Megyei Tükör, 1982. július (15. évfolyam, 3246-3272. szám)

1982-07-01 / 3246. szám

Az ország történetének legtermékenyebb évei (folytatás az első oldalról) társadalom építése, e társadalom minden jó tulajdonsága rajtunk múlik, azon, ahogyan dolgozunk, aka­ratunktól, odaadásunktól, szorgalmunk­tól függ. Arra is figyelmeztetett, már a kilencedik kongresszuson, melynek 17. évfordulója előtt állunk, hogy ke­rüljük a dolgok leegyszerűsített meg­ítélését, különösen egy olyan sokolda­lú folyamatnak leegyszerűsítését, mint amilyen egy új társadalom létrehozá­sa. Mindig felhívta figyelmünket ar­ra, hogy mérlegeljük a lehetőségeket és azokhoz viszonyítsuk terveinket, el­gondolásainkat az ország fejlesztésének bonyolult ügyében. A követelmények és lehetőségek­ért szállt síkra dialektikus összhangja­minden alkalommal pártunk főtitkára és ebben a szellem­ben gyakorolt mély benyomást az or­szág szellemi életére, a fejlődés meg­tervezésére. A kilencedik kongresszuson tudomá­nyosan kidolgozott jövő az azt követő ötéves tervekben valóra vált. Elmond­hatjuk azt, hogy az ország ma 15-ször gazdagabb, mint 1950-ben volt, s ezt a gazdagságot főleg az utóbbi években érte el, azokban az években, amelyeket Nicolae Ceaușescu elvtárs szelleme vi­lágított meg, azokban az években, a­­melyekben tévedhetetlenül vezette román­ népet a sokoldalúan fejlett szo­­­cialista társadalom építésének dicső­séges útján. És még egyszer hangsú­lyozzuk, hogy e kivételes sikerek eléré­sének feltétele az ország gyors ütemű i­­parosítása volt. Büszkék lehetünk mindarra, amit a kilencedik kongresszus óta eltelt évek­ben elértünk. Annál is inkább, mert ezen az úton számtalan nehézséggel kellett megküzdenünk, semmi sem hullott manna gyanánt az égből, min­denért meg kellett dolgoznunk. És an­nak is tudatában kell lennünk, hogy a nehézségeket nem mind győztük le, még ma is számtalan adódik a gazda­sági és társadalmi élet minden vonat­kozásában, amikor a világot ilyen nagy méretű gazdasági válság rázza meg, a­­mikor mind a nyersanyagok, mind az energiahordozók világpiaci ára horribilis mértékben felugrott s ennek hatása alól egyetlen ojrszág sem vonhat­ja­ ki magát Nem diadalmenet tehát a sokoldalúan fejlett szocialista társada­lom további építése. De erőnk éppen abban áll ,hogy felmérjük e nehézsége­­ket és a leküzdésükre kellő erőfeszítést is. És megteszünk mindent, hogy to­vábbra is gyors ütemben haladjunk a kilencedik kongresszus kijelölte úton. A takarmány* szükségletet (Folytatás az első oldalról) biztosításának fontosságára. A terme­lőszövetkezetek könyvelőségi kimuta­tásai az elmúlt tavaszon bizony szá­mos gazdaságban tetemes olyan össze­gekről adtak számot, amit a téeszek takarmányvásárlásra költöttek. Ennek ellenére a gazdaságok zöme nem okult a közelmúlt veszteségein, ma is elég nagy közömbösség, vontatott ütem ta­pasztalható a megszervezése és takarmánybetakarítás végrehajtása terén. Június utolsó napjához értünk, s még mindig csupán kis része évi takarmányszükségletnek­ gyűlt be az Huszon­két termelőszövetkezetnek ezer tonnát meghaladó a szénaszükséglete, s éppen e gazdaságok (Ozsdola, Torja, Szentlé­lek, Illyefalva, Gelence, Nyújtód, Lemhény, Kővár, Papolc, Kovászna, Bardóc, Bibarcfalva s még jó néhány termelőszövetkezet) nem kellő gondot a betakarítás fordítanak ütemének gyorsítására. Pedig a növényápolástól naponként egyre nagyobb munkaerő szabadul fel, ám az irányítás mégsem gondoskodik arról, hogy a tagságot kaszálók termésének begyűjtésére szá­a­lítsa. A fogatokat sem használják ki egészében, pedig e napokban sehol nincs sürgetőbb és fontosabb teendő a takarmánybegyűjtésnél. Jelenleg tenhárom gazdaságban hat literen ti­a­­luli a tehenenként napi tejhozam(!?) (ezen felül két tehenészeti komplexum átlagos napi hozama is hat literen a­­luli szinten ingadozik) és újabb tíz ter­melőszövetkezetben hat litert alig meg­haladó az átlag. Furcsamód, ezek zö­me a takarmánybetakarításban is u­­­gyancsak a kullogok sorában szerepel. Avagy terveikben már ma eleve téli­tavaszi vásárlással óhajtják ismét meg­oldani az állomány takarmányellátá­sát? Közismert, hogy a jövőben egyet­len gazdaságnak sem folyósítanak ez irányú kölcsönt, minden egység veze­tője most gondoskodjék az évi szük­séglet begyűjtéséről. Egyetlen­zetméternyi terület se maradjon négy­ka­­szálatlan, s mindenünnen gyűjtsék be a kaszálók termését, hogy kiadós sar­­jú pótolja a gyengébb májusi-júniusi fűhozamot. Ez ma halaszthatatlan fel­adat és kötelesség is egyben. Szedik a karalábét a sepsiszentgyörgyi zöldséges farmon Gazdag termést ígér a karfiol is (KOVÁCS László felvételei) A tech­nológiai irat cső siló (folytatás az első oldalról) nyereségeik származnak. Amint leg­utóbb a France Nouvelle írta, a szin­gapúri textiliparban fizetett bérek alig 10—30 százalékát teszik azoknak az összegeknek, amelyeket ugyanebben az iparágban a nyugat-németországi alkalmazottak kapnak. És ide tartozik az a szám szerint sok megszorító előírás is, amelyet transznacionális társaságok rendsze­rint a technológia-átutalási szerződé­sekben leszögeznek és amelyek lénye­gesen csökkentik a szóban forgó tech­nológiából származó gazdasági előnyö­ket. Az indiai Business Standard pél­dául megírta, hogy az indiai vállala­tok és a transznacionálisok között meg­kötött 1 058 műszaki együttműködési e­­gyezmény tanulmányozásából kitűnt, hogy­ az egyezmények 45 százaléka megszorító előírásokat tartalmazott, 57 százaléka pedig úgy rendezi az ille­tő technológia alkalmazásával kapcso­latos kiadások és nyereségek megosz­lását, hogy az egyértelműen a transz­nacionálisoknak kedvezzen. És mindehhez még hozzá kell szá­mítani — amit egy amerikai közgazda­ságtani tanulmány megállapított hogy miközben az amerikaiak átlag hatéves technológiákat adnak el a fej­lett országoknak, a fejlődőekbe átlag tízéveseket irányítanak. Sőt, mi több, a különféle protekcionista praktikák védelme alatt, a transznacionálisok és a nyugati korporációk megtagadják számítógépek és az olyan technológiák a exportálását a harmadik világba, melyek valóban meggyorsíthatnák szegények előrehaladását. Csak néhány lapot villantottunk fel a „technológia iratcsomójából“. De e­­zek cáfolhatatlan érveket taralmaznak amellett, hogy demokratizálni kell a technológia-átadást, meg kell valósíta­ni az UNCTAD-nál tervezett formájá­ban heverő kódexet, amely méltányo­san rendezné az átadás kérdéseit a —, MEGYEI TÜKÖR n­­a A magas fokú forradalmi tudatért A politikai nevelés és szocialista kultúra II. kongres­­­szusa a fiatalok életében is rendkívüli jelentőséggel bír. Ért­hető ez, hisz az új ember nevelése, a szocializmus és kommu­nizmus építőjének alakítása különös fontosságú kötelessége egész társadalmunknak, tulajdonképpen elengedhetetlen fel­tétele annak, hogy jövőnket, építőmunkánkat biztos kezek­ben tudjuk. A június elején tartott központi bizottsági bő­vített plenáris ülés dokumentumai, a politikai nevelés és szocialista kultúra II. kongresszusának dokumentumai, NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs elhangzott beszédei világo­san, meggyőzően jelölik meg azt az utat, amelyet be kell járnunk az emberek, főleg pedig az ifjúság nevelése terén. A pártunk vezetésével folytatott átfogó nevelő tevékenység e­­redményeként hazánk ifjúsága kellőképpen értelmezi a tár­sadalomban betöltött szerepét, s az országban folyó szocialis­ta és kommunista építés felelős, dinamikus résztvevőjeként cselekszik, dolgozik. Természetesen, ifjúsági szervezeteinkre igen nagy köte­lességek hárulnak az eléjük tűzött tennivalók végrehajtása terén. És egyáltalán nem közömbös számunkra, miképpen vál­nak valóra az ifjúság nevelésével, általános felkészítésével kapcsolatos teendők. Ilyen vonatkozásban megyénk ifjúsági szervezeteinek az eddigieknél is jóval hatékonyabb, követ­kezetesebb munkát kell végezniük, nem szabad megeléged­niük a pillanatnyi sikerekkel, hisz a mostani ifjú nemzedé­kek a jövő letéteményesei. Álljanak itt, serkentésképpen, pártunk főtitkárának a pár nappal ezelőtti nevelési kong­resszuson tartott beszédének biztató szavai : „A politikai­­nevelő és kulturális tömegtevékenységnek nevelnie kell dolgozókat, az egész népet, különösen az ifjúságot a h­az­a a szüntelen felvirágoztatása iránti odaadó munka szellemében, a szocialista elv — sem munkát kenyér nélkül, sem kenye­ret munka nélkül ! — jegyében. A munkával és munkára nevelés hozza meg a szocialista és kommunista társadalom lelkes és nagyszerű építői magas fokú forradalmi, hazafias tudatát !“ Ha ilyen szempontból vizsgáljuk meg a megyénkben működő KISZ-, pionír-, sólyomszervezetek tevékenységét, megállapíthatjuk, minden eddigi eredmény dacára fokozni kell a nevelő munkát, hogy minden fiatalból a szocializ­mus odaadó, hozzáértő építője nevelkedjék. Hl­r ._-fi_______ FIATAL F­elvételizőknek Pár nap van hátra, s meg­kezdődik a líceum első foko­zatára az ismeretellenőrző pró­ba azokban az osztályokban, profilokon, ahol a tett­helyek számánál meghirde­tőbben jelentkeztek. Úgy néz ki, szá­mos líceumban és szakmában kell sort keríteni ezekre a pró­bákra. Még egyszer hangsú­lyozzuk — mert ilyen jelle­gű kérdéssel is fordultak szer­kesztőségünkhöz —, hogy is­meretellenőrző próbáról van szó, s ahol erre sor kerül, ott betöltetlen helyek nem marad­nak. Az elért pontszámok sze­rint jutnak be a jelöltek, füg­getlenül tehát attól, hogy a vonalat hol húzzák meg, gyanis bejuthat esetleg az a­ tanuló is, aki mindössze négy­­ pontot gyűjt össze... Abban te­hát reménykedni nem lehet, hogy a Matematika-Fizika Lí­ceumban, a Közgazdasági Lí­ceumban üres helyek marad­nak. Természetesen, ahol ke­vesebb jelentkező van a meg­hirdetett helyek számánál, er­re az ismeretellenőrzésre nem kerül sor, a be nem töltött he­lyeket pedig — a más líceu­mokban és profilokon kapott pontszámok csökkenő sorrend­jében — azok foglalhatják el, akik az elsőnek­­ feltüntetett profilra nem jutottak be. Ugyancsak tisztáznunk kell — néhány szülő kérésére — azt is, hogy a XI. osztályba, teh­át a líceum második foko­zatára felvételizni kell, füg­getlenül a jelentkezők létszá­mától és a profiltól. S ez a­­lól az estibe iratkozók sem ki­vételek. Itt már az elért ér­demjegy döntő, ugyanis nem törvényszerűen kell kötelező­en betölteni minden helyet az első, tehát júliusi vizsgaszes­­­szióban, még akkor sem, ha netalán kétszeres, háromszoros a túljelentkezés, a bejutást tehát nem lehet a véletlenre bízni, még ott sem, ahol,­­te­gyük fel, két osztályra mind­össze harmincan, negyvenen jelentkeznek. Toldjuk meg mindezt azzal is, hogy a XI. osztály nappali tagozatára csak azok vizsgázhatnak, akik az idén végezték a X. osztályt s az új tanév kezdetéig nem töltik be a 19. életévüket. Az esti líceumi hálózatot mihelyt a megyei tanfelügye­lőségtől megkapjuk, nyomban közölni fogjuk. Mérlegen a honvédelmi felkészítés Két nappal ezelőtt, a KISZ Kovászna megyei bizottsága igen fontos napirendjére, tematikát tűzött azt vitatták, meg, h­ilyen eredmények szü­lettek az ifjúság­ honvédelmi felkészítésében, milye­re si­keredett az 1981—1982-es fel­­készítési időszak. Elöljáró­ban hadd mondjunk el még annyit, hogy a plenárison részt vevő bizottsági tagok, a meghívott parancsnokok való­ban érdekes kezdeményezések­ről hallhattak és számolhat­tak be, s az előző esztendők­höz viszonyítva magasabb szintű felkészítésről, felké­szülésről beszélhettek. Különösebb megvilágítás­ra nem szorul, milyen szere­pet tölt be az ifjúság életé­ben a honvédelmi felkészítés, annak idején jól megalapo­zott céllal és szerepkörrel ru­házták fel­ felkészíteni a fia­talokat arra, hogy adott e­­setben minden áron megvé­delmezhesse a szocializmus vívmányait. Persze, olyan fo­lyamat ez, amely a gyerek­korban megkezdődik már, pionírkorúak is kapnak ilyen­­ szempontú felkészítést, s foly­tatódik később, a líceumi szakiskolai, egyetemi évek a­latt, s nem képeznek ez alól kivételt a vállalatokban, in­tézményekben dolgozók sem. Már a múltkor említettük, hogy megyénkben KISZ-korú­­ak részvételével, 44 vállalati és községi felkészítő központ működik, s ezekhez még hoz­zá kell számítanunk a líceumi és más iskolai központokat, ahol összesen 25 700 ifjú sajá­títja el a honvédelemre tör­ténő felkészítés megkövetel­te ismereteket, gyakorlati el­járásokat­ Abban, hogy a mos­tani eredmények jobbak megelőzőeknél, az is közreját­­­szott, hogy jobban sikerült ki­választani a parancsnokokat, a helyetteseket, s általában az iskolák, vállalatok, intézmé­nyek is jobban az ügy mellé állottak, hathatósabb támo­gatást nyújtottak e tevékeny­ség megszervezésében, lebo­nyolításában. Az elemzés so­rán kitűnt, hogy a sok jó központ között akadtak olya­nok, amelyeknek eredményei jóval a többieké fölé emel­kednek. (Kézdivásárhelyi 3-as számú Ipari Líceum, Sepsi­szentgyörgyi Matematika-Fi­zika és a 3-as számú Ipari Lí­ceum, a bodzafordulói és ko­­vásznai líceumok). A jó eredményeket tükrözi az is, hogy az országos vetél­kedőn a megyénket képviselő csapat hetedik helyezést ért el. Ami viszont kiztató, hogy főleg meggondol­­taink között akadnak vállala­olya­nok, amelyek nem mindenben tudtak felzárkózni a jobbak közé, annak dacára, hogy fel­tételeik adottak. Hadd említ­sük meg a kézdivásárhelyi Villamos Berendezéseket Gyár­tó Vállalatot, a Kovásznál Fa­­feldolgozó Gyárat, a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalatot, az Olt Textilvállalatot, sőt, a municí­­pium néhány iskolájában sem szakították el ezen a téren a számot... Mindenesetre, az ősszel új­rakezdődő, újabb felkészítési szakasz eredményessége nagy­ban függ attól, ahogyan azt most előkészítik. Nem mind­egy, miképpen vágnak neki az útnak, milyenre sikeredik a két-három hónap múlva in­duló újabb felkészülési ciklus. A lehetőségek megvannak, a tevékenységet irányítókon, s magukon a fiatalokon múlik, miképpen tesznek eleget e lé­nyeges hazafias kötelességek­­nek. Felvételi előtt A Kézdivásárhelyi 3-as sz­í­­mú Ipari Líceumot a város legjobb iskolájaként tartják számon. Háromszáz éves múlt, kitűnően képzett tanári jó munkaszellem; mindez kar, e­­gyüttesen járul hozzá az isko­la jó hírnevéhez. Az itt érett­ségizett tanulók nyolcvan, nyolcvanöt százaléka főiskolá­ra, egyetemre készül. A beju­tási arány elég jó, a tavaly például tizenhétnek sikerült a felvételije első „nekifutásra“. Az érettségi vizsga utolsó nap­jain beszélgettem el néhány végzős diákkal. Mielőtt azon­ban átadnám a szót a felvéte­li előtt álló elektrotechnika tagozaton végzett öt diáknak, lássuk, mit is mond a végző­sökről a nagyhírű iskola igaz­gatója, Deme László tanár : — A mai megnövekedett fel­vételi igényeknek és elvárá­soknak megfelelően a felvételi vizsgára való felkészülést leg­alább két-három évvel az é­­rettségi előtt el kell kezdeni. Ez a legtöbb esetben megva­lósul: diákjaink java része rendszeresen és idejében ké­szül a nagy erőpróbára, bízva abban, hogy a befektetett munka nem lesz hiábavaló, több éves lelkiismeretes mun­kájukat siker koronázza, be­jutnak a főiskolára. A mosta­ni végzős elektrotechnika év­folyam 38 diákja közül csu­pán négy-öt nem próbálkozik főiskolára. Többségük — az osztály profiljához igazodva — politechnikára készül. Kisebb részük pedig orvosira, gyógy­szerészetire, pedagógiára és színművészetire próbálkozik. Hogy közülük hánynak sike­rül? Erre pillanatnyilag nehéz lenne válaszolni. Inkább vár­juk meg a felvételi eredmény­­hirdetését, és ne igyunk előre a medve bőrére ! MÁTÉ MÁRIA LUJZA: — Régi álmom, hogy tanárnő le­gyek. Kolozsvár-Napocára sze­retnék felvételizni, a matema­tika-elektrotechnika szakra. Nagyon nehéz erre a szakra bejutni, mégse mondtam le e­­redeti tervemről, megpróbá­lom. Már több mint két éve kezdtem komolyabban készülni. Az utóbbi időszakban napi öt­hat órát készültem az érett­ségire és a felvételire. HAJDÚ ANTAL : — Tudom azt, hogy két lehetőség között választahatok. Vagy lemondok a választott és kedvelt szak­máról, és egy olyan fakultásra iratkozom be, ahová könnyen be lehet jutni, vagy kitartok eredeti elképzelésem mellett, de akkor vállalnom kell a koc­kázatot, az esetleges sikerte­lenséget. Ha netalán többször is kell próbálkoznom, akkor se mondok le régi vágyamról, politechnikára készülök Bras­sóba. Felkészítőkön is voltam, de rájöttem, arra, hogy otthon, egyedül is fel tudok készülni, az önálló munka mindennél fontosabb. FICIUOSI LIDIA: — Szin­tén politechnikára készülök, de még mindig nem döntöttem el az egyetemi központot, a­­hová felvételizni fogok. Kollé­gáimhoz hasonlóan, jómagam is a vizsgák lázában élek, ma védem meg érettségi szakdol­gozatomat. Ezért vagyok any­more izgatott. Néha pedig rám jön a félsz, de ha megol­dok pár nehezebb feladatot, hamar visszanyerem az önbi­zalmamat, az akaraterőmet. Kitartok célom mellett! RANCZ ADOLF : — Infor­matikára készülök. Bár tisz­tában vagyok a bejutási ívekkel, nem tágítok. A eső­ta­valytól lejárok Brassóba, az ottani egyetemi felkészítőkre. Petre Sima mérnök-profes­­­szor pedig több ízben is eljött iskolánkhoz, vagy feladatokat küldött megoldás végett. Ki­tűnő matematika tanárnőnk, Szabó Magda is sokat fárado­zik a sikeres felvételi érdeké­ben. Két közeli rokonom ré­vén már tudok egy-két dolgot az informatikáról. A reál sza­kok közül ezt kedvelem leginkább, úgy érzem, ez a fa­a kultás áll a legközelebb álma­imhoz ,elképzeléseimhez. ORBÁN ILDIKÓ : — Megle­­­pő, hogy valaki elektrotechni­ka osztályból színb­e készül? — kérdez vissza. — Valóban én vagyok az egyetlen, aki er­re a pályára készül. A többiek a reál pályák felé tájékozód­nak. Szeretem az irodalmat, és főleg a költészetért rajon­gok. Imádok verset Évekig tagja voltam a szavalni­ Szabó Szende színjátszó csoportjá­nak, és időközben elvégeztem a népművészeti iskola kétéves rendezői szakát. helyen az ottani Marosvásár­csak egy alkalommal felkészítőn voltam, rendszeresebben Balázs Éva színművésznővel készültem. Az érettségi előtt inkább iroda­lomból készültem, kissé elha­nyagoltam a reál tantárgya­kat, de valahol talán megbo­csátható, a felvételi tantár­gyakból kell elsősorban alapo­san felkészülnöm. Ha nem sikerül még nem dől össze a világ, jövőre ismét megpróbá­lom... IOCN­OM István Amit ma rocknak nevezünk, az tulajdonképpen egy olyan zenei jelenséget takar, amely­nek hatalmas szférájában számtalan irányzat tartozik­, a­­melynek meghatározása né­hány szóban szinte lehetetlen A rock kifejezés egy olyan gyűjtőfogalom, amely mindazt a zenét jelenti, amely külön­bözik a hagyományos tánc- és könnyűzenétől. Most induló sorozatunk, amely a hazai Dis­co Ghid-Rock című kiadvány, valamint a New Musical Ex­press és a Pop-zsebkönyv írá­sai alapján készült, arra a kérdésre próbál választ adni — természetesen a teljesség i­­génye nélkül —, hogy MI A ROCK ? Amióta nálunk is divatba jött a rock kifejezés, minden olyan zenére, amely­ az átla­gosnál nagyobb hangerővel szólal meg, kemény és fémes hangzású, ezt a szót használ­juk. Ez a zene az ötvenes évek derekán indult el világhódító útjára, és rock & roll néven vonult be először az egyetemes zenetörténelembe. Ez az idő, amelyet a Buddy Holly törté­nete című, nálunk is vetített filmben láthattunk. Az ameri­kai fiatalság sehogy sem ta­lálja helyét abban a feszült­séggel telített társadalomban, amely a jóléti javak egyre fo­kozódó termelésére és hajszo­lására állítódott be. Végül ez a fiatalság önkifejezési le­h­­hetőségét a zenében találja meg. egy olyan zenében, a­­mely róercben más volt, mint a felnőttek szirupos, giccses szórakoztatóipari „terméke“ Ez a zene az ifjúság sajátja volt. Szövege problémáiról, vágyairól szólt, a fergeteges tánc pedig egy pillanatnyi la­zítást sem engedélyezett. Ze­neileg számos elemet átvett a blues-ból, a country-ból és a rhythm & blues-ból. Kemény, páros ritmusai és hangszeres előadásmódja, közérthető dal­lamai miatt érthető, hogy csakhamar az ifjúság kedven­cévé vált. Mérhetetlen felsza­badulás jellemezte az első rock & roll énekesek, Bill Ha­ley, Buddy Holly, Elvis Pres­ley, Little Richard, Jerry Lee Lewis, Chuck Barry és Fats Domino vad előadói stílusát. Ezek az előadók ma a nosztal­gia-hullám idején ismét rene­szánszukat élik lemezeken, fil­meken vagy olyan új éneke­sek és együttesek műsorában, mint Shakin'Stevens, Lang Tall­ernie vagy a Matchbox, akik sikerrel hozzák dalaikban az ötvenes években kialakult zenei, harmóniai, ritmikai felépítést, amely nélkül elkép­zelhetetlen lett volna a mai rockzene létrejötte. (folytatjuk) DANCS Árpád SLÁGERLISTA 1982/24 Hazai sikerek: 1. Haiducul — Savoy (1); 2. Kis dal — Garabonciás (4); 3. Soare, flori — Dida Drágán (7); 4. Lila akácok — Szilágyi Enikő (2); 5. Copilul meu — Kiss Éva (5); 6. Sunetul în zbor — Metropol (3); 7. Roată de foc — Semnal M. (új). Külföldi sikerek : 1. A litt­le Peace — Nicole (1); 2. I Love Rock'N'Roll — Joan Jett & The Blaekhearts (2.); 3. It's Rock & Roll — Shakin' Stevens (41; 4. Automatic World — Teens (5) és View From A Bridge — Kim Wjjde (6); 5. Twilight — E.L.O. (új); 6. Abacab — Genesis (új); 7. The Singer — Lang Tall Ernie (új) és Every Little Thing She Does 'Is Magic — Police (új). Retro : Natural Mistic — Bob Marley. Zárójelben az e­­lőző helyezés. (dancs) Kedden délután, 30 fokos melegben, Barcelonában, 120 000 néző előtt botrá­nyos, durvaságokkal tarkított mérkő­zésen kikapott — immár másodszor e­­zen a Mundiálon — a világbajnok ! OLASZORSZÁG — ARGENTINA 2—1 (0—0) Heves argentin­ rohamokkal kezdő­dött, de az olaszok betonvédelme kitű­nően állt a lábán, s Rossi révén ellen­­támadásokkal is kísérleteztek az azzurik. Már ekkor feltűnt, hogy a já­tékosok n­e kímélik egymást. Amikor Gentile egymásután többször is leterí­tette Maradonát és az argentin csoda­csatár kapott sárga lapot reklamálá­sért — elszabadult a pokol. Rainea öt sárga lap dacára sem tudta kézben tar­tani a mérkőzést, főként, mert csak reklamálásokért büntetett (sorrendben Rossi, Kempes, Maradona, Ardiles és Conti kapott sárgát...) , s kirívó dur­vaságokat elnézett. A második 45 perc­ben váratlanul feljöttek az olaszok, az örökmozgó Tardelli két hatalmas bom­bájának, majd góljának tapsolhat­tunk. A világbajnok nem adta fel, a labda kétszer is az olasz kapufán csattant, majd védte hihetetlen Bertoni közeli fejesét bravúrral a veterán, 103-szoros válogatott, Zoli. Lesgyanús helyzetben Rossi hagyta a faképnél védőket, s a kavarodást követően Cab­­a­rini betalált másodszor is az argentin kapuba. Végeredményben ekkor már eldőlt a mérkőzés, noha az argentinok kétségbeesetten támadtak és öt perc­cel a befejezés előtt, egy szabadrúgás után, miközben Zoff még a sorfalat rendezte, Passarella a hálóba bombá­zott. Még egy piros lap következett, az argentin Gallego kapta és vége. A fo­cihoz, sajnos, csak helyenként hasonlí­tott ez az összecsapás. Ardiles szerint, amit az olaszok Barcelonában velük műveltek, az disznóság. Persze, az ar­gentinok sem mentek a szomszédba egy „kis“ durvaságért. Este Madridban sótlan küzdelmet, ún. „taktikai harcot“ hozott a két esé­lyes összecsapása: NSZK — ANGLIA 0—0. Minden játékosnak megvolt az embere, a párok árnyékként követték egymást s a két söprögető: Stielike és Thompson uralták a kapujuk előterét­ Feltűnő volt, hogy milyen keveset kockáztatnak a játékosok, látni lehe­tett, egy hiba is döntő lehet. Az első félidőben az angolok tűntek valamivel mozgékonyabbnak, a sokat mozgó Rob­son egy fejese alig csúszott mellé, egy távoli bombáját biztosan védte Schu­macher, egy mesteri beadásából vi­szont gólt is fejelhetett volna Mariner, de közeli éles fejesét a német kapus bravúrosan védte. A második félidőben kiegyenlítettebb lett a küzdelem, néme­tek átvették a játék irányítását, a távoli lövésekkel veszélyeztettek, az­tán egy negyedórával a befejezés előtt Derwal döntött: levett egy középpá­lyást s a legendás hírű Klaus Fischert küldte a pályára. Tíz perccel a befe­jezés előtt a bátran előretörő Stielüse a hátráló angol védők között mesteri­en tálalt a magát mutató Rummenigge elé, az aranylabdás csatár csipkefinom csellel játszta tisztára magát s 25 mé­terről rögtön lőtt is. A bődületes ere­jű lövésbe Shilton beleütni sem tu­dott, a labda a felső lécről vágódott vissza a mezőnybe. A döntetlen, úgy tűnik, az angolok­nak kedvezőbb, hiszen ők csak a né­metek után játszanak a spanyolokkal — az eredmény ismeretében. A közvéleményt és a szakértőket egyaránt meglepte a lengyelek esti bravúros teljesítménye. Szó, hétfő ami szó. Lengyelország első két meccsén (az olaszokkal és Kamerunnal) nem so­kat mutatott, s tulajdonképpen csak a Peru elleni összecsapás második fél­idejében játsztak jól, elsősorban a for­mába lendülő Boniek és Lato jóvoltá­ból. Most a belgák ellen viszont cso­dálatos perceket is produkáltak. Íme, néhány vélemény: PIECHNICZEK (Lengyelország szakvezetője): Boniek óriási formában játszott, bebizonyította, hogy felesle­ges volt kritizálni őt. A szovjetek el­leni meccsről még korai beszélni, tak­tikánk a belga-szovjet összecsapás e­­redményétől függ majd... BONIEK : A belgák saját csapdájuk­ba estek, hiszen­­ legigazibb fegyverük­kel, a gyors ellentámadásokkal győz­tük le őket.­­ THYS (Belgium szakvezetője): A len­gyelek gyorsaságuknak köszönhették a győzelmet, s a 3. percben elért gól­juknak, ami lélektani előnyhöz juttat­ta őket. Győzelmük megérdemelt, ha nem is ilyen arányban. PELE: Nagyszerű mérkőzés volt, lengyelek intelligenciája is nagyon tet­t szett , csatársoruk a Lato — Boniek — Szmojarek hármas is. Ami Bonieket illeti, ha nála van a labda, állandó gólveszélyt jelent... A brazil válogatott Barcelonában barátságos mérkőzésen 8—1-re győzött egy helyi csapat ellen. Tele Santana nyilatkozata szerint erre azért volt szükség, mert június 23-tól július 2-ig az argentinok elleni összecsapásig túl hosszú az idő, s félő, hogy a túlzott pihenés árt a játékosoknak. Hát erről más csapatok, az osztrákok, a németek vagy az argentinok azért nem beszél­hetnek, nekik alig áll három nap rendelkezésükre az egyik összecsapás­á­tól a másikig. A csoportkü­zdelmek legjobb játékosa, a Mundiálon jelenlévő sportújságírók szavazata szerint Rummenigge. A né­met csodacsatár mindössze egyetlen szavazattal kapott többet, mint a bra­zil labdazsonglőr, Zico. A legjobb csa­pat egyhangúlag Brazília, míg a leg­jobb kapuvédők a kameruni N'Kono és a szovjet Daszajev. Cruyff, aki tu­dósítóként van jelen a Mundialon bra­zil—angol döntőt jósol, bár szerinte a szovjetek és az argentinok is okozhat­nak meglepetést. Kíváncsiak lennénk, hogyan vélekedik az egykori holland álomjátékos a világbajnokcsapat o­­laszok elleni teljesítményéről ? ! ? A mai program : ÉSZAK ÍRORSZÁG — AUSZTRIA SZOVJETUNIÓ — BELGIUM (hadházi) Adjuk, ne adjuk alább ? Hallgatom, hogy Maradona a nagysze­rű futballista ezen a világbajnokságon csak 5 000 dollár ellenében hajlandó interjút adni, nyilatkozni esélyekről, csapatokról, önmagáról, szándékairól. Nocsak! — gondolom. Teszem hozzá azt is, hogy pár évvel ezelőtt semmit sem tudtunk felőle,­­ sem a világról, meg arról, mit is kezdene esetleg egy zsák dollárral, s lám. .. Nagyon-nagyon szeretem a játékát, és semmi de semmi irigység nincs bennem, csak..., csak e­­szembe jut a jó öreg római, aki azzal vigasztalta a közvécék panaszos bérlő­jét, hogy „pequnia non elet!“, mármint hogy a pénznek nincs szaga. Hát , hogy is mondjam, ez is lelkiismeret kérdése, erkölcsi dolog. De hadd nyi­latkozzék ez a drága fiú, ez a kiváló sportember 5 000 dollárért! Épp elég nagy nimbusz övezi az argentin csa­patot, jut az ő fejére is, amarra is az ő játékából. Node , kedden az olaszok egyszerűen megverték 2—1-re Mara­donáékat! Ezt ennél egyszerűbben nem lehet elmondani. Itt a tények beszél­nek. A jó beszédű, okos, gőgös Me­­nottinak, Maradonáék nagy­nak csak­ annyi szava maradt, mágusá­hogy kijelentse: az minden volt, amit az o­­laszocskák csináltak, csak nem­ futball. Namármost, nekem ismét eszembe jut egy császár aki azt mondta a bakák­nak, akik még sértetlenek voltak, hogy mielőtt a levelek lehullnak, megnyer­jük az első világháborút... És az is, hogy Hitler megírta előre moszkvai díszbeszédét... A többit tudjuk. — Jaj, szóljatok rám! igen elkalando­z­­mi, csupán annyit akartam még mondani latinul, hogy „Sic trasit gloria m­undi“ — azaz: így múl­t el a világi dicső­ség. — Amennyi keserűséget okozott az előbbi két kijelentés, azt igyekez­nek ezek a Maradonáék. ezer társuk gyönyörű játékkal feledtetni. De­­ lámcsak, az olaszok kikezdték azt az 5 OHO dolláros nyilatkozatot. Adjuk hát alább! de sose a szép játékot! ! (czegö)

Next