Háromszék, 1990. február (2. évfolyam, 32-56. szám)
1990-02-27 / 55. szám
RMDSZ — dokumcni uniók A kongresszust előkészítő bizottságok Határozata 1. A kongresszus helye és időpontja: Nagyvárad, 1990. április 7—8. 2. A kongresszuson a tagság által kijelölt RMDSZ-tagok vehetnek részt függetlenül attól, hogy ugyanakkor tagjai-e egy társszervezetnek is, vagy sem. A rendes tagokon kívül a társszervezetek megfigyelőket küldhetnek. A nem teljes jogú küldöttek nem szavazhatnak. 3. A küldöttek kijelölési módja: a) minden 2000 tag után egy küldött; b) a megyénkénti küldöttek száma nem haladhatja meg a 30-at; c) azon területek, melyek össztaglétszáma nem éri el a 10 000-et, küldötteik számát felkerekíthetik ötre; d) az ily módon kijelölt küldötteken kívül a kongresszuson részt vesz egy 50 tagot számláló, nemzetiségi létünket és tudatunkat meghatározó személyiségeket magába foglaló küldöttcsoport, mely áll: d) 1. az ideiglenes elnökség tagjaiból; d) 2. a vallási felekezetek képviselőiből (két katolikus, két református, egy evangélikus, egy unitárius, egy a szabad egyházak részéről); d) 3. azon jelentős személyiségekből melyeket a megyék javaslata (megyénként maximálisan öt ilyen javaslat tehető) alapján az ideiglenes elnökség jelöl (öszszesen 33-at). Ezen csoport tagjai is teljes jogú küldöttek. 4. A kongresszusra meghívást kapnak a vajdasági, kárpátaljai, szlovákiai magyarság képviselői, valamint a Magyarok Világszövetségének és a magyar mass media küldöttei. 5. Megfigyelőként részt vehetnek azon demokratikus romániai pártok és szervezetek küldöttei, melyeket a kongresszus megtartásának időpontjában az ideiglenes elnökség arra alkalmasnak tart. 6. Elhatározzuk egy erdélyi súlypontú sajtó- és propagandairoda azonnali felállítását, mely magára vállalja a kongresszus előkészítését, reklámgrafikai szempontból is, amelyet átmentünk a választási kampány időszakára. Az iroda reklámgrafikai irányítását Marosvásárhely, a sajtópropagandáit pedig Kolozsvár vállalja magára. Tevékenységük során figyelembe veszik és felhasználják a megyék sajátosságait, lehetőségeit és nyomdakapacitásait is. Az RMDSZ országos ideiglenes intéző bizottsága ELNÖKSÉG: INTÉZŐ BIZOTTSÁGI TAGOK: DOMOKOS GÉZA — elnök (Bukarest) BALÁZS SÁNDOR — alelnök (Kolozsvár) BORBÉLY ZSOLT ATTILA — alelnök (MISZSZ — Temesvár) FOLTICSKA FERENC — alelnök (Bukarest) FORMANEK FERENC — alelnök (Szatmár) VERESTÓY ATTILA — alelnök (Bukarest) ANTAL ISTVÁN — (Székelyudvarhely) BÉRES ANDRÁS — (Marosvásárhely) NAGY BÉLA — (Nagyvárad) SYLVESTER LAJOS — (Sepsiszentgyörgy) ZOLYA LÁSZLÓ — (Csíkszereda) BODÓ BARNA (Temesvár) CSÁVOSSY GYÖRGY (Fehér) HOSSZÚ ZOLTÁN (Arad) JAKAB ELEK (Szeben) LÁNYI SZABOLCS (Bukarest) MADARAS LÁZÁR (Brassó) SZILÁGYI ZOLTÁN (Beszterce) SZILÁGYI ZSOLT (MISZSZ — Nagyvárad) TAKÁCS CSABA (Hunyad) VIDA GYULA— (Szilágy) ZONDA ATTILA (Máramaros) ZÖLD PÉTER (Moldva) TITKÁRSÁG: ÁGOSTON HUGO (Bukarest) BITAY ÖDÖN (Bukarest) CZÉDLY JÓZSEF (Bukarest) Tervezgetés ... (folytatás az első oldalról) Idén 350 hektáron fogunk gazdálkodni. S mivel ennek nagy hányadát búza foglalja el, mennyi marad kapásnövények számára? Közbeszól Plugor Mihály alelnök, aki az állattenyésztésért felel: — Tervbe vettük eddigi kilencven hektáros takarmányterületünk növelését 150 hektárra, fehérjetartalmú pillangósokra számítva. Az 1160-as állatlétszám, az üzemág fellendítése megköveteli a takarmányalap biztosítását. Hová? Meg aztán mi lesz a legelők sorsa. Kérdés, megkapjuk-e még az előpataki legelőket, azon most műtrágyázást, bokorirtást kellene végezni. Időszerű teendő, fontos, halaszthatatlan idénymunka. Azokon mi betonoszlopokat helyeztünk el, szakaszosítottuk. Vajon megkapjuk-e továbbra a legelővállalattól? Tegnap még január volt, ma már február végét írjuk. A szabad, forradalmi hangulatban az enyhe szellő minduntalan a tavaszi ébredés közeledésére figyelmeztet. Sok minden a tervek véglegesítésére, döntésekre szólít. Meg kell már jelölni az indulás hogyanját, mikéntjét. . Az uzoni Antal Béla nyugdíjas létére elég sokat mozog, úgy tűnik, a megyében, s így sokat lát meg hall. No meg, írásából kivehetni, hogy sokat is olvas. Például: Dózsa Györgynek megvan a feltételezett kertje Dálnokban, ahol egykor lakott. A jaxsslat az volna, gondolva arra, hogy ezen túl igen megnőnek az idegenforgalmak, különösen a magyaroktól s ezért érdemesnek látnám a főút mentén, ami Kézdire vezet, Dálnoknál egy figyelmeztető táblát kitenni, hogy ez Dózsa György szülőfaluja. Románul, magyarul és németül. Mert sok autó elrobog és nem tudják, milyen jeles falu mellett mentek el. Azzal is egyetértünk, hogy a kökösi hídhoz, ahol Gábor Áron elesett, az emlékkövet táblával lehetne jelölni. Mindezt a Székely Nemzeti Múzeumnál dolgozók szíves figyelmébe ajánljuk. Amit Zágonban Mikes Kelemennel kapcsolatosan javasol, a zágoni és a Háromszéki Mikes Kelemen Művelődési Egyesület, ennél jóval többet kíván tenni az idén, lévén Mikes születésének 300. évfordulója. Az említettek alapítvány létesítésével szoborpályázatot óhajtanak kiírni. Kérjük, kísérje figyelemmel az ezzel kapcsolatos közleményeket. 9 Pál Albert sepsiszentgyörgyi nyugdíjas leveléből: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség naponta foglalkozik a magyar ajkú lakosság jogainak visszaállításával. Ezen a téren még sok a tennivaló. 1. Az ipari és élelmiszerüzletek magyar nyelvű feliratainak visszaállítása, ami az utóbbi években nagyon összezsugorodott. 2. A municípium utcáinak magyar nyelvű megjelölése. 3. A szövetkezeti unió és a falusi szövetkezeteknek, valamint a Rétyi Tavirózsa vendéglő firmájának magyar nyelvű kiírása. 4. Az állami vasútnál az állomások magyar nyelvű kiírása, ami a háború utáni első években megvolt. Jogok, amelyeket nem lehet elodázni! így van. Egyetlen hozzáfűznivalónk van: mindent ki kell írni két nyelven a megyében. Akik ezért felelősek, ne várják, hogy hosszú listákat állítsanak össze a lakosok a kiírandókról. Vagy még mindig nem veszik észre, hogy a lakosság szavának ma már, szerencsére, más a súlya és foganatja, mint három hónappal ezelőtt? Mert mi történik majd, ha az emberek olyan felelős beosztású vezetőket kezdenek keresni és majd megválasztani, akik kérés nélkül is tudják, mit, hová és hogyan kell kiírni. (SYLVESTER) HÁROMSZÉK ALKOHOL, ÖNGYILKOSSÁG, ERŐSZAK, MORTALITÁS Szomorú statisztika A letűnt korszak rossz hírbe keverte intézményünket, a Megyei Statisztikai Igazgatóságot is. Sajnos, az utóbbi években amolyan Hazugság-összegező Hivatallá kellett válnunk, s ami kevés adatunk ténylegesen tükrözte volna meg a valóságot, azt hét (száz) pecsétes titoknak nyilvánították. Évek óta adósak vagyunk tehát olyan kérdések megválaszolásában, melyek minden olvasót érdekelnek. Ezt a hiányt igyekszünk pótolni most, feleletként Király Béla cikkére, mely a Háromszék február 8-i számában jelent meg. A cikk szerzője az öngyilkosságok, valamint az alkoholfogyasztás jelenségéről kér tájékoztatót Hozzá kell még tennem, hogy csak januári adatok álltak rendelkezésemre, lévén, hogy a fővárosban összesített alapadatokból a hetvenes évek óta nem juttattak vissza hozzánk összefoglalót. A megyénk területén januárban elhunyt 221 személy, akik közül 6-an lettek öngyilkosok (az elhalálozások 2,7 százaléka), átlagéletkoruk 44 év. Alkoholmérgezésben meghalt 4 személy (1,8 százalék), ezek átlagéletkora 55 év — 38-tól 66 évig. Gyilkosság miatt 3 személy vesztette életét, sajnos, nagyon fiatalok, átlagéletkoruk 36 év. Meg kell még említenem azt a tényt, hogy két személy tébécé áldozata lett. Az alkoholisták számáról mindeddig nem volt nyilvántartásunk, de" az alkoholfogyasztásról szolgálhatok néhány érdekes adattal Aggasztó számadat például az, hogy a 18 éven felüli lakosság a tavalyi évben személyenként átlagosan 3 158 lejt (körülbelül egyhavi jövedelmét) költötte szeszes italok vásárlására, valamint az is, hogy a megyénkben eladott áruk értékének 15,3 százalékát a szeszes italok képezik, beleértve ide az üzlethálózatot és a vendéglőket is. Az elmúlt évekkel való összehasonlítás nem egészen helyénvaló, már csak azért sem, mert az utóbbi években megnőtt a gyengébb minőségű italféleségek részaránya, ami egyben burkolt áremelést is előidézett. Ezenkívül a hivatalos adatok szerint, az 1989-es alkoholfogyasztás az 1985. évinek csak 90,1 százaléka, de ez nem foglalja magában az egyre növekvő házilag előállított italmennyiségeket, és azt sem tükrözi, hogy voltaképpen nem a kereslet csökkent, hanem a kínálat lett egyre szegényesebb. Még megemlíthetem, hogy a kereskedelemiben árusított lepárolt szesz részaránya a szeszes italok összeadásában 7,4 százalék volt 1985-ben, míg 1989-ben csak 0,1 százalék. Jelentősen nőtt a forgalmazott sör részaránya 18,6 százalékról 24,0 százalékra. Hozzá kell tennem, hogy a vendéglőkben eladott italmennyiség részaránya évek óta növekedik az üzlethálózatban eladottak rovására, mindez kizárólag a nagyobb nyereség elérése érdekében történt. Ez a jelenség meggondolkoztató a közbiztonság szempontjából is — célzok itt a vendéglői rendbontásokra és a késő esti imbolygó árnyakra is. Egyelőre ennyit.. Intézményünk nevében megígérem, hogy majd jelentkezünk más jellegű adatokkal is. BODOSI MÁRIA • A hetente kétszer jelentkező brassói TÉVÉADÁSNAK magyar és német nyelvű műsora is lesz, mi több, a brassói rádióadásban is fenntartanak majd három órát egy magyar műsor számára. Mit mondott minden idők legkevésbé jelentékeny államfője, amikor 66-ban az abortusz-törvényjavaslat bejelentése után a közgazdász némi gondolkodási időt kért? „Bîrlădeanu, te prostitúció-párti vagy!“... Hogyan határozza meg a volt PVB-s tag a volt főtitkár szociális hovatartozását: „C. nem volt se paraszt, se munkás, se értelmiségi. Egy senki volt.“ Csütörtöki tévéinterjújában Birladeanu később mégis pontosított, méghozzá a pénz meghatározásából kiindulva: ,,A pénz, ugye, az az áru, amit bármilyen más árura be lehet cserélni. Namost — tette fel a kérdést —, vajon minek nevezzük azt, aki olyan pénzzel fizet, amivel nem lehet vásárolni? Nos? Csakis TOLVAJNAK!“ „ A neves politikus és közgazdász különben úgy látja, hogy a termelés szférájában privatizálni kell (képtelenség a vállalatokat hivatalnokokra bízni), a nemzeti jövedelem újraelosztásában azonban a hátrányos helyzetű rétegek javát szolgáló szociális szempontokat is érvényesíteni kell. A svéd modellt hozta fel példaként. „ Graba strică treaba cím alatt egy Octavian O. Ghibu nevű úr türelemre inti a magyar kisebbséget iskolaügyben, mert, ugye, mekkora feszültségek keletkeztek a tagozatok szétválasztása körül! Hogy a „türelem“ számunkra mit teremhet, hadd illusztrálja Gh. úr lehengerlő logikája: „Vajon igazságos, az erdélyi magyar népesség érdekében álló politika-e az, ami egy különálló magyar felsőfokú oktatást akar létrehozni és ami okvetlenül és teljesen szétválasztaná az iskolákat nemzeti ismérvek szerint? Nem emlékszünk már, micsoda feszültséghez vezetett az 50- es, 60-as években az ilyen oktatás, amit végül is fel kellett számolni?“ — Gh. úr nyilván félkegyelműnek nézi olvasóit, vagy nagyon számít arra, hogy magyarellenes elvakultságukban minden maszlagot bevesznek. Akiknek pedig e „türelem“ csak ily tövist teremne, nyilván tudjuk, hol a helyünk és mi a dolgunk, különösen hogy a nemzetiségi minisztérium iránti kérelmünkről is le akar beszélni minket azzal a fonák, de legalábbis felháborító gyanúsítgatással felérő érvvel, hogy annak léte a királyi diktatúra (38—40.) idején úgymond katasztrófához vezetett az ország területi épségére nézve (!). Miután ily látványosan elhasalt történelemből, és tanácsai jóhiszeműsége felől minden kétségünket eloszlatta, hadd ajánljuk figyelmébe a Független Magyar Jogászfórum két kolozsvári képviselőjének a Romániai Magyar Szóban megjelent nyilatkozatából a következő passzust: „Bocsánatot kérünk, hányadosztályú állampolgároknak tartanak még most is minket? (...) A nemzetközi jog által szentesített kollektív és egyéni nemzetiségi jogaink vannak, azokat érvényesíteni akarjuk kéregetés és állandó hűségnyilatkozatok nélkül.“ (Forrásaink a tévé műsora, a România liberă, a R.M. Szó voltak.) (ÁCS) Mikor lesz fólia? (folytatás az első oldalról) negyedi mezőgazdasági üzletben lesz majd fólia. — Alakult-e meg önöknél a szabad szakszervezet? — Igen, és nem a vezetőség ellen, hanem azzal párhuzamosan tevékenykedik. Két főbb célkitűzésük: a vállalat jó működése és a munkakörülmények javítása. Végül is a munkahely mindenkinek a második otthona kell hogy legyen, ahol az emberek szinte fél életüket eltöltik, és nem mindegy, hogyan. — Az ön véleménye szerint, a műtanvanioírban a helyzet nem épp rózsás. Hogyan látja a jövőt? — A fóliakészítés mellett meg akarjuk kezdeni a fröccsöntést is. Természetesen a termékváltás a központtól függ, bár mi nagyobb függetlenséget, önállóságot szeretnénk. Elgondolkodtam azon, hogy mi, az itt dolgozók, bérbe kellene hogy vegyük a vállalatot. — Ez igazán merész gondolat, de lenne miből fizetni a bérletdíjat és a költségeket? — Gépeink nagy részének amortizációja 1993-ban lejár, így az egyik költségtétel kiesne. Ha a magunk gazdái lennénk, valószínűleg az emberek is másképp viszonyulnának a munkához és egymáshoz is. Nem tűrnének meg maguk között olyanokat, akik visszahúzzák a többieket. Ugyanakkor csökkenthetnénk a műszaki-adminisztratív és a kisegítő személyzet létszámát is. 2.