Megyei Tükör, 1984. május (17. évfolyam, 3815-3840. szám)
1984-05-01 / 3815. szám
Előrehaladásunk, jólélünk szilárd alapja a munkagépek kis technológiák A Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat munkaközössége az első évnegyedre eső nettó termelési tervet 100,1 százalékban, az eladott árutermelési tervet 102,1 százalékban, a házigépgyártási tervet 101 százalékban, a kooperációs A vállalat célgépgyártó részlegén megkezdődtek a sebességváltóházak új fémmegmunkáló vonalának technológiai próbái. A kilenc célgépből álló komplex vonal helyettesíti az eddigit„Egy téglát én is leraktam“ — mondja Simó Sándor, a jókevű pszichológus, akinek neve nem ismeretlen a figyelmes olvasók előtt, könyvek összeállítójaként, utószók írójaként, tanulmányíróként. Korunkból és Korunk évkönyvekből ismerhették meg, s aki jelenleg a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat munkaszervezési osztályán dolgozik, s amikor munkájáról faggatjuk, mosolyogva mondja: „az emberekkel dolgozni a legnagyobb felelősség, nevelni a fiatalokat céltudatos, felelősségteljes munka csak távlata legyen az embernek, s ha már félig-meddig metaforikusan beszélünk — mosolyodik el —, az alap legalább olyan tervet 105 százalékban teljesítette, terven felül előállított többek között 7,5 tonna finommechanikai terméket, több mint 480 tonna hőkezelt terméket, 9 darab 200 tonna nyomóerejű hidraulikus prést halmazott kerülő technológiát, és biztosítja ezeknél a műveleteknél a megmunkálás pontosságának, minőségének növelése mellett a munkatermelékenység megkétszerezését. (tömöri) fontos, egy épület építésénél, mint a falak, sőt talán még fontosabb, mert ha nem megfelelő az alap, előbb-utóbb összeomlik az épület is. Igen, a bizalomról szeretnék beszélni, a bizalom kihangsúlyozottságáról, hiszen végeredményben nagy a felelősségünk, tőlünk is függ, hogy milyenek lesznek a következő munkásgenerációk ebben a fejlődő gyárban. A felelősségérzetet kell ébresztgetni a mai fiatalokban, hogy igenis, higgyék el, maguknak és magukért dolgoznak, ők az ország és a közösségi érdek végeredményben partikuláris érdekek összessége .. — És elhiszik? — „Ezért dolgozunk.“ (K. 1.) Az országban elsőként A Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat egy munkacsoportja — Papp Levente, Selye Lőrinc, Rizi Jenő mérnökök és György János technikus — elsőkként az országban megoldották a préselt öntöttvas-forgács kupolában való felhasználását. Mint ahogy azt Papp Levente mérnök, az újítócsoport vezetője elmondta, az öntöttvas-forgács kupolában való felhasználását a vállalatnál készült kiváló minőségű fémforgácsprés tette lehetővé, mely az öntöttvas-fémforgácsból a tömör öntvény sűrűségét megközelítő brikettet állít elő. Az öntöttvas-fémforgács új, nemzetgazdasági szinten is igen jelentős felhasználási technológiája nemcsak az öntöttvas-forgács újrafelhasználásának a ciklusát rövidíti le (feleslegessé teszi, hogy az öntöttvas-forgácsot magaskohókban alakítsák át nyersvassá), hanem jelentős nyersvasmegtakarítást is eredményez. Előzetes számítások szerint 1984-ben a Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalatnál az új gyártási folyamat több mint 1,5 millió lej értékű nyersanyag-megtakarítást eredményez. Megkezdte a technológiai próbákat Példás miniaiai egyetemmel Az ünnepet köszöntő munkaversenyben a fakitermelő vállalat részlegei közül kitűnt a kézdivásárhelyi gátőrcsarnok mindkét váltása. A kettes váltás dolgozóközössége Lukács Imre mester vezetésével csupán ebben a hónapban több mint száz köbméter bükkdeszkával, harmincöt köbméter más termékkel szárnyalta túl előirányzatait. Az exportra tervezett bükkdeszkát nem kevesebb, mint négyszázötven köbméterrel tetőzték az év eddigi időszakában. Az említett termelési eredményeket illusztráló számadatok mögött persze, a váltás példás fegyelemmel dolgozó közösségének erőfeszítése, szorgalma rejlik. A legjobb munkások között említi a mester Kovács Ede és Veress Ferenc gátereseket, Dénes Mihály, Cseh Árpád, Gáli Simon, Bartók Ilona körfűrészeseket, Bandi Mihályt és társait, akik a gáterek, körfűrészek folyamatos üzemeltetéséről gondoskodtak. (daróczi) Az alap érdekében 99kiriuBulin“ 800005 fejet Nem bivaly tenyésztésről akarunk írni, ugyanis ez a „sötét“ jószág arról is nevezetes, hogy közülük egynéhány csak akkor adja le a tejet, ha népdalt énekelnek neki fejes közben. És nem akármelyik, hanem csak bizonyos népdal vehető számításba serkentőként. Esetünkben a szépmezői állami mezőgazdasági vállalat állattenyésztőiről közlünk híradást, akiknek a csángó dalcsoportja a múlt évben is országos harmadik helyezést ért el. Csak amúgy műkedvelésből, emellett derekasan helytálltak az állattenyésztés nehézipari ágazata, a tehenészet mellett Az egyes farmról Kisfaludy Ilona, Varga Magdolna, Tankó Katalin, Tímár Erzsébet és Timár Julianna kerül fel rendszeresen az élmunkások listájára, a kettes számú farmról Kölcser Julianna, Máté Irén, a harmadikról pedig Sálavestry Mária és Herman Mária számít a kiváló fejőgondozók közé. Ide sorolható a borjúgondozók közül Gergely Ilona, aki az utódnevelés területén végez nagyszerű szakmunkát. Közülük néhányan már évek óta benne vannak az említett dalos csoportban is. Például Tímár Julianna, Kolcser Julianna, Herman Mária vagy Tankó Katalin, s ilyen értelemben is öregbítik ennek a nagy mezőgazdasági egységnek a hírét-nevét kiváló szakmunkások, nagyszerű asszonyok, hiszen mindnyájan családosok is. Több gyerekre, a háztartásra kell gondot viselniük s közben még arra is marad energiájuk, hogy együtt daloljanak „egy kicsit“ a szakértők megelégedésére és a nagyközönség örömére. Ott is laknak valamennyien családostól a szépmezői lakótelepen, munkahelyük szomszédságában, s jórészt a férjek is a telepen találtak megélhetést. Szünet nélkül nyolc órán át, reggel 6—10 és délután 2 6 óra között ott vannak a 30—33 tehén mellett és szorgosan gondoskodnak a „tejtermelő üzem“ zavartalan működéséről. Elfelejtettük megérdeklődni, hogy énekelnek-e, csak úgy, saját gyönyörűségükre a munkahelyen is, ami, mezőgazdálkodásról lévén szó, egyáltalán nem elítélendő vagy tilos. Ellenben személyenként ott szerepel a munkaeredmény-nyilvántartó lapokon a —85 000 ^ iHpHr A zsúfolt előadótermekben vfc^ata^miju^őket a függöny elé, s eszünkbe sem jut, hogy a csoportjuk mögött valóságos tejpatak csörgedezik. Legkevesebb félmillió liter tej, ami ugyancsak vastapsot érdemelne, ha szokásban lenne, hogy az ilyenszerű munkateljesítményeket is tapssal honoráljuk. De alkalomadtán ezért is megérdemelnek egy csokor virágot pluszban. KÜLÜF Zoltán !#■:' ‘is ''' ' ■tt - BORTNYIK György fotómontázsa MEGYEI TÜKÖR Olvenen dollármilliókért AZ ÜZLETRŐL. A sepsiszentgyörgyi Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat házigépgyártóiról kellene írnom. Rendkívül aktuális téma — mint ki tudja, hányadszor az eltelt tíz esztendő során. Aktuális, mert a napokban készül el az a szerelővonal, melyen az Egyesült Államokba irányuló exportterméküket, a plafonventillátort szerelik össze. Dollármilliókra rúgó üzletről van szó , s ami távlatokban még jelentősebb, arról, hogy ezzel az üzlettel betörhetnek az amerikai piacra. Ez pedig a maga rendjén nemcsak azért fontos, mert az amerikai piac felvevőképessége óriási, de azért is, mert rangot, elismerést jelent, világszerte a legbiztosabb „kulcs“ minden piac kapunyitására. A terméket annak idején bemutattuk olvasóinknak. Most még csak annyit, hogy a márciusban lezajlott tárgyalások során a houstoni CODEP céggel egyeztek meg 40 000 darab gyártásában. Mielőtt azonban a szerződést véglegesítenék, a partner megbízottjának meg kell tekintenie a sorozatgyártást, be kell mutatni a termékek első példányait. Ezek már nem mintadarabok, melyek arról hivatottak meggyőzni a kereskedőt, hogy a gyártók képesek az általuk igényelt műszaki, esztétikai színvonalon előállítani az igényelt terméket, hanem már a piacra kerülő sorozat első példányai. A MUNKÁRÓL. A gyár házigépgyártását ötventagú csoport végzi, vezetőjük Vajda Albert, mesterük Donald Károly. Már a csoport tagjainak száma is jelzi, nem a szokványos értelemben vett házigépgyártásról van szó. Persze, ez a szám újból és újból kevésnek bizonyul, hiszen nem egy-egy gépfelszerelés-módosítása a feladatuk, hanem — mint esetünkben is — teljes gyártási vonalak elkészítése. — Két és fél, majdnem három hónapja — meséli a szűkszavú mester — egy végben tizenkétórázunk. ■ Megfeszített munka volt, bele is fáradtunk, de meg lehet nézni, mit végeztünk. Februárban még a tervről sem hallottunk, márciusban a tárgyalásoknak megfelelően módosult az elképzelés, most pedig átadás előtt áll a munka. Teljes szerelővonal próbapadokkal. Egy olyan terméket állítunk elő, melyet az országban még nem gyártottak, olyan műszaki és esztétikai igények szerint, amelyek teljesen újak számunkra. Még néhány nap és elkészültünk. Érdemes részletezni, hogy milyen munkálatokról is van szó. A szerelőszalagról, a ventillátorok motorjait előállító szalagról — ezt a kettőt helyezik üzembe a napokban — egy országosan is új technológiát alkalmazó galvanizáló vonalról, melyet majd a hónap közepén helyeznek üzembe. A fentiek mellett ugyanez a csoport kivitelezte az Oltcit kombinált kapcsolóját gyártó szerelőrobotot. Ez utóbbi is országos újdonság a maga nemében, egyrészt, ami a termék komplexitását, másrészt, ami a robot technicitásának fokát illeti ... — Nem, nem felsőbb utasításra kezdtünk tizenkét órázni. Tudtuk, elmondták, milyen fontos ez az üzlet, egymás közt megbeszéltük, hogy csak akkor készülhetünk el időben, ha ráhúzunk. Ez a „ráhúzás“ összehasonlító adatokban kifejezve körülbelül a következőket jelenti: ha a munka megtervezését és kivitelezését a fővárosi szakintézetre bízzák, belekerült volna kétmillió lejbe , így a költségek egymillió alatt maradnak... És jó ha egy év alatt elkészül a vonal. Most, mint látjuk, három hónap alatt helyezik üzembe. AY. EMBEREKRŐL. Nem volt !könnyűmunka folytatja a mester. — A tervező — Nagy Gyula Sándor és Hódos László mérnökük — alig készült el már felettük is. Így legalább megvolt az az előny, hogy nem kell utóbb egyeztetni: a munkás ránéz a rajzra és tudja, mit tud vele kezdeni. — Kit tudjak én az ötven emberből felsorolni? Percek óta azon gondolkozom, ki a gyengébb, de egyet sem találok. Ha mégis muszáj, akkor írja: Vajda László, Lukács András, Pali József, Kádár Kálmán, Köllő Imre, Szilvási Zoltán, Demeter Dávid lakatosok nevét, Daragics Géza, Lechner Ernő, Horváth Géza, Gall László esztergályosokét, Antal Miklós, Casas Albert, Fésűsóczei marósok nevét... De jobb lenne mind az ötvenet felsorolni. — Hogyan jellemezhetném én ezeket az embereket, a ‘ ‘ társaimat? Rendes emberek jó szakemberek. Ennek azt kívánom, csak ilyen emberei legyenek. Jobbac ^ , hiszem, hogy lehetnének. Hogy mit jelent az, hogy jó szakemb • Elsősorban azt, hogy gondolkoznak. Tudják mU cMJnok mert csinálnak, hogyan kell csinálni. Mit mondjak — jő' s ez azt is jelenti, hogy van ízlésük, hogy /›ο■*ο* ^Ztgyártika kezük alól kikerülő munka szép is legyem , mint.afjarabban nál nincs olyan, hogy a nevét bennehagyja a bölcs-Szükszavú a mester. Azzal, hogy dolgozunk, nem kell bölcskodni - mondta egy munkatársa, néhány nap, amíg ■ A „hórukk“ nem ért meg véget. Meg b _ igazan beindul a két új vonal s aztan korpi* rukk“ a galvanizáló vonalért. A kettő közé Reaxl,űen beiktatnak egy igazi majálist. A csoport összetartása így GAJZÁGÓ Márton Május elsejének szentelt nagy népgyűlés a fővárosban (folytatás az első oldalról) magyarok, németek és más nemzetiségűek — ezen az ünnepi napon kifejezik meleg szeretetüket, tiszteletüket és hálájukat Nicolae Ceauşescu elvtárs iránt, aki 1933-tól hősiesen részt vett a párt, a munkásosztály egész tevékenységének, a román nép életének valamennyi nagy eseményében, a társadalmi és nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért vívott harcban, forradalmári és lelkes hazafiúi tulajdonságokról téve tanúbizonyságot. Ezek az érzelmek jutottak kifejezésre abban a lelkes fogadtatásban, amelyben Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő részesült a Sport és Művelődési Palotába való érkezésekor, ahol a május 1-nek széntelt népgyűlésre sor került. ... 17:00 óra. A park szép sétányán és a palota előtti téren összegyűlt sok ezer bukaresti szakadatlanul skandálja a párt, a pártfőtitkár és szocialista hazánk nevét. Fiúk és lányok, pionírok és a haza sólymai a szeretet és a nagyrabecsülés jeléül virágcsokrokkal kedveskedtek Nicolae Ceauşescu elvtársnak és Elena Ceauşescu elvtársnőnek. Nicolae Ceauşescu elvtársat és Elena Ceauşescu elvtársnőt, a párt- és államvezetőség többi tagját ugyanilyen lelkesedés fogadja a teremben is. A jelenlevők éljenzése és ovációja közepette a gyűlés elnökségében helyet foglalt Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő, Constantin Dascalescu elvtárs, valamint több más pártos államvezető. A teremben jelen volt az RKP KB, az Államtanács és a kormány több tagja, valamint illegalitásbeli párttagok, tömeg- és társadalmi szervezetek képviselői, tábornokok és tisztek, párt- és állami aktivisták, bukaresti vállalatok és intézmények dolgozói Ott voltak Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, más diplomaták, külföldi sajtótudósítók, külföldi meghívottak. Az ünnepi díszt öltött terem színpadának két oldalán feliratok olvashatók: „A nagy romániai antifasiszta és háborúellenes tüntetések 45. évfordulója“ és „A Munkás Egységfront megalakulásainak 40. évfordulója“. Elhangzott Románia Szocialista Köztársaság állami himnusza. A népgyűlést Gheorghe Pană elvtárs, az SKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára, a főváros főpolgármestere nyitotta meg. Ezután Manea Manescu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az Államtanács alelnöke méltatta május 1. jelentőségét. A május 1-nek szentelt nagy népgyűlés magasztos, ünnepi légkörben ért véget, kifejezéseként népünk tántoríthatatlan egységének a Román Kommunista Párt és annak főtitkára közül, akinek nevéhez fűződnek a szocialista Románia által azokban az években elért összes eredmények, amióta Nicolae Ceauşescu elvtárs áll pártunk és államunk élén. Ezután díszelőadásra került sor május 1. tiszteletére. Az előadás befejezése után pionírok és a haza sólymai virágcsokrokkal kedveskedtek Nicolae Ceauşescu elvtársnak és Elena Ceauşescu elvtársnőnek. A jelenlevők ismételten hosszasan éljenzik a pártot és a párt főtitkárát. A hatalmas lelkesedés légkörében Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő, a többi párt- és államvezető elhagyja a termet, és gyalog megy végig az Ifjúsági Park sétányán. Az egész útvonalon Nicolae Ceauşescu elvtársat. Elena Ceauşescu elvtársnőt a bukarestiek ezrei köszöntik nagy tisztelettel és örömmel. A fővárosi lakosok — férfiak és nők, fiatalok és idősebbek — akik újból eljöttek, hogy találkozzanak pártunk és államunk szeretett és tisztelt vezetőjével, kifejezésre juttatták szeretetüket és mély hálájukat mindazért, amit tett és tesz Nicolae Ceauşescu elvtárs hazánk állandó haladásáért, az egész nemzet jólétének növeléséért. A nagy öröm pillanatainak betetőzéseként a park kijáratánál lévő téren hatalmas hóra alakul, amelybe meghívják Nicolae Ceauşescu elvtársat és Ilina Ceauşescu elvtársnőt. Köszöntve május 1. hagyományos ünnepét, a hazai dolgozók kifejezésre juttatták elhatározásukat, hogy a jövőben is példásan megvalósítják pártunk és államunk bel- és külpolitikáját, fokozott erővel cselekszenek a haza gazdasági-társadalmi fejlesztéséért, a nemzeti függetlenség és szuverenitás konszolidálásáért, hozzájárulva az egész emberiség szabadságot, együttműködést és békét célzó törekvéseinek a megvalósulásához. A romániai munkásmozgalom ragyogó mozzanata (folytatás az első oldalról) cselekvően bekapcsolódjanak a haladó osztálycsatákba. ... Május elsején reggel hatalmas tömegek gyülekeztek a fővárosban. A húszezernyi tüntető, akik vörös zászlók éstrikolórok alatt, teljes egységben vonultak végig a fővárosi utcákon, egy emberként hangoztatták a hitvallásszerű jelszavakat: Le a fasizmussal! Le a Vasgárdával! Követeljük az országáruló német—román gazdasági paktum megsemmisítését! Az összejövetelek után a tüntetők — köztük az egész országból érkezett küldöttek —, a főváros utcáin való felvonulás után a királyi palota elé értek, ahol — az ..erkélyterv“ szerint — megjelent a király, s a tömeg ilyen jelszavakat kiáltott: Szabad és független Romániát akarunk! Le a hitlerista agreszszorral! Részesítsék amnesztiában az antifasiszta foglyokat és tartóztassák le fasisztákat az országban! A rendőrségi jelentések ez alkalommal is említést tettek a fiatal kommunista, Nicolae Ceauşescu cselekvő jelenlétéről az ifjúság, a munkások soraiban. Amikor a hatóságok megkísérelték letartóztatni, a munkások élő falat alkottak körülötte ... " Az 1939. május elsejei romániai antifasiszta és háborúellenes tüntetés, amint arra Nicolae Ceauşescu elvtárs rámutatott, az előretörő fasizmus elleni európai tiltakozás egyik legelső, világszerte visszhangot kiváltó eseménye volt. Ez a tüntetés így vált a demokratikus szabadságjogok, az ország függetlensége és területi épsége megvédéséért folytatott küzdelem egyik jelentős mozzanatává, a munkások, az összes demokratikus és hazafias erők összefogásának jelképévé, kiemelkedő határkövévé annak a harcnak, amely az 1944. augusztus 23-i társadalmi és nemzeti, antifasiszta és antiimperialista forradalomban csúcsosodott ki. A negyvenöt évvel ezelőtti esemény során, majd ezt követően a romániai munkásosztály, a haladó erők együttes harcában bebizonyosodott, milyen hatalmas erőt képvisel az az egység, amely a későbbiekben a szabadság kivívásához, a függetlenség megteremtéséhez, az új társadalom építésére való rátéréshez vezetett. Az azóta eltelt negyven esztendő alatt a román nép évszázados elmaradottságot küzdött le, s e gyors ütemű fejlődés gyümölcseiből részesült mindenki, nemzetiségétől függetlenül. A haladás, az előrelépés példájaként méltán idézhető Kovászna megye, amely addig soha nem tapasztalt ritmusban fejlődött fel, főleg a párt IX. kongresszusa után, az ország fejlett vidékeihez. A múltban iparilag és mezőgazdaságilag egyaránt elmaradott vidék, pártunk politikája, a nemzetiségi kérdés tudományos megoldása nyomán ma fejlett iparral, korszerű, mezőgazdasággal rendelkezik. Az itt lakó románok és magyarok, akik annak idején közös harccal vívták ki a jobb élethez való jogot, ma is váll váll mellett dolgoznak azért, hogy a szocialista Romániát a civilizáció és jólét újabb csúcsaira emeljék. Ebben az együttes munkában, a mindennapi tevékenységben örök biztató jelképként áll előttünk 1939. május elseje, az a nagyszerű példakép, amelyet pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs nyújtott és nyújt mindannyiunk számára. Zöld fák a béke kapujában ITa Sepsiszentgyörgyön ,elsétálunk a kettes líceum épülete melletti sétányon és a textilgyárral egy vonalba érve balra fordulunk, akár fel is nézhetünk. Nem látni persze semmit, amit látni akarunk, már csak elképzelni lehet, hiszen régen lebontották. De akik emlékeznek rá és felnéznek, még aránylag jól el tudják képzelni ama óriási, vörös mutatóujjként az ég felé meredő gyárkéményt. Egy régi május elsején állítólag erre a gyárkéményre futott fel a vörös zászló, hogy amíg a hatalom pribékjei leszedhették, lobogva hirdethesse a munka és a munkásosztály ünnepének feltartózhatatlanul közelítő hatalmát, vörös májusok legyőzhetetlen erejét. Lehetne vitatkozni persze azon is, hogy az akkori rendőrfőnök arca volt-e vörösebb vagy mégis ama zászló? Végére lehetne járni a legendáknak is! * Elhagyva a várost, a környező erdőkben még meg lehetne keresni ama tisztást is, ahol az illegalisták rendezték május elsejei találkozóikat. Fel lehetne idézni ezeknek a régi találkozóknak a légkörét is. Az együvé tartozás felforrósító, hónapokra, évekre erőt adó érzését. Arrais lehetne gondolni persze, hogy valahol valakik ma is óvatosan szétnézve lopakodnak egy erdei tisztás felé, hogy találkozhassanak elvbarátaikkal és együtt lehessenek munkásosztály nagy napján, és valahol most is felkúszik egy vörös zászló egy toronyra vagy gyárkéményre, eljövendő szabad májusok büszke előhírnökeként Mindezt igazán nem nehéz elképzelni, hiszen a Földön ma, 1984-ben is vannak olyan országok, ahol dühöng a kizsákmányolás és a kegyetlenség. Az én gyermekkoromban, a bátorító emlékezetű ötvenes években már egyetlen felvonulás és az ezt követő majálisok egyetlen robbanó énekké összefolyó zenéje jelenti az Ünnepet. A szabad május elsejek ünnepét, azokat a régi szép, felejthetetlen majálisokat Ebből kiindulva talán nem tűnhet hivalkodásnak, ha korosztályom májusi jelképeit idézem: a gyárkéményre futó vörös zászlót, a boldogság időleges szigeteiként a ma régen süllyedő tisztásokat, a nyolcas sorokban menetelőket egy téren, és igen, a nyugodalmas, békés május elsejei majálisok egyetlen robbanó énekké összefolyó zenéjét. És a májusfákat, igen, mindenekelőtt a májusfákat! Mert azt már igazán nem kell senkinek elmagyarázni, hogy a májusfák mit is jelentenek. Hadd állítsuk mi ma a legszebb májusfát a béke kapujába! BOGDÁN László ★ Az alkotás és öntudat... (folytatás az első oldalról) játszott egy ifjú kommunista, egy lángoló hazafi és forradalmár, NICOLAE CEAUŞESCU. Mögötte már gazdag harci tapasztalat, börtönök iskolája állt, de rendíthetetlenül hitte, hogy a dolgozók igaz ügye legyőzhetetlen, hogy ez az ügy szolgálja az ország és a nemzet jövőjét, az igazi néphatalom megteremtését. 1939. május elseje az 1944. augusztus 23-i események közvetlen előzményének tekinthető erőfelmérés volt, mely megmutatta, hogy az ország demokratikus, forradalmi és haladó erőinek összefogásával, a tomboló terror, az elnyomatás ellenére a párt vezette munkásosztály és szövetségesei képesek lesznek a társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom megvívására, egy új társadalom megteremtésére. Harminckilenc esztendeje országunk dolgozói szabadon ünnepük május elsejét. Idén különös jelentőséget adnak ennek az ünnepnek az év kiemelkedő, nagy politikai-társadalmi eseményei, a társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom 40. évfordulója és a Román Kommunista Párt közelgő XIII. kongresszusa. Egész népünk úgy fogadja ezeket az eseményeket, mint amelyek határkövet jelentenek a korszerű, sokoldalúan fejlett szocialista társadalom életében. Annak a társadalomnak építő mindennapjaiban, mely valósággá változtatta mindannyiunk álmát, az ország összes vidékeinek és helységeinek gyors és arányos fejlesztését, nemzetiségre való tekintet nélkül a haza öszszes fiainak teljes jogegyenlőségét, egyéniségük, képességeik szabad kibontakoztatásának lehetőségét. Az ország dolgozóinak hatalmas családjában Kovászna megye magyar és román munkásainak, földműveseinek, szellemi dolgozóinak hangja ma természetesen simul be abba a sokszólamú kórusba, mely a munka diadalát zengi. És zengi a pártnak, a párt főtitkárának, országunk elnökének, a céltudatos forradalmárnak, a lángoló hazafinak, NICOLAE CEAUŞESCU elvtársnak szóló hálánkat, elismerésünket és szeretetünket, köszönetül a megteremtett emberi méltóságért, a munka becsületéért, a közös haza fölvirágoztatásáért. Az ifjúság napjára... (folytatás az első oldalról) időben, több mint másfél évtizeddel ezelőtt, a rohamos fejlődés útján elindult megyénkben, a földből egyik napról a másikra kinövő gyárak sok, nagyon sok fiatalnak nyújtottak munkahelyet, addig e tájakon soha nem gyakorolt szakmák, mesterségek válhattak életpályákká. A gyárak fiatalsága a bennük dolgozók ifjúságával fonódott össze, s ahogy nőttek ezek az ifjak, úgy izmosodtak a gyárak is . Manapság is vállalataink legtöbbjében harmincon alul számolják az átlagéletkort, akad olyan is, ahol alig haladja meg a húsz-huszonegy évet... Ez azt is jelenti, nyilván, hogy nagy bizalmat szavaztak ifjúságunknak, hisz az ő vállukra is nehezedik a tervteljesítés, a feladatvégzés csöppet sem könnyű, ezernyi terhe. Most, az ifjúság napja előtt, a munka hatalmas frontján nagy sikerek eléréséről számolhatnak be ők is, mint korosabb munkatársaik. És szólhatnak arról, hogy a párt által megteremtett kiváló feltételek között becsülettel végezhetik munkájukat, állandóan tökéletesíthetik, gyarapíthatják ismereteiket, nyugodt körülmények között tanulhatnak. S ami igen-igen nagyszerű győzelem: a tanulmányok elvégzése után biztos munkahely vár rájuk, felkészültségüknek, szorgalmuknak megfelelően, nemzetiségüktől függetlenül... Az a közel negyvenezer ifjú, akik gyárainkban, szántóföldjeinken dolgoznak, iskoláinkban a holnapra készülnek, hatalmas forradalmi erőt jelentenek, kezességet arra, hogy megyénk töretlen felfelé ívelése biztosított, az idősebbek jó kezekbe adhatják át azt a bizonyos fáklyát és stafétát... Mindenkori biztatásul, ösztönzőként hat fiataljainkra Nicolae Ceauşescu elvtárs példája, aki kora ifjúságától bebizonyította, mire képes az az ember, akinek minden gondolata, egész lénye az újhoz, a forradalmihoz, a holnaphoz kötődik. Ennek a példának jegyében élnek, dolgoznak, készülnek a jövőre megyénk román és magyar fiataljai is... 2-3.