Megyei Tükör, 1983. december (16. évfolyam, 3686-3712. szám)
1983-12-01 / 3686. szám
Megünnepeljük az egységes román nemzeti állam létrejöttének, Erdély Romániával való egyesülésének 65. évfordulóját, azt az eseményt, amely nemzetünk fejlődése létfontosságú követelményének bizonyult és megteremtette a feltételeket népünk alkotó erejének erőteljes érvényesülésének a világon. NICOLAE CEAUSESCU A gyulafehérvári nagygyűlés A forradalmasított néptömegek rendkívül lelkesen támogatták képviselőik ama határozatát előkészítő akciókat, hogy kinyilvánítsák Erdély, Bánát, a körösi részek és Máramaros egyesülését Romániával. A Nemzeti Gyűlés időpontját közvetlenül megelőző napokban pedig Erdély minden részéből nagy embercsoportok irányították lépteiket Gyulafehérvár felé. Igazi élő menetoszlopok voltak ezek. Hol vonattal, hol szekérrel igyekeztek arra a helyre, ahol, ugyancsak egy ősszel, de jóval előbb, 1599-ben, győzelmesen vonult be Mihai Viteazul. Ez esemény olyan jelkép volt, melynek történelmi jelentősége mélyen beivódott a románok politikai és nemzeti tudatába, s ami, végeredményben, oka is volt annak, hogy 1918-ban ugyancsak ezt a helyet választották ki a nagy egyesülés kinyilatkoztatására. „Különvonatok érkeznek minden félórában — számolt be a kolozsvári magyar Újság. — A küldöttségeket sokezer, az állomás előtt egybegyűlt ember várja, hogy üdvözöljék az érkezetteket. Minden küldöttség érkezésekor különböző megnyilvánulásokra került sor, beszédek hangzottak el. Mások szekerekkel, lóháton, gyalog érkeztek. November 29—30-án Gyulafehérvár és környéke a nagy nemzeti ünnep mezejévé változott, amilyet addig még nem láttunk. Mindenfelé nemzeti énekek hangzottak, háromszínű román zászlók ezreit lengette a szél, fiatalok csoportjai táncoltak. Az Ébredj, román! kezdetű ének akkordjai a Marseillaise lelkesítő ritmusához hasonlóan hangzottak mindenfelé." Az 1228 képviselő gyűlésének megnyitását, december elsején, nagy tömegösszejövetelek előzték meg, amelyekre vagy a nagy térségen, vagy a várban, vagy a városban került sor. Ezek elősegítették, hogy a katonai kaszinó ajtain és ablakain, ahol tíz óra harminc perckor kezdetét vette a történelmi gyűlés, behallatszódjék a tömeg akarata, érthető türelmetlensége. Azoknak az akarata, akik azért gyűltek össze, hogy közvetlenül hallják és támogassák az egyesülést. A Nagy Nemzeti Gyűlést a Központi Román Nemzeti Tanács elnöke, Ștefan Ciio-Pop nyitotta meg. A gyűlés elnökének a băsești-i, nyolcvanéves Gheorghe Popot választották, aki arra kérte a jelenlévőket, legyenek tudatában annak, hogy „a román nemzet boldogságának alapkövét rakják le." A legfontosabb beszédet Vasile Goldiș mondotta, akit a közvélemény már az Osztrák—Magyar Monarchia idejéből ismert eszméiért és demokratikus érzelmeiért. Végül elfogadásra terjesztette a Nagy Nemzeti Gyűlés elé az egyesülési határozatot. A határozat első pontja így hangzott: „A Nemzeti Gyűlés kinyilvánítja az Erdélyben, Bánátban és Magyarországon élő románok, valamint az általuk lakott területek egyesülését Romániával..“ E szavak elhangzása után „az egész terem — számolt be egy szemtanú, Dumitru Antal egyetemista — tapsviharral válaszolt. Mindenkit magával ragadott e pillanat nagyszerűségének érzelme, amikor örökre elhatároztatott nemzetünk új sorsa.“ Aztán ismertették az „alapelveket“, amelyeknek alapul kell szolgálniuk az új román állam megalkotásában: az emberek közötti teljes jogegyenlőség, „a közélet minden területén tiszta demokratikus“ rend, radikális agrárreform, munkások számára az iparilag legelőrehaladottabb nyugati allamok munkásokéihoz hasonló jogok és előnyök, a háborúnál?, mint a nemzetközi kapcsolatok rendezési eszközének kiküszöbölése. Külön paragrafus rögzítette. ..Teljes nemzeti szabadság az összes együttlakó népeknek. Minden nép összegyűl, soraiból származó egyének révén saját nyelvén dönt és határoz, jogot nyer arra, hogy a törvénykezési szervekben és az ország kormányzásában az őt alkotó személyek számához viszonyított arányban képviseltesse magát." Így valósult meg, rendkívül lelkesedés közepette, a román nép számára oly nagy történelmi jelentőségű esemény, egy törvényszerű, történelmileg meghatározott esemény, a századok óta óhajtott eszmény beteljesülése, amelyről pártunk Programjában ez olvasható: „Ez életbevágó történelmi óhaj megvalósulása a széles körű néptömegek, a munkásság, parasztság, értelmiség, a burzsoázia haladó körei, a társadalom főbb osztályai és rétegei által vívott harcnak volt az eredménye, az egész nép, az egész nemzet műve.“ Dr. Marin BADEA A Központi Román Nemzeti Tanács tagjai _ Az együttlakó nemzetiségek csatlakozása Az 1918-as esztendő forradalmi ősze, nemzetiségre való tekintet nélkül ragadta magával a széles néptömegeket. A társadalmi küzdőtéren közösen léptek fel közös kizsákmányolóik ellen, ugyanakkor pedig, az kibontakozásának általános események alapzatán demokratikus szemszögből viszonyultak a nemzeti követelésekhez. Mindezeknek alapvető elvei a következők voltak: a társadalmi, elsősorban az agrárkérdés megoldása, a nemzetiségek szabad, feltétel nélküli megnyilatkozását biztosító politikai-intézményes keret megteremtése, az egyetlen és ugyanazon hazának, az elfogultságoktól és nacionalista uszításoktól mentes gyüttélés légkörének együttes megteeremtése. Ez volt az első és nagyon fontos lépés a demokratikus átalakulások folyamatának útján, ami először a német nemzetiségek 1919 januárjában Medgyesen egybegyűlt képviselőit késztette olyan határozat elfogadására, amely többek között kiemelte: ,,Szem előtt tartva Erdély egyesülését Romániával, és mivel meggyőződtünk az esemény világméretű jelentőségéről, az erdélyi szász nép, önrendelkezés alapelvének megfelelően, Erdély Romániával való egyesülése mellett foglal állást. Barátságosan köszönti a román népet, és gratulál neki nemzeti álmainak megvalósulásához. A szász nép tudomásul veszi nem csupán e világméretű jelentőséggel bíró történelmi folyamatot, de a román nép törvényszerű jogát is az egyesüléshez és egyetlen állam megteremtéséhez." Ugyanilyen irányú volt a bánsági svábok politikai magatartása is. 1919 augusztusában határozatot fogadtak el a Romániával való egyesülésre vonatkozóan, amelyben szerepel ,a gyűlés által egyhangúan, kategorikusan kifejezett óhaj, hogy az egész sváb nép egyesüljön a román néppel." Ugyanakkor memóriumot juttattak el a párizsi békekonferenciához, imigyen magyarázva kinyilatkoztatásukat: „Évszázados közös élet tanított meg bennünket, hogy értékeljük szomszédainkat és a velünk együttlakókat a hajdani időkből való igazi értékeik és tapasztalataik függvényében. Az együttélés csak megerősítette meggyőződésünket, hogy csakis a Romániával való egyesülés biztosíthat számunkra megfelelő kezességet létünkhöz és haladásunkhoz." Bár az erdélyi területen élő magyar nemzetiség soraiban mind az egyesülés előtt, mind pedig utána különböző nézőpontok hangzottak el, idővel egyre inkább megerősödött az a nézet, hogy Gyulafehérváron történelmleg igazságos esemény zajlott le. Ezt Kun Béla is elismerte az 1919. április 30-án a román, csehszlovák és jugoszláv kormányhoz intézett üzenetében: ,,A volt kormány nem értett egyet az Önök javaslataival, felidézve az úgynevezett történelmi jogot, ami a hajdani elnyomásból következtette ki a jogot az elnyomás folytatására. Hatalomra jutásunk első napjától szakítottunk ezzel az elvvel, újból, ünnepélyesen kijelentve, hogy nem alapozunk a területi integritás elvére, és most közvetlenül az önök tudomására hozzuk, hogy tartózkodás nélkül elismerjük összes nemzeti igenjeiket." A Trianoni Békeszerződés aláírása után pedig, amely a nemzetközi kapcsolatok tervében szentesítette Erdély Romániával való egyesülését, a magyar nemzetiség soraiban egyre többen juttatták kifejezésre egyetértésüket az új történelmi valósággal. A románokéval azonos vágyaktól fűtött tömegek soraiban egyre világosabban fogalmazódott meg annak óhaja, hogy minél szélesebb körű demokrácián, a Gyulafehérváron kinyilvánított jogok és szabadságok biztosításán alapuló politikai rezsim jöjjön létre. A Marosvásárhelyen megjelenő Zord idő című lapban például az egyesülés nemzetközi elismerése után ezeket írták: ,,Ez az adott, tényszerű valóság. Azokat, akik nem akarják e valóságot meglátni, a történelem nemcsak naivitásukért, de bűnös hanyagságukért is elítéli." Maga Jászi Oszkár, emigrációba vonulása után, közelről ismervén az erdélyi történelmi valóságot, arra biztatta a nemzetiségbelieket, fogadjanak el realista politikát. A Bukaresti Hírlap hasábjain írta 1921. január 23-án: ,,Az erdélyi magyar lakosság első lépése egy új lelki orientáció lenne, amely ne áltassa magát felesleges dolgokkal. A magyar lakosságnak be kell illeszkednie minden vonalon az új államba... Minél több szellemi és erkölcsi értéket hoz létre az új állam keretei k#z is!, annál nagyobb hatékonysággal tudja jogait és szabadságjogait követelni." Mindezek tisztánlátó vélemények voltak, amelyek magából az életből fakadtak, és amelyek, egyszer s mindenkorra átültetve a román nemzeti állam egységének kiteljesedése utáni történelmi valóságba, a Gyulafehérváron körvonalazott egyes reformok megvalósulása, a néptömegek harca, különösen a kommunista párt vezette munkásosztály szabadságért vívott küzdelme közepette hozzájárultak a békés együttélés szellemének magasabb lépcsőfokra emeléséhez, ama közös erőfeszítés fokozásához, hogy olyan közös hazát teroatsenek, amelyben szüntelenül fejlődik a kultúra és civilizáció, s amelyben még inkább kiteljesedik az ember, az egyén szabadsága. BÁLINT Mihály Kovászna megye lakóinak részvétele az egyesülés megteremtésében Mint mindig, a román nép számára sorsfordulót jelentő események alkalmával, Kovászna megye lakossága 1916—1918 között részt vett az egyesülés eseményeiben, hozzájárult a nemzeti egység, függetlenség és szabadság évszázados álmának kiteljesedéséhez, a román nép haladásának biztosításához. Románia belépése a háborúba az Antant-hatalmak oldalán, a felszabadulás reményét hintette el a Kárpátokon inneni románságban. Sok erdélyi fiatal, akik Romániában voltak, törvényesen vagy törvénytelenül, a román hadsereg katonái lettek, hogy közvetlenül részt vegyenek a győzelem kivívásában. 1916-ban, amint a helyi hatóságok által készített, a kormánynak küldött jelentésből kitűnik, a ma város, akkor Kovászna községből húsz fiatal lépte át a határt a közeli Penteleu hegységnél, s önkénteseknek jelentkeztek a román hadseregbe. Egyesek közülük dicsőséget szereztek maguknak a Mărăști—Mărășești—Ojtoz környéki harcokban, mint amilyen volt például Gheorghe Maior, Constantin Ioan Șerban, Dumitru Dobre, akik életüket áldozták az igaz ügyért. Más esetekben az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregében szolgáló román fiatalok levetették katonaruhájukat, átmentek a Kárpátokon Romániába, ami sokszor kiváltotta a helyi hatóságok aggodalmát. A hajdani Háromszék megye prefektusának egyik, a brassói katonai parancsnoksághoz intézett jelentésében szerepel, hogy csupán a sepsiszentgyörgyi katonaságtól 12 újonc és 27 tartalékos szökött meg. Sok esetben kiemelik a román és magyar parasztság elleni megtorlásokat a csendőrség és a jegyzők részéről. A háromszéki Rotbár tanítója tájékoztatta Szebent, hogy a bükszádi jegyző Szerbiába való deportálással fenyegeti a parasztokat. A háború okozta szenvedések egyre nagyobb ellenszenvet váltanak ki a monarchia iránt. Az erdélyi román lakosság harca egybekapcsolódott nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók békéért, szabadságért vívott harcával, a közös kizsákmányolók elleni küzdelmével. A sepsiszentgyörgyi Székely Nép című újság A székely probléma című, 1918. február 13-án megjelent cikkében olvashatjuk többek között, hogy a székely lakosság nemhogy tartózkodnék a háború anyagi támogatásától, de kifejezésre juttatja teljes bizalmatlanságát a kormány iránt. 1918 őszén az erdélyi románok egységért és függetlenségért vívott évszázados harca végső szakaszához érkezett. Az egész Osztrák—Magyar Monarchiában kibontakozó forradalmi hullám Erdélyre is átragadt, 1918. november 8-án. Háromszék prefektusa jelentette, hogy a közbiztonság teljesen megszűnt, a parasztok megtámadták a grófok gazdaságait, egyes helységekből elűzték a jegyzőket. A Központi Román Nemzeti Tanács megalakulása után a megye helységeiben, népgyűléseken megalakultak a községi nemzeti tanácsok, s ezek mellett, ezek irányításával a román nemzeti gárdáig. Az első ilyen képviseleti szervek november 2—7. között jöttek létre Erősdön, Arapatakon, Élőpatakon, Hídvégen, Nyáraspatakon és Lügeten. A Székely Nép értesítette olvasóit, hogy 1918. november 6-án Sepsiszentgyörgyön létrejött a Megyei Nemzeti Tanács. Számos olyan tanúság van, amely bizonyítja, hogy a Megyei Nemzeti Tanács és a román nemzeti gárdák között gyakori volt az együttműködés, főleg a rend és a közbiztonság fenntartásában. A gyulafehérvári Nagy Nemzeti Gyűlés összehívására vonatkozó, november 20-án közzétett felhívás után a községi nemzeti tanácsokba szerveződött román lakosság népgyűléseken, rendkívül lelkes körülmények között megválasztotta küldötteit. November 24-én több mint kétezer résztvevővel tartották meg például Élőpatakon a községi gyűlést. A résztvevők újból kinyilvánították „forró óhajukat, ami minden román szívét hevíti, és kijelentik megingathatatlan akaratukat, hogy az egyesülés megteremtődjék. A jelenlévők egyhangúan küldöttekké választották a következőket: Bogdanei Caraș, Alexandru Potcoavă, Nicolae Casaș. Ugyanakkor parasztok százai fejezték ki óhajukat, hogy ott legyenek a nagy történelmi eseményen. Ilyen népgyűléseket tartottak Árapatakon, Köröspatakon, Erősdön, Illyefalván, Bodzafordulón, Nyáraspatakon, Szitabodzán, Farkasvágón, Lügeten és más helységekben, ahol a résztvevők aláírták a hűségnyilatkozatot és „A mi határozatunk“ elnevezésű felhívást. Ezek a dokumentumok meggyőző vallomások a románok egység- és szabadságvágyáról. A háromszéki meghívó szövegében megfogalmazott kitételeknek megfelelően, a három választói körzetben — Sepsiszentgyörgy, Bodzaforduló és Nagyajta — IS küldöttet választottak. Háromszékről a Nagy Nemzeti Tanács tagjainak választották az 1918. december elsejei gyulafehérvári nagygyűlésen a következőket: a szitabodzai Nicolae Cristea, a nagyajtai David Păcurar, akiknek alkalmuk adódott, hogy jelen legyenek, amikor a gyulafehérvári Nagy Nemzeti Gyűlés törvényesítette Erdély Romániával való egyesülését. SZÁSZ Vasilica, az Országos Levéltár Kovászna megyei fiókjának igazgatója A gyulafehérvári nagy népgyűlésen felolvassák az egyesülési nyilatkozatot MEGYEI TÜKÖR KOSZORÚZÁSI ÜNNEPSÉGEK Tegnap, november 30-án, az egységes román nemzeti állam megteremtésének 65. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepség zajlott le Mihai Viteazul emlékművénél, a Román Katona sepsiszentgyörgyi emlékművénél és a Román Hadsereg Hőseinek kovászna-vajnafalvi emlékművénél, hódolat jeleként azok iránt, akik életüket áldozták a haza szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban. Részt vettek az RKP Kovászna megyei bizottsága bárójának, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának tagjai, az SZDEF Megyei Tanácsának tagjai, párt- és állami aktivisták, tömeg- és társadalmi szervezetek vezetői, vállalatvezetői, más dolgozók, a hazafias gárdák tagjai, KISZ-tagok, pionírok. TÁVIRAT (folytatás az első oldalról) Az 1918. december 1-i történelmi esemény nemzeti, társadalmi és történelmi szempontból egyaránt igazságtételt jelentett, mely elengedhetetlen feltétele volt a szocialista forradalom megvalósításának hazánkban, egész népünk harcának gyümölcse, mely úgy, ahogy azt ön hangsúlyozta, biztosította a nemzet teljes és örökké tartó egységét. A párt IX. kongresszusát követő években, amióta az ország, a nemzet sorsát ön oly tudományos tisztánlátással és hazafias odaadással irányítja, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, a párt és az állam ragyogó vezetője, a jelenkor kiemelkedő személyisége, népünk alkotó energiái teljes egészében megvalósulnak a legigazságosabb társadalmi rendszer, a kommunizmus építésének hatalmas művében. A szocialista forradalom megvalósítása hazánkban, melyet az Ön tudományos realista felfogása alapoz meg, ragyogóan fejeződik ki abban, ahogy dialektikus-materialista módon kezeli és megoldja hazánk gazdasági-társadalmi problematikáját. E felfogás szerves részeként a termelőerők arányos, ésszerű elosztása nemcsak gazdasági, az összes tevékenységi területek gazdasági hatékonysága, az összes anyagi és szellemi erők értékesítése szempontjából jelentős, de igazságtétel a szocializmus elvei megvalósulásában, az ország összes vidékein, nemzetiségre való tekintet nélkül, minden dolgozó számára biztosítja, hogy egyformán részesüljenek a haza sokoldalú szocialista fejlődésének gyümölcséből. Kovászna megyének a szocialista építésnek ezekben az években megvalósított példátlan fejlődése szemléltető példája e mélyen humanista politika eredményességére. Ezek a megvalósítások arra sarkallnak, hogy szívünk mélyéből kifejezzük mélységes hálánkat azért a fáradhatatlan gondoskodásért, mellyel egész népünk boldogsága és jóléte iránt viseltetik. Engedje meg, hogy ezúttal is kifejezzük mélységes odaadásunkat az ön nagy nemzetközi visszhangot kiváltott számos békekezdeményezése iránt, mélyen tisztelt főtitkár elvtárs. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága, az Államtanács, Románia Szocialista Köztársaság kormányának nemrégiben kiadott nyilatkozata ismételten igazolja népünk békevágyát, elhatározását, hogy harcoljon egy nukleáris fegyverek nélküli világért. Engedje meg, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, hogy ismételten kifejezzük Kovászna megye összes román és magyar dolgozói mélységes odaadását pártunk és államunk bel- és külpolitikája iránt és ünnepélyes fogadalmunkat, hogy az összes alkotó energiánk mozgósításával hatékonyabban dolgozzunk a párt programjának, az RKP XII. kongresszusa és Országos Konferenciája történelmi jelentőségű határozatainak életbe ültetéséért, hogy a szocializmus eszményeinek valóra váltásához igazi kommunista forradalmárokként járuljunk hozzá. AZ EGÉSZ, AÉP MŰVE (folytatás az első oldalról) ményt jelentett a román nép számára, s az eszmény ápolói, az Erdélyi Iskola tudósai, a Horea, Cloșca és Crișan által vezetett parasztháború móc tirádái, a 48-as forradalmárok, majd a Memorandum-per vádlottjai egyetlen célt követtek: az egységes román nemzeti állam megteremtését. E célt tűzteki — többek között — zászlajára a múlt század végén megerősödött román munkásmozgalom is, s jelentős szerepet vállalt és játszott majd az 1918-as eseményekben. Az egységért vívott évszázados harc kiemelkedő eseménye volt Moldva és Havasalföld egyetlen állammá való egyesülése 1859-ben, mely lelkesítő visszhangot váltott ki az idegen uralom alatt lévő román területek lakosságában, megerősítette a nemzeti egység tudatát és harcra serkentette a tömegeket a teljes egység megvalósításáért. A fiatal Románia nem sokkal később, 1877-ben kivívta állami függetlenségét. Románia 1916-os háborúba való belépése nem idegen területek megszállásáért történt, nem volt imperialista jellegű, kizárólagos célként az egységes nemzeti állam megteremtését jelölték ki. A nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért vívott harcok eredményeképpen 1918-ban szétesik az osztrák—magyar birodalom, s népei előtt megnyílik az önálló fejlődés útja. Ekkor lép végső szakaszába a román népnek az egységes nemzeti állam megteremtéséért vívott harca is. 1918 októberében megalakul a Központi Román Nemzeti Tanács, december 1-én pedig Gyulafehérváron több mint 100 000 ember — földművesek, munkások, értelmiségiek, iparosok — jelenlétében kimondják Erdély örök időkre való egyesülését Romániával. A román történelem ragyogó napja volt ez. A gyulafehérvári Nyilatkozat — e mélyen demokratikus szellemű dokumentum — megfogalmazza Románia összes állampolgárainak jogegyenlőségét, a demokratikus szabadságjogok biztosítását. Ám e jogokért — a burzsoá földesúri társadalom feltételei között — hosszú harcot kell még vívnia a társadalom haladó erőinek. E harc élvonalában az 1921-ben megalakult Román Kommunista Párt vezette munkásosztály haladt, mely nagy osztálycsaták sorában bizonyította, hogy a román nép demokratikus törekvéseinek, a nemzeti létérdekeknek legigazibb letéteményese. A burzsoá földesúri rendszer népelnyomó politikája és a fasizmus ellen vívott pártvezette harc az 1944 augusztusi antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadítási forradalomban csúcsosodott ki, mely végre megnyitotta Románia előtt a nép eszményei és szabadságtörekvései beteljesülésének lehetőségét, egy új társadalmi rend megteremtését, Románia igazi függetlenségének és nemzeti szuverenitásának megvalósulását. A felszabadulás óta eltert időszakban országunk egy egész történelmi kort járt be, megvalósította a társadalmi igazság és szabadság eszményét, mely alapvető feltétele volt a haza sokoldalú fejlesztésének, az emberi egyéniség szabad érvényesülésének. Országunk szocialista fejlődésében határkövet jelent a Román Kommunista Párt IX. kongresszusa, mely példátlan lendületet adott a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, utat nyitott az összes tevékenységi területeken való megújulásnak, fölszabadította a kommunisták, az összes dolgozók alkotó energiáit. E kongresszus választotta meg a párt élére NICOLAE CEAUȘESCU elvtársat, a kiváló forradalmárt, a lánglelkű hazafit, a nemzetközi élet jeles személyiségét, kinek dinamikus, újító szellemű és realista vezetésével az egész párt- és társadalmi tevékenység új távlatokat kapott. Az utóbbi 18 esztendőben, a IX., X., XI. és XII. kongresszusok célkitűzéseinek szellemében — nyugodtan elmondhatjuk — egy új, korszerű ország épült fel. Az arányos és gyors iparfejlesztésnek köszönhetően Románia leküzdötte a múltból örökölt gyengén fejlettséget, az ország összes vidékei, városai és falvai felvirágoztak. Korábban példátlan mértékben fejlődött és korszerűsödött a mezőgazdaság, a tanügy, a tudomány és a kultúra, megváltozott az élet minősége, pártunk és államunk politikájának legfőbb célkitűzésévé vált a dolgozók anyagi és szellemi jólétének szüntelen emelése. A szocialista kor nagy megvalósításai között tarthatjuk számon országunkban a nemzetiségi kérdés marxista,leninista, igazságos megoldását, az összes dolgozók teljes jogegyenlőségének biztosítását. Ennek beszédes bizonyítéka Kovászna megye fejlődése is, mely az egykor elhanyagolt, elmaradott vidékből rövid két évtized alatt virágzó iparú, fejlett mezőgazdasággal rendelkező megyévé vált, ahol csupán az utóbbi 15 évben több mint 27 000 új munkahelyet teremtettünk, meghonosodtak az ipar csúcságazatai, lakások tízezrei, új iskolák, művelődési intézmények, kórházak, bölcsődék, közművek, egyéb társadalmi-kulturális létesítmények épültek. Országunk és egységbe forrott népünk hatalmas eredményeket vehet számba a nagy egyesülés 65. évfordulóján. Hála a párt politikájának, olyan társadalomként és olyan országként ünnepelhetjük e nagy eseményt, mely kivívta a világ megbecsülését és csodálatát. Románia tekintélyét, nagyszerű megvalósításai mellett, példás és elvszerű nemzetközi politikája biztosítja, melynek alapelve a jogegyenlőség, a méltányosság, a béke és az együttműködés iránti mély elkötelezettség. E politika ihletője és letéteményese népünk legszeretettebb fia, a párt főtitkára, országunk elnöke, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs. Rendezvények az egységes román nemzeti állam megteremtésének évfordulója tiszteletére Tegnap az egységes román nemzeti állam megteremtésének 65. évfordulója tiszteletére Mozzanatok a román nép függetlenségért és nemzeti egységért vívott harcából címmel dokumentumkiállítás nyílt a sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Művelődési Házának alsó márványtermében. A kiállított dokumentumok bepillantást nyújtanak abba a küzdelembe, amelyet a román nép vívott évszázadokon át függetlenségi és szabadságvágyának diadalra juttatásáért, bemutatja az egységes román nemzeti állam megteremtéséhez vezető utat, azokat az eseményeket, amelyek ezt az utat övezték. A kiállítás továbbá bemutatja a román nép küzdelmét a szabadságért, az elnyomás alóli felszabadulásért, elénk tárja a szocialista építés, különösen az utóbbi több mint másfél évtized eredményeit, amióta pártunk és államunk élén a nép legszeretettebb fia, Nicolae Ceaușescu elvtárs áll. A Szakszervezetek Művelődési Házának felső márványtermében nyitották meg a Képzőművészek Országos Szövetsége Kovászna megyei fiókjának képzőművészeti tárlatát. Az egyesülés évfordulója tiszteletére kiállított munkák, megyénk képzőművészeinek alkotásai, a szocialista építőmunkát, annak gyümölcseit, magát az embert tárja elénk, aki megteremtője és haszonélvezője ezeknek az eredményeknek. A kiállított munkák meggyőzően tárják elénk a szocializmust építő ember mindennapos küzdelmét azért, hogy munkánk sikerei egyre szebbek, gazdagabbak legyenek. A Kovászna megyei könyvelosztó vállalat szervezésében nyitottak tegnap könyvkiállítást, ugyancsak a Szakszervezetek Művelődési Házában. A társadalompolitikai kiadványok, főleg az egységes román nemzeti állam megteremtésével kapcsolatosak, azokat a körülményeket, feltételeket taglalják, amelyek elősegítették az egyesülés létrejöttét. Bemutatták a kiállításon pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs műveit, amelyek híven tükrözik pártunk és népünk vezetőjének mélyreható szerepét országunk felemelkedésében.