Megyei Tükör, 1985. június (18. évfolyam, 4150-4174. szám)

1985-06-01 / 4150. szám

A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Országos Tanács bővített plenáris ülése folytatás az első oldalról) A munkálatok első napján úgyszintén plenáris ülést tartott a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövet­sége és az Erdőgazdálkodási Tanács, és megtartotta ülését a nem szövetkezete­­sített helységekbeli mezőgazdasági ter­melők Központi Bizottsága. A háromnapos munkálatokat plénum­­ban és tevékenységi szektoronként bo­nyolították le. Felszólalt 427 részvevő. A­­ Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Országos Ta­nács bővített plenáris ülésének általános vitája keretében a felszólalók kidom­borították, hogy az utóbbi két év­tizedben, amióta Nicolae Ceauşescu elvtárs áll a párt és az állam élén, me­zőgazdaságunk erőteljesen fejlődött és korszerűsödött, ami ebben az ágazat­ban eszközölt jelentős beruházásoknak, a mind tökéletesebb traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel való ellátás­nak, egyes nagy hatékonyságú mező­­gazdasági technológiák bevezetésének és általánosításának, a kemizálásnak, az állami és szövetkezeti mezőgazdasági egységek szervezési struktúrája állandó tökéletesítésének, a mezőgazdasági ter­melés szüntelen növelése céljából kez­deményezett intézkedéseknek és az e­­gész mezőgazdasági tevékenység minő­ségi javításának köszönhető. A felszó­lalók kiemelték a pártfőtitkár megha­tározó szerepét az új mezőgazdasági forradalom elveinek és céljainak meg­határozásában, az ezek gyakorlatba ül­tetésére irányuló tevékenység vezetésé­ben, mely tevékenység lényegében arra irányul, hogy valamennyi szektorban és egységben maradéktalanul hasznosítsák a mezőgazdasági termelés, a munkater­melékenység és a gazdasági hatékony­ság növelésére kínálkozó nagy tartalé­kokat, minél magasabb mennyiségi és minőségi szinten biztos és stabil mező­­gazdasági termelést érjenek el és szá­mottevően növeljék a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hozzájárulását a la­kosság megfelelő ellátásának és az ipar nyersanyagokkal való ellátásának biz­tosításához. A f­öld intenzív kihasználásával, a műszaki-anyagi alap és a munkaerő minél jobb kihasználásával, az élenjá­ró egységek tapasztalatainak és a tudo­mányos kutatás eredményeinek általá­nosításával kapcsolatosan Nicolae, Ceauşescu elvtárstól kapott feladatok és útmutatások alapján a vita résztve­vői nagyfokú felelősségérzettel, a bírá­lat és önbírálat szellemében elemezték a tavaszi kampány idején kifejtett te­vékenységet, s intézkedéseket jelöltek ki annak érdekében, hogy jól előkészít­sék és lebonyolítsák az összes idei me­zőgazdasági munkákat, teljesítsék a mezőgazdasági növényi és állati terme­lés, az ipari és export termelési, vala­mint a beruházási tervet, biztosítsák a jelenlegi ötéves terv előirányzatainak megvalósítását. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdő- és vízgazdálkodás 1986. évi fejlesztési tervének tervezetével kap­csolatban, amelyet a XIII. pártkongresz­­szu­s határozatai, Nicolae Ceauşescu elv­társ orientációi fényében dolgoztak ki, kidomborították, hogy az abban foglalt előirányzatok fejlesztési üteme nagyob­bak az előző évieknél, s lehetőséget te­remtenek valamennyi mezőgazdasági szektor számára ahhoz, hogy nagyobb termelést érjen el, megvalósítsa a terü­leti önigazgatási és önellátási progra­mot, biztosítsa az állami termékalap­nak történő leszállításukat és fedezze a nemzetgazdaság többi szükségletét. A kiemelkedő eredményeket biztosí­tó módszereket és intézkedéseket is­mertetve, a felszólalók számos javasla­tot terjesztettek elő a termelés és a munka megszervezésének tökéletesíté­sére, az egész földalap, az összes gépi eszközök és a munkaerő gazdaszellem­ben történő kihasználására, az új gaz­dasági-pénzügyi mechanizmus határo­zott­ alkalmazására, különös súlyt he­lyezve arra, hogy minél kisebb költsé­gekkel egyre nagyobb mezőgazdasági termelést érjenek el, minden munka­helyen erősítsék a rendet és a fegyel­met, a tervfeladatok teljesítése iránti nagyfokú felelősségérzetet, s így bizto­sítsák a XIII. pártkongresszus határo­zatainak példás megvalósítását. Az utolsó ülésen a résztvevők jóvá­hagyták a vitára bocsátott dokumen­tumokat, valamint a Mezőgazdasági, É­­lelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodá­si Országos Tanács bővített plenáris ülésének határozatfel­hívását. Valamennyi jelenlevő szeretetét és nagyrabecsülését kifejezésre juttató e­­rős és hosszas taps, ováció közepet­te szólásra emelkedett NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs, a párt főtitkára, a köztársaság elnöke. Pártunk és államunk vezetőjének mesteri beszédét a résztvevők megkü­lönböztetett érdeklődéssel és figyelem­mel hallgatták végig, és több ízben erős tapssal és hurrázással húzták alá. A jelenlevők hosszas éljenzéssel jut­tatták kifejezésre a szántóföldi dolgo­zók millióinak szilárd elhatározását, hogy újabb jelentős munkatettekkel köszöntik a IX. kongresszus 20. évfor­dulóját, amióta nemzetünk legszeretet­­tebb és legtiszteltebb fia, Nicolae Ceauşescu elvtárs áll a párt élén, s akinek nevéhez és tevékenységéhez kapcsolódnak a román gazdaságban, a román falu élet- és civilizációs színvo­nalának emelésében végbement mély­reható átalakulások, a romániai sokol­dalúan fejlett szocialista társadalom felépítésében elért nagy sikerek. (gyermeknapi rendezvények ) A megyeszékhelyen ma 16 órai kezdettel a Szemel­ja negyedi nyári­­színházban (rossz idő esetén a Sportcsarnokban) a Megéneklünk, boldog gyermekkorunk verseny győztesei mutatnak be gyermeknapi ünnepi műsort. Fellépnek a 2-es, 3- as és 7-es számú általános iskolák, a Matematika-Fizika Líceum, a 2-es számú Ipari Líceum, a Közgazdasági és Államigazgatási Líceum I—IV. osztályos tanulói, valamint a 6-os és a 1­-es napközik óvodásai. Az ünnepi műsorban fellépnek még a Pionírok és Sólymok Háza művészegyüttesei és a rétvi pionírok fúvószenekara. Hasonló előadásokra kerül sor a megye többi városaiban is. 3 Sepsiszentgyörgyön 16 órai kez­det­tel a központi parkban kerül sor a kicsik roller , kerékpár- és tricik­li-, valamint futóversenyére. Ugyan­itt aszfaltrajzoló vesenyt is rendez­nek. SS Ma 18 órai kezdettel a sepsi­szentgyörgyi Szakszervezetek Műve­lődési Házában a Művészeti Népis­kola tanulói mutatnak be ünnepi műsort.­­ Holnap, vasárnap 11 órakor a gy­em­ek nap tiszteletére a kezdi vá­sárhelyi Múzeumban kiállítás nyílik meg a helybeli 2-es számú Általános Iskola képzőművészeti tagozatos ta­nulóinak munkáiból. A kiállítás hét­fő kivételével naponta 9—17, szom­baton 9—13 óra között látogatható. A Bodzafordulón is változatos gyermeknapi műsort készítettek elő a város gyermekeinek köszöntésére. Ma 8 órakor az 1-es számú Általá­nos Iskolában Gyermekkorunk fé­nyes évei címmel az iskola alkotó kör­i tagjainak munkáiból nyílik kiállítás. 10 órakor kezdődik a vá­rosi Művelődési Házban ,az iskola tanulóinak ünnepi előadása. 11 órai kezdettel a város kicsinyei aszfalt­rajzoló versenyen, sportvetélkedő­kön vehetnek részt. Ez Előpatakon a mozgássérültek kórházában ma 10 órai kezdettel köszöntik a gyermeknapot. Az ün­nepséget az előpataki Általános Is­kola zenés-irodalmi összeállítása nyitja meg. Ezt követően korcso­portonként, játék- és tanszerekkel, édességgel ajándékozzák meg a gye­rekeket.. Az ajándékozók közé tar­toznak a kórház, Élőpatak és Ara­patak nőbizottságai, valamint a Szorgalom kisipari szövetkezet nő­bizottsága. A gyermeknap tisztele­tére a megelőző hetekben a kórház vezetősége az intézmény területén jól felszerelt játszóteret is létreho­zott. Az új létesítmény a gyógyá­szati igények figyelembevételével készült. MEGYEI TÜKOR MAGYAR ÉI LAJOS J­Ú­N­IUS 1. Hatalmas lesz rám ez a nyár is: ha rang­v­i­rágok csilingel­ne­k, méh­danára és bogárzenére hangyák hadai menetelnek. Rigó-koncertre jön a reggel, a kakukk hangol, éveket számlál, arany villanással száll a sármány. Van-e szebb a nyári lepke­bálnál? Kisfiamnak két csiga indul versenyezni, koncertre készülnek mind a békák, ezüst halak kecses balettje a tó felszínén fodrozza fodrát. Hatalmas lesz rám­ ez a nyár is, fölötte üvegharang zeng, a béke. Rászáll egy tarka pillangó képében a nyárban bogárzó fiam kezére. (IMREI­ István felvétele) Gyermek, báránnyal Ül Epikurosz egy kőpadon, és azon tűnődik, minden addiginál hatáso­sabb önnyugtatást kell kitalálnia a halál elfogadására, mert csodálatos létünk legképtelenebb törvénye az elkerülhetetlen befejezettség. Egy ember élete soha nem lehet befejezett, egy munkásság tűnhet kerek-egésznek, egy élet csak önmaga ellentétével egész. Idős Nagy János gazdálkodó ember ü­l az uzoni temetőben egy sír peremén, apám hantja mellől nézek át hozzá, vajon hová tekint, a lisz­­nyói hegyoldal felé, ahol gyermekkorában még sikeres vála, vagy ezt a két kisfiút nézi itt a temető végében, amint egy fekete foltos kései bá­ránnyal játszanak a világ legbékésebb május végi délelőttjén? Ha most megkérdezném tőle, mire gondol, saját lételméletébe bizo­nyosan belevenné ezeket az aprókat, a gyermekecskéket, ezt az eleven társukat, a báránykát, a serény virágokat, ha faggatnám tovább, terelném mélyen le háborús évekbe, tudom, idős Nagy János határozott kézzel húzná ki erre a békésebb partra 81 esztendejének recsegő tutaját, igenlő választ adna minden kérdésemre, ha a gyerekekről, bárányukról, napkeltükről, delükről, szentüléseikről kérdezném: — Ami szép s igen-igen tiszta ebben az életben, az az övék, azt ők hozzák magukkal, valah­onnét egy virágos verőfényes gyermekvilágból, s őrzik is tisztességesen; lám, ott bogároznak a boglárkák között, s igen­­igen jól érzik magukat azzal a csepp báránnyal, hát őrizzük számukra azt, amit hoznak közénk, a jót s a tisztát. Meg kell tanítanunk, hogy továbbadják, messzire adják azt, amivel érkeznek mi közénk. Mikor mi már Epikurosz mellett ülünk egy ókori kőpadon, s idős Nagy János bátyámat hallgatjuk szólni földi dolgokról, csodagyermekek­ről, békében bogározó bárányaikról. CZEGO Zoltán Na­pfényes gyermekkor (Toll­tatás az első oldalról) épültek volna óvodák, napközi ottho­nok, iskolák, korszerű játszóterek, sportpályák. „Pártunk és államunk a legmelegebb szeretettel és atyai gondoskodással öve­zi hazánk gyerekeit, az ifjú nemzedé­ket — mondotta pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs mindent megtesz, hogy optimális élet­körülményeket, korlátlan lehetőségeket biztosítson számára a tudomány és kul­túra legmagasabb csúcsainak meghódí­tásához, legmerészebb törekvéseinek megvalósításához, akadálytalan érvé­nyesüléséhez társadalmunk minden szektorában, az ország egész, társadal­mi-politikai életében." E törődésnek nap mint nap felfedez­hetjük jeleit megyénkben is. Ha vissza­pillantunk az elmúlt húsz esztendőre, megállapíthatjuk, nagyszerű fejlődést ért el e vidék iskoláskor előtti okta­tási hálózata, nagyot lépett előre az elemi, gimnáziumi, szakiskolai és lí­ceumi oktatás. A megyeszékhelyen, Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Baróton, a megye más helységeiben korszerű napközi otthonok épültek, ahol az is­koláskor előtti gyerekek túlnyomó több­sége bekapcsolódhatott az oktatási fo­lyamatba, a legjobb feltételek között ismerkedhetnek, már zsenge gyerekko­ruktól környezetükkel, gyerekéveiket megszépítő eredményeinkkel. Iskolákat, tantermeket, laboratóriu­mokat, iskolai bentlakásokat, sportter­meket építettünk, nincs a megyének te­lepülése, ahol az utóbbi húsz esztendő ne hozott volna megújulást, felfrissü­lést az oktatásban, nevelésben. Az elkövetkező időszak újabb felada­tokat ró mindazokra, akik a gyerekek egyre szebb, boldogabb életének felté­teleit hivatottak biztosítani. Az ifjú nemzedék nemrég lezajlott nagy ta­nácskozása nagyszerű kifejezője­ volt annak az elkötelezettségnek, amellyel jövőre készülő fiataljaink tesznek ele­get kötelezettségeiknek. Tisztában van­nak azzal, a jövő most készül, s aho­gyan ők elsajátítják, magukévá teszik a tudományos és műszaki ismereteket, amiképpen felnőnek az egyre magasz­­tosabb feladatokhoz, olyan mértékben tudnak majd helytállni a feladatvégzés­ben is. VÍVELŐDÉS MEGÉNEKÜlNK­­*v románia Rendhagyó kiállítás Az új galériában amrég megnyílt ki­­aditas. Kovászna m­gye amatőr kép­zőművészeinek, nap művészeinek és népművészeinek köz­bemutatkozása, amely lényegében aM­­egéneklünk, Ro­mánia fesztivál megyej szakaszának fe­lel meg, már formáiban is a rendha­gyó kiállítások közé tartozik. Az emeleten a nap festők és amatőr képzőművészek festményei, a lenli te­­rem­ben, a falakon épművészeti, ipar­művészeti munkák. «Jöttük faszobrok — megyénkben élő faszobrászaink egyik legreprezentatívabb bemutatkozása ez! — a teremben asztrák, természetesen faragott asztalok és székek, rajtuk kü­lönböző tájegységek« bemutató térítők, az egész hatalmas , eklektikus anyag — ez már az amatőr és naiv képzőmű­vészek és népművészek ..összekeveredé­séből" is óhatatlanul adódik — valami kaleidoszkóps/^a pompában mű­mellyel az dK-ben kiek. .. min­dennapok egyhangújából. (Ne feled­jük, ez itt megyei dnte, az itt bemu­tatkozóknál összehasolíthatatlanul töb­ben festenek, faragrík, szőnek, hímez­nek ...) Hogy nyomt hagyjon maga után, hogy szinesebb tegye életét, hogy átalakítsa környezeti. A népművészeti munkák és az iparítvészet körébe so­rolható ötvösmunkái (tányérok, gyer­tyatartók, lámpák, fiából kötött hasz­nálati tárgyak) páratanul érdekesek és azdagok, s ugyanez mondható el a fa­ragásokról, faszobráról is. Ismételjük, hosszú idő óta ez a leg­reprezentatívabb ilyen jellegű kiállítás a megyében, a kézdivásárhelyi Jakabos Istvántól és Tolvaj Józseftől a sepsi­szentgyörgyi Dobolyi Gyuláig és a vaj­­nafalvi Smidu Gheorgheig itt láthatók ismert és kevésbé ismert faragóink munkái. A festészeti anyag a díszítő­­művészethez, a népművészethez, a fa­szobrászathoz képest, valamivel szegé­nyesebb ugyan, de itt is vannak figyel­münkre érdemes dolgok . .. Seres Andrással beszélgetek a kiállí­tóteremben, a kiállítás szervezője, me­gyénk amatőr képzőművészetének és népművészetének legjobb ismerője, el­gondolkodva mondja: „Érdekes persze az egész, szép is az, ami szép, bár itt korántsem ez az egyetlen szempont és persze, hogy lehetne gazdagabb is, min­den válogatás óhatatlanul torzít is, va­lamilyen irányban. És ekkora anyag­nál ez azt hiszem, elkerülhetetlen. Gon­doljunk bele, hozzávetőlegesen 200 tárgy van kiállítva, kovácsoltvas mun­káktól szőttesekig, kukából készült használati tárgyakig, faszobrokig. S a kiállítóterem jellege miatt monumentá­lisabb tárgyakat nem is tudtunk be­mutatni. Remélem, így sem vallunk szégyent. Világosan látható, gondolom, a kiállításon az az elképzelésünk, hogy a népművészetben a használati tár­gyakra helyeztük a fő hangsúlyt, ezek­nek az itt kiállított tárgyaknak, ha nem is egyetlen, de egyik fő funkciójuk, hogy díszítsenek, hogy szebbé, hangula­tosabbá tegyék a szobabelsőt, a kör­nyezetet ..." (hadházi) M­­.«s *m. a* m (GERGELY Béla felvétele) Amint arról hírt adtunk, pénteken újabb önálló koncér­us mutatkozott be Kézdivásárhelyen Szakszervezetek Művelődési Háza f­elett működő ka­marazenekar. Ezt a­űsort kedden, jú­nius 4-én városunk­­ is bemutatják. Megkérdeztük Tóth Itvánt, a zenekar vezetőjét, hányadik nálló, egész estét betöltő koncertjük a mostani? — Amióta, néh­a éve, Demény Attila zongora­művé­ül átvettem a ze­nekart, az ötödik! :óta persze, sokat változott az együtte összetétele is, er­ről később. Most­­ műsorról: Csíky Boldizsár és barokk íneszerzők: Corel­li, Telemann, Bach, Kindel művei sze­repelnek a progmban. Távlatilag szeretnénk egy úja­n egész estet be­töltő konc­ r'rK ^'v^j^iudhnak lS m­­,»­,h,!.-a3Koz a nyárra nem jön os^» de őszire bizto­san. A Csíkszeredái kamarazenekarral közösen tervezzük, ez esetben Csíksze­redában is, Szentgyörgyön is bemutat­nánk, s mindenütt, ahova meghívnak, s ahova lehetőségünk van el is menni. — Mit jelent a zenekar életében az anyain­té­­zm­én­y ? — A Szakszervezetek Művelődési Háza biztosítja a termet és a gyakorló­termet, de más dolgokat is, például leg­utóbb kottatartókat vettek. Ők szerve­zik a kiszállásainkat, járművet bizto­sítanak. — A hangszerek? — Mindenki a saját hangszerével ját­szik. Ez vonószenekar. Tizenöt tagú. Van még persze a zongora, ami a csem­­ballót helyettesíti ... A barokk zene­kar vonósokból és csemballóból állt. . . A tagok képzett zenészek, zeneiskolai tanárok, a Vadrózsa zenekarában dol­goznak. — Vannak-e nehézségeitek? — Hajaj. A tagok a munkájukon kí­vül, amiért fizetik őket, még legalább két, esetenként három együttesben is muzsikálnak vagy énekelnek: a Vox Humánéban, a Kovában, kisebb formá­ciókban. Már az is egy nyereség, hogy rögzíteni tudtuk — szerdára és csütör­tökre — a próbákat... De a Vadrózsa kiszállási programját tiszteletben kell tartani, ez is nehézségeket okoz. Mégis azt mondom — s nem hinném, hogy ez öndicséret lenne —, hogy a zenekar hangzásán és lehetőségein érződik az újonnan, egy-két éve érkezett zenészek játéka, s ha össze tudnánk hangolni a Vadrózsa együttes, a­ zene- és nép­­művészeti iskolák, valamint a pionír­ház munkáját — itt dolgoznak, mint már említettem, a zenekar tagjai —, a jövőben négy önálló koncertet is tud­nánk tartani évente és biztosíthatnánk egy állandó magasabb színvonalat. — Műsorotokon általában nagy ba­rokk zeneszerzők művei szerepelnek? — Igen, de a barokk zene kiválósá­gainak a remekművei mellett — mely­nek megismertetését a közönségünkkel fő célunknak tekintjük — hazai zene­szerzők munkáiból is szeretnénk minél többet bemutatni, már olyanokat, ame­lyeket meg is tudunk szólaltatni. Fel­kértünk már kortárs zeneszerzőket is, hogy írjanak nekünk zenét, kaptunk műveket Könczei Árpádtól, Szalay Zol­tántól, más ígéretek is vannak. Köte­lességünknek érezzük, hogy ezt a fajta kortárs zenét is megismertessük a kö­zönséggel. Befejezésül még annyit: lé­nyegében hiába számítunk profi zené­szeknek, amikor a zenekar összeállt, mindannyian a nulláról indultunk, én is, a zenekarvezető, s most érezzük iga­zán, hogy nem vesztek kárba az elmúlt évek, most jöttünk rá arra, hogy lénye­gében hogyan is kellene csinálni. Azt hiszem, ha tervünk sikerül — s az em­lített intézmények munkáját összehan­golva, több idő jut a kamarazenekar próbáira is, s nyugodtabb légkörben tu­dunk készülni —, a színvonal ugrás­szerűen nőni fog ... Lejegyezte BOGDÁN László Egis kamarazenekar lehetőségei Vágtam olyan rendet, mint te­ llomszínű a rejfit, s az alig felkelő nap csak időnként nyúj­tózkodik ki nagy állóan, a szürke szélű felhők mögül. Lehet, ásí­­tozik is, de ne vigy túlzásba a tiszteletlen megszemélyesítést, elvégre, az ő mértjével mérve, a minap még népek sokasága áhítattal imádta. Az öregecske a v­árosszéli utcában látszólag nem is törődik sem vele, sem vele, aki a járdáról nézem. Nem bizony, mert nagy szakértelmet sínylő munkával van lefoglalva az utolsó por­­cikáig. Olyasmit m­ond, amihez mostanság mind kevesebben érte­nek a hozzáillő leglaposabb szinten. Kaszát ver, csillogó okulá­­felszerelkezve figyelmesen és apró kovácsolásokkal. Mihály bátyánk beszármazott, reméljük, Mán nénénkkel egye­temben, valamelyik erdőalji faluból a városba szakadt fiatalokhoz. A tegnap este azt mondta az öregasszonynak: ,,A fű virág­zik, le kéne kaszálni.". Amire az asszony: „Az bizony jó lenne". Ebben benne van a biztatás és az óvatosság, mert mit lehesse­nt előre tudni, mennyire fáj majd napkeltekor az öreg dereka. Na, ha ez a tényállás. Mihály bá felkelt hajnalban, mert harmaton vág jól a kasza. Elővette az idemenekített kaszaszeres tarisznyát a kamrából, kiszemelte a füvet benőtt pityókatároló verem tövét, mert ehhez a művelethez mifelénk hegy is szüksé­geltetik. Ha akkora, mint a bundasapka, de hegy legyen. Háttér­nél­ jó az a két vékonyka szilvafa. Megteszi az öreg cserefa he­lyett, amelyik ott állott az ..apám jussa féle" erdei kaszálócska sarkában. Oda szépen leterít­ette a lájbit, beverte a­z­öveket a­z üllővel, rágyújtott egy koporsószegre, amitől módjával lehet há­rulni, kikotorászta a tarisznyából a fényesre munkált kalapácsot, a s sü­lére illesztette a kaszaélet s kezdetét vehette a szertartás. Majd nadrágszíjra akasztja a vízzel éppen alkalmatosan meg­töltött fénkötőkot, s hátraballag a fűig. Fen néhányat a kaszán, talán sóhajt is egyet, s belevág a fűbe. Úgy szakad az aztán, mint a parancsolat. Nótázni is lehetne... voltam olyan legény, mint­­e , de az ilyesmi ennyi fűnek nem dukál. Hiszen hússzor ennyi sem volt sok egykoron, hajnaltól napestig. ■ Még valószínű, szemü­gyre veszi, hogy milyen rendek estek — az a három nyúlfarknyi. Egy kicsit hü­mmög, hogy a szomszédban is szívesen levágná azt a néhány négyzetmétert, ha már ennyire nekiveselkedett. Végül még egy cigaretta, kétfelé törli a bajszát, s betappog a konyhába, mert­ Mari már várja a frustokkal. A fiatalok még csak alig ébredeznek odabent a házban, így van ez. Mindennek meg kell adni a módját. Hanem sem­mit nem ér ez a városi élet, vélheti Mihály bátyánk. ★ Messze járok, de még egyre kopog a fülemben a kasza verő kalapács ütemes pengése, vele hajdani erdei kaszálók neve cseng egybe: Csillör­szege, Fenyősorra, Szilb­ástya, Kövesbártya meg Győr­­kovács árnyéka. Képzeletben komótosan lendülő egykori öregek suhintanak a derék fűbe legelöl, utánuk még két-három legény fiú nyomában dől a vastag rend.­­m . " Nyárelő havában járunk, még meglephet a Medárd napi e­­hülés és esőzés, de azért a jóféle széna csinálásának hónapja ez, amikor virágzik az ezerjófű, a kakukkfű, a somkóró, a barát­­szegfű, szarvaskerep meg a baltacím, s tele a határ varázslatos balzsamos illatokkal. TOMPA Ernő KÓSA BÁLINT FAMETSZETEI A KÉZDI­VÁSÁR­HELYI MÚZEUMBAN KEDVENC TÉMÁM A HÁNY­ÁSZOK ÉLETE A kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum — szokásához híven — ismét kiállítási lehetőséget biztosított egy nagyon tehetséges amatőr képzőművésznek, az olaszteleki Kosa Bálintnak, aki több mint félszáz fametszetét hozta el az udvarterek városába. A kiállítás megnyitója után elbeszél­gettünk Kósa Bálinttal, aki eddigi pályafutásáról és jelen­legi tárlatáról vallott. —■ 1972 decemberében rendeztem meg legelső egyéni tárlatomat, a bordóci művelődési otthonban, ahol főleg olajfestményeket állítottam ki. Azóta egyéni tárlatom volt Baróton, több alkalommal Sepsiszentgyörgyön, Erdővidék majd mindegyik községében, Brassóban, Medgyesen, Cara­cal­on, Csíkszeredában, Craiován, Kovásznán és legutóbb Székelyudvarhelyen. Az évek során ex libris-szel és al­kalmi kisgrafikával több rangos nemzetközi tárlaton állí­tották ki munkáimat, a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Magyarországon, Svédországban, Angliában, Lengyelország­ban, Portugáliában, Hollandiában, Olaszországban, Fran­ciaországban, Kanadában stb. — Az olaj és akvarell után kinek a hatására tértél át a fametszésre? — Gy. Szabó Béla 1968-as, sepsiszentgyörgyi tárlatán döbbentem rá arra, hogy mondanivalóm számára a famet­szés a legmegfelelőbb kifejezési eszköz. Lényegében a Gy. Szabó Béla-kiállítás jelentette a fordulópontot, döntő ha­tást gyakorolt egész további pályafutásomra. Rá egy évre elkészítettem életem első dúcát, bükkfából. Nagyon nehe­zen ment a metszés, rátértem a linóleumra és a körtefára. Bíró Iván Géza biztatott, tanácsokkal látott el. A bardóci kiállításom alkalmával az egyik hazai magyar nyelvű lap közölte két munkám repróját. Ezekre figyelt föl Gy. Szabó Béla és meghívott Kolozsvárra. A Mester szigorúan meg­bírálta a felvitt munkákat, s az volt a kívánsága, hogy évente legalább 3—4 munkával menjek fel hozzá. Tőle kaptam a legelső igazi vésőket. Gy. Szabó Bélától sajátí­tottam el a metszéstechnikát és a vonalvezetést. — Hogyan választod meg képeid témáját? — Legfőbb ihletem a természet. Érdekelt és érdekel jelenleg is a különböző népek hiedelemvilága, mitológiája. Ennek jegyében készült el a Germán mitológia­­ egyedi, színes és fehér-fekete metszete a tervezett 24-ből. Szintén kedvenc témám a bányászok élete, hiszen jómagam is kö­zöttük élek és dolgozom, s többször lejárok a föld alá is, tehát alkalmam van ,,testközelből“ megfigyelni egész tevé­kenységüket. Ennek hatására fogalmaztam meg fehér-feke­tében a köpeci bányászok életének fő mozzanatait. A sikeresnek mondható székelyudvarhelyi kiállításom után, remélem, a munkáimat itt, Kézdivásárhelyen is meg­értéssel fogadja a tárlatlátogató közönség. Lejegyezte DÉVAI SOCHOM István . Még egyszer a hiányzó közönség­ről. A Megéneklünk, Románia feszti­vál megyei döntőinek során többször is szóvá tettük, hogy érthetetlen és meg­magyarázhatatlan módon nagyrészt üres, ásítóan, elkedvetlenítően üres ter­mek előtt mutatkozhattak be a csopor­tok. A legfeltűnőbb ez azért mégis a megyei döntőn volt, a Sepsiszentgyör­gyi Állami Magyar Színház termében alig lézengett valaki: senki ne lett vol­na kiváncsi megyénk legkiválóbb vers­mondóira, színjátszó csoportjaira, vers­­összeállításaira?! Ha így van, akkor az elkövetkezőkben olyan helyen kell megrendezni ezeket a döntőket, ahol igenis, van közönség! Mert ősszel, a községi és körzeti szakaszok versenyei még zsúfolásig tele termek előtt zajlot­tak. Lemondani a közönségről nem sza­bad, hiszen az amatőr művészeti moz­galom egyik éltető eleme, kis túlzással ,,motorja" éppen a mindenkori közön­séggel való eleven kapcsolat. Ha ez nincs meg, ha a fesztivál versenyei el­szakadnak a közönségtől, nagyon ha­mar elveszíthetik értelmüket és öncélú­vá válhatnak. 1.) Az új, májusi Igaz Szó két körültekintően szerkesztett ro­vata is a béke mellett száll síkra. A Békét, békét a világnak! című rovat­ban Bajor Andor, Horváth Imre, Far­kas Árpád, Oláh István, Lendvay Éva, Czegő Zoltán és Somosdi Veress Károly alkalmi verseit olvashatjuk és Kovács János: Győzelem és béke című jegy­zetét. Mi a közös ezekben a verses val­lomásokban? A béke áhítása, forró sze­­retete! Ez köti össze a Béke és költé­szet című másik összeállítással, ame­lyet Markó Béla szerkesztett, s amely a jelenkori világirodalom békeverseiből közöl egy csokortal válót. Többek között olvashatjuk Hans Magnus Enzensber­ger, Paul Eluard, Archibald Mas Leish, Bertold Brecht és Jevgenyij Jevtusen­ko verseit. Mindez világosan bizonyítja: a kultúra és a humánum oldaláról a választás adott: a béke! Erre szavaznak a költők, Európa, a világ, a haza köl­tői, és erre szavaz a józan emberiség. K. I. 2-3.

Next