös termelési szint megvalósításához. Az idei május elseje is szorgos munkában találja megyénk lakóit. Munkások, földművesek, értelmiségiek, nemzetiségre való tekintet nélkül, azon fáradoznak, hogy maradéktalanul életre hívják a rájuk háruló kötelezettségeket. Az év első negyedében, a hatékonyság és minőség ötéves tervének első hónapjaiban kiváló eredményeink születtek : az ipari árutermelési tervnek 102,7, az ipari nettó termelési tervnek 104,3, a munkatermelékenységi tervnek pedig 104,8 százalékban tettünk eleget. Az ipar fejlődése mellett elismeréssel szólhatunk a mezőgazdasági termelés állandó növekedéséről is. Jelentősen növekedett az átlagtermés, a növényi és állateredetű termékek termelése, ennek nyomán a megye földművesei egyre nagyobb részaránnyal járulhattak hozzá az állam, központi alaphoz. Szorgalmas me f09«,pszaink erőfeszítései nyomtán ÓDK."S ,„én befejeztük a tavaszi vetést, ami jó előfeltétele az idei gazdag terméseredményeknek. Kétségkívül, a menye gazdasám életében végbement változások meghatározóan befolyasolták a lake«rAn 4 Qrsz.nVnna_ _okulását, laozulósként hadd említsünk csupán annyit, hogy a dotáló személyzet reálim hdnimn7den az utóbbi öt esztendőben 135 százalékkal, a szövetkezeti parasztok reáljövedelme pedig 175 százalékkal nőtt. Mindezek a sikerek meggyőzően tükrözik pártunk, Nicolae Ceausescu elvtárs ama törekvését, hogy az ország minden vidéke harmonikusan, gyors ütemben fejlődjék. Ez egyben Román Kommunista Párt helyes nemzeti- aségi politikájának meggyőző megnyilvánulása is.Pártunk XII. kongresszusa nagyszerű gazdasági-társadalmi fejlesztési tervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a pártprogram maradéktalan életre hívását. Az új történelmi szakaszba való átlépés, hazánknak a közepesen fejlett országok közé történő felsorakozásáért végzett munkánk mindenkitől még több erőfeszítést követel. Csakis egész tevékenységünk új, minőségi alapokra való helyezésével érhetjük el, hogy magas fokon értékesítsük anyagi és emberi tartalékainkat, hogy szüntelenül emeljük anyagi és szellemi jólétünket. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a jelenlegi ötéves terv merész feladatokat ró mindannyiunkra. Ezek végrehajtása a civilizáció fejődésének újabb lépcsőfokait hozza magával. A példa kedvéért hadd idézzem, hogy 1981 —1985 között Kovászna megyében az ipar évi átlagos fejlődési üteme 14,3 százalék lesz, jóval nagyobb az országos átlagnál. Az ipari nettó termelés fejlődési üteme eléri majd a 16,3 százalékos évi átlagot. Az egy lakosra számított ipari össztermelés értéke 1985-ben 101 4^8 lejre emelkedik, ami azt jelenti, hogy ebből a szempontból megyénk az ország első 10 megyéje között lesz. Szép út előtt áll a megyénk mezőgazdasága, s számottevő változáson mennek át a gazdasági- társadalmi élet más területei is. Mindezek lehetővé teszik ,hogy fokozódjék megyénk egész lakosságának anyagi és szellemi jóléte, ám megkövetelik ugyanakkor, hogy mindannyian egy emberként dolgozzunk tervfeladataink. Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásainak valóra váltásáért.Ünnepet ülünk ma, a munkásszabdantás ünnepét. Jó alkalom hát ama elhatározásunk kifejezésére, hogy erőnket nem kímélve, dolgozunk tervfeladataink a pártprogram előírásainak, a XII. pártkongresszus határozatainak maradéktalan "létre hívásáért, drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság felvirágoztatásáért. megyei tükör-------- Díszgyűlés Sepsiszentgyörgyön (folytatás az első oldalról) írtak be e nép történelmének nagy hőskölteményébe. A párt és a nép életének számottevő eseményeivel szembeni legmélyebb tisztelgésünket ma azok a kiváló eredmények jelentik, amelyeket alkotó gondolkodásunkkal és kezünk munkájával elértünk. Ezek a sikerek lehetővé tették, hogy Kovászna megye, mint az ország többi részei is, erőteljesen fejlődjék, lendületes, korszerű ipart és mezőgazdaságot teremtsen, ami előfeltétele e vidék összes dolgozói anyagi és szellemi jólétének. Tudatában vagyunk annak, mindaz, amit a megye sokoldalú fejlesztésében, az itt lakók élete civilizációs szintjének fokozásában elértünk, annak az eredménye, hogy a román társadalom egész forradalmi átalakulási folyamatát a párt általi vezetés eredményezte, ami magában hordozza az ön realista és bölcs gondolkodásának, cselekvőképességének nyomait, elválaszthatatlan kapcsolatban áll azzal a fáradhatatlan és elkötelezett munkával, amelyet ön, mélyen tisztelt és szeretett főtitkár elvtárs, már több mint másfél évtizede végez a párt és az ország élén. A nemzet elkötelezett fiának, mélyen emberséges embernek, a lelkes hazafinak, a kiváló vezetőnek és forradalmi harcosnak, a nemzetközi élet nagy tekintélynek örvendő személyiségének ragyogó példájától lelkesítve, megyénk dolgozói büszkén jelentik önnek, méglyen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, hogy május 1. tiszteletére nagyszerű sikereket értek el. Az új ötéves terv kezdő évének első negyedében az ipari árutermelési tervet 102,7 százalékban, a nettó termelési tervet 105,6 százalékban, a munkatermelékenységi tervet az iparban 106,3 százalékban teljesítettük. Ezek a megvalósítások kezességet jelentenek arra, hogy skerrel végrehajtjuk az 1981 -es tervet, az egész ötéves terv előirányzatait. Kovászna megye mezőgazdasági dolgozói, akik mindent megtesznek a parasztság II. kongresszusán elfogadott határozatoknak, azoknak az értékes útmutatásoknak és feladatoknak életre hívásáért, amelyeket ön a helyszínen adott a megye egyes mezőgazdasági egységeiben tett nemrégiben munkalátogatása alkalmával, időben, és a legjobb feltételek között befejezték az egész tervezett területen a tavaszi vetést. Kifejezzük teljes elismerésünket és mély köszönetünket mindazért, amit Ön tesz, mélyen, tisztelt és szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs a dolgozók jólétének és boldogságának fokozásáért, nemzetiségre való tekintet nélkül, s kifejezzük szilárd elhatározásunkat, hogy teljes gondolat- és akcióegységben, a pártszervek és -szervezetek irányításával, egész energiánkat és hozzáértésüket arra frdítjuk, hogy fokozzuk hozzájárulásunkat azoknak a mozgósító feladatoknak maadéktalan megvalósításához, amelyek drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság felvirágoztatásának nagy művéből ránk hárulnak. Az ünnepi gyűlés színvonalas művészi műsorral zárult. (BORTNYIK György felvételei) A Nomo fabér ünnepe Május és a minca — immár elszakíthatatlan szálakkal kötődő fogalmak. Történelme során az Escer csak az alkotó munka által ment előbb, s bár históriáját — a dátumok szerint_ hadakozások dátumaihoz kapcsolják többnyire, azért a felszín alatt van és a Sz egy másfajta, lényegesebb folyamat is, mely az első, primitív eszközök megalkotásától az űrhajók megépítéséig ível, s révén emberi fajunk joggal érdemli ki az alkotó, a homo faber minősítését. A munka által haladt előbb mindig a világ, de maga a munka igazi elismertetését csak történelmünk legutóbbi évtizedeiben vívta ki, nagy osztálycsaták bő véráldozatával. Itt erre isBLutág jelentős részén immár történelmet formáló-alakító erővé vált a ••«^o er$^^-ror>nön sorsának irányítójává. Hallatlan energiákat szabadított fel a dobozok politikai emancipációja: általa népek és országok sorsa fordult egyenes^ Mint a hazánké is. A munkásosztály forradalmi pártja által evezetett nép bebizonyította, hogy képes évtizedek alatt százados lemaradásokat fölszámolni, magas munka vált, válhatott a forradalmi cselekvés lényegévé. S e munka révén egy telen új társadalom, egy új ország épülhetett fel, melynek alapvető törvényei a munka becsületére és megbecsülésére alapozódnak. Földművesek és ipari munkások ,a szellem dolgozói olyan társadalmi rend részesévé lettek, melynek célja és természete a szüntelen önmegújításban, a minőség eszményének a jegyében áll. Hallatlan a szocializmus évtizedeinek megvalósítása, lenyűgöző ez fizikai élelemben tekintve is, de a legfontosabb éppen a munka, fölszabadulása, s az a tény, hogy a dolgozó ember válhatott e társadalom legfőbb letéteményesévé. Az értékek megalkotójává és birtoklójává, s ez a legdemokratikusabb közösségi jog abpja. A munkát ünnepelve számot kell vetnünk mindezekkel, mint ahogyan számot kell vetnünk azokkal a hallatlan áldozatokkal is, melyet a dolgozó ember önmaga fölszabadításáért hott. Ez az emberi faj történelmének tette, betetőzése az emberiség társadalmi törtvésének. Május jelkép: a munka szabadságának és mindenhatóságának jelképe. Es ezért örök érvényű és pusztíthatatlan. MAGYARI Lajos MÁJUS »^írlKA TISZTELETÉRE mir +* Az anyagköltségek csökkentése Az anyag kjüs égek csökkentésével megyénk száme ‘alvállalata v^^tja meg azt a követe.....*nyt, melyet pu.—nk XII. kongresszusának határozatai szabtak meg a minél gazdaságosabb, minél hatékonyabb termelés érdekében. A májusi nagy ünnepekre — a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napjára és pártunk megalakulásának hatvanadik évfordulójára — szervezett szocialista munkaversenyben sok vállalat munkaközössége jelenthetett kiváló eredményeket nemcsak a termelési terv teljesítésénél, hanem az anyagköltségek leszorítása terén is. Ezeknek a kiváló eredményeknek e afeltételét az idei termelésnek a múlt év őszén elvégzett jó előkészítése képezte, valamint az a törekvése a vállalatoknak, hogy mind jobb körülmények között alkalmazzák az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus követelményeit. De éppen ilyen jelentős feltétele az anyagköltségek csökkentésének az a gazdaszellem, a takarékos gazdálkodásnak az a hatádja, amely megyénk iparvállalataiban dolgozó munkaközösségeket jellemzi. Bizonysága ennek a takarékos anyaggazdálkodásnak az a tény, hogy az első évnegyedben, az előállított függvényében, megyénk ipara árutermelés negyvenmillió lej megtakarítást majdnem valósított meg az anyagköltség mutatójánál. Példaként megemlítjük a Köpecs Bányavállalatot, amely az ezer lej árutermelésre fordított anyagköltségnél nem kevesebb, mint 39,2 lejt takarított meg, a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalatot ,amely 19,7 lejjel csökkentette az anyagköltséget, még nagyobb megtakarítást mutatnak fel az élelmiszeripari vállalatok, mint például a Húsipari Vállalat — 42,2 lejt —, az uzoni Szeszipari Vállalat —118 lejt —, és a Tejfeldolgozó Vállalat — 40,9 lejt — az ezer lej árutermelésre fordított anyagköltség mutatójánál. Méltó köszöntése ez a májusi ünnepeknek. Bizonyítani Ambrus János szerény külsejű, csupa ideg fiatalember. Első látásra is észrevehetői rajta, hogy abból a fajtából való, mely soha semmi sikertelenségbe, kudarcba nem nyugszik bele. Ha bontások vagy sikertelenségek érik, szeme se rándul, a görcs csak láthatatlanul a gyomor vagy a szív tájékán rándítja össze az izmokat, legalábbis az adott pillanatban. Később ugyanis annál megfoghatóbb a reakció, de soha nem szavak, vagy indulatos gesztusok, hanem összeszorított fogú (csakazértis !) konokság formájában. Igyekszik bebizonyítani, hogy a sértés igazságtalan, a kudarc véletlen volt. Talán élmunkássá is puszta bosszúból vált, meg akarta mutatni...! S az is látszik rajta, hogy igazi bosszúra viszont képtelen lenne, ő mindent lelkére vesz, a bántalmazót is lelkiismeret-furdalással akarja hát büntetni. S hogy az ilyenfajta „bosszú" mindig tőle igényel szinte embertelen erőfeszítéseket, ezzel nem törődik, a választás lehetősége fel sem ötlik benne, hisz másként amúgy sem tudna élni. Szóval Ambrus János talpig ember, ahogy mondani szokták. S amit a szakszervezet elnöknője utóbb elmond róla, már szinte mind magától értetődőnek tűnik. Az ilyen ember nem lehetne más, mint élmunkás, szakszervezeti csoportfelelős, négy gyerek apja és mesteriskolás tanuló? — No hát ez nem is annyira az én érdemem — szabadkozik —, mint inkább feleségemé. A nehezét mégiscsak ő vállalja. Három váltásban dolgozni, hat emberre mosni, bevásárolni, hat ember után takarítani, hogy a férj iskolába járhasson, tanulhasson, hogy a gyerekek semmibe ne szenvedjenek hiányt, az az igazi újságba való téma. Nem is vállalnám a tanulást, ha a körülmények nem kényszerítenének rá, de egy ilyen komplikált szakmában, mint a mienk, folytonos tanulás nélkül aligha igazodhat ki az ember. Karbantartó lakatos vagyok, de gyártunk alkatrészeket, gépeket, s nemcsak a sepsiszentgyörgyi dohánygyárnak. Az ország összes dohánygyáraiban használják a mi gépeinket. Mikor beiratkoztam, pontosan tudtam, hogy belátható jövőn belül nem lehetek a gyárban mester, nincs és egyelőre nem is lesz szabad mesteri állás, és mégis beiratkoztam, a tudás kedvéért. Meg aztán az is igaz, hogy olyan munkaközösségben dolgozom, ahol mindenki magas szakképesítéssel, vagy éppenséggel önerőből elsajátított, de mindenképpen megbízható szaktudással rendelkezik. Engem választottak meg szakszervezeti csoportvezetőnek, ami ugyebár nem az a nagy funkció, de ha az ember azt akarja, hogy időnként hallgassanak rá, akkor úgy kell beszélnie, hogy amit mond, azt érdemes legyen meghallgatni. Ahhoz pedig tanulni kell, sem túlkiabálni, sem letorkolni nem torkolhatja le az ember a kollégáit, nem is olyan nálunk a hangulat. Mindannyian évekig dolgoztunk vonallakatosként a csomagolórészlegen, mindenki pontosan tudja másikról, hogy mit tud, mit nem tud, nem a csaphatjuk be egymást. Persze nyolc óra munka után és négy gyerek mellett tanulni rendkívül nehéz. A tanuláson kívül nem is nagyon jut időm egyébre, hiszen nem elég, hogy az ember végigüli az előadásokat, ezt-azt még meg is kel tanulni. Igaz, hogy én már hozzászoktam ehhez az életformához, a líceumot is estiben végeztem, s eddigelé alig volt olyan évem, hogy ne tanultam volna valamit, vagy iskolában vagy a on kvül. De hát elmúltak már fölöttnk a diákévek, az ember agya is nehezebben fog. Persze, ha nem találnám nagy-nagy élvezetemet magában a tanulásban, nem is csinálnám. A tanulás azonban, ha nem muszájból tanul az ember, szórakozás is lehet. Márpedig, mint mondtam, nekem nem lenne muszáj. Még a fizetésem sem fog növekedni, ha végzek, hisz máris a legmagasabb fizetési osztályba vagyok besorolva, mint magas szakképzettségű szakmunkás. S ha igazán őszinte akarok lenni, talán nem is mondhatok egyebet, mint hogy ezért az éve*ezért tanulok... S persze be szeretném bizonyítani magamnak, hogy akarom, ezt is végg tudom csinálni. R. B. ' (30R7NYK György felvétele) Szabó mérnök „jó pillanatai“ Faggatom a mérnököt, megvan-e neki is az a bizonyos sztorija. Milyen sztori, kérdi. Olyan, amilyet én most elmesélek, mondom. Szóval tejfölösszájú riporter-koromban arról nyaggattam a hatalmas búzászsákok alatt görnyedő szalontai parasztegényeket, hogy nehéz!* ez a munka nagyon. Meg kellen&^JWb^! íM&csent rám az egy k legény ellens?* ^ Cg^^fondolja?, kérdeztem. Adják akkori, mondtam könnyedén, és már álltam is a szekér mellé. A legények szeme összevillant. Szörnyű zsákot vonszoltak oda, s löktek is rajta amikor a vállalaba adták: tanulja meg ez az okvetetlenkedő firkász." A súlyzóimról, persze, nem bölcsködtem nekik, és azt se tudták, hogy nagyapám mellett kijártam én már ezt az iskolát. A monstrumot tüntető könnyedséggel elszállítstam. Aztán a másodikat, a harmadikat, a negyediket is. Végül persze kacagtunk egyet, ha jól emlékszem, sört is ittunk, a legényekből folyt a szó, értettük egymást. Neki is van néhány ilyen sztorija, mondja a mérnök. Csíkszeredán vagy hétszer-nyolcszor is megesett. Amióta itt dolgozik, a sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalatban, az „Imaszánál", csak egyszer fordult elő, hogy valamelyik esztergályos — jól emlékszik rá, de neve nem lényeges — kénytelenkedett az egyik, a nem is túlságosan bonyolult darabbal, hogy így nem lehet befogni, úgy nem lehet, és hogy képzeli azt mérnök úr, hogy ezt csak úgy egyszerűen... Álljon félre, kérem, mondta a mérnök a meglepett esztergályosnak, és befogta maga a darabot. Az esztergályos elvo^jjjfcöböt'^Gyakorlott szeme rögtön érzékelte, hoc^M^rér«^®^. Szabó Károly mérnök, épp idej^^íg a nevét, nem firtatta a dolgot. Azóta persze, ha hozza az új rajzokat és a technológiai leírásokat, csak akkor vitatkoznak vele, ha tényleg van min, s nem próbálják átejteni. A gyárban az ilyesminek hamar híre megy. De az én történetem mégsem annyira derűs, mint az öné, mondja elgondolkozva a mérnök. Sajnos, azt kell mondanom, hogy az emberem tulajdonképpen joggal tételezte fel, hogy én az esztergát csak elméletileg ismerem :— jó néhány fiatal mérnökkel találkozhatott már ,aki csak elméleti felkészültséggel jött a gyárba, a szakmát majd csak lassan, menet közben sajátította el. És tudja hogy van — az ilyen mérnököt, aki „csak megállítani tudja a gépet", ahogy nálunk jellemzik, a munkások általában nagyon lenézik. Meg kell, győződjenek a tudásodról elbb, hogy elismerjenek. És miután megtapasztalták, hogy milyen ember vagy, utána esetleg elérheted, hogy tiszteljenek. De nem megy könnyen. És egyáltalán nem elegendő, mint ahogy sokan képzelik, a titulus. Mennyi ieg is dolgozott esztergályosként a teherautógyárban? — kérdem mérnököt. Hét esztendeig, mondja. Hatodik kategóriája volt, amikor '66-ban a brassói m..egyetemen a szerszámgép- és szerszámtervezési sakra felvételizett. Bizonyára sokat nyert azzal, hogy korábban melós volt, mondom a mérnöknek. Hogyne nyertem volna, feleli. Az elméleti munkában is sokat segít, hogy a különböző munkafázisokat a gyakorlatban ismerem. És aztán valahogy a munkásokkal is sokkal jobban jót tudok érteni. Sokat jelent az, hogy egy személyben vagyok' munkás 'is, meg mérnök is. Szabó Károly mérnök a közel félezrer lé számmal dolgozó 330-as részleg technikai kérdésekkel foglalkozó helyettes vezetője, a 34 tagú tervezőkollektívát közvetlenül irányítja. Egy csomó fiatal f ú meg lány, mérnökök, almérnökök, technikusok, műszaki rajzolók számolnak, rajzolnak, rohangálnak a hatalmas teremben, őszintén szólva, nem érdeklődtem utána, mennyire tudják a gyárban, hogy ezek a fiatalemberek milyen fontos feladatot végeznek. Például azt, hogy a minőség, a munkatermelékenység, az anyagtakarékosság, a termelési költségek stb. mutatói, amelyek az egész osztály munkáját alapvetően jellemzik — lényegében itt, e 34 fiatalember tevékenysége folytán kezdenek alakot ölteni. Azt hiszem, ez egy kis magyarázatra szorul. Az osztály a megrendeléssel együtt kap egy vaskos dossziét, benne a gyártandó termék részletes tervei. Nos, ezt a tervet kell felbontani a gépek, műveletek szerint, meg kell állapítani a felhasználandó szerszámokat (felszerszámozás), az anyagokat, a műveletekre szükséges időnormákat stb. Mindezt (és a kapott megoldások gyakorlati próbálását is) technológiai tervezésnek nevezik kiszakmában a valamennyire is bennfentesek. A heten megjelent Fórumban megírtam, hogy a 330-as részleg eddig már több mint 100 darab 200 tonnás hidraulikus prést gyártott. A dokumentációt a fővárosi Augusztus 23. üzemektől kapták — a neves munkaközösségnek meggyűlt a baja ezzel a préssel. Szabó Károly elmondta, milyen szívesen adták át ennek a lényegében csak egyik mellékterméküknek a gyártását. A sepsiszentgyörgyiek több mint száz gép után legfeljebb rugólörés miatt a kaptak reklamációt — a rugókat pedig nem ők állítják elő. Nos, amikor még a sokak által idegenkedve fogadott présgyártás ügyében nem született döntés, tehát kérdéses volt, hogy egyáltallán megkapja-e az IMASA a gyártását : a Szabó Károly mérnök vezette technológiai-tervezőcsoportnak a határidő előtti utolsó napolan is még mindig nagy henger miatt főtt a feje. Megp öbtük esztergán megmunkálni, magyarázza a mérnök, de berezgett. Addig próbálgattuk, amíg a bohíwekre került — magyarul vízszintes fúró-esztergályozó és maróműnek nevezhetném. Rengeteget póbálkoztunk vele — körülbelül 1 méter hosszú és 400 milliméter átmérőjű darabról van szó —, hogyan fenjük, hogyan fonjuk be a kést,mekkora legyen az előtolási sebesség stb. — végső éjjel 1 órakor látszott, hogy megy a dolog. Az egy nagyon jó pillanat volt. Alig álltam a lábamon. Azt mondják nekem a fiúk, hogy menjek most már egészen nyugodtan haza lefeküdni, reggelre elkészülnek vele. Sok az ilyen jó pillanat a munkájában?, kérdem a mérnököt. Nézze, én nem vagyok feltaláló, feleli, nem tudok nagy dolgokról, igazi nagy pillanatokról beszélni. Csak jó pillanatról. Annyi, hogy az ember szereti elvégezni a munkájét rendesen. Számunkra az az ünnep, az igazi jó pillanat, ha a munkánkat elvégeztük úgy, ahogy kell, rendesen. Ha megcsináltuk azt, ami tőlünk teli. Voltak, vannak ilyen jó pillanataink. Ugyanezzel a hengerrel is például, amelyikről beszéltem. Minden egyes darabot honolás — tükrösítés — végett a brassói Hidromedantámba kellett szállítni, ahol a megfelelő szerszámgép rendelkezésre áll. Elég keserves história, és költséges is. Mos már magunk megcsináljuk. Nem, nem szereztünk tükrösitő szerszámgépet. Györgybiró István fia al, máskülönben sepsiszentgyörgyi illetőségű mérnök kidolgozta a megfelelő csiszolótüskét, és azóta a hengereket nem kell Brassóba hurcolni — a honolást finomabb csiszolással helyettesítettük. Mikor kiderült, hogy megy a dolog, hát az is nagyon jó pillanat volt. Sokat törtük a fejünket a most az egész ország gépgyártásának szállított fő engelyek, pontosabban, megmunkálófejek gyártásba vételnél. A korszerű tipizálási követelmények szinte fantasztikusnak tűnő pontosságot kérnek tőlünk: az összeszerelt főtengelynek legfeljebb 4 ezrelékes verése lehet! Forgattuk így, forgattuk úgy, megpróbálkoztunk ezzel, megpróbálkoztunk azzal, még kedves és nagy tekintélyű brassói tanáromat, Vajda Sándor professzort is többször felkerestem az ügyben, amíg sikerült. Most már rutinmunka ez nálunk, persze, nem akármilyen rutinmunka, az biztos. Amikor megállapítottuk, hogy megy a dolog, az is egy jó pillanat volt. Szabó Károly mérnök harminchat éves, nyolc éve tagja a pártnak, két vontos kislánya van, s amikor ideje engedi, tanárnő feleségével és a gyermekekkel a természetet járja, s nem szívesen szalajt el színházi előadást, s jobb fémeket is megnéz olykor. Azt mond a búcúzóul (remélem, s nem késte el a szatmáriak előadását, de előfordulhat), hogy ez az új gyár egyelőre még sok szempontból a profilját keresi, de már most is olyan erős, képzett munkás- és szakember-gárdája van, amellyel nem vall szégyent a legbonyolultabb feladatokban sem. Mit gondol, tíz esztendő múlva hol ünnepli május elsejét? kérdeztem. Remélem, hogy ugyanitt, mondta mosolyogva, ugyanebben a gyárban, és ugyanilyen jó érzésekkel, mint most, bár egyelőre még csak sejtem, mit fogunk gyártani s milyen szerszámgépekkel. MATEKOVICS János