Megyei Tükör, 1987. augusztus (20. évfolyam, 4821-4846. szám)

1987-08-25 / 4841. szám

Ebből a helyiek által gyárnak nevezett, de valójában szerény műhelyből ke­rülnek ki a kiváló minőségű expottermékek ' (KÓSA Ferenc felvétele) Gyár a faluban • Szívesen emlékeznek a barátosiak az üzem fejlődésére. Igaz, sokan még mindig asztalosműhelynek mondják, holott régóta túlnőtte már ezt a címet, de azért mindenki tudja, miről van szó, ha valahol beszélnek róla. Hiába nyílt azóta még vagy három fafeldol­gozó műhely, a nagy, a közismert, az maradt, amelyet a hatvanas évek ele­jén indítottak útjára Katóék — így mondják, mert állítólag két Kató is volt az alapítók között — min­dössze három emberrel. Az akkori fogyasz­tási szövetkezet egysége volt, s amikor a sepsiszentgyörgyi szövetkezeti isko­lának készítették a bútorokat, akkor még a legmerészebbek sem­­ álmodták volna, hogy néhány esztendő alatt kül­földnek dolgozó vállalatocska lesz be­lőle. A barátosi szakik keze munkájának gyorsan híre ment, kezdetben az újon­nan épült vagy korszerűsített falusi üz­leteket látták el bútorzattal, de hova­tovább mind bővebbre tágult a ter­mékskála. És olyan minőségű mutató­kat értek el, amelyek feljogosították őket arra, hogy külföldre termelő egy­séggé lépjenek elő. — Ez számunkra rendkívüli felada­tokat jelent — mondotta Balogh Ár­­­pád, az üzem vezetője. — Igaz, a ba­­rátosi asztalosrészleg mindig elismert volt, mert rossz minőségű termék nem került ki innen, függetlenül attól, hogy a legkisebb falu boltjának vagy a fő­városnak dolgoztak. Végeredményben ez eredményezte, ez a hozzáállás és szaktudás, hogy a hatvanas évek dere­kán felépült az új üzem, mondják itt gyárnak is, s lényegesen nagyobb kö­telezettségekkel és igényekkel láttak neki az itt dolgozók tennivalóik elvég­zésének. Nem mondom, hogy nincse­nek nehézségeink. Főleg az anyagbe­szerzés okoz sok gondot, mert roppant igényes megrendelőink vannak. Kis­asztalokat gyártunk a nyugatnémetek­nek, nagyobbakat a franciáknak. Még azt is megnézik, milyen a deszka ere­zete, miképpen találnak a fa természe­tes színei. Nagy tételeket küldünk ne­kik, általában elégedettek is munkánk­kal. Persze, mi mindent meg is te­szünk, hogy árut vissza ne utasítsa­nak. Ennek egyetlen módja a szépen, pontosan elvégzett munka. Az év első hét hónapjára vonatkozó terveinket si­került teljesítenünk, lendületesen dol­gozunk jelenlegi exportkötelezettsé­­geink végrehajtásáért. Az üzem belterületén új épület kör­vonalazódik. Raktárat építenek, főleg saját erőből. Egyelőre még az alapo­zásnál tartanak. Az udvaron a feldol­a­gozásra váró deszka- és faanyag. Bent műhelycsarnokban szünet nélkül zúgnak a gépek. Asszonyok is szép számban dolgoznak itt, főleg a végső kivitelezésnél. — Mi büszkék vagyunk erre az asz­­talosműhelyre — magyarázta Bíró László polgármester. — Legalább hat­van embernek nyújt munkalehetőséget, s ha bővíteni fogják, az is a barátosiak javára szolgál majd.­­Egyébként az ipa­ri jellegű tevékenységet fokozni akar­juk a községben, ezért nyitottunk var­rodát­­ Pákában,­­ amely egyelőre két sze­mélyt­­ foglalkoztat csak, de a közeljö­vőben számuk nőni fog. A községben több más ipari jellegű műhelyünk is van, de legnagyobb kétségkívül ez az asztalosműhely. Persze, voltak nehéz­ségek is, de nyugodtan elmondhatom, amióta Balogh Árpád átvette vezeté­sét, jobban mennek a dolgok. Az ő si­kereiknek azért is örvendünk, mert végeredményben a község tekintélyét mélyítik el. Termékeik a barátosi szak­emberek hírnevét messzire elviszik. PÉTER Sándor MEGYEI TÜKÖR A tervfeladatok példás teljesítéséért (folytatás az első oldalról) fogyasztások haladéktalan felszámolá­sát­. Sokkal többet kell tenniük a terme­lővállalatoknak a munkatermelékeny­ség fokozásáért, energikusabban fel kell lépniük a munka jobb megszer­vezéséért, a gyártási folyamatok töké­letesítéséért, a munkaid­ő­ és a munka­erő ésszerűbb kihasználásáért, a glo­bális akkord maradéktalan alkalmazá­sáért, a tervelőirányzatok, a termelé­kenység fokozottabb növelésére vonat­kozó program maradéktalan alkalma­zásáért. A termékek minőségének további ja­vítása, a termékskála gazdagítása u­­gyancsak elsőrendű kötelessége min­den ipari termelőegységnek. Ahhoz kétség nem­ fér, az első félévben nö­vekedett a magas műszaki-minőségi paraméterekkel rendelkező, világszín­vonalú termékek részaránya. Szem e­­lőtt kell tartanunk az e téren jelent­kező, egyre­­ magasabb szintű követel­ményeket, érthető tehát, hogy a válla­latoknak mind nagyobb következetes­séggel kell fellépniük a termékminő­­­ség állandó­ javításáért, az összes dol­gozók felelősségérzetének fokozásáért annak érdekében, hogy szigorúan be­tartsák a megállapított normákat, a­­ termékminőséggel _ kapcsolatos törvé­nyes előírásokat. És feltétlenül növel­ni kell a mesterek, a mérnökök, a ter­melési folyamatban részt vevő minden dolgozó felelősségét a fegyelem és a megállapított­­ minőségi normák betar­tásában, az olyan termékek előállítá­­­sában, amelyek minden szempontból megfelelnek a termékek, s különösen­ az exporttermelés minőségével kapcso­­­latos követelményeknek. A második félév tehát fontos felada­tok, követelmények megoldását kell hogy eredményezze. A célkitűzések, a programok, a tervelőirányzatok mara­déktalan­ gyakorlatba ültetése, a törvé­nyes előírások betartása kezességet je­lentenek arra, hogy az idei tervet tel­jes egészében valóra váltsuk, újabb si­kerekkel gyarapítva­­ szocialista építő­munkánkat. JOGI SZOLGÁLAT P. S., Kézdivásárhely Az érvényben lévő jogszabályok ki­mondják, hogy tilos a hibás termékek árusítása. A kereskedelmi személyzet köteles átnyújtani a szavatossági bizo­nyítványt és megadni­­ minden magya­rázatot a termék jó körülmények kö­zötti használatára vonatkozóan. A szavatossági időszakban a vásárolt termék javítása, meghibásodott alkat­részeinek helyettesítése, illetve az áru kicserélése díjmentesen igényelhető, a­­m­enmyiben a hiba nem­ a használati utasítások mellőzésének következménye (1972-es évi 3-as számú törvény 15., 59., 60., 02. szakaszai; 1965-ös évi 753- as számú minisztertanácsi határozat, 1965-ös évi 800/A számú utasítások — Servicii publice — kiadta a Revista Economică, 1903. 274. oldal). I. I., Sepsiszentgyörgy Az 1972-es évi 3-as számú törvény 14. szakasza értelmében, a szocialista kereskedelmi egységek személyzete, a termelők, kisiparosok, a kereskedelem gyakorlására­ feljogosított fizikai szemé­lyek kötelesek betartani az alábbi elő­írásokat. a) a vásárlókkal szemben figyelmes, méltó és tiszteletteljes magatartást ta­núsítsanak b) rendben, ízlésesen, vonzóan he­lyezzék el és állítsák ki az árukat c) a törvényes árakra vonatkozó cím­­­­kéket látható módon függesszék ki d) az árukat a vásárlók előtt, oly módon mérjék meg, hogy azok kön­­­nyen ellenőrizhessék e művelet pontos­ságát; tilos olyan mérőeszközök és mű­szerek használata, amelyeket a tör­vény szerint nem ellenőriztek e) pontosan mérjék az árut f) egyes vásárlókat ne részesítsenek előnyben kedvezőbb ellátással vagy ki­szolgálással g) egyes termékek árusítását ne te­gyék függővé más termékek megvásár­lásától h) megfelelő csomagolásban nyújtsák át az árukat. — Az ajándékcsomagok a vásárlók igényeinek kielégítését szolgálják, for­galmazásuk viszont — amint a fentiek­ből kitűnik — csak abban az esetben törvényes, ha n­em sérti az idézett jog­szabály „g“ pontjának előírásait, azaz, ha a csomag tartalmát képező áruk külön-külön is megvásárolhatók. A 71. szakasz c) pontja az árukap­csolást kihágásnak minősíti és elköve­téséért 250 lejtől 1500 lejig terjedő pénzbírságot ír elő.. Tekintettel arra, hogy a kereskedel­mi vagy szolgáltatási egységekbe be­sorolt személyeknek az áruk eladására vonatkozó törvényes előírásokat Munkatörvénykönyv 41. szakasza értel­­­mében (is) be kell tartaniuk, ezen kö­telesség megszegése egyben fegyelmi vétségnek minősül. Következésképpen, a fent említett pénzbírságon kívül, a Munka törvény­könyv 100. szakaszában felsorolt fegyelmi büntetések alkalma­zását is maga után vonhatja (megro­vás, figyelmeztetés stb). L.­­1., Csernáton A fizikai személyek közötti vitás ügyekben, melyeknek tárgya valamely pénzösszeg kifizetése, az alperes lak­helye szerint illetékes (municípiumi, városi, községi) néptanács végrehajtó bizottsága, illetve bürója mellett mű­ködő ítélkező bizottságok — az 1987- ben módosított és újraközölt 1968-as évi 59-es számú törvény 21. szakasza értelmében — megkísérlik a felek ki­­békítését, ha a vitás ügy értéke 30 000 lejt nem haladja meg. Ezekben a az ügyekben — néhány kivételtől el­tekintve — a bizottságok ítélkezhetnek is, ha nem sikerült a felek kibékítése, és az utolsó tárgyaláson, amelyen a ki­­békítést megkísérelték, a felek meg­egyeznek abban, hogy a vitás ügyet az ítélkező bizottság oldja meg. Ha a békéltetési kísérlet nem sike­rült, és nem kérték azt sem, hogy az ügyben a bizottság ítélkezzen, vagy ha két egymást követő határnapon csupán a felperes jelenik meg, a másik fél pe­dig igazolatlanul hiányzik, a bizottság jegyzőkönyvet vesz fel, amely bizonyí­tékul szolgál a bíróság megkeresésére. Az alperes igazolatlan távolmaradása két egymást követő­ határnapon, a ké­relem visszavonásának tekintendő. A fenti előírások értelmében, a köl­csönzött pénzösszeg megtérítéséért a területileg illetékes néptanács végre­hajtó bizottsága (bürója) mellett mű­ködő ítélkező bizottsághoz fordulhat, ezt követően pedig — amennyiben a kibékülés 30 napon belül nem történik meg — a bírói hatósághoz, bemutatva a bizottság által kibocsátott bizonyla­tot. GYÖRGY JAKAB Miklós jogtanácsos A nagy ünnephez méltó munkasikerek (folytatás az első oldalról) A Köpeci Bányavállalat munkakö­zössége is a megszokott ütemben dol­gozott. Vasárnap 2536 tonna szenet hoztak a felszínre, a Vargyasi szektor 37, a rákosi 27, a sepsiszentgyörgyi 110 tonnával teljesítette túl napi terv­feladatát.­­ Hétfőn hasonló ütemben folyt a munka, és a látványosabb ered­ményekről csak ezért nem számolha­­­­tunk be, mert a bányákban el kellett végezni az esedékes javításokat is. A bányászoknak viszont arra is „ju­tott ereje“, hogy segítsék a baráti téeszt a betakarításban. Három trak­tor hordta be a mezőről a szalmát, 27 bányász segített a rakodásban. A sepsiszentgyörgyi Villamos Beren­dezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat számára is eredményesnek bi­zonyult az ünnepeken szervezett mun­kanap. Vasárnap úgynevezett energeti­kai programjuk volt, ellenőrizték és kijavították a villany-víz-gáz-gőzháló­­zatot és a berendezéseket. Hétfőn en­nek következtében teljes „gőzzel“ dol­goztak. Ezen a napon termelésük ér­téke mintegy 2,2 millió lejt tett ki, melynek mintegy egynegyede export. Nem szünetelt ezekben a napokban az exporttevékenység sem. Hétfőn az Amerikai Egyesült Államokba indítot­tak el szállítmányt, de készen vannak azokkal a ventillátor- és villanymotor­­szállítmányokkal is, melyeket Iránba, Svédországba, Olaszországba, Lengyel­­országba és az NDK-ba indítanak a napokban. KÖRNYEZETÜNK Jiestek Hogy mit nyújt, mit ad, meg mit nem ad az édes anyaföld, hogy mit rejteget számunkra kebele, mennyi meleget tartogat öle, mit takargat lenge felszíni ruhája, az, valljuk be, többnyire ma is titokzatos titok, meglepetés. Nyílt titok és titokzatos rejtély egy­szersmind. Van fönn, Komandón egy gyönyörű erdőrész, Rejtek a neve. Megkapóan tetszett mindig nekem, most is, amikor éppen az ellenkező irányba surrog a motor, a Zernye havasa felé, az erdei úton. Mert rejtek mindenfelé az erdő, a hegy, a föld gyom­ra. Zernye felé, a száztizennégyes szonda irányába kanyarog az út. Számomra nem rejtély, jártam már erre, éppen egy eszten­deje. De rejtély, hogy mi történt azóta, előbuggyant-e a föld fe­kete vagy acélkék „leve“, sisteregve surran-e a furatból a be­szusszantva halálos, kályhában égetve kellemes szonda? Rejtel­mes azért az út is, a tágas mezők előre tudott dolgai itt mind titkok: lám, ebbe a fenyőóriásba villám csapott, pedig milyen gyönyörű volt a tavaly, a Nagybászka vize ötödére apadt a két évvel ezelőttihez viszonyítva, vad dzsungel volt itt nem is oly rég, és most Fodor Lajos meg fuvaros brigádja szállalás után taka­rítják az erdőt jó lovaikkal a Mátépál meredek oldalaiból; az alig tizenöt esztendős Coch­odar Vasile és a tizenhat esztendős Condrea loan tíz híján félezer juhot hívogat maga után a havasi szállás felé; áfonyaszüret idején vagyunk, a Rozsdás tövénél mo­­kány ló kínlódik az áfonyáshordókkal megpakolt szekérrel egy kaptatón. Az előbb még alig tudta tartani a meredek lejtőn, most alig bírja húzni. Egyszer ezért inti, máskor egyébért biztatja a gazda. Az áfonyától lilára festett körmű és kékszájú pákás asszo­nyok vihláncolnak a szekér mellett, s az erdész, Vajna Árpád komohikodra dirigálta őket, hol öntsék a tisztítócsatornába az illatos, utánozhatatlan zamatú gyümölcsöt. Az erdész tájékozta­tása szerint negyvenen szedik odafenn, illetve negyvenen fésülik az áfonyát. Változatos itt a világ, a föld felszíne-gyomra sok mindent tartogat az ember számára. Fenn, ezerötszáz méter fölött, mikor menálunk, remeg az ózondús hegyi levegő a motorház fölött, miután mellső kerekei­vel végigkaparta a meredek szerpentin köves útját a kocsi. A szondák számára elegyengetett plató egészen másképp fest, m­­int a tavaly. Hiányzik az akkori gépkolosszus, helyét egy méretre sze­rényebb szonda foglalta el. A szondások szembejönnek velünk, először a szondamester ad kezet:­ Neagu Dumitru. Következnek aztán a többiek, mert a szondamester senk­rt sem akar kihagyni a névsorból: Hănuțu Nicolae, Patilimon Grigore, Polgar Pavel, Bogdan Valentin, Adam Mihai, Măciucă Costel. Beosztásukat nem sorolom föl, nem bérelszámoló lista a miénk. Első kérdésem: — Hol a tavalyi fúrószonda? — Átköltöztették Ozsdola, fölé — így a mester. — Elvégezte itt a dolgát, lemélyítette a furatot háromezerötszáz méterre, és átadta nekünk a helyét. — És önök hogy­­ állnak a dolgukkal? — kérdezek, amikor­­nem látok sehol egy csepp kőolajat sem. — A geológiai szolgálat ■ által előírt programot megelőztük ti­zenöt nappal — mondja titokzatosan. — Mi ez a program? — Próbákat végzünk, hogy van-e kőolaj meg gáz? Külön­böző serkentőanyagokat fecskendezünk be a furatba, termoaktív kezelést is végzünk. — És van-e kőolaj? Végigmér, látom, az még rejtély. Mosolyog. — Azt jegyezze le, hogy mi előkészítjük a furatot a kiter­melésre. Ha van kőolaj, van szondagáz, akkor ide telepítik a ki­termelő szondát. — Mikor? —Azt a geológiai szolgálat szabja meg. Mi addig maradunk, amíg mondják. Egyelőre csak a bennfentesek tudják tehát­, mit rejteget itt a föld gyomra. A Gelence felől sugaras irányba terjeszkedő fura­tok egyike ez, a Háromszéki medence, és az ezt körülölelő Kár­pát-vonal geológiai szeletét ismerve sejtjük, hogy a felgyűlt ré­tegekben kell lennie folyékony, fekete aranynak. Az itt végzett munkálatok nagyságát illusztrálják a szonda számára épített hos­­­szú, meredek utak, a kőolajfeltárók évekig tartó munkáin, a he­gyek tetejére fölhordott, húzalott hatalmas mennyiségű anyag, gép, hisz, elvégre, a Kárpátok legmagasabb szondájánál vagyunk, a szemközti Lakócd alig kétszáz méternyivel trónol csak fölöt­tünk. Szétnézünk a telepen. Általam eddig nem látott körkörös ba­rakkok,­ gombák, ahogyan a kőolajosok nevezik. Én jurtasátrak­hoz hasonlítanám őket. Az „udvaron“ szabadtéri kályhák. Vastag falú tartályokból, kazánderékból vághatták ki lemezeiket, s olya­nok, mint egy gyerekjáték-paripa. Kürtőnyakukat kecsesen ma­gasra tartják. Alattunk hatalmas derítőtó, a furatból kikerülő iszap tárolására szolgál, amelyet tartálykocsikk­al szállítanak in­nét Komandó­ alá. Kísérőim éppen a Kovászáénak vizet szolgál­tató vízverő karbantartói, Zsögön Zoltán és Nagy Dénes firtatva szemlélődnek a vélt szennyező források felé. Én kissé élvezem is ezt a kutya—macska viszonyt, a potenciális szennyezők és a vízminőség szigorú őrei állnak egymással szemtől szemben. Rá is kérdezek: — Mennyi, furatból kikerülő szennyezőanyag jut a Rozsdás majd a Nagybászka vizébe? — Semennyi — vágja rá a mester. — Innen veszik Kovászna ivóvizét, nem kerülhet bele semmi. — Azért jó mindig vigyázni — jegyzi meg a vízművek kar­bantartója. — Honnét jöttek, erre a helyre? — váltok témát. — Fűrészfalva mellől, az Ojtoz völgyéből. Ott fejeztük be a geológiai feltárómunkát. Másképp comănești-ek vagyunk. Újabb parolázás után aláereszkedünk a völgybe, majd most már a mellkasunkban működő motort ziháltatva, a szolip<ishegy háta mögötti Rozsdás felé mászunk, a Jakabhavas egyik nyúl­ványára, egészen a fúróplató magasságáig. A szálfenyők közül elő is tűnik­ a szondaállványzat, akárcsak a címerképben. Az áfo­­nyásoldal haját fésüljük mi is egy-két órán­ át. Mikor elindu­lunk, még csak rejtély, akárcsak a kőolajasok munkája: lesz-e Ti nehéz kaptató megmászásának valami eredménye. Biztató jel volt számunkra lenn a völgyben a kékre festett körmű áfonyászó asszonyok átvevők­özpont felé fordulása, s íme előttünk a bizo­nyosság: a puha és vastag mohacsergék, borókabokrok, ritkán fenyvesek között, ameddig a szem ellát, apró kék bogyók mil­liói. A szonda felé pillantva jut esze­lfibe, hogy kéklő, feketéllő kőolajcsík derengett tű derítő cavon. Jele annak, hogy a túlsó ol­dalbélieknek is lesz szerencséjük. Mert csodálatos ez a föld, gyomra meg felszíne annyi kincset tartogat áz ember számára. SYLVESTER l4ij«s • labdarúgás A-OSZTÁLY A 70. RAJT Vasárnap, augusztus 23-án rajtolt a hetvenedik bajnokság mezőnye. Öt pe­rc sem telt el, s két pályáról is gólt je­lentettek: Lupu a Dinamónak, Craiu az ASA-nak szerzett vezetést. Hogy ket­tejük közül ki volt a gyorsabb, ki sze­rezte a bajnokság első számú gólját, azt az éter­ hullámaiból nehéz kihámoz­ni. Nem is fontos, mer­t közben újabb és újabb gólokról érkezett a hír:­ Tîră a Rapidot, Terhes Brassót, Valdean Mo­­renit... juttatja előnyhöz. Ez utóbbi kettő már azért is érdekes, mert a vendégcsapatok jó rajtját jelzi.. A foly­­tatásban azonban csak Lupu talál se­gítőkész csapattársakra, Terhesék nem. Az első negyvenöt perc végén Suceavá­­ról, Marosvásárhelyről, Bakóból,­ Giu­­lești-ből is döntetlent­­ jelentenek, Dinamo-stadionból viszont 5—0-ot. Mi a lesz itt a második félidőben — gondol­tuk ... Nem lett semmi, a Dinamo fékezett, de nem a Steaua is, a katonacsapat akkor kezdett csak játszani igazán ... Na, persze, először is az Európa-ku­pákban szereplő együtteseinket figyel­tük. A Steaua, a Dinamo megnyugtat­tak, a ’•két diákcsapat — ' Craiova és a Sportul az utolsó negyedórában nyúj­tották azt, amit vártunk, a Victoria BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS IMASA—HAPOEL HEDERA .2—2 (0—0) - végül neki is sikerült pontot szereznie. Aztán kíváncsian figyeltük az újon­cok bemutatkozását is. "Ez váltakozó sikerrel zárult. Az ASA kikapott, Te­mesvár pont osztozkodott, Suceava pe­dig győzött. Az első forduló mérlege: egy ven­déggyőzelem, három döntetlen, 29 gól (ebből 8-at a vendégek lőtték). A leg­értékesebb győzelmet a kolozsváriak szerezték Ciocan 90. percben lőtt gól­jával, ahogy mondani szokás: a sírból hozta vissza a két pontot. A forduló részletes eredményei: Steaua—Corvin 4—0 (góllövők: Pițurcă, Bagi, Bálint, Rotariu), Dinamo—Petrol 5—4) (góllövők: Lupu 2, Cămătaru 2, Damaschin), Craiova—Sportul studen­țesc 3—1 (gl. Ciurea, Vancea 2, ill. Tír­­lea), Suceava—Brassó 3—1 (gl. Buliga, Bălan — öngól, Casuba, ill. Terhes), Kolozsvár—FC Olt 1—0 (gl. Ciocan), ASA—FC Argeș 1—2 (gl. Craiu, ill. Jurcă, D. Zamfir), Temesvár—Victoria 1—1 (gl. China, ill. Mirea), Bakói SC— Moreni 2—2 (gl. Tismănaru 2, ill. Vái­dean, Lala), Rapid—Galac 1—1 (gl. Tîră, ill. Măstăean). A II. forduló (szerda,aug.26.): Vic­­ toria—ASA, Moreni—Craiova, Sportul —Suceava, FC Olt—Rapid, Corvin— Temesvár, FC Argeș—Bakói SC, Bras­só—Dinamo, Galac—Steaua, Petrol— Kolozsvár. FELSZABADULÁSI KUPA ELEKTRO—IMASA 2—1 (1—0). A nagy döntő megfelelt a­ várakozásnak. Jó iramú játékot produkált a két csa­pat. Jobbnak ezúttal az Elektro bizo­nyult. A 24. percben Lovász szerez ve­zetést, majd a 72.-ben Cseke ^távoli lö­vése csapja be Incze I-et. 2—0 után erősít az IMASA, de csak­ szépítésre futja erejéből. Góllövő Simion I. 2—1- es végeredménnyel az Elektro vette át a serleget. A 3—4. helyért: BARÓTI BÁNYÁSZ —KÉZDIVÁSÁRHELYI VASAS 3—0. A minden tekintetben jobb Bányász győzelme ilyen arányban is megérde­melt. Góllövők: Fazakas, Ilié (2).­ Az ezüst- és bronzérmet is nyert Ha­­ppel jó benyomást keltett. De jó volt a mérkőzés is. S hogy az lehetett, az az IMASA érdeme is. A kilenc kapufa mellett­ (4-et a géngváriak, ötöt a ven­dégek lőttek) négy gól esett: a 67. perc­ben 1—0 (Gherghe — 11-esből), 74. percben 1—1 (Shmuel), 78. percben 2—1 (Jére beadása nyomán Azran Yosiról pattant a hálóba a labda). 84. perc­ben 2—2 (Elhadad). KÖR­SÉTA UTÁN­PÓTLÁS-Ü­GY­BEN Labdarúgásunk jelenének igazi meg­ismerése két hét múlva kezdődik. Amit előzetesben tudunk, adtunk­­ a külön­böző olimpiai központoknak egy­ Sely­mest,­­ egy Rádulyt, egy Banchest, van egy nagyon tehetséges Csekénk, Fara­gónk, Vililkónk, Csőszünk,­­Mázisunk ..., de rég mindig a játékos-behozatalra, -áthozatalra szorulunk. Mert nézzük csak a "B-osztályos álmokat dédelgető két csapatunk erősségeit: Elektro-be­­hozatal: Bentea, Irimie, Bükkösi, To­­direnchi, Popescu; áthozatal: Csősz, Danielescu, Kerekes, Szabó, Lovász; IMASA-behozatal: Gherghe, Hirsean, Dénes, Jére, Simion ..., hogy csak» né­hány nevet említsünk." S ha megnézzük a saját nevelésű játékosok névsorát... Ez az, nem is lehet névsort összeállí­tani, mert saját nevelésű futballistájuk alig akad, egy, esetleg kettő. Már évek óta a sportiskolák — sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, kovásznai — jelentik az utánpótlás első számú forrásait. En­nek ellenére nincsenek elismerve, meg­becsülve, kellőképpen támogatva. Itt van például a SEPSISZENTGYÖRGYI ISK A mai napig sincs saját pályája. A Pácén edzenek, az MSC-stadionban (de volt idő, amikor az Építők pályáján) játszanak. S ha nincs pálya, nincs öl­töző, nincs­­ rekuperációs lehetőség ... S ez az ISK indította el pályafutásán: Biszokot, az Inczéket,­­Sebestyént, Ke­rekest, Lovászt, Elekest, Rusandut, Csőszt, Dinut, Partint, Adorjánt, Cse­­két... Indították az évek során Do­mokos Sándor, Lázár Mihály, Bartha Ferenc, a szakma eminenciásai, a ha­szonélvezők voltak: IMASA, Elektro, IMP, Baráti Bányász, kevésbé a Ko­vásznál Kárpátok és még egy sor MB I-es csapat. Domokos Sándort, az ISK junior I-es bajnokságra készülő csapatának­­ edző­jét a Pacára vezető úton értük utol. — Ott fenn az erdő alatt frissebbb a levegő — mondja ■—, de mindig a gye­­­pen edzhetek. Hogy kikkel? Azzal a gárdával, amelyik megmaradt, amikor elbúcsúztunk az Elektrától, vagyis: Kisgyörgy, Szabó Antal (kapusok), Ambrus Sándor, Siklódi, Kerekes, Ser­­ban, Bedőházi, Antal, Küllő, Benkő, Csősz, Mit­telu, Jánosi, Szörnyű, Hol­ló, Ambrus Ede, Gyárfás, Bakó, Gaj­dó, Oláh, Cristea, Sebők, Vitályos, Dinu, Cseke, Bodor, Kovács az Elektránál marosvásárhelyi maradtak, Bandics a olimpiai központnál, Ráduly a brassóinál­­ folytatja, Vujkuj II, Teodorescu az IMP-hez igazoltak, Godra, Farkas, Kovács J. és Kolcz be­vonultak. — Ez a gárda a junior I-es bajnok­ságban fog szerepelni, mi lesz a juni­or II-esekkel? — Egykori kapusommal, Fogarasi Józseffel dolgozunk össze, s így rész­ben megoldjuk a kisebbek problémá­ját, lesz továbbra is folytonosság. — Az anyagiak? — Van mindenünk, kivéve a pályát és öltözőt, na persze, a rekuperációs lehetőségeket. — Mindezek ellenére milyen céllal várjátok az augusztus 30-i rajtot? — Dobogóközelben szeretnénk végez­ni. S ez nagyon is elérhető cél. Ha a fent említettek mind együtt lehet­nének... Na, de akkor nem teljesíthet­nék utánpótlást nevelő hivatásunkat. S az a fontosabb! A zárszóra érkezett Fogarasi öröm­mel újságolta, hogy állandó öltözőt ka­pott, új felszerelést és 20 labdát. Igaz, hogy még edzőpálya nincs, de nincs messze a Pácé, s ahogy az ISK kijár edzésre, teheti az IMASÁ-ifi is. Ott fent csodálatos a gyepszőnyeg. Nem is tudom, miért nem építünk oda egy ifjúsági stadiont, otthont a­­zoknak, akiknek nincs hol játszaniuk, edzeniök. •­­ A LELKESEDÉS NEM LANKAD1 A Kézdivásárhelyi ISK edzője, ta­nára, Gáli Sándor napjai sem telnek gondtalanul. Nekik van saját pályá­juk, de hozzá megfelelő öltöző, tisz­tálkodási lehetőség (nem is említve a rekuperációt) egyelőre nem adatott m­eg. — • Labdánk is csak három van — mondja —, a felszerelésünk közel tíz­éves, kopott, rongyos. Hogy mégis mi­vel focizunk? Mindenki megveszi, s hozza magával a cipőt, a mezt... E­­zek után jogosan feltételezed, hogy lasszóval szedem össze a csapatra való tizenegy em­be­rt. Nem­, két csoportra való gyermek jár edzésre, mind hala­dók. A kezdők csoportját egy sportosz­tály fogja alkotni. A két haladó cso­portból kellett összeválogatnom a baj­nokságra készülő keretet, íme itt a 18- as keret, de hozzáfűzöm, hogy nem végleges. Ahogy beindul a tanév, ú­­jabb válogatót szervezek, sok, nagyot­ sok tehetség jön be vidékről. Nem veszhetnek el! És most nézzük azt a tizennyolc játékost, akik augusztus 1- től a bajnokságra készülnek: Turdea­­nu Radu, Benkő István — kapusok, Elekes Árpád, Elekes Tamás, Dimény József, Luka Csaba, Daczó Elemér, Perdi László, Szőcs Tibor, Tóth Attila, Kelemen Tibor, Marti Csaba, Szász László, Pászka Attila, Kató László, Kiss Gábor, Cinbotariu Gheorghe, Bo­kor Sándor. A tavalyi csapatból Mátis, Kölcze, Simon és Fétis átmentek a C-osztályos V­a­sashoz, Orbán, a kapus pedig Ko­lozsváron a­­ CFR-nél folytatja pálya­futását. A cél? Egyelőre a jó középmezőny­ben végezni, aztán a jövőben, majd bátrabban fogalmazunk. Fontosabb most, hogy együtt a csapat, s minden tagja szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgozik. Ez megnyugtat, ez feledteti a napi gondjainkat: kosárlabda ORSZÁGOS DÖNTŐ SEPSISZENTGYÖRGYÖN A junior II-es kosarazok országos bajnokságának körzeti szakasza után — a sepsiszentgyörgy­ iről a Bukaresti A­­karat és a Sepsiszentgyörgyi ISK ju­tott tovább — következik az országos döntő. Nos, ez — mind a fiúké, mind a leányoké — Sepsiszentgyörgyön ke­rül lebonyolításra augusztus 26—30. kö­zött. Jó idő esetén a sporttanács udva­rán lévő két szabadtéri pályán, rossz időben pedig bevonul a két mezőny a 2-es számú Ipari Líceum termébe. A két-két csoportra osztott mezőny naponta egy-egy fordulót játszik. A csoporton belül mindenki játszik min­denkivel, az első két helyezett tovább­megy a döntőbe, ahová viszik egymás közötti eredményüket. A döntőben lé­nyegében két mérkőzést játszik minde­­nik csapat. A mérkőzések naponta 9 órakor kez­dődnek. Mint azt már említettük, a leányok vetélkedőjén mi is érdekeltek leszünk. A Váncsa házaspár együttese — Simon, Deák, Bodor, Ambrus, Molnár, Vasile, Velicu, Hob­ocea, Holló, Kovács, Bara­bás, Szilágyi — a körzeti szakaszon meg-megcsillogtatta képességeit, ott egy-egy félidőn át bizonygatta, hogy igenis lehet rá számítani. Egy kicsivel jobb ráhangolással, a sportbarátok lel­kes támogatásával ez a csapat kihar­colhatja a dobogót. S ha netán csak dobogó közel­ben végez, akkor is tapsol­ni fogunk, hiszen értékelni tudjuk ed­digi teljesítményét. Az a tény, hogy döntőbe jutott, már nagy eredmény. A döntőben kiharcolt helyezés csak" rá­adás lesz. f".m.... . ■ [UNK] .. [ gy. korcsolya] EGY BRONZÉREM Hazaérkeztek Suceaváról gyorskor­csolyázóink, ahol az országos, görkor­csolya-bajnokságon vettek részt. Nem erre készültek kimondottan, először is, mert nincs megfelelő görkorcsolyájuk, másodszor pedig, mert nincs megfelelő pályájuk, ahol biztonságban, zavarta­lanul edzhetnek. Na, de mert a görko­­ri-randevúra elmegy az ország gyors­­korisainak színe-java, hát Okosék is nyeregbe szálltak (azaz kerékpárra) és felkarikáztak Suceavára. Ott a görkori­­pályán aztán hol a saját, régi típusú görkorcsolyáikon, hol az olimpiai köz­pont versenyzőitől kölcsön­t kapott öt­görgős szerkentyűkön rótták a beton­gyűrű köreit. Ilyen körülmények között érkezett el a rajt napja. Minden szám­ban első számú esélyesekként sorakoz­tak fel a magaslati edzőtáborból érke­zett olimpiai központ versenyzői. Be is váltották a hozzuk fűzött reménye­ket, valamennyi első-második helyet elfoglalták, a harmadikból elvétve e­­gyet-egyet átengedtek másoknak is. így jutott bronzéremhez az­ IMASA versenyzője, Antal László, aki 3000 mé­teren (az úgymond hosszútávon) utasí­totta maga mögé— két kivétellel: Be­­cze és Cristea — az olimpiai központ tagjait, az országos élmezőnyt. — Antal teljesítményére felfigyeltek a válogatók, s hangoztatták, hogy meg­hívják a keretbe — újságolta Okos­­ András, a gyorskorcsolyázóink edzője. — Antal az 500 és 1000 méteren a mi régi típusú, négygörgős járgányunkkal versenyzett, s ott poroszkált a 8—9. helyen. 3000 méterre aztán kapott köl­csön egy ötgörgős korit, mellyel aztán bizonyítani tudta, hogy­­ egyenlő techni­kai körülmények között, mégha nem is volt edzőtáborban, lépést tud tar­tani az élmezőnnyel. — S a többi gyorskorcsolyázónk? a — Csáki Antal és Bordi vettek részt görkorcsolya-bajnokságon. Jenei még gondolkozik, folytassa vagy se, az egészek fiatalok, az ozsdolaiak majd csak a jégen mutatkoznak be. Egyelő­re otthon dolgoznak, Markos testneve­lő tanár irányítása alatt, s ahogy be­indul a műjégpálya, itt Sepsiszentgyör­gyön folytatják a felkészülést. — A nagyokkal hogyan tovább? — Tervünkben szerepel egy tenger­parti felkészülés, majd egy magaslati edzőtábor (Piatra Arsăn), ahonnan az­tán felmegyünk a Csíkszeredai fedett­pályára, ahogy beindul a mi műjég­pályánk, itthon dolgozunk tovább, hogy aztán a tél beálltával újra a Csíksze­redai táborozás következzen, de akkor már a szabadtéri nagy pályán foly­tatjuk a munkát. Azt a munkát, me­lyet május 3-án­ kezdtünk el, sok-sok futással, súlyzással és kerékpározással. Ez a bronzérem mutatja, hogy jó úton halad a gyorskorcsolyázó-különítmény. Úgy érzem, a télen újra lesz érem, jégkorong VESZÉLYBEN A FOLYTONOSSÁG Az IMASA A-osztályos csapatánál tett legutóbbi látogatásunk alkalmával meggyőződtünk arról, hogy szűkült az egész országot magába foglaló kör, s ma már jórészt Csíkszeredai (12) és sepsiszentgyörgyi (16) játékosokból áll a keret. A döntő szó természetesen, a rutinos csíkszeredaiaké, a sepsiek mel­lett a fiatalos lendület, bizonyítani aka­rás szól. Egyelőre, mert nem egy kö­zülük kitűnő technikai adottságokkal rendelkezik. Az idő kérdése csupán, hogy mikor érnek be. S amíg ők eregetnek, hadd vessünk egy pillantást jégkorongsportunk első számú utánpótlás-forrására, a Sportis­kolára. Baka András egyedül áll a szakosz­tály élén. Egyedül csak két korosztály ügyeinek intézésére futja erejéből. Ez azt jelenti, hogy: — Junior II-esekkel és a reménysé­gekkel indulunk az országos rendez­vényeken — mondja Baka —, ha az IMASA „beszáll“ és átveszi a junior I- eseket, akkor ők is szóhoz jutnak, ha nem, akkor szomorúan könyveljük majd el, hogy egy koro­sztály kiesik a körforgásból. Kár lenne, hogy meg­szakadjon a folytonosság, annyi ügyes gyermek van, helybéliek, itt vannak, a mieinkek, nem kell rohangálni értük, ígérni fűt-fát..., csupán csak mellé­jük kell állni, versenyzési lehetőséget kell biztosítani nekik... — Na, de amíg mindez megoldódik, nézzük a „hegyekbe“ fogadott junior II- eseket. Mikor kezdték el a felkészü­lést? — Augusztus 15-én az alapozással. A jégre szeptember 2-től megyünk, s úgy, hogy a napi jeges edzés mellett csiná­lunk egy szárazat is. — Milyen kerettel? — Kosztarab Levente, Pulugor Szila­mér, Tikosi Ottó, Csomna Sándor, Zú­gori Zsolt, Csákány Tibor, Bab­us Attila, Zsidó István, Kádár János, Sándor Zoltán, Turóczky János, Király Farkas Csaba, Geréb András, Csősz József, Ördögh Ödön, Kocsis József, János, Máthé József. — A bajnokság rajtja? — November 3. Körzeti csoportokba osztva kezdjük el a versengést,­­min­den csoportból az 1—2. helyezett jut tovább a döntőbe. Mondanom sem kell, miután a tavaly a második minőségi csoportban első helyen végeztünk, az idei cél csak az lehet, hogy kiharcol­juk a döntőbe jutást. — S ehhez adva is minden feltétel. — Kivéve a felszerelést. Az bizony felújításra szorul. A korcsolyák régi­ek, a kesztyűk szakadozottak, erősen megviseltek... Botunk alig van. Ami nem gond, az a pálya és az öltöző. — Na, és a fiúk hozzáállása .... — Arról csak a legjobbakat mond­hatom. Arról és a szülői bizottság se­gítségéről. Mert erről az utóbbiról sem szabad megfeledkezni. A szülők segít­sége nélkül aligha tartanánk itt. S hogy a kitűzött cél ne csak álom maradjon, számítunk továbbra is támogatásukra. Velük együtt semmi sem tűnik elérhe­tetlennek. Szerkesztette ÁROS Károly 1. Dinamo 1 1 0­0 5—0 2 2. Steaua 1 1 0­0 4—0 2 3— 4. Suceava I 1 0 0 3—1 2 Craiova 1 1 0 0 3—1 2 5. FC Argeș 1 1 0 0 2—1 2 6. Kolozsvár 1 1 0 0 1—0 2 7— 8. Moreni 1 0 1 0 2—2 1 Bákói SC 1 0 I 0 2—2 1 9--12. Victoria 1 0 1 0 1—1 1 Galac 1 0 1 0 1—1 1 Rapid 1 <>1 0 1—1 1 Temesvár 1 0 1 0 1—1 1 13. ASA 1 0 0 1 1—2 0 * 14. FC OH 1 0 0 1 0—1 0 15—16. Sportul 1 0 0 1 1—3 0 Brassó 1 0 0 1 1—3 0 17. Corvin 1 0 0 1 0—4 0 18. Petrol 1 0 0 1 0—5 0 2.-3

Next