Háromszék, 1990. február (2. évfolyam, 32-56. szám)

1990-02-01 / 32. szám

TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET A PARASZTSÁG ösztönzéséért tett egyes intézkedésekről A Nemzeti Megmentési Front Taná­csa elrendeli: 1. SZAKASZ. — A domb- és hegy­vidéki és városkörnyéki mezőgazdasá­gi szövetkezetek közgyűlései az illető községek és falvak szövetkezeti tag­jainak adhatnak a szövetkezet­ tulaj­donából, hosszú távú mezőgazdasági használatra szántóföldeket és kaszáló­kat. Az adott területek lehetnek szőlősök és gyümölcsösök is. A területeket azoknak adják, akik megdolgozzák és jó termést érnek el, más munkaerő alkalmazása nélkül. A szántóföldet és kaszálókat azután adják, miután a 2. szakaszban előírt kooperációs akciókat véglegesítik és megállapítják, hogy a mezőgazdasági szövetkezetben maradt állatállomány takarmányalapjának biztosításához mekkora területre van szükség. 2. SZAKASZ. — A domb- és hegy­vidéki és városkörnyéki mezőgazdasá­gi szövetkezetek szerződéses alapon szervezhetnek kooperációs akciókat a szövetkezeti tagokkal, akik gondozásra állatokat óhajtanak átvenni. Ez utób­biak, a szövetkezetek nevében, ame­lyekkel kooperációs szerződést kötöt­tek, leszállítják a szakosított szerződő egységeknek a kijelölt termékmennyi­séget. A szerződő egység a termékek ellen­értékét annak a szövetkezetnek fizeti ki, amellyel szerződést kötött az ille­tő termékeknek az állami alaphoz tör­ténő leszállítását illetően. A kooperációs feltételeket, a koope­rációs akcióval járó előnyöket, jogokat és kötelezettségeket a szerződő felek szabják meg. A szövetkezeti tagok úgyszintén tö­mörülhetnek szabad társulásokba, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek bele­egyezésével használhassák a rendelke­zésre álló épületeket, istállókat és e­­gyéb alkalmatosságokat. Azokat az állatokat, amelyeket ilyen kooperációs akciók keretében nem vesznek át vagy a szövetkezet nem tud eltartani, hivatalos áron el lehet adni más mezőgazdasági egységeknek, akárcsak szövetkezeti tagoknak, akik vállalják, hogy ellenértéküket termé­kekben kifizetik. 3. SZAKASZ. — A domb- és hegy­vidéki és városkörnyéki mezőgazdasá­gi szövetkezetek legelőit községi lege­lőként használják. 4. SZAKASZ. — A többi övezetek mezőgazdasági szövetkezeteinek köz­gyűlései 5 000 négyzetméterig terjedő szántóföldet vagy egyenértékű mező­­gazdasági területet adhatnak minden egyes szövetkezeti tagnak vagy nyug­díjas szövetkezeti tagnak, gépkezelő­nek és mezőgépészeti állomások más dolgozóinak, azzal a kötelezettséggel, hogy ezek elvégezzék a szövetkezetben a kijelölt munkavolument, illetve gé­pesített munkálatot. Az előző bekezdésben előírt feltéte­lek között a közgyűlések használatra földterületeket adhatnak olyan szemé­lyeknek is, akik vissza kívánnak térni a faluba és szövetkezeti tagok akar­nak lenni. Az ország valamennyi övezetében működő mezőgazdasági szövetkezetek közgyűlései 2500 négyzetméterig terje­dő szántóföldet utalhatnak ki haszná­latra családonként más személyeknek is, akik a községben, a szomszédos falvakban és városokban laknak és nem szövetkezeti tagok, azzal a köte­lezettségvállalással, hogy jó feltételek között megmunkálják a földet és kifi­zetik a szövetkezetnek a közgyűlés ál­tal meghatározott évi díjat. A díj meghatározásánál tekintetbe veszik a használatba adandó földterü­letek minőségét és termőképességét. A vetésforgók alkalmazása, vala­mint a betegségek és kártevők elleni munkálatok végrehajtása érdekében a jelen szakasz értelmében használatba adott területek általában a falu terü­letén belül kompakt táblákat fognak alkotni. 5. SZAKASZ. — Az állami mező­­gazdasági egységek saját állandó dol­gozóiknak 5000 négyzetméterig terjedő szántóföldet adhatnak használatba sa­ját területükből. A más helységekben lakó dolgozók megkaphatják az emlí­tett földterületet a lakhelyük szerinti állami mezőgazdasági egységektől vagy mezőgazdasági szövetkezetektől azok jóváhagyásával, kötelezvén magukat, hogy teljesítik munkafeladataikat a­­zokban az egységekben, amelyekben dolgoznak. 6. SZAKASZ. — Azokban a mező­­gazdasági szövetkezetekben, amelyek az 1. szakasz alapján hosszú időre szántóföldeket és kaszálókat adtak használatba, s amelyek kooperációs akciók révén folytatják tevékenysé­güket az állattenyésztésben, a kisipar­ban, a termékek értékesítése terén és más szektorokban, a vezetést a szövet­kezeti tagok közgyűlésén megválasz­tott és a szövetkezet jövedelmeiből bérezett elnök, valamint az állam által fizetett mezőgazdasági szakemberek és a főkönyvelő fogják biztosítani. 7. SZAKASZ. — Azok, akik a jelen törvényerejű rendelet alapján kapott földdel rendelkeznek s ezt nem mű­velik meg jól vagy más célokra hasz­nálják, mint a mezőgazdasági terme­lés, a mezőgazdasági szövetkezet köz­gyűlésének vagy esetenként az állami mezőgazdasági egység vezetőségének a határozata alapján elvesztik e földek használati jogát. 8. SZAKASZ. — A terület, amelyen ház és a gazdasági épületek vannak, az ezeket körülvevő udvar és kert a szövetkezetesített övezetekben a bér­birtoklók magántulajdonát képezik, e­­zeket el lehet idegeníteni vagy örö­kösökre lehet hagyni. Az 1. szakaszban előírt terület a szövetkezeti tagoknak a 4. szakasz szerint használatba adható földte­rülettel együtt nem­ haladhatja meg a 6 000 négyzetmétert a lakóház bérlő­je számára. 9. SZAKASZ. — A kapott vagy a magántulajdonú földek bérelői piaci árjegyzék nélkül szabadon értékesít­hetik az e területeken megvalósított termést, beleértve az állatokat, a ba­­romfikat és az állati termékeket, mind a piacon, mind pedig a szakosított egységekkel kölcsönösen előnyös fel­tételek mellett kötött szerződés alap­ján. Azok a személyek, akik a mezőgaz­dasági szövetkezeti egységekkel való kooperációs akciók keretében termé­keket állítanak elő, ezen termékek ne­kik járó részét piaci árjegyzék nélkül szabadon értékesíthetik. 10. SZAKASZ. — Az állam a me­zőgépészeti állomások és más állami egységek révén támogatja a mezőgaz­dasági területei­ bérlőit gépesített munkálatok elvégzésével, természet­beni vagy pénzbeni fizettség ellené­ben. A mezőgazdasági termelőket szako­sított egységek révén támogatják a magvak, az ültetőanyag, a trágya, a kórokozók és kártevők elleni anya­gok, szaporítóegyedek, vetőmagvak, takarmány, gazdasági felszerelések be­szerzésében és műszaki asszisztenciá­val. A gépesített munkálatok, anyagok és felszerelések ellenértékét termé­szetben vagy pénzben lehet kifizetni, az illetékes szervek által jóváhagyott s a törvénynek megfelelő árak és dí­jak szerint. 11. SZAKASZ. — A mezőgépészeti állomások és más állami mezőgazda­­sági egységek nyilvános árverésen o­­lyan traktorokat és más mezőgazda­­sági felszereléseket adhatnak el ma­gántermelőknek, melyek normázott üzemeltetési ideje lejárt. 12. SZAKASZ. — A jelen törvény­erejű rendelettel ellentétes bármilyen más rendelkezés hatályát veszti. A DEMOKRÁCIA: EMBERSÉG, ÉRDEKEGYEZTETÉS, TOLERANCIA A cél minden eszközt szentesít? Napok óta megyénk egyik jeles e­­gyéniségének a Székely Újságban cím­be kiemelt szavai zakatolnak a fülem­ben: „hiába adnak jogot annak a nép­nek, amelyik nem tud élni vele“. S e­­zek a szavak egyre inkább összefonód­nak bennem a kovásznál Textil szö­vetkezet elnöke csúfos kiűzetésének képeivel, melynek híre bejárja a me­gyét. Hát ilyen alacsonyan állunk? Szabadság? Demokrácia? Méltóság? Hol van mindez? A Textil szövetkezet elnöki irodájá­ban az újonnan választott elnökkel, Manea Ioannal, alelnökkel, Bagoly La­jossal, a Nemzeti Megmentési Front szövetkezeti tanácsának elnökével, Giuglea Petruval beszélgetünk. — Óriási nehézséggel küszködtünk a zavartalan termelés beindításánál. Most csend, rend van, dolgozunk. S ez sok mindent elárul. Január 15-én a munkások nem engedték be az üzem­be a volt vezetőséget. Minket válasz­tottak meg a vezető posztokba. Aztán délután az udvaron mind a két váltás­sal választást tartottunk, mert a dél­­utánosok reklamáltak, hogy ők nem voltak jelen. Ott voltak a városi front tanácsának képviselői is. Itt volt a megyei szövetségtől Tudor Florica al­­elnöknő, de nem mert kiállni az em­berek elé, elment. Azt mondtuk, hogy aki igent mond, álljon az egyik oldal­ra, aki német, a másikra... Másnap titkos szavazást tartottunk. A front mellett semleges bizottságot válasz­tottunk, minden részlegről kijelöltek egy-egy dolgozót, a várostól Roman mérnöknő volt itt. (Manea loan). Részlet az 1990. január 16-án felvett jegyzőkönyvből: A szövetkezet 609 al­kalmazottjából részt vett 459 személy. Az elnöki tisztségbe javasolt szemé­lyek: Manea loan, Kádár Gyula, Giug­lea Petru. Az alelnöki tisztségbe java­soltak: Bagoly Lajos, Szőcs Mária mérnöknő, Ciocan Vasile mérnök. A szavazócédulákból érvénytelennek nyilvánítottak 15-öt. A fennmaradt 444 szavazat a következőképpen oszlott meg: Manea mellett 342, ellen 102, Kádár mellett 96. ellen 348, Giuglea mellett 6. ellen 438, Bagoly mellett 342. ellen 102, Szőcs Mária mellett 124. ellen 320, Ciocan mellett 13. ellen 431. Megválasztásunk után magunkra maradtunk, minden segítség nélkül. Egymást érték a gáncsok. Szőcs Mária elment betegszabadságra, itt marad­tunk aláírási címpéldány nélkül, vagy­is semmilyen aktát, számlát nem le­hetett aláírni. Január 20—23. között több millió lejhez nem tudtunk hoz­záférni emiatt. Annak ellenérbe, hogy a megyei szövetséghez már másnap elküldtük a választási jegyzőkönyvet, a végzést csak tegnap (23-án — sz.m.j.) küldték el. (M.I.) Január 22-től vagyok betegszabad­ságon. Már két hónapja be kellett volna feküdnöm a kórházba, de annyi volt a gond, aztán jött a forradalom, állandóan meg kellett valamit oldani, mindeddig nem került rá sor. Szom­baton (január 20-án) egy óra után mentem el a szövetkezettől, betegen mentem be, kértem, hogy minden alá­ Huszonkettedike óta a volt vezető­ség úgy dolgozott ellenünk, mint a terroristák. Itt van például a gáz-ügy Év végén bevezették a hőközpontunk­ba a gázt. 22-én értesített Fehér a kézdivásárhelyi gázasoktól, hogy vala­mi nem felel meg a tervnek, s lezár­ják a gázt. Csakis Kádár járhatott közbe. Aztán másnap megoldódott, el­végezték a szükséges módosítást, s to­vább szolgáltatják a gázt. Más. Kádár hírnököt küldött a tisztviselőkhöz, hogy az ő felelősségére menjenek ha­za. Csak egy ment közülük haza. (M.I.) Mi a Textil hőközpontjába a gázt ideiglenesen kötöttük be, mert nem volt folyékony fűtőanyagjuk, s dol­gozni tudjanak. Nem volt készen vi­szont egy biztonsági berendezés. Ak­kor azt ígérték, hogy nagyon gyorsan beszerzik, felszerelik. Ez nem történt meg. Betegszabadságomról visszatérve megtudtam, hogy Medgyesről megér­kezett az a bizonyos berendezés, s mégsem akarják felszerelni, s egy gázszámlát sem akarnak kifizetni. Akkor szólítottam fel őket, hogy ha a­­zonnal nem intézkednek, lezárjuk a gázt. Végül is személyesen oldottam meg a gondot, mi szereltük fel­ in­gyen a berendezést. Pedig nem ez a dolgunk. Én Kádár Gyulával ezekben a napokban egyáltalán nem beszéltem. (Fehér Imre, a kézdivásárhelyi gázas munkacsoport főnöke). (Folytatjuk) PÁLJÁNOS MÁRIA HÁROMSZÉK írandó papírt készítsenek elő, alá is írtam mindent, amit elém tettek. Mondtam, hogy én máig felelek, a pénzügyi dolgokkal nem lehet játsza­ni. (Szőcs Mária). Az RMDISZ részéről A MADISZ sepsiszentgyörgyi szer­vezete ma 16.30 órakor tartja második közgyűlését a művelődési ház nagy­termében. * A MADISZ tegnapi közgyűlése a kö­vetkező határozatot hozta: „Kérjük a Front megyei tanácsát 1. Közintézmé­nyeinken jelenjenek meg a magyar nyelvű feliratok is; 2. Az ügyintézés­hez szükséges nyomtatványok magya­rul is legyenek hozzáférhetőek, a köz­­intézményekben mindig legyen magya­rul is tudó alkalmazott; 3. Ha a Front a fenti két pontban foglaltakat nem tartja hatáskörébe tartozónak, ezt közölte a sajtóban. A fenti kérések teljesítése teljes összhangban van az Országos Tanács nemzetiségi politikai állásfoglalásával, hozzájárul a jó állampolgári közér­zethez, azonnal megvalósítható, senki érdekeit és érzelmeit nem sérti. Egy csirke hány csirke? (folytatás az első oldalról) gyón a fehérje a takarmányból, pedig csak ennél a vállalatnál mintegy húsz­féle recept alapján állítják össze a tá­pot a különböző csoportba sorolt szár­nyasok részére, kiscsirkétől egész a törzsállományig. Ígérgetésből nem le­hetett sem gazdálkodni, sem termelni. Így került 3—4 darab 250—300 gram­mos csibe egy zacskóba, hogy valami­képpen ütné a kilót. Mindez a házi­asszonyok őszinte és érthető rémüle­tére. Az évi 220—240 tojás helyett ki kellett „egyezni“ 100 darabbal egye­denként. Éhesek voltunk, mi is, a csirkék is, felejtsük el — jegyezte meg az igazgató. — A csirkéket remélhetőleg megvi­gasztalja a vállalat, de az olvasó bi­zalmatlanabb — akadékoskodtunk új­ságíró szokás szerint. A továbbiakban arról van szó, hogy az ország leszerződött néhány százezer tonna szójababot külföldről, ami egy­szersmind olajat is jelent a közellá­tásban. A baromfitelepek részesedése ebből 200 ezer tonna szójabab-pogá­csa. Erre a kiadós tételre csak két hó­nap múlva lehet számítani. Addig is 150 ezer tonna szójapogácsa közelebbi szállítótól máris tengelyre került a tenyésztő telepek felé, továbbá hatezer tonna halliszt van úton. Szédületes és minden rekordot elsöprő kukorica át­lagterméseink ellenére abból is kell behozni az országba, s 200 ezer tonna szemes kukoricát elindítottak felénk. Summa summarum, a vállalat már­cius 15-től normális takarmány­ellá­tásban részesül, s remélhetőleg a hús­véti piros tojásról való gondoskodás sem lesz gond. Május második felétől helyre állhat a termelés, eltűnnek a zacskókból a hármas­ iker „pecsenye­csibék“. Rendes takarmányozás mel­lett a pecsenyecsirke 60 napos kor­ban vágható, tisztességes kinézéssel piacra lehet dobni, s ha manapság még nehezen is érik el az 500—600 grammos súlyt ennyi időre, év végéig már 49, a későbbiekben 42 nap lefor­gása alatt eléri az állomány az átlagos 1,2 kilogrammot. Ennek már van ér­telme vállalati és fogyasztói szinten egyaránt. — Igazgató úr, mi már annyi szép vállalást hallottunk és leírtunk. Eljö­vünk májusban, s év végén is meg­csodálni azokat a valódi és nem cím­zetes pecsenyecsirkéket. Sok barátunk van (folytatás az első oldalról) László, a debreceni Csokonai színház tagja és Barcza János, az ottani Re­formátus Főgimnázium dolgozója. Velük együtt még mások is érkez­tek, Debrecen várost képviselték, mindazokat az intézményeket és ma­gánszemélyeket, akik hozzá akartak járulni a sepsiszentgyörgyiek segélye­zéséhez, így jutottak el aztán a megyeszék­hely katonai alakulatához, a Körösi Csom­a Sándor utcai napközi otthon­ba, a helyi nyomdába, Barótra. Pár órás ittlétük kézzelfogható e­­redménye: B-osztályos női kézilabda­csapatunk máris útrakelhetett Debre­cenbe, az ottani Piremon sportegyesü­­­­let meghívására. 2.

Next