Megyei Tükör, 1982. január (15. évfolyam, 3093-3116. szám)
1982-01-04 / 3093. szám
11. esztendő kezdetén Mint minden esztendőben, az idén is nagy tervekkel orész elképzelésekkel vágtunk neki 3 új esztendőnek. Van, amire alapozik ezeket a terveket, hisz az utóbbi iapszakban valóban minden munkatermen nagyszerű eredmények születtek, olyanok, amelyekre méltán Jnk..iy;u 1;llsonk. Az ipar, a tfbfftl . +tt irsadalelőre a haladj útján, s ha itt-ott fel is ütötte, feljti fejét a hiba, hiányosság, erediJIyeinkkel sikerült befednünk ezeket a űröket. Ám, ez nem jelenti, nem jXtlu ti, hogy az új esztendőben szenjthunyjunk a rossz, az elítélendő feles Páltunk főtitkára, Nicolae Ceaussiu elvtárs most, újévi köszöntőjében . Hangsúlyozta, hogy a lehető legjobb legtökéletesebbre kell törekednünk idén téren. Igen, az ilyen törekvésnek kell előtérben állniuk, hisz a ilsőség olyan mutatóvá lépett elő, amel nélkül ma már elképzelhetetlen a túelés, egyáltalán a munka. Az eltelt esztedő és az új év határmezsgyéjén tele olyan gondolatokkal ültünk le eredi öveinkre, további kötelezettségeinkre koccintani, amelyek minden vonattagban megnemesíthetik egész tevékenyünket, amelyeknek életre hívásával tovább gyarapithatjuk országunkat, minket, nemzetiségünket, egész életünk. Ugyanakkor, koccintottunk a békét a nyugalomra, minden ember legdrágb kincsére, az életre, arra, hogy cse teji. magunk tervei * érint áthassuk saját rekségünk len szá. * minden népe r * v óriást, retet!11 Megkezdődött át a legújabb esztendő. A legszebb gondolatokkal, elhatározásokkal lépi át küszöbét. Azt szeretnénk, hogy 12 számunkra és mindenki számára béke, a békesség esztendeje legyen. 2 legyenek háborúk és ne legyenek vonzások, legyen meg mindenkinek aetevő falatja. Azt szeretnénk, hogy egész világon ez az új esztendő gazgabb és örömökben dúsabb legyen minden megelőzőnél, az emberek ma irtsák egymást, tiszteljék azt, amii és együtt szálljanak harcba az ellen ami rossz. A világ népiei reménység tekintenek az elkövetkező napok, itek, hónapok elé s reménykedünk mink is a szebb, boldogabb esztendői . Tömören fogalmaznak ilyenkor a jévi köszöntők, nincs idő, lehetőség a tószaporításra. A jót röviden kell inni, hogy minél több legyen belőle. Igyan is mondja a púkéi újta**ei»24 . „Adjon i«pt inutm jót Ez új esztenden. Jobb üdét, n t tavaly volt. Ez új esz^áfe Jó tavaszig *let, nyárt Jó termést « 1 vásárt Ez új esztenden. Adjon isten i nden jót Ez új esztenden. Zsíros esőt, kér_hót Ez új esztenden. Bő aratást, s* etet. Egészséget, jd edvet Ez új esztenden.“ Sokfelé már hagyománya van a szilveszteri közös mulatságnak. Munkaközösségek tagjai gyűlnek össze, s ha egész esztendőben közös munkában töltötték napjaikat, most ugyancsak úgy köszöntek el az óévtől is, így történt most is. Megyénk több vállalatában, intézményében együtt ültek le a munkatársak, éjfélkor koccintottak a még szebb, eredményesebb, új esztendőre. A megyeszékhelyen a textilgyáriak, autóvillamosgyárbeliek, a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat és más gyárak köszöntötték együtt az új évet... Különösen a textilgyárban van már hagyománya ennek az együttes ünneplésnek. Mindenkor sokan, nagyon sokan szeretnének helyet kapni a szilveszteri asztal mellett. Lám, a legújabb szilveszter is ilyen nagy közös mulatsággá alakult, hisz több mint háromszáz személynek terítettek a klub nagytermében és a kantin-étteremben. Munkások, tisztviselők, közgazdászok, mérnökök ülték körül a kisebb, nagyobb asztalokat, s éjfélkor a poharakat a munkaközösség minden tagjának egészségére, a még szebb eredményekre koccintották össze. Volt, van, amire büszkék legyenek a textilesek, s biztosan tekinthetnek a most következő hónapok elé is. Sikereik híre messze túljutott az ország határain is s bizonyára a világ számos sarkában náluk készült asztalterítőkre került a felköszöntő pohár... Kedvben, örömben nincs hiány, erről gondoskodik a zenekar és gondoskodnak, az énekesek, akiknek ugyancsak szívügye, hogy a gyár dolgozói jól szórakozzanak, s jó érzésekkel lépjenek át az új esztendőbe. Mit is válaszolhatnak ilyenkor a megkérdezettek arra a kérdésre, hogy mit várnak az új évtől? Jobb, eredményesebb munkát az eddigieknél, és minden ember számára örömet, boldogságot, függetlenül attól, hol él, hol dolgozik. Vidám, felszabadult társaságot hagyünk tehát magunk után a textilgyáriak szilveszterén... Hagyományosan. .. • a - -> . . rí w. II --F Nem lankadva. .. Az építészeti liccum új kantin-éttermének lejáratánál két legény állingál. Sehogy félre nem akarnak húzódni a gépkocsi elől, lassítunk hát. Megértjük őket, kissé „elgyengültek“, bizonyára a sok tánctól... Bent éppen szünet van, legalábbis ami a táncot illeti. Keringőt sugároznak a hangszórók, a diákok azonban semmi pénzért meg nem moccannának az asztaltól. Nem ismerik ezt a táncot? Ismerik, de nem szeretik? Igen elfáradtak az előző órában? No, írjuk ezt a „hallgatást“ annak számlájára, hogy éppen akkor kezdték felszolgálni a sülthúst, krumplipürével és savanyúsággal. Jut idő hát a hancúrozásra, s az élénkebb legények élnek is a lehetőséggel. Csak úgy röpködnek a kenyérgalacsinok. A kedvre nem lehet panasz. Látszik, mind a két és fél száz lányon és fiún, hogy roppant jól érzik magukat. Miért is ne éreznék jól? Szépen feldíszített terem, igazi talpalávaló diszkózene, értük dolgozó kantinszemélyzet, hangulatos világítás, jó étel s még egy kevéske sör is akad. Aztán éjféltájt egyre-másra durranni kezdenek a pezsgős üvegek dugói, az ügyetlenebbek és tapasztalatlanabbak keze fején, ingén végigömlik az ital, de jut azért a poharakba is. Azéjfélt, az új esztendő első perceit valóban örömujjongás tölti le*, leoltják a teremfényeket, megszólal a zene, most már nem keringő, hanem a mindent betöltó, vad .music“, a rock, a villanófények mesés hangulatot árasztanak, s hajlonganak vonaglanak a fiatalok, ritmusra dőlnek jobbra meg balra. S hat amikul f*:1" hangzik az örökszép Edda-szám A hűtlen? Ezt már éneklik is, itt-ott kinb fogóznak, mint táncházban a székiben szokás, egyszerre roggyannak a térde , felzúg az ének, aki tudja a szöveget, énekli a szegény madarak énekét. A lemezlovas, a diákok által szeretett és tisztelt „Tatá“ győzelemittasan néz a termet hát igen, varázsa van, amit csinál egyedül bűvöli itt a sok tucatnyi fiatalt, egy intésre öten-hatan rohannak a különböző gombokhoz, kapcsolókho , télifához, egy gombnyomására ige lesz a hatalmas terem fülbemászó muzsikával, nekilódulnak a testek, s járjak, önfeledten, felszabadultan a rgyedül, kettesével és sokadmagukkal Nincs itt szabály, nincs lépcselen , lépéshátrány: mindannyian dákosan lépik át az új esztendő küszöböt... Ünnepélyesen... Már távolról látni a Szakszervezetek Művelődési Házában a vibráló fényeket. Tudom, az Origókapott erre az éjszakára megbízatást, hogy mozgásba lendítse az ide összegyűlő fiatalokat. S kívülről is észrevenni, a frissiben újraalakult banda alaposan rászolgált a bizalomra... Nem túlzás azt állítanom, hogy az ifjúsági szilvesztert elsősorban is az ünnepélyesség, a szó,lehető legjobb értelmében vett ünnepélyesség jellemezte. Semmi hangoskodás, semmi kirívó. Olyan ez a szilveszteri mulatság, amilyennek el lehet képzelni egy ilyen eseményt. Először a táncolókhoz pillantunk be. A művelődési ház márványterme látja „vendégül“ a táncolni akarókat A félhomályban szépen ringó fiatal párokat látunk, nincsenek túl sokan, éppen elegen viszont ahhoz, hogy jól érezzék magukat. A zenekar kemény rockot játszik, a gitár hangjára hol felvillan, hol elalszik a fény. Egymás után érkeznek, kézen fogva atöbbi párok is : az új esztendő első tánca itt. Fent, a másik helyiségben, az úgynevezett ifjúsági teremben, a terített asztalok. Alig másfél százan iratkoztak fel a közös ifjúsági összejövetelre, így hát lehetőség nyílt arra, hogy a teret ügyesen, hangulatosanképezzék ki. Hátul, a farácsokon a Boldog új évet! felírás, sok dísz és fenyőágak teszik hangulatossá a termet. A szemerjai vendéglő dolgozói sürögnek-forognak az asztalok között, gépkocsival hordták ide le az ízletes, bőséges ételt. A megyei és municípiumi KISZ-szervezet vezetői is ott vannak a szilveszteri mulatság résztvevői között, munkás-, mezőgazdász- és diákfiatalok társaságában lépték át az új év küszöbét. Volt, amire koccintaniuk, gazdag évet zártak. Az is biztos viszont, hogy a most kezdődő új év még többet követel tőlük. Fiatalos lendülettel kell részt vállalniuk mindabból, ami megyénkre hárul a most következő időszakban. Telve reményekkel... Megyeszerte ünnepélyesen búcsúztak dolgozóink az óévtől. Néhány helységet telefonon is megkerestünk, mindjárt az új év első óráiban. Kaptuk a hírt, hogy reménykedéssel, bizakodással fogadta. 1982-t Falvainkon, községeinkben a kultúr-otthonok népesedtek be atani,elven színvonalas kulturális előadásokkal, színdarabokkal kedveskedtek a műkedvelők a nézőknek, hogy aztán éjfél után, tehát már az új esztendőben a táncnak engedjenek szabad teret. Városainkban két-három helyen is rendeztek mulatságot. Kézdivásárhelyen az ipari negyed kantin-éttermében, a fiatalok az ifjúsági klubban találkoztak, ahol a Bumeráng szolgáltatta a zenét. Kovásznán minden vendéglőt lefoglaltak.... Kitettek magukért a vendéglátóipar dolgozói. Ritka kivételtől eltekintve, minden vendéglőben tartottak mulatságot, ahol a szakácsok művészetből, a pincérek ügyességből, a főnökök szervezői képességből vizsgáztak. És vizsgáztak a kantin-éttermek szakácsai, felszolgálói is, ahol reggelig kellett talpon állva hozzájárulniuk a jó kedv és jó szórakozás érdekében... Akik nem ünnepeltek... Igen, ilyenek is voltak. Nem azokról van szó, akik nem mozdultak ki otthonról, hanem azokról, akiknek szilveszter éjszakáján is kijutott a munkából. A vasúton nem szünetelt a vonatközlekedés, jó pár vasutasnak szolgálatot kellett teljesítenie. A postán a telefonosleányok és -asszonyok a megmondhatói, szilveszter éjszakáján hánynak és hánynak jutott eszébe távoli ismerősöknek, rokonoknak, barátoknak boldog új esztendőt kívánni. A kórházban ügyeleteseknek szintén akadt bajuk éppen elég. És a szülészeti osztályon ebben az évben is kellett világra segíteni újszülötteit. Sepsiszentgyörgy első idei honpolgárát Domokos Szilveszternek hívják... És dolgozott pár autóbuszsofőr is, hogy az elfáradt utasokat haza, az utazni akarókat az állomásra szállítsák. Sok minden kimaradt e szűkszavú krónikából, nyilatkozatoknak, fogadalmaknak lenne itt most helye, ám a szavak mindenhol egybehangzóak voltak, többet, szebbet akarunk, mint a múlt esztendőben. Ehhez kívánunk : boldog, sikerekben gazdag új esztendőt ! Munkában a. Origó... Dancs Árpád lemezlovas és szárnysegédei Újesztendei mosoly a textilklubban (KOVÁCS László felvételei) .1« mit Ilkát ! Az új esztendő első lapszáma került asztalunkra. Bizonyára kíváncsian pillant bele az olvasó, lám, mit változott, mivel lett gazdagabb az előző esztendeinél. Egyelőre nem sokat láthat, nem sokat tapasztalhat, hisz idei utunk legelején tartunk mi is. Inkább összegezni tudnánk, mit adtunk a megelőző évben. Terveink, elképzeléseink, persze, nekünk is vannak, mint minden embernek, mint minden közösségnek. Mi azt akarjuk, azt szeretnénk, mindenkor a lehető legszínvonalasabb olvasnivalót adjuk az emberek kezébe, amelyből nem csupán azt tudhatja ki, mi történt és történik körülötte, hanem hozzásegíti ahhoz is, hogy emberileg, erkölcsileg gyarapodjék, növekedjék. Nem könnyű az elvárásoknak megfelelően lapot készíteni, hisz ennek a munkának is megannyi nehézsége van. Á célunk az, csakis az lehet, hogy az olvasók iránti ragaszkodással és alázattal, becsületesen tükrözzük mindazt, ami környezetünkben végbemegy, szóljunk mindarról, ami a mi általános és sajátos feladatunk. Nem feledkezhetünk meg percig sem, hogy a nagy, egész, országot átfogó munka tükrözése mellett nekünk kötelességünk becsülettel, tisztességgel szólni mindarról, ami sajátosan nemzetiségünket érinti. Úgy érezzük, az a húszezernyi példány, amely nap mint nap az önök kezébe kerül, hozzájárul ahhoz, hogy a párthoz, az országhoz és a nemzetiséghez való ragaszkodás még inkább elmélyüljön, népünk, mindannyiunk javára. És hogy jobb lapot szerkeszthessünk, abban továbbra is, nyilván, számítunk kedves olvasóink segítségére. Mert hiszen segítséget jelent számunkra az, ha időnként levelekkel, észrevételekkel, megjegyzésekkel keresnek fel, tudósítanak arról, milyennek tetszik a mi munkánk, s milyennek szeretnék tudni, látni az elkövetkezőkben. Örömmel töltött el, hogy az óév utolsó napjaiban sokan tartották szükségesnek erőt, egészséget, jó munkát kívánni a lapnak, a lap munkaközösségének. Ebből mi a megbecsülés, ragaszkodás, tisztelet jelét olvastuk ki. Az új esztendő kezdetén a Megyei Tükör munkaközössége eredményes munkát, minél több beteljesülést kíván minden kedves olvasójának ! TIKOR 2.—3.