Megyei Tükör, 1983. augusztus (16. évfolyam, 3582-3607. szám)

1983-08-01 / 3582. szám

Gépkarbantartónak, szerelőnek szérűn a helye A munkájuk hajrájához érkezett ara­tókat e napokban egyre gyakoribb kényszerleállásra kényszerítette az eső, meg a felázott föld is géphibáso­­dáshoz vezetett: a betakarítás gépei egyre nehezebben „állják a sarat". Több a géphiba, várakozáson felüli a gépleállás, jóllehet, a kombájnok mű­szaki előkészítése, a szakemberek egy­öntetű véleménye esztendőkhöz képest szerint, az elmúlt jobban sikerült. Egyetlen számadat, a legutóbbi munka­nap gépleállásait tükröző, arról ad számot, hogy megengedhetetlenül sok a rongálódás miatt bekövetkező kény­szerpihenő. A kovásznai agráripari tanács gaz­daságainak határában legutóbb például a 144 üzemelő kombájn közül egyetlen napon 15 gép vesztegelt huzamosabb ideig; a kézdivásárhelyi tanács körze­tében a 193 gép közül 13 állt, míg Bo­­dok körzetének gazdaságaiban a 93 gép közül 11 hosszabb javításokra szo­rult. Hogy ez munkaórában, munka­teljesítményben milyen hátrányt jelen­tett, arról egyszerű számítással kön­­­nyű fogalmat alkotni. Volt rá eset, hogy a helyszínen tartózkodó szerviz­­kocsik karbantartói azonnal nekiláttak és mihamarabb üzemképes állapotba hozták az erőgépet, az esetek zömében azonban komolyabb műszaki beavatko­zás nyomán, huzamosabb leállásra kényszerült a kombájn, egyszerűen azért, mert a helyszínen nem volt ele­gendő számú karbantartó, vagy éppen­séggel nem volt a szükséges alkatrész. A korábbi években főként a kopás­nak kitett gépelemek cseréje, a tarta­lékalkatrészek, ékszíjak pótlása oko­zott gondokat. Az idei műszaki hibák döntő többsége a gépek vágó részének és hidraulikus mozgatószerkezeteknek a c­­ukori elromlásából adódik, tehát jobbára a gyomosodott búzatáblák és a felázott talaj, a nehéz terepviszonyok számlájára írandók. A karbantartók munkájának jobb megszervezésével a­­zonban — több példa tanúsága sze­rint — jelentősen csökkenthető az állásidő. Ott, ahol gyakorlott, tapasz­talt karbantartók irányításával törté­nik a gépjavítás (hirtelenében az illye­fal­vi Baconi Pál, a csernátoni Gajdó Gábor, Könczei Károly, a nyújtódi Borsó Lajos, a torjai Bokor Gyula sze­mélyes példájára hivatkozhatunk, de a felsorolást folytathatnék), ott az adódó műszaki hibák miatt rövid időt szab­nak a javításnak, s elenyésző a géple­állás miatti kiesési idő. S ott, ahol az eső következtében bekövetkezett kény­szerpihenőket arra használják fel,­ hogy a helyszíni szervizműhelyek kar­bantartói tüzetes ellenőrzés alá vessék a kombájnokat, ott megelőzhető a gép­hiba. A m­ezőgépészeti tröszt igazgatósága ezúton is felhívja minden egység veze­tőjét, hogy az aratás befejezéséig min­den karbantartó, a javítóműhelyek e­­gész személyzete a szérűn, a szerviz­­kocsi mellett tartózkodjék, hogy azon­nali beavatkozással a minimálisra csök­kentsék a gépállásokat. MAROSI László A sikerek magabiztosságával (folytatás az első oldalról) s ehhez való nem kellőképpen rugalmas alkalmazkodással van összefüggésben. Hadd idézzünk ez utóbbira egy pél­dát. A csavaranya- és csavarrészleg évi ter­ve nincs lefedve szerződésekkel, és most már bizonyos, hogy a tervezett mennyiséget nem is lehet a feldolgozó vállalatoknak eladni. A vállalat kéri tervének módosítását, pontosabban azt, hogy a különbséget, eladható ková­csolt termékekkel pótolhassák. A kér­dést azért tesszük szóvá, mert már az év felén is túl vagyunk, és ez a látszólag pusztán tervezési, formai kér­dés egy sor gyakorlati, ha meg nem oldódik szinte áthidalhatatlan nehéz­séget okoz a nyersanyag beszerzésé­ben, a vásárlók „felhajtásában". Per­sze, a Kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalatnál nem várják, hogy úgy­mond, a sültgalamb a szájukba repül­jön. Az egyik felszólaló például, nagyon finoman fogalmazott: úgy érzi, eljött az ideje, hogy a beszerzést kisegítendő, a részlegvezetők, más irodák vezetői elinduljanak beszerző körutakra. (Ez persze korántsem egy megfelelő álla­potot tükröz, csak jelzi azt a készsé­güket, hogy mindent megtesznek a ne­hézségek áthidalására.) A vállalat és az egész iparág leg­­akutabb problémája, melyet éppen a nyeranyagválság hozott a felszínre, az hogy a nemzetgazdaság nem rendelke­zik egy sor olyan alapanyaggal, melyek hagyományosan szükségesek voltak a különböző acélötvözetek gyártásához. Nagy gondot jelent az átállás olyan öt­vözetekre, melyeknek előállítása nem igényel nyersanyag-importot. Ez nem­zetgazdasági követelmény, melyet en­nek a vállalatnak a munkaközössége teljes mértékben meg is értett. Kéri viszont a partnereit, felettes szerveit, legyenek operatívabbak az átállásban mozgékonyabbak, az új ötvözetű alkat­részek tervezésében, kipróbálásában, hogy ők is idejében gyárthassák le ter­mékeiket. A fentiekben csak jelezni próbáltuk a Mechanikai Vállalat dolgozói köz­gyűlésének hangulatát, a vállalat mű­ködésével kapcsolatos sokrétű problé­mákat. Pontosan tudjuk, hogy a má­sodik félév a számtalan nehézség le­küzdésével majd ugyanolyan szép ered­ményeket hoz, mint az esztendő első fele. Korszerű erőgépek segítik a sepsiszentgyörgyi bányarészleg külszíni fejtésé­nek dolgozóit tervfeladataik teljesítésében (KOVÁCS László felvétele) MEGYEI TÜKÖR 4 készségtől a... valóságig (folytatás az első oldalról) motort — több mint 200 változatban — gyártanak és az össztermelésük 45 szá­zalékát exportálják a világ különböző országaiba. Keresettek tehát termékeik külföldön is. ★ Imreh Lajos mérnök, a gyártáselő­készítő iroda vezetője elmondotta, hogy ebben az esztendőben 58 új termék ter­vezését írja elő a terv, amelyből 49-et már az idén gyártanak. Nos, az ütem­tervet teljesítik, sőt, a megrendelők ké­résére ezen felül 24 terméket terveztek. — Kétségkívül rendelkezünk azzal a szellemi kapacitással, mely az új ter­mékek bevezetéséhez szükséges — tá­jékoztat. Szűk kereszt­metszetet jelent viszont ebben a vállalati szempontból rendkívül jelentős tevékenységben a szerszámműhely kapacitása. Ebben a helyzetben egy sor vállalat szolgálta­tására szorulunk. Most épül az új szer­számműhelyünk, melynek kapacitása pótolja a mostani hiányt. De még jó néhány esztendőnek kell addig eltel­nie, amíg maradéktalanul kielégítheti a vállalat szükségleteit, hiszen egy jó szerszámlakatos felkészítéséhez leg­kevesebb három esztendő szükséges. Tíz évvel ezelőtt Imreh Lajos ugyan­ezt nehezményezte: a szerszámkészítés kapacitásának állandó lemaradását. Most sem biztos, hogy mire a szerszám­műhely teljes kapacitással dolgozik, ki­elégíti a vállalat majdani még tovább növekvő szükségleteit. Pedig gazdasági szempontból legalább kétharmados megtakarítást jelentene időben, opera­tivitásban pedig ... Egy jellemző pél­da: egy bazáui „partnernek" 1981-ben kellett volna leszállítania egy termék gyártásához szükséges szerszámokat. Leszállította ez év elején ... ★ A Villamos Berendezéseket és Vil­lanymotorokat Gyártó Vállalat ilyen nagymérvű termékfelújításának a fo­gyasztók számára is tükröződnie kelle­ne az iparág végtermékében, a gép­kocsikban. Márpedig ismeretes a legmagasabb szintű pártvezetés részéről a számtalan bírálat érte ezért, nemcsak a gépkocsi-, de az egész gépgyártó­ipart —, hogy enyhén szólva még a legkorszerűbb felszereléssel induló üze­mek is néhány év múltán alig tudnak lépést tartani a világszínvonallal. Nos, ha a gépkocsigyártó iparhoz tartozó vállalatainkban, mint a szóban forgó sepsiszentgyörgyi vállalatban megvan a készség a lépéstartásra, akkor ho­gyan fordulhat elő, hogy az iparág vagy a késztermék mégis lemarad. A válasz csak egy lehet: nincs kellő táv­lat a tervezésben, inkább ötletszerű, mint előrelátó. Ha valaki bejárja a megyeszékhely tömbháznegyekit, s kritikus szemmel figyeli a játszótereket, eképpen általánosíthat: mintha uniformizált szabvány szerint készültek volna - hintákkal, libikókákkal, esetleg körhintákkal, csúsz­dákkal, létrákkal lettek fel­­.zerek­­ , s ha ezek összetörtek, a lakóbizottságok nem sokat törődnek a kijavításukkal. De — a szabald erősítendő — kivétel is akad. Az Olt utcai, 1. sz. tömbház előtti játszótere (az ott is összetört hinták mellé) „befutott" egy „fenyővonat“. „Faútját az említett tömbház lakói egyengették, s szemet gyönyörködtető látvány, hogyan a gyerekek — főleg a kisebbek — „utazgatnak” rajta, „váltókezelős köd­nek“ körülötte, íme tehát a példa — követni kellene városszerte. Ez a Lenin negyedben látható, a Sport utcai 23. sz. tömbház mögötti ját­szótér közepén. Az ottani lakóktól hallottuk, hogy kora tavasszal, mindjárt hóolvadás után dobták le, kalapálták össze valakik, s a rendeltetése azóta is tabu. (Csak sejteni lehet, a feliratok alapján. az *végl­ c*^^tőké, hiszen láttunk mi már olyat, hogy borozót hirdetett a Kinti cigér, s »mabont borot­váltak.) Egy viszont bizonyos: a tetejéről már leesett egy negyedikes gyerek — a labdájáért mászott —, s úgy megütötte magát, hogy egész tavaszi vakációját ágyban töltötte... Kép és szöveg: SZABÓ Gy. Jenő Irc nem így!... Építsenek űrhajót, hajót, várat­, gyálat, házat, csak ilyen „górét" ne! a múlt hét nemzetközi­­ tolitikai eseményei (folytatás az első oldalról) relési intézkedésekre vonatkozó érte­kezlet összehívását. Országunk felhív­ta a résztvevő államok delegációit, te­gyenek egy utolsó közös erőfeszítést a még létező nehézségek áthidalásáért, köztük a földközi-tengeri biztonság ügyének megvitatásáért a záróokmány előirányzatainak szellemében mind a 35 ország érdekében. A Közép-Keleten újabb súlyosbító körülmény vonta magára a figyelmet: Izraelnek az elhatározása, hogy liba­noni inváziós erőit felvonultatja az Awen folyó mentén. A döntés egybe­esett Begin miniszterelnök amerikai lá­togatásának „személyes okokkal" ma­gyarázott elhalasztásával. Bejrútban hevesen reagáltak az iz­raeli döntésre, amely A. Gemayel li­banoni államfő szerint, Libanon de facto kettéválasztását célozza. A Lengyel NK-ban — a Szejm nyári ülésszaka keretében — rendkívül fon­tos intézkedéseket határoztak el az or­szág társadalmi és politikai élete szem­pontjából: megszüntették az ostromál­lapotot, módosították az Alkotmányt és új törvényeket hoztak intézményes és jogi garanciákat szavatolva az általá­nos demokratikus keret szélesítéséhez. Amint a lengyel lovakdban hangsú­lyozták: jtézkedé­<^p*j­ továbbvitelét jelentik «annak a társadalmi-politikai reformfolyamatnak, amelyet a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongesszusa indított el, és igazolják a LEMP erejét és akcióképességét, tár­sadalmi vezető szerepét, valamint a Nemzeti Újjászületés Hazafias Mozgal­mának mint olyan tömegszervezetnek a fontosságát, amelynek hivatása a po­litikai-erkölcsi egység eszményének, az ország szocialista demokratikus átala­kításának megvalósítása irányába te­relni az erőfeszítéseket. Egy hónappal az előrehozott parla­menti választásokat követően Pertini olasz köztársasági elnök Betino Craxit, az Olasz Szocialista Párt főtitkárát bízta meg a háború utáni 44. kormány megalakításával. Ha beiktatják, Craxi lesz Olaszország Hső szocialista minisz­terelnöke. eredményesebb­ spo­rtt­evéken­ységért . I Kovászna megye sportmozgalma év­ről évre gazdagodott. Két stadion (Sep­­e­siszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen), I barom-,légy tornaterem (a régi, nagy c iskolákban), egy C-osztályos labdarúgó­ s <­sap­a . Így a sportiskola képezte Brassó 1 állománytól kapott „hozományunkat“.­­ Ma egy korszerű sportcsarnok, műjég­­i pálya, több úszómedence, korszerűsí­­t­­ett stadionok, új tornatermek, tekepá­­l­­ vak, 43 különböző országos bajnoksá­­­­gokban (felnőtt és ifjúsági szinten) sze­replő együttes, egy olimpiai központ, egy nemzetközi, 2­> országos szintű szakosztály, 20 válogatott (ifjúsági, fel­nőtt), 3 olimpiai válogatottjelölt, két sportmester ... jelentik sportmozgal­­­­munk jelenét. Tömegsport szinten: a­­ különböző tömegrendezvényeken és fő­leg a Daciada versenyein több mint <0 000-en álltak rajthoz. Sokatmondó * számadat, hiszen a megye lakossága­­i­nak száma alig haladja meg a kétszáz-­­ ezret. ] Mindezen eredmények ellenére Ko­ 1­vászna megye sportmozgalma országos * szinten csak a középmezőnybe sorolha­­­­tó. A nagy megvalósítások mellett csak­­ azt mondhatjuk, hogy sportmozgal­­­­munk még mindig nem használta ki a­­ megye biztosította lehetőségeket. Ha a­­ teljesítménysport terén nagyobbak is voltak az erőfeszítések, (de ott sem , mindig a lehetőségekhez mértek), a tö­­­­megsport szintjén viszont gyakori je­­­­lenség a felületesség. A sportnaptárban­­ szereplő helyi rendezvények egész sora maradt el, és nemegyszer rendeztek rögtönzött megyei döntőket... E­gy szó mint száz, a sportélet mindkét terüle­tén sok még a tennivaló. A megyei pártbizottság bürója a na­pokban elemezte megyénk sportmoz­galmát. Az eredmények, az észlelt hi­bák számbavétele mellett, figyelembe véve a testnevelés és sporttevékenység­re vonatkozó párt- és állami dokumen­tumokba foglalt feladatokat, konkrét lehetőségeinket, sportéletünk minden területére kiterjedő intézkedési tervet fogadott el. Hogy ez intézkedési terv ne csak terv maradjon, hanem minden pontját maradéktalanul megvalósítsák, a pártszervek és -szervezetek állandó jellegű feladatul tűzték ki a sporttevé­kenység rendszeres ellenőrzését. A tö­megsport további fejlesztése, a töme­gek szélesebb körű és valós bevonása­i érdekében konkrét feladatokat fogal­­­­mazott meg a különböző korosztályok­­ irányításával, vezetésével megbízott szervek, szervezetek számára. Vala­mennyi iskolai, vállalati és községi sportegyesület köteles, sportkalendá­­riuma alapján, hetente sportrendezvé­nyeket szervezni, mindenekelőtt sza­­­­badtéren, és lehetőleg házi bajnoksá­gok formájában. Az osztályok, szek­ciók, munkacsoportok közötti bajnok­ságok rendszeressé, szervezetté tehetik­­ a különböző közösségek sporttevékeny­ségét. Hogy ezeknek az alegységekben megszervezett tevékenységeknek bizto­sítsák a folytonosságát (magasabb szin­ten, hiszen csak úgy ösztönző is) min­den évben megrendezik az Öt Város Kupája és a Kovászna megyei falvak kupája elnevezésű versenysorozatokat. Az intézkedési terv kitér a munkahelyi torna bevezetésére (20 egység, intéz­mény szerepel a tervben), a nőknek a sportmozgalomba való bevonása, egy­szóval a tömegsport minden „árnyala­tára“. A teljesítménysport terén az ifjúsági szintről indul ki. Az ott folyó nevelő­munka megjavítása érdekében a test­nevelő tanárok, edzők konkrét felada­tokat kapnak, és ez év szeptember 30- ig ellenőrzik, az érvényben levő tesz­tek alapján, a minőségi csoportok spor­tolóit, hogy valóban csak a teljesít­­ménysport követelményeinek megfelelő tehetségek kerüljenek oda. A tehetség­kutató munka kiszélesítése érdekében az idén újabb 30 sportkört létesítenek , elsősorban a kiemelt sportágakban — s az itt feltűnt tehetségeket az Is­kolás Sportklubok felé irányítják, na meg a minőségi szakosztályok felé. Hogy melyek ezek a minőségi szak­osztályok, íme: atlétika: Sepsiszentgyörgyi MSC (fel­­nőtt), 2-es számú ISK (ifjúsági); kézilabda: Sepsiszentgyörgyi MSE (felnőtt és ifjúsági); birkózás: Sepsiszentgyörgyi MSC (fel­­­­nőtt), 1-es számú ISK (ifjúsági); jégkorong: Sepsiszentgyörgyi Vasas (felnőtt), 1-es számú ISK (ifjúsági); 1 labdarúgás: Sepsiszentgyörgyi Vasas (felnőtt) és 1-es számú ISK (ifjúsági). A teljesítménysport irányításával megbízott sporttanács és a mellette működő szakbizottságok naponta ellen­őrzik a minőségi egységek (olimpiai központ, nemzetközi és országos szintű szakosztályok) tevékenységét. Eredményes sporttevékenység el sem képzelhető megfelelő anyagi alap nél­kül. Nos, az intézkedési terv erre is kitér. Érinti mind az ésszerű kihasz­nálását, mind a korszerűsítését, mind pedig a bővítését. A megyei pártbizottság bürójának elemzése és az elfogadott intézkedések beszédesen bizonyítják, hogy pártunk és állami szerveink nagy figyelmet szentelnek a testnevelés és sporttevé­kenységre. A mi feladatunk — sport­vezetőké, egyesületeké, sportolóké ... —, hogy az elénk tűzött feladatokat mara­déktalanul megvalósítsuk. Mindan­­­nyiunk örömére, elégtételére, és nem utolsósorban egészségére. AZ 1.PITO ELECTRO Tizenegy előtt húsz perccel már szin­te teljes volt az Electro C-osztályos e­­gyüttesének névsora: Kopacz, Incze, Gyurka Csaba — kapusok: D. Nicolae, Bukor, Rusandu, Bokor II., Varga, Lé­vai, Szabó János, Kádár, Bokor I., Csí­ki, Bakk, Ilatai, Szabó Gábor, Szabó Zoltán, Mezei, Bahrin, Kalusi I., Ka­­lusi II., Salamon, Varga, Samoila, Á­­dám. Két játékos hiányzott csupán, két újonc: Tusa (a Vasastól) és Diaconu (Barótról). Az edzőpálya­ melletti, öltöző szere­­­­pét betöltő faépítmény előtt álldogált a játékosok egy része, bent a másik, Avrám Szilveszter edző szavait figyel­ték (a csapat másik edzője, — mert kettő van az Electrónak —, Dobricza Áron temetés miatt maradt ma távol), várták, hogy elérkezzen 11 óra. A fa­alkotmány mögött, az új lelátó körül szorgoskodott egy csoport építő, vízve­zetékszerelő. A rajt időpontjára el kell készíteniük az öltözőket, a fürdőket, a legszükségesebb mellékhelységeket, hogy a csapat végre saját pályáján fo­gadhassa versenytársait. A gyep nagy­szerűre sikerült, s a lelátó építői sem akarnak szégyent vallani. A lelátó előtt hegesztőgép fénye vil­log. A kerítést készíti két hegesztő... Minden tekintetben igazi építőtelep az Electro sportegyesület stadionja. Az é­­pítők a pálya körül szorgoskodnak, az edző a pályán. Az előbbiek lelátót, öl­tözőket, kerítést építenek, az utóbbi új csapatot. Csapatot, mert — mondja Bagoly Levente, a sportegyesület elnö­ke — ebből a huszonnyolcas keretből csak húsz nevezhető. Csak húsz... Nyolcnak tehát búcsúz­nia kell. Az egyesület elnöke, a szak­osztály több tagja, az edző árgus sze­mekkel figyeli az iskolajátékba kezdett keretet. Nem könnyű a válogatás, öreg, tapasztalt játékosok, fiatal ígéretek, a múlt idény véghajrájában bizonyított labdarúgók, az együttesből egykor el­távolított és most visszatért focisták versengenek — reméljük, a vezetőség előtt tiszta lappal és egyenlő eséllyel — azért a húsz helyért. A válogatás­nál minden igent és nemet alaposan meg kell fontolni. Valahányszor ilyen esettel találkozom, mindig eszembe jutnak a kolozsváriak: annak idején, amikor egyesítették az MSK-át a CFR- el, a vezetők bizalmát veszített labda­rúgókat nagylelkűen és nyugodt lel­kiismerettel „átpasszolták" Tordának. Nos, ezek az „átpasszoltak“ a követ­kező tavaszon — együtt a tordai re­ménységekkel (Suciu, Huszár ...) — megnyerték a Román Kupát... Hát ilyen a futball. Ezért szép — vallják milliók. Hogy milyen szépet ígér az Electro? Ki tudná azt előre megmondani. Egy biztos: a szép stadiont. Az előre meg­fogalmazott célt — az 1—6. hely egyi­kén végezni —, nem kommentáljuk (mert nem tudjuk még, végül is melyik csoportba sorolnak), s nem tekintjük szépnek sem (hiszen a tavaly a 7. he­lyen végeztek...). Akkor? Maradunk a dolgos hétköznapoknál. — Mikor kezdték el a felkészülést? — kérdeztük Ávrám Szilveszter edzőt. — 28-án, csütörtökön múlt egy hete. Tehát ez már a hetedik edzés. S mert a nyári szünidő sokkal rövidebb, mint a téli, már a kezdéstől erőltetettebb ritmusban dolgozunk. Nincs idő az ap­rólékosságra. Szerdától rátérünk a napi két edzésre. Nem vonulunk edzőtábor­ba, napközis rendszerben oldjuk ezt meg. — Az edzőmérkőzések sorozatát mi­kor kezdik el? — Már e héten. Kedden délután Ba­­róton játszunk, aztán tárgyaltunk két A-osztályos együttessel (Galaci Duna- CSU és a Petrol). Ha eljönnek, zsú­folt hetünk lesz. De kell ez a három mérkőzés­­ a válogatás szempontjá­ból. Szerencsére van kikből válogatni. Na, persze, tévedni is lehet, hiszen még ha népes is a válogató bizottság, senki nem lát a játékosok szívébe, lel­kébe, jövőjébe. A fontos az, hogy a válogatás előítéletek nélkül történjék. Az első iskolajáték szűrőjén huszon­hat játékos esett át. Nagyon idényeleji formát mutattak. De azért akadt egy-két figyelemre­méltó megmozdulás, alakítás is. Nem áruljuk el, hogy kiktől. A 20 helyért kiírt versenyfutás továbbra is nyílt. Háromnegyed egykor meg valamen­­­nyien egyenlő esélyesként vonultak fü­rödni. Az építők is teljes erőbedobás­­sal láthattak munkához, mert közben megérkezett az első ellenfél , a két kocsi cement. A SZURKOLÓK ÓHAJA ORVOSOLHATÓ Tisztelt Szerkesztőség! „Elnézést a zavarásért, de több száz szurkoló nevében eresztettük útjára ezt a levélkét. A szentgyörgyi női kézilabda-csapat pártolótagságáról van szó. Mindjárt e­­löl­járóban meg kell jegyeznünk: az önérdek vezetett minket e sorok meg­írására. Ugyanis van egy (Egy? ... Több is!) hobunk: szeretjük ülve végignézni a kézilabda-mérkőzéseket. Nagy igény ez municípiumi rangra emelt megyeszékhelyen? Lehet. De nem teljesíthetetlen! Az lenne tehát a kérésünk, hogy a klub, karöltve a megyei sporttanáccsal, oldja meg végre a kézilabda-csapat mérkőzéseinek időrendjét és helyét. Most, hogy kiszorultunk a Sportcsar­nokból, ismét szabadtéri pályán kell játszanunk. Ilyen pálya (hitelesített) csak egy van. De ott nincsen ülőhely. A szurkolók a drótkerítésre kapasz­kodva igyekszenek buzdítani az együt­test. Márpedig, hogy szurkolója van bőven a csapatnak, azt tapasztalhatta a szerkesztőség is (ezért is kerestük fel levelünkkel), hiszen nemegyszer sportrovat szerkesztőjének sem jutott a hely a Sportcsarnokban. Két ésszerűnek vélt megoldást java­solunk: 1. Kíséreljék meg hitelesíttetni a Kisstadiont, ahol van hely bőven az ezres szurkolótábornak is; 2. Szerelje­nek lelátót a Sportcsarnok mögötti hi­telesített szabadtéri pálya körül, és azt lássák el erdményhirdető táblával. Ugye a két javaslat közül az egyik megvalósítható? Ígérjük, mint pártolótagok és szur­kolók, nem maradunk adósak! Sok-sok szurkoló nevében: Völgyesi János, Gergely Sándor, Nagy Károly, Bitay István, Bajka Bálint.“ A levél kézhezvétele után azonn­al felkerestük az illetékeseket: Farkas István, az MSC elnöke: — A kedves pártolótagok, nyugodtan nevez­hetjük sportbarátoknak is, kérése he­lyénvaló. A probléma megoldásán fá­radozva, vártuk már levelüket. A ké­rés orvoslása egyszerű és mégsem. U­­gyanis költségvetésünkben a lelátó é­­pítésére alap nincs, tehát az egyet­len ésszerű megoldást a sporttanács kön­­­nyen mozgatható vaslelátója szolgáltat­ja. Nem túl nagy, de közel háromszáz embernek biztosíthat ülőhelyet, s ez­zel gyérülne a kerítés körül csipeszke­­dők sűrű tömege. Ilyen irányban tár­gyaltunk már a sporttanáccsal. Ami az eredményhirdető táblát illeti: Meglesz! Megfelelő mérettel és hozzáértő keze­lővel. A klubtól a sporttanácshoz me­lünk. Hadd lássuk, ott mivel biztatnak. Robi­ Gheorghe titkár (az elnök sza­badságon van): — Ha minden szál sza­kad — — A klubnál megmondták, hogy le­látó építésére nincs anyagi fedezetük — szakítottuk félbe a titkárt. — Ha minden szál szakad — ismé­telte­n felvihetik a sporttanács lelá­tóját. Ráadásul a pályát övező kerítés köré is húzhatnak egy-két sor padot. Szerk. megjegyzés: Tehát a szurko­lók óhaja orvosolható. Az ígéretes sza­vak után várjuk a tettet. Több száz sportbarát óhajának teljesítéséről van szó. S ezen túl a sportág jövőjéről. KÉZILABDA. A La^A^­arii edző­­táborozás után Málnásfürdőn folytatja felkészülését az MSC női kézilabda­csapata. Játékoskerete annyiban válto­zott, hogy kivált a testnevelési főisko­lán felvételizett Ferenczi Piroska. A két edzőtábor közötti hazai edzésen s­em vett részt Horváth és Andriuc, mindketten sérültek, viszont jelen vol­tak az ISK átigazolás előtt álló kézi­labdázói. Átigazolás előtt álló ..., mert az iskola szakosztálya, vezetősége, az előzetes megegyezés ellenére, érthetet­len módon köti a kereket, mintha az ISK elsődleges hivatása nem az lenne, hogy játékosokat neveljen a felsőbb osztályú együttesnek. Na persze, az MSC vezetősége nem szorítkozik (nem szorítkozhat) csak kimondottan a hazai erőforrásokra, hanem megpróbálkozik a külső erősítésekkel is. Mondanunk sem kell, ez is nehézségekbe ütközik. Az átigazolási időszak pedig a végéhez kö­zeledik. Nagy a sürgés-forgás. A klub mellett működő szakosztály (önkéntesekből álló szakosztály) a csa­pat támogatására gondolva, augusztus 1- gyel kezdődően felújítja a pártoló­tagságot. Kéri a tagokat, hogy álljanak újra a csapat mellé. A cél változatla­nul: visszakerülni az A-osztályba. LABDARÚGÁS: Augusztus 14-én raj­tol az NB I. mezőnye. Az első osztály­ra jogosult csapatok benevezési határ­ideje augusztus 6. Három nappal ké­sőbb, augusztus 9-én kerül sorra a raj­tot megelőző szokásos technikai ülés, melyre a megyei szakbizottság meghív­ja a szakosztályok elnökeit és az e­­gyüttesek edzőit, oktatóit. A technikai ülésre 9-én, 16.30 órakor kerül sor a sporttanács székházában. A technikai ülést egy héttel meg­előzi a játékvezetők találkozása. múlt bajnokság véghajrájában történ­­­tekre gondolva, a játékvezetői albizott­ság igen-igen fontosnak tartja az elő­zetes megbeszélést. Kötelező a megje­lenés! A minifoci városi bajnokság második osztályának szakbizottsága augusztus 2- án 15 órára tűzte ki őszi első ülését. A napirenden szervezési, fegyelmi problémák és az óvások megvitatása szerepel. A Slatinán megrende­zett általános iskolások labdarúgó-bajnokságának országos döntőjén me­gyénket a sepsiszent­györgyi 2-es számú ál­talános iskola csapata képviselte Lázár Mihály tanár vezetésével. A kis labdarúgók há­rom mérkőzést játszot­tak (Sepsiszentgyörgy— Bukarest: 2—2, Borsa— Sesiszentgyörgy: 2—1, Nagykároly—Sepsiszent­györgy: 0—1), és az e­­lőkelő 5. helyet foglal­ták el. ........— .v....» w .ww-w. 2.-3.

Next