Megyei Tükör, 1988. április (21. évfolyam, 5028-5053. szám)

1988-04-01 / 5028. szám

AZ ORSZÁG ÖSSZES HELYSÉGEI SOKOLDALÚ, KIEGYENSÚLYOZOTT FEJLŐDÉSÉNEK MÉLYEN TUDOMÁNYOS STRATÉGIÁJA Városiasodó nagyközség Azt hiszem, Szitabodzánál nincs szebb települése a Bodza völgyének. Takaros házaival, gyönyörű természeti környezetével kiemelkedik a többi fa­lu közül, s minden bizonnyal nincs o­­lyan átutazó, aki ne csodálná meg portáit. Buzău felé vagy onnan vissza­­haladtában. És ilyen szerteágazó község sincs e­­zen a vidéken. Nem csupán Kraszna, Merișor meg Zabrate­ tartoznak hozzá, de egymás után, egymástól kisebb-na­­gyobb távolságra sorakozik Bobocea, Chichirau, Ciumernic, Cremenea, Lo­pata, Pîrîiașul... Mondtam is Bular­­ea Vasilének, a községi néptanács al­­elnökének, erősen fürgelábúnak kell lenniük, hogy hetente legalább egy­szer eljussanak minden településre. Nevetett nagyon, aztán megnyugtatott, ne búsuljak, mert ők tényleg eljutnak mindenhová, s ezt nagyon jól tudják az emberek, ha bajuk vagy valami­lyen mondanivalójuk van, minden to­vábbi nélkül a határban, az úton is megállítják őket, ha történetesen föld­jük mellett vezet el útjuk. Bent, Bodzafordulón, a városban fu­tottunk össze az alelnök­kel, ugye, ne­ki oda is rendszeresen be kell járnia, lévén ők városi alárendeltségű község, így hát mindent megbeszélnek nem­csak otthon, de a városi néptanácsnál, pártbizottságnál is ... A községközpont olyan négy kilomé­terre lehet Bodzafordulótól, nem is csodálkoztunk hát, hogy aránylag sok gyalogossal, kerékpárossal találkoz­tunk, a diákok éppen hazafelé tartot­tak, vidámságuk betöltötte az utat. Impozáns központja van Szitabodzá­nak, nemhiába büszke rá Bularca Va­sile, akár városra is beillenének a köz­épületek, szép iskolája, roppant tetsze­tős művelődési otthona, a pár évvel ezelőtt épült kereskedelmi komplexu­ma mellett jól néznek ki a magánhá­zak is. Nem látni itt elhanyagolt la­kóházat, még a kerítések is nagy rend­szeretekül árulkodnak. — Sokat adunk arra, hogy jól mu­tasson községünk — magyarázta az al­­elnök. — Sokat fejlődtünk, ezt az is mutatja, hogy az utóbbi húsz év alatt legalább félezer ház épült, de gondunk volt arra is, hogy a régieket ugyan­csak rendbe tegyük. Amit külön el­mondok mindenkinek, az, hogy a köz­­ség központ lakóházainak legalább 80 százalékában vezetékvíz folyik, így hát mijd mindenütt fürdőszoba van. Nyilván minderre nem kerülhetett volna sor a község gazdasági megerő­södése nélkül. Sokan csak a zablatói fűrészüzemünkről hallottak, amelyet érben az utóbbi esztendőkben újítot­tak fel, korszerűsítettek, de van ná­lunk erdőkitermelő részleg, a termelő-, felvásárló és áruforgalmazó szövetke­zetnek jól menő műhelyei működnek nálunk. Többszáz embert foglalkoztat­nak ezek az ipari egységek, s bár Bod­zafordulóhoz közel vagyunk, azért szí­vesebben maradnak itthon az embe­rek, ha munkalehetőséget tudunk ne­kik nyújtani. Különösen nyáron, idény­munkát idesen, jelentősen megszapo­rodik az iparban foglalkoztatottak szá­ma. A községi néptanács terveiben szere­pel egyebek mellett az is, hogy éppen a néptanácsi elnökök országos konfe­­renciáján elhatározottak alapján kibő­­vítsük a melléküzemágat. Még csupán a kezdeti lépésnél tartunk, nemrég in­dítottunk be fafeldolgozó részleget. Le­hetőségünk van a kisipari tevékenység bővítésére, s élni is fogunk a lehető­ségekkel. S ha már a községszépítés­ről is szót ejtettünk, szükségesnek tar­tom elmondani, a tavaly több mint egymillió kétszázezer lej értékű haza­fias munkát végeztünk. Nyilván, község lakói nem lettek hűtlenek a a földhöz, sok kiváló mezőgazdászunk, állattenyésztőnk van, az állami köz­pontosított alaphoz való hozzájárulá­sunk évről évre növekedik. Keményen meg kell küzdeni itt a földdel, a lehető legtöbbet kell kisaj­tolniuk belőle, meg aztán ott vannak az állatok, amelyek nevelésében min­dig jeleskedtek a szitabodzaiak. Ez tet­te szükségessé, hogy a községben kü­lön állategészségügyi kört létesítsenek, de gondoltak a földművelőkre is, mel­t bár magángazdák laknak ezen a vidé­ken, létrehozták a mezőgépészeti ál­lomást, s ahol hosszú ideig csak kis­­gépesítésre mertek gondolni, ott most pöfékelnek a nagy traktorok, sarkala­tos fordulatot idézve elő a mezőgaz­dálkodók életében és munkájában, a terméshozamban. — Aztán Zabratóra feltétlenül el kell menni! — ezzel nyújtott búcsú­záskor nekem kezet a néptanács alel­­nöke, nem mondotta akkor, de tud­tam, erősen büszkék ők a zabratói fű­részüzemre, amely a község legna­gyobb ipari egységeként többszáz em­bert foglalkoztat, s évek óta élegység­nek számít a környéken. Mitrofan Mircea, a főgépész kalau­zolt végig a Iis gyáron, kíváncsi sze­mek fordultak felénk, ritkán téved er­re vendég, s az idősebbek oda-oda­­szóltak, hogy aztán látni szeretnének valamit magukról is az újságban. Hát tényleg érdekes munka ez, mon­dotta a főgépész. Akik itt dolgoznak, azoknak otthon megvan még­ a másod­állás, mert valamennyien földműve­léssel is foglalkoznak, ritka, akinek nincs fogata, Zabrató kicsi falu, nincs olyan család, amelyiknek valamelyik tagja ne itt dolgoznék a röhk téren, vagy bent a fűrész mellett, alig vég­zik el az iskolát, főleg a fiúk, már be­­bocsáttatásért kopognak a vállalatnál. A deszkarakások mellé beállnak a kisvagonok, nőnek, nőnek mellettük a halmok, hatalmas kocsik vágtatnak ki a kapun. Viszik a bodzafordulót fel­dolgozó üzembe az első osztályú fa­anyagot. A községközpontban megálltunk még néhány percre, éppen akkor érkezett a pékségből a friss kenyér, s alkal­munk van nekünk is meggyőződnünk: valóban ízletes kenyér készül a köz­ségi sütödében ... PÉTER Sándor MEGYEI TÜKOR E­lhagyat­va ... Elhagyatva ez a pihenőhely az c­­ő­­pataki út mellett, nem is csoda, várat magára még az igazi tavasz, fűhúzó április és virágfakasztó május, akkor lepik el a kirándulók százai ezeket a városközeli kirándulóhelyeket. A múlt év hasonló időszakának tengernyi sze­metére emlékezve ebben a térségben, örömmel mutogatjuk, hogy most a helyzet mennyivel jobb, de akad azért összegereblyéznivaló hulladék és gaz, szögesbot végére szúrható és égetni­­való műanyag zacskó, miegymás. Fennebb viszont, a domboldalon ez a legelő nem kelt valami jó reklámot és semmiképp se hírnöke a jó gazda­szellemnek. Rendberakása már több munkát igényel. Hinni merjük, hogy a területet bérlő gazdaság(ok) nevét, vezetőik kilétét majd nem a juhok fülébe vágott tulaj­donjegyekből vagy a marhák bőrébe égetett ábrákból kell kisillabizálni, mert akkor bizony nem az állatok bő­re pirul a szégyentől. A jó gazda a csorda előtt amúgyis szét szokott nézni a legelőn. (sylvester) Kirándulókra várva Takarításra várakozó legelő az előpataki út bal oldalán (ALBERT Levente felvételei) [jZiiÍMÉLTÁNYOSSÁGÍ SZELLEMÉBEN" A megyei p­?ottsághoz naponta többen fordulnak levélben vagy sze­­me­tesen javasi, kal, panaszaikkal és más természetű beadványaikkal. A • ° k t bead okát minden esetben a legkörültekintőbben kivizsgál­ja I u ~S. ,megíein­­­ézkedéseket foganatosítanak, javasolnak. Rovatunkban ezekből közlünk : A­Z OLDTEKtllfftZ MTSZ TULAJDONA Sz. M. Gele; 51 az Államtanácshoz intézett levelében azt erőltette, hogy nem téeszt is hogy a téesz jogtalanul követeli tőle a használt terü­let utáni jövede­­­észesedést. A megyei szervek által indított kivizsgálás­kor kiderült, hog­yz. M. 1962 márciusában beállt a közös gazdaságba, be­állási kérvényét úgy írta aki, de sohasem dolgozott a téeszben. Jelenleg állami nyugdíjas­­ vesz részt a mezőgazdasági munkálatok elvégzésében, tehát semmikép sem jogosult személyi parcellára. Jogosnak ítélték a téesz-J^*fot Sz. M j^jgfogálatában levő 2,5 ár házhely fölötti területre. Sz. £^jS9^lT$,m­ajd<­>> területet bérelheti, de az nem képezi tulaj­don­t I Cj* A TÉESZNEK TŰZÖTT Sz. M. Zabot a helyi szerveket önkényeskedéssel vádolta, és segít­séget kért, hogy a szénamennyiséget, amelyet el akart adni, de végül a téesz tárolóiba irt,­ visszakaphassa. A kivizsgáláskor kiderült, hogy Sz. M. nem kapott edélyt szénaeladásra a helyi néptanácstól, s ezen felül három éven át­­ adta át a téesznek a használt terület után járó szénát. Adóssága 1530 k­­énát tett ki, az „eltérített“ mennyiségből fedezték a há­rom évre szóló­ súgót, a fennmaradó 355 kg-ot idei kontójára írták be. Megállapították,­­ a helyi szervek törvényesen jártak el, hiszen Sz. M. — állítása elleni a téesztag, a kaszáló, amelyről a szénát betakarította, így pedig a téesz újdonát képezi. MUNKAH­­EL­YETIZTOSÍ­TOTTÁ­K F. M. Sepsiszer­örgyről két kis­gyerekét nevelt­e dal, rövidebb ide­ig idénymunkáski dolgozott. A me­gyei szervek tan­ítását kérte, hogy TÖRVÉNYESEN UTAK EL állandó munkahelyhez jusson. A Mun­kaügyi és Társadalmi Biztosítási Igaz­gatóság munkahelyet talált a kétgyere­kes anya számára — a Tejipari Vál­lalatnál dolgozhat, képzettségének meg­felelő állásban —. Az 1977-es t­ámú törvény előírja, hogy a teljes téesz-nyugdíjat csak azon mezőgazdai termelőszövetkezetek nyugdíjasainak fizetik ki, ame­lyek teljes egészé­n kifizetik a nyugdíj- és társadalmi biztosítási alaphoz való hozzájárulás­t. Azon egységek esetében, amelyek ezt nem teszik, a nyugdíjakat a rájárulásnak megfelelő arányban fizetik, de a levonás nem haladhatja­­ a 20 százalékot. A bölöni MTSZ 1986-ban a megszabott 9,5 százalékos be­járulásának csupán 18 százalékban tett eleget. 1987-ben ez az összeg a Uezőnek csak 32 százalékát tette ki. Tehát mindkét év­ben tetemes őssz­el maradt le. A törvényes előírásoknak megfelelően a téesz nyugdíjasak­ nyugdíjuk 80 százalékát kaphatták meg. Ezt a választ kapta az az öt b i téesz-nyugdíjas, akik a megyei szervekhez írtak, mond­ván, hoffy a 20zalékos le^rtásra a téesztől nem kaptak magyarázatot, s ebbé­­le, hogy a letartás törvénytelen. ELŐBB MUNKA­ KeLL állnia Több ízben is lőtte már M. M.-t a sepsiszentgyöryiunicípiumi nép­tanács. Amikor s nélkül maradt, a néptanács ren­dzésére álló alap­ból kétszobás ti­ázlakást juttattak neki és a hárai adózásában levő gyermekének. M akkor még a Szorgalom szövetnél dolgozott, állás, amelyet­­ n a municípiumi szervek támogat­ó kapott. A fele­lőtlen anya, átköltözött, magukra hagyta gyermeké úük gyufával­jár­A HIBÁT KIJAJTTÁK D. J. és B. 1 sepsiszentgyörgyi Hársfa sétány 6.ibházából segítsé­get kért, hogy­­ abház alagsorából a lakáskarbantai állalat szivattyúz­za ki a vizet m­int veszélyezteti a villamos- és telefonhálózatot, azik tömbház alapja. Megállapították, hog­y baj egy kilyukadt vízvezetéktől szár­mazott. A vállalat dolgozói kiszivat­­tyúzták a vizet az alagsorból, a vezeté­keket megjavították, szadozva felgyújtották a kisszobát. A tüzet a szomszédok oltották el, M. M. pedig a gyermekekkel együtt élettár­sához költözött. Munkahelyéről igazo­latlanul hiányzott és munkaszerződé­sét felbontották. A megyei szervektől kérte, hogy újra lakást juttassanak ne­ki és gyermekeinek. Lévén, hogy csa­ládi helyzete tisztázatlan, munkahelye nincs, lakásra nem jogosult. Felhívták a figyelmét, hogy éppen gyerekeire való tekintettel sürgősen munkába kell állnia, családi helyzetét tisztáznia kell és csak azután kérhet lakást. . .Szerkeszti INCZE Ibolya, SEBESTYÉN László, a megyei pártbizottság aktivistája KÖRNYEZETÜNK S­tart a jövő fele Bíró Judit igazgatónővel és­ Márza Teodor aligazga­tóval a sepsiszentgyörgyi Matematika-Fizika Líceumban az iskola profiljának további alakulásáról beszélgetünk; az igazgatónő az informatika problémáinál időzik a leg­többet, s egy adott pillanatban ezt a tantárgyat startnak nevezi a jövő felé. Jelenleg a helyzet az, hogy az informatikalabor mind­össze két-három négyzetméternyi. Az új matematika prog­ram kötelezővé teszi egy informatikai nyelv elsajátítását, ezért az új tanévtől a kevés tanteremből egyet fel­­ kell áldozni a számítógép számára. Jellemző, hogy a PRAE típusú számítógépet — húszezer lej érték, kellékekkel együtt negyvenötezer! — a gyerekek nyerték országos ver­senyen. A tanulók körében az érdeklődés igen nagy, az utóbbi két év végzősei közül nyolcan jutottak be infor­matikára és többen olyan szakokra, amelyeken ez a tan­tárgy kötelező. Az igazgatók, amikor Bodor György informatika-ok­tatómestert jellemzik, sommáson közük: minden vakációt az iskolában tölt. A municípiumi pionírházzal a kapcso­lataik igen jók, a hetedikesek magas szinten művelik az informatikát. Hering László hozzáértése és ügyszeretete városszerte ismert. Az idén első ízben rendeztek infor­matikaversenyt megyei szinten, Jakab Barti Tibor most az első díjas. Hozzá hasonlókként emlegetik Edler And­rást és Bodor Pétert, Oprea Gheorghét a kilencedikből. Ha tehetik, ezek a tanulók reggeltől estig a gépek mellett ülnek. A IX. osztályban informatikakör is alakult. És hogy valaki nehogy szakmai elfogultságot sejtsen — az igazgatónő matematika szakos, a líceum profilja matema­tika-fizika —, jó hírek érkeznek a nyelvi és irodalmi olimpiáról is. Én pedig észreveszem, hogy az eddigiek be­vezetőként hangzottak el annak megalapozására, hogy a következő tanévtől egy informatikaosztályt kellene indíta­ni. Illeszkedik az iskola profiljához, a tanulók, szülők kö­rében igen nagy az érdeklődés, szakosztály hiányában, a szűkös-szegényes felszereléssel is figyelemre méltó ered­ményeket tudtak felmutatni, hallatják szavuk, illetve ér­vényesítik tudásuk országos szinten is. Érdekes, hogy egy előző riportsorozatban a műhelygyakorlatokat vezető ok­tatómesterek is mind ezt hangoztatták: informatikaosztály kellene! Csak akkor, magam sem érezvén érveléseik sú­lyát, nem emeltem ki kellő nyomatékkal a beszélgetés té­mái közül. De ez most, a helyszűkére gondolva, azt jut­tatja eszembe, hogy vajon nem a műhelyeket kellene-e az iskolai épületcsoportból távolabb telepíteni? Mindkét igazgató határozott nemmel válaszol. Bíró Judit: — A műhelyeket nem érdemes elvinni, mert a mes­terek nagyon ügyesek, képzett emberek és a műhelygya­korlatokon kívül is nagy hasznára vannak az iskolának. Az itt folyó oktatás az első fokozatnak megfelelő, tehát jó. A II. fokozat gyakorlati oktatását a Gépeket és Gép­kocsialkatrészeket Gyártó Vállalatnál — ez az iskola pat­­rónusa — kellene megszervezni, jól felszerelt iskolamű­helyt ott beállítani. A tanulók­ könnyebben integrálódná­nak a termelésbe, s jobban megállnák a helyüket, mikor a termelésbe kerülnek. Az iskola vezetőségét láthatóan­­ hallhatóan az or­szágos olimpiai eredmények, az érettségi vizsgák és a fő­iskolai felvételik érdeklik. A tanórákon kívüli felkészítői egész sorát iktatták be, hetenként tesztelik a tanulók tu­dását. A végzősök túlterhelése szinte elkerülhetetlen,­­ ha ebben nem a tanárok a kezdeményezők, a tanulói egy része maga fedezi fel a plusz tanulnivalót. Ezért han­goztatja az igazgatónő, hogy meg kell találni a módját még a végzősök esetében is, az alkalmankénti kikapcsoló­dásnak is, sőt, még az étrendet is igazítani kell a szellem igénybevételhez. Az osztályok nagy része nem áll a felvételik próba­tétele előtt, ezek tanulói, a tavasz érkeztével, az iskolán kívüli munkára is sort kerítenek. Murza Teodor aligaz­gató, miután megemlíti, hogy ahogyan a központi park füvére — vagy ennek a helyére — rá lehetett lépni, azon­nal megkezdték a takarítást. Ez a park egyébként hagyo­mányosan az iskola gondjaira bízatott. Az idei várossá­pítési feladataikat nem ismerik még, de készenlétben van­nak, hogy csemeteültetésből, a városon kívüli területek ki­takarításából most is kivegyék a részük. A múlt évben, hosszú időn át, naponként harminc ta­­nuló dolgozott a sportpályák karbantartásán, a megye KISZ-bizottság szervezésében az Olt Hídvég és Bölön kö­­zötti szabályozásának munkálataiban vettek részt — ker­e­­setüket az ifjúsági szervezet számlájára utalták át sugásfürdői nagytakarításból is kivették a részük, erdő- és legelőtakarításban és mint eddig minden évben, az ős 1 termény betakarítás — a burgonyaszedés — idején tető­zött a tanulók tevékenysége. Nemhiába mammutiskola ez: naponként hét-nyolc­száz tanuló indult a krumpliföldek felé. Tudjuk, van ennél kényelmesebb és kellemesebb mun­ka is, de nem árt, ha idejében belekóstolnak a fiatalk az ilyen tevékenységbe is, a tavaszi nagytakarításban, k­ol és környékének szépítésében, csemeteültetésekben aló részvétel meg egyenesen kellemes kikapcsolódás, a­rmészetszeretet alapja. Start ez is valahol — nemcsak 2 informatika —, ama bizonyos jövő felé, mikor majd a mostani iskolás generációk sóhajtanak föl nosztalgiával, am­i, ezt a fót valamikor, iskolás koromban, még én tettem!“ SYLVESTER Lajos 2 informatika kabinetben INTENZÍVEBBEN, HATÉKONYABBAN, Szakképzés - sok­oldalúság - minőség (folytatás az első oldalról) képzetlen munkás dolgozik, még a kezdeti évek örökségeként. Mikor a vállalat indult, az első időben több mint 1500 dolgozót alkalmaztak éven­te, szükség volt a munkaerőre, nem jutott idő a válogatásra. Nos, az idén január elsején még min­dig 479 szakképzetlen munkásunk volt — már azóta is csökkent a számuk —, a tavalyi 517-hez és a tavalyelőtti 554- hez viszonyítva. Évek óta szem előtt tartjuk ezt a kérdést, igyekezünk szak­képesíteni őket. Sajnos, a tavalyra is a kért 276-os létszám helyett 50 helyet hagytak jóvá az illetékes felsőbb szer­vek a munkahelyi szakképesítési tan­folyamokon. Erre az évre 190 helyet kértünk, még nem kaptunk jóváha­gyást az illetékes minisztériumoktól. A dolgozók képzésének más formái a továbbképzés és a második (vagy sokadik) szakma megszerzése. Mindkét tevékenység a vállalat vezetőségének állandó figyelmében áll. Egyébként az Államtanács 1986-os 19-es törvényere­jű rendeletének értelmében a négyes besorolási osztályba csak az a szakmun­kás léphet, akinek legalább két mes­tersége van. A második (sokadik) mes­terség megszerzésére szervezett tanfo­lyamok alakításakor azt vették, veszik figyelembe, hogy a vállalatnál éppen melyik mesterségben van hiány. Jelenleg fémforgácsolókat, hőkezelő­ket képeznek, a tavaly esztergályosok, köszörűsök, hőkezelők-kovácsok, tar­goncakezelők végeztek. Itt kell szól­­­nunk a vállalat igényességéről is, ne­m hogy valaki úgy értse, hogy a második (sokadik) szakma megszerzése valami­féle rutintevékenység, csak azért, hogy ki lehessen pipálni. Rendkívül igé­nyes szakember-gárda végzi a dolgo­zók kiképzését és vizsgáztatását. Ezt igazolja az is, hogy a tavaly a tanfo­lyamra feliratkozott 261 dolgozóból 191 vizsgázott sikeresen és nyerte el a második (sokadik) szakma gyakorlásá­ra feljogosító oklevelet. san A dolgozók továbbképzése is ponto­összeállított tervek, programok szerint történik, ebben a vállalat összes alkalmazottai részt vesznek, vagy a vállalaton belül, vagy a vállalaton kí­vül (egyetem utáni továbbképzők, sza­kosító tanfolyamok, esti vagy látoga­tás nélküli egyetem stb.). A tavaly például a tervezett 2292 dolgozóval szemben 2421 vett részt valamilyen to­vábbképzési formán. Ma a vállalat nagy súlyt fektet maj­dani dolgozóinak képzésére is, vagyis a szakiskolákban, szaklíceumokban ta­nuló gyermekek képzésére. Egri Bar­nabás, a személyzeti osztály iskolakér­désekkel foglalkozó felelőse mondta, hogy Kósa Aladár és Saji Péter mes­terek vezetésével a szakiskola tanulói jó felkészítésben részesülnek. Általá­ban érdeklődő gyermekek, a múlt hó­napban végzett másodéves szakiskolá­sok például már exporttermékek meg­munkálásán is dolgoztak, kifogástala­nul. Annál kevesebb jó mondható el a líceumok végzőseiről, ami a szakmai tudásukat, a mesterségtanuláshoz való hozzáállásukat illeti. Ennek oka talán abban keresendő, hogy szinte vala­mennyien egyetemi felvételire készül­nek, a szakmai gyakorlatot valamiféle póttevékenységnek tekintik. A tavalyi érettségizettekből 38-at al­kalmazott a vállalat, nagyrészt a Ma­tematika-Fizika Líceum végzettei vol­tak, fémforgácsolókként alkalmazták. A szakiskolások közül 99-en kerültek a vállalathoz, az idén 79 szakiskolás végzett, már valamennyien munkába álltak. A most folyó tanévben 178 ta­nulót iskoláztak be, ebből 108-an első évesek. — Jelenleg nagy munkában va­gyunk, a személyzeti kérdéseket táp­láljuk­ be a vállalat számítógépébe — mondja Anton Neculai —, ez két szem­pontból is rendkívül sokat jelent ne­künk. Elsősorban ez alkalommal kézbe kell vennünk minden munkakönyvet, ellenőrizni tudjuk a végzettséget, a bér­sorolás helyességét, a munka elvégzé­se után pedig bármely kérdésünkre a­­ számítógép percek alatt válaszol. Ez­­ pedig sokat jelent. HULLADÉKBÓL, MILLIÓK Eredményes begyűjtő nap Eredményesnek könyvelte el a me­gyei Újrafelhasználható Anyagokat Begyűjtő és Értékesítő Vállalat a na­pokban megtartott általános begyűjtő­akciót. Ez alkalommal a megyében ös­­­szegyűjtöttek a lakosságtól 4,6 tonna papírt, 6,1 tonna üvegcserepet, 3,2 ton­na ócskavasat és kisebb mennyiségben polietilént és ólmot. Eredményes volt — mint mondottuk — az akció, de nem számíthatjuk rekordnapnak, mert a tavaly őszi begyűjtési napok ered­ményeit nem közelítették meg. Sőt, ez alkalommal olyan helységek is voltak, melyek lakosságánál süket fülekre ta­lált a felhívás. Hogy ne említsünk más helységet, csak — és ez elég — Kézdivásárhely városát. A legjobb eredményeket Sepsiszentgyörgyön nyug­tázták. (páljános) SAKKOZÓINK AZ ORSZÁGOS ELŐDÖNTŐN Férfi és női élsakkozóink, akik a me­gyei bajnokságon kiharcolták a rész­vételi jogot az országos elődöntőn va­ló szereplésre, kitűnőnek mondható eredményeket értek el. Az észak-efóriai csoportban, ahol több mint 170 versenyző vett részt, me­gyénket hárman képviselték: A leg­jobb eredményt Ilyés Imre mesterje­lölt (Textil SE) érte el, aki 7 pontot összesített a 11 fordulós svájci rend­szerű versenyen. Utána következik Scridon Teodor (Textil SE) 6,5 ponttal, aki nagyon közel állt a mesterjelölti „főnormához“­? Vida Árpád, a kézdi­­vásárhelyi Mechanika SE versenyzője 5 pontot szerzett. (Neki ez volt az első szereplése az országos elődöntőn). A buziási csoportban, ahol a részt­vevők száma szintén meghaladta a 170- et, Sírbu Torna (Elektro SE) első osz­tályú játékos vett részt, aki 5,5 pontot összesített, ez megfelel 50 százalékos teljesítménynek. A govorai csoportban, ahol körülbe­lül 75—80 női játékos vett részt, me­gyénket Koródi Irén (Textil SE) kép­viselte, aki az erős mezőnyben 50 szá­zalékot ért el (5,5 pont). Ápr­ilis 5-én Sepsiszentgyörgyön 16:30 órakor kezdődik a hagyományos dr. Elekes Dezső-emlékverseny küzdelem­sorozata a C-csoportban. Ezen a verse­nyen részt vehetnek azok a leigazolt sakkozók is, akik minősítéssel nem ren­delkeznek. A verseny színhelye a Szak­­szervezetek Művelődési Háza. FARKAS József BOROTVAÉLEN A SAKKVILÁGBAJNOKI CÍM (3.) Térjünk vissza a világbajnoki sakk­táblához és lássuk, hogyan ért véget a sevillai színházteremben ez a drámai küzdelem, amelyben a győztes és a le­győzött személye már nem vitás: 42. ... g6 43. Va5 Vg7 44. Vc5 Vf7 45. h4 h5 46. Vc6 Ve7 47. Fd3 Vf7 48. Vd6 Kg7 49. e4 Kg8 50. Fc4 Kg7 51. Ve5-1­ Kg8 52. Vd6 Kg7 53. Fb5 Kg8 54. Fc6 Va7 55. Vb4 Ve1 56. Vb7 Vd8 57. e5 Va5 58. Fc8 Vc5 59. Vf7­ f Bh8 60. Fa4 Vd5+ 61. Kh2 Vc5 62. Fb3 Vc8 63. Fd1 Vc5 64. Kg2 (1—0). Ebben a teljes reménytelen állásban, Karpov megállította az órát, feladta a partit, és ezzel elsőként gratulált ellen­felének a világbajnoki cím megvédésé­hez. Bár Kaszparov csak az utolsó játsz­mában tudta kivívni győzelmét, mégis úgy érezzük, hogy ő messze a legjobb a világon és minden játszmában, ha nem is győzött mindig, igazi világbaj­nokhoz méltóan csillogtatta hatalmas játéktudását. Hogy mit jelentett Kaszparovnak az utolsó játszma megnyerése, arra bizo­nyos vonatkozásban választ ad a Re­vista Română de Sah februári számá­ban közölt cikk, amely egy érdekes beszélgetést ismertet. A „Paris-Match“ francia folyóiratban adott nyilatkoza­tában, Kaszparov közvetlenül a döntő játszma befejezése után, így emlékszik vissza: „A 24. parti jelentette utolsó le­­­hetőségemet. Azt hiszem, hogy ebben játszmában a sakktáblára fordított szellemi összpontosításom legintenzí­vebb fokát értem el eddigi sakkjáté­­kosi pályafutásom alatt.“ És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a világbajnokság nagy csatáiban végig Kaszparov volt a bátrabb, ag­resszívebb és temperamentumosabb. Gondolattársításként jusson eszünkbe az a latin közmondás. ..Audaces for tuna iuvat. timidosque repelat“ (a bát­rakat segíti a szerencse, a félénket el­utasítja). Vajon a világbajnoki trón felépítésénél nem jelentett-e a táma­dóbb szellemű játék szintén legalább egy nélkülözhetetlen téglát? Amikor elemeztem ennek a játszmá­nak legkritikusabb állását, hirtelen egy gondolatom támadt. Vajon Fischer fénykorában ezt a 24 partit, a feketé­vel a 33. lépésnél, el tudta volna dön­teni egy remivel a saját javára? Le­het, hogy igen, lehet, hogy nem! Ki tudja? Az idő i­everzibilitása nem kö­telezhet már, hogy feleletet adjunk er­re a kérdésre. Bízzuk az olvasóra a szentimentális megítélést. Mindent összegezve, elmondhatjuk azt, hogy Kaszparov mint megcsodált sakkóriás utazott el Sevillából, bár vi­lágbajnoki hajójának árbocát sokszor tépázták a sakkszakemberek és sajtó­kommentátorok kisebb-nagyobb, sakk­táblán elkövetett pontatlanságaiért, mégis az ő hajója nem süllyed el a sakkcsaták viharos hullámverésében. Három évre védte meg világbajnoki trónját. Mi lesz három év múlva, ki tud­ja?... És akaratlanul eszünkbe jutnak Galileo Galilei történelmi emlékű sza­vai: „Eppur si mouve“ ..., de a világ­­bajnoki sakktáblával és annak 32 fi­gurájával együtt..., gondoljuk hozzá mi, a sakk-kultúra hódolóinak egyre növekvő tábora. WUNDER Jenő . Zürichben a Nemzetközi Labda­­rúgó szövetség (FIFA) székhelyén be­jelentették, hogy az ifjúsági labdarú­gó-világbajnokság következő döntőjét 1989. február 17. — március 3. között tartják Szaúd-Arábiában­. A mérkőzé­seket Riad, Jeddah, Tajef és Damman helységekben fogják lebonyolítani. • Az angol rögbiszövetség katego­rikusan elutasítja, hogy játékosok eb­ből az országból részt vegyenek egy dél-afrikai, több menetes nemzetközi tornán, így tiltakozván a pretoriai ha­tóságok apartheid politikája ellen. • Az argentínai kosárlabda-szövet­ség bejelentette, hogy 1990-ben Argen­tínában tartják a férfi kosárlabda-vi­lágbajnokságot.­­ A Cordova Cardin nemzetközi ö­­kölvívóverseny 21. rendezvényére jú­nius 25. és július 3. között kerül sor Las Tunas kubai városban. A rendez­vényre a Szovjetunióból, Romániából, Bulgáriából, Csehszlovákiából, a Ko­reai NDK-ból, Nigériából, az NSZK- ból, Venezuelából, Porto Ricoból hív­tak meg sportolókat. • Beijingben tartott egyik verse­nyen Li Meishu kínai atléta új or­szágos csúcsot állított fel női súlydo­básban , 21,08 méterrel. % A Wembley-sportcsarnokban Lloyd Honeyghan angol ökölvívó a 3. menetben kiütéses győzelmet aratott a mexikói Jorge Vaca felett. 2.-3.

Next