Megyei Tükör, 1984. május (17. évfolyam, 3815-3840. szám)

1984-05-01 / 3815. szám

Előrehaladásunk, jólélünk szilárd alapja a munka­­­gépek k­­is technológiák A Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gép­kocsialkatrészeket Gyártó Vállalat munkaközössége az első évnegyedre eső nettó termelési tervet 100,1 százalék­ban, az eladott árutermelési tervet 102,1 százalékban, a házigépgyártási tervet 101 százalékban, a kooperációs A vállalat célgépgyártó részlegén megkezdődtek a sebességváltóházak új fémmegmunkáló vonalának­­ technoló­giai próbái. A kilenc célgépből álló komplex vonal helyettesíti az eddig­it­„Egy téglát én is leraktam“ — mond­ja Simó Sándor, a jókevű pszichológus, akinek neve nem ismeretlen a figyel­mes olvasók előtt, könyvek összeállító­jaként, utószók írójaként, tanulmány­­íróként. Korunkból és Korunk évköny­vekből ismerhették meg, s aki jelenleg a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat munkaszervezési osz­tályán dolgozik, s amikor munkájáról faggatjuk, mosolyogva mondja: „az em­berekkel dolgozni a legnagyobb felelős­ség, nevelni a fiatalokat céltudatos, fe­lelősségteljes munka csak távlata le­gyen az embernek, s ha már félig-med­­dig metaforikusan beszélünk — moso­­lyodik el —, az alap legalább olyan tervet 10­5 százalékban teljesítette, ter­ven felül előállított többek között 7,5 tonna finommechanikai terméket, több mint 480 tonna hőkezelt terméket, 9 darab 200 tonna nyomóerejű hidrauli­kus prést­ halmazott kerülő technológiát, és biz­tosítja ezeknél a műveleteknél a meg­munkálás pontosságának, minőségének növelése mellett a munkatermelékeny­ség megkétszerezését. (tömöri) fontos, egy épület építésénél, mint a falak, sőt talán még fontosabb, mert ha nem megfelelő az alap, előbb-utóbb összeomlik az épület is. Igen, a biza­lomról szeretnék beszélni, a bizalom ki­­hangsúlyozottságáról, hiszen végered­ményben nagy a felelősségünk, tőlünk is függ, hogy milyenek lesznek a kö­vetkező munkásgenerációk ebben a fej­lődő gyárban. A felelősségérzetet kell ébresztgetni a mai fiatalokban, hogy igenis, higgyék el, maguknak és magu­kért dolgoznak, ők az ország és a kö­zösségi érdek végeredményben partiku­láris érdekek összessége .. — És elhiszik? — „Ezért dolgozunk.“ (K. 1.) Az országban elsőként A Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat egy munkacsoportja — Papp Levente, Selye Lőrinc, Rizi Jenő mérnökök és György János technikus — elsőkként az országban megoldották a préselt öntöttvas-forgács kupolában való felhasználását. Mint ahogy azt Papp Le­vente mérnök, az újítócsoport vezetője elmondta, az öntöttvas-forgács kupo­lában való felhasználását a vállalatnál készült kiváló minőségű fémforgács­­prés tette lehetővé, mely az öntöttvas-fémforgácsból a tömör öntvény sűrű­ségét megközelítő brikettet állít elő. Az öntöttvas-fémforgács új, nemzetgazdasági szinten is igen jelentős felhasználási technológiája nemcsak az öntöttvas-forgács újrafelhasználásá­nak a ciklusát rövidíti le (feleslegessé teszi, hogy az öntöttvas-forgácsot ma­gaskohókban alakítsák át nyersvassá), hanem jelentős nyersvasmegtakarítást is eredményez. Előzetes számítások szerint 1984-ben a Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gép­kocsialkatrészeket Gyártó Vállalatnál az új gyártási folyamat több mint 1,5 millió lej értékű nyersanyag-megtakarítást eredményez.­­ Megkezdte a technológiai próbákat Példás miniaiai egyetemmel Az ünnepet köszöntő mun­ka­versenyben a fakitermelő vállalat részlegei­­ közül kitűnt a kézdivásárhelyi gátőrcsarnok mindkét váltása. A kettes vál­tás dolgozóközössége Lukács Imre mester vezetésével csupán ebben a hó­napban több mint száz köbméter bükkdeszkával, harmincöt köbméter más termékkel szárnyalta túl előirányzatait. Az exportra tervezett bükkdeszkát nem kevesebb, mint négyszázötven köbméterrel tetőzték az év eddigi idő­szakában. Az említett termelési eredményeket illusztráló számadatok mögött per­sze, a váltás példás fegyelemmel dolgozó közösségének erőfeszítése, szorgal­ma rejlik. A legjobb munkások között említi a mester Kovács Ede és Veress Ferenc gátereseket, Dénes Mihály, Cseh Árpád, Gáli Simon, Bartók Ilona körfűrészeseket, Bandi Mihályt és társait, akik a gáterek, körfűrészek fo­lyamatos üzemeltetéséről gondoskodtak. (daróczi) Az alap érdekében 99kiriuBulin­“ 80000­5 fejet Nem bivaly tenyésztésről akarunk írni, ugyanis ez a „sö­tét“ jószág arról is nevezetes, hogy közülük egynéhány csak akkor adja le a tejet, ha népdalt énekelnek neki fejes köz­ben. És nem akármelyik, hanem csak bizonyos népdal ve­hető számításba serkentőként. Esetünkben a szépmezői állami mezőgazdasági vállalat állattenyésztőiről közlünk híradást, akiknek a csángó dal­csoportja a múlt évben is országos harmadik helyezést ért el. Csak amúgy mű­kedvelés­ből, emellett derekasan helyt­álltak az állattenyésztés nehézipari ágazata, a tehenészet mellett Az egyes farmról Kisfaludy Ilona, Varga Magdolna, Tankó Katalin, Tímár Erzsébet és Tim­ár Julianna kerül fel rendszeresen az élmunkások listájára, a kettes számú farmról Kölcser Julianna, Máté Irén, a harmadikról pedig Sálavestry Mária és Herman Mária számít a kiváló fejő­­gondozók közé. Ide sorolható a borjúgondozók közül Ger­gely Ilona, aki az utódnevelés területén végez nagyszerű szakmunkát. Közülük néhányan már évek óta benne vannak az em­lített dalos csoportban is. Például Tímár Julianna, Kolcser Julianna, Herman Mária vagy Tankó Katalin, s ilyen érte­lemben is öregbítik ennek a nagy mezőgazdasági egység­nek a hí­rét-nevét kiváló szakmunkások, nagyszerű asszonyok, hiszen mindnyájan családosok is. Több gyerekre, a háztartásra kell gondot viselniük s közben még arra is marad energiá­juk, hogy együtt daloljanak „egy kicsit“ a szakértők meg­elégedésére és a nagyközönség örömére. Ott is laknak va­lamennyien családostól a szépmezői lakótelepen, munka­helyük szomszédságában, s jórészt a férjek is a telepen ta­láltak megélhetést. Szünet nélkül nyolc órán át, reggel 6—10 és délután 2­ 6 óra között ott vannak a 30—33 tehén mellett és szor­gosan gondoskodnak a „tejtermelő üzem“ zavartalan mű­ködéséről. Elfelejtettük megérdeklődni, hogy énekelnek-e, csak úgy, saját gyönyörűségükre a munkahelyen is, ami, mező­­gazdálkodásról­ lévén szó, egyáltalán nem elítélendő vagy tilos. Ellenben személyenként ott szerepel a munkaered­­mény-nyilvántartó lapokon a —85 000 ^ iHpHr A zsúfolt előadótermekben vfc^ata^miju^őket a füg­göny elé, s eszünkbe sem jut, hogy a csoportjuk mögött valóságos tejpatak csörgedezik. Legkevesebb félmillió liter tej, ami ugyancsak vastapsot érdemelne, ha szokásban len­ne, hogy az ilyenszerű munkateljesítményeket is tapssal honoráljuk. De alkalomadtán ezért is megérdemelnek egy csokor virágot pluszban. KÜLÜF Zoltán !#■:' ‘is ''' ' ■tt - BORTNYIK György fotómontázsa MEGYEI TÜKÖR Olvenen dollármilliókért AZ ÜZLETRŐL. A sepsiszentgyörgyi Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat házigépgyártóiról kellene ír­nom. Rendkívül aktuális téma — mint ki tudja, hányadszor az eltelt tíz esztendő során. Aktuális, mert a napokban készül el az a szerelővonal, melyen az Egyesült Államokba irányuló export­­terméküket, a plafonventillátort szerelik össze. Dollármilliókra rúgó üzletről van szó­ , s ami távlatokban még jelentősebb, arról, hogy ezzel az üzlettel betörhetnek az amerikai piacra. Ez pedig a maga rendjén nemcsak azért fontos, mert az amerikai piac fel­vevőképessége óriási, de azért is, mert rangot, elismerést jelent, világszerte a legbiztosabb „kulcs“ minden piac kapunyitására. A terméket annak idején bemutattuk olvasóinknak. Most még csak annyit, hogy a márciusban lezajlott tárgyalások során a hous­­ton­i CODEP céggel egyeztek meg 40 000 darab gyártásában. Mi­előtt azonban a szerződést véglegesítenék, a partner megbízottjá­nak meg kell tekintenie a sorozatgyártást, be kell mutatni a ter­mékek első példányait. Ezek már nem mintadarabok, melyek arról hivatottak meggyőzni a kereskedőt, hogy a gyártók képesek az általuk igényelt műszaki, esztétikai színvonalon előállítani az igé­nyelt terméket, hanem már a piacra kerülő sorozat első példá­nyai. A MUNKÁRÓL. A gyár házigépgyártását ötventagú csoport végzi, vezetőjük Vajda Albert, mesterük Donald Károly. Már a csoport tagjainak száma is jelzi, nem a szokványos értelemben vett házigépgyártásról van szó. Persze, ez a szám újból és újból kevésnek bizonyul, hiszen nem egy-egy gép­felszerelés-módosítása a feladatuk, hanem — mint esetünkben is — teljes gyártási vo­nalak elkészítése. — Két és fél, majdnem három hónapja — meséli a szűkszavú mester­ — egy végben tizenkétórázunk. ■ Megfeszített munka volt, bele is fáradtunk, de meg lehet nézni, mit végeztünk. Február­ban még a tervről sem hallottunk, márciusban a tárgyalásoknak megfelelően módosult az elképzelés, most pedig átadás előtt áll a munka. Teljes szerelővonal próbapadokkal. Egy olyan terméket állítunk elő, melyet az országban még nem gyártottak, olyan mű­szaki és esztétikai igények szerint, amelyek teljesen újak szá­munkra. Még néhány nap és elkészültünk. Érdemes részletezni, hogy milyen munkálatokról is van szó. A szerelőszalagról, a ventillátorok motorjait előállító szalagról — ezt a kettőt helyezik üzembe a napokban — egy országosan is új technológiát alkalmazó galvanizáló vonalról, melyet majd a hónap közepén helyeznek üzembe. A fentiek mellett ugyanez a csoport kivitelezte az Oltcit kombinált kapcsolóját gyártó szerelő­­robotot. Ez utóbbi is országos újdonság a maga nemében, egyrészt, ami a termék komplexitását, másrészt, ami a robot technicitásá­­nak fokát illeti ... — Nem, nem felsőbb utasításra kezdtünk tizenkét órázni. Tud­tuk, elmondták, milyen fontos ez az üzlet, egymás közt megbeszél­tük, hogy csak akkor készülhetünk el időben, ha ráhúzunk. Ez a „ráhúzás“ összehasonlító adatokban kifejezve körülbelül a következőket jelenti: ha a munka megtervezését és kivitelezését a fővárosi szakintézetre bízzák, belekerült volna kétmillió lejbe , így a költségek egymillió alatt maradnak... És jó ha egy év alatt elkészül a vonal. Most, mint látjuk, három hónap alatt helyezik üzembe. AY. EMBEREKRŐL. Nem volt !könnyű­­munka folytatja a mester. — A tervező — Nagy Gyula Sándor és Hódos László mérnökük — alig készült el már felettük is. Így legalább megvolt az az előny, hogy nem kell utóbb egyeztetni: a munkás ránéz a rajzra és tudja, mit tud vele kez­deni. — Kit tudjak én az ötven emberből felsorolni? Percek óta azon gondolkozom, ki a gyengébb, de egyet sem találok. Ha mégis muszáj, akkor írja: Vajda László, Lukács András, Pali József, Kádár Kálmán, Köllő Imre, Szilvási Zoltán, Demeter Dávid laka­tosok nevét, Daragics Géza, Lechner Ernő, Horváth Géza, Gall László esztergályosokét, Antal Miklós, Casas Albert, Fésűs­óczei marósok nevét... De jobb lenne mind az ötvenet felsorolni. — Hogyan jellemezhetném én ezeket az embereket, a ‘ ‘ társaimat? Rendes emberek jó szakemberek. En­nek azt kívánom, csak ilyen emberei legyenek. Jobbac ^ , hiszem, hogy lehetnének. Hogy mit jelent az, hogy jó szakemb • Elsősorban azt, hogy gondolkoznak. Tudják mU cMJnok m­ert csinálnak, hogyan kell csinálni. Mit mondjak — jő' s ez azt is jelenti, hogy van ízlésük, hogy /›ο■*ο* ^Ztgyártik­­a kezük alól kikerülő munka szép is legyem , mint.afjarabban nál nincs olyan, hogy a nevét bennehagyja a­­ bölcs-Szükszavú a mester. Azzal, hogy dolgozunk­, nem kell bölcs­kodni - mondta egy munkatársa, néhány nap, amíg ■ A „hórukk“ nem ért meg véget. Meg b _ igazan beindul a két új vonal s aztan korpi* rukk“ a galvanizáló vonalért. A kettő közé Reaxl­,űen beiktatnak egy igazi majálist. A csoport összetartása í­gy GAJZÁGÓ Márton Május elsejének szentelt nagy népgyűlés a fővárosban (folytatás az első oldalról) magyarok, németek és más nemzetisé­gűek — ezen az ünnepi napon kifeje­zik meleg szeretetü­ket, tiszteletüket és hálájukat Nicolae Ceauşescu elvtárs iránt, aki 1933-tól hősiesen részt vett a párt, a munkásosztály egész tevé­kenységének, a román nép életének va­lamennyi nagy eseményében, a társa­dalmi és nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért vívott harcban, forra­dalmári és lelkes hazafiúi tulajdonsá­gokról téve tanúbizonyságot. Ezek az érzelmek jutottak kifejezés­re abban a lelkes fogadtatásban, a­­melyben Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő részesült a Sport és Művelődési Palotába való ér­kezésekor, ahol a május 1-nek szén­telt népgyűlésre sor került. ... 17:00 óra. A park szép sétányán és a palota előtti téren összegyűlt sok ezer bukaresti szakadatlanul skandálja a párt, a pártfőtitkár és szocialista ha­zánk nevét. Fiúk és lányok, pionírok és a haza sólymai a szeretet és a nagyrabecsülés jeléül virágcsokrokkal kedveskedtek Nicolae Ceauşescu elvtársnak és Elena Ceauşescu elvtársnőnek. Nicolae Ceauşescu elvtársat és Elena Ceauşescu elvtársnőt, a párt- és állam­­vezetőség többi tagját ugyanilyen lel­kesedés fogadja a teremben is. A jelenlevők éljenzése és ovációja közepette a gyűlés elnökségében helyet foglalt Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő, Constantin Dasca­­lescu elvtárs, valamint több más párt­os államvezető. A teremben jelen volt az RKP KB, az Államtanács és a kormány több tag­ja, valamint illegalitásbeli párttagok, tömeg- és társadalmi szervezetek kép­­v­iselői, tábornokok és tisztek, párt- és állami aktivisták, bukaresti vállalatok és intézmények dolgozói Ott voltak Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, más diplomaták, külföldi sajtótudósítók, külföldi meghívottak. Az­ ünnepi díszt öltött terem színpa­dának két oldalán feliratok olvasha­tók: „A nagy romániai antifasiszta és háborúellenes tüntetések 45. évforduló­ja“ és „A Munkás Egységfront megala­kulásainak 40. évfordulója“. Elhangzott Románia Szocialista Köz­társaság állami himnusza. A népgyűlést Gheorghe Pană elv­­társ, az S­KP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tag­ja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára, a főváros főpolgármestere nyitotta meg. Ezután Manea Manescu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának tagja, az Államtanács alelnöke méltatta május 1. jelentőségét. A május 1-nek szentelt nagy népgyű­lés magasztos, ünnepi légkörben ért vé­get, kifejezéseként népünk tántorítha­tatlan egységének a Román Kommu­nista Párt és annak főtitkára közül, a­­kinek nevéhez fűződnek a szocialista Románia által azokban az években el­ért összes eredmények, amióta Nicolae Ceauşescu elvtárs áll pártunk és álla­munk élén. Ezután díszelőadásra került sor má­jus 1. tiszteletére. Az előadás befejezése után pionírok és a haza sólymai virágcsokrokkal ked­veskedtek Nicolae Ceauşescu elvtárs­nak és Elena Ceauşescu elvtársnőnek. A jelenlevők ismételten hosszasan él­­jenzik a pártot és a párt főtitkárát. A hatalmas lelkesedés légkörében Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő, a többi párt- és államvezető elhagyja a termet, és gya­log megy végig az Ifjúsági Park sétá­nyán. Az egész útvonalon Nicolae Ceauşescu elvtársat. Elena Ceauşescu elvtársnőt a bukarestiek ezrei köszöntik nagy tisz­telettel és örömmel. A fővárosi lako­sok — férfiak és nők, fiatalok és idő­sebbek — akik újból eljöttek, hogy ta­lálkozzanak pártunk és államunk sze­retett és tisztelt vezetőjével, kifejezés­re juttatták szeretetüket és mély hálá­jukat mindazért, amit tett és tesz Nicolae Ceauşescu elvtárs hazánk ál­landó haladásáért, az egész nemzet jó­létének növeléséért. A nagy öröm pillanatainak betetőzé­seként a park kijáratánál lévő téren hatalmas hóra alakul, amelybe meg­hívják Nicolae Ceauşescu elvtársat é­s Ilina Ceauşescu elvtársnőt. Köszöntve május 1. hagyományos ünn­­epét, a hazai dolgozók kifejezésre jut­tatták elhatározásukat, hogy a jövőben is példásan megvalósítják pártunk és államunk bel- és külpolitikáját, foko­zott erővel cselekszenek a haza gazda­sági-társadalmi fejlesztéséért, a nemze­ti függetlenség és szuverenitás konszo­lidálásáért, hozzájárulva az egész em­beriség szabadságot, együttműködést és békét célzó törekvéseinek a megvaló­sulásához. A romániai munkásmozgalom ragyogó mozzanata (folytatás az első oldalról) cselekvően bekapcsolódjanak a haladó osztálycsatákba. ... Május elsején reggel hatalmas tö­megek gyülekeztek a fővárosban. A húszezernyi tüntető, akik vörös zászlók és­­trikolórok alatt, teljes egységben vonultak végig a fővárosi utcákon, egy emberként hangoztatták a hitvallássze­rű jelszavakat: Le a fasizmussal! Le a Vasgárdával! Követeljük az országáru­ló német—román gazdasági­ paktum megsemmisítését! Az összejövetelek után a tüntetők — köztük az egész országból érkezett kül­döttek —, a főváros utcáin való felvo­nulás után a királyi palota elé értek, ahol — az ..erkélyterv“ szerint — meg­jelent a király, s a tömeg ilyen jelsza­vakat kiáltott: Szabad és független Ro­mániát akarunk! Le a hitlerista agresz­­­szorral! Részesítsék amnesztiában az antifasiszta foglyokat és tartóztassák le fasisztákat az országban! A rendőrségi jelentések ez alkalom­mal is említést tettek a fiatal kommu­nista, Nicolae Ceauşescu cselekvő jelen­létéről az ifjúság, a munkások sorai­ban. Amikor a hatóságok megkísérelték letartóztatni, a munkások élő falat al­kottak körülötte ... " Az 1939. május elsejei romániai anti­fasiszta és há­borúel­lenes tüntetés, a­­mint arra Nicolae Ceauşescu elvtárs rámutatott, az előretörő fasizmus elle­ni európai tiltakozás egyik legelső, vi­lágszerte visszhangot kiváltó eseménye volt. Ez a tüntetés így vált a demokrati­kus szabadságjogok, az ország függet­lensége és területi épsége megvédéséért folytatott küzdelem egyik jelentős moz­zanatává, a munkások, az összes de­mokratikus és hazafias erők összefo­gásának jelképévé, kiemelkedő határ­kövévé annak a harcnak, amely az 1944. augusztus 23-i társadalmi és nem­zeti, antifasiszta és antiimperialista for­radalomban csúcsosodott ki. A negyvenöt évvel ezelőtti esemény során, majd ezt követően a romániai munkásosztály, a haladó erők együttes harcában bebizonyosodott, milyen ha­talmas erőt képvisel az az egység, a­­mely a későbbiekben a szabadság kiví­vásához, a függetlenség megteremtésé­hez, az új társadalom építésére való rá­téréshez vezetett. Az azóta eltelt negyven esztendő a­­latt a román nép évszázados elmara­dottságot küzdött le, s e gyors ütemű fejlődés gyümölcseiből részesült min­denki, nemzetiségétől függetlenül. A haladás, az előrelépés példájaként méltán idézhető Kovászna megye, a­­mely addig soha nem tapasztalt rit­musban fejlődött fel, főleg a párt IX. kongresszusa után, az ország fejlett vi­dékeihez. A múltban iparilag és mező­gazdaságilag egyaránt elmaradott vi­dék, pártunk politikája, a nemzetiségi kérdés tudományos megoldása nyomán ma fejlett iparral, korszerű, mezőgaz­dasággal rendelkezik. Az itt lakó ro­mánok és magyarok, akik annak ide­jén közös harccal vívták ki a jobb é­­lethez való jogot, ma is váll váll mel­lett dolgoznak azért, hogy a szocialista Romániát a civilizáció és jólét újabb csúcsaira emeljék. Ebben az együttes munkában, a mindennapi tevékenységben örök biz­tató jelképként áll előttünk 1939. má­jus elseje, az a nagyszerű példakép, amelyet pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs nyújtott és nyújt mindannyiunk számára. Zöld fák a béke kapujában ITa Sepsiszentgyörgyön ,elsétálunk a kettes líceum épülete melletti sé­tányon és a textilgyárral egy vo­nalba érve balra fordulunk, akár fel is nézhetünk. Nem­ látni persze semmit, amit látni akarunk, már csak elképzelni lehet, hiszen régen lebontották. De akik emlékeznek rá és felnéznek, még aránylag jól el tudják képzelni ama óriási, vörös mutatóujjként az ég felé meredő gyárkéményt. Egy régi május elsején állítólag erre a gyárkéményre futott fel a vörös zászló, hogy amíg a hatalom pribékjei leszedhették, lobogva hir­dethesse a munka és a munkásosz­tály ünnepének feltartózhatatlanul közelítő hatalmát, vörös májusok le­győzhetetlen erejét. Lehetne vitatkozni persze azon is, hogy az akkori rendőrfőnök arca volt-e vörösebb vagy mégis ama zászló? Végére lehetne járni a legendáknak is! *­ Elhagyva a várost, a környező er­dőkben még meg lehetne keresni a­­ma tisztást is, ahol az illegalisták rendezték május elsejei találkozói­kat. Fel lehetne idézni ezeknek a ré­gi találkozóknak a légkörét is. Az együvé tartozás felforrósító, hóna­pokra, évekre erőt adó érzését. Arra­­is lehetne gondolni persze, hogy valahol valakik ma is óvatosan szétnézve lopakodnak egy erdei tisz­tás felé, hogy találkozhassanak elv­barátaikkal és együtt lehessenek munkásosztály nagy napján, és va­lahol most is felkúszik egy vörös zászló egy toronyra vagy gyárké­ményre, eljövendő szabad májusok büszke előhírnökeként Mindezt igazán nem nehéz elkép­zelni, hiszen a Földön ma, 1984-ben is vannak olyan országok, ahol dü­höng a kizsákmányolás és a kegyet­lenség. Az én gyermekkoromban, a báto­rító emlékezetű ötvenes években már egyetlen felvonulás és az ezt követő majálisok egyetlen robbanó énekké összefolyó zenéje jelenti az Ünnepet. A szabad május elsejek ünnepét, azokat a régi szép, felejt­hetetlen majálisokat Ebből kiindulva talán nem tűn­het hivalkodásnak, ha korosztályom májusi jelképeit idézem: a gyárké­ményre futó vörös zászlót, a boldog­ság időleges szigeteiként a ma régen süllyedő tisztásokat, a nyolcas so­rokban menetelőket egy téren, és igen, a nyugodalmas, békés május elsejei majálisok egyetlen robbanó énekké összefolyó zenéjét. És a májusfákat, igen, mindenek­előtt a májusfákat! Mert azt már igazán nem kell senkinek elmagyarázni, hogy a má­jusfák mit is jelentenek. Hadd állítsuk mi ma a legszebb májusfát a béke kapujába! BOGDÁN László ★ Az alkotás és öntudat... (folytatás az első oldalról) játszott egy ifjú kommunista, egy lángoló hazafi és forradalmár, NICOLAE CEAUŞESCU. Mögötte már gazdag harci tapasztalat, börtönök iskolája állt, de rendít­hetetlenül hitte, hogy a dolgozók igaz ügye legyőzhetetlen, hogy ez az ügy szolgálja az ország és a nemzet jövőjét, az igazi néphatalom megteremtését. 1939. május elseje az 1944. augusztus 23-i események közvetlen előzmé­nyének tekinthető­ erőfelmérés volt, mely megmutatta, hogy az ország de­mokratikus, forradalmi és haladó erőinek összefogásával, a tomboló terror, az elnyomatás ellenére a párt vezette munkásosztály és szövetségesei képesek lesznek a társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom megvívására, egy új társadalom megteremtésére. Harminckilenc esztendeje országunk dolgozói szabadon ünnepük május elsejét. Idén különös jelentőséget adnak ennek az ünnepnek az év kiemelkedő, nagy politikai-társadalmi eseményei, a társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom 40. évfordulója és a Román Kommunista Párt közelgő XIII. kongresszusa. Egész népünk úgy fogadja ezeket az eseményeket, mint amelyek határ­követ jelentenek a korszerű, sokoldalúan fejlett szocialista társadalom éle­tében. Annak a társadalomnak építő mindennapjaiban,­ mely valósággá vál­toztatta mindannyiunk álmát, az ország összes vidékeinek és­ helységeinek gyors és arányos fejlesztését, nemzetiségre való tekintet nélkül a haza ösz­­szes fiainak teljes jogegyenlőségét, egyéniségük, képességeik szabad kibon­takoztatásának lehetőségét. Az ország dolgozóinak hatalmas családjában Kovászna megye magyar és román munkásainak, földműveseinek, szellemi dolgozóinak hangja ma ter­mészetesen simul be abba a sokszólamú kórusba, mely a munka diadalát zengi. És zengi a pártnak, a párt főtitkárának, országunk elnökének, a céltu­datos forradalmárnak, a lángoló hazafinak, NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs­nak szóló hálánkat, elismerésünket és szeretetünket, köszönetül a megterem­tett emberi méltóságért, a munka becsületéért, a közös haza fölvirágoztatá­­sáért. Az ifjúság napjára... (folytatás az első oldalról) időben, több mint másfél évtizeddel ezelőtt, a rohamos fejlődés útján elindult megyénkben, a földből egyik napról a másikra kinövő gyárak sok, nagyon sok fiatalnak nyújtottak munkahelyet, addig e tájakon soha nem gyakorolt szakmák, mesterségek válhattak életpályákká. A gyárak fiatalsága a bennük dolgozók ifjúságával fonódott össze, s ahogy nőttek ezek az ifjak, úgy izmosodtak a gyárak is . Manapság is vállalataink legtöbbjében harmincon alul számolják az átlagéletkort, akad olyan is, ahol alig haladja meg a húsz-huszon­egy évet... Ez azt is jelenti, nyilván, hogy nagy bizalmat szavaztak ifjúságunk­nak, hisz az ő vállukra is nehezedik a tervteljesítés, a feladatvégzés csöppet sem könnyű, ezernyi terhe. Most, az ifjúság napja előtt, a munka hatalmas frontján nagy sike­rek eléréséről számolhatnak be ők is, mint korosabb munkatársaik. És szólhatnak arról, hogy a párt által megteremtett kiváló feltéte­lek között becsülettel végezhetik munkájukat, állandóan tökéletesít­hetik, gyarapíthatják ismereteiket, nyugodt körülmények között tanul­hatnak. S ami igen-igen nagyszerű győzelem: a tanulmányok elvég­zése után biztos munkahely vár rájuk, felkészültségüknek, szorgalmuk­nak megfelelően, nemzetiségüktől függetlenül... Az a közel negyvenezer ifjú, akik gyárainkban, szántóföldjeinken dolgoznak, iskoláinkban a holnapra készülnek, hatalmas forradalmi erőt jelentenek, kezességet arra, hogy megyénk töretlen felfelé ívelése biztosított, az idősebbek jó kezekbe adhatják át azt a bizonyos fáklyát és stafétát... Mindenkori biztatásul, ösztönzőként hat fiataljainkra Nicolae Ceauşescu elvtárs példája, aki kora ifjúságától bebizonyította, mire képes az az ember, akinek minden gondolata, egész lénye az újhoz, a forradalmihoz, a holnaphoz kötődik. Ennek a példának jegyében élnek, dolgoznak, készülnek a jövőre megyénk román és magyar fiataljai is... 2-3.

Next