Megyei Tükör, 1981. szeptember (14. évfolyam, 2988-3013. szám)

1981-09-01 / 2988. szám

A termelőképesség fokozása a juhászatban Az állattenyésztés nehézipari­ ágazata, vagyis a szarvasmarha-tenyésztés­ mellett megyénkben az állami gazdaságok, a téeszek, valamint a nem szövetkezetesített övezetek állattenyésztői gondot fordíta­nak a juhtenyésztés fejlesztésére is. En­nek az ágazatnak még akkor is meglesz vidékünkön a létjogosultsága, amikor majd a csernátoni szövetkezetközi és a lécfalvi állami gazdasági sertésházlolda nagyüzemi szinten tekintélyesebbre duz­zasztja a hústermelést. Indokolja a juhász­kodásnak a fejlesztését részben a hagyo­mány (Kovászna, Zabola, Bereck, Zágon, Bodzaforduló, Erdővidék juhtenyésztése régóta megteremtette ezen a téren a hír­nevet), néhány tájegység esetében a nem­zedékről nemzedékre testált vonzalom, e­­lősegítik a természeti adottságok, a nagy kiterjedésű erdei és magashegyi legelők, ahol a juhokra hárul a természetes fűho­zam jövedelmező értékesítése. Nem vélet­len, hogy évről évre éppen Kovásznán ren­dezik meg az országos érdeklődésre szá­mot tartó juhászlakodalmast. Ennek a népszokásnak a meggyökerezéséhez, nyil­ván­ a vajnafalvi juhászgenerácók járul­tak hozzá, volt amit felkarolni, ösztönözni a folklórkincsek kutatóinak, megőrzőinek. Nem esetleges tehát az sem, hogy az állami gazdaságok juhtenyésztését éppen a kovásznai, zabolai bácsok vették kéz­be. A népes Fortuna család, a Stanciuk, Prédák. Szakértelmüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idén az állami gazdaságok megyei trösztjének irányítói szerint az egyik legsikerültebb állatte­nyésztési ágazat éppen a juhtenyésztés. Már maga a létszám is jelentős, össze­sen közel 14 ezer juh barangol az állami gazdaságok legelőin, s a bárányoztatási tervet is 106 százalékban teljesítették, de ugyanígy túllépték a gyapjútermelési és tejtermelési előirányzatokat is. Ezeket a termelési sikereket is túltelje­síthetik a­­ közeljövőben, amennyiben gya­korlatilag széleskörűen kibontakozik a nemrég beindult fajtafeljavítási akció. U­­gyanis a szentgyörgyi farmon, a sugási út mentén elterülő legelőkön talált kedvező tenyésztési adottságokra az az 1600 da­rabból álló harmadik éves ausztráliai Co­­rndalle törzsállomány, amelynek az átla­gos gyapjúhozama 6,7 kilogramm, s ezen belül még a növendékek is 4,5 kilogram­mal lepték meg gondozóikat. Nem is be­szélve a 124 százalékos bárányzási tervtelje­sítésről. A cigája 2—3 kilogrammos gyap­jútermeléshez és 100—110 százalékos szapo­rasági hányadához mérten ez valóban ki­emelkedő eredmény. Nem arról van szó, hogy az egyébként kitűnő, a helyi éghaj­lati és domborzati körülményekhez jól al­kalmazkodott, ellenálló és jó legelőhasz­nosító cigája fajtát egyből felváltják ez­zel a kiváló gyapjútermelő import fajtával. A tenyésztői tapasztalatok szerint nem ta­nácsos mindjárt átesni a ló másik oldalá­ra. A „vendégeknek" még hosszú éveken át bizonyítaniuk kell. Csapadékos évjára­tok, aszálytól sárguló, gyenge fahozamú legelők, zord telelések idején kell még helytállnia a Cor­dalle fajtának. Be kell igazolódjon, hogy képes akklimatizálódni a Kárpát-kanyar nem éppen kényeztető éghajlatához, néha meglepetésekkel szol­gáló lopottetési vicsenyortjor: » Addig is ^indultok a¡er?«tezt ek a­­mit az anyaállatok 60 «azaiekanal terv«­tek Coridalle-berbécsekkel való fedezte­tésökkel 500 bárány máris van a megelő­ző évekből. Az új fajta egyszersmnd igényesebb is a Gigájánál. Megköveteli a jó takarmányozást, a belterjesebb jel­egy gondozást, ápolást, elszállásolást A zapo­­lai tenyésztő farmon máris kialakítottak 125 hektár, parcellákra osztott mintalege­­lőt. Itt megszervezhető az ésszerű legelte­tés, mert a területet gondosan előkészítet­ték, felülvetették nemes pázsitfüvekkel, ko­sarazták és istállótrágyázták, műtrágyáz­­ták, a gyepet előírás szerint és következe­tesen ápolták, így a megszokott zöldtö­­meg-hozamot sikerült megtöbbszörözni, annyira, hogy a parcellák egy részén szé­nát is lehet csinál­ni télvíz idejére. Ugyan­akkor a szántóföldi takarmánynövény-ter­mesztésben mind jobban kiterjesztik a gyökértakarmányok (répa, takarmánykara, lábé) vetésterületét s azok magas hektár­hozama, a kiváló étrendi hatás mellett, szavatolja az átkeresztezett állomány dú­sított takarmányalapját. Ugyancsak ezen a farmon épülnek a korszerű juhhodályok, a takarmánykonyha, a szénatárolók és itt nyílik tágabb lehetőség a takarmányozás, takarmányfeltáré­s és -keverés, gondozás, fejés, nyírás és egyéb munkafolyamatok gépesítésére. Az állattenyésztő üzemág irányítói te­hát igyekeztek felkészülni minden vonat­kozásban az igényesebb, átkeresztezett fajta tenyésztésére és bizonyára néhány éven belül kiegyensúlyozottan magas ho­zamú állomány termelési eredményeiről adhatunk hírt, amikor éppenséggel ismét a tröszt juhtenyésztése kerül napirendre. TOMPA Ernő A műszaki haladás a gazdaságosság szolgálatában A Kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat Kovászna megye iparának egyik élenjá­rója. Már megszoktuk, hogy a csavargyár munkaközössége nap mint nap, hónapról hónapra maradéktalanul eleget tesz kije­lölt tervfeladatainak. Megszoktuk, mert fennállásának alig 11 esztendeje alatt — a beindulás nehézségeit leszámítva — talán elő sem fordult, hogy valamelyik tervmutatót ne teljesítse, pedig a terv­számok az évek folyamán rendkívüli ütem­ben növekedtek, Így például a vállalat össztermelése — ebben az évben — több mint 13-szorosa lesz az 1971-ben megva­lósított össztermelésnek, a beindulástól el­telt időszakban a munkatermelékenység több mint négyszeresére, a nettó terme­lési mutató pedig 11-szeresére nőtt, az 1 000 lej árutermelésre számított önköltség pedig az 1970-ben megvalósított önkölt­ség felére csökkent. Az 1981—85-ös ötéves terv, a minőség és hatékonyság­ ötéves terve a Kézd­vásár­­helyi Mechanikai Vállalat munkaközössé­ge számára a termelés értékének megkét­szerezését jelenti, a nettó termelés és munkatermelékenység több mint 40 száza­lékos növekedése mellett. Már az ötéves terv első esztendejében, az előző évhez viszonyítva, az árutermelési terv több mint 16 százalékkal, a nettó termelési terv több mint 20 százalékkal növekedik, az 1 000 lej árutermelésre számított önköltség 32 lejjel, az anyagi költségek pedig több mint 18 lejjel kell hogy csökkenjenek. Ezeknek a megnövekedett tervfeladatok­nak maradéktalan teljesítése­­feltételezi a csavargyár munkaközössége minden egyes tagja szakmai felkészültségének növelését, annak az igénynek a további erősítését, hogy a műszaki haladás országosan vagy akár világszerte elért legújabb eredmé­nyeit a lehető legrövidebb időn belül al­kalmazzák a termelésben, továbbá azt, hogy a vállalat minden gépét és gépi berendezését a lehető legjobban tartsák karban és használják ki, hogy gazdasá­gosabban bánjanak a termelési folyama­toknál felhasznált hő- és elektromos ener­giával, takarékoskodjanak a fémekkel, más nyersanyagokkal és segédanyagokkal. Az eddig elért sikerek biztatóak. A mű­szaki haladás eredményeinek­ a termelés­ben való gyors és hatékony alkalmazását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ebben az évben a beadott 11 újítás és ésszerűsítés gazdasági hatékony­sága meghalaója a 2,5 millió lejt, az, hogy a vállalat munkaközössége házigép­gyártással 15 olyan, a csavargyártásnál használt speciális gépet állított elő, me­lyek mind az alkalmazott technológia, mind az elért munkatermelékenység, gaz­daságosság terén világszínvonalat képvi­selnek és ezáltal lehetővé tették nemzet­­gazdaságunknak jelentős mennyiségű va­luta megtakarítását. A technológiai folya­matok tökéletesítése, a fémekkel és más nyersanyagokkal, a hő- és elektromos e­­nergiával való ésszerű gazdálkodás, más szóval a műszaki haladás a termelés min­den területén való következetes alkalma­zásának eredményeképpen az 1981-es év első felében a csavargyár munkaközössé­ge megtakarított 1 500 tonna fémet, 290 tonna fűtőanyagot és 1 500 megawattóra elektromos energiát. VÁJNA Géza Mór Mihály, a Kézdivásárhelyi Keményítő gyár marósa (BOROS Aranka felvétele) Iszapi önkormányzat Az idén is Mahmadia alatt vertünk tanyát, a deltai Duna Szent György ágának jobb partján, az elvadult borsalmaliget és­ a mellételepített lomb­hul­­lató fenyves tájékán. A Duna-part itt porondos, gyepes, magasabb vízállás esetén sem kell az isza­pot­ dagasztani a parton. Egyrészt ez, másrészt az egykori fűzerdőik helyén kushadó és tűzre kívánko­zó fatörzsek, az esti-hajnali szúnyoginváziót némileg távoltartó huzatos part vonzott ide. A túlsó part most­ is aaP°s- tocsogós, s emiatt a deltából Duná­ba ömlő csatorna hiába kínálja az apró csalihala­­kat s torkolata h­ába kecsegtet a balincsapatok is­métlődő rablásaival — inkább átcsónakázunk majd, mintsem az itt tanyázó deltás disznók? ezek a su­nyi martalócok, élelmiszer-tartalékainkat felprédál­­ják. Az ott bújkáló rókacsalád még hagyján. Ők a jószomszédi viszonyt alapvetően még nem ron­tották meg, hisz az az egyetlen hal, amit a mama éjszakánként elcsent a műanyaglavórból, az sosem szegte kedvünk, sőt, szinte bosszankodtunk, ha a menetrendszerű lopás valami miatt egyik-másik éj­szaka kimaradt. Szóval, végső soron, a disznóik döntöttek el, hogy a mahmudiai nagy Duna-kanyar külső peremére telepedjünk. Bár, megtörténhet, csak nekem tűnik így, de nem a disznók határoz­tak így, hanem Domnu Loci, ahogyan a bennszü­lött Iván, Szása és Korakuda szólítják. .Domnu Lo­­ci akkor még nem volt góré — meg sem tűrnénk sem közöttünk, sem fölöttünk semmiféle főnököt —, de a csónakmotor mellett kuporogva úgy irányítot­ta a honfoglalás dolgát, mintha a mi véleményün­ket is figyelembe venné. „Akkor a birsalmás — szólt hozzánk, partonállókhoz —, de, ott lesz juh­­nyáj, száz méterre, s a háromtagú szamárcsalád". „Így lesztek hatan" — szellemeskedett Tájbora. Domin Loci az ugyancsak másik parton füvet csipe­gető marhacsordát, s az ezeket körüldongó bögö­lyök csípését ajánlotta a renitens közbeszólónak, s ránk szólt, akkor odaát! Jómagam nem tartozom a deltas veteránok kö­zé, mintegy tíz éve csapódtam ehhez a kompániá­hoz: vízhez, halhoz akkor mit sem értvén, afféle ez­­redgyermekként, az aljamunkával kezdtem: a gilisz­ta- és lótetűkészletek kiegészítése, főzés, mosogatás. Domin Loci és a Castro-sapkás Gyuri legendákat mesélnek minden úri látogatónak arról az arany­korról, amikor még pirkadatkor a bot spiccét fürkésző horgászokhoz vittem a magam főzte feketét, és nem követeltem, mint most, már kora reggel, a vacsora előtti pálinkát. Szépen induló pályámról, szerintük, akkor tértem le, mikor megmutatták, hogyan kell kötni a Clinch-csomót s én a termetesebb kárá­szokra, sügérekre szakosítottam magam. Végképp akkor romlottam el, szokták mondani, amikor az el­ső valamirevaló harcsát, egymásra kacsintva, a partra vonszoltatták velem és én beszédet intéztem a nagy halhoz. . . , , noff'ne­r a kezdet kezdetén ki-Az '9azsa?.^, 0 ’ v[á|Spontán munkamegosztás alakult koztunk 9.^" voltam góré — épp et­­s­en, aki otthon, ,. pjg —^ nyarakon át süt­­tő| szaladtam a rindeltségem", „kiszolgálta­ké réz­tem az ettem ." a mit, ha meggondolom, én tottságom szerepe ^ mártírtudat nélkül ház­szabtam magamra, egyetlen lótetűért, közben helynyi iszapot á­s ^feditálva, s valami mániá­­n harcsák fura e egyebet nem tehettem, kus cselekvéskenyj^; ^ha dfe'-ágot lehetne és nagy tüzeket ra^fc & srorr^*"^ add g fajult, kellene felmo^g^- főkben csatangolva, min­­hogy a part mc*n ,t vettem szemügyre, hogy den korhadó tuskot 0» mekkora lenne a anj,t sátrakat őrizze, ellássa a Most meg nincs, . képviseletét, ha éppen főnök nélküli törzs_ ^|j Q Quna vizét főzéssel, látogató érkezik. C*‘n0|t*iaSső tegye s a bogrács ülepítéssel ivásra |S , fűz fa gyökérrel súrol­! aljáról szakállsze gó­na közöttünk egy ja le a­zor új tag, Tájbora, de nem nézek ki semmi jót belőle, alkalmatlan az ilyesmire, hisz valakinek mindig mondana kell, hogy „Hozzunk valami fát!", „Ki kéne mosni azt a fazekat!“, „Hajtsd csak arrébb a szamárcsikót!". S ha már mondani kell, inkább teszi az ember. Tájbora csak akkor fürge, ha lóte­­tű, giliszta után kell kapkodni az ásónyomban, no meg a pálinka után. Regisztrálom is az alapító ta­gok arcán a még elnéző mosolyt, s már látom, csak a napok dolga, hogy ez az ábrázat morddá for­­duljon, s azt is sejtem, hogy a törzs etikai normái szerint, Tájbora hamarosan örökös szolgaságra vet­tetik, ha így folytatja. Az idei szezon egyébként semmi jót nem ígér, a Szeret árad, sárgára festette a Dunát, s az első horog- és ólomszakadások sejtetik, igaza lesz a szolunáris naptárnak: csak a víz sodrása befogtatja a spicc végét, s nem hajlik karikára az iramodó harcsa után. Az első nap szinte esemény nélkül telik el. A szúnyogűző szél libabőrösre borzolja bőrünk, derűit is csak az kelt, mikor a túlsó partra telepedett fér­fiak a part menti lengében kínlódnak egy lipován csónakkal, eszeveszetten csapkodják villantóikkal a vizet, s a Castro-sapkás megjegyzi: „Úgy áll a bot a kezében, mint kurvának a liliom." Pedig alaposan felkészültünk erre a deltas út­ra, s a helyeket is kiválóan ismerjük, hisz évek óta ezen a Duna-szakaszon verünk tanyát. Domin Loci és a Castro-sapkás remek horgászok,, közel negyedszázada nyaranként együtt isszák a Duna vizét — létezik azért köztük valami titkos r­valitás — már-már bennszülöttnek számítanak, olyannyire, hogy a kisebb tájegységek, vízszakaszok keresztap­jává lettek, s a lipovánok csak pislognak, amikor egy-egy horgásztörténet helyét imigyen nevezik meg: a Szunyogos, az Akadás, a Szakadt Mart, vagy Ahol a Botom a Tavaly a Hal Behúzta, ahol Iván a Bünkért a Fülembe Akasztotta. Domnn Loci leginkább a Három Fűzfánál szeret horgászni. Dup­la idomalmot rögzít a zsinórra, s a fűzágak közti nyíláson ötven-hatvan métert dob, rézsútoson a víz sodrására, majd a zsinórt kézben tartva végigtapo­gatja a mederfeneket, a bot végét emelgetve iga­zítja a csali útját, a botot szolgafára helyezi s ugyanezt a műveletet a másik szerelékkel is megis­métli és a készség mellé kuporodik, cgarettára gyújt, szemét le nem veszi a botról. Ez a kupor­­gás órákon át tarthat, étlen, szomjan, s még csak egyhangúnak sem nevezhető, mert néha nagyobbat biccent a bot vége, ilyenkor Domin Loci egész teste csupa feszültség, két kezét a bothoz közelít­ve helyezi készenlétbe magát, hogy húzás esetén a­­zonnal bevághasson. Domin Laci sikersorozatainak titka, azt hiszem, horgásztapasztalata, szakmai tu­dása mellett, ebben a feszült és kitartó kuporká­­lásban keresendő. Míg jómagam minden harmadik­negyedik kapust elpuskázom, Domin Loci a tize­­diket ha elereszti, s azt is, legtöbbször olyankor, ha akkora a hal, hogy a bot gazdástól karikába hajlik s szakad a zsinór. SYLVESTER LAJOS (folytatása lapunk holnapi számában) MEGYEI TÜKÖR S­zámbavétel Tulajdonképpen mától megkezdődik az új iskolai év. Jó, hogy a tanulók vakáció­ja egészért szeptember tizenötöd­ve­g tart, de az új tanévre szóló lázas előkészüle­tek a kezdéssel járó ügyes-bajos dolgok intézése mától kezdetét veszi. Most ve­szik számba, miképpen is indulhat a tan­év, megvan-e minden, ami ilyenkor szük­ségelteik, van-e elég tankönyv, tanszer, s mit kell még tenni, hogy a nagy beindulás zavartalan legyen. A megyei tanfelügyelőségen a kihelyezések, áthe­lyezések időszaka ez, naponta sokan vá­rakoznak a hosszú folyosón, s bizony sok fejtörésbe kerül, amíg mindenkit kiszol­gálnak, lehetőleg minden szempont figye­lembevételével. Szeptember elseje különösen azoknak jelent fontos dátumot, akik most léptik át először a tanintézet kapuját — nevelőként. Igen, a frissen végzetteknek ma kell jelent­kezniük iskolájuknál, s a most következő tizenöt nap alatt kell úgy-ahogy beis­melyi­k éveden, «»tizedeken át nyomon követi munkáját, seníti, támogatja a ne­velői pályával jár­­ nehézségek leküzdésé­ben. És ugyancsak nn vette kezdetét a pót­­elvételi vizsga is, nyilván, azokban a lí­ceumaikban, ahol a nyár eleji vizsgák­b­­an betöltetlen helyek maradtak még a . ■ osztályokban.­­fent tudni, miért, nem­igen volt zsúfoltság a XI. osztályok ajtaja előtt, pedig nyitott volt mindenki előtt, ak­i tovább akarta akarja tanulmányait folytatni­­ is, hogy ép­pen­ olyan ,annyhrább az erat . odés, onl^^^egyébként min­den vonatkozásbaiv keresettek, „menősek". ,,Ősszel számolj^ a p.péket" — szok­tuk mondani, a név bölcsességet idézget­­ve. Ez kezdődött mgg most az oktató­ ne­ve,a munkában . És minél inkább van, amit számba venni annál sikeresebb, za­vartalanabb lehet ! szeptember tizenötö­dik­! tanévnyitás: PÉTER Sándor Meteorológiai előrejelzés szeptember hónapra (Folytatás az első oldalról) vezetékben reggeli ködképződés várható. Szeptember 11—24. Szép idő, többnyire derült égbolttal: az első 5—6 nap alatt rövid időtartamú esők várhatók főként a domb- és hegyvdékeken; fokozódik a nappali és az éjszakai hőmérséklet kö­zötti különbség; nappal a hőmérséklet el­éri helyenként a 30 fokot, míg a reggelek hűvösek lesznek, a hőmérséklet 3 fokra süllyed északon és 13—14 fokra délen. Szeptember 25—30. Az idő változékony lesz főként nyugaton és északon, ahol többnyire borús égbolt és helyi esők vár­hatók; az ország többi részében szórvá­nyos esők, a minimális hőmérséklet 5 és 15 fok között ingadozik, a maximáls el­éri a 24 fokot vagy helyenként meg is haladja a déli országrészben. Vasárpi kenyerünk Helyzetjeleés augusztus 30- án reggel 9*1: a város köz­pontjában eyetlen üzletben se mertet tyeret tolni. Gon - lin,­­ ez is. Nosza, szólunk el az új p­acra is. Ajlsejtelem beiga­zolódik. A tyérüzlet ott is zárva. Pislaki reménnyel fel az új negyed* Ott végre meg­tudtam, ho#11*0" vasárnap nem leteld ke^Szel »°sá­­ma'd besz飣t' c’osarinjásKenye­­ret A közlésem lehet hiva­­talosnak vei Kíváncsi len.' nék az illetétek hivatalos ál­láspontjára, I* ha megkésve is de közoljetek az egy­mást kérdezi' .jd*r-oda ván­dorló „kényt*«»11«*1­­(dániel) Megint a nyakunkba varrnak valamit... Megint a mi nyakunkba, mármint a tömbházlakók nyakába varrnak valamit. A lakásgazdálkodási vállalat cédulái augusztus 22-én jelentek meg a mi tömb­házunk ajtaján, felhívják figyelmünket, hogy amennyiben a tetőre felszerelt tévé­antennánk nincs egy 40 cm X 60 cm nagyságú betonlapba öntve, akkor három napon belül szereljük le, különben 400 lejtől 500 lejig megbüntetnek. Eddig ugye­bár volt egy olyan, hogy csak a közös antennát szabad használni, azután, hogy tetőt rongáló megoldásokkal ne állítsanak fel „maszek" antennákat s azokat ne kös­sék ki (ezt különben a fönt említett cédu­lákon ismételten — helyesen !), most a betonlap s persze, a büntetés. Hát vegyük egy kicsit sorra : 1. Ki az ördög költené több száz lejt saját antennára, drótra, miután több heti vadászat után megvette a közös antenná­hoz szükséges különdugaszt is — ott he­ver a fiókban, igénylőnek jószívvel bármi­kor átadom —, ha a közös antennával „fognánk" valamit. Én soha, egyetlen perc­re nem tudtam használni. Az is pénzbe került, benne fekszik potyára az anyag, a munka, mert haszon semmi. Talán a közös antennákat kellene megjavítani(-tatni), ha már úgy szerelték fel őket, hogy első perctől nem működnek. Akik hanyag mun­kát végeztek, meg akik átvették, azokat nem fenyegeti büntetés? 2. Sokféle jó antennaállítási módszert használnak, betonlapöntés nélkül és úgy, hogy a tetőszigetelés sem károsodik. Pél­dául: egy talpazat, ami megfelelő súlyú, vagy kellő nehezéket helyeznek rá. Ki sem kell kötni. 3. Három nap alatt, amiből kettő ugyebár ünnep, honnan a csudából öntsön beton­lapot, aki más módszert alkalmazott. Vagy úgy gondolták, hogy ünnep lévén, úgyis ráérnek s szedjék le az antennát, leg­alább nem fárasztják szemüket a pol­gártársak annyi tévénézéssel? —, ha ko­molyan vesszük a büntetésre vonatkozókat. 4. Kiváncsi vagyok, hogy az vagy a­­zok, akik ezt a rendelkezést hozták, a há­rom nap alatt honnan szereznék be a be­tonlapot, netalán a hozzávalókat? 5. Feltétlen szükséges pluszanyagot el­használni, amikor áll a közös antenna, áll valamilyen anyagból és anyaggal a ,,maszek", most még a betont is ? Ha a közös antennák használatát semmiképp nem lehet megoldani, nem lenne elég a­­zon „maszek" antennák helyzetét rendez­ni, amelyek rongálják"­a tetőt? 6. Birizgál egy kicsit a dolgok erkölcsi oldala. Valahogy úgy néz ki az ügy, hogy az illető illetékes vállalat, mosom kezeim módszerrel igyekszik a lakók nyakába varrni... Nem lenne ilyen érzésem(sünk?), ha éreznénk, hogy értünk, érdekünkben so­kat, többet(?) tesznek a vállalat részéről. Ha az ő hibájukból károsulunk, például nem tartják be a melegvíz-programot, de­­ a hideg is csak a meleg csapból (háló- á­l zatból) folyik. Persze, az óra működik, s­ mi a hidegért fizetjük a „meleg" számlát. Sok kicsi sokra megy. Vagy milyen kár­pótlást nyújt a vállalat (esetleg kit von felelősségre) azoknak, akik kénytelenek volta­k kidobni a főzendőket, mivel 24-én délelőtt egyik pillanatról a másikra szenny­­lé folyt a csapokból? Voltak bizonyára o­­lyanok is, akik ruhát mostak a tisztásaik. Ismerek olyan családot, akinek a laká­sában a melegvizes cső kb. egy hónap alatt háromszor hibásodott meg. A sürgős­ségszolgálat rögtön, két nap után kiszállt, hogy megjavítsa­­ az első törést. Olyan jó munkát végeztek, hogy a következő húsz nap alatt még kétszer tört el a cső. Ugyanott. Persze, a lakás minden alkalom­mal úszott. A kár a lakóé, meg az összes többié, akik arról a hálózatról kapják a vizet, illetve nem kapták, míg meg nem „javították". Csak így, kapásból, néhány ügyecske. Jó lenne, ha bizonyos rendelkezések-ha­­tározatok hozatalakor, akik erre hivatottak, kicsit körültekintőbben, emberibben, lakó­szemmel is néznék a problémák megold­hatóságát. (­radi) Kontraszt Több órás gyaloglás után a rossz idő visszafordított utunkról. De már visszafelé sem mehettünk. A szél, a hó, a köd, min­den ellenünk szegült. Csoportunkat egy alpinista vezette. Talán ezzel volt szeren­csénk,­ mert valósággal a köveiről ismer­te a hegyet. Amikor megláttuk úgy tő­lünk 10 méterre az alpesi menedékhely alig kivehető körvonalait, tudtuk, hogy megmenekültünk. Hogy őszinte legyek, én akkor nem gondoltam semmire, csak végtelen nyugodtság vett erőt rajtam. Nem csodálkoztam sem azon, hogy a menedékhely bejárati ajtaja nyitva volt, még csak azon sem, hogy a kályhában még a tűz máglyája is elő volt­ készítve, csak meg kellett gyújtanunk..., az odaké­szített gyufával. Két napig voltunk a vi­har foglyai, de nem is foglyok voltunk, ha­nem a Menedék megtisztelt vendégei. I­­gaz, csak kétfajta konzerv, csokoládé és keksz volt a kamrában. . ., a kamra bejáratánál pedig egy persely..., abba tettük az elfogyasztott élelmiszer ellenér­tékét. Azt mondták, sohasem fordult elő, még egy iráni hiány sem... A vihar elültével újra készülődtünk. Ki­­hordtu­k a kályhából a hamut a még pis­­lákoló parázzsal és elástuk a hóba és mi is megvetettük annak a tűznek az ágyát, amit nem is tudtuk, hogy ki fog meg­gyújtani... Ma sem tudjuk, hogy ki gyúj­totta meg... Elrendeztük a pokrócokat a priccseken, és miután még egy szempil­lantással ellenőriztük, hogy mindent úgy hagytunk-e, amint kaptuk, behúztuk ma­gunk mögött a Menedék ajtaját. És mindez miért jutott eszembe? Mert egy egészségügyi kör orvosi rendelője, annak várószobájával együtt az is mene­dék: megbetegedett emberek menedéke. Gondolom, hogy ezt felesleges részletez­ni. És a kovásznai 1. számú egészségügyi kör orvosi rendelőjének várószobájából valaki ellopta a telefont... Szenvedhet va­laki ennél súlyosabb betegségben? (tömöri) •TISZTELT­ OLVASÓNK !... „MIÉRT NEM MEGY A HÁTSÓ AJTÓHOZ ?!" E durva fogadtatásban több alkalom­mal is volt részem az autóbuszra való felszállás alkalmával. De ez utóbbit nem bírom elhallgatni. Történt augusztus 22-én reggel 8 órakor a Mester utcai megállónál. A 14-es­ autóbusz, 31—CV— 1627. vezetője látván, hogy szaladok az első ajtóhoz, lassan tovább hajtott még 10—20 métert a megállótól, szórakozván azon, hogy talán versenyezni óhajtok-e az autóbusszal. Megállt, de az első aj­tót csak az ablak kopogtatása után nyi­totta ki. Hiába mondtam, értse meg, operált beteg vagyok, nehéz a hátsó ajtón fel­­szállnom, mivel nincs korlát és a lépcső is magasabb, ő csak azt állította, hogy mindegy. Sajnos, ezt egy egészséges ember észre se veszi, hogy ,,nem mind­egy". Megértem azt is, hogy nem tud­hatja, ki beteg és ki nem, de gondol­hatja, hogy nem egyszerű szórakozásból kérem az első ajtó kinyitását. Különben reggel 8 órakor legtöbbször csak egye­dül várom a 14-es autóbuszt, ezért már ismernek és valóban vannak rendes so­főrök, mint Molnár Gábor, Fagyos Ist­ván, Németh Albert és mások. Nem is annyira a vezető, mint Bodor Adél ellenőrnő viselkedése volt felhábo­rító, aki miután leszálltam a központ­ban, ő is leszállt és utánam kiabálta : „látszik, nem járt külföldön, mert nem ismeri a rendet, ott nem engednék fel­szállni az első ajtóm­." Megnyugtatom, hogy jártam külföldön is, de ilyen durva ellenőrnővel még nem találkoztam sehol. A. E. A 24/1976. sz. törvény 8. szakaszának előírásai értelmében a líceumot végzett ifjúnak attól az időtől számított 30 na­pon belül kell a munkaügyi és népgon­dozási igazgatóságnál jelentkezni, mun­kába való besorolás végett, amikor az ab­szolválás évében lejár az utolsó egyete­mi felvételi vizsga időszaka. A líceum első fokozatát elvégzett ifjak esetében a 30 napot attól az időponttól számít­ják, amikor lejárt a líceum második fo­kozatának vagy a szakiskolának elvég­zéséért kiírt felvételi vizsga időszaka. A HALA SORAI Gherdan Traian (Bukarest) pár soros levélben kéri szerkesztőségünket, közöl­jük, hogy életmentő közbelépésükért és emberséges kezelésükért örökké hálás ma­rad dr. Benedek Géza és dr. Jánó Zenkő orvosoknak, Fejes Rozália és Dezső Ma­­tild nővéreknek. Hasonló leveleket gyakran kapunk, mindezt közölni nem áll módunkban. Ta­lán jó lenne hasonló esetben elküldeni a levelet az illető egészségügyi intézmény­hez. Árt ez Szabó Ida sepsiszentgyörgyi lakos levelére is. VÁLASZT VÁRUNK A MEGYEI ERDÉSZETI HIVATALTÓL : Szabó Mária sepsiszentgyörgyi olvasónk az Örkő feletti fenyvesben garázdál­kodó egyes „kirándulók" pusztításainak megfékezését úgy látja megoldhatónak, ha az említett hivatal illetékesei gyakrabban, de főként vasárnaponként megszer­veznének egy-egy ellenőrző-büntető akciót. Mi a véleményük róla? Részünkről készek vagyunk a megbírságolt személyek névsorát mások okulására leközölni rovatunkban, megszünteti a büntetés végrehajtását vagy átváltoztathatja azt könnyebb bün­tetésre. Ellentétben tehát az amnesztiá­val, nem szünteti meg a büntetőjogi fe­lelősséget, amely csak rehabilitáció e­­setén következik be. Válasz több olvasónk érdeklődésére A közelmúltban közkegyelemre vo­natkozó kiadott törvényerejű ren­delet kapcsán feltett azon kér­désre, mi a különbség az am­nesztia és kegyelem között, a választ a t­üntetőjogi törvénykönyv 119. és 120. szakasza adja m­eg, amely szerint: Az amnesztia megszünteti a büntetőjogi fe­lelősséget az elkövetett cselekményre nézve s ha elítélés után következik be, megszünteti a büntetés végrehajtását, valamint az elítélés többi következményét. Tehát nemcsak megszünteti a büntetés végrehajtását, hanem mintegy meg nem történtté teszi azt, vagyis büntetlen elő­életet biztosít. A kegyelem hatálya ab­ban áll, hogy teljesen vagy részben Dr. CSEREY Zoltán Szerkesztőségi üzenetek! MOLNÁR KONNÉL: Temesvár, 13. V. Ronat-negyed, Napos utca 6/a. szám : A Megyei Tükör hiányzó számait megküldeni nem tudjuk, mert kollekciónkat nem csonkíthatjuk meg. K. Z. sokat írt az ásványvizekről s ha újabb adatai lesznek, b­zonyára közölni fogja. Ha valamely cikket (vagy cikkeket) újból tanulmányozni szeretné, keresse fel a megyei könyvtárat, vagy a napilapok valamelyikének szer­kesztőségét, ahol bizonyára akad kollekció a keresett újságból. Sajnos, másik ké­résének sem tehetünk eleget, mivel személyek (írók, művészek stb.) címének közlé­sére nem vagyunk felhatalmazva. PATAKI RÓZA, Kovászna : Hasonló próbálkozással talán forduljon valamelyik irodalmi folyóirathoz. VÁJNA M., Sepsiszentgyörgy, Dumitru Petrescu utca 19. sz., 5. tömbház, C- lépcsőház, 3. lakrész. Helytálló észrevételét köszönjük: a MWh tényleg nem egyenlő a mwh-val. Szerkesztette GALIGER József ..LEVELÉT MEGKAPTUK. J. A., Bereck 2,-3.

Next