Megyei Tükör, 1986. november (19. évfolyam, 4590-4614. szám)

1986-11-26 / 4611. szám

GAZDA SZEME SiZCXDX­X JflSZÁGOt Három törzskön­yv ezen állat a Karsai portán A bodzafordulói állatkiállítási kata­lógusban tizenhárom, díjazásra érde­mes üszőborjú gondozójának neve sze­repelt. Közülük elsőként tüntették fel Karsai Simon nevét. • Szereplése, nyil­ván, az állattartók körében feltűnést keltett. De ennél is nagyobb meglepe­tést jelentett annak a növendékállat­nak a bemutatása, amely később ki­váltotta a bírálók elismerését. A meg­nyitó előtt a bonizálók, a szakvezetők kérésére elővezettették a díjazásra ki­szemelt üszőket, még egy utolsó ala­pos vizsgálat, küllem, felépítés, nagy­ság, súly, magasság, életkor, majd va­lamennyi adat összevetése nyomán egyöntetűen hangzott a döntés. Simon üszőjét illeti az elsőség. Rendszerint a díjazott, állatok tulaj­donosaként, gondozójaként a nyilván­tartásokban kizárólag a családfő ne­vét tüntetik fel, őt illeti a felvonulás, a bemutatás joga. Pedig Szotyorban, s szakkörökben is jól tudják, hogy az anyaállat, a borjak gondozásában, a szép növendékek­ felnevelésében nagy szerepe van Karsai Annának és leá­nyának, Karsai Enikőnek is. Egész na­pon át ők ketten foglalatoskodnak az állatok körül, etetés, itatás, tisztogatás kettőjük feladata. Simon elsősorban a takarmánybeszerzés gondját látja el. Valamennyiük között ő a legavatot­tabb: munkahelyén, az uzoni állami gazdasági farmon is állattenyésztő, a borjúneveldében dolgozik. Szakmabeli a javából, a legjobbak közül való, aki szenvedélyét, hozzáértését, ügybuzgó­­ságát évek óta saját portáján is érvé­nyesíti. S a jelek szerint e lelkesedés érvényes a családtagokra is, akikkel sikerült megkedveltetnie az állatte­nyésztést. Szándékosan írunk itt tenyésztőkről, mert ahol három törzskönyvezett szarvasmarhát tartanak nyilván, ott az állattartó megjelölés lekicsinylően hat­na. De hadd mutassuk be a három ér­tékes egyedet: az anyaállat, Gyöngyi, kilencesztendős, évekkel ezelőtt az u­­zoni Szabó Jánostól vásárolták. Gyön­gyi a tavaly 4500 literes évi­­tejátlag­gal örvendeztette meg gazdáját, s gyakran 24 liter volt napi hozama. Az első generációból származik Csabi, a 15 hónapos bika, amelyet 27738 lejért vett meg a marosvásárhelyi szelekciós központ. A második generációból törzs­könyvezték a 17 hónapos üszőt, Piros­kát, amely néhány hete a ház büszke­sége: az elsődíjas. S négy hónapja nyilvántartják ebből az istállóból Bo­cit, Gyöngyi második tehénborját, a­­melynek szintén fejlett és szép a kül­leme.Karsai Anna az utóbbi esztendők­ben a tejleadás egyik helyi élenjárója, aki havonta szép összegeket vételez be a tej értékesítéséből. S a pénzbeli ellenértéken kívül a tejipari vállalat a tejleadást 300 kiló árpával, 200 kiló búzakorpával külön honorálja. S most a kiállítási díj és oklevél mellé is szegődött, jutalomként, 400 kilo kor­pa. Van­ tehát értelme, haszna e por­tán az állattenyésztésnek. ARADI Endre Körültek­intő intézkedések Rend és tisztaság fogad mindenütt az egerpataki téesz székhelyén, a kor­szerűsített állattenyésztő farmon. Fa­ragott kapu a bejáratnál, több száz méter hosszúságban léces kerítés, o­­débb pedig­ drótkerítés övezi az új üzemközpontot. Új istállók épültek az utóbbi években, s megújították a ré­gieket is. Takarmánykonyhával, állat­egészségügyi rendelővel és tejbegyűj­tővel is gyarapodott az­­ épületcsoport. Az­­előbbi évek silótárolói mellett ú­­jabb, nagy kiterjedésű tároló platfor­mok épültek. Egyszóval minden meg­van, ami a korszerű állattenyésztéshez szükséges. Hatházi Ferenc állattenyésztési mér­nökkel járjuk a nagy kiterjedésű, be­tonainkkal behálózott udvart. Feltűnik, hogy a rend és fegyelem vonatkozásai­ban sem lehet e farmon kifogásolni­való. A takarmánycsűrök, gondosan összerakott szalmakazlak, silótárolók pedig meggyőznek, hogy a téesz vezető tanácsa gondoskodott a téli takar­mányalapról. A fiatal mérnök a már eddig is üze­melő takarmánykonyha újabb bővíté­séről,­ tökéletesítéséről beszélt, melyek révén lehetőség teremtődik arra, hogy változatosabb takarmány-fejadagokat tudjanak előállítani. Bent az istállókban is, akárcsak kint, kifogástalan rend van. Nincs már kinti legeltetés. Néhány napja a közel 1100 darab szarvasmarhát bekötötték az is­tállókba. Néda András, Mezei Lajos, Kiss András, Hobán Lajos, Gerendi Ferenc, Márk Géza, ifjú Timár Ferenc és más állattenyésztők szabály szerint végzik napi teendőiket. Joós Gyula, a téesz elnöke elmon­dotta, hogy az év végéig a tervezett ál­latlétszámból jelenleg még mintegy száz darab a hiány, melyet azonban az újszülött sy­orjakkal pótolni tudnak. S amint kiderült, nem volt éppen köny­­nyű dolga a gazdaság vezetőségének a tervezett takarmánymennyiség előál­lításával. A napokban Giurgiu megyé­ből várják a 350 tonna szalma és a 2000 tonna silótakarmány érkezését. Az említett szálas a jelenlegi készlet­tel — 400 tonna széna meg sarjú és 530 tonna szalma — fedezni fogja e takarmányféleségből a szükségletet. Persze, az állatkategóriánként megáll­­apított napi fejadag takarékos betar­tásával. Ugyanígy, az említett silóval, a leadott répamennyiség után járó cu­korrépa-szelettel és gyári moslékkal — melyeknek szállítása folyamatosan tör­ténik — előreláthatólag nem lesz ne­hézség a nedvdús takarmányt illetően sem a teleltetési időszakban. És amint arról a gazdaság elnöke tájékoztatott, az előirányzott takar­­mánymérleg kiegyenlítésére tett hat­hatós intézkedések közepette a vezető tanács egy másik fontos feladatot, és­pedig az állattenyésztésben a megfe­lelő szakismerettel rendelkező munka­erő biztosítását is igyekszik megoldani. — Olyan gondozókra, állattenyész­tőkre van szükségünk — jegyezte meg az elnök —, akik a szakmai felké­szültség, jártasság vonatkozásaiban megfelelnek az állattenyésztésben meg­teremtett jelenlegi és jövőbeni techni­kai feltételeknek. DAN­ÓCZI Ferenc ŐRJÁRAT ÁLLATTENYÉSZTŐ FARMOKON H VISSZAJELZÉS -Héj,­­haj, hajas Kedves levelet hozott a posta Mál­­násfürdőről, Zsigmond nevű olvasónk kézjegyével: „Megyei Tükör lapunk 1986. november 5-i számában egy na­gyon szellemes, mulatságos és finom bíráló cikket olvastam: EGY ASZ­­SZONY CÉLOZ cím alatt. Annyira tet­szett, hogy kétszer is elolvastam an­nak a feketekendős asszonyságnak turpisságát. A második bekezdés utolsó előtti so­rában olvastam: „zacskóba ■­­csomagolt pokolgépet: hagymahéj, krumplihaj...“ A hagymahéjig bezárólag minden rend­ben van, csupán azon akadtam el, hogy ha már a hagymának héja van — úgy mondva és írva magyarul, ahogy nyelvszótáraink is írják —, akkor mi­ért van „haja" a krumplinak, amikor az is csak egy közönséges tárgy és nem, ember? Tudtommal semmiféle gyümölcsnek, vagy terménynek — a kukoricacsőn lévő hajat kivéve — a ha­ja nincsen. Ha mégis — kivételesen a krumplit borotválják, vagy nyírják — előfor­dulna, vagy valahol utalna rá valame­lyik nyelv szótárunk, jó lenne közölni mindenkivel az esetleges tévedések el­kerülése végett." Levélírónk kérésének szívesen te­szünk eleget, nyelvápoló igyekezetét őszintén tiszteljük és megjegyzéseit ezután is szívesen fogadjuk. A tárgy­ra térve: a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának III. kötetében, a 31. olda­lon, a haj címszó 3. jelentéseként a héj értelmet jelölik, utalván arra, hogy ez népies használatú; szóösszetételek­ben a dinnyehaj, dunnahaj, fahaj, ke­nyérhaj, párnahaj, vánkoshaj szerepel; ugyanennek a kötetnek a 33. oldalán a hajas melléknévnél a következő meg­határozás olvasható: „Olyan (termény), amelyet héjától nem fosztottak meg: hajas gesztenye, hajas krumpli, hajas kukorica." A címszót idéző szöveg Vas Gereben tollából származik: „Kedvenc ételét, a hajas burgonyát mindig­ maga sütötte." Szavunk, ugyanezen az olda­lon megtalálható a hajaz ige 2. jelen­tésénél is, itt is utalván arra, hogy táj nyelvi használata; értelme: hámoz valamit, valaminek a héját éppen ak­kor lehúzza ... hajazza a fa törzsét. A legérdekesebbnek tűnik azonban a fhéj címszó harmadik jelentésének értelmezése a 205. oldalon, mert, mi­után tudtunkra hozzák, hogy valami­nek a külső, borító része... kérge, burka, a Jókai tollából származó pél­damondat így vagyon odamásolva: „E­­lőször levágta az ember a kenyérnek a haját." Fellapoztuk az Erdélyi Szótörténeti Tárat is és ennek IV. kötetében, a 918. oldalon, a héj szó második jelentésére egy XVIII. század eleji példa idézte­tik: ,,.. . a tyúk tojás hajat is..."; a hajai címszó értelme (921. oldal) hé­­jaz, hámoz, héjától megtisztít és az első adat 1710-ből való; a hajas cím­szóra 1683-ból található adat: „Egy sok hajas mondola", de a hajatlan szó­nál Hajatlan árpáról meg borsóról is olvashatunk, sőt a hajatlan halra is a­­kad példa. ‘ Érveinket és példáinkat nem szapo­rítjuk, az említett jegyzetben ugyan­is, a hangulatkeltés szándéka íratta egymás mellé a hagymahéj, krumpli­haj szavakat, hogy az ezt követő, há­rom ponttal jelzett lélektani szünet után elhangozhassák a hajat panaszos sóhaj, rímeléssel is nyomatékosítván rosszallásunkat a rothadt almákkal cé­lozgató emeleti asszonyság láttán és ez a szándék, ez a játékosság egy ily­en jellegű írásban még akkor is mentené a szerzőt, ha szótárainkban a haj ilyen értelmére egyetlen példát sem találtunk volna. Ez, nyilván, nem jelenti azt, hogy a szerző minden eset­ben a gyümölcs, a termény hajáról óhajtana beszélni, de hogy a jegy­zet szellemes és mulatságos lehessen, a­­mint Ön megjegyzi, ebben bizony sze­repe volt a­­héj,­­haj, hajas szójáték­nak is. (kispataki) MEGYEI TÜKOR SZÍNHÁZI SZÁMVETÉS Micsoda év végi sürgés-forgás a szín­ház háza táján és házon kívül, az e­­gyik csoport még vissza sem érkezik fél országot átfogó turnéjáról és a má­sik máris készül újabb portyára, ki­szállásra. Veress Dánielt, a színház irodalmi titkárát kérdeztük meg, mi­lyen év végi számvetésre számíthat a tagság, miket láthat még a közönség ebben az esztendőben és a tél dere­kán?­­— Imponáló adatokat sorolhatok: eb­ben az évben nem egészen tizenegy hónap alatt félezernél több előadást tartottunk, a nézők száma meghalad­ja a százhatvanötezret, csupán októ­berben hatvan alkalomkor csattanha­tott föl a taps az előadások végén alá­hulló függöny után, majdnem tizen­négyezer néző jött el előadásainkra, mindezt a színházvezetés úgy valósít­hatta meg, hogy az előadásainkat most már nemcsak duplán, hanem triplán is párhuzamosítjuk, ilyen hármas pár­huzama például most a Szerelem Ve­lencében, A fösvény és a Szegény Dá­niel, novemberben volt olyan napunk is, nemcsak egy, amikor hat előadást tartottunk, ebből kettőt a székházban, kettőt a országos turnén és ugyancsak kettőt kiszálláson. — Milyen bemutatót láthatunk a legközelebb? — November 26-án este hét órakor tartjuk a székházban Dékeffy István Janik­a című víg­játékának nyilvános főpróbáját. Ezzel egy régi színházi ha­gyományt elevenítünk fel, tulajdon­képpen egy olyan sajt­óbe­mutat­ór­ól van szó, amelyen a nem bérletes kö­zönség számára is nyitva lesz a jegy­pénztár, az előadás bérletsorozatát ugyanis csak december végén indít­hatjuk el. Ez lesz a nyolcadik bemuta­tónk az idén. —Ezt úgy kell értenünk, hogy de­cember végéig pihentetnek egy kész előadást? — Nem. A tulajdonképpeni bemuta­tóval Kézdivásárhely közönségét tisz­teljük meg, csütörtökön, november 27- én. Moliére A fösvényét éppen a na­pokban játszottuk akkora sikerrel a kézdivásárhelyek előtt, hogy a dél­utáni előadásra mintegy hétszáz diákot is bezsúfoltak a­zr­á , ki, hogy a művelőit II.,a kÍJ?i' ház kapcsolata JE \az es a s.2m‘ helyreállt, de a b $ UB« ’TM0"?3am, terveztük KézAir, f !,0"!\az azL'rt Ic nem játszott bjl'1 a ■ m,e°. folytatha: ^ 3's eloa^samb­a cimi .v:„.r?eri tiVtJi szakítsuk meg... fr"(' se nvm amtsntWprüblíl 1"’ 10-1«? n.fi­ zyff,; , thato Janikaro­? sír és cse/efcmélíír* !"!l per00 ritmu' a fi "““'Im­lésc, o máskor ’.átokban játszott S X/ H kioszt, hogy mi ... • , 0 ero|i, nagyon hosszú távollét után ),«,«, e „ Jnagyvi,ág. bot váratlanul éj] L,^, ja, lion» Mil eg„ ,( Fét éve „" lián szemtelen kan,, lia. Megdöbben. ,'!­"«» . '«»1,1 kesedik. kétség­beesik. Ins: húsunk kínon túli meny­asszonyával erkezet válási szándék­di, új házassági tettel és most itt ez gyerek, aki a meivesztésig hason­­'t feleségére, s az ejai érzés .is meg­­roccan be&tjLjektdiad a4jE^Lkesé­­e, hisz np^W^mnjdedceppci^p^ egy agy fia. Megtipe-eha a férj, vőle­­ény és újdonsült apa vergődni és őrl­ődni kezd fia, feledje és menyasszo­­na között, választana, döntenie kel­le, kibogozni a smecibáló érzések s elhatározások gulincait. . . No, de­­ meséljük el a dnd tartalmát, ne oncolgassuk a megskkentően komi­­ás helyzeteket és mulatókat, a lé­térdek dramaturgiamletet, a csatta­­ókban tobzódó szinti szöveget,­ hisz mindezt látni és halni kell. Meggyőződésünk, Isill lesz majd, ak­i a nyilvános főpróza és majd ber­­etes bemutatón is el fogja tekinten­i az előadást. [ — Hol találtak egytizenéves srácot főszerepre? 1 . . — A színházban. Ima Marta szi­­észnő személyében.I — Jó fiúnak ígér­ik ez a lány. — A tehetséges íjésznő rendsze­int jó. Fiúszerepbems. — Ki a rendező?­­ ... — Völgyesi András műfaj régi és vatott­ ismerője.­­ (erdősi) labdarúgás UEFA KUPA A NYOLCADDÖNTŐ KÖVETKEZIK Ma újra kupa-nap van.~Eur­ópa nyolc Pályáján az UEFA Kupa nyolcaddön­­tőjének első mérkőzéseit vívják az a­­lábbi párosításban: Dundee United—Hajduk Split, La Ganloise—IFK Göteborg, Gröningen— Guimaraes, Moszkvai Szpartak—FC Tirol, Bayer Uerdingen—FC Barcelona, Borussia Mönchengladbach—Glasgow Hangers, Dukla Prága—Inlernazionalc, AC Torino—Bevercn. Egyik találkozó sem ígérkezik köny­­nyűnek, előre lejátszottnak. Vagy ta­lán mégis kivételt képez a La Gantoi­­se—IFK Göteborg összecsapás? Lát­szatra talán. Ne feledjük el, itt, Buka­restben milyen félelmetes ellentámadá­sokat vezetett a genti együttes. Hogy a visszavágón ki lazított? ... Három­gólos előnnyel lépett pályára. Gröningent leszámítva csupa ismerős név. Nem egy közülük már kupagyőz­tes is: FC Barcelona (többszörös KEK és UEFA Kupa-győztes), Glasgow Ram­­s (KEK-győztes), pachengladbach EFA Kupa-gy&ts IFK Göteborg EFA Kupa-gy­. Internazionale .. . . nttK-gy les) ... És csak • rZTUf, ■-> Dundee Uni­so fokon beérne rűi q i­ol, a Bayer nore, _ hiszen­­ az európai KlUbcsapatok él- eki -n fartaznak. maikból sok-sok 'a'a,baH So, B és kerül ki. loSatott j.Jle tegerősítjük ko­­?m tulZci • • n y Egyik találkozó b'J1, VCCiJ előre­­játszottnak. A m 1®^r^ff-ksiáger|» Főzése kétségte-A wfl!n-rc Barccl°­ , találkozó lesz. (b­os) zánk női .f^Sn-szág’' ,a“ ban legyőzte r ^vietunió—N Más eredményen. • Kína ,2__1 _ »Ai 2,5-0,5. gyarorszag—bpu . bl.,is a Szovietu első helyen 1°'“ .feznek Kína áll 20 5 ponttal­ '••.„feág 18_18 Románia é- Mari* 1 tál. Az elmélet és a gyakorlat egységéért (folytatás az első oldalról) A munkaerő-szükséglet biztosításáért a megye iskolái­ban nagy figyelmet szenteltek a pályaválasztási tanácsadá­sokra, a munkaerőhiánnyal küszködő szakmák alaposabb ismertetésére, a megyénk területén levő munkahelyek és szakmák népszerűsítésére. A tanulás, kutatás, termelés szer­ves összekapcsolásáért az oktatási intézményekben, bevon­va a patronáló gazdasági egységeket is, líceumi szinten 36 kutatási területet határoztak meg, amelyek kidolgozása a tanulókra, mérnökökre és tanárokra vár. Az ellenőrzés természetesen számos hiányosságot is észlelt. Egyes iskolaműhelyek felszerelése nem felel meg a jelen követelményeknek, számos iskolai kabinet, osztály is bővebb didaktikai felszerelésre vár. Még mindig nem megfelelő, főleg a községi iskolákban a tanulók pályairá­nyítása. Az elkövetkező időszakban a megyei tanfelügyelő­ség sokkal nagyobb hangsúlyt fektet ellenőrző és irányító munkájában, az elméleti és gyakorlati ismeretek szoros egységének a­ megvalósítására, az idei iskolai év célkitű­zéseinek az elérését szolgáló tevékenységében, íme, újra együtt. Levelek érkeztek, igaz, egyelőre csak egy pár, de remélem, majd többen kerestek fel soraitok­kal. Elsőnek­ had­d­ válaszoljak Kiss Tündének, aki negyedik osztályos tanuló és a Samu név történetéről érdeklődik. Nem te vagy az Asó, kis Tün­di, sokan kérdezték és csodál­koztak azon, hogy lehet egy lányt­­Samunak szólítani, még a felnőttek is megdöbbennek ezen. Én már annyira meg­szoktam, hogy nekem már természetes. Hisz mióta én, azóta a Samu név is létezik. X Így történt ugyanis, hogy szüleim fiút, Samut vártak, aztán én lettem Samu. A Bukfencórában a Samu című dal, melynek szövegét Pósa Lajos, zenéjét pedig Hor­váth Károly szerezte, tényleg egy Samuról szól, aki mindig elalszik az ebédnél. Az igazi Samu bezzeg nem! Nehéz feladat elé állított két harmadikos kislány, Bakó Aranka és Pál Emese, akik arról érdeklődnek, hogy me­lyek voltak a kedvenc tan­tárgyaim, mit tanultam szíve­sebben és mit kevésbé. Ez azért nehéz feladat, mert én őszintén megírom nektek, nem nagyon, szerettem se a matematikát, se a fizikát, se a kémiát, de nem akarom ez­zel megbántani volt tanárai­mat, akik igazán nem tehet­tek arról, amiért én inkább az irodalom iránt éreztem hajla­ndóságot. Szere­ncsém­re­ nagyon jó tanáraim voltak, mint Brassói Márta, Szász Ida, Pető Sándor és Demes Gabriella (az ötödik osztály­tól­ tizenkettőig, ebben a sor­rendben), akik valósággal rá­neveltek az irodaion, a ver­sek, a könyvek szeretetére. Szívesen tanultam a román irodalmat, a latint, angolt, né­metet. Tehát mindent, ami irodalomhoz vagy nyelvekhez kötődik. Ezek voltak az én kedvenc tantárgyaim. Rólam azonban nem kell feltétlenül példát venni, mert minden tantárgynak megvan a maga szépsége, varázsa, s mindeni­­kü­nk más és más szépséget fedez fel a világban. Lényeg, hogy tanuljatok... Lungits Tamás, kérted a Se­­hallselát Dömötör szövegét, amit együtt énekeltünk a Buk­fencórán. Íme, a szöveg: Sehallselát Dömötör, buta volt, mint hatókör, mert ez a sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók ottan sülnek a cipók. Azt mondom Dömötör, buta volt mint hatókör, mert ez a sehallselát kerülte az iskolát. Azt hitte, hogy a szűcs, az ács zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács libát patkól a kovács. Ref. Míg más olvasott meg írt, ő csak ordítani bírt, megette a könyvlapot, s utána tintát ivott. Ezen a héten ennyi, szer­vusztok, a viszontlátásra, és... ''Sex’ — ■ ■ , ,K0(vr\ , kooyvj M }^r­i va»iJ Akár esik, akár havaz, a parkban megjelennek az unokáikat sétáltató nagytaták és nagymamák. Nagy Bolond bácsi a fia csemetéjét ügyeli, de sok ideje nincs a beszélgetésre, minduntalan szemmel kell követnie, egy percig sem lehet szabadon hagyni. — Segítünk a fiamékon — mondja, miközben elindulunk a Lenin negyed felé. — Az asszonykának elég Tímea, sok tennivaló van egy háromhóna­pos baba körül. De segít Botond is, a fiam. Ő a beszerző, a mosásban is segítkezik, s főzni is szo­kott.Közben egy fagy is bódé mellett megyünk el, s Bolika máris kérlelőre fogja. Hiába az érvek, hogy télen nem jó a fagyi, a torokgyulladással járó in­jekciók, a gyógyszerek. — Hazavisszük, s a melegben esszük meg — mondja a maréknyi emberke, de a nagytata nem enged, s végül kiegyeznek egy tasak sósrúdban, amit természetesen már az úton meg kell bontani, s ami szintén természetes, a négyéves csöppség cipeli magával, amíg egy hirtelen mozdulattal ki nem csúszik keze közül, s nem ömlik szét a jár­dán. Nagyobbját szedjük fel, hogy az első szeme­tesládába dobjuk, s közben Botika seprűt impro­vizál tenyeréből, s mire észrevennénk, máris néz­hetünk egy vízcsap után. A kis vasgyúró máris kitalálja a következő mókát, egy üres konzerves dobozba próbál bele­belerúgni, s közben a nagytata meséli, hogy csin­­talanság ide, csintalansáig oda, sokszor olyan dol­gokat művel, hogy megríkatja a nagymamát. Jó múltkoribban is, amikor Vilmika néni náthásan feküdt, leült az ágya mellé, s mesét olvasott, majd előkereste a C-vitaminos dobozt, s azzal gyógyít­­gatta a nagyit. Megérkezik a busz, felkapaszkodunk, az uno­ka hangos unszolására egy fiatalember át is adja helyét, minden rendben, az ablak mellett van. A szatyorból k­ikunyerál még féltucat sósrudat, s azt majszolgatja, amíg megérkezünk. A tömbház előtt megáll, s kéri a tutit, hogy füttyentsen egyet, mert akkor a nagyi kinéz. Ekképp is történik minden, Vilmika néni visszaint­ a harmadik emeleti ma­gasból, de azt nem hallhatja, amikor Botika fel­kiáltja, hogy­ jön egy bácsi is, aki mind csak­ kér­dez.A meleg, két szoba összkomfortos lakás kicsi, szobájában ülünk le. Tele játékokkal, fényképek­kel, az utóbbiakon megörökítve a tenger fodros hullámai, s bennük a kis hamis az édesanyjával. A képről juthat eszébe, mert elmondja, hogy lá­tott ott a tenger partján egy akkora nagy akváriu­mot, mint egy ház, s hogy a nagytata vett neki is egyet, egy kisebbet, amiben sok kis hal úszkál, és ő már meg is tudja őket etetni vízibolhával, s egy csipetnyit ujja közé szorítva, máris­ bemu­­tatást végez, minek eredménye egy felborult váza, jön a dorgálás, de a nagymama csitítja élettársát. — Igen, mindig így teszel — mondja Botond bácsi —, ezért mondja a menyed, hogy­ itt elké­nyeztetjük. Az ügyet Vilmika néni zárja le, miközben tö­­rölgeti az­ asztallapot, elmondja, hogy Tímea is milyen édes, s hogy milyen jól eljátszanak testvé­rével, amikor hazaviszik, s hogy Botikát már visz­­sza sem adják, mert el sem tudják képzelni nél­küle a hétköznapokat. Közben kezd lassan-lassan esteledni, búcsúzáskor, megrángatja kabáton uj­ját, s rám néz a nagy kerek szemével. — Amikor leérsz, egyet füttyentesz, s én meg­nézlek, s akkor integetünk. Jó? Már az ablakban van, mire kiérek a lépcső­­házból, játékosan integet, majd nagy hamisan rá­nyomja az orrocskáját az ablak üvegére. Bi steril 3 helyett A nemrégen városunkban járt Széles Anna egyik dél­­előttön a pionírház pionírjai­val is találkozott. A benső­séges hangulatú találkozó al­kalmából életéről, a színész­­sorsról beszélt, válaszolgatott kis rajongóinak kérdéseire, meghallgatta a szavalataikat. Megígérte nekik, hogy a kö­vetkező alkalommal az ő szá­mukra is műsort készít, s ak­kor majd ismét fölkeresi. Esti élőadtását főként fel­nőtteknek szánta, gyerekek tehát nemigen lehettek jelen, középiskolások és munkásfia­talok azonban annál többen, s a művésznő játéka mind­­annyiuk tetszését megnyerte. Az előadást követően öltö­zőjében beszélgettünk el a művésznővel. ■— Ezek után magamról már nem sokat mondhatnék — ál­lította —, hisz e műsorban lényegében mindent elmond­tam a színésznőről, s így ta­lán­ önmagamról is. Ami ki­maradt, az már csak lényeg­telen apróság lehetne, s így nem is lenne különösebb je­lentősége. Interjú helyett írta jegyzetfüzetünkbe a Fiatal szívvel olvasóit köszöntő so­rokat. A fenti képen Széles Anna A színésznő című egyé­­ ni műsora egyik kosztümjé­ben látható. (bíró) k­er­snek tesyek fiestet azzal, hogy a Megyei Tükör Fiatal szívvel, ifjúsági rova­tának kéthetenként, a helyes viselkedés, az illem egy-egy kérdéséről írok. Vajon szük­ség van erre? Talán igen. Az igent csupán azért puhítom egy „talán­­nal“, mert sokan falra hányt borsónak tartják az ilyenfajta igyekezetet, mert rendszerint­­ azok a fiatalok olvassák el a viselkedésről szóló írásokat, akik amúgy is jártasok a jó modor, az illem berkeiben, és kevésbé azok, akikre inkább ráférne. Hogy kinek mennyi ebben az igaza, azt én nem tudnám megmon­dani. Tudok viszont más vala­mit. Napjaink ifjúságának sokkal szélesebb az általános látóköre, jártasabb a kultúrá­ban és gazdagabb a műszaki ismerete, mint szüleiké volt. Sokat tud a technikáról, ki­válóan ismeri a legkülönbö­zőbb autó- és géptípusokat, otthonos az elektrotechniká­ban, sőt nagy részük az űr­kutatás alapismereteiben is eléggé jártas. És még ráad­ható a társadalmi kérdésekre való érzékenyebb és hozzáér­tőbb rátekintés. De vajon nem bizonytalanodik-e el ez a fiatalság, amikor a viselke­dés legkülönbözőbb kérdései­vel találja szembe magát? El tud-e igazodni a mindennapi emberi kapcsolat különböző helyzeteiben, úgy, hogy a sa­ját és a környezetében levők életét ne zavarja meg modor­­talan viselkedésével, illetlen magatartásával, ne okozzon másoknak kellemetlen pilla­natokat, sem étkezés,­sem tár­salgás közben, sem utcán, sem iskolában, sem munkahelyen? Lám még jóformán bele sem melegedtünk a téma boncol­gatásába, s máris a kérdője­lek tömkelegével állunk szem-No, persze, nem állítom, hogy aki majd rendszeresen" TÚL A NEHEZÉN Az idén alakult meg Sepsi­­szentgyörgyön a Sinus együt­tes. Barbu Adrian, a zenekar vezetője a kezdetre emléke­zik. — Vasile Malic basszusgi­tárossal­ két évvel ezelőtt is zenéltünk együtt, tartottuk is a kapcsolatot, hogy majd egy rockegyüttest alapítsunk. Er­re ez év januárjában került sor, amikor csapatunkat Län­ger,­ Csaba billentyűs. — ő Ár­koson zenélt addig — és Rá­­polti Barit egészítették ki. Barni akkor volt végzős a né­pi művészeti iskolában. Következtek az indulással járó nehézségek, a próbák, s az első fellépés lámpaláza. "Erre Sepsiszentgyörgyön a Szakszervezetek Művelődési Házában került sor, amikor a Xenon együttessel együtt ze­néltek. • Az előadás sikertelen­sége, a kudarc meggondolkoz­­tatta az együttes tagjait, de nem törtek le. Újabb próbák, új szerzemények, új műsor. Majd a fellépések sorozata. Ké­zd­­­­vásá­rhely­en, Bar­cc­­ton, Kovásznán, Málnáson, Előpa­takon és természetesen a me­­gyeközpontban. Énekeltek, is­merkedtek a közönséggel, vár­ták a­ visszajelzéseket, stílu­suk egyre csiszolódott. Játsz­­tak hard rockot, diszkó rockot és rock and rollt is. Elváni előadó módjuk most van ki­alakulóban, nem akarnak u­­tánozni senkit. Szerkeszti NAGY László Mihály elolvassa e rovatban megjele­nő írásokat, az azonnal a vi­selkedés, az illem bajnoka lesz. De hiszem, hogy akik valamelyest érdeklődést tanú­sítanak a viselkedés, az illető eléggé bonyolult kérdései iránt, azok jobban fogják tud­ni, hogy bizonyos helyzetek­ben milyen ,,sebességbe kap­csoljanak", hogy simábban, könnyedebben jussanak át minden akadályon, buktatón, amelyeket az emberi együtt­élés normái, szabályai gördít­hetnek eléjük. Mivel egyszerűen lehetetlen egy viselkedésről, illemről szóló sorozatba egyértelmű tételeket, szabályokat bele­préselni, szívesen­ venném, ha akár vélemény­nyi­l van í­r­ás formájában, írásban közölnék a szerkesztőség ifjúsági rova­tával, mire kíváncsiak legin­kább, a viselkedés, az illem milyen területeivel foglalkoz­zunk elsősorban. Erre az­­e­­gyüttműködésre annál inkább is szükség lenne, mert közö­sen kollektív bölcsességgel inkább előre jutnánk, mintha e cikksorozat aláírója egye­dül okoskodnék. DALI Sándor 2,-3.

Next